SZÜLŐSÉG

Futball-labdát kinyomni egy teniszlabdányi lyukon

2008. július 12., szombat 14:25

Mert hogy miért ne meséljem el én is a saját szülésemet, amely minden bizonnyal egyike a mai magyarországi szokványszülések egyikének. Nincs benne semmi alternatív, meglepő, váratlan pozitív vagy negatív fordulat – közhely annál több, mégpedig a mai magyar rögvalóság közhelyei.

Azzal kezdődött az egész, hogy öt nappal szülés előtt (akkor még nem tudtam, persze, hogy ennyi lesz belőle) a betöltött 41. héten túlhordás miatt felvettek a szekszárdi Balassa kórház nőgyógyászati osztályára. A várakozás napjai lassan teltek, csak a napi UH és a két NST jelentett némi változatosságot (az ötödik nap végére megtanultam, hogyan kell légzéstechnikával az NST méhösszehúzódás-görbéjét szinuszgörbe formájúra alakítani – persze, ezek nem voltak akkora kilengések, hogy bárki is fájásnak nézze őket, de azért a szülésznő megjegyezte, hogy ilyet még nem látott. :-)). Magammal vittem a Hollókirály c. szép, vaskos kötetet is a kórházba – sajnos, az már a könyvről árulkodik, hogy öt napig kellett küzdenem vele, de végül sikerült még a szülés előtt végigolvasnom.

No, aztán eljött a következő hét eleje, és ismét levonultam NST-re. Kaptam oxytocint, amitől szép fájásaim lettek (az előző héten is kaptam oxytocint, de akkor meg sem rezdült a méhösszehúzódás-görbe), ezért az orvosom közölte: akkor ma szülünk, költözzek le a szülészetre a nőgyógyászatról.

Elmentem, összecsomagoltam, de mire visszaértem a szülőszobára, egy gramm fájásom nem volt. Megkérdeztem, mikorra hívjam kb. a férjemet, azt mondták, ráér. Felhívtam, mondtam neki, hogy szülünk, de ráér. Aztán kikapcsoltam a mobilomat, és alávetettem magam az ilyenkor szokásos borotválásnak és beöntésnek. Még igazán kellemetlen sem volt, csak azt nem értettem, ennyire nem létező fájásokkal hogy fogok szülni. Aztán bementem az alternatív szobába – mert, ugye, felvételkor az alternatív szobát kértem –, ott délelőtt 10 órakor visszakötöttek az NST-re és az oxytocinra. No, ebben a pillanatban, ugye, már tökmindegy volt, hogy alternatív-e a szoba, vagy sem: a bent töltött öt nap után már bárhol szívesen megszültem volna, még a nagy szülőszobában is, ahol három szülőágy állt egymás mellett. (Mindegyik ismerős lett volna: az NST-k alatt összebarátkoztam én az egész berendezéssel.)

Szóval folyt belém az oxytocin, és szép egyperces fájásokat csinált. Ott ültem tök egyedül, és nem tudtam, mikorra is kellene behívni a férjemet, ezért amikor a legközelebb előkerült egy szülésznő, megkérdeztem. „Hát még nem hívta?” – nézett rám elkerekedett szemmel. Erre nem válaszoltam (hiszen ők mondták, hogy még nem kell…) – hanem kértem a mobilomat. Lett erre ribillió, végre aztán rájöttek, hogy eddigi szobatársamat megkérik, hogy bányássza elő a cuccaim közül. Fél órával később megkaptam, ekkor már jó kétujjnyira ki voltam tágulva, ezért felhívtam a férjemet, és intettem, hogy siessen.

Közben elüldögéltem az alternatív ágyon, és azon gondolkodtam, miért is mondják, hogy fájdalmas a szülés? A fájások erősek voltak a masina szerint, de inkább kellemetlennek éreztem őket, mint fájdalmasnak (semmilyen fájdalomcsillapítást nem kértem), de például az orvos félóránkénti ellenőrzéseit még kellemetlenebbnek találtam. Aztán végre egy órára megjött a férjem (öltönyben, nyakkendőben – rajta a zöld műtősruha; mit ne mondjak, jót derültem rajta), meg a druszám, egy Eta nevű szülésznő, aki kérdezés nélkül fekvőre állította az ágyat.

Máig nem értem, miért.

De az egyszer biztos, hogy ezek után a „fájás” szó igen-igen határozott értelmet nyert a fejemben. És nem és nem értettem: miért nem ülhetek, amikor úgy nem fájt, és rendesen tágultam? Ezt a kérdést a mai napig az „Amire nincs magyarázat” kategóriában őrizgetem. Igaz, lehet, hogy egyébként is növekedett volna a fájások intenzitása, mivel közvetlenül a lefektetés után repesztett burkot az orvos. Árgus szemmel néztem a mindenhonnan folydogáló vizet, és aggodalmasan kérdezgettem: ugye, tiszta? Ugye, nem kakilt bele? – De nem, minden rendben volt, a baba szíve is szépen vert.

Megnyugodtam, fájhattam tovább.

A következő két órában minden egyes fájás végén eszembe jutott a régi vicc: „Mi a jó abban, ha megvernek? – Amikor abbahagyják.” Kicsit fura volt elképzelni, hogy van „kívül” egy olyan világ, ahol nem fáj, ahol emberek tévét néznek, meg a közértben vásárolnak, és még furább, hogy valaha én is oda tartoztam, sőt, tartozni fogok. A velem szemben lévő falióra mutatóit mintha határozott kézzel egy pontba szegezték volna, olyan lassan múlott az idő.

Fontos még megjegyeznem, hogy mindeközben szép folyamatosan rettegtem, hogy egyszercsak a nagy magzatra való tekintettel (akit már a 32. héten 3200 grammnak becsültek) betolnak a műtőbe, és császár. Valahányszor megjelent az orvosom, bárhogy is fájt, rögtön azzal estem neki: ugye, nem lesz császár? (A végén már nagyon csúnyán nézett a kérdés miatt, és mindig azt válaszolta, hogy erre a kérdésre nem lehet válaszolni – ha kell, akkor lesz.)

És akkor jött az egész szülés legrosszabb része: amikor már tolófájások vannak, de még nem teljesen nyitott a méhszáj, és nem szabad nyomni. A fájások „ellihegése” volt az egész gyötrődés csúcspontja. Mindeközben, amikor hallottam, hogy Ármin szívverése időnként lelassul, kis híján pánikba estem, de utólag láttam a szalagon, hogy a leglassabb pulzus 98 volt, és ez is kb. 5 másodpercig tartott. De azért rettegtem, hogy valami baja esik, az ilyen pillanatokban az sem érdekelt volna, ha az ő érdekében hosszában felvágnak. Vagy keresztbe. Csak Árminnak baja ne essen.

Aztán hirtelen azt vettem észre, hogy leválasztják és eltolják az ágy végét.

– Mindjárt vége – biztatott az orvos, és kb. ekkor legalább a császár-parát lezárhattam.

A térdemet fel kellett húzni a vállamig, és nyomni kellett.

Hát, nem tudom, ki hogy volt vele, de én úgy éreztem, mintha egy teniszlabdányi lyukon próbálnék átpasszírozni egy futball-labdát. S ahogy a kezemmel tartottam a térdeimet a vállamnál, lassan csökkentek a fájások. Nem értettem, mi történt, de akkor, mivel Ármin már a szülőcsatornában volt, és akkor voltak azok a „nagyon lassú” pulzusok, félelmemben szó szerint izomból, három nyomásra kitoltam a gyereket. Ami, ugye, azért nem semmi, mert az illető gyerek 4310 grammal született. (Utólag jöttem csak rá, hogy amikor behajlítottam a kezemet, megszűnt az oxytocin-áramlás, és ezáltal a fájásaim is.) Időközben valamikor gátat metszettek, de ebből semmit sem éreztem, aztán egyszerre csak ott volt Ármin, aki földi pályafutását azzal kezdte, hogy elegánsan lepisilte a lábamat. Felültem (a hasam, amely addig óriási volt, nem volt sehol), és amikor a szülésznő a kezembe adta, magamhoz szorítottam.

Amikor később elvitték, az orvos nekifogott a varrásnak. Éreztem, hogy mit csinál, de nem fájt. Olyan jó kedvem volt, hogy csak nevetni tudtam. (A jó, öreg adrenalin még nem ürült ki a véremből…) Ha akkor fel kellett volna állnom, és gyalog a szobámba mennem, simán képes lettem volna rá. Egy félórával később (adrenalinmentes vérrel) már alig bírtam a műtőskocsiról a kórházi ágyra átkepeszteni. Ott ültünk a férjemmel, még egy kissé kábán, amikor egyszerre csak kopogtak, és a csecsemősnővér behozta Ármint. Csak mi hárman voltunk a szobában. Akkor esett le igazán, hogy Ármin tényleg megérkezett.

És azt kell mondjam, minden művi beavatkozás, szülésindítás, burokrepesztés, oxytocin-csöpögtetés, az összes bevérzésem, aranyerem, folyásom és fájásom ellenére olyan boldog voltam, hogy akár már ott és akkor is szívesen újra végigcsináltam volna, ha muszáj.

Annyira nem fájt az egész, mint amennyire jó volt: életem eddigi legnagyobb élménye. S hogy stílszerűen zárjam le ;-), a Bibliát is idézem:

„Amikor az asszony szül, fájdalma van, mert eljött az ő órája, de amikor megszülte gyermekét, nem emlékszik többé a gyötrelemre az öröm miatt, hogy ember született a világra.” (Jn 16,21)

Enahma



Ön is szeretné megosztani olvasóinkkal szüléstörténetét? Küldje el nekünk a poronty@mail.velvet.hu címre!

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2008.07.12 21:47:00Különálló

    Hehe, akkor tudom, ki vagy. :-)) Én talán a Hollókirály miatt lettem gyanús? Pedig azt ki sem vittem a folyosóra... :-)

  • 2008.07.12 23:41:35Vowel

    és is szívből örülök ennek a pozitív szüléstörténetnek, és hogy ilyen csodaszép ajándékot kaptatok.És még annak is örülkö, hogy ennyi pozitív változás is történt már szekszárdon (ahol első gyermekemet szültem, és még ma is ökölbe rándul a kezem, ha csak azokra a napokra gondolok!) Örülök, hogy már nem a tolókocsin kell kint feküdni a folyosón, ha a pároddal akarod azt a két órás időt együtt tölteni, és annak is örülök, h nem csak fél nappal később kapod meg a gyermekedet szülés után.

    Tényleg JÓ volt ezt olvasni! Talán már ott is tisztulnak a fejek.

  • 2008.07.13 00:36:12pirosalma

    Vowel



    Én is örülnék, ha tisztulnának...:)Eddig nem túl biztatóakat hallottam.



    Valszeg itten szülök majd én is, ha majd! :)

  • 2008.07.13 08:13:19málnabokor26

    Enahma!



    Igen! Egyszer mintha mondtad volna mit olvasol és biztos arra vár a baba hogy végigolvasd!:D

  • 2008.07.13 08:19:11málnabokor26

    Vowel!



    Ki kell hogy ábrándítsalak! A folyosóra tolnak ki 2 órára ha együtt akarsz lenni a fárjeddel!De ha eme csodás 2 óra után kikerülsz szobára odamehet a férjed (napközben biztos)és a babát is kiviszik. Sajnos ezt nem tapasztalatból mondom, mert nekem császár lett végül, de ott feküdtem visszatartáson 7 hetet, uh. sok mindent láttam és hallottam. :)

    Szóval kis lépésekben de haladnak az új főorvossal....

  • 2008.07.13 09:05:47marcangoló

    Azért hadd sírjak megint egyet a bonyhádi szülészetért...

  • 2008.07.13 09:07:48marcangoló

    Enahma, gratulálok, csodaszép babaátok van! :-)

  • 2008.07.13 10:58:57pirosalma

    Ja, és bocsánat!(pironkodós szmájli)



    Persze gratula Enahmának! :)

  • 2008.07.13 13:36:34Szelíd hangorkán

    Hát Ármin csodaszép baba lett. :-) És örülök, hogy a baba termete ellenére nem lett belőle császár. Van ahol a 4 kilónál nehezebb magzatoknál vagy bármilyen "szokatlan" dolognál gondolkodás nélkül császároznak (I. sz. női klinika...). :-( Na mindegy, én is ilyen szép, egészséges kisbabát kívánok magamnak, hozzá ilyen szülést. :-))

  • 2008.07.13 14:04:48Különálló

    Hát, sajna kint kellett megvárnunk azt a két órát. Engem nem zavart, úgyis mobiltelefonáltam - ja, meg bezabáltam az ebédet, úgy fekve. :-D A hatalmas gyerek miatt ugyanis akkor már vagy két hónapja nem tudtam rendesen enni, és állandóan égett a gyomrom. Ez a probléma is egyik pillanatról a másikra megoldódott.

    Az is jó volt, hogy mire kiengedtek a kórházból egy kiló híján visszanyertem a szülés előtti súlyomat. :-)

  • 2008.07.13 14:50:31anyany

    Olvir!

    a hasonlatod a labdákról tökéletes!

  • 2008.07.13 15:26:00- anya -

    Én nem tudom, ti hogy vagytok vele, de a szülés nem csodás élmény, a szülés fáj, ezen túl kell esni, és igen, az már csodás, amikor kint van, és rajtad van a baba, és meglátod, mit alkottatok:) Az már szép élmény, és egy nagy megkönnyebbülés. A tolófájások meg halál... Azt hittem, sose lesz vége, és ahogy egyikőtök írta, igen, megáll az idő...

  • 2008.07.13 16:19:58Vowel

    még mindig a folyosón kell várni? kár.

    Nekem kicsit kényelmetlen volt, mert (mint utólag kiderült) eltörték a farokcsontomat, így eléggé fájdalmas volt azon a szaron feküdni, úgy, hogy pont OTT nyomta a hordágy fém, kereszt bigyója (gőzöm nincs mi lehet a neve).

    És tényleg, főorvos váltás történt! Remélem előbb-utóbb nem lesz rutin a gyereket-kinyomjuk-az-anyjából, mert az gyorsabb, egyszerűbb, stb...

    s bát tudom, hogy nem ezen múlik az ember boldogsága, én hat éve próbálok túllépni ezen.



    mégegyszer sok boldogságot Árminhoz!

  • 2008.07.13 16:47:22Különálló

    anyany, az nem Olvir hasonlata, hanem az enyém. :-P

    Vowel: nem vagyunk egyformák, de azért hat év alatt nem túllépni azon, hogy nem úgy sikerült a szülésed, mint szeretted volna... Ha a baba betegen születik, akkor megértem, de egyébként? Olyan nagy divat lett mostanában tökéletesen fölösleges dolgokat évekig őrizgetni, és gyötrődni rajta. Minek? A múltat úgysem lehet megváltoztatni.

  • 2008.07.13 17:31:05mrsflyvet

    én is Szekszárdon szültem a harmadikat egy éve, (a másodikat Bonyhádon, könnycseppek a bezárt kórházért tőlem is..:)

    nekem is Eta volt a szülésznőm, de csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni:) igaz, 6-ra értünk be, és 7.20kor meg is volt a babó, de az a bő egy óra pont úgy telt, ahogy én akartam- semmi borotva, semmi beöntés, semmi fekvés, semmi CTG, állva vajúdtam az alternatív szülőszobában, és csak a kitoláshoz feküdtem-ültem fel a szülőágyra. Babát egyből megkaptam, fürdetés után egyből visszahozták, és onnantól velem volt folyamatosan:) igaz, kicsit renitens módon másnap saját felelősségre útilaput kértünk, végül még egy éjjelt bennmaradtunk, mert eléggé hamar eléggé sárga lett babi, de pl. kaptam egy fotelt a kékfényes inkubátor mellé, és egész éjjel vele lehettem. másnap (születése után 2 nappal) délelőtt mentünk is haza:)) nekem legjobban az fájt, hogy a két nagyfiamat nem engedték be hozzánk a kórházba:(( Bonyhádon minden további nélkül bejöhetett az egyes számú gyermekem a frissen született kettes számúhoz:) mivel -majdan- a negyediket is valszeg Szekszárdon szülöm, remélem, még több pozitív változás történik addigra a kórházban.

  • 2008.07.13 21:33:42yuyu79

    Enahma, gratulálok a kisfiadhoz, meg a szép szüléstörténethez is...



    A pozitív változásoknak én is örülök, de meglátjuk milyen személyes tapasztalataim lesznek kb 1 hónap múlva...

  • 2008.07.13 21:56:46zelzele

    Az en kicsim Arvin...:-))))

  • 2008.07.13 22:21:04Vowel

    Enahma,

    lehet, hogy nekem ANNYIRA rossz volt? valószínű.

    És kicsit fáj, h amiatt a csonttörés miatt a harmadik gyerekemet már alig tudtam kihordani. A huszadik héttől szinte mozdulni sem bírtam. Negyedikre meg csak félve merek gondolni emiatt, de ugye ne legyen telhetetlen az ember.

    Szóval, felejtenék én, de nehézkes... Ja, és azért sokat enyhült a haragom/fájdalmam az elmúlt évek során, de azt hiszem az lesz az igazi, amikor már csak a vállamat rándítom, ha az első szülésemre gondolok.



    és picit fáj az a hozzáállás, hogy "de örülj, h egészséges a gyereked!" igen, örülök, de ez a gyerek egy pillanatig sem forgott veszélyben. Tehát nem emiatt rángatták ki belőlem. Hanem, valszeg azért, mert az az orvos huszonpár éve még így tanulta az egyetemen, és talán el sem jutott még hozzá, hogy ma már másként is lehet....:D

  • 2008.07.14 00:25:01Miss Marple

    Bömböltem kicsit, jó volt olvasni!

    Isten éltessen titeket ezzel a szép maszatos-csatakos babával! (Na jó, megfürdetve is aranyos! :) )

  • 2008.07.14 11:02:00Békanőci

    Enahma, gratulálok én is a csudiszép babához, jó egészséget Nektek! :)



    Szekszárdon szültem én is tavasszal egy éve, tiszta dézsavüm van... Eta is volt. :D





    Most nem azért, de nem intézhetnénk erre a környékre egy Poronty találkozót? Kíváncsi lennék a kedves társaságra!

    Ha valakit érdekelne egy regionális baba-mama-papa-kutya-macska randi, becsszóra, adok címet, szervezkedjünk!





    Valakííííííííííííí!!!

  • 2008.07.14 11:40:50nele

    Gratulálok én is!



    Azért nekem nem annyira pozitív ez a szüléstörténet, ha az ilyen mondatokat figyelembe veszem:

    "egy Eta nevű szülésznő, aki kérdezés nélkül fekvőre állította az ágyat.

    Máig nem értem, miért.... És nem és nem értettem: miért nem ülhetek, amikor úgy nem fájt, és rendesen tágultam? Ezt a kérdést a mai napig az „Amire nincs magyarázat” kategóriában őrizgetem"" +

    "A térdemet fel kellett húzni a vállamig, és nyomni kellett".



    Távol áll tőlem, hogy számon kérjem az írótól, miért hagyta annyiban a dolgot, de én azt gondolom, hogy én egy ilyen helyzetben erőteljesen tiltakoznék.

  • 2008.07.14 13:52:32verácska26

    Azért jó hogy vannak ilyen könnyü szülések is!Az enyém borzasztó volt és majdnem 24 óráig tartott,igaz igy 3 hét elteltével már annyira nem is fájt!

  • 2008.07.14 13:58:20B-

    Enahma: szerintem semmi értelme sincs azt tanácsolni valakinek, akit fájdalom ért, hogy "lépj túl rajta". Szerintem neki sincs más vágya, mint hogy túlépjen rajta, de ez nem mindig lehetséges. És azzal megvádolni valakit, hogy divatból rágódik a múlton, nem kifejezetten ízléses dolog.



    Szerintem is szörnyű dolog, ha az orvos oda nem figyelésből a csontodat töri, ami ráadásul kihat a következő terhességedre is. Ezen maximum akkor lehet túllépni, ha a környezeted nem kezeli le a problémádat, hanem elismeri, hogy méltánytalanság ért, amit ráadásul nem is lehet helyrehozni. Innen lehet egyáltalán elindulni valamerre. A probléma tagadására nem lehet építkezni. Persze az se lenne hátrány, ha az orvos elismerné, hogy hibázott, de ez inkább science.fiction kategória kis hazánkban.

  • 2008.07.14 14:18:11Különálló

    B-

    ha végigolvasod a posztokat, láthatod, hogy csak utólag derült ki, miért is volt annyira rossz Vowel szülése.

    Az igaz, hogy nem volt szép tőlem az előző poszt, ezért bocsánatot is kérek érte.



    De hadd magyarázzam a bizonyítványomat.

    Talán azért voltam valóban tapintatlan Vowelhez, mert saját barátaim között és a családban is ismerek olyan nőt, aki képtelen túltenni magát azon, hogy nem úgy szült, ahogy elképzelte: vagy mert császározták, vagy mert fájásgyengeség miatt oxytocint kapott, vagy mert helyhiány miatt nem kapott helyet a rooming-inben, és még most, több év után is hangos sóhajok közepette emlegeti az ügyet, és nem tud túllépni rajta.

    Sajnos nincs igazad abban - és most már egyáltalán nem Vowelről beszélek! -, hogy mindenki túl akar lépni az őt ért fájdalmon. Éppen ellenkezőleg. Vannak, akik szeretnek nagyokat sóhajtozva mártírt játszani, a bajaikat megoldás helyett konzerválni és újra és újra elővenni - csak azért, mert ez az egyetlen módja annak, hogy valakinek érezzék magukat. És nem veszik észre, hogy a környezetük nagyon sokszor emiatt fordul el tőlük.



    A túllépésen pedig nem a szőnyeg alá söprést és a tagadást értem, hanem az egyébként is megváltoztathatatlan múlt elengedését. Volt. Elmúlt.



    nele, Okoska: tényleg nem pozitív. Nem is olyan akart lenni, inkább egyszerűen informatív, főleg azoknak, akik még nem estek át ilyesmin, vagy még előtte vannak. Én terhesen szerettem szüléstörténeteket olvasni. :-)

  • 2008.07.14 14:27:44hópihe

    Gratulálok a babához! :-)



    Csodaszép az idézet a végén!!! Ennél szebbet nem is lehetett volna írni, pedig nem vagyok egy nagy hívő... De ez mennyire igaz!

  • 2008.07.14 14:56:25Vierre_

    Már akinek. :))) Sztem nem igaz. :)) Én sosem feledem :))))) de kinekapapkinekapapnövendék :)

  • 2008.07.14 15:29:19Vierre_

    jaaaaa, hogy ez nekem nem jutott eszembe, izé jaja biztos kaptam :DDDD

  • 2008.07.14 15:41:03cozumel

    ja, az idezet?

    Hat azt egyertelmuen ficko irta :-)))

  • 2008.07.14 16:00:02Különálló

    Vierre_, ez költői nyelv, amely "azt akarja mondani", hogy sokkal nagyobb az asszony öröme a gyermek miatt, mint előzőleg a fájdalma volt.

    Tudod, a költői nyelv olyan, mint amikor József Attila azt írja: "Szeretlek (...) mint mélyüket a hallgatag vermek". Egy ilyen többszörösen átvitt metaforára nem lehet azt mondani, hogy "nem igaz", legfeljebb csak azt, hogy "nem tetszik". :-P

  • 2008.07.14 16:02:57Különálló

    Mármint nem lehet azt mondani, hogy "nem igaz, mert a vermek

    ad 1 nem hallgatagok

    ad 2 nem éreznek

    ad 3 honnan tudja a költő?"

    ;-)

  • 2008.07.14 16:41:53málnabokor26

    Ez egy nagyon jól megírt szüléstörténet!:) És a stílustól pozitív hatást kelt. :)

    Nagyon ritka az a szüléstörténet amely tényleg pozitív és vigyorogva éli át egy nő. Fáj és a fájdalom sosem jó méghogyha egy baba is a vége. :)

    Egyenlőre én sem tudtam teljes mértékben feldolgozni azt, hogy nem sikerült megszülnöm a fiam, bár még csak 4 hónapja történt, de dolgozom rajta. Úgy érzem, hogy az én hibámból történt ahogy történt, bár a doki nyugtatgatott hogy én mindent megtettem...mindegy , hosszú lenne leírni mit is érzek valójában, de per pillanat úgy érzem csak az segítene a teljes "gyógyulásban" ha a következő babát meg tudnám szülni.





    Én benne lennék egy a környéken rendezett taliban.:)

  • 2008.07.14 18:14:51Vowel

    Vajon miért nem küldte el az előbbi hszemet?



    Még néhány gondoltam akkor, és nem festem feketébbre a képet, mint amilyen.



    Nem csak a csontom fáj, hanem az is, hogy ezt tették velem, és a gyerekkel, ráadásul a "beleegyezésemmel", hiszen első gyerekkel, zéró tapasztalattal eszembe sem jutott, hogy ilyenek megtörténhetnek.

    Volt itt kézzel tágítás, amiért a doki később hátba veregette magát, mondván, hogy így mennyivel gyorsabb volt az egész. Volt rutin-oxitocin, aztán gyerek kinyomása anyából, gyakorlatilag a segítségem nélkül. Furi is volt, hogy első gyereknél, második nyomsára kint van a majd négykilós gyerek.



    nagyon rossz volt, hogy azonnal elvágták a köldökzsinórt, ha tudtam volna, hogy valahol az országban ez még így megy, akkor már előtte megkértem volna, hogy ne! Nem sokkal szülés után elvitték a gyereket, pedig ez ma már elég nyilvánvaló, hogy mennyire fontos a korai kötődés, anyának, babának. Ha baj van, természetesen ezek a dolgok máris nem fontosak, de itt nem volt baj. Ha tudtam volna, hogy elviszik, már előre összeszedtem volna a bátorságomat, hogy ne engedjem! Gyakorlatilag mire feleszméltem, már ott sem volt a baba. Másnap reggel hozták.



    és a bent töltött napokról már csak azért nem mesélek, még hosszabb lennék, másrészt hallottam, hogy sokat változott, bár feláll a hátamon a szőr, ha azt hallom, hogy addig nem engedik le a császáros anyukákat az "akutra" amig be nem mutatták az első kakijukat. MIntha ezek az anyák kisgyerekek lennének, akik esetleg át akarnák vágni őket azzal, hogy bizony megvolt az első. :S



    bocsánat, hogy ennyire sok(k) lettem, bocsánat Enahmának, hogy nem arról beszélünk, hogy milyen gyönyörű a kisfia, pedig az!!!!



    és még egy dolog (szintén saját tapasztalat): az emberek nem azért jajongnak a bánatukon, mert ez a divat, hanem azért, mert nem képesek elengedni őket. Ez elég rossz annak is, aki folyamatosan búsul egy esetleges nem-úgy-jött-össze-szülésen, és ahogy írtátok, sokan el is fordulnak tőlük emiatt, pedig biztos nem az a céljuk a sok jajongással, hogy elüldözzenek maguk körül mindenkit.



  • 2008.07.14 19:01:34marcangoló

    Vowel, szia, ezer éve nem láttalak...

    Biztos, hogy ha nem lennének ezerszer normálisabb helyek ennél, és mindenhol ugyanúgy kéne szülni, kevésbé problémázna az ember az ilyen megaláztatásokon. De mivel vannak baba- és anyabarát kórházak, ezért felmerül a kérdés, hogy ha ott lehet emberként kezelni a szülő nőket, akkor máshol vajon miért nem?

    Nekem a két tök egyforma szülésemben csak az volt a különbség, hogy az első esetben "beteg" voltam, a másodikban pedig "ember". Ennyi pont elég. És én is problémázom az első szülésemen, pedig semmimet nem törték el, és nagyobb tragédia sem történt. Egyszerűen még sosem kerültem addig olyan helyzetbe, hogy a fejem felett dőlt el minden, és kiszolgáltatott voltam, nem egy döntésképes felnőtt.

  • 2008.07.14 20:13:27AnniPanni

    A szüléstörténet tényleg szép, de ugyanezt más máshogyan élhette volna meg. Nem kell ahhoz csonttörés, hogy nehéz legyen túllépni rajta. Egyetértek, és egyttérzek Vowellel, nekem is bögyömben még a szülési tortúra.

    Szerintem nem szabad szőnyeg alá söpörni ezeket a traumákat, ki kell magadból bszélni, írni, kiabálmi, akármi, mert különben bajt okozhatnak később. A mártírkodás valóban nem segít, de azért attól, hogy nem vki nem éri be az "örüljön, hogy egészséges a gyereke" szöveggel, még nem feltétlenül dédelgetni akarja a fájdalmát.

    Számomra is megrázó volt a bánásmód, hogy megkérdezésem nélkül döntötték el, fáj-e vagy sem, mi legyen, hogy legyen.



    "a druszám, egy Eta nevű szülésznő, aki kérdezés nélkül fekvőre állította az ágyat.



    Máig nem értem, miért." - Enahma, szerencsés alkat vagy, hogy ez nem zavart különösebben.

    A mi esetünkben a szülésznő önhatalmú döntése abszolut negatívan befolyásolta a szülés menetét. Akkor nagyon sajnáltam, hogy szemmelverésből nem készültem fel eléggé...

  • 2008.07.14 21:04:20Különálló

    "Enahma, szerencsés alkat vagy, hogy ez nem zavart különösebben."

    Persze, hogy nem, az én szülésem azért nem állt le, mert folyamatosan folyt belém az oxytocin... ;-)

  • 2008.07.14 21:14:05Vierre_

    Enahma



    most tényleg kioktatsz hogy költői nyelvezet? Most tényleg a bibliai idézetet költői nyelvezet alá veszed? Ejjj, hát akkor mesélj nekem arról melyik költő is volt, aki megírta számunra eme remek tervezetetet, embereknek, testeknek, szellemeknek, nemes s nemtelen egyedeknek, eleveneknek, melyek helyesen cselekszenek e szent elv-renszerrel, vele s mellette?



    Én nem látom hol van itt a költői nyelv, maximum a szimbólumrendszeréről lehetne értekezést tartani. Azt gondolom. :)))))



  • 2008.07.14 21:19:36Békanőci

    málnabokor26, és aki még Tolna és Baranya lakója(na jóóó... :) ), és aki még összejönne: njuszifull@gmail.com.



    Persze, ha ezzel nem vonjuk magunkra a szerkesztőség haragját! ;)

  • 2008.07.14 22:04:36Vowel

    Marcangoló,

    szia! Te nagyjából abban a cipőben, mint én! :D remélem jól vagytok!



    AnniPanni,

    mélyen egyetértek!

    és remélem, a nyugdíjas otthonban már nem erről fogunk beszélgetni, hanem a szépséges dédunokákról! ;)))

  • 2008.07.15 08:23:25Különálló

    Vierre_

    nem kioktatlak, de a Bibliában igenis sok helyen költői a megfogalmazás, azaz a szerzők gyakran élnek a költészet olyan elemeivel, mint az allegória, hasonlat, megszemélyesítés, metafora, illetve a korabeli sémi technikai-költői eszközöket (parallelizmus, enjambement, alliteráció, qiná, akrosztikon) is alkalmazzák - ugyanazt, mint amelyet az egyidejű, más kultúrákból származó irodalmi emlékek.

    Ha nem hiszed, olvasd el pl. a Bírák könyvének 9. fejezetéből a "fák királyválasztásá"-nak példázatos meséjét, vagy Ésaiás 5-öt (ami prófétai szöveg, mégis az allegória és a metafora eszközeivel él). Olvasd hozzá, mondjuk, az ugariti eposzokat is (megvannak magyarul), hogy legyen némi támpontod.



    Hogy az általam idézett részt János evangéliumából ki írta, azt nem lehet pontosan tudni. Az evangéliumok felirata, amely - többek között - a szerzőt is megnevezi, jó másfél évszázaddal későbbi, mint maga a szöveg, így nem ad igazán támpontot ahhoz, hogy ki lehetett a "valódi" szerzője.



    S hogy mi alapján mondom ezeket? Hát... ha jól emlékszem, teológiából van doktorátusom... meg (asszíriológia-)hebraisztikából egy diplomám... Ott mondták... Biztos rosszul! (Igaz, Komoróczy prof. nem hisz, de azért még ő is benne lehet ebben a vallásos világösszeesküvésben!)

    Ja, és néhány évig egyetemen is tanítottam ilyesmit, ha jól emlékszem... igaz, az nem számít, mert ott én pofáztam...

    :-PPP

  • 2008.07.15 09:48:22marcangoló

    Vowel, jól ám! :-) Azt hittem, nektek van protekciótok Szekszárdon...

  • 2008.07.15 10:35:09baud

    Enahma, téged tanított Komoróczy? Én csak a könyveit olvastam, meg egyszer voltam egy előadásán, de az az ember valami iszonyat ész...

  • 2008.07.15 10:55:34cat70

    Enahma! Gratulálok a gyönyörű babádhoz! Szerintem is szép volt ez a történet, és nem tudom, miért jó egyeseknek, hogy megpróbálják ezt elvenni az olvasótól és az anyukától. Miért kell mindenbe ellenségeskedést vinni? Egy baba megszületése a világ egyik legcsodálatosabb dolga, és nem lenne szabad ezt a tudatot elvenni azoktól, akik ugyanígy gondolják! Mellesleg az én első szülésem nagyon nehéz, és fájós volt, a dokim szerint ez "évszázad leghangosabb szülése", hasba könyökléssel és minden egyéb "aprósággal" a másodikat pedig érzéstelenítés nélkül meg sem éreztem. Beértünk a kórházba, és 5 perc múlva 2 toló fájással a lányom megszületett. Egy pillanatig sem fájt jobban, mint egy erős menstruációs görcs. Ennek ellenére nem ítélem meg különbözően a két szülésemet, és mindkettőre boldogan emlékszem vissza. Most tervezzük a harmadikat...

  • 2008.07.15 11:01:44Vowel

    Marcangoló,

    nekem kőkemény protekcióm volt ott! Ezért is szülhettem az alterban, mert először simán beraktak a 3 ágyas szülőszobába, ahol egyszerűen túl rövid volt az ágy.

    De mikor megtudták, h kinek a csókosa vagyok, átraktak az alterba, pedig SENKI nem volt a szülőszobán akkor épp.

    És ez is elszomorít, ha a csókosokkal így bánnak ,mit kapnak azok, akik "egyszerű halandók".

  • 2008.07.15 11:05:20Vowel

    cat70,

    ki akarja elvenni az szép élményt az olvasótól és az anyukától?

    itt erről szó nincs, senki nem mondta, hogy NEKI nem volt szép élménye.

    Én pl. arról vakkantottam itt, h NEKEM nem volt szép az élmény. ettől függetenül a gyerekem szép, és örülök is neki, hogy VAN. Annak, ahogy megszületett már nem.

  • 2008.07.15 12:09:55marcangoló

    Vowel, mééér, mit akarsz még, az alterban szülhettél! Ja, hogy még egyben is maradjál, ahha, na persze.

    Cat70, engem pl. megnyugtat a tudat, hogy másodszorra sikerült úgy szülni, ahogy szerettem volna. Nekem ennyi elég. De nem hinném, hogy az én szülésem miatt másnak máshogy kéne éreznie magát. Jobban vagy rosszabbul. Fura lenne nekem, ha mások szülésélménye megváltozna az enyém hatására. Mármint, aki túlvan rajta. Aki nincs, annak úgyis csak annyit tudok mondani, hogy szülni márpedig jó...

  • 2008.07.15 14:57:56vikimanóm

    sziasztok! Az én szülésem nem a legjobban indult. A szülésznőm szerint nekem csak az élet fájt, pedig 2 ujjnyira ki voltam tágulva és 3 perces fájásaim voltak. Teljesen magamra hagyott. Szerencsére kihúztam reggelig és új szülésznőt kaptam, aki nagyon aranyos volt. Addigra már teljesen kitágultam és jöttek a tolófájások, még beöntésre se volt idő, úgyhogy vele már nem sok időt töltöttem. De örülök, hogy kihúztam addig, mert maga a szülés így szép volt.

  • 2008.07.15 14:58:27vikimanóm

    sziasztok! Az én szülésem nem a legjobban indult. A szülésznőm szerint nekem csak az élet fájt, pedig 2 ujjnyira ki voltam tágulva és 3 perces fájásaim voltak. Szerencsére kihúztam reggelig és új szlésznőt kaptam, aki nagyon aranyos volt. Addigra már teljesen kitágultam és jöttek a tolófájások, még beöntésre se volt idő, úgyhogy vele már nem sok időt töltöttem. De örülök, hogy kihúztam addig, mert maga a szülés így szép volt.

Blogok, amiket olvasunk

MAI MANÓ 6 híres első kép a természettudomány világából

A tornádóról egészen odáig a legtöbben azt hitték, csak valami babonás mendemonda, ami nem is létezik. Híres első képek.

SCHRÖDINGER Közeli vagy távoli jövő a fejátültetés?

A sajtóban néha elő-előbukkan egy hangzatos főcím, néha olyan is, amely 2017 végére már komplett fejátültetést is sugall. Mennyi igazság lehet ezekben? Hol tart a tudomány jelenleg?

HEALTH A legjobb módszer, ha leszoknál a dohányzásra

A leszokás sikerrátája "natúrban" csak 5-7 százalék. Ha viszont felkészülten állsz neki, ezt 50-70 százalékra növelheted. Leszokás lépésről, lépésre.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta