SZÜLŐSÉG

Anya! Nem pelus, bugyi!

2008. szeptember 3., szerda 10:15

Régi olvasónk, Meni osztotta meg tapasztalatait a korai szobatisztaságra nevelés kapcsán. Van, hogy anyósnak nincs igaza, közbejöhet egy hasmenéses betegség, a javaslatokkal ellentétben néha jól jön a szidás is, de a kiskrapek végül megérti a lényeget: nem pelus, bugyi!



Az egész úgy kezdődött, ahogy az az első gyereknél (nála törvényszerűen, a többinél opcionálisan) lenni szokott. Kiolvastam az idevágó klasszikus szakirodalmat, kifaggattam a barátokat, rokonokat, figyeltem a többi gyereket. Anyósom állította, hogy elég két hét, annyira fogja zavarni a pisis gatya, hogy ennyi idő alatt tökéletesen szobatiszta lesz. Mert az ő fiai ilyenek voltak, vagy ennyi idő távlatábólíigy rémlik. Aztán úgy döntöttünk az Apával, hogy talán hagyjuk a gyerekre, de biztos ami biztos, veszünk nyárra egy wc szűkítőt, olyat amin kis fellépő és kapaszkodó is van. Rituálisan összerakták ők ketten, hogy a gyereknek is legyen valami élménye. Aztán vártunk. Néha ráraktuk a klotyóra a cuccot, de nem akarta kipróbálni a kiskrapek. Közben beleestem a szokásos anya-betegségbe (hívhatjuk hülyeségnek is, de attól még így működöm), és elkezdtem nézni, hogy ki nem hord már pelust a bölcsis csoportból. Ez még az átlagnál is nagyon baromság volt részemről, lévén pontosan tudom, hogy a fiam a legfiatalabb, amikor ő kétéves lett júliusban, akkor a csoporttársai két és fél vagy még több. De bíztam a csoport nevelő hatásában, és igazam is lett, mert pár nappal a bölcsiszünet előtt egy reggel ezt hallottam a fiamtól: nem pelus, nem pelus! Bugyiiii! Bugyiii!

Üdvözült vigyorral raktam fel a szűkítőt, vettem elő a bugyikat, majd kevésbé üdvözülten törölgettem egész nap a pisit a gyerek után. Nem vitte túlzásba, talán ha 4-5 alkalommal pisilt be, de annál ijesztőbb volt a reakció: tök viccesnek találta a dolgot. Tanácstalanul álltam a gyerek mellett. Leszidni ugye nem lehet, mert akkor lesújt rám Dr. Spock haragja, viszont nem kéne beállni viháncolni a tócsa mellé, ugyebár. Jött az áthidaló megoldás, magyarázgattam, hogy mit hova kell tenni, "nézd drágám, anya is a wc-be pisil", sőt még apára is ráuszítottam a gyermeket, mutassa már meg, hogyan csinálják a fiúk. Másnap reggel ugyanez elölről, nem akar pelust, de a wc közelébe sem jutunk el. Nem baj, türelem tiszta bugyit terem...

Jött a második hét, és vele egy szép, majd' egy hónapig tartó görcsös, hasfájós, hasmenéses időszak. Ilyen vizsgálat, olyan vizsgálat, ilyen diéta, olyan diéta, hagyjuk ezt most, nem erről szól a poszt. A lényeg, hogy pelus vissza a gyerekre, szegény nem nagyon tiltakozott, mert a napi 12-15 kaki (bár állagát tekintve inkább pisi) mellett neki sem volt kedve a mutatványhoz. Sokszor kakilt a wc-be, de ez nem azért volt, mert olyan ügyesek voltunk, hanem azért, mert görcsökkel kezdődött a dolog, és ha ült a wc-n akkor könnyebb volt nyomni neki, ezért hagyta, hogy ráültessük. Átkarolta a nyakamat, zokogott, és én is zokogtam. Ennyit arról, hogy nem szabad negatív élményeket társítani a vécézéshez, és hogy ne erőltessük, legfőképpen pedig ha már belevágtunk a programba, akkor nehogy egy percre is visszarakjuk a pelust. Még az volt a szerencse, hogy abban a történelmi pillanatban a szobatisztaság volt a legutolsó ami izgatott, témánál maradva szartam rá. De végül elmúlt a betegség, újra hallottam az "anyák álma" mondatot: anya, bugyit, nem pelust!

Jött a harmadik hét, ami olyan volt, mint egy hullámvasút. Mivel a bölcsi utolsó napjait éltük, és a gyerek továbbra is képes volt 15 percenként összepisilni magát, ezért oda még pelusban ment. Néha szólt, és vitték pisilni, néha nem szólt, és ment a pelusba. Talán ha szólok, hogy mostantól nincs pelus, hamarabb célhoz érünk, de az egész éves hajtás után olyan hullák voltak a dadusok, hogy nem volt szívem rákényszeriteni őket, hogy egy nap 4-5 alkalommal fürdessék le a gyereket és öltöztessék át. Gondoltam, jön a szünet, majd akkor. Jött is a szünet, el is raktuk a pelust. Voltak jobb napok, amikor csak egy-két kisebb baleset történt. Voltak rosszabb napok, amikor szinte egész nap felmosóronggyal a kezemben mászkáltam. Megtanultam, hogyan jön ki a folt a padlószőnyegből. Megtanultam, hogy ivás után mennyi idővel gyorsulnak fel az események. Letakargattam a bútorokat, utóbb kiderült, tök feleslegesen, soha semmi nem került az ülőgarnitúrára, székre, mindig lemászott előtte. Az én jólnevelt kisfiam :) És még valamiben szerencsém volt: a kaki az esetek 99 százalékában ment a wc-be. Nem tudom, hogy volt-e köze a betegség alatt elszenvedett dolgokhoz, de az Danielnél hamarabb rögzült, hogy a kakinak a wc-ben a helye. Irigyelt is a sógornőm, akinek egy héttel idősebb, és szintén önmagától leszokó fia ezt nem látta át olyan hamar. Mit ne mondjak megértem, a pisi az végülis csak víz, vagy olyasmi...

A negyedik héten volt a legszarabb. Soha nem tudtam, mire számíthatok. Néha úgy éreztem, hurrá, látom az alagút végét. Néha üvölteni tudtam volna, mert kérdeztem, hogy kell-e pisilni, volt hogy kérdezés nélkül vittem a wc-re, de hisztirohamot kapott. Ezzel kapcsolatban vélemény-különbség alakult ki Apa és énközöttem. Én úgy gondoltam, az a jó, ha kérdezgetem. Apa úgy gondolta, ne kérdezgessem, majd ha bepisil, akkor zavarni fogja. Végül a harmadik megoldás vált be: nincs kérdés, időről időre kézen fogtam, és mentünk pisilni. Pisiltünk, mielőtt elmentünk otthonról, mikor megérkeztünk valahova, mikor hazaértünk. Néha nem jött ki semmi, néha szólt, de néha nem. Vettem bilit, ugyanis a hiperszuper szűkítőből úgy kipisilt a kiskukacos, hogy néha másfél méterre a helyszíntől is takarítani kellett. Itt jegyzem meg, hogy extra magas középső részes Chicco bilit vettem, de abból is kipisilt, kivétel nélkül mindig. Majd a lánnyal talán könnyebb lesz.

Rájöttem, hogy nem az a jutalom a fiamnak, ha megsimogatom és körbeugrálom, hanem ha hagyom, hogy ő "húzza le" a wc-t. Nyomógombos, szarrá is ment a sok nyomogatástól. Anyósék hathatós segítséget nyújtottak, náluk is lehetett pelus nélkül a gyerek, pedig szép régi szőnyegeik vannak. Megtanultam, hogy egy rövidebb sétára is váltás gatyával, popsitörlő kendővel, zacskóval, és töretlen lelkesedéssel kell elindulni. Kifaggattam a nővéremet, hogy mit kell csinálni, ha nyilvános helyen, mondjuk rendelőben jön rá a gyerekre (ezt is megúsztuk, eddig). Rájöttem, hogy például a játszótéren nem kell azonnal lecserélni a pisis cuccot, nem árt neki, ha kicsit abban marad (mielőtt rám ugrik a gyámügy, 35 foknál kezdődik a nyár ezen a tájon, és az még csak a bemelegítés). Anyósom sztorija sajnos sztori maradt így is, olyannyira nem zavarta a gyereket a pisis cucc, hogy fél óra játék után újra belepisilt a gatyába. Gondolom a vizes cucc indikálta a folytatást, egyedül annyit nyertem, hogy nem kérte fel magát kézbe a lépcsőn, feltételezem azt hitte, nem vágom, hogy bepisilt, amíg fel nem emelem. A kis naiv, nem tudja, hogy anya árgus szeme hetek óta a gatyájára fixálódik.

A negyedik hét végén már olyan sikeresek voltunk, hogy a délutáni alváshoz sem tettem fel pelust, mindenhova, orvoshoz, vásárolni, kirándulni, piacra stb. bugyiban, kisgatyában mentünk. Továbbra sem szólt, ha menni kellett, de nagyon szépen pisilt, kakilt bárhol, ahol eszembe jutott. Megtanultunk fára, kőfalra, parkoló autó kerekére, mező közepén. Sőt egyszer úgy is sikerült pisiltetnem, hogy a kezemben fogtam a húgát. Egy kézzel a lánykát tartottam, egy kézzel lerángattam a nadrágot, bugyit, majd ugyanazzal a kézzel irányítottam a sugarat. Ugyanis ebben segíteni kell. Nem tudom, van-e olyan nézet, hogy anya ne fogdossa a gyereket, majd megtanul ő irányítani, egyelőre ez nálunk nem vált be. Mindenkinek az a jó, ha segítek, így nem kell a sikeres pisilés után átöltözni, falat festeni, magyarázkodni a parkoló autók gazdáinak. A bölcsiben, ahol alacsony vécék vannak, ott megy egyedül is, pont rá tudja támasztani a szerszámot a peremre. Merthogy elkezdődött közben a bölcsi, nagyon segítőkészek, adtunk használati utasítást. Még azzal is meglepett minket a kiskrapek, hogy ott bezzeg már szól, első naptól kezdve.

Most, az első hét végén már itthon is szól, virul a fejem erősen, főleg amikor már nem kell pelust vennem. Komoly takarékosság. Élvezem, hogy nem kell pelenkázót keresgélnem (pisilni ugyebár majdnem mindenhol lehet, a komolyabb dolgokat meg reggelre időzítette a szervezete, így azzal sincs baj). Élvezem, hogy végre látszik a fiam alakja a gatyában, nem egy kis csomagot hurcol a fenekén. Élvezem, hogy nem szaglik a gyerek. Élvezem a mosolyát, amikor sikeres a dolog. Élvezem, ahogy gratulál nekünk, amikor minket lát a vécén, pont úgy, ahogy tőlünk hallotta. Élvezem, ahogy kérdezgeti a 9 hónapos húgát, hogy Hanale, kell pisilni? És élvezem, hogy tulajdonképpen egészen hamar túljutottunk ezen a dolgon, pedig féltem egy kicsit az egésztől. Féltem, hogy rákényszerítem a korai kezdésre. Féltem, hogy nem veszem észre a jeleket, és túl későn kezdjük (láttam ilyet, a vége az lett, hogy szinte hetente vitték a majdnem négy éves kislányt orvoshoz, annyira kimarta a pisi, kaki, pluszban minden kis hülye őt csúfolta az oviban). Féltem, hogy túl nagy megrázkódtatás volt a betegség, és félni fog a vécétől, székrekedéses lesz.

És még valami: mindenhol azt írják, hogy szigorúan tilos szidni a gyereket, ha baleset történik. Én sajnos néha megtettem. Nem az első körben - betegség előtt - amikor még láthatóan nem volt neki világos, hogy mit várunk el tőle. Akkor pattant el az agyam, amikor kérdeztem, hogy kell-e, mondta, hogy nem. És két perccel később jött a pisi ezerrel. Vagy amikor el akartam vinni pisilni (gondosan kivártam a játék-szünetet), és hisztizni kezdett, hogy ő nem akar, nem kell. Majd jött a pisi. Tudtam én, hogy nem kéne (mentségemre szóljon, férjem éppen mononukleózissal "múlatta" az időt, és semmiben nem tudott segíteni, némileg hisztis voltam), de egyrészt nem bírtam ki. Másrészt meg nem értettem, hogyha soha nem szidjuk le, fapofával vesszük tudomásul, hogy a földre pisilt (miközben a gyerek röhög, mert neki meg tetszik), akkor vajon honnan fogja majd fel, hogy nem helyes, amit tesz. Az első három hétben a CSAK pozitív megerősítés nem vált be. Gyereke és anyája válogatja, én így utólag úgy érzem, hogy egy KIS szidás nem ártott meg.

Azt egyébként úgy vettem észre, hogy az elején még nem volt rá készen fizikailag a szobatisztaságra, hogy hiába akart ő pisilni (mert látta, hogy az unokatestvérét mennyire megdicsérik érte), egyszerűen nem sikerült. Onnantól számítom a tudatosságot, amikor már egy kis erőlködéssel el tudott kezdeni pisilni, amikor felült a bilire, wc-re. És a csúcsa a tudatosságnak az volt, amikor tegnap elindult a pisi, szólt, és le tudta állítani. A nagyja a wc-be került. Nagyon büszke voltam magamra és őrá, ő meg saját magára. És mivel több mint egy hete, minden reggel tiszta a pelus, ezért ma este megtesszük az utolsó lépést: éjszakára sem kerül rá pelus. Persze tudom én, lesznek még balesetek, itthon is, máshol is. Joga van hozzá, nem lesz harag. De a lényegen azt hiszem túl vagyunk, lassan elrakjuk a bilit és egyéb segédeszközöket. A lányom még csak 9 hónapos, úgyhogy egy darabig a szekrényben fognak porosodni, amíg megint azt nem hallom egy reggel: Anya, nem pelus, bugyiiiiii....

Meni

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2008.09.03 16:41:31Cobold

    Nekem egy 2 éves kori felfázás miatt szinte felnőtt koromig megmaradt az utolsó pillanatban szaladás.

  • 2008.09.03 17:07:22eino.

    Nálunk eleinte bili volt (a kezdet kezdetén, pár hónapig), aztán úgy kb. 5 éves koráig tartottam a vécén. Vettem ugyan egy szűkítőt, de olyan magasnak érezte magát vele, hogy nem szerette, nekem meg kisebb gondot okozott már az elején is a vécén tartani, mint mindig bilivel vacakolni. És ő is jobban szerette.

    Nem is volt soha gond a szobatisztasággal, egyszerűen szóba sem került a görcsölés. Viszont, ha beteg volt (lázas-megfázásos), akkor még 6 évesen is előfordult néha-néha, hogy éjszaka ágyba pisilt. Az éjszakai bepisilés - de átlag havonta egyszer - 5 éves koráig előfordult Nem törődtem ezzel sem, el is múlt. Vagyis annyit mégis, hogy egy idő után megkértem, este az utolsó pisi után már csak pár korty vizet igyon.



    Ez a ,,megtartja a kakit, mert az övé", ez tényleg átlagjelenségként létezik? Ezek szerint ezt is megúsztam, mint a körömvágás, havágás/-mosás körüli cirkuszt. Kezdem felfogni, mennyire szerencsés vagyok :)



    ----

    Meni, gratula szobatiszta nagyfiadhoz :) És ha kellett az a pici szidás, akkor kellett, ne mentegetőzz semennyit sem. Ha minden gyereket külön egyéniségnek tartunk, és nem lehet előírni semmilyen ,,receptet" a nevelésben , akkor miért kellene egyértelműen elítélni a jó helyen és jó időben alkalmazott kisebb szigort?

  • 2008.09.03 17:08:37eino.

    Azize, legenda :)))

    Meg tökmindegy is. :)

  • 2008.09.03 17:58:47mucika

    Nem tudom, hogy igaz-e, de állítólag könnyebben leszoknak a gyerekek a bepisilésről, ha textil pelusba pelenkázzák őket - mert abban lenni bepisilve, bekakilva sokkal kényelmetlenebb, mint eldobható pelenkában ugyanez.

  • 2008.09.03 18:25:37Meni

    Köszönöm a gratulációkat, majd átadom a gyerkőcnek, elvégre az ő érdeme. Annak külön örülök, hogy senki nem ugrott rám, hogy legorombitson, miért ilyen korán és miért igy. Talán csak Katakarikában támadt fel a gyanú, hogy túl korai volt, de én továbbra sem érzem igy, mert a gyerek magától szólt, hogy váltani akarja a rendszert. Nyilván ha nem jár bölcsibe, ha nem látja ezt a nagyobbaktól, akkor még várt volna ő is, de minden gyerekben erős a megfelelési kényszer. Ezért van az, hogy a kisebbik gyerekek általában hamarabb lesznek szobatiszták, mint az elsők. Azóta egyébként lekerült a pelus éjszakára is, és bár most volt két visszaesős éjszakánk - amit a bölcsikezdési trauma számlájára irok - azért nagyon szépen haladunk a totális szobatisztaság felé...:)

  • 2008.09.03 19:39:03drlucifer

    Mucika!

    Az én fiam esetében ez tökéletesen így volt. Júniusban töltötte a három évet, szinte másodpercre ovikezdésre lett szobatiszta. Nálunk sajnos a bölcsi nem igazán volt partner, az első bepisilésnél visszaadták rá a pelust. Ő meg eszes, minek szóljon, ha pelus van a popóján... Ott fogtunk gyanút, hogy nem akarásról van szó, amikor heteken keresztül minden reggel száraz pelussal kelt. És ha délután gatyában aludt, akkor sem pisilt be álmában soha. Úgyhogy mi kicsit drasztikusak voltunk: elkoboztuk a pelenkát. Éjszakára még kapott egy darabig, aztán reggelente hisztizett, hogy ne vegyük le, az is megszűnt. Láss csodát: álmában semmi baleset. A kakit viszont "hazahordja" az oviból.

    Ami a szobatisztaságba beleszóló emberkéket illeti: nem kell vele foglalkozni. Engem speciel az apám cseszegetett, hogy a majdnem 3 évesen miért van pelenka. Megmondtam neki: az én gyerekem, én nevelem, ne dumáljon bele.

  • 2008.09.03 19:48:51babó

    mucika



    az enyémen textil volt, sztorit lásd feljebb. igaz, nem a régi típusú, hanem modern, jobban nedvszívó változat + kényelmi papírbetét. szóval én úgy látom, nem sokat számít.

  • 2008.09.03 20:36:11glad az egyetlen

    Egy ideje tanulmányozom és gyüjtöm a tapasztalatokat a témában egyenlőre csak kivülállóként, de egyre inkább az jön le a visszajelzésekből, hogy az ideális szobatisztaságra szoktatási időszak (egyéntől függöen persze) valahol 2-3 év között van.

    Viszont az 1 év elött vagy kürüli próbálkozások az nem a tanulási kategória mint inkább idomitásnak nevezhető ahol különböző behatásokkal a gyermek számára dolog átlátása nélkül kondicinálják a dolgot. :(

  • 2008.09.03 21:53:30Cobold

    2008.09.03 20:36:11 glad az egyetlen

    Nem ez az egyetlen téma, ahol hasonló a helyzet.

    Viszont az idomításnak lehet haszna is, pl. inkább legyen beidomítva egy másfél-kétéves arra, hogy NEM szökik el, és hagyja ott az anyját, mintsem valami baj érje. Jó, persze beleláncolhatom a babakocsiba is, az is megoldás.

    Emlékszem én, hogy nekem még az egyetemi tanulmányaim alatt is volt olyan "JÉÉÉ ez erre volt jó 2 évvel ezelőtt" élményem.

  • 2008.09.03 23:05:14glad az egyetlen

    Cobold



    Tény, hogy van helye az "idomitásnak" ha a gyerek biztosnága a tét, de még az se feltétlen muszáj mindenhol, hiszen azt hogy valamihez nem szabad nyúlni az egy viszonylag egyszerű dolog. Nálunk a gerkőc már mielött járni tudott volna értette azt hogy "nem szabad", (max rosszalkodából nem tartotta be). Nincs is nagyon kondiciónálva egyenlőre olyan dolog amit bonyolult és nem ért, de csinálja.



    Ezzel szemben a bilihasználat egy bonyolultabb dolog a gyermeknél ilyen fiatal korban és nem hiszem hogy olyan létfontosságú, hogy mindenképp 2 éves kora elött használja a bilit.

    Nem is szólva hogy megvan a veszélye annak, hogy kondicionálásal valamilyen pszichológiai kárt okozunk a gyereknek.



    Félre értés elkerülése véget ez most nem erre a konkrét cikkre irom, hanem úgy általában a témára, amit olvasgattam innen-onnan.

  • 2008.09.03 23:44:22psyché

    hat en nagyon türelmes vagyok, mert amiota napközben szobatiszta a nagyobbik fiam (fel eve) en bizony nem zaklatom az ejszakai szobatisztasaggal. majd szol, ha mar nincs ra szüksege. egyszer mar szolt is, csak pont elutaztunk 2 nap mulva, es a környezetvaltozas miatt leallt a folyamat. gondolom, majd legközelebb is szolni fog. tudom, h kepes lenne ra, de minek eröltetni? egyebkent 3 eves kora elött hiaba probalkoztam, utana viszont magatol, egyik naprol a masikra lett szobatiszta. azt hiszem inkabb el kellett csak hinnie magarol, h kepes erre a dologra es utana mar ment magatpl minden. a kisebbik fiam , aki most 2 eves, pl pontosan tudja, mire jo a wc, szerintem mar tudna is vmennyire iranyitani a dolgokat, de fel töle. nem mer raülni. remelem, 3 eves kora körül majd ö is magatol atall. amugy ugy hallottam, h a lanyoknak a szobatisztasag gyorsabban megy, mint a fiuknak.

  • 2008.09.04 08:38:29Cobold

    2008.09.03 23:05:14 glad az egyetlen

    Saját tapasztalat, a saját lányomnál, hogy ennyire a bilizéssel is bőőőven tisztában van. Már 13 hónapos kora óta, ha kakilnia kell, szólni szokott. Kezdetben még nem a bilibe, hanem a pelusba. Kibontottuk, és vártunk, és kakilt.

    Nem tudom mióta, de eléggé régóta (még nem nagyon beszélt), magától azt játssza, hogy a babái, plüssállatai bilire ülnek, és pisilnek. Mostmár párbeszédet is kanyarít hozzá.

  • 2008.09.04 08:39:37Subbantósdi

    "Egy nagyon fontos tanács, amit tessék megfogadni: soha nem szabad semmit erőltetni, és sietetni!!!!!!!!!

    Fiam 3 évesen lett szobatiszta, egyik napról a másikra, pedig előtte mennyit szenvedtünk, eredmény pedig semmi.

    Ráhagytam, és láss csodát szobatiszta lett!!

    Azt olvastam, hogy a szobatisztaság a fejben dől el, ezért nem szabad idő előtt kényszeríteni a gyereket.

    Amint megérik rá, az eredmény sem várat magára." és

    "Én is a "semmit sem erőltessünk" elvet vallom.

    Akkor tanul meg inni pohárból és enni kanállal amikor ő akarja és a szobatisztasággal is így lesz, bili vagy wc szűkítő majd az élet hozza.

    Beszereztem mind a kettőt, de akkor fogom elővenni mikor látom rajta ,hogy érdeklődik a dolog iránt.

    Lényeg a gyerek saját egyéni habitusát kell figyelni és elengedni a fülek mellett a nagymama,szomszéd néni játszótéri anyukák ezirányú beszólásait!"

    Azaz egyetértek emma és AncsiPancsi véleményével, ennél jobban én sem fogalmazhattam volna meg...

    Nekem ugyan még csak most lesz két éves a lányom és nem is terveztem amúgy sem, hogy ebben az évben a szobatisztasággal fogok foglalkozni, mert úgy gondolom, legyen legalább két és fél éves, azaz majd jövőre, plusz itt van a kisöccse, ez elég munkát ad, így nem érek most erre rá, de jövőre is majd figyelni fogom, hogy akkor hogyan is áll a kérdéshez.

    Még annyit kiegészítésül az előbbiekhez: a lányom, ahogy sok gyerek, makacsabb, nem szereti, ha erőszakkal veszik rá a dolgokra és ezen kívül egyenlőre még csak halandzsázva beszél, nem magyarúl, érhetően, ebben későn érő. Azt hiszem, amíg nem fog folyamatosan kommunikálni a mi nyelvünkön és ezért meg lehessen Vele beszélni a pisi-kaki dolgot és hogy ne utána szóljon vagy mi vegyük észre, meg ilyenek, addig nem is érdemes ezzel foglalkozni.

    Tehát ha valakinek mondjuk háromévesen kezd el a gyereke beszélni, mert van ilyen, én is erre készülök már lassan, ahogy elnézem a dolgot, az persze, hogy azután lesz szobatiszta, szerintem.

    De nem is sürgős, mert bár tavasszal jelezni fogom, hogy szeretném ősztől óvodába adni, de ha nem fog addig beszélni és ezért nem válik szobatisztává sem, akkor erről úgyis le kell mondanunk...és amúgy is évvesztes és a körzeti óvodánkban eléggé túljelentkezés.

    Úgyhogy ha másért nem, e kettő utóbbi dologért úgy sem veszik fel.

    Szerintem a szobatisztaságot azért is próbálják így erőszakosan sokan, mert ezt látják, hogy a bölcsiben már megy csomó gyereknek, és mert óvodába akarják adni a gyereket, ott meg ez alap...ha nem lenne ez alap, akkor nem lenne ilyen presszió sem az anyákon és így kivetítve szegény gyerekeken.

    Hiszen nem egyformán fejlődnek a gyerekek, lehet, hogy valaki nem beszél vagy nem szobatiszta, vagy nem iszik pohárból vagy nem olyan jól mozog pl. a játszótéren, de mégis intelligensebbnek tűnik másban, mint aki ezekkel bír, mert belül építkezik először, aztán jönnek a kívül is látható fejlődési jelek.









  • 2008.09.04 08:48:20Subbantósdi

    Nálunk amúgy anyám jelzi állandóan, ez a heppje, hogy szerinte már a lányom eléggé szocializálódott a szobatisztaságra, de abból következtet erre, hogy szeret bemenni a wc-re és nézni minket, meg a wc-papírt, meg hogy lehúzzuk a wc-t és hogy kutat a nemi szervénél és a végbélnyílásánál, mikor pelust cserélek Neki, meg néha leguggul és úgy üldögél.

    Na erre én, hogy ezeket kb. már másfél éves kora előtt óta csinálja és szerintem ez csak azt bizonyítja, hogy jó megfigyelő és hogy talán nem kell majd a bilivel próbálkozni, a jövőben, hanem lesz majd a wc-szűkítő és kész.

    De még nem jelzi, ha pisil vagy kakil, utóbbit én érzem és hogyha mondom is, hogy kaki és megyünk pelust cserélni, megy a nagy ellenállás, nem akar a pelusától, kakistól, szabadulni...

    Lehet, hogy sokan erre is azt mondják majd, anyámnak igaza van, de szerintem meg nem hiszem, hogy egy kb.14-15 hós gyereknél már arra kellett volna gondolnom, hogy szobatiszta akar lenni, mikor még járni sem kezdett el, ugye 18 hósan kezdtük el ezt is, és ugye nem kommunikált még akkor, ez a halandzsanyelv sem alakult ki nála ennyire, amivel most velünk és a világgal "társalog".

    Ezt csak ahhoz fűzném, amit emma említett, hogy nem szabad a többi rokon, ismerős ilyen-olyan pressziójára ugrani és mindent "bekajolni".:o)

  • 2008.09.04 08:50:16Subbantósdi

    Amúgy én is valami hasonlóra várok, de lehet, hogy ez csak szép idea, hogy a gyerek magától mondja vagy mutassa, hogy lehúzza a pelust, akár csak úgy, akár a wc-re menve és ezzel mutassa, hogy nem akarja többet használni...

    De lehet, ha eleget várok, ez is eljön... :o)

  • 2008.09.04 09:45:09kisordog

    Kislányom 3 évesen, most májusban lett szobatiszta, kb. 1 hét alatt. Tavaly szeptembertől bölcsi volt, de az nem számított, hogy látta a többieket a wc-re menni. Ami számított: májusban gondoltam egyet, és elvittem bevásárolni kis bugyikat. megvettük az összeset, ami tetszett neki. Persze onnantól kezdve hordani akarta őket, megvolt a motiváció. plusz agyban és testben is addigra lett kész rá: vissza tudja tartani, érzi a közeledtét stb. Úgyhogy csak ismételni tudom, hagyjátok a másfél-kétéveseket pelusozni, bőven ráér!!!

  • 2008.09.04 09:56:31verkaverka

    Az nagyon igaz hogy voltaképpen az óvodák keltik itt a feszültséget azzal hogy csak szobatiszta gyereket hajlandóak bevenni. Ez sincs mindenhol így a világon...



    az pedig szerintem hogy a gyerekeket korán érdekli a wc, a wc-papír stb az jó dolog, de nem jelenti szerintem se még a valódi szobatisztaságra érettséget, a gyerekemet a számítógép is érdekli, a kenyérsütő gép is, meg a németkönyvem is, mégse hiszem hogy már gépelnie kéne meg olvasnia...

  • 2008.09.04 11:53:16Maja Papaya

    Meni, élvezet volt olvasni!



    Babó, a fiam ugyanígy volt, napokig képes volt visszatartani a kakát, rengeteget szenvedett miatta. Akkor múlt el ez, amikor elkezdett egyedül vécére járni.



    Ovikezdéssel egyidőben hagyta el a pelenkát (nyár közepén megegyeztünk, ovikezdés előtt két nappal lett három éves), a bili nálunk nem is játszott, a szűkítőt sem szerette. Pár nap alatt ügyesen megtanult egyedül felülni a vécére, a nagy ülőkére, és szólt, ha végzett. Azt az örömöt..., hihetetlen megkönnyebbülés volt mindannyiunknak.



    A vécébe pisilés viszont az első hónapokban utálatos volt, ugyanis tízből kilencszer mellé ment. Hol erre, hol arra, állandóan pisiszagot éreztem már, ha ránéztem a vécére, pedg soha annyit nem takarítottam a környékén...

    Szerencsére a ketteske lány, neki muszáj lesz leülni :)



    És igen, ha ő húzhatja le, az felér három túró rudival!

  • 2008.09.04 11:53:34Subbantósdi

    kisordog, verkaverka: egyetértek Veled. :o)

  • 2008.09.04 11:53:43Subbantósdi

    Veletek :o)

  • 2008.09.04 13:09:04Cobold

    Nekem ez a "nem érett meg rá" dolog olyan fura mondat. Nagyon sokszor igaz, és tényleg nem szabad olyasmit elvárni egy gyerektől, amire nem képes. De nagyon sokszor csak kifogás.

    Példával ecsetelném, mire gondolok (nem a szobatisztaság témaköréből). A gyerek szerintem nem hülye, egész kicsiként sem, újszülöttként sem, csak nincsen még meg az az eszköztára, amivel világosan a tudtára adhatná a szándékait.

    Én egész piciként is beszéltem hozzá, mindig, mindent, pl. hogy azért álltunk meg, mert piros a lámpa. Nem azt mondom, hogy megértette, amit mondtam, de azt tudta, hogy nem kis csomagként tologatom a babakocsiban, hanem egy kis személyként tekintek rá. És persze valszeg sokkal több mindent megértett, mint amit én gondoltam. Engem meg hülyének néztek, mert beszélgetek a kisbabámmal.

    A lányom korán kezdett beszélni. A játsszótéren azonban az idióta anyukák ezt így fogalmazták meg: az övé mennyivel idősebb, és mégsem beszél. Pedig beszélt az, csak még nem ment neki olyan jól. Érteni pedig mindent értett, tudta, hogy miről van szó. Tudta, hogy valami olyan elvárása van a szülőnek felé, amit ő nem teljesít, és higgyétek el, ez is visszafogja a gyerkőcöt. Anyja nem beszélgetett vele, hanem, mivel nem ment még olyan jól, nyilvánosan leégette. És ez elég tipikus.



    Mint ahogy az is, hogy illik észrevenni, és a saját gyerek előtt hangosan nyilvánítani, hogy a másik milyen ügyes, az övé meg nem.



    Sose fogom az ilyet megérteni. BÁRMILYEN témakörről is van szó. Nem akarom megalázni, égetni a gyerekemet.

  • 2008.09.04 13:17:43Cobold

    Ja, hogy mi ebben a kifogás.

    A szülő a gyerekkel való nem elégséges foglalkozás helyett keresi kifogásként, hogy nem érett még meg rá.

  • 2008.09.04 13:21:51MLH

    Nem tudom, hogy az miért baj, hogy az óvoda elvárja a 3 évestől, hogy szobatiszta legyen. Szerintem elvárható.

    A legnagyobb baj, hogy szinte csak a két véglet létezik. Amit anyáink velünk csináltak, azt mindenki leszólja. A másik pedig, hogy hagyjuk a gyerekre azt eredményezi, hogy az ovi előtt van a gyors leszoktatás, vagy még 3 és fél évesen sem szobatiszta a gyerek.

  • 2008.09.04 13:41:42Cobold

    Meg ami még nagyon gyanús nekem, ha a szülő amellett, hogy érvel a késői szobatisztaság mellett, érvel amellett is, hogy azért jár a gyerek bölcsibe, mert igényelte a közösséget. Nem azért, mert anya visszamegy dolgozni, nem azért, mert anya nem tud/akar mit kezdeni a kölökkel otthon, hanem mert a 2 éves gyereke érett és igényli a közösséget.

    Na az ilyentől felmegy a pumpám. Közösségre érett 3 éves kor alatt, szobatisztaságra meg nem.

    Öntsünk ilyenkor tiszta vizet a pohárba, mondjuk ki, nekünk nincsen rá (a gyerkőcre) kedvünk/időnk/energiánk.



    Nem a bölcsi ellen ágálok amúgy. Ha anya vissza akar menni dolgozni, vagy vissza kell mennie, a bölcsi jó dolog. A gyerek sem szenved maradandó károsodást (általában). De igénye - neki - nincsen rá.

  • 2008.09.04 13:42:17Cobold

    2008.09.04 13:21:51 MLH

    Egyet kell értsek.

  • 2008.09.04 13:47:42MLH

    Köszi, szoktak támadni elég rendesen a véleményem miatt.

  • 2008.09.04 13:58:48donna

    2008.09.04 13:41:42 Cobold"De igénye - neki - nincsen rá."



    Mitől lenne, hiszen nem ismeri a lehetőségeket! se a bili/wc, se a bölcsi/ovoda, se a pohárból ivás/cumis üveg, se mást!!

    Te megmutatod neki a lehetőségeket, és utána, ha már kialakult a fogalma a dologról, hidd el hogy lesz /vagy nem lesz/ igénye vmire, akár már újszülött kortól.

    (lánykámnak pl. nem jött be a "rongyi", másnak meg igen)

  • 2008.09.04 14:04:27donna

    Tehát hogy kapcsolódjak a cikkhez is:



    ha megmutattad neki a pelus mellett a klf. alternatívákat, (akár másfél évesen is megmutathatod) el fogja dönteni, h akarja-e vagy sem,

    lesz igénye mert megtapasztalta, h ez v. az jó, jobb neki. Szerintem, bár még csak az "ördög és pakol" szintem vagyunk, uhogy könnyen filozok erről a témáról .

  • 2008.09.04 14:05:33Cobold

    2008.09.04 13:58:48 donna

    A közösség kérdése más, a gyerekek 99%-ának tényleg nincsen igénye rá, akkor sem, ha belekényszerül (bölcsi). Arra van igénye, hogy az anyja mellett a családban szocializálódjon (játsszótér, testvérek, unokatestvérek, stb.).

    Azért én a bölcsit sem tartom rossz dolognak, mint már írtam. És természetesen vannak kivételek, akik már a játsszótéren is a többi gyerekkel akarnak játsszani ilyen kicsiként, és nem anyával meg egyedül, de ez a 1%. Közösségre akkor érett, ha tényleg a többi gyerek az érdekes, és nem a másik homokozólapátja.



    Én a fenti kommentemmel csak arra az ellentmondásra akartam felhívni a figyelmet, hogy a szobatisztaság, az bezzeg ráér, míg a közösség, az nem. Mintha inkább anya kényelme lenne a fontos.



    (Amúgy a cumisüveg-pohár dolog ez aranyos :) az enyim pl. üvöltött a cumisüvegtől, és ivott pohárból, pedig azt hittem, fordítva lesz.)

  • 2008.09.04 14:05:43B-

    gald, ezt írod: "Viszont az 1 év elött vagy kürüli próbálkozások az nem a tanulási kategória mint inkább idomitásnak nevezhető ahol különböző behatásokkal a gyermek számára dolog átlátása nélkül kondicinálják a dolgot. :("



    Nem értem, hogy miért kell szomorú arcot tenni a mondat végére. Igen, ez így van, de ebben a korban a nevelés legnagyobb részt ebből áll. A gyerek nagyon sok dolgot nem ért meg, minket utánoz, illetve produkálja azokat a viselkedéseket, amikért elismerést kap. Szerinted egy 16 hónapos felfogja, hogy azért eszünk kanállal-villával, hogy ne legyen koszos a ruhánk, kezünk? Nyilván nem (sőt, ez nem is motiválná). Fogalma simcs, miért használunk evőeszközt, és mégis boldogan turkál a kis bébivillájával az edénykéjében, és kézzel már nem is nyúl bele. Nem mintha leszidtam volna "kezezésért", egyszerűen így vannak huzalozva a gyerekek, nem értik, de csinálják. Nem is érdekli őket a miért, a hogyan meg a mit bőven leköti őket. Csak ezért nem fogom azt mondani, hogy egyen kézzel, aztán majd ha felfogja, hogy a gyümölcsfoltot nehezebb kimosni, meg a pörköltszaft foltot hagy, akkor jöhet a villa...



    Más ismerősöm is mondta, hogy már bánja, hogy akkor kezdte el a bilivel a PELUS MELLETTI!!! barátkozást, amikor a gyerek már felfogta a dolgot. Mert már 2,5 évesen van annyi akarata, hogy ellenáll, hogy viccesnek találja, hogy a szőnyegre pisil stb. Azt mondta ez a barátném, hogy a következő gyereknél korábban kezdi a bilitémát. Olyasvalakit képzeljetek el, aki több mint 2 évig szoptatott stb, szóval nem ridegtartásban nőtt fel a gyereke.



    Semmi baja nem lesz, ha naponta egy kaki vagy pisi a bilibe megy. Pillanatok alatt felfogja egy ekkora gyerek, hogy mi a játék lényege (legyen valami izgi a bili alján), és ugyanolyan lelkesedéssel próbálgatja, mint a kisvillával evést.



    Nagyon fontos, hogy nincs elvárás, ugyanúgy hordja a pelust, nyugodtan pisilhet-kakilhat a pelusba is, annyi történik, hogy ismerkedünk a bilivel, megérti, hogy mire való, nem fél tőle, játéknak érzi és még nyitott mindenre. A dackorszak még messze van, a hisztik könnyen leállíthatóak egy kis figyelemeltereléssel, ez az időszak szerintem sokkal megfelelőbb az ismerkedésre a bilivel, mint az, amikor mindenre csuklóból "nem" lesz a válasza, meg kialakul benne egy szeméremérzet vagy undor a kaki-pisivel kapcsolatban.



    Na mindegy. Azért elgondolkoztató szerintem, hogy a mi korosztályunkban tényleg sok gyerek másfél évesen már szobatiszta volt. Szerintem nem lehetetlen a dolog.



    Igazából én úgy látom, hogy szörnyen gusztustalan (főleg kislányoknál), hogy saját kakijukban, pisijükben töltenek néha fél órát is. Szerintem ez sokkal nagyobb gáz, mintha a puncid felé törölnéd ki a popsidat wc után, ez utóbbitól mégis hogy rettegünk. Én úgy látom, hogy minden kaki, ami nem a punciba kenődik, hanem a bilibe nyomja egy mosolygós gyerek, nyereség. Egyáltalán nem "felesleges idomítás."

  • 2008.09.04 14:46:06Cobold

    2008.09.04 14:05:43 B-

    Ezzel is egyetértek.

  • 2008.09.04 15:03:21Hűbele

    2008.09.04 14:05:43 B-



    B, azért nem árt tudni, hogy a korai (18-22 hó, ekkorra érik meg ugyanis a gyerek arra, hogy a záróizmait akartlagosan szabályozza, ez előtt csak feltételes reflex alakítható ki) szobatisztaságra való szoktatásigenis ártalmas lehet, legalábbis jópár pszichológus jelenlegi álláspontja szerint.



    Arról most nem beszélek, hogy régen nagy divat volt a kicsiket büntetéssel nevelni a szobatisztaságra, így volt apám is 1,5 évesen szobatiszta (jópár órát töltött a bilin, asztallábhoz kötözve hurrá!). Ennek nyilván fontos mozgatórugója volt, hogy a pelenkamosás elég sok időt elvett anyáink és nagyanyáink idejéből (az anya kényelme motivált). Ma meg nyilván nagy motiválóerő, hogy bezzeg a szomszéd Pistike ilyenkor már...



    A másik módszer, amivel a 1,5 évesnél kisebbekkel a szülők általában próbálkoznak, az a jutalmazás: megpróbálod ráültetni a gyereket a bilire, ha sikerül véletlenül belecsurrantani, akkor megdicséred, együtt örülsz vele, a gyerek mindesetre látja, hogy anya szerint ez tök jó. A bibi csak az, hogy azt látja, hogy te örülsz, de (na, most Ranschburgot fogok idézni, kicsit jobban ért a témához, mint én) "számára nem világos, hogy mi okozza a nagy boldogságot, de azt feltétlenül érzi: tőle - vagyis tudatától, akaratától - független dolog az, amiért a jutalmat kapja!" Szóval nem biztos, hogy ez lenne a gyerek érdeke, és jót teszel vele neki.

    Persze nem biztos, hogy bármi gondja, baja lesz tőle, ez azt hiszem, olyan, mint a kisbaba cumisüvegből itatása: van, akinek bezavar (gondok lesznek a szopizással), és van, aki így is simán veszi az akadályt. De ez utóbbi még nem indokolja, hogy a kisbaba cumisüvegből való itatását tartsuk helyesnek, és ne hívjuk fel a veszélyeire a figyelmet.

  • 2008.09.04 15:11:21B-

    Érdekes, én a pelust inkább érzem cumisüveg kategóriának, a pelenkanélküliséget meg természetes dolognak. :-)



    Egyébként nem győzöm hansúlyozni, nekem még nem a szobatisztaág a cél, ugyanúgy pelusban van, és tisztában vagyok vele, hogy még nem tudja visszatartani. Ez nem is elvárás. Csak ha tudom, hogy jönni fog valami, leveszem a pelust és bilit tolok alá. Ennyi. Nem kell ott üldögélnie, nincs kikötözve, nincs bünti és örömködés is csak annyi van, mint bármilyen játék közben. Barátkozunk a bilivel, de ez még nem házasság, max laza kapcsolat :-)

  • 2008.09.04 15:18:44B-

    Asszem elszállt, amit írtam, a lényeg: nem ugyanarról beszélünk. Más a szobatisztaságra szoktatás, és más, ha a szobatisztasághoz még éretlen gyereket stratégiai időpontokban néha ráülteted a bilire, de nem erőltetsz semmit, és egyébként pelusban van. Elbeszélünk egymás mellett.

  • 2008.09.04 16:35:31AncsiPancsi

    Az angoloknál van egy olyan valami ami úgy néz ki mint a bili és bele kell ültetni a gyerkőt.

    Igazából ez azt a célt szolgálja hogy az ülni tanuló babák ne dőljenek el.

    Ha ezt használják akkor szerintem a bili sem lesz idegen.



    belfast.gumtree.com/belfast/69/26998369.html

  • 2008.09.04 16:37:05AncsiPancsi

    www.bumboseat.com/



    Itt a hivatalos oldala. :)

  • 2008.09.04 17:02:03verkaverka

    Szerintem meg egyáltalán nem elfogadható hogy az óvoda elvárjon ilyesmit. Ne várjon el olyat ami a szakértők szerint nem minden gyerek dolga ebben az életkorban.

  • 2008.09.04 18:13:25Cobold

    2008.09.04 17:02:03 verkaverka

    Jóó, ebben az esetben vegyünk fel még minimum 1 dadust az óvodai csoporthoz, aki pelenkáz.

  • 2008.09.04 18:14:35Cobold

    2008.09.04 17:02:03 verkaverka

    Vagy aki pelenkás, maradjon a bölcsiben (kivéve, ha tartós inkontinenciáról van szó, de ez már betegség, ami egész életében elkíséri, sszal, külön kategória).

  • 2008.09.04 19:47:17Meni

    Cobold, ellent szeretnék mondani neked (franc se tudja miért ez a kényszer, de ez egy ilyen világ). Azt mondod, hogy olyan nincs, hogy közösségre érett 3 éves kor alatt, de szobatisztaságra nem. Na ez nem igy van. Nem tudom, neked van-e gyereked, mennyi idős és milyen személyiségű. De én személyesen ismerek több olyan gyereket is, akik - igaz, jellemzően sokadik testvérként - 100%osan érettek voltak a közösségre, és mégis pelenkásan mentek a bölcsibe. Várták azt, hogy más gyerekekkel is játszhassanak, ne csak az anyjukkal vagy a testvéreikkel. Az egész bölcsiidőből kb. 10 olyan nap volt, mikor nem akartak menni, a többi reggelen a gyerek(ek) rohant(ak) a bölcsibe. Irigyeltem is őket rendesen, mert az én fiam soha nem volt az a lelkesedős tipus. És mindezek ellenére a fenti gyerekek sem lettek szobatiszták 2 éves koruk előtt. Nem látom az összefüggést a közösségbe járás és a szobatisztaság között. Már csak azért sem, mert mi van azokkal a gyerekekkel, akik 3 éves kor után sem szobatiszták (NEM BAJ, nem is szabad erőltetni), és mégis egész nyáron az ovit várják? Vagy maradjon otthon az a gyerek is, aki 3 évesen még nem szobatiszta, csak mert ha nem megy a bugyis élet, akkor nem érett a közösségre sem?

    Másrészt meg oké, hogy azt irod, hogy nincs bajod a bölcsivel, ugyanakkor ezt kicsit nehéz komolyan venni, amikor azt a véleményedet fejted ki két sorral odébb, hogy aki bölcsibe adja a gyerekét úgy, hogy nem dolgozik, az nem hajlandó fárasztani magát a gyerekkel. Szerintem meg el kell fogadni, hogy vannak ilyen és vannak olyan gyerekek is. Nyilván minden anya a legjobbat akarja a gyerekének, és egy otthon tökéletesen boldog gyereket senki nem fog bölcsibe zavarni azért, hogy nézhesse a sorozatokat. Főleg nem ott, ahol vaskos pénzbe kerül mindez. Nem gondolod?

  • 2008.09.04 21:06:01glad az egyetlen

    B-



    "...Nem értem, hogy miért kell szomorú arcot tenni a mondat végére. Igen, ez így van, de ebben a korban a nevelés legnagyobb részt ebből áll. A gyerek nagyon sok dolgot nem ért meg, minket utánoz, illetve produkálja azokat a viselkedéseket, amikért elismerést kap...."



    Hűbele már megválaszolta amit én is korábban:

    "Glad: ...Nem is szólva hogy megvan a veszélye annak, hogy kondicionálásal valamilyen pszichológiai kárt okozunk a gyereknek..."



    Na de pont amit leírtál itt az idézet részben, az pont nem erről szól szobatisztasági témában.

    Egy éves korábban a szobatisztasággal kapcsolatban nem igaz, hogy "... minket utánoz, illetve produkálja azokat a viselkedéseket, amikért elismerést kap..."

    Akkor még nem...



    Most én is sokat olvasgatok a témában, és ez pedig sehol nem volt jellemző: "...Más ismerősöm is mondta, hogy már bánja, hogy akkor kezdte el a bilivel a PELUS MELLETTI!!! barátkozást, amikor a gyerek már felfogta a dolgot. Mert már 2,5 évesen van annyi akarata, hogy ellenáll, hogy viccesnek találja, hogy a szőnyegre pisil stb..."

    Ez amúgy is a "mi lett volna ha" kategória, de lehet, hogy barátosnéd rádöbben majd arra, hogy a teljes szobatisztaságot majd a második csemete is nagyjából akkor éri el mint az első, csak tized annyi idegeséggel és ez gyerekre anyára egyaránt értendő.



    Amúgy gyermekemnél nem tudnék hasonlóan idő elötti eröltetett nevelési témát mondani, ami szintén így kondicionálni kellett.

  • 2008.09.04 21:30:15monsterwoman1

    Én 1 évesen szobatiszta voltam. Nem is vagyok normális.Arra eddig nem gondoltam, hogy ez bejátszhatott.

  • 2008.09.04 21:33:04Cobold

    2008.09.04 19:47:17 Meni

    Nem, Meni, nem ezt mondtam, hanem azt, hogy a legtöbb gyerek 3 éves kora alatt nem igényli a közösséget. Szóval, nem azt mondtam, hogy ilyen nincs. Van ilyen, csak jóval ritkább, mint azt a szülők szeretik állítani.

  • 2008.09.04 21:38:13Cobold

    Amúgy van lányom, másfél éves, és két hét múlva kezdi a bölcsit. Nem szobatiszta, de csak alváshoz van rajta pelus. Nem maga miatt adom bölcsibe, hanem magam miatt, én akarok visszamenni dolgozni, azzal együtt, hogy én nem a játsszótéri pletykaklubbot erősítem, hanem szívesen megfogom a homokozólapátot.

    És azt sem állítottam, hogy a szobatisztaság és a közösségre érettség között összefüggés van, inkább arra akartam kilyukadni, hogy mintha az emberek a saját kényelmi szempontjaikat szeretnék a gyerek érdekének kikiáltani. Viszont nem személyeskedtem, senkire az itt lévők közül nem céloztam konkrétan, hiszen nem is ismerek senkit személyesen, ez pedig elengedhetetlen volna a korrekt vélemény közléséhez.

  • 2008.09.04 21:56:00caris

    Hát, nem tudom, hogy szabad-e szólnom, mert az én gyerekeim nem voltak bölcsisek, apa munkanélküli volt a másodiknál, az elsőnél én maradtam otthon, mert elveim voltak és kicsi háztartásom, albérletben.

    A gyereknek az tesz jót, ha az anyukájával van, amíg csak lehet. Ez nem zárja ki a közösségi életet, van játszótér, homokozó, viszont érzelmi biztonság otthon, a családdal. Nem ítélem el, ha valki bölcsibe adja a gyerekét, én is bölcsis voltam 8 hetes koromtól, a tesóm is, mert anyának dolgoznia kellett. Éppen ezért vetettem el a korai lehetőséget bármiféle karrier miatt, hogy folytassam a munkát töretlenül ott, ahol abbahagytam. A sajátomhoz bevállatam a barátnőm gyerekét, és így már több gyerekkel sétáltam, többet etettem, de én ezt szerettem.

    A szobatisztaság: a gyerek okos, megérti, ha tanítják valamire. Nincs két egyforma gyerek, van, ki azonnal, ebben a nyár is segít, amikor nemm fázik meg, ha bepisil, a gyermek neme, egy lány kmorábban kommunikál, mint egy fiú, szóval több faktoros a dologg. Erőltetni nem kell, de szelíden lehet szoktatni.

    És egy új kistesó azonnal hazavághat mindent, mert a bepisilés félelmet jelez. Főként, ha nem érzi magát érzelmi biztonságban.

    Nálunk a nagyobb a kicsi születése után egyszer rondított ágyba, éppen mandulaműtét után, de egyébként soha. talán szerencsés vagyok, mert kétéves kora körül jött a nyár, hamar belejött a bilizésbe, a kisebb, téli születésűként késett kicsit ebben, de ez nem tragédia. Ha annak kiáltjuk ki, a gyerek megérzi. Szóval no para!:) sajnos, hogy most ismét a 70-es években vagyunk, egyre több családban muszáj mielőbb visszamenni dolgozni, hogy ez milyen károkkal jár, sztem már megtapasztalható.

  • 2008.09.04 21:58:21caris

    Ja, a gyerekek a bölcsiben egymás mellett, de nem egymással játszanak.

  • 2008.09.04 22:49:35Cobold

    2008.09.04 21:58:21 caris

    Nnos, igen. Erre mondtam, hogy ez a korosztály még valójában nem igényli a közösséget, csak az anyukáját. Ritka kivételtől eltekintve.

  • 2008.09.04 23:21:48glad az egyetlen

    monsterwoman1



    És a te gyermekeddel mi a helyzet?

    Ha nem titok.

  • 2008.09.05 08:14:49monsterwoman1

    Nem titok.

    A nagy két és fél évesen lett szobatiszta, egyik napról a másikra. A kicsi októberben lesz 2 és még nem az.Nyáron lekerült néha a pelus, a kanapé meg a szőnyeg azóta enyhén szagos.(de ezt lehet, hogy csak én érzem ;-))



    Eddig normálisnak tűnnek, bár a nagy kissé antiszociális. Mit lehet tenni. Francos genetika.

  • 2008.09.05 15:21:30kullikki

    áhh,elszáll állandóan..



    AncsiPancsi



    A barátnőm használt leszoktató pelenkát, azóta az egész baráti kör ezerrel használja:) A pelenka ellen kézzel-lábbal tiltakozott a fia, a leszoktatót simán fölvette. Mivel nem folyt végig a lábán a lé, és a ruhája sem lett olyan,mami örült. Annak is, hogy a csuromvíz leszoktató miatt a kissrác rekordsebességgel szokott át a bilire (4 nap, az nekem ultragyors). Nyilván gyerekfüggő a dolog,de én azért már beszereztem párat a bugyiból. Ha gondolod, szívesen megadom a "forrásunk" honlapcímét, egy nagyon kedves pár kisbabával, aki árulja ezeket a dolgokat. De van náluk sok minden más is,sűrűn rendelünk tőlük.

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta