Anyu nyaral - plusz hat kiló

Zanza!

Amikor a nyári cuccokat vadászom a szekrényben, kezembe akad a régi kedvenc piros vékony ruhám, amely már ezer éve nem volt rajtam. Felpróbálom, itt-ott feszül, mit szépítsem, megagázul nézek ki benne. Sebaj, a nyaralás egy hete alatt majd ledobok 2-3 kilót, persze pont onnan, ahonnan kell. Móricka ahogy elképzeli.


Mert ugye ha az ember szállodában lakik, ahol van fitnessterem és egyéb mozgási lehetőségek, szépen megtervezi, hogy reggelente bekap valami salátát és gyümölcsöt az étteremben, utána már 8-kor remegve várja, hogy mikor kezdődik a szervezett torna, 10-től nordic walking, aztán úszás, szauna, konditerem, aqua-fintess és egyéb zsírégető edzések. Az ebéd úgyis kimarad ebben a melegben, vacsorára meg ismét csak saláta, esetleg hal. Simán bele fogok férni a ruhámba a nyaralás végére. Majd az utolsó vacsoránál napbarnítottan belibbenek benne az étterembe, szem nem marad szárazon.

Aztán már az első vacsoránál elcsábulok és ámokfutok az étteremben. Két tányér sajtkrémleves, egy kis rántott sajt tartárral, néhány falat párolt hal salátával, bűntudatom csökkentendő. Jöhet egy tányérka káposztasaláta, magában. A sütik mágnesként vonzanak, kettő le is csúszik gond nélkül. Ha már van friss gyümölcs, abból is betúrok egy keveset. Más nem is fér már belém.

Otthon lustaságomból fakadóan nem szoktam reggelizni, de egy szállodában képtelenség nem enni. Tízféle felvágott, rántotta, saláta, körözött hívogat csábítóan és én nem tudok nekik ellenállni. Sebaj, majd mozgok valamit. Csak ez sajnos kimerül a jacuzziig való laza sétában. Dél körül már a kölykök is nyúznak, hogy emeljem fel a seggem a napozóágyról és húzzak velük pancsolni. Leúszok 6 hosszt, lihegek, mint egy vízidisznó, dobálom a gyerekeket. Elfáradok. Szauna, hideg víz, jacuzzi. Majd ugyanezek elölről. Délután bekapok egy szendvicset, mert a pancsolástól mocskosul megéheztem, majd ledöglök az ágyra. A konditerem megvár. Jó sokáig kell várnia, mert a héten felé sem nézek. Este ismét felzabálom a vacsorakínálatot.

Amikor eljön az utolsó este, a kezembe veszem a kis piros rucit, majd ugyanazzal a mozdulattal a bőrönd mélyére vágom. Örülök, ha a fekete rövidnadrágomat be tudom gombolni. Nem baj, hazamegyek és élem a megszokott kis életem, tízféle reggeli és vacsora nélkül. És talán egyszer a három utcányira lévő konditerembe is eljutok majd.
Blogmustra