SZÜLŐSÉG

Kismama 2.0: Big Brother

2008. július 30., szerda 09:30

32. hét



Ultrahangon voltunk, én, a Kisfiú és Samu. Jópofa volt, mert egyrészt úgy tűnik, minden a helyén van odabent, a bébi 2150 grammot mázsál (kábé egy héttel kövérebb, mint az átlag), másrészt Samu is meg tudta nézni az öccsét. Nem mondom, hogy a klaviatúra nem tetszett neki jobban, de azért felismerte, hogy a tévében egy baba van. És amikor odaadtam neki a képet, amit nyomtattak, megkérdezte: És akkor most már kicsi a pocakod megint, mama? Végülis logikus, a baba kijött…



Szegény, még nem tudja, mi vár rá. Egy kicsit érti, de biztos óriási sokk lesz neki ez az egész. Szerintem aki azt állítja, hogy náluk nem volt semmi para, meg féltékenység, az hazudik (persze most nem a nagyon nagy, 6-8, vagy a nagyon kicsi, 1 év korkülönbségről beszélek). Lehet, hogy nem volt vészes, vagy nem úgy jött ki, ahogy képzelte, dührohamokkal, bepisiléssel meg ilyesmi, de valahol az mindig kijön. Valami biztos, hogy megváltozik a viselkedésben, és ez tök normális. Nekem nagyon tetszik, amit Dr. Spock mond, hogy képzeljük el, hogy a pasink egyszer csak hazaállít egy másik nővel, mondván hogy mostantól ő is velünk fog élni, de ne aggódjak, nem fog semmi megváltozni, engem továbbra is ugyanúgy szeret… de a csajt is. Majd tudunk együtt csajos dolgokat csinálni, mondjuk főzni. Te nem borulnál ki?

Biztos lehet jobban meg rosszabbul kezelni a testvérféltékenységet (szerető családi légkör, ajándék a picitől blabla), de baromi nehéz lesz. Pláne amikor az embernek épp elég baja van, gyermekágyas, éjjel-nappal szoptat, alig él, alig alszik… Nagyon oda kell majd figyelni, hogy pl. legyen továbbra is programunk kettesben, hogy ne akkorra időzítsük az egyéb traumákat, mint mondjuk bölcsibeszoktatás, vagy akár olyan apróságok, hogy ha látogató jön, ne rögtön az újszülötthöz rohanjon, ha ajándékot hoz, hozzon a nagynak is, stb. Biztos óriási szakirodalma van a témának, de szerintem azért jön ez belülről is, ha az ember nem egy óriási tapló, és egy kicsit belegondol, milyen lehet a gyerekének. Ez az időszak úgyis hamar elmúlik, fél-1 év, max 2, és már minden rendben lesz megint. De csak remélni merem, hogy Samu nem csinál olyanokat, mint én az öcsémmel, hogy például beküldi a rózsaágyásba, vagy belekeni a taknyát…

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2008.07.30 13:42:56buborék

    Nálunk 22 hónap lesz a különbség, pont beindulhat a hisztikorszak. most azon mélázok, hogyan szoktassam rá arra, hogy az apjával is el tudjon aludni - erre még nem volt példa. Van még 3 hónapunk rá, azért nehéz belevágni, mert kb annyi az altatás, hogy átöltöztetem, közben eléneklem a Bóbitát, majd beteszem az ágyba és kijövök - ez 3 perc. De olyan kis "kényszeres", hogy ha más csinálná, biztos műsor lenne. Nemtomnemtom.

  • 2008.07.30 13:46:24buborék

    Dexterke, a Samu már bölcsis? Én még ezen szarakodok, hogy betegyem, netegyem. Bár ahogy hallom könnyebb lenne beíratnom egyetemre, mint bölcsibe.

  • 2008.07.30 13:50:21dexterke

    Nem bölcsis, nem vették fel :))

    És pont akkor nem is akarom beíratni, amikor jön a tesó, talán majd februártól még egy félévet. Nem mintha akkor több esélyünk lenne rá...

  • 2008.07.30 13:55:06vikimanka

    Nálunk 6 és fél év van a csajok között. Pont annyi, mint az öcsém és közöttem.

    A két csaj imádja egymást. A kicsi nem bánja, hogy mennyire nyúzza a nagy. A nagy 7 múlt, a kicsi 7 hós múlt. Kb. 4 hós volt a kicsi, mikor a nagy beletette a tili-tolis játék babakocsiba és abban tologatta a lakásban. A kicsi fülig érő szájjal vigyorgott. Azért résen kell lenni, mert egyszer a nagy észrevette, hogy felkelt a kicsi és kivette a kiságyból, hozta hozzám a konyhába, de én előtte mostam fel a padlót és elcsúsztak. Szerencsére semmi bajuk nem lett, mert a nagy annyira védte a kicsit, hogy inkább ő huppant a fenekére, a kicsit meg feljebb emelte.

    Az unokatesóm gyerekei között 3 év korkülönbség van. Mikor megszületett a kisebb, akkor a nagy elkezdett dadogni. Kb. 1 évbe telt mire elhagyta a dadogást. Még jó, hogy az anyósa logopédus és megnyugtatta, hogy nem marad így a nagy, meg persze foglalkozott is vele. Sőt, a lányom egyik ovistársa is elkezdett dadogni, mikor húga született, ő is kb. 1 évig dadogott, utána semmi gond nem volt.

  • 2008.07.30 13:58:37Cili-baba

    buborék! az esti mese példa volt.bármi jó , a lényeg hogy legyen olyan program a nap bármely szakában,ami csak az övé.Egyébként ha "elengeded" otthonról (ovi,böli) úgyis jól jön a beszéljük meg milyen napod volt játék,legelább rászokik , hogy elmesélje mit is csinált,és hátha kitart kamasz korában is.A bölcsihez annyit a nagyot 3 hónapig szekáltam vele a kicsit "csak" egyig,aztán pánikszerűen abbahagytuk.Az ovi mind a kettőnél jól ment! Itt is igaz : gondozót,ovó-tanítót nénit válassz ne bölit-ovit-sulit.

  • 2008.07.30 13:59:38vikimanka

    Nálunk az jött be, hogy az első időkben, mikor megszületett a pici, hogy apa többet foglalkozott a naggyal, több közös programot szerveztek. Olyat amit csak és kizárólag ketten csináltak.Így a nagy nem érezte magát elhanyagolva. Meg eleinte több időt töltött anyósoméknál a nagy, szerette, hogy ott mindenki érte van. Szerencsénk van velük, mert közel laknak, nem kellett ott aludnia, csak ha ő szeretett volna. Annyiban nyilvánul meg a féltékenység, hogy néha megkérdezi, hogy:" Ugye nem csak Lilit szereted?"

  • 2008.07.30 14:00:28vikimanka

    Nálunk az jött be, hogy az első időkben, mikor megszületett a pici, hogy apa többet foglalkozott a naggyal, több közös programot szerveztek. Olyat amit csak és kizárólag ketten csináltak.Így a nagy nem érezte magát elhanyagolva. Meg eleinte több időt töltött anyósoméknál a nagy, szerette, hogy ott mindenki érte van. Szerencsénk van velük, mert közel laknak, nem kellett ott aludnia, csak ha ő szeretett volna. Annyiban nyilvánul meg a féltékenység, hogy néha megkérdezi, hogy:" Ugye nem csak Lilit szereted?"

  • 2008.07.30 14:00:48vikimanka

    Upsz! Ez duplán ment.

  • 2008.07.30 14:41:54buborék

    Bölcsi ügyben én is csak azzal vígasztalódom, hogy úgyis mindig beteg lenne és jól hazahozná... Én mondjuk voltam bölcsis és nem sok bajom volt vele állítólag. Arra emlékszem, hogy mennyire kiakasztott egy bölcsis néni látványa ahogy vizespohárból szürcsölte a tésztás húslevest az ajtónak támaszkodva...

    Az én Samu fiam egy olyan szarzsák, hogy azt hiszi minden kisfiú fejét meg kell koppintani üdvözlet képpen... Már előre mutogatja a kezével, hogy nemszabadnemszabad. Lenne dolguk a bölcsis néniknek.

  • 2008.07.30 14:54:07Cili-baba

    Mondjuk az én fiam is ugy indult oviba hogy megmondja a gyerekeknek " disznók stop " aztán meg jól "összekaratély(j)olozza őket. Mikorra beértün megelégedett annyival,hogy jó hangosan bömbölt,kapaszkodott a nyakamba és azt kérte,hogy ne hagyjam itt ezeknek.

  • 2008.07.30 15:04:18csibie

    Szövetszöcske,

    én ma már 3x bőgtem, mert totál kikészít és elszomorít a 4 évesem viselkedése. Mintha megint itt lenne a dackorszak. Ma olyan ordítós, taknya-nyála egybefolyós hisztit vágott le, hogy lehidaltam. Nem tudom mi a megoldás és én tudok-e egyáltalán tenni valamit vagy az idő oldja meg a dolgot?



    És minden nap kap figyelmet, mert az öccse sokat alszik de ha valamit kérünk és ő nem akarja akkor jön a balhé.. :(

  • 2008.07.30 15:13:39csibie

    Okoska,

    ezt nekem írtad?

  • 2008.07.30 15:28:52szövetszöcske

    csibie: Szerintem megoldódik idővel. Mi nagyjából azt csináljuk, hogy pontról-pontra megyünk végig a balhé forrásokon (mindenből úgysincs konfliktus, hanem van 1-2-3-sok szokásos ürügy a balhé kitörésére), egyszerre csak 1-2 dolgon próbálunk csatázni, és újra meggyőzni, hogy bizony nekünk szülőknek van igazunk (a többiben meg egyensúlyozva engedünk/nem engedünk és lenyeljük a válaszbalhét). Egyébként meg más stratégia is pont ugyanilyen jó, a kölyök úgyis csak megpróbálja felhívni magára a figyelmet, majd ha megszokja hogy van kisebb testvér, egyenesbe jön a dolog harci stratégia nélkül is.

  • 2008.07.30 15:50:31szövetszöcske

    Egyébként nem lehet minden kölykön egyformán csak úgy keresztülvinni az akaratunkat. Persze megfélemlítéses módszerrel mindig lehet, én vagyok a nagyobb és az erősebb, kap két sallert, vagy leüvöltöm a fejét azt kész, igazam van, de ezzel csak a saját bénaságomat meg tehetetlenségemet bizonyítom (az aggreszívkodás a gyávák stratégiája). Kell idő, türelem, meg agykapacitás a dologra, és a gyerek szót fog fogadni. Idővel. És nem úgy látványosan, hogy minden gyerektelennek leesik az álla, hogy nahát a jólnevelt gyerek parancsszóra vigyázbaáll lábhoz mint a idomított kutya.

    (egyébként ez persze részben csak duma elvi síkon, mi is üvöltözünk néha a kicsivel ha szakad a cérna, akkor szót is fogad rögtön, de valahogy erre nem vagyok büszke, hogy nahát keresztülvittem az akaratom, inkább vereségnek érzem)

  • 2008.07.30 17:57:31Hűbele

    "Ne haragudj, te nem az anyja vagy? Vidd keresztül az akaratod. A gyerekedtől tanulhatsz..."



    Hát ezt valóban roppant fontos és bölcs volt megírni egy olyan anyukának, aki a 4 évese mellett egy 12 napos babával van otthon.

    Gratulálok!

    Elképzelem, ahogy anyuka a tanácsot olvasva a homlokára csap, "Hogy ez nekem eddig nem jutott eszembe felkiáltással!", és a problémája huss, máris megoldódott a tanács hatására.

  • 2008.07.30 18:06:29mpbm

    Nekem is problémás a 4 éves lányom. :(, és tök szomorú vagyok miatta. Régen olyan okos, barátságos volt, mostanában meg egy csomót duzzog, csak úgy látszólag ok nélkül. Nehéz, minden eddigi módszer csak ideig-óráig működik. Nem vagyok verés párti, de üvölteni sajnos szoktam én is, de utálom. Plusz nálunk nem is használ, szóval marad a magyarázás százmilliómodikra is, amihez iszonyat türelem kell.

  • 2008.07.30 18:19:53míramira

    Okoska nagyon bírlak!!!

  • 2008.07.30 18:23:29Pandi

    Okoska, majd egyszer szülőként te is megtudod, hogy milyen "könnyű" is ez, ha 24 órában nyomod és a sajátoddal.:)

    Tényleg nem akarlak megbántani, nem is szívesen mondom, de ilyet (amit Hűbele is idézett) csak gyermektelen írhat.

  • 2008.07.30 18:24:55míramira

    Nagyon mélyen elítélem a hidegzuhanyaláváglak

    megmiegymást.

    nem bántom a lányom,pofont meg főleg nem adok,mert undorítónak találom.

    Főleg nyilvános helyen.Itthon én is mondom a magamét ezerrel,de néha jobb ha elterelem a figyelmét.

    Minél jobban elmérgesedne a helyzet annál inkább nem kiabálok nem rángatom meg.

    Lehet hogy elküldöm a szobájába,de megkérdezi a kis piszok hogy akkor most haragszom???

    Szeretem azért???

    Mert ő nagyon.

    Nah?????

    Mit csináljak vele???

    babusgatom szeretem mert az élet nagyon nehéz és a pofonokat megfogja kapni felnőtt fejjel mástól is meg az élettől is.

    Én az annya vagyok aki tűr megért és szeret.

    Nekem ilyen anyám és a mama is.

  • 2008.07.30 18:27:14míramira

    Nem az a dolga a kis kölyöknek hogy jöjjön mellettem mosolyogjon csendbe legyen.

    Szoríthat a bugyi,kaparhat a torok viszkethet a posi,annyi minden van.Könnyebb is rántani rajta hogy gyere már.

    Bizony mindig oka van a dolognak .

  • 2008.07.30 18:35:37monsterwoman1

    Okoska! Taníts, taníts légyszííííííí!

    Az én nagyobbik fiamnál igen sokszor lehetetlen keresztülvinni az akaratomat.

    Sokáig tehetetlennek, korcsnak éreztem magam miatta. Azt gondoltam, rossz szülő vagyok, mert nem vagyok képes kezelni a saját gyerekemet. Ha olyanja van, hiába a szép szó, a határozottság, a kiabálás, minden áron keresztül próbálja vinni az akaratát.Igyekszem következetes maradni, de sokszor nagyon nehéz. Főleg, mikor fáradt vagyok....Mint most is éppen.

  • 2008.07.30 18:55:43Hűbele

    "Hűbele! Kíváncsian várom, h. te mit tanácsolsz..."



    Nem szoktam tanácsot adni olyan témában, amihez nem értek, amiben nincs tapasztalom. És mivel nincs se 4 éves gyerekem, se gyerekpszichológus diplomám, nem osztom az igét.

    Pláne nem rúgok bele még egyet a földön fekvőbe...



    A véleménynyilvánítással amúgy semmi bajom, akkor se, ha esetleg az adott témában nem tapasztalt mondja (pl. gyereknevelésről gyermektelen), egészen addig, amíg nem pusztán önfényezésre és mások cikizésére szolgál.

  • 2008.07.30 18:56:39Hűbele

    véleménnyilvánitás

  • 2008.07.30 19:08:31Pandi

    Hűbele, nekem az első verzió jobban tetszett.:))

  • 2008.07.30 19:17:48Hűbele

    Basszus, tényleg! Rossz vége van, ha én elkezdek gondolkozni;-)

  • 2008.07.30 19:45:52Meni

    Van valakinek gyakorlatban bevállt tanácsa arra az esetre, ha a nagy (2 éves), imád a kicsivel (8 hónap) játszani, de ez néha veszélyes irányt vesz? Például odafekszik mellé, de ahogy izeg-mozog, szépen lassan ráfekszik. Vagy vonatosat játszik vele, a kicsi a mozdony. A nagy először csak odafekszik a lábához, aztán - mivel a jó mozdony el is indul :) - elkezdi tolni és/vagy húzni. Néha ráfekszik, néha meg megpróbálja felhúzni a földről, hogy menjen vele játszani...

    Az első pillanattól engedjük őket "együtt" játszani, eddig nem is volt komoly probléma abból, hogy már nem egyedül van a Kisherceg. De ennek az az ára, hogy néha nem tudom megvédeni a kicsit. Persze ha rászólok a nagyra, azonnal veszi az adást, elvégre nem akarja ő bántani a kislányt. De nem állhatok ott mellettük napi 24 órában, és nem akarom a kicsit állandóan járókába kényszeriteni, ha otthon vagy a bátyja. További probléma, hogy a kislány soha még egyszer sem kezdett el sirni, még akkor sem, ha a 14 kilós bátyja rajta állt az ujjain (nem vette észre, hogy a könyv alatt ott a huga).

    Mi a fenét csináljak? Minden alkalommal elmagyarázom, hogy ez nem jó, ez fáj a kicsinek, ezt nem szabad. De minden nap kezdődik előlről...

  • 2008.07.30 19:56:51serifné

    Óh, Dex, nem írom szívesen, hogy nem lesz könnyű, de nem lesz könnyű. Én persze biztos valamit szarul csinálok, de hogy egyikre sem jut elég időm, az ziher. És ez bizony kellemetlen nekem, mert sajnálom a kicsit, amiért ő mindig csak második, holott a bátyja élete első két évében szét volt kényeztetve,ő meg mindig csak addig van porondon amíg a bátyó nem ér haza a bölcsiből. A nagy viszont kimegy a szobából amíg a kicsi szopik, mert akkor nem lehet szoptatni, esténként apa olvas, mert a kicsit altatom...sorolhatnám. Hidd el, ez a nehezebb, nem a féltékenység. Meg majd bazi igazságosnak maradni, mikor a kicsi alszik édesdeden, illatosan és bájosan, aztán a bátyuskája majd odalopózik adni neki egy puszit, amitől a kicsi felébred és üvölt. Mert ilyenkor bár édes akart lenni, mert meg akarta puszilni, de azért mégiscsak felébredt a kis disznó, aki végre egy óra után nagynehezen elaludt. Ilyenkor mit kell tenni? Ezen még van időd egy kicsit gondolkozni, de utána majd arra sem lesz!:) Nekem valahogy annyira nincs időm a kettővel semmire. Főzni, takarítani, alvós pólót valami nem alvósra váltani, szexbombának látszani és lenni, türelmesnek maradni a férjjel, barátokkal találkozni, olvasni mesét, gyurmázni, rajzolni, vasalni, fürdeni, szőrteleníteni(!), játszótér, bolt, patika, orvos, oepben állás egy napig stbstbstb. Ja és mind ez annak a tudatában, hogy én válalltam a kettőt!:)

  • 2008.07.30 19:59:33serifné

    Ja és ezt figyeld, a nagy mikor meglátta a kicsi UH képét, akkor azt mondta, hogy biztos fiú, mert rövid a haja! Akkora arc!

  • 2008.07.30 20:29:18Maja Papaya

    Serifné, pazarul összeföglaltad!



    Aztán, amikor mindkettő alszik, vagy éppen már tíz perce is együtt játszik édesdeden, akkor máris arra gondolsz, hogy mi az istentől akartál te agyvérzést kapni pár perce, hiszen ezek a világ legédesebb gyerekei... :)

  • 2008.07.30 20:32:58Maja Papaya

    Okoska, emlékszem, milyen kis elméleti nevelési tanácsadó voltam én is, amíg nem volt saját gyerek. Úúúúgy tudtam, hogy mit hogy kéne, és aaaannyira láttam, ki mit csinál szarul.

    Már kisebb az arcom.

  • 2008.07.30 20:37:17míramira

    Okoska!

    :-)

  • 2008.07.30 20:37:29Pelikan

    Nekem 23 honapos lesz a lanyom a testvere szuletesekor es minden korabbi fogadalmam ellenere: "Soha tobbe ki sem nyitok egy gyerekes konyvet sem", asszem azert utana olvasok egy kicsit, hogy miket lehet kiprobalni a kin enyhitesere. Az biztos, hogy ilyenkor az apanak meg nagyobb szerepe jut az elso idoszak athidalasaban...

    Majd olvasgatok, es ha veletlenul talalok vmi forradalmian uj, atlagos human ertelmisegi intelligenciaval nem kikovetkeztetheto tanacsot, akkor jelzek.

    Serifne, ertekelem az oszintesegedet, valszeg a gyerekek tok mashogy elik meg a helyzetet. En azt sem tudom meg elkepzelni, hogy hogyan lesz majd eleg hely a szivemben egy masodik gyereknek, nemhogy az idobeosztasomban, foleg itt, mert csak 6 honap a szulesi szabi/GYES, stb.

  • 2008.07.30 21:21:22serifné

    Pelikán, ezzel nem neked kell foglalkoznod, ez a szíved feladata, aki abban a pillanatban amikor meglátod a második babád már imádni is fogja. Nálam egy perc sem kellett és már annyira imádtam a második kis tököst is, hogy el sem tudtam képzelni, hogy volt olyan, hogy ő nem volt.:)

    Egyébként olvastam asszem a Vekerdy-nek egy cikkét, ami engem elkondolkodtatott, pedig megpróbálom magam kímélni az ilyen feladatoktól, mikor alszanak a bébik. Az arról szólt, hogy az a nagy baj a mai nőkkel, hogy már nem cselekednek ösztönösen. Minden cselekedet előtt azon gondolkodnak, hogy ki mit tanácsolt, mondott erre a szitura, hogy anyám szerint ha felveszem, akkor elkényeztetem, a védőnő szerint ha nem veszem fel, akkor baja esthet stb. Ahelyett, hogy azt tennénk, ami ösztönösen először beugrik. És tényleg nálam is mindig így van, hogy ha először elfog a morfondír, hogy most akkor mit is kell csinálni, mint hogy inkább azt tenném, amit szeretnék. Ez persze azért nem ennyire durva, de szerintem nagy igazság van benne.

  • 2008.07.30 21:24:15míramira

    és az összehasonlítás..

  • 2008.07.30 21:26:51vikimanka

    Pelikan! Nálunk részben azért lett 6 és fél év a két csajos között, mert én is úgy éreztem, hogy teljesen tele van a szívem a naggyal/ akkor még egyetlennel/. Mindig azt mondtam, hogy csak akkor vállalok még egy gyereket ha minden egyes nap azt fogom érezni, hogy igen, nekem kell még egy gyerek, hiányzik valaki még. Ez még két évvel ezelőtt is így volt. Aztán egyik napról a másikra "bekattantam", és most van egy tündéri 7 hónapos kisbabánk is. Mindkét lányomat imádom, el sem lehet mondani, hogy mennyire.Mikor a naggyal erről beszélgettünk, azt mondtam neki, hogy ugyanannyira szeretem őket, de mégis másképp. Őt úgy, mint egy 7 évest, a kicsit meg úgy, mint egy 7 hónapost. Másképp nem tudom megfogalmazni, mert ez az igazság.

  • 2008.07.30 21:52:05csibie

    Okoska,

    köszönöm szépen az okoskodást, erre vágytam semmi másra!

    Igen, betartatom a szabályokat a gyerekkel, tehát úgymond véghez viszem az akaratomat -többnyire- de akkor is balhé, üvöltés és vita van. Odafigyelek a gyerekemre, de ezt írtam is. Amúgy meg korlátozottak a lehetőségeim, tekintve, hgoy tök egyedül vagyok 0 segítséggel a 2 gyerekkel és mivel még erősen vérzek a pici meg túl pici sehová nem tudunk elmenni, hogy kielégítsem a Nagyobbik mehetnékjét. De te ezt már biztosan tapasztalatból tudod azért voltál velem ilyen kedves.

  • 2008.07.30 21:53:21csibie

    mpbm,

    gondolom nálatok is bejátszik az, hogy szünet van az oviban.. nem?

  • 2008.07.31 08:19:13Cili-baba

    Aha ,már én is gondoltam rá,hogy lassú kínhalállal kéne kivégezni a szünet feltalálóját!Főként ha a barátok se nagyon elérhetők!

  • 2008.07.31 10:28:03míramira

    Cili-baba!



    Én meg örülök hogy nem kellett bölcsibe vinnem,megtudtuk oldani anyagilag is az időt.

    Szuper hogy egész nap vele vagyok.

    lehet hogy estére kicsit nehezebb,de eszembe sem jut hogy bevigyem az ügyeletes bölcsibe.

  • 2008.07.31 10:50:37Hűbele

    Míramira! Sajnos nem mindenki tudja megoldani azt az időt, és ez nem egyéni érdem alapján működik.

    Ha nincs hosszú szünet nyáron a bölcsiben/ oviban, te akkor is megtehetnéd, hogy kivedd egy időre és egész nap vele légy (ami tényleg tök jó), és akkor más se szívna, aki ezt nem engedheti meg magának.

  • 2008.07.31 11:19:05Cili-baba

    Én sem vittem bölcsibe,oviba is csak 4 évesen kezdtek,járni ugyhogy eddig egál.de pl 8 évesen már IGÉNYLIK a közösséget,És bizony gyakran van nálun 5-6 gyerek,és el is vagyok vele,de 2.5 hónapig mindíg valami programot találni ,miközben dolgom is van viszont segitségem nincsen hidd el nem egyszerű.Amúgyan imádom őket,és együtt lenni is szeretek velük.

  • 2008.07.31 11:26:01míramira

    Oké 5-6 gyerek tényleg nehéz.

  • 2008.07.31 16:54:08mpbm

    Okoska, te mi vagy? Mármint, mi a foglalkozásod, h ezeket a témákat ilyen jól tudni véled? Csak kiváncsiságból, rosszindulat nélkül.

  • 2008.08.01 14:43:05Hurkamama

    dexterke: gratula! Az en elsom pont ekkora volt, amikor megszuletett... Most nagyjabol ott tartok a terhessegben, mint Te. En is tartok a feltekenysegtol, bar a nagyfiu eddig csupa pozitiv megnyilvanulast tett a kistesorol, nagyon varja es nekiadta a racsosagyat is, de azert mas lesz, ha hazahozzauk, az biztos.



    Ami egymas kioktatasat illeti, szerintem tanacsot adni van jogunk, de minositeni, kioktatni, szemrehanyni nincs. Es tanacsot adni is csak ugy, ha pozitiv indulatbol fakad... Sok tobbgyerekes baratnom van es egytol egyig mind allitja, hogy gyerek es gyerek kozt is oriasi kulonbsegek vannak, igy termeszetesen nincs soha egy tutti modszer. Van olyan 4 gyerekes baratnom, aki bevallotta, hogy neki 4 gyerek kellett ahhoz, hogy szembesuljon vele, milyen egy igazi bolti hiszti. Az elso 3 ugyanis nem produkalta ezt, a 4. meg igen. Es ugyanabban a szereto csaladban nott fel mind, ugyanazon nevelesi elvek alapjan kezelve.

    Es olyan is van, hogy egy kivulallo - akar ovono - hamarabb eleri azt, amit anya nem, mert total mas a viszonya a gyerekkel. (pl. ovonenire nem neheztel a gyerek, amiert kistesoja szuletett)

Blogok, amiket olvasunk

MAI MANÓ 6 híres első kép a természettudomány világából

A tornádóról egészen odáig a legtöbben azt hitték, csak valami babonás mendemonda, ami nem is létezik. Híres első képek.

SCHRÖDINGER Közeli vagy távoli jövő a fejátültetés?

A sajtóban néha elő-előbukkan egy hangzatos főcím, néha olyan is, amely 2017 végére már komplett fejátültetést is sugall. Mennyi igazság lehet ezekben? Hol tart a tudomány jelenleg?

HEALTH A legjobb módszer, ha leszoknál a dohányzásra

A leszokás sikerrátája "natúrban" csak 5-7 százalék. Ha viszont felkészülten állsz neki, ezt 50-70 százalékra növelheted. Leszokás lépésről, lépésre.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta