Süss palacsintát vakon!

Régebben láttam itt, a Porontyon, hogy van, akinek problémás a palacsintakészítés, és hogy sokan rögtön ilyennel támadtak, hogy: 20 deka liszthez (az mennyi is, és hogy mérjem ki?) x tojás meg y tej.



Több ezer palacsinta után kijelentem: nem kell méricskélni. Egy tojással ugyanis 50 palacsintát is meg lehet sütni gond nélkül (sőt, ha nincs tojás, úgy is lehet palacsintát készíteni, de olyankor ne vízzel/szódával, hanem csak tejjel csináljuk).

Szóval a jelszó: ne méricskélj, csináld!

Tegyünk egy kis/közepes/nagy halom lisztet egy tálba. (Csak érzéssel, legfeljebb a végén marad némi tészta – azt bármikor besűríthetjük nokedlinak, vagy kikaparhatjuk a kukába. Ha meg kevés, keverünk ki újabb adagot - +3 perc.) Üssük rá a tojást. Öntsünk bele tejet, és kezdjük el keverni. (Javaslat: ne fakanállal dolgozzunk, hanem kézi habverővel, és ne tántorodjunk meg, amikor látszólag beleragad a tészta. Ez múlandó állapot, hamar ki fog jönni onnét, ahogy dolgozunk a tésztán.) Amikor már kezd összeállni (azaz a nedvességet felszívja a liszt), tegyük le a tejet (vagy ne – akár az egész tésztát készíthetjük tejjel, ebben az esetben vastagabbak lesznek a palacsinták), és vegyük föl a szódavizet/ásványvizet, és azzal dolgozzunk tovább. Mindig egy kicsit töltsünk rá a tésztára, és folyamatosan habverésszerű mozdulatokkal dolgozzuk el: így szép, sima tésztát kapunk majd.

A tészta olyan sűrű legyen, mint egy jófajta szörp (nem az édesítőszeres, színezékes, mesterséges aromás, hanem mint pl. Anna néni házi málnaszörpje, nyamm). Ha úgy látjuk, kevés lesz, tegyünk még hozzá lisztet, kavarjuk el, aztán hígítsuk fel. (Ezt annyiszor tehetjük meg, ahányszor csak jónak látjuk – pl. az egyre érkező vendégek számától függően. A huszadik vendég után üssünk bele még egy tojást.)

Ha akarunk, tegyünk bele kevés (fél decinél kevesebb) olajat.

DE

– ha nem teflon palacsintasütővel dolgozunk, akkor semmiképpen ne olajozzuk a tésztát, mert a palacsintasütőt kell megolajozni minden palacsinta előtt: ezt legkönnyebben kispohárba töltött olajba mártogatott tollal tehetjük meg

– teflon sütő esetén meg eléggé hizlal a tészta maga, nem kell olajjal izmosítani, úgysem ég le, ha nem cukroztuk agyon.

Süssük meg, együk meg. (A palacsinta megfordításához használhatunk lapos fakanalat is, vagy ha nem teflonsütővel dolgozunk, egy tökéletesen életlen étkészlet-kést is.)

Elkészítési idő: haladóknak 3, kezdőknek 5 perc (mármint a tészta, a sütés akár órákig is elhúzódhat a mennyiségtől és a használt palacsintasütők számától függően).

Nem kötelező egyéb tevékenységek:

1. Ha akarjuk, picit cukrozzuk meg a tésztát. (Én nem szoktam, mert attól szeret leragadni. Cukrozzuk inkább a tölteléket. Műcukrot ne használjunk a tésztába, van, amelyik kissé megkeseredik a sütés alatt!)

2. Ha akarjuk, tegyünk bele egy csipetnyi sót. (Én mindig kifelejtem, de ez eddig semmilyen problémát nem okozott.)

3. Ha nincs itthon tej, készíthetjük csak szódából, sőt – horribile dictu! – sima csapvízből is. (Vékonyabb lesz a tészta, ezért kicsit többet kell belemerni a sütőbe.) Ilyenkor javasolt az egy tojás helyett a kettő, ha mondjuk 20 palacsintánál több a kitűzött cél.

Plusz tipp: a tésztás edényt hideg vízben, azonnal mossuk el, úgy könnyen kijön. Ha azonnal nincs időnk, tegyünk bele hideg vizet. A meleg víztől „belesül” a tészta az edénybe, és csak tíz körömmel lehet kikaparni belőle. (Ugyanez a tanács a nokedlihoz/galuskához is érvényes.)

Még egy plusz tipp: a palacsintasütőt ne használjuk másra! Sütés után hűtsük ki, és tegyük el, a következő használat előtt töröljük ki papírral (mondjuk konyhai kéztörlővel vagy szalvétával). Ha teflon, a külső részét azért néha megsikálhatjuk.



Enahma

Oszd meg másokkal is!
Mustra