SZÜLŐSÉG

Közelről nézi végig a hároméves a testvére születését

2008. július 5., szombat 16:00

Az otthonszülésről már többször írtunk a Porontyon, vad indulatokat és vitát kiváltva. Kórházban szülőkként most arra voltunk kíváncsiak, miért annyira jó otthon szülni. Miben más a saját ágyadban világra hozni a gyermeket, mint egy kórházi szülőágyon? Miért jó, ha a nagyobb gyerek végignézi, amint anya ordítva-fetrengve préseli ki magából a kistestvért? A magyarázatot otthon szülős videókban kerestük.



Ágyban féloldalt fekve

Anya a saját ágyában fekszik, egy másik nő tartja a lábát, egy harmadik hallgatja a baba szívverését, a negyedik pedig a lábak között vár a babára. A háttérben kisgyerek hangja hallatszik, amely összemosódik az anya sikolyaival. Anya pocakja megfeszül, a méhösszehúzódásokat lihegve próbálja elviselni. A kisgyerek közelebb jön, visít. Burokrepesztés, anya észvesztően liheg, kint a fej, anya sikongat, kibújik a kislány. Anya holtfáradtan tartja a bébit, ásít. 
 


Jacuzziban, más dimenzióban

A nő kerti jacuzziban vajúdik, simogatják a hátát, de látszik, hogy ő teljesen más dimenzióban éli meg a dolgokat. A kád mellett egy harmadik nő guggol. Később anya az ágyra költözik át, a doktornő beszél hozzá, de már nemigen van képben. Hatalmas visítás, a baba kicsusszan. Azonnal anyja mellkasára teszik, betakarják.

 


Ikerszülés otthon

Az anyuka nem megy kórházba, otthonában kívánja világra hozni ikreit. (Az ikerszülés hazánkban a minisztérium tervezetében az otthon szülés kizáró okaként szerepel.) A nő a fürdőszobában térdel egyedül, bába és orvos nélkül. Az első baba egy puha törülközőre érkezik, némi magzatvizet köp, majd éktelen ordításba kezd. Apa a másik bébit várná, de anya mániákusan örül az elsőnek, csak vele foglalkozik, gügyög hozzá. A nagyobb testvér felbukkan az ajtóban, a filmnek vége szakad. 
 


Medencében kisgyerek mellett

Anya a hálóban felállított medencében szenved, két-három év körüli kisgyereke mellette pancsol. Apa időnként bemászik és hátmasszázzsal próbál segíteni feleségének. Anya hatalmasakat nyög és kiabál, miközben a gyereke a medence oldaláról ijedten nézi és odatogyog simogatni édesanyját. Még két segítő jelenik meg, a nagyobb gyerekkel senki nem foglalkozik. Anya kitartóan ordít és sír, a gyereke szemmel láthatóan nem érti, mi történik, többször próbálja simogatni őt. Az apja kétszer is ellöki a kezét az anya válláról. Végre megszületik a kicsi, anyja rögtön öleli és babusgatja. A testvére inkább kimászik a kádból. 
 


Több gyerek nézi

Anya vajúdik, amikor behoznak egy 4-5 éves kislányt és egy 5-6 éves kisfiút és elmagyarázzák nekik, hogy most születik éppen a testvérük. A háttérben egy karonülő kicsi is felbukkan. A vajúdó nő különböző testhelyzeteket próbál ki, végül guggolva, hátát az ágynak támasztva szül. A gyerekek szemből nézik végig, ahogy testvérük megszületik. 
 


Tucatnyi kéz segít

Legalább hatan vannak az ágy szélére boruló szülő nő mellett, simogatják, törölgetik és támogatják. A szülő pozíciót felvéve tucatnyi kéz igyekszik segíteni az anyán, a lábait tárják szét, a kezét fogják, gátat védenek és a babát segítik a világra. Itt is hallható nagyobb gyerek hangja. Az anya tükörből is nézi a kibújó babafejet, amely sok ideig van a hüvely fogságában. A kitoláskor sem igen hallani az anya hangját. 
 


Így képzeltük mi

A végére egy olyan videót választottunk, amelyben az anya kiáltásai helyett lágy zene szól, emiatt úgy tűnik, hogy a szülés szinte nem fáj, a baba seperc alatt kint van, anya, apa összebújik, mindenki boldog, mintha amerikai nyálas filmet néznénk. Úgy érezzük, az otthon szülés a világ legtermészetesebb dolga. Mi így képzeltük az otthon szülést.
 



Hazánkban az otthon szülés feltételeit tartalmazta volna az a szabályozás, amelyet július elsejére ígért a minisztérium, ám ezidáig még nem készült el, csak egy tervezet, amely a kórházon kívüli szülés szakmai feltételeit tartalmazza. A tervezet ellen tavaly aláírásgyűjtésbe kezdtek a tiltakozók. Az Orvosok a Szabad és Biztonságos Születésért szervezet tanulmányokra alapozott véleménye szerint nem veszélyesebb otthon szülni, mint kórházban.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2008.07.07 08:19:28Apafarkas

    Szerintem az égvilágon semmi gáz nincs az apás szüléssel. Én bent voltam mindkét gyerekem születésénél, én vágtam el a köldökzsinórt. Véres, meg nyálkás, meg minden de teljesen nomális.

  • 2008.07.07 08:39:47háromnegyed

    Az otthon kontra kórház vitához nem szólnék hozzá, elhangzott itt minden...



    Szeretjük azt mondani, hogy a szülés-halál természetes, nincs mit titkolni a gyerek elől, hisz régen is mindenki otthon szült-halt. Közben szeretjük elfelejteni, hogy a természethez közelebbi életmódban élő paraszt-őseink porontyai nem anyjuk szülésével, nagyanyjuk halálával találkoztak először testközelből. Az attól volt természetes, hogy bocival, lóval, disznóval ... már látták.



    Egyébként saját családomban úgy mesélik, hogy a szülésnél csak a nőrokonok és a bába voltak ott. Hagyományosan nálunk a férfiak a konyhában izgultak. Anyukám születése jó hosszú ideig tartott, így a friss apuka és a friss nagyapa - akik máskor nemigen italoztak - totál kiütötték magukat mire a bábaasszony hozta a jó hírt. Nyilván máshol másként, de az általam ismert magyar néprajzi irodalomban mindig a nőkről van csak szó, gyerekekről nem. "Csikó nem kell" helyzet lehetett ez, akkor is figyelni kellett az anyára-babára.



    Szóval ha az én gyerekeim nem olyan környezetben nőnek fel, ahol ezeket a kérdéseket mindennaposan éljük meg, akkor nem is szeretném, hogy különleges anyai-apai odafigyelés nélkül jelen legyenek. Én meg szülés közben nem hiszem, hogy tudtam volna rendesen figyelni és örültem, hogy apa is velem volt elfoglalva.

  • 2008.07.07 08:49:04háromnegyed

    Az apás szülést meg személyes tapasztalatommal ajánlom mindenkinek jó szívvel. Tényleg jó a támogatás, a szorításra felkínált kar, a biztonságérzet. És a legszebb, amit valaha láttam, az volt, ahogy apa és fia először együtt voltak. Valahogy mélyebb azóta a kapcsolatunk.



    Ha valaki bizonytalankodik, hívja apát a vajúdáshoz és ha mégis kell, ott lehet a végére is.

  • 2008.07.07 09:23:28másutt

    gyerek a szulesnel:

    vegletek mindig vannak.

    en a masik vegletet reprezentalo csaladba szulettem es nem volt jo. nagyon nem volt jo!



    apammal a Balcsinal nyaraltam kettesben (anyam elobb eljott "munka miatt") es par honappal kesobb veletlenul tudtam meg a szomszedoktol, hogy anyamnak mellmutetje volt mialatt en boldogan szorfoztem. azt hittek rak... aztan megsem az volt.

    csak "meg akartak kimelni".

    15 eves voltam.



    (el lehet kepzelni, milyen erzes volt, amikor a szomszed rakerdezett, tolem: "na, anyukad jobban van? jol sikerult a mutet???")



    a fenti eset kb 1 a tobb szazbol, amikor "meg akartak kimelni" es emiatt hazudtak vagy nem mondtak meg dolgokat. "gyereknek nem valo az ilyen".

    sosem volt olyan erzesem, hogy osszetartzounk. semmit nem engedtek latni az eletukbol. csak a limonadet.



    valamilyen szinten irigylek olyan csaladokat, ahol joban rosszban, fajdalomban, boldogsagban egyutt vannak.



    ez is egy szempont.

  • 2008.07.07 09:31:43háromnegyed

    Számomra más a fájdalomban-boldogságban együttlét, mint bizonytalan helyzetbe gondoskodó odafigyelés nélkül "belökni" a gyereket.



    Amikor az én anyukámat műtötték, elmondták, hogy mi lesz. De a Mama csak akkor mutatta meg, hogy milyen cici nélkül, amikor kértem.



    Ezt a figyelmet szerintem nem tudja az anya szülés közben megadni és az élmény olyan intenzív, hogy legalábbis nem biztos, hogy a gyereknek egyedül kellene feldolgoznia.

  • 2008.07.07 10:35:53boszorsi

    Óvodában (óvónőként) olyan brutális kitalációkat hallottam gyerekektől a gyerekszületésre vonatkozóan, hogy ahhoz képest 100000%, hogy jobb, ha látja, hogy mi történik. Mert azt felfogják, hogy a baba bent van, és meg is kérdezik, hogy hogyan jön ki, van aki azt is kérdezi, hogy "ahhoz szétvágják a mama hasát?" És, ha nem tud róla biztosat, és eleget, a kis agyában olyan képzeteket hoz össze, ami a legdurvább horrorfilmbe passzol.



    Persze, valami egészséges megoldás kell. Nekem nem lenne ellenemre, hogy valamennyit lásson a gyerek is a születésből. Mondjuk, a legdurvább események alatt, lehet, hogy jobb, ha nincs ott. Nem tudom, mert nem próbáltam még sehogy. :)



    Az biztos, hogy a születés és a halál olyan témák, amiket a "moder társadalom" túlságosan életidegennek kezel, és a gyerektől is túlságosan távol tartja. Így a gyerkő a hallomások, az osztálytárs sztorija, a TV, és hasonló források alapján kialakít megán erről valamit. Biztos lehet szóban is jól tájékoztatni a gyereket a dolgokról, de szépen, _fokozatosan_, egyre többet "élő egyenes adásban" is megtapasztalhat, talán az a legjobb.

  • 2008.07.07 10:41:06Pandita

    Némelyik szülés tisztára népünnepélynek tűnik :o Nemtom, ki hogy van vele, nekem bőven elég volt a férjem, az orvos és két szülésznő hozzá. Összehívni családot, barátokat, de még tán a süket marinénit is a szomszédból, háááát... Az anyósom be akart egyszer tolakodni a szobába, amikor szoptattam, már attól is kétszázas lett a vérnyomásom, ha a szülésre pofátlankodott volna be, valszeg császár lett volna, mert olyan nincs, hogy engem ilyen helyzetben az nézegessen, aki csak akar.

    Eleve azt se értem, ennyire kicsi gyerekek miért nézik végig élőben, szegények eléggé meg lehettek szeppenve.

  • 2008.07.07 10:47:43háromnegyed

    boszorsi

    egyetértek a fokozatossággal. de pont a szülés alatt nem tudom, hogyan lehet ezt megoldani odafigyelve. olyankor - természetesen - nem ő a legfontosabb. amikor anya nyög-sikít, vagy csak torzul az arca a fájdalomtól...



    nekem a mesékkel, rajzokkal (és ha kell beszélgetéssel) való kommunikáció a szülés tekintetében odafigyelőbb. nagy kedvenc volt a "Gyermek születik", a méhen belüli fotók nem ijesztőek, nekem inkább líraiak. a mama hasába rajzolt embrió, magzat jól felfogható. nálunk elöl volt a könyv a második terhességem alatt és a nagyobbik belenézett, amikor kedve támadt. én meg odaültem mellé.

  • 2008.07.07 10:54:21Magenta

    boszorsi: amikor a lányom nagycsoportos volt, megkérdezte, hogy lesz a gyerek. Elővettük az Így működik a tested könyvet és elbeszélgettünk róla az ő szintjén. Hogy hogy kerül oda, hogy jön ki stb.



    Hogy én mit kaptam az óvónőtől utána!!! Mondván, ha már én időszerűnek tartom, hogy elmondjam a durva valóságot (hahaha!), akkor legalább vegyem rá a gyereket, hogy ne mesélje el a többieknek, ha szóba kerül, hogy ő tudja, nagyjából mi is történik.

  • 2008.07.07 10:57:42baud

    Magenta, hát persze. Inkább maradjon tudatlan, aztán a nászéjszaka után fusson haza reszketve, hogy az ura belé akarta tenni a pisilőjét, nem? Jól tetted, hogy válaszoltál neki, egyébbel meg ne törődj.

  • 2008.07.07 11:01:45boszorsi

    Magenta :))

    Hát igen, ha az óvónéni prűd, és nemtudja, hogy hogyan beszéljen ilyen kérdésekről egy gyereknek, akkor jól megzavartad a köreit. (De ő valószínüleg a saját gyerekével is 15 éves korban kezdene elször a szülteés/szex/egyebek témakörökben beszélgetni...) Sajnos, ő sem bújhat ki a bőréből. :(

  • 2008.07.07 11:03:36Magenta

    baud: akkor is inkább csak a döbbenet ült ki az arcomra, hogy ez tényleg gond volt? De akkor sem vagyok hajlandó gólyát hazudni a gyereknek. Azóta is bármit kérdeznek, válaszolok, az ő korukhoz/szintjükhöz mérten. A lányom most 12 és fél éves, volt már szó szexről és az azzal járó felelősségről, halálról, mindenről, ami az élet velejárója. Szülésről is, főként mióta várjuk a kistesót.



    Egyébként a Szalay kiadónak van egy nagyon szuper könyve, Mi történik velem? címmel, a fiamnak is, a lányomnak is van egy-egy példány (külön van nemek szerint).



    Főként azt szeretném elkerülni, hogy 15 évesen úgy feküdjön le valakivel, hogy

    -másnap nem tud a tükörbe nézni

    -szégyelli

    -teherbe esik és nem meri elmondani

    -összeszed valami betegséget

    -azért teszi, mert "különben otthagylak".

  • 2008.07.07 11:05:11boszorsi

    És a felvételek arról nem szólnak, hogy a gyereknek előtte-utána milyen beszélgetésekben, tanítgatásokban volt része... Szóval, nehéz megítélni, hogy a gyerek hogyan élte meg azt, amit a felvételen láthatunk. Ha megvan a végén a pozitív zárás, a félelmek oldása, a visszacsatolás, és a közös öröm, akkor, bár a felvételen megszeppent kölköt látunk, lehet, hogytök jól feldolgozza az egészet, és legközelebb már segíteni is akar anyunak. :)

  • 2008.07.07 11:05:34Magenta

    boszorsi: egy idősebb óvónéni volt, már akkor is közel az ötvenhez, gondolom, ő még máshogy szokta meg. :))



    De akkor, ott, nagyon meglepett.

  • 2008.07.07 11:11:41undokmano

    Magenta, én most visítottam a röhögéstől. Te ez az óvónéni teljesen oké agyban??

    Szerintem teljesen jól tetted, hogy Te mondtad el, a maga szintjén mondtad el, mert szerintem nincs annál rosszabb, mint amikor a kis barátnőitől hall mindenféle baromságot. Nálunk legalábbis a suliban még amikor kicsik voltunk, ment a néphülyítés rendesen a lányok között. Én pl 12 éves voltam, amikor először menstruáltam, anyám épp valahol egy konferencián elutazva, én meg nagyanyámnál voltam őrzésre. És nagyanyám odaadott egy könyvet (ami szerintem már akár egy 4 évesnek is a kezébe nyomható, szerintem ismeritek, a Peti, Ida és Picuri), olvassam el, majd otthagyott, aztán megkérdezte, hogy van valami kérdésem, mondtam nincs, aztán adott vattát, hogy na innentől kezdve minden hónapban kell vattát használnom. Ez volt a felvilágosítás. Aztán suliban asszem 7.ben volt biológia órán felvilágosítás, aholis egy fiatal tanítónő próbált 15 fiúnak és 15 lánynak vörös fejjel előadást tartani a szaporodásról. Már akkor is nehezen ment neki, amikor csak a növényeknél tartott, hát még akkor, amikor jött az ember... :D Utólag is röhögök szegényen, hogy mit össze kínlódott, és végül kábé olyan szinten sterillé sikerült az előadása, hogy azt vettem le belőle, hogy szégyellni való a nemiség, a szex, a gyerek utáni vágy, a szülés stb egyszóval minden...

    Szerintem nem lehet elég korán kezdeni a gyerek ilyen irányú nevelését, és szerintem nagyon fontos a megfelelő felvilágosítás. Még akkor is, ha a gyerek a buszon kérdez tök hangosan. :D

  • 2008.07.07 11:13:05háromnegyed

    nálunk tanítónénivel esett meg hasonló, de aranyosan kezelte. lelkesen vitatkoztam a barátnőimmel, hogy hogy lesz a gyerek. 7 évesen azt gondolták a felvilágosultabbak, hogy a csókolózástól. a még kevésbé tájékozottak meg úgy gondolták, hogy a kórházban adják. a vita után a szülők panaszt tettek az isiben. tantónéni behivatta a szüleimet, hogy rendben van, hogy nekem elmondják, de fűzzék akkor hozzá azt is, hogy más szülők nem akarják a gyerekük tudomására hozni.

    nem tudom, hogy mi lett volna a részéről az igazán jó megoldás.

  • 2008.07.07 11:17:44Békanőci

    Megnéztem a videókat, és olyan, mintha az első kettőnél az anya nem is nyomna, csak lihegne a fájások alatt, és egyszer csak megvan a bébi. Most akkor melyik jobb mindenkinek: ez, vagy a nagylevegőt-fejet előrehajtani anyuka nyom,nyom, nyom, nagylevegőt és előlről!?



    Azt, hogy a gyerek bennt legyen szüléskor, nem tartom jó dolognak. Félteném, hogy nem érti, megijed, és utána nem úgy gondolkodna ezekről a dolgokról, hogy később a sajátjait fel tudja dolgozni. Nem emlékszem, általánosban hányadik osztályba jártunk mikor felvilágosító órát tartottak, szexről, szülésről, abortuszról, filmnézéssel. Addigra már többször elolvastam a házaséletábécéjét, kámaszutrát(mit csináljak, 8-9 évesen épp jobban érdekelt, mint a mesék- később olvastam megint meséket is :)) és egyéb felnőtteknek való felhomályosító könyveket, de mikor azt néztük totálba, hogy egy vadidegen nő kitol egy gyereket, én majdnem elájultam. Pedig azt hittem, felvilágosultam, kérdésem nem is volt...

    Na ezért nem.

  • 2008.07.07 11:19:26boszorsi

    Magenta, az tök jó, hogy tudsz beszélgetni a gyerekekkel ilyenről. Velem édesanyám nem tudott igazán erről beszélni, valahogy nem tudta a helyzetet kezelni. De volt a környezetemben olyan fiatal felnőtt, aki foglakozott velünk, kiscsoportos, és személyes beszélgetéseket szerveztek nekünk "kényes témákban", és édesanyám nyugodt lehetett, mert bizalmas viszonyban voltam olyan emberrel, aki jól tudott velünk ilyen témákról beszélni. Nem maradtam infó, és kérdezési lehetőség nélkül.

    A legrosszabb, amikor a gyerekek együtt ötletelnek, hogy mi lehet az ügymenet. És simán lehet, hogy az a gyerek aki - elvileg - megértette, amit magyaráztak neki, valami nagy butaságot fog mondani a többinek. Ezért gáz, hogy van, aki semmit sem mond, és nem tesz semmit azért, hogy a gyerek korának megfelelően értse a dolgokat.

  • 2008.07.07 11:37:43másutt

    szerintem a szuloi feladatkor nagyon nagy resze a felvilagositas.

    (az enyemeknek sem ment a dolog, szivtam is emiatt, egyszer mar elmeseltem, hogy kb 3 ev rettenetes buntudotot eltem at, amikor elkezdtem menstrualni, megprobaltam ezt eltitkolni es vaksotetben egyedul mostam bugyikat ejjel 2-kor)

    aki ezt masra hagyja: tanitonenire, szomszedkislanyra, ismerosre) az megbukik, mint szulo.



    Ez rettenetesen fontos, fontosabb, mint megtanitani a cipojet befuzni, a kest villat hasznalni.

    aki nem tanitja meg a gyereket a teste alapjaira es a BIZTONSAGOS nemi elet funkcioira, az rosszabb, mint akinek a 12 gyereke kezzel eszik az asztalnal kikotott cipovel es nagyokat pukizik kozben.

  • 2008.07.07 11:38:33másutt

    akarommondani "12 EVES gyereke" :)

  • 2008.07.07 12:00:35Magenta

    Én is úgy gondolom, hogy ez elsősorban a szülő feladata (bár határok vannak, a szülésre nem engedném be őket, ezt fentebb leírtam).



    De a nyílt beszélgetést fontosnak tartom abból a szempontból is, hogy így talán elérhetem, hogy a lányom a dolgait ne a barátnőivel meg idegenekkel beszélje meg később sem.



    Abban egyetértettem háromnegyeddel, hogy az ovis sztorinál tényleg nem jutott eszembe, hogy a többi szülő esetleg nem akarja felvilágosítani a gyerekét, főleg nem az enyémen keresztül. Nekem olyan természetes volt, mint az, hogy naponta megmondom nekik, hogy imádom őket. :)

  • 2008.07.07 12:14:59yuyu79

    másutt, ez szörnyű lehetett... nem is tudtál semmit az egészről, az anyukád egyszer sem beszélt veled a menzeszről?? Szinte hihetetlen...

  • 2008.07.07 12:34:07boszorsi

    másutt, ez így ténylek gáz.

    Szerencsére édesanyám a menstruáció mibenlétéről felvilágosított amikor aktuális lett, és csak úgy engedett el táborozni, hogy átbeszéltük, hogy mit fogok csinálni, ha megjön, hogyan kell használni a betétet, és ki van ott a táborban felnőtt, akihez kérdéssel odamehetek, ha valami nem kerek.

    A szexuális téma volt annyi, hogy adott egy kis könyvecskét, és kész. Ez így - annak fényében, hogy tudta, hogy értelmes fiatal felnőtt nőkkel tudok ilyenről beszélni őszintén és bizalmasan - elég volt. És tudom, hogy neki mennyire kínos volt, hogy nem tud ennél többet megadni a témában. És hálás vagyok, hogy úgy irányított, hogy legyen kivel ezeket megbeszélnem, ha vele nem lehet. Szerintem ez a minimun, hogy legyen komoly ismerős, akivel lehet beszélgetni. Nem muszáj, hogy a szülő legyen az.

  • 2008.07.07 13:01:29Rio2003

    nem olvastam vegig az osszes hozzaszolast, de azt hiszem nem szeretnem ha benn lennenek a lanyaim a 3. babo szuletesekor. Nem nekik valo. Esetleg ha lenne egy 20 eves nagylanyom, es nem egy 3.5 eves es egy 1.5 eves.

    A kiszolgaltatottsagrol - mindenki kerulhet olyan helyzetbe. Az ocsem multkor mellhartya-gyulladast kapott (egyszeruen nagyon megfazott) - es 29 evesen azt hitte infarktusa volt, mert szinte lebenult. Hala istennek az szuleim kozel laknak es cibaltak magukkal a korzeti dokit. Ez pl. barkivel megtortenhet.

    Erdekes modon mikor a masodik lanyommal megindultak a fajasok, es mar nalunk voltak a szuleim akkor is a ferjembe kapaszkodtam, es ot hivtam. Bar utana a kocsiban amig a vezetett, az Apam kezet tortem ossze, szorongattam ugy hogy szegenynek napokig fajt, bar tiszta hosnek erezte magat utana!



    A ferjem is volt mar olyan helyzetben/allapotban - betegsegbol kifolyolag hogy elajult, vagy nem tudott magarol. Ilyenkor az ember percek alatt felno a feladathoz.



    Amikor megkerdeztem nem hagyott-e kellemetlen nyomot benne a szules, csak annyit mondott hogy ez is az elet resze es hogy az o agyaban a szules es a szex elkulonul, nem kapcsolja ossze. Bar biztos hogy a ketto kozott jo ha eltelik par het/honap.



    En annyira rossz allapotban voltam mindket szulesemnel hogy eszebe nem jutott egyedul hagyni, es utolag is nagyon halas vagyok hogy benn volt, bar premier planban nem nezte az esemenyeket.

  • 2008.07.07 13:08:43Rio2003

    ja a szuleszorvossam kiralyul el tudnak dumalni mindenrol... a politikarol is szules kozben :) - egyebkent meg a doki egy 40 koruli, 5 (!) gyerekes csaladapa akire meg ranezni is jo. Nem kulonosebben Robert Redford (de majdnem), de igyekszik azert es olyan kisugarzasa van, hogy az ember rogton megnyugszik es lemegy alfaba barmi paraja van is eppen.

  • 2008.07.07 13:30:46vadfrutti

    Üdv! Esküszöm végig akartam olvasni az összes kommentet, de ... nem ment. Sok balgaságot is olvastam itt, de ez csak saját szerény véleményem. Szerintem egy kisgyereknek hatalmas trauma egy szülést végignézni. Én soha-da soha nem vinném be a gyerekem szülésre! Ez is hozzátartozik az élethez tény és való. De! Vigyem be egy haldoklóhoz is, mert az is hozzátartozik?!?!?!? Lássa mondjuk az apját meghalni, szarban, pisiben fetrengeni? (Merthogy ugyebár a halál egyenes következménye, hogy a záróizmok is ellazulnak.) Ki az az állat, aki erre képes?! Komolyan gusztustalan!

    Az apás szülésről meg csak anniyt, hogy ki így szereti, ki úgy. Az én férjem nem jöhet be az enyémre. Nem igazán érdekel, hogy ő erről mit gondol, de nem engedem neki. És ez nem képezi vita tárgyát. Mikor erről beszélgettünk maximálisan egy hullámhossszon voltunk. Nálam anyukám lesz ott, aki mellesleg ápoló és bölcsiben is dolgozott. Benne ezen a téren jobban bízom. Szeretem a férjem, de ezt nem akarom, hogy végignézze.

    Lehet, hogy most majd kővel fogtok megdobálni, de az otthonszülést én nem engedném. Igaz, hogy kórházban is halnak meg gyerekek, de ott azért nagyobb az esélye a túlélésre. A videók meg egyszerűen felháborítottak!!! Apuci arrébblökdösi kisgyereket, sőt benne állnak a lében... gusztustalan. Az otthonszülőknek csak annyit tudok kívánni, hogy a gyerekük élje túl a szülést...

  • 2008.07.07 13:45:18plussbirka

    az egeszben az a kurva lehangolo, hgy egyesek felteszik a szulesuket a netre, hogy demostraljak milyen a meghitt, othoni szules.csak nekem csoppnyit paradox ez?

  • 2008.07.07 13:46:18plussbirka

    +t (mielott valaki lefikkant gyorsan a helyesirasomert.)

  • 2008.07.07 13:54:40másutt

    yuyu: nem. nema csond volt a temarol. esetlegesen neha "nem erezte jol magat" es ledolt avagy "hoppa, biztosan beleult valamibe ezert lett folt a nadragjan". ilyen is volt.



    termesztesen tudtam a temarol valamennyit, ngyon keveset, baratnokon keresztul. de amikor eloszor megjott, rettenetesen titkoltam es egy szot sem mondtam neki - a "szegyen" atjott ram is.



    par honapig szetszedtem a beteteket, mert azt hittem az egy vatta csomagolasban. senki nem segitett, vagy mutatta meg mi ujsag. aztan persze jol atazott minden es ejjel titokban mostam, egyedul. :(((



    amikor eszrevette, hogy mi van, megprobalt "felvilagositani", iszonyuan szegyellte magat es vervoros fejjel beszelt a "nok atka"-rol, es hogy most 40 evig "szenvedni" fogok. addigra mar 1/2 eve menstrualtam.



    szerencsere voltak jo baratnoim.. mostanra teljesen "gyogyultnak" tekintem magam es tuti jol allok a temahoz. ugy erzem. majd a lanyom eldonti. :)



    ez tudom, hogy nem 100% a temaba vag.



    de van olyan csalad, ahol vegletekig feszitik a "gyerekek vedelmet" mindentol. az enyem ilyen volt.



    en meg mindig ugy erzem, hogy BIZONYOS KORULMENYEK KOZOTT egy gyerek is vegignezheti a szulest, ha olyan a csalad, a kozeg, miert ne.



    nyilvanvaloan ahol ez tema, ott a gyerek nem csak "belokve" van.



    van ahol meg nyitott ajtonal pisil az egesz csalad. vegletek vannak, megis valahogy mindannyian tudunk elni a vilagban.

  • 2008.07.07 14:19:01vadfrutti

    plüssbirka: maximálisan egyetértek veled.

  • 2008.07.07 14:25:26másutt

    miert ne?



    szezon es fazon.



    a meghitt, szukkoru eskuvokon is csinalnak fenykepeket. filmeket is. akkor is, ha csak a parocska van jelen es nem az egesz falu.



    nem attol lesz meghitt a szules, hogy titokban tartjak, hanem attol, hogy nem fuggonnyel elvalasztva 3 no visong... es nem nyit be egy orvostanhallgato csoport 5 percenkent es max. 1 ember keze erinti a mama puncijat es nem egy egesz hadsereg tapintja vegig a mehszajat mialatt harman konyokolnek ra.

  • 2008.07.07 14:27:04háromnegyed

    plüssbirka

    rátapintottál valamire! nekem is volt valami homályos rossz érzésem videózás közben, most értem, hogy mi.



    evvel együtt ha valaki otthon szeretne, nincs ellenindok, nem veszélyezteti (statisztikailag) a babát, betartják a konszenzusos szabályokat (amik még nincsenek) akkor miért ne.



    szerintem sokaknak valóban meghitt, de azt sose fogjuk látni, mert nem videóznak :)

  • 2008.07.07 14:31:07reformanyu

    Kedves vadfrutti!

    Képzeld el, hogy valaki arra kényszerít téged, hogy szülj otthon. Se tested, se lelked nem kívánja, félted a babát, félted magad, de erre kényszerítenek. Hogy érzed magad? Kb. én így érezném magam (két nagyon meghitt és sikeres otthonszülés után, két gyönyörű, egészséges és kiegyensúlyozott gyerekkel), ha kórházba kényszerítenének, ha semmi ok nincs rá. (mellesleg én a babámat féltem elsősorban, nem magamat, bármily paradoxnak is hangzik a helyzet a te nézőpontodból).

    Se nekem, se másnak nincs joga megmondani, hogy mit csinálj, vagy mit ne, és már bocs, de demokratikus országban betiltani a szabad választást, kissé szintén paradox. Olyan témában, ami más országokban is működik, sőt egyes bizarr helyeken még elismerésnek is örvend.

  • 2008.07.07 14:36:12reformanyu

    Másutt: neked van igazad, miért ne?

    Én ugyan még nem készítettem videófelvételt a szüléseimről, egyszerűen azért, mert zavart volna a kamera. Ha a következőnél esetleg készülne, az házihasználatos lesz, nem ország-világ elé, mert ebben azért prűd vagyok. De akinek így jó, tegye. Valamiből az oktatófilmeknek is készülni kell ;)

  • 2008.07.07 15:04:31monsterwoman1

    off!

    vadfrutti!

    Szvsz, te még éretlen vagy a szülésre! Egyébként a haldokló nem feltétlenül "fetreng szarban és pisiben", de ha úgy van, akkor sem azt látod. Közeli hozzátartozóm agóniáját kísértem végig úgy, hogy közben simogattam, öleltem, és amikor elment felöltöztettem. Nem távozott belőle semmi, de az nem is lett volna lényeg. VELE voltunk, mert szüksége volt ránk. Nem volt a szituációban semmi gusztustalan. SZÉP volt és FÁJDALMAS (lelkileg), de semmi olyan nem történt, ami egy gyereket rettenettel kell, hogy eltöltsön.

    Ennek ellenére a szülés látványa szerintem sem gyereknek való, mert nem tudhatjuk, miképp értelmezi a látottakat, és fel tudja-e dolgozni.

    De abban egyezzünk meg, hogy a SZÜLETÉS és a HALÁL az életünk természetes része, nem horror, amitől öklendezni kell.

  • 2008.07.07 15:12:57háromnegyed

    szerintem az a különbség szülés és halál között a gyermek szempontjából, hogy a halálnál vele lehetsz 100%-ig. Kiviheted a szobából, ha úgy látod jónak, beviheted, ha úgy. azt mondhatod neki, amit akkor és ott a leghelyesebbnek ítélsz.



    szüléskor nem vagy erre képes. ebben az egyébként tényleg természetes folyamatban nem tudsz mellette, mellettük lenni, mert az új jövevényé vagy 100%-ig.

  • 2008.07.07 15:22:03monsterwoman1

    igazából nem akarok vitát indítani arról, hogy való-e a gyereknek bármelyik történést végignézni, csak a komment (vadfrutti 13:30:46) stílusán akadtam fenn. Szörnyűnek tartom, amikor valaki így közelít a születés és halál témájához. Pedig valamikor jó esetben mi is átéljük mindkettőt és nem kell nagy empátia hozzá, hogy a helyzetben ne csak a vért, nedveket, és fájdalmat lássuk meg.

  • 2008.07.07 15:28:31cozumel

    Monsterwoman



    legalabb is remenykedjunk, hogy Vadfruttitnal a zsenge kora szamlajara irhatjuk a megnyilvanulas tartalmat es stilusat....:-)

  • 2008.07.07 15:29:23monsterwoman1

    az a baj cozumel, hogy ebben nem vagyok biztos:-(((

  • 2008.07.07 15:52:17yukikoka

    Szerintem az, hogy beszélnünk a gyereknek születésről, halálról, szexről, menstruációról és úgy egyáltalán mindenről, ami életünk elengedhetetlen része, és válaszolunk a kérdéseire, nem egyenlő azzal, hogy bevonjuk a szülésbe,legalábbis bizonyos kor alatt semmiképp, de ezt már korábban leírtam. Sok minden van, amit bármennyire szeretnék is, nem tudok maradéktalanul megmagyarázni gyerekeimnek. A kisebbik még alig beszél,és bár sokmindent ért, nem hiszem, hogy el tudnám magyarázni neki, mi történik velem, amikor fájdalomtól eltorzul az arcom, vagy kiszakad belőlem egy nyögés. Sőt, szerintem ez a majdnem 5 éves nagylányomban is szorongást keltene - az, hogy a születés életünk kezdete, az, hogy természetes, hogy szép, hogy boldogságot hoz, számomra nem egyenlő azzal, hogy látni is kell. Nem kell mindennel mindig szembesülni. Van, hogy elkerülhetetlen, ha pl. nagyon közeli hozzátartozó haldoklik, de ha a gyerek hétköznapi életét ne érinti nagyon,akkor pl egy távolabbi rokonnak a temetésére sem kell elvinni. De titkolózni nem szabad, az legalább olyan rossz, mint a túlzott konfrontáció. A gyerekeknek remek radarjaiik vannak, megérzik a bajt, a titkot, a tabu vezte eseményeket, de mivel nincs róluk információjuk, elkezdenek kombinálni, szorongni. Ugyanígy kelthet szorongást azonban egy olyan helyzet, amire a szülő legjobb szándéka és tudása szerint "felkészíti" a gyereket, de ő mégsem kész rá, nem tudja feldolgozni. Ilyen lehet egy szülés. Szerintem.



    A medencés videon nem látom tisztán a gyermek arcát, de én nem látom sem azt, hogy önfeledten játszana, sem azt, hogy értené, mi történik körülötte. Vigasztalni próbálja édesanyját, látja, hogy szenved... számomra szívbemarkoló látvány, függetlenül attól, hogy mik az előzmények. A gyerek nem mindig ordít, ha fél.Nem mindig vannak egyértelmű teátrális jelei.

  • 2008.07.07 16:03:13luckymom

    OFF



    2008.07.07 13:30:46 vadfrutti



    "Lássa mondjuk az apját meghalni, szarban, pisiben fetrengeni? (Merthogy ugyebár a halál egyenes következménye, hogy a záróizmok is ellazulnak.) Ki az az állat, aki erre képes?! Komolyan gusztustalan!"



    Ne haragudj, de Te hány haldoklót láttál már? Csak a családon belül a négy nagyszülőm és az öcsém haldoklását követhettem végig közelről. Egyikőjük sem fetrengett sem vizeletben, sem székletben.



    Ha valaki maga alá engedi a székletét és vizeletét, az általában bizonyos betegségek a velejárója. De a haldoklók jó része nem ezekkel a betegségekkel távozik. Persze van, akinél haldoklása közben ezek is fenn állnak, DE: ha ez kórházban történik, de akár otthon is, akkor ezt az embert tisztába teszik rendszeresen. (Mert senki sem szeretné, ha az amúgy is nehéz napok, hetek, hónapok folyamán az egyébként is nehéz időket egy felfekvés fájdalmával nehezítsék.) De egy gyermeket nem akkor fognak a haldoklóhoz bevinni, ha azt éppen tisztázzák, vagy éppen olyan állapotban van, ami egy gyereket megrémíthetne.



    ON

  • 2008.07.08 00:34:24bonyolult

    Verkaverka,

    kérdezted, hogy a szenvedés és a szülési fájdalom miért nem azonosak?

    Nos, azért, mert a fájdalom intenzitását, és a fájdalom kellemetlenségének mértékét két KÜLÖN központ érzékeli agyban.

    A két érzet tehát teljesen különválhat!! Ha a nő stresszmentes körülmények között befelé fordulhat, akkor intenzív összehúzódás-érzetei lehetnek a "fájdalom"érzet szokásosan kellemetlen, nemkívánatos felhangjai nélkül!!!

    Hasonlóképp még: alig fájdalmas fogászati matatás is lehet elviselhetetlenül kellemetlen, és a sportolás, nyújtás közbeni fájdalom szinte már-már kellemes....

  • 2008.07.08 00:42:20trollkotze

    luckymom

    Nem olvastam (még) vissza, úgyhogy csak a pontosítás végett; vadfrutti nem a halál előtti (betegségből következő) "balesetekre" gondolt, hanem arra, amely a halál pillanatában következik be. Állítólag. (Szerintem csak bizonyos esetekben.)

  • 2008.07.08 01:04:35trollkotze

    2008.07.05 17:19:41 immortalis

    Nagy hiba volt erőltetni illetve nem megbeszélni előre, de ez az undor így is azt jelzi, hogy a delikvens szexualitáshoz való hozzáállásában van valami nem teljesen egészséges. Lehet, hogy apás szülés nélkül is megundorodott volna az asszonytól, erre is sok példa van; dióhéjban arról van szó, hogy képtelenek összeegyeztetni az anyaszerepet a szexéhes nőstényével.

    Jelenet a Csak egy kis pánik c. filmből. Pszichológus és a maffiózó páciens.

    - Én nagyon szeretem a feleségemet.

    - Akkor miért tart szeretőt?

    - Hááát... mert vele megtehetem azt is, amit az asszonnyal nem.

    - És miért nem kéri meg rá az asszonyt?

    - Mi?! Azzal a szájjal, amivel a gyerekeimet csókolgatja?!



    Valami ilyesmi, csak (még) súlyosabb formában.

  • 2008.07.08 15:25:04SGHV21

    Én nem engedném be a gyerekemet a szülésre. Szerintem nem jó, ha anyát szenvedni látja, meg az a sok vér. Szerintem nem gyereknek való.

    A párom bent volt a szülésnél, nagyon sokat segített, jó volt együtt. Ő végignézett mindent, elég magas, látott mindent. De ha akart leülhetett volna, de nem tette. Ott lettünk igazi család, megszültem az első közös gyerekünknet, akit annyira vártunk. És hát igen, ugyanaz a lyuk, na de felnőttek vagyunk, nehogy már ne tudjunk különbséget tenni és elvonatkoztatni.



    És bár nem vagyunk házasok, de azért a jóban-rosszban-betegségben... hogy is van? A rózsaszín köd nem tart örökké, a kitartunk egymás mellett nemcsak a gyertyafényes vacsorák idejére vonatkozik.

Blogok, amiket olvasunk

SZUBKULT 3 világhírű márka, amit migránsok virágoztattak fel

Három olyan világhírű márka pálfordulását mutatom be, amelyeket a közelmúltban bevándorló tervezők keltettek újra életre.

PSZICHOLIGHT Így állj neki a befejezetlen dolgaidnak

Sok befejezetlen és abbamaradt dolgunk van az életben. Nekem is van vagy féltucat. Egy személyes példán keresztül mutatom be, hogyan gyűrhetjük le ezeket, ha ismerjük az útközben felmerülő buktatókat.

LINGOHOLIC Két szuper trükk német (vagy más) névelőkhöz

Ha sosem értetted, hogyan lehetséges megtanulni minden egyes főnévről, hogy milyen nemű, most mutatok két olyan módszert, ami sokszorosára növeli az esélyeidet!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta