SZÜLŐSÉG

A nevelőapák jobbak a biológiai apáknál?

2008. szeptember 5., péntek 11:10

Mostoha-e a mostoha? Egy múltkori posztban egyfajta, meglehetősen speciális szemszögből már körbejártuk a CSALÁD = APA + ANYA + GYEREK(EK) egyenlet érvényességét, én most arról a helyzetről gondolkodtam el egy kicsit – okos tudósok megállapításait olvasgatva, mondanom sem kell –, amikor az egyenlet első pillantásra igaznak tűnik, de mégsem az. Vagy mégiscsak? Igen, a „mostoha”szülőkről lesz szó. Már az egészen aprók is bőséges szakirodalomból válogathatnak a tájékozódáshoz, gondoljunk csak Hófehérkére vagy a mézeskalácsházba tévedt testvérpárra, szegény Hamupipőkéről nem is szólva, akinek ráadásul két szívtelen mostohatestvér is jutott a gonosz mostohaanya mellé. A fenti történetekből azonban számomra csak annyi derül ki, hogy már a klasszikus mesék szerzőitől sem állt távol az általánosítás, úgyhogy nézzünk modernebb források után.



Itt van mindjárt egy felmérés, melynek – első pillantásra kicsit meglepőnek tűnő – végkövetkeztetése szerint a „mostoha”apa (mostantól inkább nevelőapának fogom nevezni) jobb szülő, mint a biológiai apa. Ez ellentmondani látszik annak a vélekedésnek, hogy a gyerek az „én húsom, az én vérem” elv alapján mindig is több szeretetet és törődést remélhet a biológiai apától, mint attól a férfitől, aki elsősorban társat keresve és csak másodsorban apai feladatokra vágyva lép be a család életébe. A felmérés azt igazolta, hogy a nevelőapák nagyobb felelősséggel és több odafigyeléssel vették ki részüket a gyereknevelésből, és inkább törekedtek arra, hogy az édesanyával összhangban, vele együttműködve legyenek a szó igazi értelmében apák.

A kutatók azonban figyelmeztetnek arra, hogy a kutatásba kizárólag városi környezetben és rossz anyagi körülmények között élő családokat vontak be, ahol egyébként is gyakoribb, hogy éppen egy nem kívánt terhességből született gyermek kényszeríti „családba” az apákat. Gyanítható, hogy a nemegyszer kész helyzet elé állított férfiak ennek okán sem gondolják úgy, hogy különös felelősségük lenne a gyerek körüli teendők átvállalásában. Némiképpen speciális – és korántsem kedvező – körülmények között élő családokról és gyerekekről van tehát szó, ezért a felmérés megállapításai értelemszerűen nem általánosíthatók.

Nézzünk akkor egy másik tanulmányt, aminek eredményei már szélesebb körre vonatkoztathatók. Ez is amerikai felmérés volt, melyben azt tapasztalták, hogy az édesanya nagyjából ugyanannyi időt fordított a gyermekével való minőségi együttlétre, függetlenül attól, hogy házasságban vagy élettársi kapcsolatban élt-e, illetve hogy a gyerek biológiai apjával vagy más férfival osztotta-e meg az életét. A másik oldalon már jóval „színesebb” volt a kép: a hivatalosan is az anya házastársának számító nevelőapák kevésbé vettek részt a gyereknevelésben, mint a biológiai apa, míg az élettársi kapcsolatban nevelt gyerekek nagyjából ugyanannyi törődést kaptak a nő férfi partnerétől, mint „szabályos” családban cseperedő társaik az édesapjuktól. Az eredmények összességben azt jelezték, hogy a gyerekek hetente 5 órával többet töltenek el minőségi együttléttel az édesanyjuk társaságában, mint akár édesapjukkal, akár nevelőapjukkal.

Mi az általános érvényű tanulság mindebből? Hát… az nincs. Már azért sem, mert minden család és minden élethelyzet más és más. Általános érvényű tanulság éppen ezért nem volt, nincs és nem is lesz a kérdésben, mindenesetre jóval közelebb juthatunk hozzá, ha mindenki hozzáteszi a maga véleményét és tapasztalatait. Annyit viszont máris biztosan tudok, hogy a szinonimaszótár mindenképpen átdolgozásra szorul, a „mostoha” megfelelőjeként ugyanis csupa negatív jelzőt (szeretet és melegség nélküli, rideg, zord, stb.) sorol fel.

huhhh

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2008.09.05 14:12:27mpbm

    Neem, nem arról van szó, h mindegy, h mi, csak a férfi a genyó, hanem arról, hogy azért a többség ez. És ahhoz, hogy a nő kilépjen egy kapcsolatból gyerekkel nyomósabb érv kell. Erre céloztam. Amúgy én meg pont nem aannak a híve vagyok, hogy a volt pasijaimat fikázzam, mivel én válaszottam őket, akár tetszik akár nem. Szóval sokkal inkább azt szoktam mondani, hogy te jó ég, hogy lehettem ilyen buta, hogy eg yekkora seggel kezdtem.

    A pasim volt nőit viszont nagy előszeretettel fikázom.

  • 2008.09.05 14:19:48szövetszöcske

    Hát Zsákos, ezzel most jól lerontottad az imidzsed, hogy nem azt írod, hogy ha megkérdezné a jó tündér kell-e pár centi, akkor csak komótosan előcsomagolnád a gorillahusángot aztán rögtön visszaszívná a kérdést...



    Egyébként ez a farokméret dolog szerintem onnan jön, hogy a hapsik meg a nők nagy része béna az ágyban, kevés párnál van általánosan, hosszú idő keresztül jó szex. Ha egy nőnek béna a hapsija, akkor legtöbbször simán tulteszi magát a dolgon, mondjuk 40 éves koráig a nőnek az hogy legyen család, gyerekek, ház, előszobabútor, társadalmi helyzet, hapsinak társadalmi helyzet ugyanolyan erős késztetés mint a szexualitás. Egy hapsinak mindig kell magyarázat mért nem alél el tőle a nő, soha nem lép át a dolgon egy válvonással, hogy vannak más fontos dolgok is a világon. A legkézzelfoghatóbb és praktikusabb magyarázat, hogy biztos más farokmérethez van beállítva a nő. És ha már megvan a magyarázat lehet nézelődni, vajon hol is van a farokméret szerinti konkurencia.

  • 2008.09.05 14:33:06háromnegyed

    az én nevelőapám egy csodálatos ember. 3 éves korom körül kapott és azóta is mellettem van jóban-rosszban. együtt tanultuk az anyám tyúkját és a thalesz tétel ügyében is őt kerestem meg. ha beteg voltam, melegített a sót a fülemre, feltörölte, ha hánytam, rohant velem az ügyeletve tövig nyomva a kispolski dudáját, hogy előre-engedjenek. (anyukámmal, apukámmal, nevelőanyámmal együtt) embert faragott belőlem. neki köszönhetem, hogy sose félek ha bántanak, hogy fel tudom mérni, hogy mit érek és hogy mit jelent a végtelen.



    egyébként meg sokkal jobban vezetk, mint a férjem. na miért? mert a nevelőapám tanított meg.

  • 2008.09.05 14:34:00Zsákos ember

    szovetszocske: ez most az a helyzet volt, amikor az ember akkor is inkabb bevallalja a dolgot, meg ha nem is igaz, mint hogy magyarazkodasnak vagy arcoskodasnak tunjon. tudod, mint amikor nem ersz oda egy fontos talalkozora, mert elloptak a kocsid, inkabb mondod azt, hogy fasz voltam es keson indultam, mert a masik fel ugysem hiszi el, hogy elloptak, es amellett hogy azt gondolja, hogy fasz vagy es keson indultal, meg hazugnak is gondol.

    szoval ha azt irtam volna, hogy lecsapnam a tundert, mint egy baseball labdat, akkor amellett, hogy mindenki kisfarkunak gondol, még gorcsolosen nagyot mondonak is. igy legalabb oszinte kisfarkunak gondolnak :)))

  • 2008.09.05 14:39:08Cica7

    Háromnegyed,

    Nagyon szépen írtad le.

    Még el is sírtam magam rajta...

  • 2008.09.05 15:11:15Csibelany

    Zsakos! kishijan elsirtam magam a rohogestol :))

  • 2008.09.05 16:41:36TBalint

    Az eredeti témához:



    volt egy olyan felmérés, mely szerint a nők a peteérés időszakában a durvább, erősebb ("bika") férfiakhoz vonzódnak, a többi napon meg a szolidabb, kedvesebb pasikhoz. Ez biológiailag logikus: A bikák általában jobb géneket hordoznak, ezért is sikeresebbek a nőknél - viszont túl sok felelősségük nincs, nem jó apák. Sokkal jobb apák a kedvesebb pasik - nekik viszont rosszabbak a génjeik.

    Ez korrelál a cikk következtetéseivel - főleg, mivel a szegényebb néprétegeknél nagyobb szerep jut az ösztönöknek.

  • 2008.09.05 17:01:21Dr. Han Fastolfe

    mpbm: "Vagy ha őt hagyják el, nyilván az sem viccből történik, hanem, mert valami nagyon nem klappol vele, amin nem akar, tud változtatni."



    Azért ez nem kicsit durva csúsztatás... szóval egy válásnál csakis a férfi lehet hibás? Ugye nem így gondoltad?

  • 2008.09.05 17:05:40Dr. Han Fastolfe

    Az én szüleim kb 6 éves koromban váltak el. Pár évre rá lett állandó nevelőapám. Sosem értettem, anyám mit eszik rajta... egy bunkó (a szó igazi értelmében, pedig 3 diplomája volt) volt, soha nem éreztem iránta szeretetet egy percig sem, viszont általában inkább utáltam. Megváltás volt, amikor végre annyira eluralkodott rajta az alkoholizmusa, hogy bántotta anyámat aki ezért kidobta végleg. De erre kb 10 évet kellett várni. Félreértés ne essék: nem úgy volt alkesz, hogy részegen jött haza és verte a családot, hanem amolyan csendes alkesz volt: hazajött, elővette a vodkásüveget, leült a kanapára és az esti filmre már tompa volt.

  • 2008.09.05 17:23:46dodóó

    nekem is nevelőapám volt/van,de sosem nevelt.

    Véleményt mondott,barátként említette szerinte mi a helyes és kész.

    Én megadtam neki a tiszteletet.

    Mondjuk már kamasz voltam mikor a családunkba került,anyám nagyon jól kezelte a helyzetet.

    Ő ment inkább a pót fatihoz,így nekem is meg volt a választási lehetőségem hogy megyek-e vele,dumcsizunk kártyázunk egyet,maradok vagy haza jövök.

    A mai napig jól elvagyunk.

    nem sűrün találkozunk,de akkor elbeszélgetünk kicsit "unokázik"

    oszt ennyi.Anyám meg örül.

    Már megérte.

  • 2008.09.05 17:47:34Paramami

    Ha már tudomány, akkor ajánlom a Modern mostohák c. tényleg színvonalas pszichológiai könyvet, lásd:



    www.fischereszter.hu/irasok/modern.pdf



    Saját élményeim szerint egyébként a mostoha nagyon rossz, és nem csak apában van ilyen! A mostohaanyákról a cikk semmit nem szól, holott ők szerintem ugyanannyira részei a modern családnak (hiszen nagy általánosságban mindkét szülő újraházasodik a válás után, sőt, bár statisztikákat nem ismerek, szerintem a pasiknak erre jobb esélyeik vannak). Sem mostohaanya, sem mostohaapa nem leányálom a családban. Nekem pl. mindkettőből kijutott, egészen kicsit korom óta, így egyik otthonomban sem lehettem a saját családommal, mindig ott volt egy idegen, és van a mai napig is. Ez nem csak gyerek korban akasztja ki az embert - halálra idegesített, mikor anyu folyton a mostohaapámmal jött babalátogatóba, akit akkor, félholtan főleg bazira látni sem akartam. Nem folytatom: elég ritka a tapasztalatom szerint az olyan eset, amikor a mostoha szülő egyáltalán normálisan viszonyul a mostoha gyerekhez, az meg még ritkább, hogy annyira jó fej, hogy az eredeti szülőnél is jobban gondoskodik.



    Persze ez is relatív, mert anyagilag pl. a mostohaapámtól sokkal többet kaptam - legalább volt pénzem fizetni a hat évig tartó pszichoterápiát, amivel feldolgoztam az összes szüleim baromságait.



    Ennek hatására én családilag ultra konzervatív lettem: az elvem, hogy az elején nem szabad elcseszni. Mert ha rossz társat választasz, akkor borítékolod a problémákat a gyereknek, aki szerintem igenis hagyományos, jól funkcionáló családban lesz a legboldogabb. Sem a diszfunkcionális eredeti családja, sem a válás és utána esetleg a mostohaszülők nem ideálisak, így ezt legjobb elkerülni. Szerintem ha nem lenne ott a válás elvi lehetősége, akkor sokkal jobban igyekeznének az emberek valóban jó társat, nem csak átmeneti élettársat találni... Így nem annyira számít a párválasztás, anyukám is elmesélte, hogy érezte, hogy gáz apukám, de gondolta, bármikor elválhat. Ez nagyon felelős gondolkodás volt velem szemben... Ha akkor bele tudtam volna szólni, javasoltam volna neki, hogy várjon még x évet, és olyannak szüljön gyereket, akivel együtt is tud maradni.



    Persze ha csak a tényleg stabil kapcsolatban születnének gyerekek, akkor hamar kihalna a nyugati társadalom... Mindenesetre a saját kis mini univerzumunkban tegyük meg, amit tudunk.

  • 2008.09.05 17:48:15summarygloss

    A farokméret szerintem csak bizonyos határok között számít. Úgy értem, a 12-18 cm-s sávban igazából vitát nem érdemes rajta kezdeni, mert igazából az ezek által nyújtotta élmény megkülönböztethetetlenül közel áll egymáshoz, és még mindig jobb egy érzékeny (ejtsd: cicizni és nyalni hajlandó) szerető 12 cm-es, mint egy előjátékot ujjazással letudó barom 18-cal. Azt hiszem, ehhel a véleménnyel nőtársaimmal egy zászló alatt vonulunk, ebből vita itten nem lesz...



    A női hüvely átlag 12 cm hosszú. Ha valaki nem intimtornázik rendesen, akkor 40-50 éves korára elméletileg megrövidülhet, megereszkedhet, mint a test többi része. Ekkor már elméletileg jobb lenne a tömörebb, ám vaskosabb, de iyenkor az ember lánya valószínűleg örül, ha jut, és nem válogat...



    No, mindegy, szóval a egy ismerősömnek olyan pasija van, akinek kb. 8 cm. Erekcióban. Ismerősöm mégis együtt van vele, és azt mondja, az intimtorna csodákra képes, ő így is tudja élvezni a cekcet... és persze sok múlik a pózon, ők persze törekednek arra, hogy mély behatolású pózok legyenek.





    Ja az eredeti témához? Ezt is asszonya válogatja, mint mindent... mondjuk simán el tudom hinni, hogy a nő másodjára már sokkal körültekintőbben választ.

  • 2008.09.05 17:49:29summarygloss

    ja, és igen, mi nők megbeszéljük ezt egymás közt, csak nem mindenkivel. Max. a gyerekkori legjobb barátnővel... szóval nem a szomszédasszonnyal, nyugi.

  • 2008.09.05 17:55:23Zsákos ember

    >>A bikák általában jobb géneket hordoznak, ezért is sikeresebbek a nőknél - viszont túl sok felelősségük nincs, nem jó apák. Sokkal jobb apák a kedvesebb pasik - nekik viszont rosszabbak a génjeik.

    ---------------

    ez nem igaz, a felelosegtudat es a fizikum fuggetlen tulajdonsagok. emiatt van felelotlen nyomi ferfi, felelosegteljes nyomi ferfi, felelotlen adonisz, felelosegteljes adonisz.

  • 2008.09.05 17:59:58Zsákos ember

    summarygloss ezt a 12 cm-et mar en is hallottam, de szerintem nem igaz. azert annal tobbel aldott meg az isten, megis elegge bele kell homoritanom, ha azt szeretnem, hogy felszisszenjen az asszony :D

  • 2008.09.05 18:11:45bmbsz

    csak egy kicsit kukacoskodom :)



    a nevelőapa/-anya nem szinonimája a mostohának. akkor beszélünk mostoháról, ha a biológiai anya vagy apa meghalt. a nevelő~ pedig az, aki az élő biológiai anyát/apát váltja. nevelőből is lehet mostoha, de csak azután, ha a biológiai meghalt.



    csak azért írtam le, mert ezt általában kevesen tudják, pedig szerintem nagyon érdekes, és helyes a megkülönböztetés.

  • 2008.09.05 19:08:51verkaverka







    Az "ezt kevesen tudják" érdekes, ha mindenki máshogy használja akkor ugye egyszerűen megváltozott a nyelv

    :)

  • 2008.09.05 19:49:53bmbsz

    verkaverka, nem, nem a nyelv változott meg.



    egyszerűen egyre kevésbé vagyunk tisztában a szavak (különösen a rokoni kapcsolatok) jelentésével. én ezt egyébként problémának érzem. és ez nem nyelvi változás, hanem az emberek szókincsének és műveltségének apadása, átalakulása.



    itt olyan igényes szülők vannak, akik már 2-3 éves gyerekekkel angol dvd-t nézetnek, ezért odafigyelhetnének arra is, hogy magyarul is pengék legyenek :)

  • 2008.09.05 20:04:09háromnegyed

    nehezek ezek a szavak. én hivatalosan, ha idegenekkel beszélek, a nevelőszülőt használom. de a barátaim és közelebbi ismerőseim közt a (bece)nevükön említem őket. nekem a "nevelőszülő" valahogy száraz. mert inkább szerettek (szeretnek), együtt éltünk, mint neveltek.



    egyébként szerintem is fontos a választékos beszéd. tőlünk tanulja meg a gyermek kifejezni magát. ha szépen és pontosan fogalmaz, talán könnyebben kommunikál.



    az eredeti témához kapcsolódva: a nevelőapámmal rengetegszer játszottunk szójátékokat, ahogy nőttem, egyre bonyolultabbakat. és mindig ő olvasta az esti mesét. olyankor anyukámmal összebújtunk és közösem hallgattuk.

  • 2008.09.05 20:07:36Subbantósdi

    Dr. Han Fastolfe: valami nagyon hasonlót kellett nekem is elszenvednem úgy két éves koromtól tizennégy éves koromig, azzal a kivétellel, hogy az én mostohaapámnak nem volt diplomája, autóbuszvezető volt, de ivott rendesen és bizony, nem csöndes alkesz volt, ráadásúl jól el is hízott, a végén szerencsére összejött egy diszépécser csajjal, ezzel anyámat megcsalva, ott is hagyta anyám, kidobta, aztán a nővel két gyereket hoztak össze, de a nő mellett sem maradt sokáig, a nő sem volt százas, a két gyerekből az idősebbik maradt a palival, a fiatalabbik az anyjával, de a gyerekek jól elkallódtak, iskolából kimaradás, elkallódás, stb. a pali tavaly meg meg is halt...

    Ezt, hogy aztán mi történt a palival, amúgy onnan tudom, hogy maradt egy a régi lakhelyünkön, ahol a pali tovább élt, miután anyám kidobta, szerencsére és végre, örökre, egy közös ismerősnőnk és az néha erről beszámolt, ahogy a haláláról is...nem mintha ez valakit érdekelt volna, anyámat sem nagyon.

  • 2008.09.05 20:13:49háromnegyed

    úgy gondolom a nevelőszülő viselkedése az édesszülő felelőssége. vagy segítsen, hogy az új fél és a gyerek közt menjenek a dolgok, vagy keresse meg az új féllel az együttélés olyan formáját, ami a gyereknek is jó.



    ugyanis szerencsétlen gyereknek általában nincs mozgástere és választási lehetősége sem.



    nem kell feltétlenül imádniuk egymást, a kölcsönös tisztelet és nyugodt hangnem is elég lehet. különösen ha nagyobb már a poronty.



  • 2008.09.05 20:19:57Subbantósdi

    szanna, háromnegyed: szerencsések vagytok a nevelőapákkal...:o)

    Amúgy Apám élettársa, aki már nem él, ahogy Apám sem, sajnos, mindketten fiatalon mentek el ( a nő 43 volt, apám még 51 sem ) sokáig nekem sem volt igazán szimpatikus, bár volt időm megszokni, de valahogy Ő mindig elvonult, mikor én jöttem kéthetente vasárnaponként, csak ebédre jött ki és nem is nagyon "közösprogramozott" velünk. Nekem ez még kisiskolásként furcsa volt és csöppet sem barátságos... aztán már felsősként és gimisként megértettem, hogy nem akart minket zavarni és nem rosszindulatból, mert látta, hogy mennyire egymásra vagyunk apámmal hangolódva és hogy apám nagyon várta, hogy mindig találkozzunk, mert igencsak szeretett engem, ráadásúl a nő régész volt, főrégész és ezért rengeteget dolgozott még hétvégén is otthon, papírmunkák, meg könyveket írt, cikkeket, tanulmányokat, nyelvvizsgákra készült, stb.

    Aztán már nagyon jó lett a viszonyunk, mert pl. nyárom jártam Hozzá Aquincumba, ott volt főrégész, napokat több más fiatallal cserepetmosni, azaz amit kiástak, lehetett tisztogatni és "kincset keresni és találni", hoztam is haza pár amfora és egyéb ókori római tárgy-darabot. Ezek jó kis programok voltak, jó volt a társaság, kint ültünk a napon, ment a rádió, vagy csak énekeltünk, beszélgettünk és közben mostuk a cserepeket.

    Aztán meg miután már nekem is jobban kinyilt a csipám a világ dolgai iránt, megmutatta folyamatosan a könyvtárát, ami nem volt semmi, igen igényes volt, nemcsak régészettel, általában ókorral vagy bármilyen történelmi korral foglalkozó könyvei voltak, hanem építészeti, művészettörténeti és szépművészetiek is, mert imádta a festményeket, szobrászatot és tele volt igényes irodalmi munkákkal is, verseskötetekkel, szóval jópár évig nem kellet nagyon állandóan könyvtárba járnom, megvolt csomó jó könyv nála, amit meg szerettem volna legalább nézni vagy elolvasni.

    Sok mindent mesélhetnék még Róla, nem volt mindennapos személyiség, kicsit más világban élt, mint az emberek általában, elvontabb volt, alternatívabb és a föld felett lebegőbb, ha ezt így lehet mondani, talán ezért sem értettük meg egymást sokáig, mert én azért elég földön járó és prózai, nagyszájú vagyok, Ő meg csendesebb és gondolkodóbb.

    De aztán már jóban lettünk... a lényeg, hogy hasonló embert nem igazán lesz módom szerintem megismerni, ezért volt nagy kár, hogy anno ilyen fiatalon egy műhiba miatt meghalt.

  • 2008.09.05 20:28:09háromnegyed

    hát a nevelőanyám mesélte, hogy milyen nehéz volt neki velem. egyrészt azért mert soha nem akart anyám-helyett anyám szerepbe kerülni, nehezen találta a helyét, másrészt, mert apukám nem hagyta nevelni, ja és nem beszélt magyarul. apámnak egyébként azóta is én vagyok a bezzeg, nem enged meg a feleségének ma sem kritikát irányomban.

    úgyhogy inkább csajosan meg szoktuk beszélni a dolgokat apám nélkül :)

  • 2008.09.05 20:49:47mpbm

    Dr. H. F.:

    "Nyilván vannak kivételek, még mielőtt nekem esnétek."

    " a vasárnapi apukák nagy része...."

    "...azért a többség ez"



    Nem azt gondolom, hogy egy válásnak csak a férfi lehet az oka, azt gondolom, hogy a válások nagyobb részében van így. Ezt látom a környezetemben. Ha a nő lép, akkor annak ÁLTALÁBAN valami olyan oka van, h a férfi nem képes arra, h normálisan együtt éljenek. csaj, pia, nő-elnyomás, stb.

    És mégegyszer, nem mindig, de a többség.

  • 2008.09.05 20:58:52háromnegyed

    én meg azt mondom, hogy olyan nincs, hogy CSAK az egyik hibás, ha mindkettő igent mondott a anyakönyvileg.

  • 2008.09.05 21:27:07verkaverka

    Azért a válások nagy részének az apák az oka az kicsit kényes kérdés, mert valóban gyakoribb hogy x gyerek mellett az apa tudja megoldani hogy a félrelépjen és ezzel felrobbantsa a házasságot, de egy kapcsolat nem ott romlik el.

  • 2008.09.05 21:30:33verkaverka

    bmbsz, pont ez a mostoha-kérdés egyszerűen abból ered hogy régen nem volt válás, és pótszülője csak úgy lehetett az embernek ha az eredeti meghalt. Ma meg lehet így is úgy is. De ezt nem kevésbé tudjuk hanem régi rendszer szavait próbáljuk egy új helyzetre alkalmazni, nevezetesen hogy már minden második gyereknek elváltak a szülei és az új házastársakra voltaképp logikusan, a mostohát használja az ember. Nem kevésbé ismerik szerintem az emberek a rokoni fokozatokat hanem átalakultak a családok, és új rokonságok jöttek létre, erre meg új szavak kellenek, a testvérem testvérére pl lassan kitalálhatnának egy új szót :)

  • 2008.09.05 22:19:13Békanőci

    Volt apám, fél éves koromban lelépett-ez most nagyon hosszú lenne és nem is erről van itt szó.



    Volt nevelőapám hét évig. Én kértem meg a kezét: elsős kisiskolásként megkérdeztem, hogy lesz-e az apukám. Örömmel mondott igent, és boldogan lagzit rendeztek anyuval. Tényleg olyan volt, mint ha az édesapám lett volna. Tanult, játszott, foglalkozott velem, és én önként és dalolva szólítottam apunak. Szerettek volna közös gyereket, de mindenféle beavatkozás és kezelés ellenére nem lett. Szerintük erre ment rá a házasságuk.

    Szerintem én is hibás voltam.

    Egyszer, úgy 10-11 éves lehettem, rájuk nyitottam. Nem vették észre. Onnantól kezdve, mintha elvágták volna a ragaszkodásomat, pedig TUDTAM, hogy normális dolgot láttam, és mindenki ugyanolyan volt továbbra is mint addig. Elkezdett zavarni, hogy férfi pedig sokszor fürödtünk együtt(akkor már nem) és tudtam, hogy miben különböznek a férfiak a nőktől, de mégis. Zavart ahogy eszik. Ahogy beszél. Minden zavart. Ezért nem ettem velük, nem beszélgettem velük, nem csináltam semmit velük egészen addig amíg el nem váltak. Anyu sokszor leült velem beszélni arról, hogy mi a baj, és el is mondtam, hogy mi a baj, de már az anyu is zavart, és talán nem voltam igazán őszinte. Pedig anyu tényleg mindent megpróbált. Sajnos azóta nem szeretem azt, ha megölelnek, rámszuszognak, és ilyesmi. Szégyellem, de anyámnak is csak szó szerint ünnepnapokon adok puszit, pedig szeretem és tisztelem, és minden nap találkozunk, mert mindkettőnknek van rá igénye. Úgyhogy ha néha csak kicsit, de mégis úgy érzem, hogy részem volt abban, hogy elment az én mostohám, akivel ha találkozunk, a mai napig örülünk egymásnak...



    Jó volt ezt leírni.

  • 2008.09.05 22:26:40háromnegyed

    Békanőci

    nagyon sajnálom az egészet.



    de ugyanúgy, ahogy az igazi szülők válásának, a nevelőapuka és édesanya válásának sem lehet a gyerek az oka. elég neked az a régi emlék, a szétmenésért ne okold magad.

  • 2008.09.05 22:33:39Békanőci

    háromnegyed, köszi!

    Igazából tudom, de mégsem tudom ezt a gondolatot kitörölni a fejemből, és az is bánt, hogy a mai napig ennyire tartom a tényleges távolságot nem csak az anyámmal, de mindenkivel. Ha lesz ilyen szitu a gyerekemmel azt szeretném majd jól kezelni, de én anyámnak a lehetőséget sem adtam meg, mert azt nem mondtam el, hogy láttam. És nem tudtam senkivel megbeszélni.

  • 2008.09.06 00:01:25Dr. Han Fastolfe

    mpbm: ez a "nem mindenki csak a többség" duma nagyon gáz. Mit szólsz egy ilyen tálalásban: "nem minden szőke nő hülye, csak a többsége"? vagy "nem minden cigány lop csak a többsége"? El kéne már felejteni azt a az elvált férfigyűlölő dumát, hogy egy válásért mindig a férfi a hibás (jó, tudom: "csak a többségéért"). Egy kapcsolat mindig két emberen múlik. Olyan, hogy csak az egyik fél hibás, szerintem nem is létezik, minden tett mögött éves-évtizedes konfliktusok húzódhatnak.

  • 2008.09.06 00:54:57Vierre_

    mpbm én ismerek vasárnapi apukát,aki arra kellett hogy felcsinálja a csajét mert az gyereket akart, aztán otthagyta, szarfosnak elmondta, évekig pereskedtek, a gyereket teljesen ellene nevelte és a többi.

    És a tiszta kép kedvéért,a csajét is ismerem.



    mpbm, te mindet így kategorizálsz? Rettenetesen szörnyű ha az ember nem tekint ki a fixa ideáiból ám.

  • 2008.09.06 05:52:53drlucifer

    Szvsz személyiségfüggő, hogy jó apa/nevelőapa lesz -e valakiből. Amíg együtt éltünk a volt férjemmel, eszembe nem jutott volna hogy válás esetén az lesz, ami lett. Több, mint egy éve rá se pillantott a fiára. Indok: megviseli (az exemet), amikor vissza kell hozni. Szóval az a magyarázat, hogy annyira szereti, hogy inkább nem látogatja. Szegény gyerkőc egy darabig kérdezgette, hogy mikor jön apa, aztán abbahagyta (valószínűleg átmenetileg) mert mindig ugyanaz volt a válasz: nem tudom. A mostani páromat csont nélkül az apjának hiszik, pedig nem hívja úgy, soha nem is mondtunk neki ilyet. Nagy vegyes család van egyébként nálunk is kialakulóban (nekem egy, páromnak szintén egy, két közös úton), de szeretjük és elfogadjuk egymás gyerekeit és ez a legfontosabb.

    És csatlakozva a többiekhez: megint egy "remek" felmérés...:D:D

  • 2008.09.06 08:01:22dodóó

    Ha a férjem elhagyna minket,a lányom borzalmasan megsínylené.



    Tudom hogy hülyén hangzik,de szabályosan gagyarászik neki mikor haza jön.



    Egyszüren szerelmesek.

  • 2008.09.06 10:23:17wish73

    télleg csak a végét olvastam vissza, úgyhogy nem vagyok kompetens a vitát illetően, de mpbm "védelmében" annyit tennék hozzá, h bár télleg kettőn áll a vásár, és a nők soxor későn kapnak észbe, az azért tipikusnak mondható, h a férfiak nem kommunikálják, ha gondjuk van, ill. ha mindkét fél kénytelen belátni, h szar van a palacsintában, a faszik jó része könnyebben dönt úgy, h ezen már nincs mit agyalni, inkább legyen vége. az pedig brittt kutatók felmérése nélkül is jól látszik, h több a félrelépő férj, mint feleség-már, ahol gyerek is van. mert azt gondolom, h gyerek nélküli házasságokban simán lehet fele -fele, de, amikor gyerek is van, a nő helyzetéből adódóan jobban kapaszkodik és kevesebb lehetősége van félrelépni.

    halkan teszem hozzá, h nem biztos,h akkora baj, ha a fickó rövidre zárja, mert a nyüglődés, szar hangulat, amit a látszat kedvéért sokan évekig konzerválnak, senkinek sem jó, de a tüske mégis a nőben marad gyakrabban. szóval sztem külön kéne választani, hogy hány fickó bont asztalt és, hogy hány esetben tett meg mindent a nő annak érdekében, hogy ez így alakuljon

  • 2008.09.06 11:09:02Subbantósdi

    Békanőci: szerintem se hibáztasd magadat.

    Egyébként én sem bírom, ha ölelgetnek, simogatnak, meg ha pl. a fejemhez nyúlnak, azt simogatják, vagy puszilgatnak, egyszerűen ilyen tipus vagyok, anyám ezeket a dolgokat nem is nagyon erőltette nálam, aki meg próbálta, szerencsére nem a férjem, mert Ő sem ilyen nagyon "szeretetkimutatós", inkább intimebben, ott mindig megmerevedek és ideges leszek, feszült. Nem értik, miért, én meg inkább azt mondom, hogy akkor ezt hagyjuk...

    Pedig nálam nem volt semmi ilyen érzelmi dolog.

  • 2008.09.06 11:16:37Subbantósdi

    Sokszor valóban kettőn áll a vásár, de sokszor sajnos az egyik fél minden megtehet úgy, ahogy a nagykönyvben van, egyszerűen rossz párt választott és ez ugyanúgy vonatkozik nőre és férfire, egyaránt.

    Nálunk anyám kezdeményezte a válást, pedig Ő sietett hozzámenni Apámhoz, hogy végre elkerüljön nagyanyámtól és dédnagyanyámtól, akik eléggé ráültek és beleszóltak az életébe, ezt egy kamasz lány, huszonéves, akár, főleg a hatvanas évek lázadó időszakában, nem nagyon tűrte.

    Aztán meg pont nagyanyám fordította apám ellen anyámat, voltak kisebb-nagyobb játszmák, tudom, mert apám elmondta és valahogy igaz is, mert hallottam vissza anyáméktól is, igaz, az Ő olvasatukban ez csupa pozitív dolog. Nagyanyám a mai napig Apám ellen van, az esküvőn sem volt ott senki, lényegében egy gyors és kicsit titkos esküvő volt és onnantól kezdve a sorsuk megpecsételve, de anyám sem volt teljesen fair Apámmal, mert hagyta, hogy nagyanyám közéjük álljon...na és utána meg a munkahelyén, mivel már pár hós koromban visszament dolgozni, titkárnőként, egyik volt minisztériumunkba, összejött munkaidő alatt a főnöke sofőrjével és eztán ez lett a válóok.

    Amúgy ez lett a fentebb említett általam utált mostohaapám.

    Apámnak meg annyi bűne volt, hogy elég hátrányos helyeztből felkapszkodva elérte, hogy el tudja végezni a közlekedésgépészmérnöki kart, és mire lediplomázott, kapott mellé egy válási keresetet is anyámtól... na mindegy, szóval azzal, hogy Ő nem állt be rögtön dolgozni, hanem tanult, pont a család közös jövőjét akarta megalapozni és nekem mindig jó apám volt, a legjobb, akit valaha kivánhattam volna, nem is volt egyszerű a válóper után a gyerekelhelyezés, mert apám harcolt értem, de akkoriban ez veszett fejsze nyele volt, mindenképp anyámnak adtak, mivel még csak két éves voltam és nem volt anyám ellen felhozható semmi olyan, ami miatt ne kaphatott volna meg...Pedig...én sokszor éreztem, hogy Apámmal kellett volna felnőnöm, inkább mindig is Hozzá álltam közel és anyámmal sosem találtam meg eddigi életünk során a szót, tartósan....

  • 2008.09.06 11:20:56Subbantósdi

    Amúgy meg van olyan, hogy egymást csalják a felek, akár évek óta is, mégsem válnak el, jó ez így nekik, meg jó egymás orra alá dörgölnia dolgot, meg aztán a vagyon szétválasztása, gyerekelhelyezés, stb. macerás.

    Akkor meg végülis már mindegy, ki is volt a hibás, ki kezdte...

    Amúgy körülöttem sokszor olyat láttam, hogy a férfi volt az, akit a legkevésbé sem találtam hibásnak, még akkor is, hogyha mindkét felet ismertem és így nem lehetett mondani, hogy csak az egyik mondókája után alkotok véleményt.

    Azt hiszem, vannak olyan nők, akik egyszerűen nem valók feleségnek, hiába is próbálkoznak, vagy nem is akarnak igazán, de belesodródnak a dologba, kényszerűen, mert kell egy férfi mellettük, aki anyagi biztonságot nyújt.

    És vannak nők, akik ugyanígy nem valók később anyának sem.

    Ilyenkor nem csoda, ha Ők lépnek ki egy kapcsolatból és én nem is keresném, ki a hibás, mert persze a nő, ahogy ilyen van a férfiaknál is, nem házasságra való, nem apának való, stb. de a helyzet a hibás, hogy miért hoztak létre ilyen életközösséget, mert már eleve halott dolog volt...

  • 2008.09.06 11:48:24Subbantósdi

    dodóó: ezt én is elmondhatom, a férjem és a lányom közötti van egy olyan másabb kapcsolat, talán mert kevesebbet látja, mint engem, meg más dolgokat is csinálnak együtt, mint én csinálok a lányommal napközben, ami alapján ha apja itthon van, Ő az első, még aludni sem könnyű letenni napközben, sokszor nem is megy, mert velünk akar lenni, mivel a férjem is itthon van..ezért szombat-vasárnap nálunk más az alvási idő is...

    Időnként sztrájkol és nem hajlandó melegételt enni, ilyenkor én nem is próbálom rávenni, eszik hideget, délben, meg napközben, mert tudom, ha este apjával együtt vacsorázik, megy a melegétel is... :o)

    És hát a férjem tud extrákkal szolgálni Neki, mint pl. együttkerékpározás, a lányom ül a gyerekülésben és így járják be hétvégenként kettesben vagy a Városligetet, vagy a Margitszigetet... :o)

    Hiába, velem csak babakocsizni tud és így sétálni, vagy a környéken kézenfogva egy kevest... :o)

  • 2008.09.06 13:08:17Maddog

    Többségében nem jobbak.

  • 2008.09.06 20:10:59mpbm

    Meg kell kérni brit tudósokat végezzenek egy felmérést a válások okairól :)



    Amúgy olyan jó napom volt! Ne bántsatok már!!

  • 2008.09.07 09:49:08Coccinella Septempunctata

    hmmm...



    ismét általánosítások és sztereotípiák.



    épp az elmúlt héten láttam egy olyan férfit, akinek se biológiailag, se máshogyan nem volt semmi köze egy adott kisgyerekhez, és jobban bánt vele, több minőségi időt töltött vele, jobban figyelt az anyjára, mint a gyerkőc saját apja.



    és láttam egy olyan apukát, aki úgy vigyázott a csemetéjére, mint a szeme fényére, meg az anyjára is.



    szóval az a tény, hogy valakinek van családja, vagy képes gyereket csinálni, nem jelenti azt, hogy az illetőből valóban jó szülő válik-e. az is lehet baromi jó "szülő", akinek épp semmi köze nincs a gyerekhez, vagy épp nemzőképtelen. (itt most a szülőt nem szülőként értem, hanem nevelőként). a nemző-szülő-fogamzóképesség egy egyszerű biológiai adottság, a jó szülővé-nevelővé válás pedig társadalmi-pszichés adottság. mindkettő vagy megvan, vagy nem, és lehetséges, hogy néha csak az egyik van meg, a másik nincs. a kettő nem feltétele és nem kizárólagossága a másiknak. (úristen, nem tudom, mennyire voltam érhető, néha magam sem vágom, mit hablatyolok össze...)

  • 2008.09.07 12:06:22wish73

    C.S.

    én értem:)

    ha az állatvilágot nézzük (tudom, tudom, más tészta), ott is többnyire a sajátjukat gondozzák a nőstények, és egy egész csordából pontosan tudják, melyik az, amelyiket ők szülték. persze ellenpélda is van, amikor nem szoptatja, és olyan is van, hogy egy másik emlős meg simán vállalja a dajkaságot.

    szóval, a nagy bölcsesség az,h mindenre és mindennek az ellenkezőjére is van példa.



    akár ehhez a témához, akár bmi máshoz-nem értem, mi a baj az általánosításokkal. ha az ember nagy létszámban találkozik egy jelenséggel, persze, h következtetéseket von le. a kategorikus kijelentések, mint amiket vki fentebb említett, a 'minden cigány lop" és a "minden férfi félrekúr" persze, hogy hülyeség, sőt veszélyes is, de ahhoz, h az életben eligazodjunk, muszáj a tapasztalatokat összegezni, nem lehet mindent önállóan kezelni.

    hogy csak a cigány példát hozzam ide: ha a drága jó politikusok, szociológusok stb. nem általánosítanának, hogy a cigányság képzettsége ,életszínvonala elmarad a többségi társadalométól, akkor nem tudna kidolgozni programokat, amik kifejezetten őket célozza meg. (más kérdés, h ezeket milyen sikerrel végzik) a célcsoportok mindig általánosítások alapján alakulnak ki.

    az is általánosítás, h egy érett újszülöttnek kb milyen paraméterekkel kell rendelkeznie, mert, ha attól jelentős mértékben eltér, az jelzés értékű. de, ehhez az kell, h nagy mennyiségű tapasztalat alapján összegezzék, milyen az átlag újszülött. és ez nem jelenti azt, h alkalmanként ne lehetne egy nem átlagos is egészséges, de felhívja a figyelmet, aztán, ha meggyőződtem az ellenkezőjéről, megnyugodhatok.

  • 2008.09.07 12:48:42Hanna Luna

    Én egyszerűen csak az anyukám pasijának tartom a férfit akivel él,mert nekem semmilyen értelemben sem az apám. Nincs joga beleszólni az életembe,és nem is érdekel a véleménye.Elméleitleg a mostohám (az apukám meghalt),de gyakorlaitlag még a biológiai gyerekeinek se normális apja. Én meg nem választhatok,a családban van és kész.

  • 2008.09.08 00:01:17hopeless

    ez a farok méret dolog engem megfogott :).

    én csak hármat próbáltam, de egyértelműen nem a kicsi a jó, és nem is a nagy. nekem a kettő közötti méret vált be. De lehet, hogy a pasin múlott...

    Egyébként a "kis" pasim olyan volt, hogy ha ráültem, akkor pont a G-pontomat bizergálta. Könnyű, gyors orgazmus. Viszont a pasi sem bírta sokáig, gyors szex.

    Azért ennél finomabbat és szebbet éltem át a közepes méretű pasimmal. Őt imádom.

    Ja, és a méret számít. De nem a nagyobb a jobb :))).



    Az érzékenység vajon függ a mérettől?

  • 2008.09.08 09:16:24babybeluga

    Akkor általánosítok: vannak, akikbe bele van kódolva, hogy apukák legyenek, és belőlük akkor is az lesz, ha nem a saját vérüket nevelik. Persze akkor is, ha igen.

    Mások meg csak örökítik a génállományukat.



    Ezt a

  • 2008.09.08 09:16:54babybeluga

    Ezt a

  • 2008.09.08 09:17:16babybeluga

    Ezt a kevesebb, mint 5 főt számláló statisztikai vizsgálatom alapján vontam le, ráadásul a vizsgált személyekben én is benne vagyok, ami azért gáz.

    Szóval nekem van egy nevelőapukám, aki 3 éves korom óta nevel, nekem ő az apám, a gyerekeimnek a nagyapja. És van egy biológiai apám (akit csak így emlegetek): ő megcsinált, aztán ivott, csalta, bántotta anyámat, míg anyám 2 éves koromban végre elvált, utána arra kellettem neki, hogy 2-3 hetente a haverjainak kérkedjen, hogy neki milyen okos lánya van, majd évekig nem láttam. Most meg az életvitele benyújtotta a számlát: nincs még 60, de kb. 75-nek néz ki, szétitta magát, albérletben lakik, nincs senkije, semmije, beteg. és bejött, amit anyu már vagy 15 éve mondott: most rájött, hogy van egy lánya, és elvárná, hogy én meg drága apucikámként tekintsek rá. Nem megy. Meglátogatom néha, de nem fogom magunkhoz venni, ápolni. Pláne mert a nevelő (vagyis igazi) apám is beteg. Őt viszem, hozom a kórházba, kezelésekre, bármit megteszünk neki a férjemmel.



    Farokméret: szintén nevetségesen kicsi mintavételem alapján hopeless véleményét osztom.

  • 2008.09.08 09:17:59babybeluga

    szóval kisebb-nagybb jelet nem lehet beszúrni, mert azt hiszi egy tag-et nyitok. mindig tanulok valamit

  • 2008.09.08 13:26:52Apafarkas

    Hát, ha azt mondod, minden cigány lop, olyan nagyot nem tévedsz... :-)

    Azért van ám oka annak is, ha egy faszi félrekúr. Vagy nem kapja meg, amit akar, vagy pedig mindig is ilyen volt csak a nő azt gondolja, hogy majd ő megváltoztatja. Aztán csodálkozik, és a faszi a köcsög, mi?

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta