SZÜLŐSÉG

Beszoktatás: Andris mégsem akar ovis lenni

2008. szeptember 18., csütörtök 11:30

Amikor Panna óvodás volt, szép csendben kialakult az a rendszer, hogy a gyerekeket a csoport ajtaja előtt útjukra bocsátottuk, ha pedig valami mondanivalójuk volt az óvó néniknek, ódajöttek hozzánk (általában nem jöttek oda, hanem a csoport legbelső sarkában gubbasztottak, mindegy is). A délutáni fogadás pedig szintén e forgatókönyv szerint zajlott. Nem mondom, hogy a legjobban működő modell, de ezt kellett megszoknunk. Így, ha a lányom elmúlt négy évére gondolok, nem jelenik meg egyéb az életéből, mint egy résnyire nyitott ajtó, ahol próbáltam nem túl feltűnően leskelődni, szemlélődni, persze csak úgy, hogy senkit se zavarjon. Ezért amikor szülői értekezleten bent ültünk a csoportszobájukban, figyelmem jelentős százalékát az kötötte le, hogy próbáltam az agyamba vésni, mégis milyen dolgok veszik a gyerekemet körül.



Az elmúlt két hét Andrissal élénken felelevenítette ezt a furcsa, kettős érzést. Egyrészt milyen jó, hogy jó helyen vagy a gyerek, másrészt meg, de szar, hogy semmit nem tudok róla, csak amit ki tudok húzni belőle harapófogóval. Nem marad más hátra, az óvodai évek rés-emlékek maradnak, majdnem, mint a moziban, csak éppen nem széles vásznon, hanem szűken.


A múlt héten már említettem, hogy nem minden fenékig tejfel, még ha az első hetünk példásan is kezdődött. Furcsa is volt, hogy a tépőzáras fiamat mi lelte, semmi tiltakozás az első napokban, csak a boldog óvodai lét. A megnyugtató azonban az, hogy Első András, alias Bandika, művésznevén Szöcsi Öcsi, mégis csak normálisan működő, pedagógiailag klasszikus tüneteket mutató emberpalánta. A népi mondás ugyanis úgy szól, hogy aki az elején sír, később nem fog, aki pedig az elején keménylegény, majd később sírja tele a gondozónő gallérját és anya elsuhanó szoknyaszélét. Nos, a mi fiunk az utóbbihoz tartozik, hétfő reggel egyszer csak beszállt a 98-as gatyóba a para. "Anya, gyere be velem!" - jött a megszeppent kérés, amit persze megmagyaráztam, hogy miért nem lehet, amennyiben érv az, hogy a felnőttek nem járhatnak be a csoportba, miközben 3 anya-aktivista tutujgatja 7 óra per nap a gyerekét, beszoktatás címen.

Nem tudom, mennyire voltam meggyőző, ahogy fogytak az ajtó és köztünk a centik, a párnás kezecske egyre jobban szorított, majd hirtelen fordulattal zokogva a nyakamba borult, gyakorlatilag lefejthetetlenül. Ekkor, amikor a pánik kezdett úrrá lenni rajtam is, megérkezett az egyik óvó néni, hogy az eddigi mintagyereket mi lelte. Hát mi, befuccsolt a mintaverzió, most a bőgős fut, s közben vigasztaltam, ígértem fűt-fát, s szemmel gyilkoltam a magas, fekete anyukát, aki vígan főzőcskézett a fiának a teremben, mintha csak a játszótéren lennének, immáron kerek két hete (istenem, hát itt legalább meleg van és nem esik az eső). Mit kell ilyenkor csinálni, kérdeztem az óvó nénit, pedig hát tudtam én. Lelépni, volt a válasz, s némi cirógatás és ezer ígéret után, hogy mindjárt jövök, menekülőre fogtam. Míg döngettem le a lépcsőn, András erős baritonja rázta meg a falakat, s a kocsiban is csengett a fülem, a szívem meg majd' megszakadt. Ez van, gondoltam, meg kell szoknia, nyilván az óvónőnek meg az a dolga, hogy kezelje a szitut.

A délutáni élménybeszámoló szerint, cirka 5 perces volt a műsor, aztán semmi. Másnap újra indult a hiszti-cirkusz, immár az apjának, aki szentül meg volt róla győződve, hogy ő bizony meg fogja tudni magyarázni a magából kikelt 3 évesnek, hogy be kell menni és az jó dolog. Az 5 perces mókából így csinált fél órát, az óvó nénik meg nem győzték apát vigasztalni (és elküldeni, hadd tegyék rendbe a gyereket). Ettől a naptól kezdve én vittem megint Andrist. A hét negyedik napjára úgy nézett ki, hogy sírásmentes verzióba hoztuk a gyereket megint, ám péntekre kitört valami kórság, ami egyébként aktuális volt két hét után. Boldog otthoni szüttyögés következett, ami természetesen megint kizökkentette Első Bandit a rutinból. Ez azonban majd a jövő hét története.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2008.09.19 21:32:00wish73

    autibaba,

    ha a gyerekednek szakértői véleménye van és az alapján autista, akkor egyrészt emelt családi pótlék is jár,másrészt nem mezei, hanem integráló bölcsibe kéne iratni, ahol házon belül megkaphatja a fejlesztéseket-ingyen. elvileg 6 éves koráig lehet bölcsis, de lehet, h egy számára megfelelő óvodával jobban járna. ha most 2,5 éves, akkor őszre simán lesz 3 , és, ha találtok olyan ovit, vagy akár bölcsit a lakóhelyetekhez közel, ami megfelelő, akkor a szakértői biz. őket fogja kijelölni. autista kisgyerek 3 főnek számít, vagyis 3x annyi pénzt kap utána az őt fogadó intézmény, de nem ajándékba, hanem fejlesztő szakemberekre és eszközökre. bp-en kívül rohadt nehéz, de itt a fővárosban azért nem lehetetlen. merre laktok?

    amúgy annak a bölcsinek, ahova most jártok, van egy vezetője, akivel érdemes lenne elfecsegni.

  • 2008.09.19 21:57:47wish73

    www.autizmus.hu/intezmenyek.shtml

  • 2008.09.19 22:41:55verkaverka

    Na ez az, szerintem a bőgő gyerek otthagyásához nem lelkierő kell hanem tévedés. Az a tévedés hogy ez a helyes teendő.

  • 2008.09.19 22:50:26verkaverka

    Már miért ne kéne ottmaradnia? EGYEDÜL nem kell ottmaradnia. Azt szokás gondolni hogy azt kell megtanulnia hogy ha a fene fenét eszik is neki ott kell maradni. Szerintem meg azt kell megtanulnia hogy ott szeretik, és biztonságban van. Ez utóbbit persze nem fogja fél nap alatt megtanulni. Viszont végig lehet csinálni sírva otthagyás nélkül. Persze aki szerint felesleges azzal tölteni x napot hogy a gyereket ne a mélyvízbe kelljen dobni, az nem is fog. Sajnos az lehet hogy ha egy gyerek nem tudja megbeszélni a dolgokat mert ahhoz szokott hogy úgysincs beleszólása semmibe, akkor az problémásabb ügy. Amúgy pedig persze mindenki maga dönthet a gyereke ügyeiben, szabadon.

  • 2008.09.20 20:40:53babó

    a lányommal (2,5) most szokjuk a bölcsit, a tapasztalatokról most nem írnék részletesen. még csak rövid időkre hagytam ott, tehát órákig voltam a csoporttal, és a látottak alapján ellentmondanék annak, hogy síró gyereket ne hagyjunk ott. (persze gyereke válogatja, meg mindenki csinálja, ahogy akarja, satöbbi, satöbbi)



    van egy kisfiú, nagyi és apuka hozza (szintén 2,5 éves). minden áldott reggel úgy jön, hogy ő nem jön be a csoportba, nagy krokodilkönnyek, bújás apához. ők meg nagyon nehezen teszik le, pedig a gondozónő (aki nagyon kedves) mindenkit öleléssel köszönt, és őt is ölbe, ringatva veszi át. aztán apuék nagy nehezen ki, és a gyerek fél perc, nem több alatt megnyugszik, nevet, ragyog (irtó helyes kissrác). nap közben semmi gond vele.



    én úgy érzem, mezei anyukaként, hogy a hosszú, hezitálós, szívszorító búcsúk csak a gyerek dolgát nehezítik. persze nehéz otthagyni, mert ők nem látják, hogy milyen jól érzi magát egyedül, értem én... ilyenkor alapvető a bizalom a gondozónők felé. én bízom bennük, mert egy hét alatt láttam hogy bánnak a manókkal, és annyi meló, hogy nem tudnak jópofizni csak nekem. amit autibaba ír, rémisztő, és számomra is elfogadhatatlan lenne. :((

  • 2008.09.21 09:11:12verkaverka

    félreértés, félreértés!!!

    NEM arról beszélek hogy búcsúzkodjunk negyven percet a síró gyerektől!

    Hanem hogy akkor menjünk el ha a gyerek ott tart hogy rábólint hogy igen, mehetsz. Addig ne is induljunk.



    Azt én is úgy gondolom hogy ha a gyerek rábólintott akkor gyors búcsúzás és indulás, nem még húsz puszi és kilenc ölelés mert az lehet hogy tényleg elbizonytalanítja.



    De ezt össze szokták keverni, mert el sem hiszik hogy egy nagyon-nagyon kicsi gyerekkel (nyilván nem az öthónapossal persze) is meg lehet beszélni. A legtöbb gyerek nem sír sokáig. De ettől még megéli hogy otthagyták úgy hogy nem egyezett bele. Szerintem ez egy nagy különbség. Arról nem is beszélve hogy mindannyian láttuk már azokat a gyerekeket akik mégse fél percig sírnak hanem fél délelőtt. De persze ismét, mindenki úgy csinálja ahogy akarja. CSak amit én mondok az NEM a hosszas búcsúzás, tehát ha azzal valaki nem ért egyet akkor nem azzal nem ért egyet hogy nem kell sírva otthagyni.

  • 2008.09.21 10:22:42wish73

    van olyan, h nem lehet nem sírva otthagyni. az én kisebbikemet 21 hónaposan kellett bölcsibe vinnem, kb. egyik napról a másikra, nem tudtam rá felkészíteni lélekben. meg magamat sem. gyönyörűen eljátszott, amíg bent lehettem vele, de ez azért nagy csapda, mert nehéz megértetni egy kisgyerekkel, hogy egyik nap még bent van anya, másik nap már nem. vagy egyik percben még bent, másikban már kint. szóval nálunk hányásig fokozódó sírás volt, akárhogy is csináltam. de csak pár napig. vettem egy nagy levegőt, és eljöttem. du. mesélték a gondozónők, h hamar abbahagyta, de, ha addig várok, míg ő rábólint, akkor még most is ott ülök.

    aztán másfél év múlva az oviban is volt beszoktatás. ő simán maradt volna egyedül, de nem akartam nemtörődöm anyának látszani, ha már tele volt szülőkkel a csoport, én is maradtam egy kicsit. és, amikor a 4. napon mondtam, h akkor most már csak az ajtóig kísérem, nem értette, hogy mi van.

  • 2008.09.21 11:14:30verkaverka

    Biztos vannak kivételes esetek. Meg ha egy gyerek nem szokott hozzá hogy dönthet akkor persze nem is tud (NEM arról beszélek Wish hogy konkrétan a tied). Viszont én személy szerint nem hiszek abban hogy van olyan eset amikor ott kéne hagyni sírva. Van amikor valaki úgy dönt hogy inkább otthagyja, mert fontosabb neki valami más. Szíve joga. De a gyerekek igenis megértik hogy egy helyen ott vagy valamikor aztán elmész. Ugyanúgy ahogy a bébiszitterről is megértik hogy nem vendég, hanem ő vigyáz rájuk. és nem kell gyorsan otthon hagyni kettesben őket mert később már nem értené meg a gyerek. A nagymamáról nem is beszélve.

    "ha addig várok míg ő rábólint, akkor még most is ott ülök" -na ez PONT az amit szoktak gondolni és szerintem nagy-nagy tévedés. Az én gyerekem se mutatta semmi jelét jópár napig hogy mehetnék, gondoltam is hogy ezer évig fog tartani, aztán hirtelen úgy döntött hogy kimehetek, és onnantól pillanatok alatt kész volt az egész. Mert kivártam amíg ő is ott tart. Ez olyan mint a szobatisztaság, ha kivárja az ember a megfelelő időt akkor sokkal gyorsabban és simábban megy mint ha túl hamar elkezdi erőltetni a kimenést/pelenkanélküliséget.

  • 2008.09.21 11:15:44verkaverka

    (Ja a gyerekem 18 hónapos volt amikor az első helyre beszokott, beszélni se tudott még de tudta jelezni hogy oké-e ha kimegyek. Tehát nem ezen múlik.)

  • 2008.09.21 11:26:49zolnaid

    Azért szerintem egy másfél évesnek korántsincs annyi időérzéke, hogy tudja, ha kimész, elmész, az egy egész napra szól. Rábólint hogy elmehetsz, aztán ha jól érzi magát jól eltölti az időt délutánig.

    Mikor a lányom lett ovis, hetekig ment vidáman, de bizony volt amikor nem akart elengedni, én meg elmentem, mert el kellett mennem, és nálunk sajnos az a szokás hogy ha az embernek dolgoznia kell menni, csak komoly indok tarthatja vissza. És egy kis zsarolásgyanús pityergés, ami már az ablakhoz érve megszűnt, nem ilyen. Bizony nekem is kellett oviba járnom a dolgozó szüleim mellett, sőt iskolába is. Ha rámhagyják, van e kedvem hozzá, gimibe se értem volna oda mindig.

  • 2008.09.21 11:30:02zolnaid

    De ettől még nagyon jó módszer lehet minden esetben kivárni míg a gyerek bánkódás nélkül marad az oviban egyedül, csak sajnos nem mindig kivitelezhető. És nem a "szíve joga" a kényszerítő erő a legtöbb esetben, hanem pl. aközt kell választani hogy kirúgnak, vagy sír a gyerek három percet.

  • 2008.09.21 14:25:06Guruljka

    Verkaverka, az a helyzet, hogy nem azok a "kivételes esetek" vagy inkább nevezzük ritkábbnak, akik sírnak. Hanem a Te gyereked (meg amúgy az enyémek is, akik ugyanúgy vették a dolgot, mint a tied).

    Mondom ezt tapasztalatból. 3 sajátgyerekes beszoktatás (2 bölcsis és 1 ovis) és egy ici-pici szakmai tapasztalat alapján.

    Az utolsó beszoktatás még friss élmény nekem is.

    Viszont háromból háromszor úgy láttam, hogy minden csoportban van pár sokat síró gyerek, van pár kicsit időnként sirdogáló és max. 1-2 nem sírós.

    Az általam látott sokat sírók, kivétel nélkül akkor szoktak be végül, amikor spártai módon otthagyták őket, mert muszáj volt már. Ilyenkor szoktam arra gondolni, hogy ha ezt már az első hét után megteszik (amikor ez már nyilvánvaló), akkor rég túl lettek volna rajta és végülis kevesebbet sírt volna a gyerek is.

    A legtöbb gyereket szerintem igenis megzavarja a hosszú anyás beszoktatás. (Ami egyébként szakmailag alapból nem is indokolt.)

    Ugyanis a gyerekek egy jó része nem érti, hogy ha 1 hétig anya ott ült, akkor később ugyan miért nem teszi? Éppen ettől érzi azt a bizonyos "engem elhagytak" érzést. Kb. az ül ki az arcukra, hogy eddig nem erről volt szó... Hiába van ott az X néni, akit már megszeretett, az mégsem az anyja. Ez persze nem zárja ki azt, hogy vannak olyan gyerekek is, akiknek az kell, hogy X ideig ott legyen anya, míg ők el nem engedik.

    Jó esetben mindenki ismeri a saját gyerekét, és bizony a gyerek személyiségéhez alkalmazkodva kéne csinálni a beszoktatást is. Ez lenne az intézmények számára kötelező anyás beszoktatásértelme is.

    Csakhogy:

    Pl. probléma lehet, hogy egyes helyeken ragaszkodnak egy "eljárási rendhez" és nem hagyják, hogy a szülő igazítsa ezt a saját ritmushoz.

    Aztán a másik baj, hogy sok szülő annyira nehezen teszi magává ezt az új helyzetet, hogy a saját szorongását is átvetíti a gyerekre.

    Akad olyan szülő aki szíve mélyén azt hiszi, ha nem sír a gyerek, akkor nem is elég erős a kötődés. (amúgy akad ilyen pszichológus is:()

    És akkor még nem beszéltünk azokról a helyzetekről, amikor egyértelműen csak a kényszer miatt kerül sor a közösségbe adásra, és ez a kényszer határozza meg a beszoktatás menetét is.

    És el ne felejtsek kiosztani 10 pontot Winnek, mert finoman kiemelte azokat t. anyukákat akik azt hiszik, az a jó, ha minimum 1 hónapig bent dekkolnak a saját gyerekük mellet aki végig VELÜK játszik... Ezek a szülők nemcsak a saját gyerekükkel tolnak ki, hanem a fél csoporttal is!

    Szóval a kérdés szvsz sokkal-sokkal árnyaltabb.

  • 2008.09.21 14:55:58babó

    "Aztán a másik baj, hogy sok szülő annyira nehezen teszi magává ezt az új helyzetet, hogy a saját szorongását is átvetíti a gyerekre."



    ámen. az általam látott (bevallom: kevés) esetben ez mind benne volt.



    egyébként érdekes, mert ez nem csak bölcsi/ovi körül tud előjönni, hanem bármilyen továbblépős fejlődési szakaszban: gyerek függetlenedne (icipicit) de nem, vagy nehezen hagyják, és néha tényleg megnehezítik a dolgát.



    tudom, sántít a hasonlat, mert ritkán kezdeményezi a gyerek a bölcsibe járást, csak párhuzamként eszembe jutott.

  • 2008.09.21 15:10:20Guruljka

    babó szvsz a sikeres beszoktatáshoz az a legfontosabb, hogy anya lélekben elengedje a gyerekét, ha ez megvan, és nem nagyon gáz az intézmény/gondozó/pedagógus sem, akkor menni fog.

    Szerintem van az anyák nem kis részénél egy olyan paradox alaphelyzet, hogy a szívük egy rejtett zugában, picit attól nyugodnak meg, vagy "hiszik el", hogy egészséges a gyerekük kötődése, amikor a gyerekük picit sír utánuk. Addig tudat alatt nem bírják elengedni.

    Ha és amenyiben ezután az anya és a gyerek is képes továbblépni, akkor ez szerintem nem baj.

    Én úgy látom ez elég gyakran van így.

  • 2008.09.21 15:36:34wish73

    Verkaverka,

    bocsánat, nem vagyok képben, hány gyereked van, de élénken él még bennem az az időszak, amikor egygyerekes anyaként értetlenül álltam a gyerekneveléssel bajlódók problémái előtt. szentül hittem, h az egész csak türelem, következetesség, határozottság kérdése. az első lányommal mindent meg lehetett beszélni, nem kellett 2x mondani, nem kellett a hangomat felemelni. a minioviban is első perctől kezdve mosolyogva ment,(és igen, én is arra gondoltam, legalább egy kicsit csinálhatna úgy, mintha hiányoznék neki, vagy nem akarna elszakadni:) ) de az élet egyéb területein is zökkenőmentes volt minden. azt hittem, fasza csaj vagyok, ha mindenki így nevelné a porontyát, akkor világbéke lenne. aztán megszületett a kettes számú versenyző. kezdte azzal, hogy hiába ráztuk a seggét csecsemőkorában, ösvényt járva a szőnyegen, ő bömbölt. később pedig hiába a szép szó ,a csúnya, a hangos, a halk, a fenyegetés, jutalom, büntetés, zsarolás, stb. stb. egyszerűen semmi nem múlik ezeken. ok, nem verem és nem éheztetem, lehet, h ezekkel működne, de inkább nem próbálom ki. szóval, ha olyanja van, kenyérre lehet kenni, ha meg másmilyenje van, ki kell várni, míg elmúlik. néha viccen kívül azt gondolom, kettős énje van. amúgy tök egészséges, nem pszichiátriai, pszichológiai eset. na jó, ez utóbbi nem kizárt. szóval, ami működik az egyik gyereknél, nem működik a másiknál. pedig genetikailag, családi minta alapján több közös van bennük, mint egy vadidegen, bölcsiben, oviban látott gyerekkel. amúgy, ha ez a megbeszélés dolog ennyire egyszerű lenne, akkor csak annyit mondanék neki, h ecsém, ha ezt így folytatod, anyádat kirúgják a munkahelyéről, úgyhogy hagyd abba a sírást. az meg, h jövök érted 4-kor,még kisikolás kor elején is kétséges, h megértik. az én 8 évesem-szégyen-nem szégyen- nem ismeri az órát. úgyhogy napszakokhoz, étkezésekhez, különórákhoz viszonyítunk. egy másfél évesnek még az is felfoghatatlan, h uzsonna után jövök. mert nem képes előrepörgetni, h akkor most reggeli, aztán udvar, aztán ebéd, aztán alvás, aztán uzsi, na, és akkor jövök majd. ez beláthatalan számukra.

    úgyhogy lehet elméleteket gyártani, hogy hogy jó, hogy helyes, hogy működőképes, de van úgy, hogy nincs más megoldás, puszi, azt csá.

  • 2008.09.21 16:34:21verkaverka

    Hat igen, a beszoktatasra idot kell hagyni, meg a reggelekre is, kulonben jon hogy ki fognak rugni, ezek tenyleg nehez dolgok, sokat bealdoz az ember mindig valamelyik iranyba.

    Nalunk a csaladban a megbeszeleses neveles a divat, ezert aztan nem hisztisek a gyerekek, meg nem sirosak stb. Vagy pedig mindig mindenki akinek a genetikai allomanya hozzank kerult most mar tobbgeneraciosan ilyen szerencses termeszet szuletetten es semmi koze az egesznek a neveleshez. :)



    Valamint igen, irtam hogy van extra eset. CSak nem annyi mint amennyi bog hetekig az oviban meg amennyit uvoltve hagynak ott...

  • 2008.09.21 16:36:05verkaverka

    Ja es persze a beszoktatas lenyeget tekintve ugy nez ki hogy a szulo ott van es biztonsagos _hatteret_ ad a gyereknek, (ertsd ott ul a sarokban) nem pedig ugy hogy a gyerek hetekig reszt se vesz a csoport eleteben...

  • 2008.09.21 16:39:23verkaverka

    A nincs mas megoldast egyebkent elesen kulonvalasztanam attol hogy mert igy a helyes. Az hogy most az egyszer sir de nem tudok itt maradni mert kirugnak mert eleve kesesben vagyunk mert anyam beteg, az egesz mas mint hogy mar miert is ne hagynam ott sirva. Tehat nem azzal van bajom ha valaki probal zsonglorkodni a gyerekek a munka a beteg szulok a hazepites kozott hanem ha azt gondolja hogy nincs is arra szukseg hogy a gyerekkel megbeszelje, hogy a gyereknek idot adjon stb. Csak nekem is van gyerekem beteg szulom egyeb munkam ezert nem mindig tudok lassan ovatosan ertelmesen fogalmazni bocs :)

  • 2008.09.21 16:40:44verkaverka

    Ja es Guruljka nem ugy ertem (ha ezt irtam akkor hulye voltam) hogy nem a jelenlegi korulmenyek kozt nem sir a legtobb gyerek hanem hogy a legtobbel meg lehetne ugy csinalni hogy ne a sirvaotthagyasos modszer legyen

  • 2008.09.21 16:41:06verkaverka

    De sok vagyok, basszus

  • 2008.09.21 16:47:22zolnaid

    Hát igen, az király lehet egy ennyire megbeszélős család, megmondom őszintén én is próbálom érthetően elmagyarázni a 2 évesemnek miért megy bölcsibe, de tartok tőle csak azt veszi le belőle hogy azért mert dolgoznom kell, sajnos nem annyira jó képességű, még a 4.5 évesem sem, hogy felelősen döntésképes legyen abban, menjen e az anyja dolgozni és ha igen, meddig és miért, azt se igen látják milyen hosszabb és rövidebb távú következményekkel jár ha nem teszem.

    Szóval nyilván vannak gyerekek akik ebben kompetensek, az enyémek nem azok, sőt még nagyon sokáig nem dönthetnek majd abban, járnak e valamilyen oktatási intézménybe, abba meg hogy én járok e dolgozni végképp nincs beleszólásuk.



  • 2008.09.21 16:50:55zolnaid

    Egyébként most szokott be a kétévesem bölcsibe és én ám nem láttam hogy beszokáskor annyira gyakori lenne a sírva-otthagyásos módszer, sőt, inkább azt vettem észre hogy elmegy a szülő a vidám(kevésbé vidám) gyereke mellől, és az egy-két óra múlva kezd pityeregni vagy sírni, a legtöbb gyereknél állítólag az altatás a kritikus.

  • 2008.09.21 17:31:40cozumel

    En is nagy hive vagyok a megbeszelos, magyarazos nevelesnek, mivel engem hasonlo szellemben neveltek a szuleim.

    Hja kerem, konnyu volt nekik, remekul alkalmazkodo, simulekony kislany voltam (mara mar elmult :D).

    Az ikreim kozul egyik sem ram hasonlit.

    Ennek ellenere tovabbra sem terek el a megdumalos modszertol, csak be kellett latnom, hogy a szajtepesnek neha honapok, evek kellenek, hogy beerjen.



    Wish

    mazlista vagy. Neked legalabb egy konnyebb esetet dobott a gep :-)

  • 2008.09.21 19:44:28Guruljka

    Verka, én is megbeszélős vagyok és ez a beszoktatáskor tök bevállt, de bevallom egyéb ezer estben az enyim fiúk dackorszaktól rajtolva olyan hisztit képesek lenyomni, hogy 6 másik is csak jelenthet nekik;) Ilyenkor azt érzem, hogy falnak megyek, és apám despotikusabb nevelése már-már szimpatikusnak tűnik;) Aztán szépen elvetem a váltást és tépem a szám tovább, ahogy Cozumel is:)

    A lényeg az, hogy szerintem tényleg vannak olyan gyerekek akiknek egyszerűen az a legjobb ha hamar otthagyják őket. Másoknak meg nem. Szvsz abban tér el igazán a vélemyényem, hogy én úgy látom és azt gondolom, hogy viszonylag sok olyan kisgyerek van, aki konkrétan az elváláskor pityeredik el. Őket tényleg sírva hagyják ott. Mert muszáj sírva otthagyni őket:( Rossz az mindenkinek. De legtöbbször azt látom, hogy ezek a kicsik is pár perc múlva megvígasztalódnak és szépen eljátszanak. Ugyanennél a típusnál, ha anya nem megy el, csak kiül és vár, egyre nagyobb sírási rohamok jönnek. Valahogy megérzik, hogy ott van anya.m Kis okosak és ügyesek.

    Egyébként csak egy valóban egészen tragikus sztorit láttam eddig. A Kicsim bölcsistársa egy kínai kisfiú, aki egy mukkot nem ért magyarul... Most harmadszor próbálják beszoktatni és most is szinte álló nap üvölt. A gondozók szerint ez már sokkal jobb, mint az előző két próbálkozás volt! Bakker szegény kissrác... Minden nap kishíján megsiratom:( annyira sajnálom. Idegen emberek, tök idegen arcok, idegen nyelven... Na ez a durva. Azonban egy kis pityergés miatt az elválás pillanatában szerintem nem jó visszafordulni.

  • 2008.09.21 21:21:37wish73

    most off leszek, de kicsit kapcsolódik a megbeszélősdihez. este jöttek haza a lányaim az ún. apás hétvégéről. pakolok ki, kaptak ezt-azt, elmesélték, mit miért, kitől. kérdezem, hogy és ezek a kis kövek honnan vannak? válasz: apa mondta, lopjuk el a kikából. a kibaszott életbe. ezerszer megbeszéltük, h csak azt visszük el, amit kifizettünk, vagy direkte nekünk adják, mert ez ugyanaz, mintha vki bejön a lakásunkba és kirámolja, mondván, úgysincs itthon senki. és mivel ez már a sokadik "találós", elhozós történet, mindig megbeszéljük. hiába. nagyobbik lányom sem tud ellenállni. pedig annyi szarjuk van, nem nélkülöznek, nem kell ácsingózniuk elérhetetlen tárgyakért. síkideg vagyok, végül már kiabáltam velük, be is rekedtem. pedig nem ők találták ki, de azt hittem, beszéltünk már annyit erről, h maguk szóljanak, hogy hé fater, ez lopás. valszeg ehhez még kicsik. hálát adok az égnek, h nem vagyok már a felesége. bocs az offért, de kikívánkozott.

  • 2008.09.21 22:03:03cozumel

    Wish



    es hatastalan lenne, ha megeresztenel az exnek egy telefont ezugyben?

    En is szetrobbannek a duhtol :-(

  • 2008.09.21 22:18:49cozumel

    A lanyokra meg tenyleg ne haragudj, majd beerik naluk is a szajtepes...marmint a Tied, nem az exede.

  • 2008.09.21 23:49:25autibaba

    wish73

    Igen van diagnózisa a kislányomnak, és Budapesten lakunk a II. kerületben.E-mailben kerestem meg az önkormányzatot, hogy segítsenek fejlesztő bölcsit keresni a lányomnak, mert igaz, hogy emelt családit kapok ezután de ez 12eft-ot jelent havonta a 26eft Gyeshez.Mindösszesen 48 eft. Ebből kéne megélnem? Mert fejlesztő bölcsi olyan nincs a II. kerületben, sőt a többiben se nagyon, és oda csak az ottani lakosok jutnak be.És autista gyerkőc nagyon szenved az integrált bölcsiben, mert nem beszél, nem érti amit mondanak, stb. Nem szereti a hangoskodást és az idegeneket, nem tűri más érintését, stb.Nehéz most nekem, ebben a hónapban épp 75e ft-tal kerültem mínuszba..

    De ki jön ki ennyi 48e ftból, miközben 50perc fejlesztés 3600Ft a Kislánynak, de az Autista Alapítványnál pl. 4500Ft/óra. Na ebből kéne vennem 16-20órát hetente a szakirodalom szerint..

  • 2008.09.21 23:55:44eino.

    Wish, annyira sajnálom, és nagyon megértelek!

    Exem ugyanez. Egy kis papír a munkahelyről, egy kis ingyenkaja itt, egy kis ez-az innen-onnan... Sokáig aggódtam, nehogy a gyerek is ilyen legyen, de végül is alig találkoznak.

    Viszont amikor igen, biztos , hogy van benne egy kis sumákságra nevelés ://. De épp a ritkaság miatt a lányom mindig elszörnyedve meséli ezeket.

    Nem tudok mit mondani, dühítő nagyon, hogy kiteszed a lelkedet, hogy rendes embereket nevelj, aztán másnak elég egy-két mondat, hoyg ezt tönkrevágja. (Amúgy nem fogja, hosszú távon a normalitás győz, ,,csak" ki kell várni) Rettegtem ettől én is eleget, szerencsére már nem kell.

  • 2008.09.22 07:45:02verkaverka

    Zolnaid basszus szepen kerlek ne forgasd ki a szavaimat, nyilvan nem abba van a gyereknek beleszolasa hogy dolgozni kell-e hanem a beszoktatas folyamataba aminek megjegyzem jo resze a a dolgozas ELOTT zajlik.

  • 2008.09.22 07:48:03verkaverka

    Huh, ez a Kikaból elhozós tényleg nagyon meredek történet. MOndjuk várhatóan a gyerekek a te értékrendedet fogják átvenni nem az övét, de ez így azért tényleg rögösebb út.

  • 2008.09.22 07:50:32verkaverka

    Guruljka, amiről én beszélek az az hogy nem az anya sírás arra hogy az anya azt mondja ő indul, mert nem egyedül dönti el. A gyerek akkor mondja hogy mehetsz ha ott tart.



    Ez természetesen nem megoldás arra az esetre mikor hetekkel később az ember alalszik, épphogy odaér a gyerekkel, kéne továbbrohannia és akkor talalné ki a kölyök hogy maradj még. De az amúgy is kicsit más tészta mint az alapbeszoktatás, ami alatt viszont nem kell rohanni a munkahelyre.



  • 2008.09.22 21:27:27wish73

    köszi, csajok, kitartó leszek. gondoltam én is, h elfecsegnék "apu"-val, de tökre nem értené, miért pampogok, inkább kerülöm a konfliktust.



    autibaba, tudom, h te ismered a legjobban a gyerekedet, azt i studom, h a sajátját mindenki jobban félti, mintha máséról lenne szó, DE: ha szakértői bizottság állapította meg, hogy Sajátos Nevelési Igényű (SNI), akkor ki kell, h jelöljön fogadó intézményt. ha a 2. kerületben nincs sem szegregált sem integrált formában, amit azért nehezen tudok elképzelni, akkor a lakóhely szti legközelebbit kell kijelölni. (úgy tudom, de ez azért nem 100%, ha csak alapítványi van, és nem a te úri huncutságod, hogy oda akarod vinni, akkor az önkormányzat kénytelen állni a cechet.)

    az integrált intézmény nem azt jelenti, h belökik egy csomó ép gyerek közé, aztán elkeveredik köztük, hanem azt, h már a mezei gondozónőnek is dolga, h külön odafigyeljen rá. elvileg ugye 12 gyerek van egy bölcsis csoportban, 2 gondozónőre. vagyis 6 gyerek jut egyre. de, ahol sérült gyerek van, ott vagy van plusz, vagy, akinek a gondjaira a sérült gyerek van bízva, az kevesebb egyéb gyerekre kell figyeljen. ill. végeznek továbbképzéseket, tanfolyamokat, és pótlékot is kapnak, tehát idő, figyelem, és némi szakértelem is jut. ezen felül attól integráló egy intézmény, hogy alkalmaz spec. fejlesztőket aszerint, h az alapító okirat milyen sérülésekre terjed ki. ha a szakértői bizottság heti 4 órát ír elő, akkor azt a bölcsiben kell megkapnia, délelőttönként és ingyen. egyébként nem veheti fel az emelt fejkvótát az intézmény.



    www.beszed.hu/intezmeny/kategoria/10/3



    itt vannak 2. kerületi sérült gyerekeket is befogadó bölcsik. igazából az a lényeg, h a tanulási képességeket vizsgáló országos szakértői biz. jelöljön ki intézményt.

    www.beszed.hu/intezmeny/kategoria/18

    itt 6 éves korig van korai fejlesztés



    www.beszed.hu/intezmeny/kategoria/2/1



    nézegesd meg ezeket, lehet, h van még, amivel nem találkoztál

  • 2008.09.22 22:38:39autibaba

    wish73

    Köszönöm,a linkeket! Tényleg nincs fejlesző bölcsi sem a II, sem a III. kerületben. Csak papíron. Integrált van,de a II.-ban nem volt helyük(ezt emailban közölte velem a Művelődési Iroda ügyintézője, amikor reklamáltam).Sőt, ebben a levélben egy magánbölcsit ajánlottak havi 80e ft-ért. Ez azért pöttyet kiakasztott!

    A III. kerület segített, de nincsenek meg az integráció feltételei, ez egy normál bölcsi. Örülhetek, hogy ezt is kaptam heti 3 napra..

    A Koraiben diagnosztizálták a lányomat 9eft-ért, a fejlesztés is fizetős 4 e ft/óra.

    Igen papíron, jogszabályi szinten minden klappol, de valójában alig van helyük a sérült gyerekeknek.



  • 2008.09.23 09:28:22wish73

    a koraitól megvontak egy csomó pénzt, azért lett fizetős pár évvel ezelőtt.

    ezt ismered? autistákkal is foglalkoznak : www.vadaskertalapitvany.hu/



    de ahhoz, h ne szívességből mehessen egy csoportba, tényleg a szakértői biz-hoz kéne mennetek. ingyen van, meg, ha csinálnak korai fejlesztést, az is. na meg az intézménykijelölés is.

  • 2008.09.23 09:34:16wish73

    autizmus.lap.hu/



    sztem ami itt nincs, az nem is lézetik.

    még nagyon az út elején vagytok. sajnos a szakemberek egy része tök tájékozatlan, másik része szakbarbár, a harmadik része meg félti a kis pénzét, hülye lesz elmondani, h máshol mit mennyiért kapsz meg. na jó, van eg ynegyedik rész is, ők a lelkiismeretes, odaadó, önzetlen, tájékozott, stb csoport. csak ők vannak kevesebben...

    próbálj meg szülőpcsoportokat, fórumokat keresni. egyrészt kiderül, h nem vagytok egyedül, másrészt hátha más már kitaposott egy utat, és neked nem kell uazt végigjárnod.

  • 2008.09.23 11:20:34mimi

    autibaba!

    nem biztos, h szenved a bölcsiben, az enyémke is érintett, most múlt 3. normál bölcsibe járt, nagyon szerették a gondozónők, egyáltalán nem volt gond a nem-beszélés-nem értés. ekkorának még a gyerekek nem nagyon foglalkoznak egymással, viszont az ép közösség nagyon fel tudja húzni. enyém is rengeteget tanult, önállósodott. most auti csoportba jár oviba, ez a rengeteg fejlesztés miatt kiváló, viszont nincs meg a normál gyerekek húzóereje, ezt már most látom.

    a tanképességet vizsg.bizottságot én is ajánlom, ők kijelölnek nektek intézményt.

    a google levelezőcsoportjai közt keresd az ALF (autista levelező fórum )-ot, sokan vagyunk rajta, tudunk segíteni.

    az esoember.hu-n is van fórum, a hoxa-n is ( naná h esőember ).

    privátba ha akarsz írni, nekem is írhatsz, ritame kukac freemail.hu

  • 2008.09.23 13:21:51autibaba

    Köszönöm a tanácsokat!

    Wish 73! Ma felhívtam a tank.vizsg bizottságot, de simán el akartak hessegetni, hogy a Koraiba menjek vissza, mondtam nincs pénzem őket megfizetni...Azt válaszolták, hogy nekik meg nincs autizmushoz értő szakemberük!!!(sic)

    Na, most nem adtam fel! Éppen 6. félévet fejeztem be a jogon, mondom most kiállok magamért, és hivatkoztam jogszabályra, minisztériumi irányelvekre, stb.

    És láss csodát!! Vállalták INGYEN Viki fejlesztését okt 20-tól!!!

    Köszönöm nektek a támogatást!!!

  • 2008.09.23 18:46:12druantia

    Egyetértek az előttem szólókkal beszoktatás-ügyében, viszont egy dolgot szeretnék én is hozzátenni. Mondtátok, hogy (jó nagy) részben az anyán is múlik, mennyire sima a beszokás. Az én gyerekem esetében nem ez volt a fő gond márciusban, amikor először próbálkoztunk elválni egymástól, hanem a gondozónők. Ez persze speciális eset, egy bölcsiben azért remélem, nagyrészt olyanok dolgoznak, akik értik a dolgukat és szeretik is a gyerekeket.



    A márciusi események után (két és fél hét teljes éhségsztrájk, folyamatos sírás, erőteljes regressziós tünetek) én nagyon komolyan azt hittem, hogy gond van a gyerekemmel. Vagy velem. Vagy a nevelési módszereimmel. Tényleg szörnyű volt, fel kellett mondanom a munkahelyemen, mert a gyerekem egészsége/élete is rámehetett volna az akcióra. Aztán most augusztustól megint jár bölcsibe, de máshová.



    Nem mondom, hogy nem sírt, mert az első másfél hétben igenis volt kis bömbi, de jókedvű volt, és minden _normálisan_ zajlott. A gondozónénijéről süt az elfogadás, a szeretet, meg a szakértelem. Ő beszélget vele, együtt játszanak, énekelnek, stb. Szóval szerintem a szülőn kívül sok múlik az egyéb körülményeken is.

  • 2008.09.23 18:55:04Pandi

    Te jó ég, Druantia, mi történ(hetet)t ott a másik helyen?

  • 2008.09.23 20:13:51druantia

    Pandi, ezek:

    - nem szóltak a gyerekekhez, csak ha muszáj volt

    - nem is játszottak velük

    - gyakran egyedül hagyták őket a csoportban

    - a csoportba járt az egyik gondozónő gyereke is

    - ha nem evett egyedül eleget, nem segítettek neki

    - ha kiborította őket a sírás, vsz. kiabáltak velük (a gyerekem az éhezéstől annyira legyengült, hogy nemcsak lefejelgette az ajtófélfákat, de kapott egy pavoros rohamot is - a nénik nem tudták pl., mi az a pavor - és olyanokat mondott, amiket biztos, hogy nem itthon hallott: "fogd be a pofád", "kuss legyen")

    - a szülőt hülyére vették (amikor szóltam, hogy szerintem baj van, éppen hogy csak szó szerint le nem marháztak, de mindenesetre jól kiröhögtek, amikor meg kiderült, hogy mégis baj van, az egészet rám meg a gyerekre kenték - együttalvás, elkényeztetés, gáz van a gyerekkel, stb.)

    - ha sírt utánam, nem tudták elterelni a figyelmét, hanem rögtön felkapták és _rólam_ kezdtek beszélni. Namármost, ha én valami miatt felhúzom magam és egy vadidegen megszorongat és tovább fűzi a témát, én is nehezen hagynám abba a sírást :).



    Szóval gáz volt, a nénik abszolút alkalmatlanok voltak arra, amit csináltak. De ez csak egy családi napközi volt, arra más szabályok vonatkoznak... Olyan is előfordult, hogy a nagynéném úgy hozta el a gyereket a bölcsiből, hogy én nem tudtam róla, a gondozónők pedig nem is ismerték. Ennyi erővel bárki besétálhatott volna, hogy na, azt a zöld szemű gyereket kérem, ott a sarokban...



    Ja, minden gyereknek lógott a takony az orrából, volt, akinek kajálásnál a szájába. Orrot csak akkor töröltek, ha muszáj volt (amikor a szoktatás alatt pl. én szóltam).



    Sajnálom, hogy akkor ennek kitettem a gyerekemet, de nagyon bíztam abban, hogy minden rendben lesz. Annak ellenére, hogy rossz előérzetem volt... De kellett (volna) az a munkahely.



    A mostani bölcsivel maximálisan meg vagyok elégedve.

  • 2008.09.23 20:59:55wish73

    autibaba,

    azért kurvára bosszantó, hogy az embernek esélye sincs, ha nincs némi előképzettsége és hozzá "nagy arca".

    és mindamellett, h sok meló és kevés pénz a mienk, azért a szakértőik is csak közpénzekből működnek, a tevékenységi körük alapján kapják a normatívát. hogy van képük lerázni egy rászorulót nettó hazugsággal???

    örülök, h határozott voltál, ne hagyd magad lepattintani soha sehol, ha tudod, érzed, h igazad van. ha bizonytalan vagy, vagy kezdik a lerázós szöveget, akkor kérd meg, h mutassa meg, hol van ez leírva. ( csak egy példa: sehol nem írja egy trv sem, h csak szobatiszta gyereket lehet oviba felvenni. és azt sem írja, h másik gyerekkel gyesen lévő anya gyerekét délben el kell vinnni.)

    szóval tökösen!!

    drukkolok, h jó helyre kerüljetek!

  • 2008.09.23 21:02:28wish73

    druantia,

    a beszoktatós rémálmotokat már többször is olvastam, így azt is, h a gondozónők nem tudták, mi az a pavor. megmondom őszintén, én sem tudom, pedig van némi affinitásom a gyerekekhez is és az egészségügyhöz is.

    tanultunk egészségtant, egyebeket, de még említés szintjén sem hangzott el. ha valaki nem látott ilyet, és nem is tanult róla, honnan kéne tudnia?

  • 2008.09.23 21:34:43Pandi

    Druantia, atya-gatya, szegény gyerekek!

    Azóta rendbe jött teljesen a kisfiad?

    És ebben a családi napköziben akkor vajon mi volt a "családi" az elnevezésen kívül?

    Ilyenkor nem lehet azért valamilyen formában hivatalos panasszal élni?

    Csak engedélyhez kötött egy ilyen napközi üzemeltetése, nem?



    A pavorról (talán szerencsére) eddig én sem tudtam, hogy micsoda.

    De megnéztem a gugliban és elsőre egy Ranschburg-írást dobott ki, ami alapján az a benyomásom, hogy egy "családi napköziben" dolgozó gondozónőnek tán mégiscsak kellene ismernie.

  • 2008.09.24 07:41:41druantia

    Wish, abból gondoltam, hogy talán tudniuk kellene, hogy mi az a pavor, hogy még mi is tanultunk róla az egyetemen, pedig én bölcsész-tanár szakon végeztem, tehát nem kicsikre képeztek ki. Azt hittem, hogy ha valaki hivatásszerűen kisgyerekekkel foglalkozik, az erről is tanul.



    Pandi, igen, nagyon jól van :). Miután abbahagytuk azt a napközit, két nap múlva már a régi volt. Ugyanúgy beszélt, nevetett, evett, csak pár hétig kicsit érzékenyebben reagált arra, ha nem vagyok mellette. Szerencsére elfelejtette az egészet, amire az új bölcsi kezdődött. De ez a hely tényleg nagyon más, már amikor először voltunk ott (csak megnézni, hogy milyen), kétszer visszaszökött és nem akart hazajönni :))).

  • 2008.09.24 07:43:51druantia

    Wish, a kisgyerekekkel foglalkozást természetesen úgy értem, hogy gondozóként, tanárként, óvodapedagógusként van valaki a gyerekek mellett. Tehát nem egy adott problémára koncentrálva, mint pl. ahogy én a te munkádat képzelem.

  • 2008.09.24 09:22:41kriszti28

    hm beszokatás. Ikerlányaim vannak, és most kezdték az ovit. Nagyon be voltak sózva, amióta voltak családlátogatni a leendő óvonénik, minden reggel azzal indítottak, hogy mikor is megyünk hát. Eljött a várva várt nap. Az első nap én is bent voltam velük egy fél délelőtt. Legalább láttam, hogy mi az ami le fogja őket kötni vagy nem. Már az első nap, az egyik csajt az ugyancsak "friss" kisfiú megverte. Persze egy jól eldugott helyen, ahova akárhogy is ott voltam nem tudtam belátni. Sírva jött elő a drágám, feldagadt kézzel, mert a kisfiú megharapta és egy játék vésővel rávert a kezére. Az óvonénik látván ezt, elkülönítették a gyermeket. Másnap, már közölték, hogy nem kell maradjak, majd ők szokatják. Egész nap majd megölt az ideg, telefonnnal a kezembe járktálam, mikor fognak szólni, menjek, mert baj van. Tudni kell, hogy hál istennek nem egy elveszett gyerkőcök az ikrencsek, de hát azért csak új helyen vannak. Fél négykor amikor értük mentem, közölték az óvonénik, hogy a kisfiú ismét megverte, de már most a másik lányomat. Próbáltam beléjük magyarázni, hogy ha meglátják azt a fiút, menjenek arrébb, ne foglalkozzanak vele, majd leszáll rólatok. Harmadik nap, ami ma van. Örömmel rohantak az oviba. Hanna lányom, akit másnap vert meg a kisfiú, mihelyst meglátta a gyermeket, zokogva tört ki, hogy anya ne hagyj itt. Az óvonéni kitépte a kezemből, mondván menjek, majd megoldják. De én tudom,hogy nem az ovi utálata az oka, hanem az a kisfiú. Holnap a férjem megy velük. Rábízom, beszéljen az óvonénikkel, hogy különítsék el a gyermeket a lányaimtól.

  • 2008.09.24 09:34:21druantia

    Kriszti28, én a másik oldalt ismerem. Nem egy kimondottan verekedős gyerek a fiam, de a bölcsiben előfordult már, hogy fellökött vagy megütött valakit. Hidd el, nekem sem könnyű. Nem mindennaposak ezek a dolgok, de előfordulgatnak. Hiába kér a gyerekem utána rögtön bocsánatot és hiába ölelgeti meg az "áldozatát". A gondozónénik mindig rászólnak (nagyon helyesen) és ő nagyon szégyenli magát. A "friss" kisfiúnál is szerintem az lehet az oka a verekedésnek, ami nálunk: hogy nem tudja magát kimozogni a gyerek vagy feszült. A gondozónénik szerint más gyerekkel is előfordul ilyesmia bölcsi elején, pedig, mint az én gyerekem is, okos, kedves, barátságos gyerekek.



    Megint idézem a kedvenc egyetemi tanáromat, aki azt mondta, hogy "csak az rossz, aki rosszul érzi magát". Tudom, hogy ez neked nem vigasz, de remélem, hogy a gyerekemnél és annál a kisfiúnál is hamar abbamarad ez a viselkedés.

  • 2008.09.25 09:12:26levendul

    szia druantia,



    örülök, hogy végül jó helyre találtatok :)

  • 2008.09.27 10:16:29kriszti28

    vége a hétnek, minden csoda három napig tart, címen, hál istennek már a verekedés alábhagyott. várják a következő hetet, egyre több gyerekkel játszanak, minden nap új élményekkel jönnek haza. bár az alvás még most se megy. itthon eddig mindig aludtak délbe. Ott még szokatlan a környezet. Remélem hamar megszokják azt is.

Blogok, amiket olvasunk

JEGYZETLAP Posztnyár szindróma

Ha csak sóhajtozunk, és utáljuk, hogy vége, egyre nyomorultabbul érezzük magunkat. Négy lépés, hogy a szeptembert is élvezni tudd!

STÍLER Netes szépségdilik: ezeknek ne dőlj be

Ha nem akarsz úgy kinézni, mint egy cirkuszból szabadult bohóc, ne a csodatévő appok képeinek higgy, hanem a tükörnek. Az ugyanis nem halványítja el a bőrhibákkal együtt a sminkedet is.

HOMÁR Fifikás, de bebukott parkolóteszt budán

Jó napot, miért büntetnek meg, ha még a fizetőövezet kezdetét jelző tábla előtt parkolok, a nem fizető zónában? Csak. Parkolócég, 12. kerületi módra.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta