SZÜLŐSÉG

Az idősebben szülőket gyakrabban császározzák

2008. július 13., vasárnap 11:55

Nem szerencsés a császármetszés témájával indítani egy posztot, mert könnyen előfordulhat, hogy a tapasztalt Poronty-olvasók máris legyintve továbblapoznak, mondván, megint egy lerágott csont, melynek százféle aspektusát ezerszer körüljártuk itt. Én most mégis megkockáztatom, de sietek megnyugtatni mindenkit, hogy a császármetszések csak áttételesen kerülnek terítékre, és a poszt valójában nem erről szól. Tehát csak annyit erről a százszor lerágott csontról, hogy a császármetszések aránya az utóbbi huszonöt évben megkétszereződött. Megszokhattuk már, hogy ha a statisztika valamilyen téren változást jelez, a tudósok azonnal nekiállnak a háttér feltérképezésének, és ez most sem történt másként.



Cambridge-i kutatók 500 000 személy adatainak elemzése alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a jelenség sokféle oka közül igen jelentős szerepet játszik az, hogy mostanában egyre későbbre tolódott a gyermekvállalás időpontja, és a korábbiakhoz képest meredeken emelkedik azok száma is, akik 40 éves koruk felett válnak először édesanyává. A fogamzásgátlási módszerek fejlődését és fejlettségét látva elég nehéz lenne elképzelni, hogy a véletlen fogant terhességek időpontja tevődött volna át későbbre, sokkal inkább arról van szó, hogy életük alakulása, a pro és kontra érvek mérlegelése egyre több nőt vezet arra a tudatos döntésre, hogy nemcsak 20-30 évesen szabad és lehet gyermeket szülni.

Kézenfekvő lenne a feltevés, hogy ezek a terhességek azért végződnek az átlagosnál nagyobb arányban császármetszéssel, mert a körülmények és a kockázatok ismeretében az orvos és az édesanya már jó előre elveti a hüvelyi szülés lehetőségét. Az adatok azonban azt mutatták, hogy e császármetszések túlnyomó többsége a szülés beindulása után végzett, úgynevezett sürgősségi császármetszés volt, vagyis a hüvelyi szülés során észlelt valamilyen probléma (például fájásgyengeség) miatt került rá sor.

Ennek ismeretében pedig adódott a feltételezés, hogy nem személyes, sokkal inkább biológiai okokban kell keresni a jelenség magyarázatát. Tervezett császármetszések során a méhizomzatból vett minták szövettani vizsgálata alapján kiderült, hogy az életkor előrehaladtával a méh izomzata egyre kevésbé képes a spontán összehúzódásra, és megváltozik a méhtevékenység típusa is, ami könnyen oda vezethet, hogy a szülés nem halad megfelelően, és végül császármetszéssel kell világra segíteni a babát.

A Public Library of Science Medicine által közzétett cikk végkövetkeztése szerint a kutatás eredményeit korántsem elrettentésnek szánják, sokkal inkább első lépésnek tekintik ahhoz, hogy megoldást találjanak a változó igények kielégítésére, és a tudomány eszközeivel is hozzájáruljanak a „késői” terhességek és szülések biztonságos voltához.

A statisztikát elnézve nem keveseket – sőt egyre többeket – érint a kérdés, hiszen a kutatás alapjául szolgáló skóciai nyilvántartás szerint 2005-ben hétszer annyian szülték első gyermeküket 35–39 éves korukban, mint 1985-ben, miközben a 40 felett gyermeket vállalók aránya megtízszereződött. Nem kell tehát feltétlenül valamelyik bulvárlapot kinyitni ahhoz, hogy szemtől szembe találkozzunk velük, könnyen előfordulhat ugyanis, hogy az ismerősök között is akad olyan, aki ilyen álmot dédelget. Én is ismerek egyet – vagy legalábbis azt hiszem, hogy ismerem.

huhhh

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2008.07.13 14:06:51Bizimama

    Erdekes, valahol azt olvastam, hogy a szules/gyermekvallalas kesobbre tolodasaval az ikerterhessegek szama is novekedett. Tobben fordulnak a lombik program fele, melynek igen gyakori velejaroja, hogy egynel tobb baba szuletik egyszerre. Pont orvos unokatestverem meselte ennek kapcsan, hogy naluk az altalanos iskolaban van feltunoen sok ikerpar. Ikerterhessegeknel pedig tobbszor van szukseg a vegen csaszarra.

  • 2008.07.13 14:46:14baud

    huhhh, az első bekezdésből már tudtam, hogy ki írta a posztot. :)

  • 2008.07.13 15:43:57cozumel

    A 30as evek masodik fele es a negyvenes evek eleje egyebkent is az az idoszak, amikor a legnagyobb az ikerterhesseg eselye-SPONTAN, lombiktol fuggetlenul.





    Huhhh, van mar elorelepes az ugyben? :-)

    Mikor lesz poronty-publikus?

  • 2008.07.13 16:27:19másutt

    En 36 evesen szultem az elsomet es csaszaroztak. A csaszar a baba fekvese miatt volt - arccal elore akart volna kijonni csak sehogyan nem fert ki.

    Hogy ennek van-e koze a koromhoz - nem hiszem, bar a fene tudja. A terhesseg mintaszeru volt, mindennemu komplikacio nelkul. Es a szulesi komplikaciok sem a 30-an feluliek kivaltsagai.



    Szerintem ha a mama 35 felett van, az orvos es a szulesz is hamarabb dont csaszar mellett.

    Peldaul az en esetemben, lehet, hogy hagytak volna meg nyomni 1-2 napot, mint ahogy meg is tettek ezt Magyarorszagon nalamnal 10 evvel fiatalabb ismerossel, ahol ugyancsak arccal elore jott a pici, es a szules vagy 3 napig tartott, amibe a baba is es a mama is elegge meg lett viselve.



    Tudja a fene mi a jo.



    A csaszar nem a vilag vege. Ha a mama vagy a baba megserul, az a vilag vege. Szerintem.



    Es aki olyan almot dedelget, hogy 35 felett akar szulni, annak csak ajanlani tudom azt, hajra lanyok, asszonyok!

  • 2008.07.13 17:24:47Pandi

    Én is csak megerősíteni tudom a Cambridge-i statisztikákat, 37 évesen szültem az első babámat, császárral.



    Tökéletesen problémamentes terhesség végén az utolsó ctg lassuló szívhangot mutatott a fiamnál, s további vizsgálatok után (melyek a probléma ismétlődését igazolták) még aznap este megszültem őt, teljesen időre (39 hét + 4 nap), de viszonylag kis méretekkel (47 cm, 2460 g), de szerencsére teljesen egészségesen.

    Én sem tudom, hogy ez összefügg-e az egész a korommal, de el tudom képzelni.



    A lényeg, hogy nagyon boldog vagyok, hogy egy szép, egészséges kisfiú anyukája vagyok és a szülésemmel is tökéletesen elégedett vagyok.:)



    Huhhh, nektek meg hajrá!:)

  • 2008.07.13 17:28:00lindalight

    ez tényleg lerágott csont és tényleg semmitmondó cikk. kár pedig már szimpatikusabb lett egy picit a cikkíró legutóbb.

  • 2008.07.13 20:22:55huhhh

    Köszönöm, baud, ezt dicséretnek veszem. :))



    Cozumel, még nem tudok semmi fejleményről beszámolni, de megígérem, ti lesztek... na jó, nem az elsők (arra ugyanis már van egy bombabiztos jelölt :)), de a másodikok, akik tudni fogtok róla. :))



    Lindalight, nem vagyok cikkíró, nem mintha szégyen lenne cikkírónak lenni, de mégsem vagyok az. Sok dolog érdekel, szívesen informálódom a világ dolgairól, és amiről azt gondolom, hogy esetleg ti is szívesen olvasnátok róla, azt megírom posztnak. Általában olyan témákról van szó, melyek valamiért személyesen is érintenek, ilyenkor igyekszem a saját gondolataimat és érzéseimet is beleírni a posztba, mert bízom benne, hoyg ettől egy picit több és személyesebb lesz, mint egy MTI-hír. Nem szimpátiapontokat akarok gyűjteni vele, mert - ha úgy tetszik - "szerelemből" írok, arról, ami érdekel és ami érint, és csak akkor, ha úgy érzem, van vele valami mondanivalóm, nem várja el ugyanis tőlem senki, hogy egy adott karakterszámot adott határidőre "leszállítsak".

    Vannak, akiknek tetszik, amiről és ahogy írok, vannak, akiknek nem, ez a dolog természetéből adódik.

    ... és nem, nem a lerágott csont a poszt igazi témája, hanem valami egészen más.



    (Itt jut eszembe, bmbsz-nek és Anurának már korábban akartam írni: amikor olyan szépeket írtok a posztjaimhoz, akkor irulok-pirulok és nagyon zavarban vagyok itt a monitor előtt, de nagyon jólesik ám! :))

  • 2008.07.13 23:02:16mid24

    Huhh!

    Bár én ritkán szólok hozzá, inkább csak poronty-olvasónak vallom magam, de nekem is tetszik a stílusod. A témában pedig igenis tudtál újat felmutatni! Csak így tovább!!!

  • 2008.07.14 00:16:48Miss Marple

    Soká éljen a császár és a nőgyógyászom!



    Harminc voltam az elsőnél, negyvenkettő a negyediknél - az első még fájásgyengeség miatt másfél napi vajúd(gat)ás után, a többi már az első miatt (bár biztos a korom is belejátszott). Biztonságban és jó kezekben tudtam magam, és nem hagyom magammal elhitetni, hogy ettől bármit is csorbult az anyaságom. A négy ivadék meg magáért beszél (a második speciel kifejezetten sokat... :)).

  • 2008.07.14 01:10:50Vierre_

    Pandi baszki te ilyen vén vagy? MOst olvasom :DDDDDDDDDDDDDDD

  • 2008.07.14 07:45:15Pandi

    Vierre_

    De nagy a szád, te kis pisis!:)))))))))

    Amúgy természetesen marha jól nézek ki, és nem csak a koromhoz képest...:)))

    (Biztosan azért, mert későn és császárral szültem:D)

  • 2008.07.14 08:21:54Szmolicsek

    Sziasztok! 36 évesen szültem a kisfiamat, engem is császároztak, igaz az utolsó hónapokban már mutatkoztak a toxémia jelei. Az utolsó hónapot kórházban töltöttem. Amikor már nagyon rossz volt a baba szívhangja, azonnal császároztak. 4 kilóval és 61 centivel született.Lehet, hogy a méretei miatt, amúgy is császár lett volna a vége.

  • 2008.07.14 08:28:36hópihe

    Szerintem nem lehet kerágott téma semmi sem soha (de szépet tagadtam), hiszen mindig "jönnek újak", akik reménykednek abban, hogy valami újat olvasnak és megnyugodhatnak, hogy nincsenek egyedül. Persze, akik régóta olvassák a porontyot, annak tűnhet, de szerintem mindig találni hasznos és érdekes hozzászólásokat.

  • 2008.07.14 08:42:26anyóca

    Én bőven 30 alatt vagyok (26), de engem is császároztak, szerencsére. Amikor elfolyt a magzatvíz és bementünk, akkor derült ki a vizsgálatokon, hogy toxémiás vagyok. Napra pontosan jött a baba, semmi előjele nem volt a toxémiának. Abszolút nem bántam meg, hála a dokimnak, férjemnek és nekem is szép emlék marad!

  • 2008.07.14 09:33:45Paramami

    Kíváncsi vagyok rá, hogy ha nem az elsőt, hanem mondjuk a 8.-at vagy 11.-et szülnénk 40 körül, vajon akkor is ugyanilyen lenne-e a császár arány. (Mária Terézia a 16.-at szülte 39 évesen, Arany Jánost pedig 45 évesen szülte az édesanyja, és nem azért, mert akkor kezdte, hanem mert ő a 10. gyereke volt, a legidősebb, Sára már férjnél volt, és nem sokkal Arany János születése előtt szült.)



    Azt olvastam egy okos könyvben, hogy a szervezet minden egyes szülésnél egyre gyakorlottabb, egyre jobban megy neki a folyamat. Kérdés, hogy vajon a természetes elöregedés, a méhizomzat megfáradása lenne-e az erősebb hatás, vagy a begyakorlásból adódó könnyebbség. Vajon mennyivel csökkentené a sok előző szülés ezt a kockázatot? Azt hiszem, ilyen vizsgálatot ma már nemigen tudnak folytatni - legfeljebb bizonyos fejlődő országokban, de ott meg az egész orvosi ellátás, rendszer más, valszeg olyan helyeken eleve kevesebb a császár, más okok miatt (pl. nem annyian szülnek kórházban, ha igen, akkor sincsen annyi elérhető műtő).



    Az már egy más poszt témája lehetne, hogy vajon milyen érzés lehetett úgy gyerekeket szülni, hogy nagy valószínűséggel elveszthette őket az ember. Bele se tudok gondolni, milyen lehetett (a fenti példákra visszautalva) Arany János édesanyjának, aki 8 kisgyereket veszített el, némelyiket szülés közben vagy után, másokat már 4-5 éves korukban, fertőző betegségekben. Ilyen szempontból Mária Terézia már "jobban járt", ő a 16-ból "csak" 3-at veszített el szülés közben vagy közvetlenül utána, és egyet kisgyermek korban. Neki egyrészt valószínűleg a génjei is jobbak voltak (Arany János családjában Czeizel prof. szerint nagyon sok volt a tüdőbetegségekben meghalt családtag, ami arra utal, hogy sajnos nagyon fogékonyak voltak erre a betegségre), másrészt nyilván egészen más körülmények között (táplálkozás, kényelem, fűtés), orvosok, dadusok és egyéb kiszolgálószemélyzet hadától védve nőttek fel, hogy a boldog Ausztriának minél több esélye legyen majd (jól) házasodni.



    Úgy érzem, belehalnék, ha el kellene veszítenem valamelyik gyerekemet - és személy szerint nagyon örülök neki, hogy (hála az orvostudománynak, a jobb életkörülményeknek és nem utolsósorban annak, hogy nálunk a 2. vh. óta nincs háború), ennek azért most már viszonylag kicsi az esélye. A keresztanyám úgy 55 évvel ezelőtt még a gyermekbénulás szerencsés túlélője volt, "csak" a bal lába maradt olyan, mint 5 éves korában volt. Na jó, ez hosszú lett és messzire vezet, úgyhogy abbahagyom, mielőtt megírom itt hirtelen azt a bizonyos másik posztot.

  • 2008.07.14 10:44:30Anura

    Azért dícsérünk huhhh, mert jól írsz. :) Összeszedetten, és tartalmasan.



    Egyébként az jutott nekem is eszembe, ami hópihének: hogy mindig van, aki épp most várandós, információra éhes, neki nem lerágott csont egy 500. szüléstörténet, vagy egy császármiért-ről szóló poszt.

    Sőt, fél éve olvasom én is a Porontyot, és mégis érdekes volt ez a cikk, volt benne új ismeret.

  • 2008.07.14 10:45:26Anura

    Paramami, szerintem írhatnál a hírességek szüléseiről, gyerekeiről, azok betegségeiről, hányan maradtak meg, milyenek voltak, ilyesmi. Nagyon nagyon érdekelne engem egy ilyen téma.

  • 2008.07.14 12:44:57Cyr

    Hm. Fájásgyengeség miatt császároznak?

    Akkor ezt nálam igen nagyon nem tudhatták, mindhárom körrel olyan fájásgyengeségem (fájástalanságom) volt saját jogon, hogy ihaj, ezerrel nyomatták az oxitocint, de császár, na az szóba se jött. Persze az is igaz, hogy mindháromnál túl fiatal (hehe)voltam az ügyhöz (32, 33, 36) no és kölkök se voltak túl nagyok (harmadikra is csupán 4,32-re sikerült) Szóval, esetemben kor, méret, fájásgyengeség kilőve... Persze az is igaz, hogy ellenpélda is kell :)))

  • 2008.07.14 17:31:50másutt

    paramami: ez a "a szervezet minden egyes szülésnél egyre gyakorlottabb, egyre jobban megy neki a folyamat" csak egy bizonyos fokig mukodik, asszem 5-ig, utana megint no a kockazatok eselye, akkor is, ha fiatal a mama.



    (talan olyan, mint hogy en is egyre viccessebb vagyok minden pohar borral, de ugy 4-6 utan mar nem vicces vagyok, csak hanyok :))

  • 2008.07.14 18:33:10AnniPanni

    SZiasztok!



    A fájásgyengeségből nálunk se lett császár (pedig 37 voltam, elég nagy babával, de a doki "természetes"-szülés-párti - így vákuum lett:-(



    Egy tv-riportban nyilatkozott vmelyik vidéki klinika vezetője, Ő azt emelte ki, hogy a 40 feletti, vagy esetleg lombikos kismamáknál azért döntenek a császár mellett, mert nem akarják kockára tenni a nehezen létrejött utód életét/egészségét egy esetleges nehéz természetes szüléssel. Akkor kicsit fura volt ezt hallani (császár=biztonságos születés), de a szülőszobán azért átértékeltem a véleményemet...



    Ismerősök között van3-4-5 gyerekes. Egybehangzóan azt mondják, a 2. a legkönnyebb szülés, meg a 4. De a páratlanok nem:-)

  • 2008.07.14 19:07:26verkaverka

    Érdekes, én pont azt olvastam hogy császárnál több gyerek hal meg. Lehet persze hogy nehezebb érte hibáztatni az orvost...

  • 2008.07.14 19:17:23yukikoka

    verkaverka, így is van. Dunát lehetne rekeszteni az olyan perekkel, amelyeket indokoltnak tartott császármetszés elmaradása, tehát feltételezett orvosi mulasztás miatt indítanak. Olyan már jóval kevesebb van - ha van egyáltalán -amelyet felesleges császár miatt indítanak.

    Én mindkét gyermekemet korai burokrepedés után, fájásgyengeséggel szültem, és bár a burokrepedés után mesterségesen, oxytocinnal keltett fájások miatt már a végrendeletemet fogalmaztam, örültem, hogy végül nem kellett a műtét, bár a nagyobbik lányomnál beilleszkedési rendellenesség is volt. Igaz, volt minden, kézzel tágítás, hasnyomás, móka-kacagás:) Ami az életkort illeti, erről nem tudok nyilatkozni, de hiszek a kutatóknak. Én 27, illletve 30 voltam, amikor szültem, most 32 leszek a harmadiknál. ja és mindenki azzal paráztat, hogy a harmadik szülés a legrosszabb, pedig nekem a második sem volt fáklyásmenet. Nyugtasson már meg valaki, hogy ez csak hülye számmisztika:)

  • 2008.07.14 19:20:58verkaverka

    Ez csak hülye számmisztika!

  • 2008.07.14 19:31:50yukikoka

    Köszi, Verkaverka! Tudtam, hogy rád számíthatok:)))

  • 2008.07.14 19:56:57míramira

    Mikor szültem volt bent egy csaj és külön lóvézott a dokinak hogy csak is altatásban szeretné ha kivennék a gyereket.stb....





    Hát őt sajnáltam hogy nem tudja meg milyen érzés megszülni.



    Doki természetesen eltette a boritékot.

  • 2008.07.14 19:59:49huhhh

    "Kíváncsi vagyok rá, hogy ha nem az elsőt, hanem mondjuk a 8.-at vagy 11.-et szülnénk 40 körül, vajon akkor is ugyanilyen lenne-e a császár arány."



    Bocsánat, paramami, ez kimaradt az összefoglalóból, pedig az eredeti cikkben benne volt. Szóval nagyjából ugyanazokat az arányokat kapták minden csoportban, ha a korábbi szülések száma szerint csoportosították a résztvevőket. Vagyis az először szülőknél sem volt nagyobb a kockázat, mint a sokadszor szülőknél. Azt már csak én teszem hozzá, hogy manapság ez általában 2-3-4-5 szülést jelenthetett, mert ma már kevesen szülnek 16 vagy 10 gyereket, mint az általad említett híres elődök.

  • 2008.07.14 20:02:02huhhh

    Yukikoka, kicsit lemaradtam, mert csak most értem haza, de akkor tessék: ez csak hülye számmisztika! :))

  • 2008.07.14 20:51:26yukikoka

    Huhhh, köszi:) Végül is mindegy, mert én elhatároztam, hogy ezt a gyerkőcöt tényleg két óra alatt kipottyantom majd, mielőtt a dokim - aki úgy félt engem, mint egy kis porcelánbabát - kettőt pisloghatna:)



    Érdekes, amit az előző hozzászólásban írsz, mert valahogy mindig azt hallja az ember, hogy nemcsak a mama életkora számít, hanem az is, hogy hányadik bébit szüli. Azt szokták mondani - ezek szerint nem biztos, hogy megalapozottan - , hogy kockázatosabb pl. 38 évesen szülni az elsőt, mint a többediket.



    Miramira,

    Én meg a gyereket sajnálom, elsősorban neki nem mindegy. Hogy anyuka lemond a szülésről az az ő dolga, ezért nem fogom sajnálni. Azokat sajnálom, akik mindent megtesznek, hogy szülhessenek - elsősorban a gyerek, és nem a saját érdekükben - és mégis császár a vége. De a lényeg, hogy ha baj van, ott a műtét, ami életet menthet, és amelyet feleslegesen nem volna szabad alkalmazni. Érdekelne, vajon a doki hogyan dokumentálta ezt az "indokolt" beavatkozást

  • 2008.07.14 21:24:05Pandi

    Yukikoka



    Ez csak hülye számmisztika!



    (Bocsi, nálunk meg vihar volt, oszt net nyet.:))

  • 2008.07.14 21:26:16Cyr

    AnniPanni: "Ismerősök között van3-4-5 gyerekes. Egybehangzóan azt mondják, a 2. a legkönnyebb szülés, meg a 4. De a páratlanok nem:-)"



    A próféta szóljon belőled!

  • 2008.07.14 21:28:26Cyr

    yukikoka: Ez csak hülye számmisztika. De nagyon gatya volt a harmadik. Nekem. Neked tuti nem lesz az, megigérem :)

  • 2008.07.14 21:30:20Sz.Zsofi

    Haliho!! Én márciusban szültem szintén császárral igaz 13órát hagytak hogy hátha kijön magától.. már 1 hete túl volt hordva nem is volt semmi fájásom,reggel 10kor kezdték adni azt oxitocint és mindig ahogy emelték 2-5 percig voltak fájások és azt mondták a dokik hogy hozzászokik a szervezetem...aztán olyan fájásaim voltam máreste hogy dupla oxitocint kaptam hánytam tőle alig bírtam beszélni az nem tudom mitől volt és végül is 23:00kor úgy döbntöttek hogy kiveszik a babát.. és nekem is az volt a zárójelentésen hogy fájásgyengeség miatt volt a császár.. pedig én is fiatal vagyok... (1hónapja töltöttem a 22-t):)

  • 2008.07.14 21:48:30fehérvirág

    Én nem mondtam le a szülésről, az orvos döntött így 24 órás vajúdás után, 43. héten, mind a kétszer. igaza volt, nem tudtam volna megszülni a méreteimmhez képest nagy babáimat. A másodikkal bele is halhattam volna, mert a lepényem nem vált le, a méhfallal óhajtott távozni. De a császár miatt megúsztam, gondosan leaplikálták és élek, bár sok vért kaptam, de túléltem.

    mai napig kudarcként élem meg azonban, hogy nem hüvelyi úton szültem, mindennek ellenére. Ez a beidegződés és a hagyomány? Közítélet? Passz.

  • 2008.07.14 22:02:55Békanőci

    Barátnőm, aki harminchárom éves, egy hónapja szült császárral. Pici, baba nélkül negyvenöt kiló úgy, hogy negyvennel lett terhes. Szeretett volna hüvelyi úton szülni(mint a nagy többség), de tudta, hogy méretei miatt esélyes a műtétre.

    Vajúdott 28 órát, a végén a tolófájások között elaludt a szülőágyon(!), mikor a férje nem túl kedvesen elkapta a két orvost aki vezényelte az eseményt, hogy ugyanmirevárnakmég, mire betolták a műtőbe. Baba 3300gramm, de arccal előre beszorult a szülőcsatornába, visszafele is alig tudták kiszedni.

    Hálistennek jól vannak. De azt mondta, a másodikat csak úgy, ha tutira garantálják, hogy semmit nem fog érezni belőle.

  • 2008.07.15 10:49:29AnniPanni

    Yukikoka: azt sajnos nagyon nehéz bizonyítani, ha egy császár indokolatlan volt.



    Úgy látom, többen is beleszaladtak a 15-24 óra vajúdás után császár szituba. Ami szerintem a legrosszabb, mert totál kimeríti az anyát meg a gyereket is.

    Mi megúsztuk (???) vákuummal (a 23.órában), de napokig csak pihegtünk, vérszegények voltunk, gyerek jobban sárgult a puklik miatt.. Ennek fényében nekem nem lenne lelkiismeretfurdalásom egy jól sikerült császár miatt.

    Lehet, hogy nem vagyok egy tipikus ősanya, de ha már van rá mód, szerintem felesleges hagyni szenvedni anyát-gyereket. Vannak előrelátható akadályok, ha elindul a szülés (tudom, ez fontos), akkor azért nem kellene fölöslegesen 15-20 órákat várni (amíg jól életveszélybe kerül vki, és aztán lehet megmenteni).

  • 2008.07.15 12:22:06yukikoka

    Lányok, köszi a biztatást:))) Cyr, te a negyediket várod?



    Annipanni, pont erre utaltam, hogy nem lehet bizonyítani, hogy felesleges volt a csaszi, ezért nem szól emiatt senki, míg a másik lehetőségnél sokkal inkább van esély az elmarasztalásra, bár azzal utólag nem sokra mennek sajnos.

    Én sem vagyok ősanya, egymásba is futottunk a Gerébes topicban, de valamiért nem voltunk azonos állásponton, pedig én pont a kórházi szülés mellett tettem le a voksom, épp azért, amit most leírtál (azzal, hogy az otthonszülést sem ellenzem természetesen). És senkinek ne legyen lelkiismeretfurdalása a császár miatt, ha az életmentő volt baba és/vagy mama szempontjából,ahogy az Békanőci barátnője vagy Fehérvirág esetében volt, illetve ha valami előrelátható súlyos komplikáció kivédése volt a célja, pl. Sz.Zsofi esetében (és ahogy nálad is lehetett volna, mert a vákuum nem éppen egy humánus módszer, csak van, amikor már nem lehet elvégezni a császárt)

    tehát egy szóval sem mondtam, hogy hagyják anyát feleslegesen szenvedni. Felesleges császár viszont tuti, hogy sok van, mert a 30-40 % nem lehet reális. Környezetemben többen vannak, akik kérték a császárt, és mindig meg tudta indokolni a doki, hogy miért történt. Vagy mondjuk betöltött 40-41. héten, indítás helyett császár - ez is gyakori. Csak erre utaltam. Vannak ugyanis sokan, akik úgy érzik, nem volt indokolt a császár, csak kényelmi vagy egyéb szempont indokolta, és ők aztán tényleg szenvednek attól, hogy nem kaptak lehetőséget a hüvelyi szülésre. Akinek meg kellett a császár (nekem is lehet még benne részem, ahogy az első szülésnél sem kellett sok hozzá...), az is ugyanúgy világra hozott egy gyereket, mint aki hüvelyi úton szült, és aki ezért bántani meri, az egy érzéketlen és tudatlan barom.

  • 2008.07.15 13:35:55AnniPanni

    yukikoka: a bizonyíték dolgot csak kiegészítésként írtam, meg hátha vkinek van ötlete.

    Szülés ügyben egyetértünk, aki életet ad egy gyermekenek, mindegy, hogy milyen módon, az szült és kész.

    De kár "sajnálni", hogy kimaradt a hüvelyi szülés "élménye". Egy másik posztban írta vki, hogy hadd ne sajnálja már, hogy odalenn olyan, mint egy nem szült nőci, és a gyermekágy alatt "csak" a hasi sebe fájt, nem a gátja, aranyere... ÉS igaza van! Nem vagyok híve a kérésre történő császározásnak (bár, ha jobban belegondolok, az első horror után....), de ha kell, akkor kell és kész. Aki ettől kevesebbre tartja az anyát, elmehet a bánatba...

  • 2008.07.15 13:58:28Pinpili

    A barátnőm jó multkor kérdezte tőlem, hogy akit császáróznak lehete egyből kéretni hasplasztikát? Sajnos egy vele született betegség miatt nem szülhet természetes úton, viszont ha már császározzák nem is rossz ötlet ha egyből megszabadítják a nagy hasától.

    Tényleg ez lehetsége? Vagy hogy is van ez?

  • 2008.07.15 14:21:00cozumel

    Pinpili



    ikerterhesseg utan tamogatta a TB, de mar nem...csak akkor csinaljak meg, ha nagyon csunyan szetcsusznak az izmok a terhesseg alatt, es a belso szerveket ugymond nem tartja mar, tehat (elet)veszelyes a mamara nezve hosszutavon

  • 2008.07.15 15:19:36yukikoka

    Annipanni, én nem sajnálom "zsigerből a császáros nőket, nekem is van ilyen ismerősöm és családtagom, nem is egy (amúgy sem téma ez velük, nem erről szoktunk beszélgetni, valahogy nem fontos nekünk, hogyan szült a másik:)én csak azt a nőt sajnálom, aki maga is sajnálja, hogy kimaradt neki a hüvelyi szülés (direkt nem írtam az "élmény" szót, nekem kicsi pejoratív hangzása van ilyen értelemben). Pontosabban ez inkább a gyereknek rossz, szóval ha én belefutok egy császárba, ha lehet, kérem majd, hogy vajúdhassak előtte kicsit, nekem tuti nem jobb, de a gyereknek igen. Kivéve persze, ha valami kontraindikálja, pl. észhelyzet, magas vérnyomás stb. De a császárok többsége elektív, porgramozott csaszi, és sok esetben nem volna kizárt a vajúdás, csak enélkül kényelmesebb.

    Akinek kell a császár, annak kell. Ez nem értékítélet kérdése. Én eddig sem ítélkeztem. Azért meg hadd ne sajnáljam magam, hogy odalent nem vagyok olyan, mint azelőtt, meg hogy ott vágtak meg repedtem, mert ez meg már a ló túloldala.

  • 2008.07.15 15:32:30AnniPanni

    yukikoka: Azt hiszem, félreértettél. Én is azt gondolom, kell a vajúdás, és nem jó az indokolatlan, programozott császár. A vágás-repedés dolgot pedig példaként írtam, mi az, amivel a császáros "visszavághat", ha emiatt cseszegetik.

    ÉS nem mondtam, hogy ítélkezel.



    Amúgy, nagyjából egyet értünk:-))

  • 2008.07.15 15:39:35yukikoka

    Annipanni, ok:) Aki cseszegeti a császárost, az megérdemli a visszavágást:)

  • 2008.07.15 21:32:39Cyr

    yukikoka: Ehe :)

  • 2008.07.15 21:41:32yukikoka

    Cyr, mi az az ehe?:)

  • 2008.07.15 22:04:47Cyr

    yukikoka: Az egy egész hétköznap esti kifejezésmód, amikor a Vadak ágyba parancsolása után már csak ilyen jön ki belőlem :)

    Egyébként bővebben kifejtve az ehe = eeeeeegen, a negyediket várom :))))

  • 2008.07.15 22:07:50yukikoka

    Cyr, mindig tanul az ember:) te hol jársz? Én betöltött 22 hétnél. Ja, elég ha csak egy számot írsz, az estére való tekintettel:)

  • 2008.07.15 22:24:04Cyr

    Jóvanna, szépen, egész mondatban válaszolok, ahogy tanították, a Vadak még úgyis balhéznak, úgyhogy az alvásomnak egyelőre annyi... :)



    Szóval a 32. hét derekát tiprom, akarom mondani, az én derekamat tiporja igen intenzíven Pocaktesó, vagyis Gamma Hím, amiből kiderül, hogy van két lányom, no meg egy fiam külsőleg, korukat tekintve 5,5 év; mingyá' 4 év és mingyá' 16 hó.

  • 2008.07.15 22:45:15yukikoka

    Cyr, gratulálok!:) Nekem külsőleg két lányom van, belsőleg meg egy harmadik:) Külső dedek életkora majdnem 5 és majdnem 2, nem így terveztük ugyan a korkülönbségeket, de csak így jött össze, pedig kevesebb jobb lett volna.

    Remélem pocakban lakozó fiúgyermek leszáll a derekadról, és hagy aludni, csakúgy, mint testvérei. Nekem most csak egy gyerek van itt (alszik:), nagyobbik ma este nagyszülőzik, alfa hím pedig ügyel. Jó éjt!

Blogok, amiket olvasunk

MAI MANÓ 6 híres első kép a természettudomány világából

A tornádóról egészen odáig a legtöbben azt hitték, csak valami babonás mendemonda, ami nem is létezik. Híres első képek.

SCHRÖDINGER Közeli vagy távoli jövő a fejátültetés?

A sajtóban néha elő-előbukkan egy hangzatos főcím, néha olyan is, amely 2017 végére már komplett fejátültetést is sugall. Mennyi igazság lehet ezekben? Hol tart a tudomány jelenleg?

HEALTH A legjobb módszer, ha leszoknál a dohányzásra

A leszokás sikerrátája "natúrban" csak 5-7 százalék. Ha viszont felkészülten állsz neki, ezt 50-70 százalékra növelheted. Leszokás lépésről, lépésre.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta