- Keresd meg a tuszit, mert anélkül nem munnyog el a Bubu! A helyes megfejtők, akik lefordítják ezt a mondatot, NDK turmixgépet kapnak, a levehető fedeles fajtából. Szerény véleményem szerint akinek volt már egy, esteleg kettő nyelvújító gyereke, simán online fordítják, szóval igazán nem nagy durranás a halandzsanyelv emelt szintű ismerete. Vannak gyerekek ugyanis, akik életük első öt évében Kazinczyt megszégyenítő módon olyan kifejezéseket és szavakat alkotnak, amik az eredeti elnevezésnél ezerszer jobbak. A család pedig az évek múlásával olyan szinten integrálja ezeket a szavakat, hogy végül komolyan gondolkodniuk kell azon, mi is volt előbb a snidling, vagy a nudling?
Vannak szülők, akiknek feláll a szőr a hátán a prüntyögéstől és a tutujgástól, de fel kell hívni a figyelmet, hogy az a fajta virágnyelv, amiről beszélünk, teljesen más, mint a selypegős, nyálfolyós utyuli-mutyulizás. A gyerek ugyanis nem hülye, csak picike, s a legtöbb furcsa szó azért alakul át a beszédében, mert neki teljesen értelmetlen az eredeti. Vegyünk egy példát, mondjuk az utánfutót. Az én gyermeki agyamba nehezen fért bele, hogy az a kis kocsi hogy futhat az autó után, hiszen az egy pótkocsi (lásd, pótkocsis teherautó), így lett utánfutóból utánpótló. De számtalan érthetetlen dologgal álltam szemben 3-4 évesen, ami teljesen független volt az aktuális beszédhibámtól. A Széchenyi fürdőt mai napig mindenki csészényi fürdőnek hívja a szűk családban.
Vannak olyan tárgyak, amik minden családban egyedi, saját bejáratú nevet kapnak, de valahogy mégis hasonlítanak egymáshoz. A gyerekeim cumijai első körben tuszi, majd fiam által mimi néven futottak. A mimihez hasonlóan másoknál hallottam már mumit, mumut, nem is értem, miért hívjuk egységesen cuminak, amikor a kutya nem használja úgy! A villámcsapás családilag kukorgás művésznévvel él, amiben azért felfedezni vélek némi hangutánzást. Aki nyelvész, egészen biztosan tudományosan is meg tudja magyarázni ezeket a tudat alatt, közel egységes elnevezéseket, a legtöbben azonban csak a partvonalról figyelünk.
Az, hogy a nyelvtanulásnak meghatározó fázisai és a nyelv elsajátításának mindenkinél közel azonos fejezetei vannak abból is látszik, hogy vannak teljesen azonos „új” nevek. A nővéremet, aki Andrea, az unokatesónk 2 évesen elnevezte Agának. Ez később a homályba veszett, majd majdnem 30 év múlva a lányom nevezte így, s már végérvényesen rajta is maradt, pedig micsoda hülye név. Lehet, hogy a nyelv fizikailag nem áll még rá bizonyos hangokra, s a köztes állapotot tükrözik a pótszavak.
Ilyen és ehhez hasonló szavai minden családnak vannak, ahol a csücsi takaró, soha nem lesz már pokróc, vagy pléd, a fűnyíró pedig hivatásosan is tilloló marad. A szerencse pedig az, hogy manapság már csak ritkán mutatkozom be Jarga Likiként, de ezt a logopédusomnak köszönhetem, aminek tulajdonképpen semmi köze a nyelvújításhoz.
