SZÜLŐSÉG

Nyáron a kölykök nevelik a nagyit

2008. július 17., csütörtök 14:45

Igazán jól tud jönni, ha az embernek van legalább egy nyugdíjas vagy sok szabadsággal rendelkező rokona, akire időnként rá lehet tolni a kölyköket. Leginkább az oviszünet vége felé, amikor a saját szabadság is fogyóban van, meg az idegeinkre is ráfér egy kis fésülgetés. Tépjék a nagyszülők idegeit is egy kicsit!
 



Tegyük össze a kezünket, ha bevállalják a rosszcsont gyerekeket és fáradhatatlanul járnak velük a játszótérre, reggelire kakaót és tejbegrízt főznek, kenegetik naptejjel őket és egyébként is tejben-vajban fürösztik a kisunokákat. Nem kiabálnak, ha hatodszor ömlik ki a málnaszörp és ahhoz is van még türelmük, hogy huszonötödszörre kirakják a Piroska puzzle-t. Nem haragszanak, ha az ördögfiókák szétkapják a lakást, szívesen viszik el fagyizni őket és talán a strandot is bevállalják.



Próbáljunk meg elfeledkezni arról, hogy a nagyszülőket fél perc alatt zsebre teszik a gyerekeink és minden erőfeszítés nélkül elérik, hogy ebéd előtt, vagy inkább helyett csokit ehessenek, álló nap a tévé előtt üljenek, addig maradjanak fent, amíg csak jólesik és átvegyék a főnök szerepét.

A nagyszülőknek gondolatban kiutalunk minimum egy karib-tengeri utat, amiért levették egy időre vállainkról a gondot, majd legalább huszonötig számolunk, mielőtt számon kérjük rajtuk, hogy miért mosták össze a kölykök legdrágább pólóját, miért engedték, hogy ollóval belenyírjanak egymás hajába, miért van pirosra lakkozva a körmük és miért nem hajlandóak szót fogadni nekünk.

Mikor visszakapjuk a porontyainkat, küzdhetünk velük egy hétig, mire visszaáll a régi rend. Feltehetjük a kérdést ismét, hogy vajon miért zárnak be az óvodák nyáron, de gondoljunk azokra is, akiknek mozgósítható nagyszülő hiányában tényleg nincs hová tenni a gyereket. És az elkényeztetés problémája hirtelen nem is tűnik már olyan nagy gondnak.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2008.07.17 15:00:10Odd

    ÉLJENEK A NAGYSZÜLŐK!:)

  • 2008.07.17 15:05:35Szmolicsek

    Szerintem ez egy örök probléma. Az ovis nyári szünetet még valahogy megoldom, az 5 hetes szünet felét velem, a másodikat az apjával tölti a gyerkőc (külön élünk). de mi lesz majd a suliban?? az egy hetes maszek táborok, ahova reggel beadod, délután elhozod a gyereket horror összegbe kerülnek. az önkormányzati nyári napközis tábor pedig kritikán aluli. legalább is az egyik szomszédom mesélte, hogy a kislányától minden nap elvették az uzsonnáját, sírva ment haza a gyerek délutánonként. reggel idegroncs volt a kislány, amikor készülődtek, így egy hét után otthon maradt. anyuka meg betegállományba ment, majd vidékre próbálta elhelyezni a csemetéjét. sajnos nekem nincs hadra fogható nagyszülő.

  • 2008.07.17 15:14:32babó

    nálunk a nagyszülők sok tekintetben nagyon szuperek, gondolok itt a rendes etetés és mosás vonalra. meg amúgy is.



    de most visszakaptuk 2,5 hét után a kétévesünket, és bár letelt a fent említett egy hét visszaszoktatás, borzasztó, milyen hisztiket csap. bár ez a koránál fogva normális, de nagyon sokat romlott az utóbbi (nagyszülős) időszakban. szóval most küszködünk vele, és kénytelen vagyok kőkemény lenni. :((

  • 2008.07.17 15:34:20sunrise

    Nálunk mindkét nagyi hadra fogható, bár az egyik nagyon messze lakik (200 km)a másik meg még dolgozik, de szabadságot úgy tervez, hogy 2 hetet bevállal.

    Mindketten legalább úgy figyelnek a kölkökre, mint mi, szülők, pedig mi sem hagyjuk, hogy menjenek a maguk feje után.

    Nincs ebéd helyett csoki, egész nap tv-zés, rendetlenség...Viszont lefoglalják őket, viszik erre-arra, mindig nagyon jók szoktak lenni a nagyszülőkkel töltött hetek.

    Persze nálunk is vannak táboros időszakok, de szerencsénk van ezzel is, mert nálunk kifejezetten szeretik a naközis tábort, minden évben mennek 1-2 hetet.

  • 2008.07.17 17:09:34Dortje

    Nálunk dolgoznak a nagyik, és csak egy lakik közel. Az én anyám. Furcsa, de amikor vigyáz az egy éves gyermekemre, nagyon sokszor hallom, hogy "ne csináld ezt" - "ne csináld azt". Pedig én is a fent említett magatartást vártam volna tőle. Vagy ez idővel megjön, ha nagyobb lesz a poronty?



    Azóta figyelem a játszótéren is a nagyikat, és nagyon sok "nem"-ező nagymamával találkozom. Furcsa. Nem értem miért van. A napokban pont ezen törtük a fejünket a párommal, hogy miért van ez így. És hoppá! Pont egy ide vágó Poronty bejegyzés. Hát megosztottam veletek is. Ti találkoztatok nemezőkkel? Értitek?

  • 2008.07.17 17:57:54angyalom

    Nem vágom Dana,mire akarsz kilyukadni! A mi mamáink és papáink is jó fejek, és ha valamit nem szabad, hát arra nemet mond a gyerekemnek. De mi ebben a fura?????

  • 2008.07.17 18:02:40angyalom

    Szóval nálunk még a nagyszülőzés velem együtt megy, mert még kicsi a törpöm, és még szopizik. (2,5) Nálunk is eltart a visszaszokás 1 hétig, pedig nem engednek meg mindent a nagyik. Volt egy jó lecke anyósomnak is. Mondtam neki,hogy ha rendesen reggelizik a porontyom, akkor délelőtt nem lehet neki adni semmit,mert nem fog ebédelni. Na Ő egyik alkalommal,mikor elmentek kettesben a játszótérre, magával vitt sutyiban egy tejszeletet. Hazajöttek,jött az ebéd. Az én lelkem csak turkált. Mondtam neki, ha nem eszik, ez lesz az uzsonnája is, ha akkor se eszik, akkor a vacsorája. (Olyan ételvolt,amit szeret!) Na ebéd után egy órával bevallotta töredelmesen a mama, hogy Ő a bűnös... :) Azóta nincs dugi nasi stb. Egyébként tartja a szabályokhoz magát, ugyan úgymint mi. Nekünk szerencsénk van!

  • 2008.07.17 18:34:03Dr. Han Fastolfe

    Jó ez a csokiadás duma... anyám egyszerűen megdöbbentő: állandóan adja a kis csokikákat a lányomnak, amiért ő persze tök hálás. Bezzeg amikor én voltam gyerek, ebéd előtt csokizás... szó nem lehetett róla:)

    Ha rászólok, akkor meg odasúgja a lányomnak: majd ha kettesben leszünk kapsz még... így hagyjam ott nála?

  • 2008.07.17 18:45:11Magenta

    Hihi, ha egy nagyszülő elkényezteti a gyereket, az a baj, ha meg neveli, ugyanúgy, ahogy anno a mi gyerekkorunkban tette, akkor az. :)))



    Én nem bánom a kényeztetést, a gyereknek erre is szüksége van. Nekem is szép emlékeim vannak a nagyszüleimről.

  • 2008.07.17 19:04:24Brumibaby

    Egy mondás szerint a nagyszülők meg az unokák azért értik meg olyan jól egymást, mert közös ellenség ellen szövetkeznek.



  • 2008.07.17 19:33:54háromnegyed

    csak könyörgöm, használják az autós gyerekülést!!!! akkor is ha ők nem hisznek benne.

    (vannak problémáink)

    kényeztetés OK, visszaszoktatás OK, csokizás OK

    de ne vigyék lázasan messzire a mi tudtunk nélkül és ne adjanak be neki akármilyen gyógyszert orvos nélkül.

    (mondom, vannak konfliktusok)

  • 2008.07.17 20:39:34verkaverka

    babó a kétéves tényleg két és fél hétig volt nagyszülőkkel vagy csak napközben?

  • 2008.07.17 20:41:23verkaverka

    Azért ha hetekig (főleg) nagyszülőkkel van egy kétéves akkor persze hogy hisztizik szegény, ez nem rendeltetésszerű használat :)

  • 2008.07.17 20:45:24Normi

    Klasszikus, hogy a nagyszülőket okolják, hogy elrontották ill. elkényeztették, amíg a kicsi náluk volt pár nap, vagy akár egy-két hétig. biztos, hogy nem ugyanúgy bánnak az unokával, mint a szülők, de szerintem nem biztos, hogy a gyerek azért hisztizik , akaratoskodik többet, mert ott mindent szabad. Lehet, hogy ez is benne van, de mégiscsak kisgyerkőc, nem lehet, hogy csak nehezebben veszi a fordulatokat, vagy esetleg-még ha jól is érezte magát mamánál-papánál- azért változott meg kissé, mert nehezményezi (v. nehezményezte legbelül) a szülők távollétét?

    Ezt most csak abból gondolom, hogy a fiam csinálta egy időben, mikor nagyszülőknél kin volt (és ő még nem is aludt ott), hogy este, mikor hazahoztuk, eléggé kifordult magából, be volt pörögve... (vagy csak sok csokit kapott???:)))

  • 2008.07.17 20:46:10Normi

    verkaverka! no, igen, én ugyanezt bő lére...

  • 2008.07.17 20:54:32Miss Marple

    Amikor kicsik voltunk, szóba sem kerülhetett, hogy kenyér nélkül együk a sajtot vagy a felvágottat. ("Mi vagyok én, a Rotschild báró? Kenyérrel lakjál jól, a felvágott csak az íz kedvéért van!") És csodák csodája, mit látok a két lányom kezében a nagyinál vacsora közben? Két szelet sajt közt egy szalámi képezi a szendvicset... Kérdeztem, hogy akkor ezt így hogy?!! Nekik lehet, nekünk nem lehetett?!

    A 73 éves anyám hetykén odavágott válasza: "Akkor még sokkal több időm volt hátra!" Hát erre nem tudtam mit mondani, csak elfutotta a könny a szememet.

    És rájöttem, hogy le van szarva az egész, kényeztesse őket, csak még jó sokáig tegye.

  • 2008.07.17 21:13:35Normi

    Így igaz, Miss Marple(, én is mit nem adnék érte, ha anyukám látná a gyerekeimet).

    De azért tudja a mama, hogy mit kell felelni a sarokba szorítós kérdésre!!! :))

  • 2008.07.17 21:24:40vikimanka

    Nekem az anyósom többször mondta, hogy ő nem nevelni szeretné az unokáit hanem szeretni. Eleinte én is úgy láttam, hogy sokat enged meg neki. Most már tudom, hogy nem enged sokat, csak a kedvükben jár. Könnyű dolgunk van, mert közel lakunk egymáshoz/autóval 5-10perc/. Van úgy, hogy délelőtt beugranak hozzánk a gyerek gondol egyet és megy velük. Ott tölti az egész napot. Mostanában volt, hogy minden nap kint voltak náluk a férjemmel, amíg én dolgoztam. Anyósom így segített neki a kicsi ellátásában is. A múlt héten három egymást követő napon főzött a gyereknek krumplifőzeléket. Én nem tenném meg itthon, ő megteszi. Rengeteget vannak kint az udevaron, vagy elmennek sétálni, bicajozni, játszóterezni stb.Ő ráér, már nyugdíjas, amit a gyerek óhajt azt teszi. Nagyon hálás is vagyok érte, mert sokat segít ezzel. Ennek ellenére nics az, hogy mikor hazajön a gyerek ki lenne fordulva magából, mert anyósomék nagyon okosan csinálják.

    Az én szüleim másképp állnak a dologhoz. Elfoglalt vállalkozók, sosem érnek rá, vagyis csak nagy ritkán. Ők inkább anyagilag teljesítik a kívánságát. Sajnos ők édességgel is meglepik elég gyakran. Olyankor szólok érte, mert amúgy is rossz étvágyú gyerek.

    Én is azt mondom, hogy minden jól van így, csak még sokáig lehessünk együtt velük.

  • 2008.07.17 21:34:13zskoncz

    :-) szerintem hajrá nagymamák!!!! és hajrá kényeztetés!! ki tudja meddig tehetik ezt az unokáikkal.

    amint akkora lesz a lányom ő is megy anyuékhoz nyaralni!

  • 2008.07.17 21:51:45subidubidu

    Igen, a nagyszülők járjanak az unokák kedvében, de jó, ha alapszabályokban megegyeznek a szülőkkel. Anyósom hosszabb idő után jött rá, a saját kárán, miért ne nézzen tévét a gyerek (hiperaktív és bepörög tőle).

    És tényleg, hajrá nagyszülők, éljetek sokáig! :-)

  • 2008.07.18 00:34:32Turboanyu

    Nálunk a lányaim az öt hét szünetből két hetet vannak anyukáméknál. Illetve csak hétfőtől péntekig. Múlt hét pénteken azon röhögtem, hogy általában ha elviszik a lányokat és megbeszéljük, hogy mikor hozzák vissza, akkor azt mondják: ááá, majd ha nem lesz annyira meleg, nem sietünk, szépen kényelmesen estefelé visszavisszük őket, amikor már nincs nagy forgalom, stb. Esetleg azt mondják hogy maradhatnak még ha akarom, majd másnap reggel felkelnek, kényelmesen megreggeliznek és utána jönnek, pihenjek csak, használjam ki a nyugalmat. Múlt péntek délben felhívtam anyukámat, hogy mikor jönnek (azon a héten nemcsak a lányaim, hanem a kisebbik unokaöcsém is náluk volt.) A beszélgetés így zajlott:

    Én:- Mikor jöttök?

    Anyukám: - Mikorra érsz haza?

    Én: -Úgy 5 és 6 között.

    Anyukám: - Jó, akkor hatra ott vagyunk.

    És tényleg, szinte percre pontosan érkeztek. :-)

  • 2008.07.18 09:16:31Krisz mami

    Nálunk anyum etette meg valamelyik este a 7 hónapos kislányomat tejbegrízzel, tejes, pudingporos tejbegrízzel.

    Nem vagyok ellene a "próbáljuk ki, mit szól hozzá" dolgoknak, de azért nem hiszem, hogy 7 hónaposan UHT tejes cuccok kéne neki adni. Másnap voltak apró piros kis pötyök a hasán, de köv. napra elmúltak. Most tünődöm rendesen, hogy ez a tejtől volt-e, vagy meleg kiütése volt...passsz.



    Lelki szemeim előtt látom, hogy a lányom el lesz kényesztetve a nagyik társaságában. Csak vigyáznom kell majd arra, hogy csoki helyett inkább gyümölcsöt kapjon.

  • 2008.07.18 09:19:50gurur

    Nálunk minden nagyszülőnek szó szerint elvonási tünete van, ha nem látják a gyereket. Szerencsénk van, mert szívesen és jól vigyáznak rá, tényleg mint a szemük fényére. Sajnos az egyik nagyi nagyon messze lakik, de nyáron ő is bőségesen kiveszi a részét a "gyermekfelügyeletből". Ha el is kapatják a gyereket, szerintem jó is van benne, mert ha a kicsi jól érzi magát és boldog, szerintem szeretettel könnyen visszaterelhető a helyes útra. És kit érdekel, ha piros a körme, vagy csokihegyeket zabál, ha eszik mellette rendes ételt is, az se baj, he nem ebédidőben stb..., és mos fogat is. Ősszel simán visszaszokik.

  • 2008.07.18 09:27:45pomme-pomme

    Egy ízben, amikor nagymamám valami olyat csinált nekünk, ami anno anyukámék gyerekkorában szóba se jöhetett (talán este kilenckor tojásos nokedlit főzött vagy valami hasonlót), és anyukám teljesen elképedve megkérdezte, hogy ezt hogy gondolja, akkor csak annyit mondott, hogy "Ugyan már, az unoka az más...". :)



    Úgyhogy ebben a szellemben próbálom megérteni, amit anyukámék egyelőre az unokaöcsémmel, de remélhetőleg nemsokára majd az én gyerekeimmel is csinálnak.

  • 2008.07.18 09:30:08zskoncz

    szerintem azért a legtöbb nagyit meg lehet győzni arról hogy mit adhat és mit nem a gyereknek. bár anyósommal lesz egy két meccsem ez ügyben. azt hiszem a nagyobb gond a nagypapákkal van! ők aztán akár fejen is állnak 60-70 éves koruk ellenére csak mert az ő kis unokájuk akarja! :-) legalábbis nálunk ez a helyzet! :-)

  • 2008.07.18 11:08:11amarilo

    Nagyszülők...



    Manapság sok fiatal megy ki külfödre, vagy csak költözik fel Pestre.



    Szerintem ez olyan nehéz, olyan szomorú - hogy így szétszakítódik egy család.



    A nagymama a távolból áhítozik az unokájára, a fiatal szülők epekednének egy kis nagyszülői segítségre, a gyerekek meg nagyszülő nélkül cseperedik.



    Ez olyan tragikus.



    Nem????

  • 2008.07.18 11:15:13zskoncz

    az, én iszom is a levét!

    és nem kis lelkiismeretfurdalást okoz a helyzet.

    :-)

  • 2008.07.18 13:33:05babó

    verkavera



    igen, végig... közben voltunk egy napot. de ő elég független lélek. szilveszterkor hagytuk ott először több napra (2 éjszaka), előtte napközben volt csak velük, de mindkét nagyszülőpárt és házat/lakást jól ismeri. azóta többször volt több napot, meg velem is heteket (lakásfelújítunk, hónapok óta, és egyes munkafázisokban jobb, ha nincs ott) nem volt semmi gond. mikor mondtuk neki, hogy mi most elmegyünk, ő meg ottmarad pár napra, annyit mondott: jó, szia. és már rohant is játszani.

    néha szomorú vagyok, hogy nem "kötődik annyira" hozzánk (de kell a cumi és a takaró az alváshoz), ugyanakkor örülök, hogy ilyen nyílt, és magabiztos.



    az elkényeztetésről: egyszerűen többet bírnak vele foglalkozni mert vagy szabin vannak a dolgozók vagy nyugdíjasok, ketten vannak rá, és amíg ott van, semmi fontosabb melót nem csinálnak. nekünk meg apával van gond a nyakunkban, ezért nem tudunk/akarunk minden apróságra ugrani, és minden pillanatban vele foglalkozni. és ezt persze nehéz megszokni. és nem az első egy-két napi pörgésről beszélek, amikor hazaér, és teljesen bolond, mert örül (ha a nagyszülőkhöz visszük, ott is), ez gondolom teljesen természetes.



    amúgy is nehéz korban van, dackorszak hullámai jönnek, és azt vettem észre, hogy az eddig bevált taktikák már megint nem működnek. persze ez eddig is így ment.



    de az is igaz, hogy pl apósom olyanokat megcsinál vele (tóba ágdobálás stb. amik engem nem zavarnak, de anyósom szerint anno a fiait is igencsak lecseszte volna érte, nemhogy velük csinálja) szóval valahol a lányunokák igencsak balekot csinálnak a nagypapákból.



    és persze a lányom is megéri a pénzét, mert főleg anyóséknál úgy tömi két pofára a kaját, mintha én éheztetném. aztán ha én főzök ugyanazt, azt már eltolja... hehe, beste kölke, szemünk fénye.



    kimerítő válasz? :))

  • 2008.07.18 13:39:47verkaverka

    Babó, tök jó a válasz, köszi. :))) De én abszolút úgy tudom hogy kétévesnek még nem való hogy ennyit legyen a szülei nélkül. Értem hogy mindenben van kivétel, de pont azt írod hogy hisztis mióta hazakerült, és nekem erről tényleg az jut eszembe hogy inkább eddig összeszorított foggal bírta nélkületek, és most engedi el magát. Mindenki azt csinál amit akar, de nálunk ilyenkor az szokott inkább bejönni ha szeretgetem meg babusgatommeg elmondom neki sokszor hogy nem megyek el. (Pont most sokallt be az enyém is mert túl sokat bíztam a héten a nagypapára, szóval nem csak nálatok aktuális a probléma. :)) Csak úgy megütötte a szemem hogy két hétre a kétéves meg a hiszti, nekem ez ismerős, sok gyerek reagált már így a távollétre, és nem elkényeztetésből hanem mert nagyon megviseli még őket a távollét...

  • 2008.07.18 14:13:07babó

    Verkavera



    nem tudom, én semmi jelét nem látom, láttam rajta, hogy megviselné. a költözést is nagyon jól bírja, és kisebb korában is jól viselte, ha utaztunk, máshol voltunk (persze az adott korra jellemző szükségletek kielégítése mellett) és nem haragszik rám, azt hiszem.



    inkább mindent eljátszik... pl öltözés közbeni elrohanás és bújócskázás. hát kész vagyok tőle. nem mondom, hogy ne csináljon ilyet, szívesen bújócskázom vele, amikor itthon vagyunk, de már képes fél óráig is húzni egy nadrág és egy zokni felvételét, és nekem ez sok. gyanítom, hogy a nagyszülőknél meg mindegy volt. ilyenek...



    apróságok. amúgy minden oké, és nem látom rajta, hogy valami baj lenne a lelkivilágával. és hogy még védjem magam: amikor először hagytuk ott, iszonyatosan paráztunk, és figyeltünk minden jelre, hogy bírja-e, részletes jelentést kértünk, hogy ne erőltessünk rá ilyesmit, ha nem akarja. hát, nem találtunk semmit.



    és amióta gyerekem van és gyerekek vannak a közelben, én már nagyon hiszek abban, hogy mindegyik tök más. persze vannak párhuzamok a fejlődésben, de annyira egyéniek, hogy nagyon nehéz korhoz kötni valamit. sztem oda kell figyelni, hogy ő hogy reagál...



    mostakkó rossz anya vgyok?? :))

  • 2008.07.18 14:19:48verkaverka

    Jézusom dehogy vagy rossz anya. De még mindig azt gondolom hogy a gyerek a két hetet vezeti le. :)))

  • 2008.07.18 14:31:18babó

    ajjaj, és meddig csinálja?



    ugye nem 18 éves koráig? :)))

  • 2008.07.18 14:47:39Meni

    Amarilo, én pont ebben a cipőben járok. 3000 km-re költöztem a szüleimtől, mert választanom kellett életem szerelme és a szüleim között. Megértettek és remélem a lelkük mélyén biztosan ott bújkáló megbántottságon is túl vannak. Egy dolog van csak, ami nagyon megviseli őket: hogy az unokáik is ilyen messzire kerültek. Idén pl. nincs pénzük repülőjegyre, nekünk sem, igy csak fényképen látják az unokákat, meg persze Skype-on. Ennek ellenére, eddig bármikor voltunk náluk, vagy ők nálunk, soha nem "rontották" el őket. Persze volt, amiben engedékenyebbek voltak, de olyat, amit mi kifejezetten tiltunk, vagy megkértük őket, hogy ne csinálják, azt nem engedték a gyerekeknek. Tudom, szerencsém van :)

  • 2008.07.18 20:23:32cena

    Jesszusmária, milyen bejegyzés ez?

    Kezdjük azzal, hogy nekem a gyerekek nem gondok, akiket rá kell időnként tolni valakikre. Ha valaki mégis rátolja őket, akkor meg szerintem legyen hálás a segítségért, és ne méltatlankodjon a nagyszülők háta mögött.

  • 2008.07.18 20:55:11verkaverka

    Csuhaj, már megint van valaki akinek nem teher a gyerek, még jó hogy vannak ilyen szuperanyák hogy helyretegyenek minket, nem is tudom hova lennénk különben. :)))

  • 2008.07.18 22:38:53wish73

    verkavera, még azt hinnéd, hogy te csinálod jól. így már tudható, hogy nem:))



    babó, nekem is feltűnt az elején a 2 hét. sztem még nagyobb korban is sok idő ez. arra meg nincs szabvány, h ki hogyan reagál rá utána. ha húzza az időt pl. öltözködésnél, simán lehet, hogy arra játszik, minél később induljatok, mert ki tudja, hogy egy ilyen elindulásból végül hol köt ki és ott mennyi ideig marad. nem akarok itt kontrázni, utólag bűntudatot kelteni, hiszen nyilván így volt kivitelezhető, de talán az elkövetkezendő időkben rövidebb intervallumokra kéne "rátolni" a nagyszülőkre. sztem még 6-7 éves kor körül is beláthatatlan hosszúság a két hét. két évesen kérdezni még nem tud, de, ha mondod is neki, nem tudja mihez kötni, vagyis egy örökkévalóság. a kettőt alszol, azt jövök, még felfogható.

    szóval, h nen eső után köpönyeg-okoskodás legyen, sztem is sok bújás, megnyugtatás, türelem, h tudja, marad.

  • 2008.07.18 22:52:48yukikoka

    Verka, ne aggódj, senki sem tökéletes:) Illetve csak néhány kiváltságos. Mi többiek meg...hm...hát kapaszkodjunk csak az "elég jó anya" fogalmába, és reménykedjünk, hogy minden hendikeppünk ellenére beleférünk ebbe a kategóriába:)))

  • 2008.07.18 23:33:23babó

    wish73



    értem az érveket... és utánagondolok, ez nekem új szempont. nem mondtuk neki a két hetet, mert nyilván nem tudja felfogni. azt mondtuk, egy ideig.



    de mondom, nem ez volt az első hosszabb alkalom, volt már többször több nap vagy egy hét, és volt hogy velem együtt volt hetekig mindkét pár nagyszülőnél. nem voltak alvási, evési, viselkedési gondok (előbbi kettő általában pozitívabb ott, vannak barátai is, a szomszédok között, néha eszébe jut, hogy valamit kivel csiált ott, és örül az ilyen emélkek megbeszélésének) szóval nehéz most elmagyaráznom, mert nyilván én látom belülről, hogy sztem nem ez a gond, ha van gond egyáltalán, és nem csak megint változott kicsit, csak én nem álltam át.



    hmm, játszótérre indulás, ahol annyi ideig maradunk, amennyit akar? sehová nem viszem úgy, hogy a program fele legalább ne neki lenne (tehát játszótér, utána negyed óra vásárlás, amit amúgy is szeret, stb) illetve szinte mindig van választási lehetősége, hogy melyik helyre menjünk, hogy az időnek megfelelően mit vegyen fel, milyen járművel menjünk stb. néha már úgy érzem, kár volt ilyen szabadságot hagyni neki, és nem azt mondani, hogy ezt veszed fel, ide megyünk, most indulunk és kész. :(( mer' a zokkos könyvek azt írták, ez milyen jó :))



    inkább azt érzem, hogy tesztel, hogy reagálunk, és én sajnon mostanában elég rosszul teljesítek :(( látszik a szemén, a vigyorán, hogy most palira veszlek, meglássuk hol a határ. nekem nagyon belefér a dackorszakként leírt időszakba. meg abba, amit már írtam: kicsit többet foglalkoztak vele a nagyszülők, mint amit mi nyújtunk...



    türelem, az kéne, gyárilag kevés van, bár szülés óta rengeteget nőtt :)) babusgatás... sosem volt nagyon bújós :( ha szomorú, vagy megütötte megát, akkor persze igen, ha olvasok odafészkel az ölemge (5 percre), de annyira eleven, irányító tpus (de hülyén hangzik ez egy kétévesről...)



    most kérlek ne gyertek azzal, hogy valamit totál elrontottam, és tök rideg vagyok, mert nem. :(( próbálom tiszteletben tartani a személyiségét, vagy mifene. örülmék egy nyugodt, szemlélődő, anyján imádattal csüngő gyereknek, (amilyen én voltam anno), de a lányom más. ezt a lapot osztották.



    persze most csak magyarázkodom, meg próbálom megfejteni a dolgokat



    kéne egy dackorszakos poszt is, biztos volt már, de hátha ír valaki újra.

  • 2008.07.18 23:56:38verkaverka

    Babó senki nem mondja hogy hogy elrontottad meg rideg meg ilyenek, csak azt mondtuk kórusban hogy amit leírsz hiszti az szerintünk nem elkényeztetés hanem anyahiány következménye, és ezek szerint nagy mennyiségű tálcán kínált anyával gyógyítandó. :)))



    A két hét kb beláthatatlan egy kétévesnek egyébként, nem véletlen hogy nem nagyon javasolják még ekkorának hogy külön legyen az anyjától egy-két napnál tovább. Persze nem arról van szó hogy vége lesz a világnak, hanem egyszerűen csak hogy jobb annak a gyereknek ha most nyalogatod mintha dühödten le akarod törni a hisztijét, pedig szegénynek csak hiányoztál. :))



  • 2008.07.19 00:15:15wish73

    babó, senki nem mondta, h bmilyen is lennél. csak így, hogy utólag látod, h vmi nem stimmel, próbáltam megvilágítani, h mi lehet az oka. nem azt, h tuti innen fúj a szél.

    bármennyi idős egy ember, az hogy "egy ideig"-nem kezelhető. az, h veled is volt távol az otthontól tök más, mint, h nélküled-függetlenül a helyszíntől. egy és két hét között megint csak hatalmas a különbség. más reakciót válthat ki ugyanabból a gyerekből ugyanaz a szitu egy, másfél vagy kétévesen. mostanra már kezd agyalni a maga módján, fél éve csak úgy tudomásul vette.

    játszótérre indulás- az is lehet, h bizonytalan, télleg tuti csak játszótérre mentek, és onnan haza, netán más irányt vesz az út utána?

    amit úgy fogalmazol. h tesztelés, abba az is belefér, hog yfigyelmet akar felhívni magára. törődj velem. aki nem bújós, nem fogalmazza meg kerek mondatokban, hogy mit szeretne, az simán produkál olyan viselkedésformákat, amivel kikényszeríti, h foglalkozzanak vele. nem gondolja végig logikusan, hogy hogy lenne ez célravezető. nem vitatkozni szeretnék, de ahogyan te azt állítod, h te látod, hisz te vagy vele, ezért egy vadidegen honnan tudhatná, úgy én azt mondom, h soxor egy kívülálló objektívebb tud lenni. ez nem azt jelenti, hogy jobban tdja, csak azt, h más dolgok is eszébe jutnak.

  • 2008.07.19 11:48:33Macskacico

    Nalunk a legkozelebbi nagyszulo is 700 km-re van, az en szuleim meg tobb, mint 2000km-re. Szoval akinek van "kez alatt" egy-ket nagyszulo, az oruljon neki! En mar varom, hogy mit fognak tanitani majd a sajat gyerekeimnek, mert en annak idejen ki nem allhattam a nagyszuleimet, remelem veluk mas lesz a helyzet. De az is igaz, hogy a mi kapcsolatunk teljesen mas a szuleinkkel, mint annak idejen az ovek volt a sajatjaikkal (csaladi gondok stb. stb.).

  • 2008.07.19 13:23:58babó

    jaja, az objektivitás mindenképp igaz, ezért is offolom szét itt ezt a topicot, mert jó olvasni a válaszokat, így könnyebb agyalni a dolgokon.



    a figyelemfelkeltés stimmelhet, csak nem értem miért, mert ha nem ezzel menne el az idő meglehetősen idegörlő módon, akkor játszanék/játszok vele. bújócskát is, rohangászást is stb.



    a program miatti bizonytalanságban tényleg nem hiszek, mert a napi menetrendről mindig tájékoztatjuk, hová megyünk, mit csinálunk, mi lesz az ebéd, apa mikor jön stb. a nagyobb eseményeket akár napokkal előtte, vagy legalábbis előző nap megemlítjük, hogy legyen ideje emészteni. ezt egészen kicsi kora óta csináljuk, és bevált.



    "egy ideig" ... na igen, nem kezelhető, de neki a két hét sem. a egyet-kettőt-hármat kell aludni, azt már kezdi kapsgálni. ezért mondtuk, hogy egy ideig, aztán jövünk érte. de lehet, hogy tényleg sok volt. mindegy, így jött ki, azt hiszem még mindig jobb volt, mintha a fúrástól szereléstől parázott volna itt egy hétig. (azóta egy nap volt ilyen és nagyon utálta).



    tudom, azért türhetően hozom a tűrhető anya szintet, de néha gyötörnek a kétségek... :))

  • 2008.07.19 14:30:27yukikoka

    Babó:)

    A kétségek a tökéletes anyákon kívül mindenkit gyötörnek:) Wish és Verkaverka véleményére azért is érdemes adni - a segítő szándékuk mellett - , mert ők tanultak gyereklélektant is, és gyerekekkel foglalkoznak. Amúgy én is hajlok arra, amit ők írtak (nem vagyok teljesen laikus, bár én nem foglalkoztam gyerekeklkel az egyetem után), de én is azt gondolom, hogy ne a lelkiismeretfurdalás meg a kétségek határozzák meg most ezt az időszakot, hanem az elfogadás, a türelem (na, épp én beszélek:), az, hogy a gyerkőc bizalmát teljes mértékben visszanyerd (ha esetleg a hosszú távollét miatt ez picit megrendült). Nekem félnapos távollétek után is volt ilyen tapasztalatom (kisebbik lányom nemsokára két éves, és a tanulmányaim miatt elég régóta előfordul, hogy valamelyik nagyszülő vigyáz rá kb. fél napot, igaz, itthon). Ennek ellenére amikor hazajöttem délután, a kisasszony hol nagyon elutasító, undok volt, hol rajtam csüngött, és rájöttem, hogy kicsit neheztel rám a távollét miatt. Idővel megszokta. Persze nekem könnyű dolgom van, a nagyszülők is fővárosiak, így nem kell több napra elválnunk egymástól. A nagyobbik lányxom (lassan 5 éves) is csak olyankor laszik valameiyk nagyzsülőpárnál egy-két éjszakát, ha ő maga kéri, hogy szeretne menni, nálunk ez bevált. Meg hát ugye a körülmények mások, szükség törvényt bont.

    Biztos, hogy nagyon jó anya vagy, főleg, hogy ennyire foglalkoztat ez a téma. Tuti, hogy nagyon lekiismeretes vagy, ez a gyerekednek jó (neked nem biztos:)

  • 2008.07.19 15:23:24babó

    yukikoka



    köszi :))



    tudod pont ezért is érdekes a dolog, mert a sem lutasítást, sem undokságot, sem csüngést nem produkált a távollétem/tünk után. azért is inkább a többes szám, mert apa szerencsére sokat volt vele, és azt hiszem, közel annyira jól elvan vele, mint velem. erre is mondtam, hogy független lélek. de tényleg lehet, hogy ez az időmennyiség már sok volt neki, még akkor is, ha mondjuk a felét simán veszi. (egy hét után nem volt hasonló reakció)

  • 2008.07.19 15:28:26yukikoka

    Babó,

    ahány gyerek, annyi féle. Te gyerekede, te ismered őt a legjobban:) Ez az életkor nem kifejezetten könnyű, meggyőződésem, hogy a dackorszakot a születészabályozás céljára hozta létre az anyatermészet:))

  • 2008.07.19 17:35:42cozumel

    Yukikoka



    engem a csecsemokor rettent el a tovabbi gyerek vallalalasatol...szamomra a dackorszak mar "seta a parkban" ahhoz kepest.

    Az legalabb tobbnyire nappal zajlik, amikor amugy is ebren vagyok :-)

  • 2008.07.19 20:02:52yukikoka

    Cozumel, tulajdonképpen igazad van, most, hogy visszagondolok a hasfájós, éjjel-nappal ordító lányaimra:) Igaz, ők nem ikrek, neked ebből duplán kijutott. Basszus, novemberben újra itt fog vernyákolni egy kis majmili... meggondoltam magam, de már késő:)))

Blogok, amiket olvasunk

JÓ FÉNYEKET Szelfi tippek kezdőknek és függőknek

Fejlődni mindig lehet, és garantálom, hogy az itt felsorolt tippek közül még a Kardashian lányok sem ismerik mindegyiket! Sosem értetted, másnak hogy lesznek mindig tökéletesek a képei? Hát így

ÚTIKALAUZ ANATÓMIÁBA Miért olyan makacs az ekcéma?

A világ egyik legelterjedtebb bőrbetegsége, gyakran hosszú hónapokig vagy évekig is eltarthat, ameddig javulni kezd az állapot. Sőt, gyakran a terápia ellenére hullámzó ritmusban, újra és újra visszatérnek a tünetek. Min múlik a tartós gyógyulás?

LELKI ZÓNA A szépség mellékhatásai

Ami szép, az jó is! Ez az összefüggés automatikus működésbe lép, ha más emberekről mondunk ítéltet – akkor is, ha racionális énünk nem ért egyet vele. A kedvező fizikai megjelenés átterjed az egyén megítélésének más dimenzióira is.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta