Ultrahang - a kíváncsiság ára

Zanza!

Hogy mennyire kíváncsi az ember a születés pillanataira, azt a szülésvideókból készült összeállításainkból is láthattuk. Véres, fájdalmas, ráadásul kevesen juthatnak közel a szülőszobához, hacsak nem éppen szül vagy a párja szül. Ha kicsit magasztosabban akarunk fogalmazni, fellebbentik nekünk olyankor a függönyt, s bekukucskálhatunk a teremtésbe. De hogy állunk az előtte és utána történő dolgokkal? Kevés unalmasabb dolog létezik annál, mint amikor ötszáz képet kell a szomszéd Jancsikáról végignézni, ahogy közelről és távolról lefényképezték.

A szülés előtti kukucskálás kicsit macerásabb, egyrészt a lyukon mégsem lehet benézni (lehet, csak nem látunk semmit), másrészt, ha a saját gyerekünket szeretnénk megcsodálni akárhány D-ben, sokszor borsos árat kell fizetnünk érte. Ráadásul nem is biztos, hogy látunk a gyerekből a kezein és hátán kívül egyebet, de hát becsüljük meg, amink van, legalább megszámolhatjuk az ujjait.



Azon kívül, hogy nagyon hasznos orvosilag az ultrahangvizsgálat, nagyon izgalmas is. Bepillanthatunk egy olyan titokba, amit csak néhány évtizede láthatunk. Az ultrahangot először a hadiiparban használták, miután a Curie-testvérek felfedezték az ultrahangok gerjesztésének és kimutatásának elvét 1880-ban. A gyógyászatban csak jóval később, a 40-es években alkalmazták terápiás célokra, majd 1957-ben Ian Donald használta először magzati elváltozások vizsgálatára.

Tehát, mindössze kicsivel több, mint 50 éve leshetjük ki a még meg sem született gyermekeink titkait, merenghetünk azon, hogy mi a különbség a 3D és a 4D között (plusz egy dimenzió, a 3D csak kép, a 4D-n pedig már a mozgása is látható). Szerencsére a legtöbb kismama valóban csak mozizni megy el egy korszerűbb ultrahang-vizsgálatra, a kötelező 2D-n kívül, s a legnagyobb parája az lehet csupán, hogy lát-e valamit majd a lábak között, avagy nem, vagy látszik-e a baba arca egyáltalán. Magyarországon a terhesség alatt négy kötelező ultrahangvizsgálat van előírva, ennyit fizet a TB. Az első, amikor a szívhangot észleli az orvos, a következő a 12. héten a tarkóredő vastagságának vizsgálatakor esedékes. A 18. héten a főbb szerveket vizsgálják meg, végül a 32-36. héten súlyfejlődést és a lepény állapotát, valamint áramlásmérést végeznek.

Kérdés lehet az is, hogy mikortól érdemes színes-szagos csoda-ultrahangra menni. Sokan úgy gondolják, hogy a terhesség előrehaladtával egyre kevésbé látványosabb, mivel nem fér el a képen a magzat, így a 25-32. hét között javasolják általában.

Vannak, akik legszívesebben hetente ellenőriznék, hogy minden rendben van-e odabent, ám a gyakori ultrahangozást nem támogatja egy orvos sem. Zavarhatják ugyanis a babát a hanghullámok, melyek a füllel hallható tartomány feletti rezgésekből származnak.

Sokan azon is hezitálnak, hogy megéri-e az átlagosan tízezer forintos vizsgálat, vagy hallgassanak inkább a pénztárcájukra, a kíváncsiságuk helyett, hiszen 9 hónap elteltével éjjel-nappal csodálhatják a gyermeküket. Az pedig már csak filozófiai kérdés, hogy illik-e egyáltalán kilesnünk őket.

Blogmustra