Kismama 2.0: Mindenki megőrült?

Zanza!

31. hét

Terhesen minden a feje tetejére áll. Az eddig nyomorúságosnak/rettenetesnek ismert világ meggyógyul, ragyogni kezd, és mintha mindez nem lenne elég, az emberek kedvesek lesznek. Nagyon nehéz ezt kezelni.

A sorban előreengednek, akár csak egy kiflit veszek, akár a havi nagybevásárlást. Idegen nénik nekem adják az újságból kivágott teszkóskuponjukat. Fiatal suhancok maguk elé engednek a balatoni csehóban, és közben a baba neme felől érdeklődnek. A bunkó biztonsági simán beenged a Balaton Sound lezárt területére, hogy megforduljak, és még el is magyarázza, merre találom a panziót, ahol másnapos férjem fekszik kómában. És ami a legdurvább volt múlt héten, a majdnem-baleset.



Bizonyos okokból kifolyólag egyik este egy számomra ismeretlen környékre autóztam Samuval a balatoni kisfaluban. Nem vettem észre, hogy egy szűk zsákutcába kerültem, így ki kellett tolatnom. Ez amúgy se olyan könnyű ekkora hassal, és a szürkületi vakságom sem segített, hogy lássam, hogy a V alakban elváló utcák között, amikbe torkollt a zsákutca, van egy 80 centis szintkülönbség. Mire észrevettem, a kocsi egynegyede már a levegőben lógott, gyorsan behúztam a kéziféket, de nagyon hülyén nézhettünk ki, mert hirtelen vagy harminc ember ott termett.

Pikk-pakk kiszedték a megszeppent Samut, meg engem, aztán egy jó félórás tanakodás után (amikben az elsőkerék-meghajtás meg a vonóhorog szavak sokszor előfordultak) egy jóember fahasábokat hozott az első kerekek mögé, egy másik beült, és hatan meg hátulról visszatolták a levegőből az útra az autót. És ezek után az egyik nő még elszaladt, és a kocsijából ajándékokat hozott az amúgy remekül szórakozó Samunak, vigasztalásul. Bár végig éreztem a lesajnálást a tekintetükben (szőke, terhes, kis piros kocsival bénázik…) könnyekig hatott embertársaim ilymérvű segítőkészsége.

És akkor még nem is beszéltem az időről, ami (a múltkori dödögés ellenére) csodásan alakult mostanáig. Más biztos nem így látja, pláne aki befizette a családot egy kéthetes siófoki üdülésre, de én momentán imádom, hogy 2-3 meleg nap után rögtön jön valami hurrikán és lehűl megint. Már csak a maradék két hónap maradjon így! Aztán utána visszaállhat a világ a normális, borzalmas medrébe.

Blogmustra