SZÜLŐSÉG

Ovisnapló: Üss, árulkodj, tolakodj!

2008. szeptember 24., szerda 11:30

Úgy gondolom, most már ideje tovább lendülni a beszoktatáson, a gyerekek reggelente felváltva hol sírnak, hol nem. De hát tőlünk sem várhatja el senki, hogy fülig érő szájjal menjünk minden reggel a melóba! Főleg, mert nekünk ugye ciki, ha a kapuban üvöltve szorongatjuk valakinek a lábát, hogy nem akarunk bemenni, lépjünk tehát egy picit ezen túl! Mégpedig azért, mert nem árt elgondolkodni azon, hogy mi a rák történik a gyerekünkkel az óvodában. Persze jó helyen van, aranyosak az óvó nénik. A dadus is aranyos. És a gyerekek? Nos, ők már nem annyira, legalább is nem mindegyik. Reggelente csak nézzük a sok síró, szinte még babaméretű gyereket, ahogy a pufók kezeikkel próbálják felhúzni a kiscipőt, meg a váltógatyót. Aztán arra nem is gondolunk, hogy ezek a kis helyes törpék néhány óra múlva átváltoznak kényúrrá, terrorista, hedonista kisistenné, akik egy egész csoportot képesek két dadus és két óvó néni mellett sakkban tartani.



Király. Ehhez egyébiránt nem árt, ha hozzászokunk, mármint ahhoz a tényhez, hogy a gyermekünket kiengedtük a kipárnázott babaszobából. Nem állunk már mellette a homokozóban, ahol példálózva mondjuk hangosan: Pityu, ne vedd el a kislány lapátját. Mindeközben óvatosan, hogy ne legyünk nagyon feltűnőek, kivesszük egy másik határozottabb fajta kölyök kezéből gyermekünk autóját, s csak kicsit téptük ki a mancsai közül, hát istenem. Nagyon szorította.

Délután cammogunk haza, jönnek a szokásos kérdések: Aludtál? Finom volt az ebéd? Kivel játszottál? Mit csináltatok az udvaron? Szép csendben szivárognak az információk, ’hogyaszongya’: "Nem játszottam az udvaron senkivel. Elbújtam az alagútban. Nem, nem látott az óvó néni. Azért, mert a Buta Fiú ellökött és a fejemre szórta a homokot. Sírtam."
Másnap már célirányosan kérdeztem, nem szaroztunk az ebéd és alvás témakörön. A Buta Fiú, mint kiderült, valóban kiérdemelte a nevét, ma is rendet tett a csoportban. Első András mellkasán karmolásnyomokkal mesélte el az atrocitást a mosdóból, s ekkor, bár nem vagyok az uszítás híve belecsaptam a lecsóba:

Árulkodni igenis hasznos, ha bárki bánt, mondd meg az óvó néninek (majd ráérünk leszoktatni egy-két év múlva erről)! Ha bántanak, nyugodtan üss vissza. Lehetőleg úgy, hogy azt már ne lássa senki, de ne hagyd magad! Ha valamit erőszakosan elvesznek tőled, vedd vissza! Ha sorakozni kell valamiért, vagy helyezkedni, tessék tolakodni, mert a büdös életben nem jutsz előre!

Ez a néhány antiszociális útravaló hosszú évek tapasztalata alapján lett összeállítva, első gyereken lett tesztelve, akit szerencsétlenségére arra treníroztunk, hogy legyen kedves, ne árulkodjon, egyszóval legyen tündéri gyerek. Azóta felülírtam ezt a dolgot, Panna sok rossz órától menekült volna meg, ha előbb teszem.

Ezek után nem marad más hátra, mint hogy otthon esszük a kefét, ma vajon mi történik az oviban. Mert hiába kérdezzük a gyereket, hiába akarjuk normálisan felgöngyölni az eseményeket a pedagógus segítségével, ezek az apró (vagy nagy) harcok sutyiban zajlanak. Igen anyuka, Jocó egy kicsit erőszakos gyerek. Köszi.

Mi pedig gondolatban kihívjuk Jocót az udvarra, nyaktájékban kicsit megszorongatjuk, s kilátásba helyezünk egy alapos megruházást, ha nem száll le a gyerekünkről. Néha ezt a képet átváltjuk arra, ahogy a Jocó gyerek antipatikus anyukáját osztjuk ki a folyosón, s néhány szimpatizáns még meg is tapsol távoztunkban. De hát félünk a GYIVI-től, utálnánk a börtönkosztot, így nem marad más, mint a gyerekünk távirányítása, s életre nevelése. Azt hiszem.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2008.09.24 13:05:46ruju

    Nálunk az oviban kifejezetten elvárják, hogy a gyerekek árulkodjanak. Először tök ki voltam akadva, szégyelltem magam, amikor a gyerekem elbömbölte a sérelmét az óvónőnek, amire is felvilágosítottak, hogy ez a kívánatos, mert nem láthatnak mindent. Aztán miután a mi csoportunkban is volt 2-3 igen agresszív fiú, már úgy voltam vele, hogy jó ez így. Ha belegondolunk, az agresszív gyerekeket csak így lehet megpróbálni leszoktatni a "csak úgy" ütésekről, mert így nem marad "fedetlen" a dolog.



    Mostanában kezd már az árulkodás is differenciálódni, már nem minden csip-csup ügy jut el a "legfelsőbb fórumokig", szal már nem használja én gyermekem sem fegyverként, úh. lehet a módszerben valami.

  • 2008.09.24 13:08:02ruju

    Miss Marple, a mi csoportunkban az óvónő fia volt a legdurvább! Szó szerint terrorizálta a gyerekeket, és a szülőknek is behúzott néha, mikor mentünk a gyerekekért. Én mondjuk elkaptam (csak szóban :-D) de láttam olyat, aki nyelt egy nagyot és továbbment. Rettegtem tőle, hogy a mi sulinkba ment és jövőre folytatódik minden (mikor enyim is sulis lesz), de azóta hallottam, hogy ő legalább spec. iskolába került.

  • 2008.09.24 13:10:43háromnegyed

    én a problémákkal az óvónénihez fordulok. ha nem oldódik meg, megkérem még egyszer, hogy figyeljen oda. egyébként nagyon odafigyelnek.



    nem kérdezem, hogy mi volt az ebéd, mert emlékszem rá, hogy milyen volt, amikor tőlem kérdezte mindig ezt nagymami.

    viszont múltkor nagyon izgiseket mesélt magától. hogy ki-kinek a felesége volt, és hogy miért lökődött fel az egyik, meg, hogy baglyoztak a tornateremben, be sem állt a szája :)

  • 2008.09.24 13:17:49vikimanka

    A lányom csoportjában is az egyik óvónéni kisfia volt a "rettenet". Tudták az óvónők, hogy xy-ka ilyen és az volt a büntije, hogy mindig az óvónéni szoknyája mellett kellett lennie. Már a végefelé olyan nagy gond nem is volt vele. Szerencsére az anyukája tisztában van vele, hogy a kisfia milyen gáz és jól kezeli a dolgokat. Nem is engedte suliba még.

  • 2008.09.24 13:30:43sony

    Mi az 'Üss' helyett arra bíztatjuk a gyereket, hogy hangosan, határozottan szóljon rá arra, aki piszkálja. A legtöbb gyereknek ennyi elég. Ha mégsem jönne be, nálunk a következő lépés, hogy szaladjon az óvónénihez. Az óvónéni sem vehet észre mindent, és mivel az oviban ő helyettesíti a szülőt (az ilyen ügyekben még hatásosabban is, mint a szülő, mert rászólhat a másik gyerekre). Így a gyereknek lehetősége van megtanulni, mi a különbség a helytelen, és a neki nem tetsző helyzetek között. Pl. elvették a játékot a kezéből - helytelen, kivették a kosárból a baba párját, amivel még szeretett volna játszani - neki nem tetsző. Ha a gyerek mindkét esetben az 'Vedd vissza erőszakkal' nyomvonalán halad, soha nem érti meg a különbséget. És ebben a szülő kicsit elfogultan, csak a gyerek szavaira támaszkodva, nem nagyon tudna igazságot tenni.

    A 'Tolakodj' kérdése is felmerült már, nálunk úgy hangzott az utasítás (és csak egyszer kellett elmondani): 'Tartsd a helyed'. Ne dúrd ki, aki előtted érkezett, de ne engedj másokat előre tolakodni. Egyelőre működni látszik, bár lehet, hogy később nem lesz elég a boldoguláshoz, nem tudom. Szerintem a siker záloga nem a tolakodás, hanem a törekvés, a kettő között is pontosan az az árnyalatnyi különbség van meg, mint a helytelen és a nekem nem tetsző fogalma között :)

  • 2008.09.24 13:42:11ditakai

    Nekem sony verziója azért szimpatikus, mert alapvetően olyan dologra tanítja meg a gyereket, ami általánosságban megállja a helyét, és nem csak a bunkó Robival szemben alkalmazható. (Kb úgy, mint amikor a kisebbeket nem leszoktatjuk a gondolkodásról és eltiltjuk a lépcsőzéstől, hanem megtanítjuk a biztonságos használatára, így képes rá egyedül is)

  • 2008.09.24 13:44:39Guruljka

    Vajon hol gyökerezeik az a hozzzállás, hogy ha valaki a jogos sérelme miatt szól, az árulkodás?

    Itt az ideje váltani. Mikor a kisskac szól a pejdagógosznak, hogy Jocóka veri ŐT/homokot szór rá stb. az nem egynerangú azzal, hogy Pistike csibészkedik a Jocóval és ezmiatt a Sanyika rohan az óvónénihez, hogy hú meg ha. Nos, csak az utóbbi az árulkodás. Az előbbit nevezhetjük önvédelemnek, vagy akár önmagáért való kiállásnak is. Ami nem kell mondjam rohadt fontos. A gyerekeink bíznak bennünk, hogy megvédjük őket akkor, amikor ők arra nem képesek. Ezzügyben pedig az oviban az óvónők helyettesítik a szülőket, így hozzájuk is kell fordulni.

  • 2008.09.24 13:52:51ruju

    Nahát, Guruljka, csak ismételni tudom önmagam :-D

  • 2008.09.24 14:06:52mpbm

    Ez a hangosan rászólás jó, persze, ha nem megy át kiabálásba, met az olyan ilyesztő, amikor egy kisgyerek baromi hangosan, és agresszívan üvölt. Az én lányom olyam muja, nem bántana senkit, akkor sem, ha püföli őt. Egy ilyennek szemtanúja voltam, és totál kiakadtam, h mért nem üt vissza.

    Én is azt javasoltam egyébként, hogy kérdezze meg, ha valaki bántja, h ezt mér csinálja, vagy kérje meg rá, hogy ezt hagyja abba, mert fáj neki. Az elméletem szerint ilenkor úgy meglepődik a "verő", h abbahagjya. De sajnos nem tudom, h valóban így van-e.

  • 2008.09.24 14:13:34Magenta

    Lányomnak van egy osztálytársa, már első óta. A kissrác igencsak agresszív, szegény kincsem sűrűn jött haza kék harapásnyomokkal a karján, mert valamiért őt pécézte ki magának a kölyök még elsőben. Egy-két évig próbáltuk, hogy védje meg magát, meg szóljon a tanárnőnek, meg szóltunk mi is az ofőnek - hatástalan volt.

    A tanárnő szólt a szülőknek, a gyereket otthon jól elverték, ő meg leverte utána az én lányomon (meg a többi gyereken is egy idő után).



    Egyszer suli után elkaptam és szép finoman elmondtam neki, hogy ha még egyetlenegyszer bármit látok a gyerekemen és felmerül az ő neve, elkapom. Azt nem mondtam, hogy mit csinálnék vele (még jó, mert ötletem nem lett volna,mit válaszoljak), de azóta nyugi van, pedig eltelt öt év.



    Én meg tudom, hogy nem ez lenne a jó megoldás. :(

    Máig se értem, hogy a tanárok miért nem léphetnek fel kicsit határozottabban az ilyen kölykökkel szemben.

  • 2008.09.24 14:21:39callliope

    Nekem beépített kémem van! Anyu otthon dolgozik, és pont odalát az oviudvarra, ahol a fiam csoportja játszik! :D

    így napi szinten értesülök az atrocitásokról, legalábbis a kintiekről... :)

  • 2008.09.24 14:23:19Normi

    Hát szerintem az, hogy kérdezze meg a verekedős kölyöktől, hogy miért csinálja meg hogy hagyja abba... szóval az nem elég, ha az áldozaton látja a másik a félelmet. Az én fiam elég remegő hanggal védte meg magát ilyen helyzetekben, nem volt túl hatásos.

    Egyébként egyszer, amikor egyik gyerek piszkálta, nem verte, csak macerálta mindenfélével, akkor mondtam neki valami frappánsat, hogy ha azt megjegyzi, rögtön tud reagálni, nme csak áll bénán, mint a bálám szamara. ez az ötlet annyira tetszett neki, hogy azt a mondatot (amire már nem is emlékezem...) le kellett írnom egy cetlire, napokig magával vitte az oviba (persze nem tud olvasni:)).

    Emlékeztem, hogy nekem mennyire fontosak voltak anyukám ilyen tanácsi pl, ha csúfolnak, ne szóljak vissza, ne sírjak, ne foglalkozzak vele, hamarosan megunják. Ledöbbenetem gyerekkoromban, hogy ez mennyire működött, iszonyú hálás voltam anyunak a bölcsességéért.

  • 2008.09.24 14:27:01nyuszómuszó

    Mert feljelentik őket...



    Anyu egyszer még bent maradt napközis időben füzetet javítani. Látja az emeletről, hogy Markó Antónió (tényleg ez neve:DDD) a gáborka hátán térdel, és veri a fejét a betonba, Gáborka már vérzik. Napközis tantónénik ( pont mind öregek voltak) kezüket tördelve körbeállják, néha próbálják lehúzni gáborkáról, olyankor kioszt nekik is egykét rúgást, közben éktelen kurvaanyád, meg ami csak kell, Anyu lerohan, kioszt Márkónak egy pofont, és a képébe üvölti, hogy leállsz, mert itt az van, amit én mondok.. Pedagógiai tézis, vagyis, hogy valószínű otthonról azt hozza a gyerek, hogy aki az erősebb, az a főnök, bejön, ezt megérti, hogy ha rossz, pofont kap.. gyerekkel innentől, ha anyu is jelen van semmi gond, de azért anyut feljelentették, dacára, hogy gáborka kórházba került(agyrázkódás) és a többi idős tanítónénin is voltak harapás meg ütésnyomok..

  • 2008.09.24 14:27:51nyuszómuszó

    mármint ez arra válasz, hogy miért nem lépnek fel az elmebeteg kölykökkel szemben erélyesebben a pedagógusok..

  • 2008.09.24 14:38:37mpbm

    Nyilván nem a betonbaveréssel kapcsolatban mondtam, h szóljon, h ne bántsák! De valami miatt, amikor a férjem mondta neki, hogy szóljon a bölcsisnéninek, ha bántják, tök kellett röhögnöm, h spiclit akar nevelni a gyerekből.

    Nálunk, ha beköptem a bátyámat, engem is ugyanúgy lebasztak, mint őt. Nyilván nem életveszélyes helyzetekről van szó, hanem összezörrenésekről. És sztem igenis valamilyen szinten tudnia kell a gyereknek megoldani egy ilyen kisebb (!!) konfliktust, külső segítség nélkül.

  • 2008.09.24 14:41:39szövetszöcske

    A lányom igazságosztó tipus, a egyszer mikor bementem érte, láttam is, hogy az első számú baratnőjével hellokitti sálat próbálgattak, egy kissrác meg elkezdett őrültködni, rángatott egy játékpolcot, hulottak róla a játékok az előtte játszók fejére lányom már robogott is oda, és megrendszabályozta (ovónénire, fejtörés veszélyre, esetleges kórházra meg börtönre hivatkozva). Ő az ovónéni kihelyezett képviselője, reggeli közben csendreteremt, megakadályozza a homokszórást a homokozóban. Nem volt még panasz rá, hogy verekedne, de szokott hazahozni harci sérüléseket néha-néha, ezekről szűkszavúan nem nyilatkozik (vagy azt mondja hogy XY csinálta, de véletlen volt, vagy, hogy az új kisfiú volt, de nem fog többet ilyet csinálni, aztán ha a részletekre kérdezünk, vagy kamu zagyvaságot mond, vagy semmit, ovónéni szerint meg nem verekszik, más szülők sem panaszkodnak, és én sem látom aggreszívkodni). Mondjuk szerencséje van, középsős létére apróbb kisiskolásnak is elmenne, így aztán nem célpontja a gonoszkodásnak (a gonoszkodók meg aggresszívek az oviban is a gyengére, könnyen támadhatóra ugranak, ezért próbáltam is úgy nevelni hogy ne hagyja magát, aki nem áldozat tipus abból sokkal nehezebben lesz áldozat, aki az ovónénihez szaladgál sokat, azon látszik, hogy érdemes piszkálni)

  • 2008.09.24 14:45:04Normi

    mpbm!

    Egyetértünk. Persze, hogy meg kell tanulnia. Csak sajnos sokszor nem elég ez, mást is ki kell találni.(Csak erre írtam egy példát, hogy a fiamnak hogy nem ment.) Dehát sokféle helyzet és gyerek van, na.

  • 2008.09.24 14:49:30Normi

    szövetszöcske! Jó, hogy "próbáltad úgy nevelni", de azért a legfontosabb a "hozott anyag". szóval nem biztos,hogy a te érdemed. :)) a fiam elég alamuszinyuszi volt sokáig az oviban, a kisebbik, a lányom meg sokkal nyitottabb, barátkozóbb, talpraesettebb csibe. Gyárilag.

  • 2008.09.24 14:50:15mpbm

    Amúgy a lány nagyon talpraesett, bevállalós, nem törékeny, csak valahogy olyan ártalmatlan, mint egy maci :), a kisebbik nyámnyilább, anyásabb, de prögösebb, és sztem ő pl. jobban fog törekedni a hatlami poz. megszerzésére. Majd meglátjuk.

  • 2008.09.24 14:52:42mpbm

    kemény, h milyen mások a tesók. :)

  • 2008.09.24 14:54:00szövetszöcske

    Normi: Egyetértünk, a gyerek vérmérsékletétől sok függ. A lányom eleve őrmesteres tipus, szeret dirigálni, így aztán könnyen menőzhetek mekkorát neveltem rajta, hogy megvédi magát:)

  • 2008.09.24 14:57:32Magenta

    nyuszómuszó, ez elég durva sztori! :(((



    Gáborka szüleinek a helyében megköszöntem volna anyukádnak és feljelentem a másik kölyök szüleit!



    A kérdés költői volt részemről különben, csak nem értem, a valós cél az lenne, hogy a tanár és a szülő ne ellenség legyen, hanem társ a nevelésben.

  • 2008.09.24 14:59:22Magenta

    Ja és igen, kiakadok rajta, hogy mindenkinek csak jogai vannak, kötelessége semmi, a gyerekek manapság bármit megengedhetnek maguknak a suliban a tanárokkal szemben.



    Javaslom anyukádnak, hogy legközelebb ilyen esetben borítson rá a kölyökre egy kis hideg vizet, az is lehűti.



  • 2008.09.24 15:01:48nyuszómuszó

    Hát, meg is köszönték, meg igaziból mindenki mellette állt, mert ez már az xedik eset volt, ennek köszönhetően végül nem marasztalták el.

    A másik kölyök szüleit sajnos semmi értelme nem volt feljelenteni még az orvosi lelet birtokában sem.. A gyereket nem tanácsolhatják el, mert körzetis, rendőrség meg ennél súlyosabb ügyekkel sem foglalkozik..



    A verekedős gyerek abszolút állat szülei viszont persze rögtön feljelentettek, merthogy a gyereket csak ők verhetik, meg kilátásba helyeztek némi verést anyunak is..

  • 2008.09.24 15:08:17Normi

    szöcske!Na igen... Én meg gyönyörű kékszeműre neveltem a fiam. :))

  • 2008.09.24 15:15:16Magenta

    nyuszómuszó, azt hiszem, erre nem is lehet mit mondani... :(((((

  • 2008.09.24 15:21:18monsterwoman1

    Néhány éve mesélte egy ismerős, hogy a lányát arcon harapták az oviban. Totál kiakadtam. Elgondoltam, micsoda idióta szülők gyereke lehet az olyan, aki harap.

    Úgy esett, hogy ily módon gyarapíthatom az idióta szülők táborát, mert a kisebb fiam harap. Ösztönből csinálja. Ha harc van a bátyjával (aki áldozat-típusnak tűnik), simán beleharap bárhol. Néha véresre. És olyan alattomosan csinálja, hogy mire reagálnál, már üvölt a nagy a fájdalomtól. Próbálom megértetni, hogy ilyet nem szabad. Érti és sajnálja is a testvérét utána, de időnként még mindig vérfarkassá válik.

    Szóval, haközösségbe kerül, meglehet rámsütik majd az agresszívhülyeanyuka bélyeget.

  • 2008.09.24 15:33:29szövetszöcske

    Egyébként vannak brutál harapások, múltkor az egyik játszótéren egy pici kisfiú akkorát harapott a karjába, hogy az összes fognyoma frankón külön-külön meglátszott, simán lehetett volna 3D fogsorképet csinálni a lenyomatból, estére meg összefüggő kék folt. Mondjuk 1-2 perc nyűglődés után elintézte azzal, hogy kis buta még, biztos nem tudja hogy nem szabad, de én azért sajnáltam jól.



    Érdekes, hogy mindenki az óvoda-rosszára az ovónők rémére asszociál, ha bántásról van szó, pedig ez csak a jéghegy csúcsa, a gyerekek ugyanúgy tudnak kiszámíthatatlanul hülyék lenni mint a felnőttek, orvharapás és orvsaller jöhet akár legjobb baráttól, vagy a legrózsaszínebb legszebben nevelt kislánytól is, csak a kirívóan problémás gyerkőcökre nagyobb egyetértésben lehet panaszkodni.

  • 2008.09.24 15:34:26háromnegyed

    enyémet is harapták a bölcsiben, jól fel is voltam háborodva egészen addig, amíg ki nem derült, hogy az egyik édes kislány arcán az a két kis vörös félhold alakú vonal honnan lett :D



    tényleg ösztönből jön nekik, de idővel és neveléssel elmúlik.

  • 2008.09.24 15:38:17monsterwoman1

    Valahol erre akartam kilyukadni, szszöcske!

    Mert, ha minden gyerek a szülő visszatükröződése, akkor én tuti skizo vagyok. A nagy félős, elbújós "mamlaszka", a kicsi meg nagyhangú, megvédem magam,akkor is ha nem bánt senki típus.

  • 2008.09.24 15:42:32monsterwoman1

    Mennem kell, mert felébredtek és már veszekednek. (kicsit még smúzolandó: ha a fenti képen Andris látható, akkor jajistenem, de félteném a vérfarkasoktól, ez a fenti fiú gyönyörű és csupa "jóság" a szeme)

  • 2008.09.24 17:18:18naíva

    Azzal egyetértek, hogy a gyerekek néha ösztönösen és kiszámíthatatlanul támadnak. Az öcsém például engem "terrorizált", anyám fapapucsával (jó 18 évvel ezelőtt!) dobált állandóan. DE! Mikor az oviban véletlenül olyan szerencsétlenül verekedett egyik kis barátjával, hogy felszakadt a fejbőre a kisfiúnak, anyámék átmentek és bocsánatot kértek + öcsém büntiben volt utána. Pedig nem volt olyan súlyos, tényleg csak a bőre szakadt fel, a másik szülők is tök normálisan kezelték a helyzetet, mégis jól esett nekik a szüleim bocsánat kérése. És szerintem sokszor ez is nagyon hiányzik a szülőkből: elismerni, hogy igenis az én gyerekem is rosszalkodhat, és azért még nekem kell vállalni a felelősség nagy részét.

  • 2008.09.24 18:05:53plussbirka

    nehez ugy ez, mert ugye hol vegzodik a gyerekcsiny, es hol kezdodik a gyerek terror? es hogyan fogja azt belatni, hogy Jozsika agressziv kocsog, ha elveszei a jatekodat, de ha te elveszed a Pistikeet az normalis, mert o egyebkent egy agressziv kocsog, hiaba most csak jatszott volna.

  • 2008.09.24 19:04:39Zsákos ember

    haromnegyed: ilyesmi nekunk is volt, ujonnan vittuk a gyereket az oviba, mivel tavaszi, egy osztol osszeszokott csapatba kerult. az elso napokban mindig osszekarmolva jott haza, egyik reggel mutatom az ovononek, hogy nezze mar meg a hatat, tiszta karmolas nyom. erre a valasz "hat igen, ha egy uj gyerek kerul a beszokott csapatba, mindig ez van, hatalmi harcot jatszanak. de ne tessek aggodni, o is rendesen osztja am!". igy erre inkabb elqssoltam, es 2-3 heten belul tenyleg megszuntek a karmolasok, csak egy-ket pokember-fun hulyegyerekkel akad neha ossze.

  • 2008.09.24 20:16:34vikimanka

    Nálunk is volt egy harapós kisfiú, beígértem neki, hogy szülinapjára veszek neki egy szájkosarat, többet nem harapott.

  • 2008.09.25 08:59:15kisordog

    kedvenc ovis beszámolóm a kiscsoportosomtól: mit csináltál ma az oviban csillagom? hát téged vártalak...és tényleg el tudom képelni róla, hogy ezzel töltötte a napot...azért most már beszokott:-)

  • 2008.09.25 13:49:10mary75

    Az én középső gyermekem nem harap, hanem köpköd. Fogalmam sincs róla, hogy szoktassam le. Próbáltam vele beszélni, ráütöttem a szájára, próbáltam nem észrevenni, hátha megunja, semmi hatás.

  • 2008.09.25 14:13:46kriszi

    Mary, mekkora a kölök? És amúgy milyen vérmérsékletű? Az enyémek poénból köpködtek-köpködnek, egymást viszik bele. Az egyébként kényes majdnem hatéves leányomat sikeresen elriasztottam egy kirándulás során az erődben. Valaha én nagyon vagesz csaj voltam, jóóó nagyokat tudtam köpni, ha az menő volt ;) , aztán ugye felnőtt nő nem köpköd. De akkor olyat csuláztam, mint Leo a Titanicban. A leányzó nézett rám hatalmas szemekkel, halálra döbbent tekintettel... Aztán sommásan kijelentette: Anya, ez tényleg gusztustalan. Azóta nincs köpködés. A kicsi meg el is felejtette, mióta a nagy nem lovalja bele.

  • 2008.09.25 14:14:16kriszi

    erdőben, erődbe akkor nem mentünk :))))

  • 2008.09.25 14:16:30kriszi

    Ja, Pókember-fan kölkök: ezzel még tuti lesz bajunk. Ugya most nagy divat, nálunk is az oviban. A fiam pedig kimondottan utálja (mondjuk nem bánom, nekem sem tetszik), de annyira, hogy semmiféle holmit nem tűr magán, amin akár csak egy icike-picike pók is van, mert az pókemberes... remélem, azért nem lesz belőle arachnofóbia... egyelőre az élő pókokkal nincs gondja.

  • 2008.09.25 14:17:23mary75

    Négy éves és egy vagány kiskölyök.Az ötlet jó, de sajnos én nem vagyok köpködésben jó, de majd gyakorolom.

  • 2008.09.25 14:19:27mary75

    Nálunk a verdák a sláger, én mondjuk már a falra mászom tőle

  • 2008.09.25 14:48:09kriszi

    A verdák nálunk is megy, nekem inkább az, mint a Pókbácsi...

  • 2008.09.25 14:55:30Veritas

    Ben Ten...

  • 2008.09.25 15:13:02Borcsika

    Nálunk kedden borult a bili. Új kisfió jött a bölcsibe. Nem újdonság, hiszen a 23 gyerekből tavalyról csak 5 maradt. Az új fiú rendszeresen molesztálja a fiamat, és az ő egy éve barátját. Csíp, mar, harap, rúg, ha valami nem úgy van, ahogy ő akarja. Kölykeink tűrtek, de kedden betelt a fiamnál a pohár. Közölte, hogy megharapta a kissrác. Mondtuk neki, "ne hagyd magad". Erre a gyerek elmondta, hogy az történt, hogy a barátjával építkeztek, és ez a fiú többször lerombolta amit csináltak. Ekkor a fiam megkérte (nem tőle tudom, a gondozó nénitől), hogy hagyja őket játszani. A mondat így szólt: "Zsomborka, lágyszíves ne rombold le a házunkat." Erre a kisbarbár olyat beleharapott a fiam combjába ruhán keresztül, hogy nemcsak bekékült, hanem véraláfutásos is lett. Megnyugtattuk, és megkértük, hogy ilyen esetben szóljon a gondozó néninek, és ha az sem használ, csavarjon le neki egy hatalmasat. Szerdán reggel beértünk a bölcsibe, és az egyik kisfiú, akivel szoktak egymásnak vinni játékot, (benti csere-bere ), odaadta a fiamnak, amit hozott. Erre kijött kisbarbár, és kitépte a kezéből, hogy az az övé, majd készült elviharzani. Rászóltam, hogy adja vissza. Gondozó néni is, de semmi. Gondozó néni elvette tőle, és visszaadta a fiamnak. Erre a kölyök elkezdett velem szájalni. És akkor, és ott, elszakadt a cérna. Elkaptam a karját, és megmondtam neki, ha mégegyszer csak közelíteni mer a fiam felé, olyat beleharapok, hogy nagykorában is meg fog látszani. Elodalgott, nem szólt semmit, és amikor bementünk a csoportba a fiam odabökte neki, hogy a papa azt mondat tegnap este, hogyha mégegyszer megharapsz, letépi a fejedet. Ez valóban elhangzott, mert már nem az első eset volt, hogy megharapta.

  • 2008.09.25 16:40:49Magenta

    Különben az az elkeserítő, hogy mit láthatnak ezek a gyerekek otthon? (monsterwoman, nehogy magadra vedd!)



    De akiről írtam fentebb, a lányom osztálytársa, még most, hetedikben is ilyen, nemcsak másodikban, amikor én elkaptam. Otthon elverik, mondván, hogy nem szabad verekedni...

  • 2008.09.25 18:02:28dodóó

    Ma másodjára voltunk az oviban egy,, órát és az egyik 3 éves azt szajkózza hogy hülye meg kurvaannnyát meg basszameg,kb öt kicsigyerek ismételte utánna.

    Mikor a lányomtól hallottam megígértem a gyereknek hogy ha mégegyszer meghallom kuki nélkül fog felnőni.

  • 2008.09.26 06:48:21Meni

    Na most akkor egy kicsit megnyugodtam. Nekem nagy trauma volt, hogy tavaly a bolcsibol ugy hoztam haza a masfel eves fiamat, hogy rendszeresen ossze volt harapva. Nem verzett be neki, de volt olyan, ami az arcan volt es 3 napig latszott minden egyes fogacska. Az egesz elso ev igy telt, hogy szegeny elsoszulott kis europai gyerek probalta felvenni a tempot a sokadik testver, torteto es szamunkra eroszakos kis kozel keleti gyerekekkel. Sok volt siras, barki elvett tole barmit, fellokte, odebb tolta, zokogott. Aggodtam is rendesen, mit csinaljak.

    Jott a masodik ev, kozben fiam 15 kg lett es tobb mint 90 cm, es az egoja is hasonlo szintet nott. Ma ott tartunk, hogy minden heten van olyan nap, amikor azzal fogad a dadus, hogy nagyon szuper volt a Dani, csak kicsit sokat verekszik. Mert ha kiveszik a kezebol, ami az ove, akkor odacsap. Ha leveszik a fejerol a kipajat es nem adjak neki vissza ha keri, akkor odacsap. Ha valaki kiboritja a jatekokat, amit o rakott el, odacsap. Meg mindig nincs a tobbiek szintjen (neha mar komoly bunyok vannak, hajtepes, birkozas stb.), de mar nem aggodom erte. Meg tudja vedeni magat. Onalloan. Es mindezek ellenere a hugat soha, semmilyen okbol nem uti meg, nem tolja odabb, nem gonoszkodik vele. Elegedet vagyok, az elet megtanitott a gyereket, hogy vedje meg magat. Aztan nemsoka eljon majd az az ido, hogy nekem kell leulni vele, es elmagyarazni, hogy nem verjuk meg a masikat ok nelkul. Az elejen nagyon paraztam, most meg mar egyetertek a dadusokkal, akik egy eve is, most is azt mondjak: Ez a normalis fejlodes resze :)

  • 2008.09.26 09:13:31catus

    A harapással én is vagyok. Mikor a lányom bölcsibe jkerült volt egy hülye gyerek, illetve még van is a csoportban aki az én lányomat nézte ki magának, állandóan harapta néha szó nélkül.mondjuk az nyja sem egy IQ bajnok, inkább a szülővel van ott gond,lényeg az hogy a gyerek kissé agresszív a mai napig is. A sok harapás eredménye meg az lett hogy most az én lányom harapdál előszeretettel...de nekem legalább van annyi vér a pucámban, hogy elmagyarázzam a gyereknek hogy nem szabad és elnézést kérek a szülőtől, meg a lurkótól akit megharapott....

  • 2008.09.26 09:26:09Borcsika

    Ó nem. Nálunk anyuka full öntudat. Beszólt nekem, hogy ne terrorizáljam a gyerekét. Mondtam neki, hogy ez nem az első alkalom volt, kértem is már őket, hogy beszélgessenek el a gyerkőccel, de semmi változás. No most aztán nem nagyon izélgeti a fiamékat, főleg, hogy tegnap kapott egy hatalmas nyaklevest a fiamtól. Borzasztó, amikor látod a gyerekben a szülőt, úgyhogy hiába minden erőlködés. Nem baj, otthon megy az agymosás a gyereknek, hogy nem hagyja magát. Aztán csak változik valami...

Blogok, amiket olvasunk

JEGYZETLAP Posztnyár szindróma

Ha csak sóhajtozunk, és utáljuk, hogy vége, egyre nyomorultabbul érezzük magunkat. Négy lépés, hogy a szeptembert is élvezni tudd!

STÍLER Netes szépségdilik: ezeknek ne dőlj be

Ha nem akarsz úgy kinézni, mint egy cirkuszból szabadult bohóc, ne a csodatévő appok képeinek higgy, hanem a tükörnek. Az ugyanis nem halványítja el a bőrhibákkal együtt a sminkedet is.

HOMÁR Fifikás, de bebukott parkolóteszt budán

Jó napot, miért büntetnek meg, ha még a fizetőövezet kezdetét jelző tábla előtt parkolok, a nem fizető zónában? Csak. Parkolócég, 12. kerületi módra.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta