SZÜLŐSÉG

Anya önmegvalósít, apa fizet

2008. szeptember 25., csütörtök 15:00

Az Egyszeri Asszony elhatározta, hogy dacolva minden nehézséggel, saját kezébe próbálja venni a munka, s azon belül is a karrier gubancos fonalát. Ha most nem próbálkozol meg, Lujza azzal, amit szeretnél, soha nem szakadsz ki a Sztahanov mókuskerékből. Mert most vesztenivaló nincs. Túl vagy a gyerekeken, amúgy is munkát keresel, csapj bele a lecsóba, s csináld, amit mindig is szerettél volna! Gondolta az együgyű nő, kiváltja a vállalkozói kártyáját, s ünnepélyesen megpróbálja az önfenntartást. Jó, hát nem keresi rögtön halálra magát, az világos, valahogy csak el kell indulni, gondolta, miközben a háta mögött vagy hülyének nézték, vagy nem normálisnak. Vagy mindkettő.



Vállalkozni a mai világban, sopánkodtak a legtöbben. Minden hülye tudja, hogy a vállalkozások nem egyik napról a másikra lesznek nyereségesek, s neki, azaz az Egyszeri Asszonynak legalább van egy ’szerencsés’ férje, aki támogathatja, legfőképpen kitartásban és kedvben (tudjátok, azokkal a ropogós papírokkal, vagy másik alternatívaként, négy gombbal működő műanyag lapocskával).



Hősünk tehát vidáman tervezte a jövőjét, s bár a homályban tapogatózott, fő jelszava ez volt: Merjünk nagyot álmodni! Persze nem ő vallotta ezt először, s alapvetően szemfényvesztés az egész gondolat, az igazságot azonban mélyen tartalmazza.

Az Egyszeri Asszony tehát kopogtatott házról házra, s faarccal fogadta az elutasító maileket, leveleket, ablakokat, kilincseket, s ha valaki nem reagált mondandójára, már fel sem vette igazán. Aztán egyszer csak úgy tűnt, beindult a szekér, s valóban jöttek a megrendelések sorra. Hősünk egyik napról a másikra folyamatosan el volt látva, apró megbízásokkal. Sajnos, vagy szerencsére, ki tudja, az asszony inkább dolgozott szerelemből, mint a megérdemelt jussáért, s bizony, kicsi hal volt ő a piacon. Hamarosan kiderült számára, hogy attól, hogy dolgozik, a megrendelők még nem biztos, hogy fizetni is fognak, sőt, az idő előrehaladtával inkább biztosan nem fizettek. Itt ez a féleszű, képzeljétek, dolgozni akar, hogyan tudunk még több bőrt lehúzni róla, ritka az ilyen naiv lélek, s kézről kézre járt a neve.

Az Egyszeri Asszony mindemellett tisztességes vállalkozó akart maradni, s hónapról hónapra befizette Állam bácsinak azt, ami neki járt (vagy akinek éppen kellett). Fizetett négyféle járulékot, SZJA előleget, nyugdíjbiztosítást, könyvelőt. Térült, fordult, s a minimálbérnyi bruttó pénzéből a közterhek és a könyvelő után mindössze 10 ezer forint maradt. Aztán megint, sőt, a következő hónapban is. A piaci szegmens, ahol dolgozott rádöbbentette, hogy az olyanokkal van tele, akik saját helyüket féltve, vagy nemtörődömségből, le sem ereszkednek hozzá, nem segítik, de nem is érdeklődnek boldogulása iránt. S ekkor elgondolkodott, hogy ha elmenne valamilyen segélyre, 20.000,- forinttal többet kapna. De jó is lenne valahol máshol lenni, sóhajtott néha bele az esti csöndbe. Ahol nem fizeted be a pénzed 70-80 százalékát, ahol hagynak dolgozni, ahol eredménye van a fáradozásodnak, s a jól elvégzett munkádnak.

A férje sokszor viccelt, hogy jó az, ha dolgozik a drága neje, ő még fizet is érte, csak csinálja, amit szeret. És tényleg. Ekkor az Egyszeri Asszony úgy döntött, hogy befejezi az önmegvalósítást és inkább dolgozik olyat, amiért tényleg ad valaki pénzt is. Elment tehát Auchan pénztárosnak.

Az emberek a boltban pedig, nem tudni miért elámultak, s arra gondoltak, ha az Egyszeri Asszony kezét nézték, hogy ilyen szépen még senki sem ütötte a gombokat abban a székben. Az asszony pedig csak csendesen ütögette a pénztárgépet. Hiába, a tehetség nem vész el. Csak átalakul.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2008.09.25 16:36:57Vakmacska

    És ez a vállalkozóvá válás! Kilencvenes években tömegeket kergettek ebbe minimális gazdasági, pénzügyi ismeretek nélkül. Aztán jött a sápítozás, hogy nem bírnak kitölteni egy nyomtatványt, nem tudnak adózni anyám kínja....ezek a mostani szabályok nem arra valók hogy valaki kőműves meg fodrász végzettséggel be bírja őket tartani. Ha meg talál valakit aki ezen segít, az illető elviszi jó esetben a nyereséget, rossz esetben meg a bevételt. De évekig harsogta a progaganda hogy legyél vállalkozó mer az jó.

    Lennék én, hogyne. Ha az volna mondjuk a nevem hogy Leisztinger Tamás....

  • 2008.09.25 16:38:10kele

    Van egy réteg, aki dolgozik, próbál megélni, próbál becsületes lenni, és vele fizettetnek meg mindent. De mindennek van határa. Sajnos, sokszor szinte kikényszerítik az emberből, hogy ügyeskedjen. Jó példa volt a nyelvtanár. Én nem adnék számlát, éppen ilyen megfontolásból.

  • 2008.09.25 16:47:09Lakótárs

    Nem tartozik szorosan a poszthoz, de ez a kép most nagyon király, azzal a kanapéra zuhant gyerekkel.

  • 2008.09.25 16:52:16vasszűz

    Ez a cikk így ebben a formában nem igaz. A legtöbb mikro- és kisvállalkozás kényszerből jön létre, mert ha nem vesznek föl sehova, akkor legalább csinálsz magadnak egyet. Volt is erről már szó, valami pályázat is létezett, hogy támogassák a nőket, hogy vállalkozzanak. Hát, nem is tudom, mert ezzel nem azt támogatják, hogy a nők is ugyanolyan feltételekkel tudjanak munkát vállalni, hanem erősítik azt a helyzetet, hogy ne akarj te cégnél dolgozni, (mert ugye oda nő nem való). De hát mért vállalkozzon olyan, akinek se tőkéje, se tudása hozzá.



    karakterelgető, nekem diplomám is, nyelvtudásom is, ami a legfontosabb, szakmai tapasztalatom is, de álláskeresésnél minden munkáltatót csak az érdekelte, hogy mikor akarok szülni.

  • 2008.09.25 16:56:05Yuki

    Azért az elgondolkodtató, hogy sokan azzal vállalkoznak, amit szeretnek (esetleg tudnak) csinálni, de előtte nem mérik fel, van-e rájuk igény a piacon, illetve mennyire telített a piac. (Kérem, hogy akinek nem inge, ne vegye magára, biztosan akad számos ellenpélda is).



    Egyébként alkalmazásba menni sem olyan kéjmámor, nekünk megmondták, hogy mennyit kell havonta behozni a cégbe (nem keveset, és mindig többet), ha nem jött össze, keress másik állást. Az ügyvezető szerint az én szintemen a napi 2-3 túlóra volt a minimum elvárás (ezt így ki is mondta), persze, túlórapénzt nem szokás sehol sem fizetni. A fizu pedig teljesítményarányos, vagyis mehetsz elvileg szabadságra, vagy lehetsz beteg, de azalatt nem termelsz hasznot, ne is számíts túl sok pénzre. A versenyszféra is kegyetlen, és ott biztosan leadózol minden fillért.

  • 2008.09.25 16:57:24andie

    vasszűz

    és akkor még nem is beszéltünk azokról a szakmákról, ahol az alkalmazotti jogviszony szinte nem is létezik.

    Tehát maga a piac is belehajt a vállalkozásba.

  • 2008.09.25 17:02:39karakterelgető

    vasszűz, igazat szólottál...

    egyébként tapasztalatnak én sem vagyok híján: 11 év asszisztenskedés, mellette 6 évnyi korrektorkodás (párhuzamosan), és nem félek a munkától, sőt... a "mikor akarok szülni" kártya mindent visz:( De ők miért akarják helyettem jobban tudni, amit még én sem tudok?? Vállalkozóként a vörös posztó nálam, mikor árajánlatot kérnek, küldök (három éve egyazon, egyáltalán nem magas áron dolgozom), erre hogy ez meg az az ismerőse, vagy mittomén ki ennyiért (kevesebbért) csinálja. Hát hajrá. Épp eleget dolgoztam ismerősnek viccpénzért és ugyanolyan macerákat megélve, mint egy idegennek, csak mert kellett a refencia. Az ismerősök amúgyis elvárják, hogy tulképp ingyen csináld meg nekik a dolgokat.

    Szerintem még a skótoknál sem ennyire skótok:)

  • 2008.09.25 17:03:28Vakmacska

    Andie, még vállalkozónak se kell lenni, csak kicsinek...nekem második (amúgy más szempontból egyik legjobb) munkahelyem egy olyan izé volt (külföldi képviseleti iroda) ahol alkalmazott voltam, bejelentve, mittomménmi, csak én csináltam (21 évesen) minden papírmunkát, illetve egy évben egyszer egy könyvelő csinált egy beszámolót. Amúgy én mindent, adó, tébé, ződpapír. Fingom nem volt hogy kell táppénzt számfejteni és kivel köll levelezni. Na nem is mentem táppénzre hét év alatt egyszer se...

  • 2008.09.25 17:06:38karakterelgető

    Yuki: én több lábon állok, azaz több mindenhez értek és vállalkozok. Felmértem, van-e igény. Van (az egyikre mindenképp), ha szinte ingyen megcsinálod, de ez csak utólag derült ki. Alkalmazott vagy vállalkozás, oly mindegy, egyik 19... Én nem szeretem ezt a vergődést, nem akarok segélyre menni, és egyáltalán nem akarok heves szívdobogást az éjszaka közepén, mert félek a jövőtől.

  • 2008.09.25 17:08:08vasszűz

    Yuki, ez akkora aljasság, egyébként tipikusan az kerül ilyen kiszolgáltatott helyzetbe, akinek minimálbérre bejelentenek+zsebbe fizetnek valamit, vagy aki feketén dolgozik.

  • 2008.09.25 17:17:30Vakmacska

    Vasszűz, nem, így dolgoznak ismereteim szerint marha nagy multik értékesítői, ügyfélmenedzserei is.

    Ha eladnak OK, lehet elég sokat keresni (de töméntelen vitás ügy van ki nem fizetett prémiumokról, hajjaj) ha meg nem, akkor elég rövid úton kirakják őket.

    Amúgy elvileg jó ötlet a teljesítményarányos fizu, csak IT-s értékesítő haverok mesélik mekkora korrupció van ebből, mer az üzletet azt meg kell szerezni. Valahogyan.

  • 2008.09.25 17:32:56Moira

    Sajna ismerős szitu :-(

    Vállalkozó, aztán kötelezően(!) bt (cégalapítás, ügyvéd, közjegyző, könyvelő díja oh, jeah)

    , jött a gyerkőc, végeláthatatlan rohangászás azért, hogy legyen gyedem (vállalkozóként nappalin tanultam-hát nem pont abban az évben volt más a jogszabály ránk?), azóta szürke munka (a jövedelem után fizetve van adó, stb, csak nem az én nevemen)

    Rohadtul nem tetszik, de valamiből élni kell.

  • 2008.09.25 17:37:04Yuki

    Hát, én azért szerencsére nem minimálbéren voltam, de megvolt az ára. A cég a világ egyik vezető cége a szektorban, az Apeh felé nagyon korrektek voltak, minden fillér bejelentve, de a munkaóra nyilvántartás már két verzióban készült (egy saját használatra, hogy lássák, mennyit dolgozol, egy meg, ha jön az ellenőrzés).



    A teljesítménybér meg sok helyen nem a munkát ösztönzi. A magyar munkajog elvileg sokkal többet ad a munkavállalóknak, mint "nyugaton". A multik nem ehhez vannak szokva, egyszerűen nem fognak kifizetni 23-25 nap szabit, meg túlórát, ha máshol ennek csak a töredéke jár. Szóval lehet menni szabira, de akkor a szokásos fizudnak csak egy kis részét kapod.

  • 2008.09.25 17:40:09Miss Marple

    Ezt de bírom: ha van gyerekem, az a baj, mert biztos beteg lesz, ha nincs, az a baj, mert biztos majd akarok. Ha tudok nyelvet és van diplomám, túlképzett vagyok, ha nincs, akkor alulképzett. Ha vállalkozom, magamat zsákmányolom ki 7/24-ben, ha alkalmazásba megyek, más zsákmányol ki, de a lé mindkét helyen ugyanolyan kevés.



    Arra fogom tanítani a lányaimat, hogy csak semmi pasizás meg szerelem, úgysincs semmi értelme, hanem fiatalon gazdag férj megfogása, házassági szerződéssel. Semmi cicó.

  • 2008.09.25 17:43:22Yuki

    Egyébként nem csak az értékesítők dolgoznak teljesítménybérért. Multiknál, ahol lehet, így fizetnek. Fejvadászokat, logisztikusokat, könyvvizsgálókat, tanácsadókat, trénereket... még a férjem is így kapja a fizuját, pedig ő fejlesztőmérnök, nem nagyon lehet számszerűsíteni a teljesítményét. Náluk annak alapján bírálják el, hogy túlórázott-e eleget.

  • 2008.09.25 17:44:394tissimo

    Asmtrong429, önmegvalósítás közvetlenül szülés után azért (is) sántít, mert alapesetben az első pár hónapban (vagy opcionálisan: évben) a frissen született gyermeked tölti ki a napjaidat. SZVSZ nem a legideálisabb időpont egy vállalkozás felépítésére. Gondolkozni-álmodozni lehet,hosszú távú és produktív munkát végezni nemigazán, kivéve, ha más oldja meg helyetted a gyereknevelést. Akkor meg minek...

  • 2008.09.25 17:49:13Yuki

    Miss Marple, azért a túlképzettség nem ilyen egyszerű. Nálunk nagy gond, hogy az egyetemek-főiskolák fejpénzt kapnak, az a cél, hogy minél több hallgatójuk legyen, így óriási a túlképzés, telített a piac, sok területen nem lehet a szakmában elhelyezkedni. A cégek meg választhatnak: elvárják, hogy a recepciós is diplomás legyen, de ez elég sznob dolog, meg ráadásul szegény recepciós nem tudja kihasználni a tudásást, frusztrálódik, kiég, nem tud feljebb lépni cégen belül, keres másik állást, a helyére meg újra fel kell venni és betanítani valakit. Vagy azt mondja a cég, hogy nem vesz fel diplomást ilyen helyekre, mert túlképzett, akkor meg az a gond, hogy a rengeteg diplomás nem tud elhelyezkedni, és sokan persze örülnének bármilyen munkának.

  • 2008.09.25 18:24:32Vakmacska

    Yuki, ezek szerint mindenkit így próbálnak fizetni, akinek az órabérét+nyereség ki lehet számlázni ügyfélnek. Ez azért részben meglep, én eddig kisebb csoportról (könyvvizsgáló, tanácsadó, supportos, fejlesztő, yeah) tudtam, a fejvadász az mindenhol jutalékos, tényleg az a rohatt benne, hogyha szabira mész, akkor a lóvé landol a béka alá mindjárt. De ha meg nagyon sok jutalékot kell kifizetni, akkor vannak helyek ahol húzzák az arcukat.

  • 2008.09.25 18:50:03ditakai

    4tissimo, abszolút egyetértek, csak nekem nem volt kedvem belemenni a témába...

  • 2008.09.25 20:17:43hunluigi

    ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ Esküszöm mintha ezt rólam-rólunk írták volna!!!! :)))))

  • 2008.09.25 21:20:36andie

    Csak kapkodom a fejem, milyen sokan milyen áldatlan viszonyok közt dolgoznak.

    basszus



    a legjobban az dühít, hogy aszongya a magyar munkajog többet ad a munkavállalónak, mint nyugaton, és sok multi ezt nem hajlandó megadni.

    Hát tényleg azt hiszik, hogy nekik mindent szabad? egy adott országban az adott ország vonatkozó törvényei szerint kell működnie, nem?

    á, tudom, ha nem tetszik, el lehet menni. a cégtől, az országból...



    :-(

  • 2008.09.25 21:23:59nutika

    Vasszűz, én jelentkeztem arra a programra... Vállakozó Nők, Dolgozó Anyák a cime. Segit végiggondolni, hogy a vállakozás, amit kitaláltam, mennyire működőképes, van-e kereslet, meg lehet-e belőle élni stb. A gyerek lassan egy hónapja bölcsis, én meg visszaépitgetem a kapcsolati hálómat, keresgélem a lehetőségeket, és közben sokat tanulok magamról. De soha nem vágtam volna bele, ha apa közben nem épitene multimenedzser-karriert. A tét azért igy se kicsi: maradunk albérletben, hó közepére kiürül a pénztárcánk, anya meg megpróbálja kirángatni az inaktiv állapotában is pénznyelő családi bt-t a csődből, vagy anya is elmegy multihoz igát húzni, keresünk egy szakajtónyi pénzt, a gyereket majd fölnevelik a korának megfelelő pedagógusok - élünk, hogy dolgozzunk. :-(

  • 2008.09.25 21:51:01sikeresmama

    Szerintem azért ennyire nem vészes a helyzet.. :)

    A szabályokat azért jó ismerni, hogy tudd azt is, hogy melyiket lehet áthágni büntetlenül.

  • 2008.09.25 21:57:45mucika

    Engem a nem fizetés idegesít a legjobban - megdolgoztam a pénzért, jó munkát végeztem, határidő előtt leadtam - ezért nagyon hálásak voltak egyébként :) - de ennyi. Már több mint egy hónapja várom a pénzemet, amin a gyerekszobát szerettem volna berendezni Békuci számára. Azért persze lett szoba, de ez kizárólag az anyámnak köszönhető - és ez marha bosszantó így 30 körül :(

  • 2008.09.25 22:03:10andie

    sikeresmama



    "hogy tudd azt is, hogy melyiket lehet áthágni büntetlenül"



    azért érzed, hogy ez így nem normális

    valószínűleg mi itt mind azt szeretnénk, ha nem kéne ilyen ismeretekre szert tenni :-)



    de hát, a kényszer nagy úr!

  • 2008.09.26 00:11:23atleta.hu

    Azert ne az allam legyen mar a hibas, ha nincs fizetokepes kereslet a termekedre. Igen, magasak az _alkalmazottak_ utan fizetendo adok es jarulekok. Aki nem alkalmazott, hanem pl. bt tulaj (de gondolom az egyeni vallalkozok is) azok EVAzhatnak, ez a kis koltseghanyadu tevekenysegeknel igen-igen kedvezmenyes adoforma. A brutto beveteledbol 10%-ot adozol. Igaz, koltseget nem tudsz elszamolni. Aki ezt nem tudja kitermelni, az ne csinalja, amit csinal, mert nincs ra szuksege a vilagnak. Bocs, a piacnak.



    fecske: Az, hogy havi 100000-bol 40000 maradjon meg, az irrealis. Brutto vagy netto 100? Foallas mellett nem vagy koteles berkent kifizetni magadnak a beveteledet, brutto 100-bol marad EVA utan 75. Es nem 40. Az, hogy valaki berkoltseg 40%-at kapja meg nettoban, az akkor igaz, ha alkalmazottkent a brutto 500-700e-es kategoriaban dolgozik (itt a berkoltseg kb. 675-900Ft, ebbol marad 270-370). Utana lehet szamolni.

  • 2008.09.26 01:58:27ForexClub

    andie

    Én áthágtam sok szabályt, meg is lett az eredménye, folyamatban 11 apeh vizsgálatom.

    Nem vicces.

    Beszélgettem egy magyar fiúval. Elege lett és kitelepült Dubaiba. Kérdezem tőle a szokásos adó elkerülő technikákat. Az volt a válasza, hogy azt ott meg sem kérdezi, mert furcsán néznének rá, hogy miért is van erre szükség?

    Ha megfizeted a nem túl magas adót (kb.5%), akkor mindenki békén hagy? Miért is kellene akkor trükköznöd? Máshogyan néznének rá, és valami egyéb hátsó szándékot feltételeznének,ha ezt megkérdezné, ezért meg sem kérdezi mert nem égeti le magát a kelet európai mentalitással. Nevetett rajtam. Azt mondta, hogy ott olyan vállalkozóbarát a környezet, hogy eszedbe sem jut még félre nézni sem.

    Kérdem én, miért is kell eltörni vagy legalábbis meghajlítani minden második magyar embernek a gerincét azzal, hogy belekényszerítik valami kiskapu használatába?

    Nem politizálni akarok, de ez nem vezet jóra..

    Ha nő, ha férfi az illető a szabályok egyaránt nehezek, szinte nem betarthatók.

    De nem panaszlap ez itt! Azért tanultunk, hogy minden körülmények között megtaláljuk a megoldást. Van is! Csak nyitott szemmel kell járni a NAGY világban, és nem szabad ebben a gödörben ülni, amit most ez az ország jelent. Mindenki aki ezt is olvassa használja az internetet. Volt is, lesz is benne lehetőség. Ha pedig valami működik, akkor az nem feltétlenül kell magyar cégként működjön. Amit a világhálón eladsz, szolgáltatsz az sokkal nagyobb piacra megy ki, mint a hazai.

    Nem szabad csak a pesszimista hozzászólásokba beleélni magadat. Fel a fejjel! Azért van!

  • 2008.09.26 06:23:06sikeresmama

    Igazad van ForexClub, a pozitív gondolatokra kell koncentrálni szerintem is. Nem azon van a hangsúly, hogy miért nem tudom megcsinálni, hanem azon, hogy HOGYAN fogom megoldani :)

  • 2008.09.26 07:38:12ihatethisindapassthingy

    > 2008.09.25 15:47:51 andie

    > Egyébként nekem pont a munkahelyemen

    > fogalmazódott meg, hogy azért élek,

    > hogy dolgozzak?



    Ha ebben a formában tesszük fel a kérdést, akkor a válasz az, hogy "részben". Szerintem a munka és magánélet mind szerves részei az életnek, legyen szó bármilyen munkáról, beleértve a munkahelyet, vállalkozást és a hobbit is. Ha annyira utálod a munkád vagy annyira nem érdekel, hogy el kell gondolkozz rajta, miért szívsz napi 8 órát néhány óra magánéletért, akkor szerintem ideje munkahelyet/szakmát váltani. Tudom, könnyű ezt mondani (főleg a magas lóról, én szeretem a szakmám és a munkahelyem is), de az luxus az életed egyharmadát olyasmivel tölteni, amit utálsz.

  • 2008.09.26 07:57:17andie

    atleta.hu

    én már nagyon várom, hogy EVA-zhassak, de ahhoz kell 2 lezárt év, ami még nincs. Remélem, mire lesz, nem szüntetik meg. :-)

  • 2008.09.26 07:59:43andie

    ihatethisindapassthingy



    Teljesen igazad van. És én a munkahelyemen nem 8, hanem 12-14 órát dolgoztam, és amikor megfogalmazódott bennem, hogy na, ezt nem, akkor pályát módosítottam, vállalkozó lettem, és igen, most már a hivatásomnak élek, szeretem, amit csinálok, és - ahogy az elején írtam - eddig nagyon bejött a váltás, remélem - és igen, mindent meg teszek ezért, nem csak siránkozok - ez így is marad.



    De most mennem kell, mert ma lesz egy szakmai konferencia. :-)

  • 2008.09.26 08:21:52ihatethisindapassthingy

    andie, ennek örülök :) Azokat a munkáltatókat pedig sohasem értettem, akik 10+ órát dolgoztatják a munkavállalókat: egy kipihent és kiegyensúlyozott alkalmazott több és jobb minőségű munkát tud végezni, mint egy nyúzott és kedvetlen, különösen a szellemi munkák esetén. Nem mellesleg kisebb a fluktuáció és nincs túlórapénz sem. Sajna ezt kevesen látják a mai munkáltatók között :(

  • 2008.09.26 09:20:00second-life

    Halihó!



    Most kommentelek itt először, porontymentesen, az index.hu főoldalról jöttem, mert tetszett a cikk. Meg a hozzászólások is. Persze mindkettő rész alapvető tévedéseket tartalmaz szerintem. Mondom is, hogy miket.



    Sajnos Magyarországon még nem régóta van kapitalizmus, ezért nem tudjuk pontosan, hogy mit jelent az, hogy vállalkozás, és vállalkozói létforma, szembeállítva az alkalmazotti léttel.



    Azt kell tudni, hogy nem mindenki alkalmas vállalkozónak, mert vállalkozóvá válni nem 1 napos munka (pl. vállalkozói igazolvány kiváltása, vagy cégbejegyzés), hanem egy gondolkodásmód kialakítása.



    Szerintem legelsőre azt kell tisztázni, hogy hol a határ a vállalkozás és az alkalmazotti lét között, ezt pedig a következő egyszerű kérdésre adott válasszal megteheted: működik nélküled a céged, azaz ha elmész 1 hónap nyaralásra, akkor is van stabil bevétel? Ha nem, akkor adhatsz neki bármilyen nevet, alkalmazott vagy, legfeljebb önalkalmazott.



    Másik dolog. Egy vállalkozásban első körben a következő szerepek vannak: vállalkozó (álmodozik, hogy mi lenne a jó üzleti lehetőség), szakember (megvalósítja a dolgokat), és menedzser (aki fordít a kettő között, hogy menjen minden a maga útján). Namost ha te egyedül vállalkozol, akkor nagyon kevés kivétellel (pl. könyvelő) _minden_ te vagy. Kérdés: tényleg tudod csinálni (időben és tudásban) mindezt?



    Törvényességi kérdés: szerintem ez egy verseny. Az állam megpróbál minél többet kipréselni mindenkiből, mi meg megpróbálunk minél kevesebbet fizetni. Én a törvényesség híve vagyok, szerintem meg lehet úgy is csinálni szépen mindent, de _nagyon_ bele kell adni az észt.



    Úgy vettem észre, hogy el kell érni egy kritikus tömeget (bevételt) ahhoz, hogy onnantól már sokkal pozitívabban nyilatkozz a vállalkozási formáról.



    Úgy vettem észre, hogy Magyarországon a pénzügyi képzés gyakorlatilag nulla, a követett minta (szüleink), pedig nem jó. Tehát szerintem nem kell csodálkozni, hogy nagyon keveseknek megy jól alapból, de nem kell aggódni, ezek megtanulható dogok, nem varászlás.



    Ajánlom mindenkinek a figyelmébe a Bagolyvár Kft. (könyvkiadó) weboldalát (cégnév.hu), ahol nagyon jó könyvek vannak pontosan ezekben a témákban, teljesen megfizethető áron (kb 1-2-2 eft/könyv).



    Ha ezeket a könyveket olvasod, akkor csak egy dologra kell figyelned. Ha felidegesíted magad, mert rájössz, hogy (munkaképes korod óta mondjuk) 5-10 éve zsákutcába szaladsz, akkor az teljesen természetes.



    Tetszik ez a topic, szívesen segítek, ha lesz még kérdés.



    gyoztes

  • 2008.09.26 09:22:21second-life

    Halihó!



    Most kommentelek itt először, porontymentesen, az index.hu főoldalról jöttem, mert tetszett a cikk. Meg a hozzászólások is. Persze mindkettő rész alapvető tévedéseket tartalmaz szerintem. Mondom is, hogy miket.



    Sajnos Magyarországon még nem régóta van kapitalizmus, ezért nem tudjuk pontosan, hogy mit jelent az, hogy vállalkozás, és vállalkozói létforma, szembeállítva az alkalmazotti léttel.



    Azt kell tudni, hogy nem mindenki alkalmas vállalkozónak, mert vállalkozóvá válni nem 1 napos munka (pl. vállalkozói igazolvány kiváltása, vagy cégbejegyzés), hanem egy gondolkodásmód kialakítása.



    Szerintem legelsőre azt kell tisztázni, hogy hol a határ a vállalkozás és az alkalmazotti lét között, ezt pedig a következő egyszerű kérdésre adott válasszal megteheted: működik nélküled a céged, azaz ha elmész 1 hónap nyaralásra, akkor is van stabil bevétel? Ha nem, akkor adhatsz neki bármilyen nevet, alkalmazott vagy, legfeljebb önalkalmazott.



    Másik dolog. Egy vállalkozásban első körben a következő szerepek vannak: vállalkozó (álmodozik, hogy mi lenne a jó üzleti lehetőség), szakember (megvalósítja a dolgokat), és menedzser (aki fordít a kettő között, hogy menjen minden a maga útján). Namost ha te egyedül vállalkozol, akkor nagyon kevés kivétellel (pl. könyvelő) _minden_ te vagy. Kérdés: tényleg tudod csinálni (időben és tudásban) mindezt?



    Törvényességi kérdés: szerintem ez egy verseny. Az állam megpróbál minél többet kipréselni mindenkiből, mi meg megpróbálunk minél kevesebbet fizetni. Én a törvényesség híve vagyok, szerintem meg lehet úgy is csinálni szépen mindent, de _nagyon_ bele kell adni az észt.



    Úgy vettem észre, hogy el kell érni egy kritikus tömeget (bevételt) ahhoz, hogy onnantól már sokkal pozitívabban nyilatkozz a vállalkozási formáról.



    Úgy vettem észre, hogy Magyarországon a pénzügyi képzés gyakorlatilag nulla, a követett minta (szüleink), pedig nem jó. Tehát szerintem nem kell csodálkozni, hogy nagyon keveseknek megy jól alapból, de nem kell aggódni, ezek megtanulható dogok, nem varászlás.



    Ajánlom mindenkinek a figyelmébe a Bagolyvár Kft. (könyvkiadó) weboldalát (cégnév.hu), ahol nagyon jó könyvek vannak pontosan ezekben a témákban, teljesen megfizethető áron (kb 1-2-2 eft/könyv).



    Ha ezeket a könyveket olvasod, akkor csak egy dologra kell figyelned. Ha felidegesíted magad, mert rájössz, hogy (munkaképes korod óta mondjuk) 5-10 éve zsákutcába szaladsz, akkor az teljesen természetes.



    Tetszik ez a topic, szívesen segítek, ha lesz még kérdés.



    gyoztes

  • 2008.09.26 09:23:04second-life

    kétszer lett, bocsika

  • 2008.09.26 09:34:44tarsolya

    Ez az írás kb. olyan, mintha egy kisiskolás írta volna, mind tartalmilag, mind szerkezetileg. Lehet, hogy az író valóban ennyire egyszerű és naív?



    Ez nem feltétlenül baj, persze. Egyszeri Asszonnynak egyből az Auchanban kellett volna kezdenie, vagy továbbra is Apu pénztárcáját szipolyozni, esetleg gyereket nevelni, semmi esetre sem önmegvalósítani.



    Hiszen ebben az esetben nincs mit, nincs olyan, hogy "ön", csak egy szimbiótát látok, amit ha leválasztanak a donorról, elpusztul. Aztán ország-világ elé tárja, hogy életképtelen.



    Te is beálltál a sorba és szajkózod a manapság olyan divatos "rendszer az oka", "a körülmények áldozata" rizsát meg az ilyen szánalmas tanmese próbálkozásokat.



    Te próbálsz oktatni meg megmondani a frankót, amikor jól láthatóan nulla fogalmad és közöd van ahhoz, amiről írni próbálsz. Ami a legszörnyűbb az egészben, hogy valószínüleg az egész saját élményeken alapul és idáig sikerült eljutnod fantasztikus gondolatmeneteddel :)



    Javaslom tehát a továbbiakban, Win, mivel írni nem tudsz, illetve jól láthatóan a témaszerkesztéssel is erősen hadilábon állsz, inkább ne is erőlködj, hanem üsd tovább a pénztárgépet.

  • 2008.09.26 09:48:54Vakmacska

    Tarsolya, süsd meg tudod hány valódi nő rohangál körülöttem aki pont azt csinálja változó sikerrel (de a végkifejlet sokszor valami hasonló) mint ahogyan Win leírta? Tanárdiplomával, bölcsészdiplomával, orvosdiplomával, sőt, kicsi marketingcég, kicsi gazdasági tanácsadócég, kicsi könyvelő(!!!!)cég, takarító bété, szobrász(Munkácsy díjjal), ötvös (bocs, ő fiú, de eset ugyanez), fordító, korrektor, kozmetikus, masszőr, továbbisvan, mondjammég.

    Ennyi ember nem lehet tömegesen hülye. És kell hogy legyen még valami baj a dologban ha átlagos vállalkozási ismeretekkel, személyi közreműködést igénylő szakmával, jó tudással (ezek az általam felsoroltak amúgy jó kozmetikusok, jó ötvösök, jó nyelvtanárok etc) ne lehessen érvényesülni a normális megélés (nem a kőgazdagodás) szintjén. Én ezt nem hiszem el, hogy ez csak nagyonésszel legyen elérhető, aminek nulla köze a valódi szakmai tudáshoz.

    Mert. Ha valaki masszőr, akkor hiába népszerű, x embert tud naponta, hülyeség hogy vegyen fel alkalmazottat, ha őhozzá akarnak menni. Ha olyan szabályok vannak, hogy a bevétel 70% einstand, akkor gáz van. Nem a masszőrrel, szegénnyel.

  • 2008.09.26 09:51:09Vakmacska

    ...és az is gáz, hogyha asztalos vagy, akkor az az elvárás, hogy 40% időt a munkádra fordíts, és 60%-ot adminra. Aki eztet kitalálta az abból él 100% hogy ezt az admint ellenőrizgeti.

  • 2008.09.26 10:04:31gabcigirl

    Mi sajnos hülye országban élünk. Sok munkaadó kb. annyit fog fel a kapitalizmusból, hogy a régen szokásoska, szir-szar fizetésekért immáron nyugat-európai színvonalat + munkateljesítményt várnak el. Nem szeretem a csalást, de Mo-n belekényszerítik az embereket ebbe a struktúrába.

  • 2008.09.26 10:15:17Vakmacska

    Van amúgy pozitív példa is:

    www.pepitahollo.hu/doc/Haszon_magazin_2008_junius.pdf



    A Pepita hollót egy azelőtt multinál dolgozó igazgató és ezermester férje csinálta, mert a harmadik gyerekkel nem akart multiigazgató lenni a kiírt feltételekkel. Amit meg addig a férje keresett alkalmazottként az kevés volt.

    Mivel Anna amúgy erősen profi volt (nem véletlenül volt ő azelőtt igazgató), ezért bejött a vállalkozás, vannak alkalmazottaik, meg alvállalkozói. Amúgy nekem is dolgoztak már, kíváncsi voltam, igaz-e amit leírtak róluk a Népszabadságban (rá lehet keresni, "ritkább mint a fehér holló" címmel a cikkre.

    De. A közkeletű mítosszal leszámolva. Anna és Tibor ma nem kevesebbet, hanem többet dolgozik. Kevésbé kiszolgáltatottak és jobban irányíthatják a dolgokat....a legtöbb területen. De nem vághatják be az ajtót egy szép nyári délutánon, hogy most inkább irány a Balaton.

    Három gyerekkel. És ez itten a sikertörténet, nem a bukó. Valamit valamiért. Ja, és számlával meg bejelentett emberekkel dolgoznak.

  • 2008.09.26 11:16:36united skates

    Azért számomra már az is olyan szomorú, hogy sokan teljesen őszintén sikernek könyvelik el, hogy "ismeri a szabályokat, hogy tudja, hogy mit lehet áthágni büntetlenül", és ennek árán boldogul.

    Ez az ún. "sikeres" magyar ember.



    A másik büszke, hogy ő is sikeres, és versenynek fogja fel a nagy össznépi MUTYIT, ahol az állam megpróbálja őt kinyúvasztani, ő meg megpróbál minél többet elcsalni.

    Büszke, sikeres. Oda is írja, hogy kérdezzen tőle, aki mutyitanácsra kíváncsi.



    A harmadik képes leírni, hogy:

    "De nem vághatják be az ajtót egy szép nyári délutánon, hogy most inkább irány a Balaton.

    Három gyerekkel. És ez itten a sikertörténet, nem a bukó."

    Ez ám a siker. :(

    Nem bukó, tényleg, hogy nem tud elmenni a Balcsira a három (!) gyerekkel. Ő nem vesztes.



    Azért szomorú ez, hogy ezek az elfogadottan sikeres példák, mert elfelejettük, vagy sokunk meg sem tanulta, hogy NEM NORMÁLIS állapot ez, normális helyen nem így megy, nem állam és polgár kiszipolyozó versenyében, nem szükséges minimális mutyiban kell élni.



    Én magam is így élek, így keresek jól, félcsalással, és elvileg ugye "sikeres" vagyok, de nem érzem magam annak, mert igényem van arra, hogy normálisan, becsületesen (micsoda értelmetlen szó ez itt), apeh-félelem nélkül éljek, és leginkább arra, hogy a gyerekem NE TANULJA EZT MEG, ne szokja meg, hogy így mennek a dolgok, ne legyen mutyimagyar belőle is.



    Mi ezért döntöttünk úgy az asszonnyal, viszonylagos jó helyzetünk "ellenére" mindenképpen elkerüljük, hogy itt kezdjen el oviba járni a poronty, még előtte elhúzunk.

  • 2008.09.26 11:26:13united skates

    Kicsit zavaros voltam, tehát valahogy így:

    "...normális helyen nem így megy, nem az állam és a polgár kiszipolyozó versenyében, és nem mutyizásban kell élni."

  • 2008.09.26 12:47:12Vakmacska

    ...hát, aki megteheti. Én például nem csomagolhatok össze 3 db 80 évest meg egy 70 évest, hogy akkor irány a mittoménmi, tengeren inneni meg túlnani jóvilág. Meg fene tudja, valahol mégse teljesen teccik (még ha tökéletesen értem is, én fene se hibáztat) amikor a távoli rokon dajcslandból felhív, de a fiával (most 14 körüli) már csak angolul tudok beszélni.

    Nekem csak egyvalami nem tetszik ebben, ami a kilencvenes évek divatja volt, mostanra hálistennek nagyjából elmúlt. Szóval úgy 1991-1993-ban tucatjával jelentek meg olyanok, akik kint éltek 1-5-20 évet, aztán jöttek, osztani az észt.

    Nem a legjobb gyakorlatot. Nem a technológiát. Lófüttyöt. Csak színtiszta népnevelés, némi lenézéssel. Na ezeket és csak ezeket (nem a legjobb gyakorlatot hozókat) küldtem én annakidején nagyon messzire a jó büdös francba.

  • 2008.09.26 13:28:03bociszem

    Lehet fikázni a vállalkozókat, meg hogy rosszul csinálják, meg adócsalás meg ésatöbbi. Csakhogy ez a jelenről szól: lehet, hogy ma minimálbér után fizetek ezt-azt, amit kell, a többiből meg élek jól vagy rosszul. Viszont eljön majd az az idő, amikor már nehéz lesz dolgozni, a cég nem megy magától, mert (fodrász, masszőr...ld Vakmacska komment) hozzád akar menni a kuncsaft...stb, a nyugdíjad viszont a béka hátsója alatt. Anyám kényszervállalkozó (fodrászként tehette volna, hogy vállalkozóként dolgozik vkinek v. csinál sajátot). Jól v. rosszul döntött nemtom, de csinált sajátot. Jelenleg 44e ft a nyugdíja, sosem keresett sokat egy lakótelepi fodrászüzletben, ma már nehéz neki 4 órát is állni a szék mögött, mégis be kell mennie, mert az a napi bruttó 4-5e ft-ra szüksége van a megélhetéséhez. Ki lehet számolni, hogy 4-5e ft-ból mennyi marad napi szinten. Nem ért máshoz, csak a hajvágáshoz. Viszont majdnem 60 éves. Esetében az öngondoskodásról szó sincs. Majd én gondoskodom róla ahogy/amíg tudok.

  • 2008.09.26 13:53:34gyoztes

    united skates



    Rettentően sajnálom, hogy ilyen csalódott vagy, és te is beállsz azok közé, akik szerint "kint" kolbászból van a kerítés. Sajnos a hírek azokról nem szólnak, akik hosszabb-rövidebb idő után hazajöttek, mert kint sem boldogultak. És sajnos ők vannak többen, és a sikertörténettel rendelkezők kevesebben. Én úgy gondolom, az, hogy boldogulj az életbe normálisan, nem helyszínfüggő (extrém körülményeket leszámítva).



    Szánalmasnak tartom, hogy egy normális kommentre csak csalással és mutyizással tudtál reagálni. Ezekkel az eddig életemben még nem foglalkoztam, és nem is fogok.



    Egyetértek viszont a "sikeres" megjegyzéseddel. Sajnos elterjedt az a tévhit, hogy az a sikeres ember, aki napi nagyonsokat dolgozik, és sokat keres. Miért nem inkább az, aki keveset dolgozik, és sokat keres? Úgy gondolom, hogy a pénzügyi eredményességet amúgysem abban kell mérni, hogy ki mennyit keres (bevétel), hanem hogy abból mennyi marad meg hóvégén (profit). Rengeteg olyan embert ismerek, aki jól keres, és mégsem tud semmit felmutatni, mert mindent elkölt marhaságokra.

  • 2008.09.26 14:28:32Vakmacska

    Gyerekek, kezdenek a szezonok meg a fazonok itten keveredni.



    Aki sokat dolgozik, az nem feltétlenül utálja a munkáját. Egy ázsiai nő önéletírásában láttam, hogy a hagyományos ázsiai kultúrában (és teszemhozzá a hagyományos európai, sőt amerikai kultúrában is) a munka fontos, és hasznos része az ember életének, ő a „farangok” (nyugati, legtöbbször náluk vakációzó turista) között találkozott először a munka nyílt megvetésével.



    Aki alkalmazottként dolgozik, az sem feltétlenül utálja a munkáját. Én például mindig elmenekültem, ha masszívan elkezdtem unni vagy utálni, mert túl sokat töltök ezzel az életemből, minthogy ezt megengedjem magamnak. Szerencsés vagyok, mert találok engem érdeklő munkát, ami (ez az igazán nagy szerencse) a megélhetésemet is tisztességesen biztosítja. Az igaz, hogy többek közt azért nem vagyok vállalkozó, mert nem szeretek adminisztrálni – kifejezetten megkönnyebbültem idén, amikor már nem kell végre bérszámfejtenem saját magamnak mint eddig mindenhol – de amúgy meg azért is, mert én eladni sem különösképpen szeretek, így nem bánom, ha itt ezt mások csinálják.



    A világban az eléggé ritka eset (ha nem vagy örökös, nem élsz Dubai-ban, nincs magától menő céged ahol passzív részvényes vagy) hogy napi egy-két-négy óra munkával biztosan, bőségesen megélsz. Aki mást mond, az lódít, vagy MLM-be és más piramisokba szeretne berángatni. Abból is meg lehet élni – csak az illúziókkal számolj le, hogy BIZTOS te leszel az egymillióból az az egy, aki a tetejére kerül az építménynek. Ameddig nem fordul erre a világ, érdemes arra számítani, hogy munkával fogod megkeresni a betevőt.



    Én ismertem olyan sikeres embereket akik amúgy szegények voltak….:))))…és nagyon sok olyat, akik eléggé gazdagon voltak elég sanyarúak, esetleg önpusztítóak.



    Van sok sikeres kisvállalkozás is. Ausztriában, UK-ban valószínűleg több mint itt. Valószínűleg kevésbé stresszes az életük…ami a hatósági kapcsolatokat illeti. A piaci verseny kihívásait meg ők is érzik.



    Bazi nagy cég is tud (bazi nagyot) bukni – Lehman Brothers, Bear Stearns meg a többi. Kontrax, Gardénia, Balusztrád, Szobi szörp. Ők is nagyok voltak valaha itteni mértékkel.



    Na megyek is vissza dolgozni, ne a miénk legyen a következő (nem dolgozom bankban mondjuk))





  • 2008.09.26 15:05:57szoloszem

    atleta.hu

    Az az EVA nem volt 10%sosem. 15-ről indult, most már 25%..

  • 2008.09.27 15:49:56ForexClub

    united skates



    szerintem nem kell elmenni Magyarországról ahhoz, hogy találjál egy olyan online vállalkozást amiben te is részt vehetsz, sikerrel. Én ezt megtaláltam a Net-en. Online deviza kereskedelem. Minimális tőkével is lehet csinálni, annyival is ami amúgy is kell, ha külföldre akarsz költözni. De persze nem lebeszélni akarlak, csak megjegyzem. Ha pedig azért akarsz költözni, mert egy normálisabb társadalomban akarod felnevelni a gyerekeidet, arra pedig annyit tudok csak mondani, hogy máshol sem könnyebb. Modern világban élünk, minden rossz és jó is eljut a világ szinte minden pontjára, leginkább a TV-n keresztül. Attól máshol sem tudod megvédeni a gyerekeidet.Ha ott meg tudod védeni ettől, akkor itthon is. Nem vagyok az ellen, hogy vállalkozzanak a nők, de szerintem összemérhető annak a fontosságával, hogy érzelmileg egészséges gyerekeket neveljünk fel, azzal, hogy a vállalkozás mellet, állandóan rohanva csak félszemmel figyeljünk a gyerekekre. Sikeres mamának lenni, mind a két területén az életnek nem is olyan könnyű!

  • 2008.09.27 15:54:58ForexClub

    gyoztes



    Ha valaki külföldön akarja kipróbálni magát, az nem feltétlenül a csalódottság miatt van. Bár united skates szavaiból én is azt érzem ki.

    Miért ne élhetnél bárhol a földön, ha tudod, hogy neked ott is terem lehetőség?

    Ha beszélsz valamilyen világnyelven, ma már szinte bárhol lehetsz eredményes.

    Persze sehol sem kolbászból van a kerítés, de talán amilyen rosszindulatú ma a magyar adóhatóság, annál azért csak jobbat találsz a széles e nagy világban! :)

    Egy külföldi, Magyarországon élő barátom azt mondta: a magyar adórendszer olyan bonyolult, mint a Rubik kocka!

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta