SZÜLŐSÉG

Mozogj a gyerekkel, kikapcsolni úgysem tudod!

2008. július 23., szerda 14:00

Azt, hogy az egészséges életmód alapja nemcsak a helyes táplálkozás, hanem a mozgás is, mindenki tudja, maximum kevesen művelik. Szülőként bizonyára senki sem szeretné, ha a gyereke pandamaciként gurulna a strandon a jégkrémes kocsi után, pedig egyre több kölök jut erre a sorsra. Míg húsz évvel ezelőtt egy osztályban átlagosan mindössze egy vagy két dagi gyerek volt, akinek állni kellett az aktuális cikizéseket, addig ma már a gyerekek jelentősebb százaléka súlyproblémákkal küzd. A jelenség mögött nyilván nem egy dolog áll, hanem a sok cukros szar non-stop evése, ivása, a műanyag chipsek hobbirágcsálása és a napi 10 perces,helyváltoztató mozgásban kimerülő „testedzés”.



Pedig hány szülő száját hagyja naponta el az a viccnek kicsit erős, ám de találó megjegyzés, hogy hol lehet téged fiam kikapcsolni?! Ugyanis a gyerekeknek alapvetően nagy a mozgásigénye, csak meg kell találnunk, hogy mi az, amit szívesen csinálnak, csak okosan kell terelgetni, esetleg hagyni őket kibontakozni.

Könnyű elvenni a kedvüket, egy rossz próbálkozással, ezen tegnap gondolkodtam el komolyan, amikor 3,5 kilométer futás után kerestük lányommal a levegőt a teraszon, hogy normális vagyok-e, hogy hagyom a kölköt velem jönni. Én speciel gyűlölök futni, a siker az, amikor túl vagyok rajta és megcsináltam, önmagam győztem le, ez ad erőt, hogy rendszeresen menjek. Ő büszke magára, s nagy a mozgásigénye, de hogy egy 8 éves gyereknek a futás lenne az álomsport, erősen kétlem. Igaz, pont a kiskamasz korban kezdenek szeretni egyedül győzni, s az atlétika például erre alkalmas sportág lehet.

Kislányoknál a torna remek kezdés, s csak kimagasló teljesítménynél kell aggódni attól, hogy pici marad a gyerek, mert a növésben az izomzat visszafoghatja a csontokat. Az úszás is jó választás, kortalan sport, s remekül összekapja az embert, a vizet pedig a picik is imádják. A küzdősportok nemcsak testedzésnek jók, hanem önfegyelemre is tanítják az öntudattól feszülő, agresszivitással küzdő gyerekeket. De ne gondolkodjunk mindig szervezett keretek között, elég, ha veszünk nekik egy bringát és megtanítjuk biztonságosan használni és közlekedni. Vagy vegyünk egy klassz görkorit, esetleg egy kisebb trambulint. Vigyük el extrém esetben falat mászni, legyünk kreatívak, ne csak a hagyományos sportok jussanak az eszünkbe. Síelés? – nem rendszeres, de kiváló példa a családdal közös testmozgásra. Bár a felnőtt magyar foci olyan, amilyen, az U19-es korosztályban világverő a magyar válogatott, ami a kiváló utánpótlás nevelésre utal, ami viszont kiváló mozgási lehetőséget jelent. Tegye a szívére a kezét, aki simán lefut egyhuzamban 90 percet!

A lusta szülőknek természetesen rossz hír, hogy a szülői példa ebben az esetben is nagy szerepet játszik. Ha azt látják otthon, hogy a nap legnagyobb öröme az, amikor sorozatot nézve este degeszre tömi magát a család a tv előtt és nem ciki a köldök kilógós pólóból kikandikáló háj sem, mert mami nem mondja, akkor ez bizony tovább megy nemzedékről nemzedékre.

Képesek vagyunk tehát felismerni a felelősségünket akkor, amikor szemet hunyunk afelett, hogy a számítógép és minden egyéb kütyü uralja gyerekeink napjának jelentős részét? Elég korán felismerjük azt, hogy van egy olyan pont, amikor már nem tudjuk mozgásra késztetni a gyerekeinket? Tényleg azt gondoljuk, hogy az iskolai testnevelés óra milyensége teszi sportossá, vagy mozgásgyűlölővé a gyerekeket?

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2008.07.24 08:59:27anyamadár

    A példamutatás tényleg nagyon-nagyon fontos! :)

    Az apjuk sokszor nyújt, edz itthon és nagyon szeretik a kicsik utánozni. Mikor meg megy edzeni, mindig akarnak menni vele.

    :)

  • 2008.07.24 14:36:38Dr. Han Fastolfe

    Tökéletesen egyetértek a poszt tartalmával. Érdemes a kommentekben azon rugózni, hogy milyen sportot ismertessünk meg a gyerekkel.

    Nekem rossz példám volt: apám-anyám kizárólag tinikorukig sportoltak, utána gyárkémény mentalitás. Apám még csak-csak elvitt egyszer-egyszer a Jánoshegyre kirándulni, de ritkán.

    Ennek ellenére én a jelenlegi 32 évemnek közel a felét rendszeres sportolással töltöttem.

    Én azon leszek, hogy a gyerekeimmel megszerettessem a sportot, a természetet, a kirándulást.

  • 2008.07.28 08:44:42anyatájger

    Nagyon jó a poszt, kár, hogy senki nem írt hozzá :(

    Saját tapasztalatom mondatja velem, bár biztosan sokan gondolják másképpen: a rosszul kiválasztott sportnem többet árt, mint használ. Fontos, hogy a gyerkőc habitusának megfelelő sportot válasszunk és persze tőlünk se legyen idegen a mozgás. Én pl. nem szeretek annyira kirándulni, mint a férjem (aki hetente min. kétszer megy el a közeli erdőkbe), viszont labdajátékokban én vagyok a nyerő. Adott tehát, hogy sétálni, kirándulni az apjával fog a bébi (ill. hárman megyünk), focizni, kosarazni, stb. velem gyakorol majd :) Szerencsés helyzetben vagyunk ebből a szempontból, hiszen hegyvidéken élünk, jó a levegő és a kert is elég nagy a rohangáláshoz. Mivel a manó már most túlpörög (7 hósan felállt, azóta kapaszkodva odébbáll, mászik, és ugrál) úgy gondolom nem árt majd meg neki egy szervezett keretek közötti foglalkozás is. Hogy az mi lesz, arról egyelőre lövésem sincs, de addig nekem is változtatnom kell ám az életvitelemen, ha utol akarom őt érni :)

  • 2008.07.28 08:52:32anyamadár

    Hát azért írtunk hozzá :))) csak vita nem lett belőle szerencsére :)

  • 2008.07.28 09:23:36druantia

    Nálunk nagy séták, túrázások mennek, akár a kétéves gyerekkel is. Ha elfárad, legfeljebb feltesszük az bicikliülésébe (védősisak, biztonsági öv!), vagy felveszem a nyakamba. Nagyon örülök annak, hogy ennyire mozgékony a gyerek, és itt falun szerencsére van is tere kiengedni a fáradt gőzt. Kismotorozik, szaladgál, árkot ugrik, "focizik" a nagyokkal és felmászik mindenre, télen pedig csúszkálunk, szánkózunk.



    Hagyom, hogy azt csinálja, amihez kedve van (mármint azt mozogjon, amit szeret), és most már nem aggódom akkor sem, ha a játszótéren felmászik a legmagasabb mászóka tetejére, mert megtanult odafigyelni arra, amit csinál és nem utolsó sorban megtanult lejönni is :))).



    A mélyebb vizeket jelenleg nem igazán szereti, amikor kivittük egy tóhoz és apám bevitte a vízbe, torkaszakadtából üvöltött, hogy "Segítség! Segítség!". Remélem, ez a félelem hamar el fog múlni, mert a közelben van egy uszoda, ahol vállalnak úszásoktatást, amint szobatiszta a gyerek.



    Én nem igazán vagyok egy sportbajnok, a túrázást/gyaloglást kivéve legfeljebb teniszezni szerettem, de nagyon örülnék neki, ha a gyerekem többet mozogna. Nem versenysportra gondoltam, de azért jó lenne, ha biztos lenne a testében. Én úgy gondolom, az egészséges mozgás, a test tudatos irányításának képessége önbizalmat ad amellett, hogy fizikailag is ellenállóbbá tesz. Az önbizalom, a harmonikus testalkat pedig vonzóvá, ami még tovább növeli az önbizalmát. Én hiszek abban, hogy az egészséges mértékű önbizalom a boldogság és a sikeresség alapja.



    Arról nem is beszélve, hogy a gyerekeknek állítólag azért is szüksége van a sok mozgásra, hogy az agyuk megfelelő mennyiségű oxigénhez jusson :).



    Indításnak az úszásra gondoltam, de ha a gyerek nagyon ellenáll, akkor természetesen keresünk valami mást. Abból kiindulva, amit most látok, lehet, hogy a sziklamászás lesz a kedvence, de kisgyerekeknek én valamilyen labda/csapatsportot tudnék inkább elképzelni. A küzdősportokba nagyon szeretném, ha legalább belekóstolna, de a sakkhoz lehet, hogy ragaszkodni fogok. (Ellenállás esetén ebben is én fogok engedni.)

  • 2008.07.28 09:33:19druantia

    Ja és a kaja. Szerencsém is van a gyerekemmel, de azért talán én is tehetek egy kicsit arról, hogy ő a boltban nem csokiért könyörög, hanem uborkáért :). Nem viszem túlzásba az egészséges életmódot, de vannak olyan apró dolgok, amik később majd talán megkönnyítik az életét. Pl. nyers zöldséget nem sózunk, gyümölcsöt nem cukrozunk, a teát és a tejet nem édesítem, nem iszik kakaót (nem is szereti), keksz helyett kölesgolyó van, csoki helyett pedig gyümölcs. Ezt szokta meg, és az az igazság, hogy ezt is követeli ki.



    Természetesen ő is kap csokit, fagyit, sütit, ha úgy adódik, nem tiltom meg, hogy vendégségben bekajáljon csipszből, de otthon pl. csipszet nem tartunk.

  • 2008.07.28 10:19:58anyatájger

    Bocsi, anyamadár :)



    Mivel még ifjonc a gyermek, csak saját magamról tudok beszélni ezzel kapcs-ban. Először is, nem mindenkinek jó, ha csapatsportot választ (többek között én sem örültem neki), másrészt javítson ki vki, ha nem így érez, de nekem az agyamra ment gyerekkoromban a köv. (hagyjuk milyen féle) mondás, amit minden verseny után megkaptunk: "nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel." Hát legszívesebben elsírtam volna magam (volt rá példa). Hát akkor mi a büdös fenének versenyzünk itt? Jelentem én mindegyiknek úgy indultam neki, hogy már pedig győzni fogunk. (kivéve, amikor a fradis kiscsajokat megláttam, akik egy fejjel voltak magasabbak nálunk) Ja, amúgy kéziztem.

    A kajálás már bonyolultabb dolog, hiszen nem mondhatom azt mindig a gyereknek, hogy ezt csak anya eheti, meg majd kapsz ilyet, ha nagy leszel. (vagy esetleg zugevő leszek:) )Szóval van mit változtatnom az étkezési szokásaimon (főleg a szar kóláról kéne leszoknom).

  • 2008.07.28 10:23:08anyatájger

    Egy szó, mint száz: nekünk kell példát mutatnunk és megváltoznunk, ha azt akarjuk, hogy a gyerekeink egészségesen éljenek. De ezt már leírták előttem.

Blogok, amiket olvasunk

JÓ FÉNYEKET Szelfi tippek kezdőknek és függőknek

Fejlődni mindig lehet, és garantálom, hogy az itt felsorolt tippek közül még a Kardashian lányok sem ismerik mindegyiket! Sosem értetted, másnak hogy lesznek mindig tökéletesek a képei? Hát így

ÚTIKALAUZ ANATÓMIÁBA Miért olyan makacs az ekcéma?

A világ egyik legelterjedtebb bőrbetegsége, gyakran hosszú hónapokig vagy évekig is eltarthat, ameddig javulni kezd az állapot. Sőt, gyakran a terápia ellenére hullámzó ritmusban, újra és újra visszatérnek a tünetek. Min múlik a tartós gyógyulás?

LELKI ZÓNA A szépség mellékhatásai

Ami szép, az jó is! Ez az összefüggés automatikus működésbe lép, ha más emberekről mondunk ítéltet – akkor is, ha racionális énünk nem ért egyet vele. A kedvező fizikai megjelenés átterjed az egyén megítélésének más dimenzióira is.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta