SZÜLŐSÉG

Az otthon szülés még mindig nincs szabályozva

2008. július 2., szerda 12:40

Az ígéretekkel ellentétben mégsem lépett hatályba rendelkezés július 1-jével az otthon szülés szabályozásáról. Az MTI úgy tudja, az egészségügyi tárcánál továbbra is dolgoznak a szabályozáson. Horváth Ágnes volt egészségügyi miniszter korábban több egyeztetést is folytatott az otthon szülés lehetséges szabályozásairól és azt ígérte, július elejével hatályba léphet a rendelkezés. Az otthon szülés jogi hátterének rendezése tavaly novemberben kezdődött a tárcánál, az Egészségügyi Minisztérium háromszintű szabályozásra készült (törvény, kormányrendelet, miniszteri rendelet).



A korábbi elképzelés szerint az anya választhatna, hogy szülésznő vagy szülész-nőgyógyász szakorvos legyen jelen gyermeke világra jötténél, illetve a kórházat értesíteni kell arról, hogy a szülés megindult. A kormányrendelet az intézményen kívüli szülés részletes szabályait tartalmazta volna. Ebben deklarálták volna, kik és milyen képesítéssel vezethetnek le otthon szülést. A miniszteri rendelet a megfelelő szakmai feltételeket rögzítené, vagyis azt, hogy milyen esetekben engedélyezhető a kórházon kívüli szülés, illetve azon eszközök listáját is tartalmazza majd, amelyek rendelkezésre kell, hogy álljanak.

Addig, amíg a jogi helyzet nem rendeződik, a szakmai ajánlások az irányadóak a kórházon kívüli szülésnél. Az MTI-nek arra a kérdésére, hogy az otthon szülésről mikorra lehet jogszabály, az egészségügyi tárcánál annyit mondtak: a minisztérium vizsgálja a szabályozás szakmai és jogi lehetőségeit. A szaktárca álláspontja továbbra sem az otthon szülés megtiltása, hanem annak tárgyi és személyi feltételeinek biztosítása jogszabályi szinten. Tavaly ősszel több olyan eset is történt, amikor mentők segítségét kellett kérni otthon szüléshez. Szeptemberben egy otthon szülés az újszülött halálával végződött, néhány nappal később pedig kivérzett állapotban vittek be egy anyát a kórházba.

Magyarországon évente 500-600 gyerek jön a világra kórházon kívül. Az ügyben az ombudsman, a szakmai szervezetek, szakorvosok és civilek is megszólaltak a közelmúltban.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2008.07.04 15:30:26baud

    yukikoka, a nővéremnek is három lánya van, és aki pedig ezért sajnálná, azt jó magasról lenézem. Gyönyörűek, okosak, elevenek, mi kell több? :)

  • 2008.07.04 15:38:32cozumel

    Glad



    a 31 perc ATLAG nekem is furcsa, mert ez egy atlag. Tehat nyilvan, van amikor 5 perc alatt nyomulhatnak, de van, amikor egy oranal is tobbet kell varni. Ez igy furcsa...

  • 2008.07.04 15:39:46yukikoka

    Baud,:)

    köszi, mi sem megyünk a Dunának, igazából a harmadik gyereket sem azért vállaltuk, hogy fiunk is legyen - férjem minimum 3 gyerekre vágyott, nálam ez a maximum létszám. Csak most tudatosult bennem, hogy jó lett volna egy fiúcska, de a hülye megjegyzések tulajdonképpen segítenek abban, hogy már csak azért is lányt akarjak harmadszorra is:))) Amúgy valószínűleg nem véletlen, talán a fiúk nem maradnak meg nekünk, van ilyen. Meg lehet véletlen is. ja, az én lányaim is álomszépek, okosak, és elevenek, mint írtam.



    Cozumel, "Az egyszeruen nem igaz, hogy egy ilyen esetnel tutibiztosezerszazalak, hogy a korhazban minden klappolni fog."

    Ezt senki sem állította. Csak annyit, hogy nagyobb esély van a szükséges beavatkozás mielőbbi elvégzésére. Lehet a kórházban is káosz, tumultus, de nem hiszem, hogy a mentőhívás-állapotstabilizálás-kórházba szállítás-felvétel időtartamát meghaladná a kórházon belül a műtőbe történő bekerülés időtartama (persze elképzelhető, de ez azért a vis maior esete, ritka)



  • 2008.07.04 15:54:52baud

    yukikoka, megsúgom, hogy mikor a nővérem bejelentette, hogy megint gyereket vár (most már négyéves a "kicsi" is), akkor a két nagyobbik lány végig azon drukkolt, hogy ez is lány legyen. :)

    Mikor megkérdeztem, hogy de mit csinálnak, ha fiú lesz, akkor azt válaszolták, hogy "az sem baj". :)

  • 2008.07.04 16:03:30Magenta

    "2008.07.04 14:43:00 macskosz

    B-

    nem azt mondtam, hogy ez egy jó rendszer, ami otthon van, nem az, 100x elmondtam már, hogy tiltsák meg a parát, tartsák be a munkaidőjogszabályokat és adjanak tanult embernek való fizetést az orvosnak."



    Macskosz, gondolom, ha a betegeken múlna vagy a szülő nőkön, akkor ez járható út lenne. De egy-kétszáz ember dönt erről.



  • 2008.07.04 16:41:13yukikoka

    Baud, az én nagyobbik lányom is hugicát szeretne... és megkapja:-))))A kicsi meg fel sem fogja még teljesen, mi van, és nincs tisztában a nemek fogalmával, így kész tények elé áll majd novemberben:)),

  • 2008.07.04 16:58:21verkaverka

    A férjem azt hiszem lányt akart eredetileg. Aki látja a fiával az ezt nagyon nehezen gondolná, nyilvánvalóan ezt a gyereket várta mindig is. :)

    Barátnőméknél is az volt hogy nagyon lányra készültek, ez pont addig tartott míg meg nem tudták hogy fiú lesz, onnantól boldogan fiúra készültek.

    Egészséges esetben szerintem mindig ez van, belefér hogy az egyikre vagy a másikra gondol a szülő hogy azt szeretne, aztán élesben mégis kiderül hogy attól boldog ami van. :)

  • 2008.07.04 16:59:42baud

    A bátyám kisfia kérdezte meg tőlem háromévesen (éppen öltöztem, és még nem volt rajtam póló), hogy "te néni vagy?" :)

    Mondtam, hogy igen, erre ő mondta, hogy jó, s ezzel megbeszéltük. :)

  • 2008.07.04 17:05:38verkaverka

    Az mondjuk szöget ütött a fejembe hogy fentebb is van egy történet ami a kórházi szülés mellett érvel, amikor sürgősségi műtét lett egy INDÍTOTT szülésből. Pont ezt állítják sokan (szakemberek) hogy a beavatkozások túl sokan vannak ÉS veszélyesek. Tehát nem az a legnagyobb baj hogy kicsit gátmetszünk, hanem a sok indítás, gyorsítás stb ami már komoly bajokat tud csinálni...

  • 2008.07.04 17:19:41kanga

    Conzumel, jobb hijjan megneztem a wikipedian hogy mit ertenek a surgossegi csaszar -"emergency c-section" alatt (tudom, hgoy tudsz angolul, mert Kanadaban elsz). MInden csaszart oda soroltak, amit a szules beindulasa utan vegeztek, tehat nem csak az eletmento muteteket. Igy mar ertheto a 31 perc atlag, mert nem mindig surgos a beavatkozas. Kulonben nem vitatkozni akartam veled, csak en se tudtam volna elkepzelni hogy nagy baj esetem egy orat kellene varakozni a mutetre mar csak azert sem, mert ha mulasztanak, ugy beperelik a korhazat/orvost, hogy a gatyajuk is ramegy

  • 2008.07.04 17:57:12cozumel

    Kanga



    igy mar ertheto!



    De igy nem is szukseges!, minden esetben, hogy 5 percen belul rendelkezesre alljon a muto.

    Viszont akkor minden C-section emergency, ha nem scheduled :-) (hogy szep legyen magyarul...)

  • 2008.07.04 19:39:52yukikoka

    Verkaverka: mi elsőre és másodjára sem szerettünk volna meghatározott nemű gyereket (nem is tudtuk a nemüket a szülésig, és ez így volt jó), de úgy tűnik, most harmadjára belénk bújt a kisördög, és ez csak az uh után derült ki számunkra, magunk is meglepődtünk. Azért az kicsit érthető, ha 3 gyerekből szeretnénk mindkét nemből:) De ez nem kívánságműsor, és természetesen imádjuk mindhármat, várjuk a picur érkezését.



    Ami a beavatkozásokat illeti, hát szerintem is nagyon sok felesleges és veszélyes indítás van, de mivel a protokoll szerint nem lehet 1-2hétnél (ez helyenként változó) több terminustúllépést engedélyezni, inkább indítják, mint hogy helyből vágjanak (utóbbi is előfordul, na ezt végképp nem vágom, miért, hogy stílszerű legyek)

  • 2008.07.04 19:56:08macskosz

    yukikoka,

    aki megjegyzést tesz, az irigykedik. Sárguljon be.

    AMi meg a többit illeti, úgyis megtalálsz, ha kell.:))

  • 2008.07.04 20:24:45monsterwoman1

    yukikoka!

    Amikor másodszor terhes voltam, mindenki azt kérdezte: Ugye KISLÁNY lesz? Csak azért, mert volt már egy fiam. Miután közöltem, hogy megint kukacos csücsül odabent, már nem volt érdekes számukra a téma, sőt többen vigasztalni próbáltak,hogy azért ne keseredjek el nagyon:-)))!

    Egy idő után inkább azt mondtam, nem tudjuk mi a neme. Ne törődj senkivel! A te boldogságod, a te családod!

    Zárójelben mondom, soha nem tudtam magam fiús anyaként elképzelni, de miután megszülettek, rádöbbentem, nem véletlenül őket kaptam. Nem cserélnék senkivel!

  • 2008.07.04 21:28:56Tjuca

    Csak két apró megjegyzés. Az otthonszülésnél ugyanazok a szülésznők/bábák lesznek jelen, akik kiérdemelték itt a "fapina" jelzőt.



    Itt majd mindenki sír rí, hogy milyen borzalmas volt szülni, de kérdem én, hányan beszéltek előtte az orvossal, hogy merre hány lépés, vagy szülés után hányan mondták azt, hogy ezt nem így kellett volna? Nem itt, hanem az illetékesnek...



    Az izraeli összehasonlítást sem nagyon veszem, mert bizonyára UFO vagyok, de konkrétan nekem itthon is izraeli tapasztalataim vannak. :-) (Margit kh. Dr. Sztanyik László, csak, hogy ne habokba beszéljünk).



    Már egyszer azt is írtam, hogy én ugyanúgy nem örülnék, ha éppen az ügyeletes szülésznőnél kellene külföldön végigcsinálni egy terhesgondozást meg szülést. Lehet nagyon kedves, és az is lehet, hogy már szült, de nem zárhatom ki, hogy brutális keze van, attól mert mosolyog, ez még benne van a pakliban. Voltam én olyan dokinőnél, akinél egy szimpla rákszűrésnél is erpteljesen kapaszkodtam, míg a mostani férfi orvosom úgy vizsgál, hogy nem érzem kellemetlennek.



    Csupa csaupa általánosítás és sztereotípia-> minden pasi görény, pláne, ha nőgyógyász, bezzeg a szülésznők, meg bábák...



    És nagyon furcsállom, hogy itt majd mindenkinek csak iszonyú tapasztalatai vannak, de ez gyanítom nem tükrözi a valóságot.

  • 2008.07.04 21:32:09Tjuca

    Amúgy a "balkáni" magyar egészségügy legnagyobb vívmánya a szabad orvos és szülésznőválasztás szvsz.

  • 2008.07.04 21:58:26verkaverka

    Az szerintem pont balkáni hogy feketén fizetek az orvosnak meg a szülésznőnek hogy bejöjjenek külön, akár a saját ügyeletük után visszafordulva a szülésemhez. Nagyon is balkáni. Márpedig a szabad orvosválasztás ebben csúcsosodik ki nálunk, ebben a tökéseleten szabálytalan rendszerben, ami miatt egy civilizált országban komoly bajba kerülnének az orvosok...

  • 2008.07.04 22:00:48bbence

    Glad

    Marsden Wagner szülész-nőgyógyász, neonatológus professzor a WHO nők és gyermekek egészségéért felelős szekciójának volt 15 éven keresztül a vezetője. Ismerte a témában készült összes kutatást, statisztikát. Nem vagyok tekintélytisztelő típus, de egyszerűen baromságnak nevezni az állítását kicsit túl gyors reakciónak tartom. Ha ennyire sommás a véleményed, akkor a hit kérdését inkább a Te oldaladon kéne vizsgálni. A levele végén szerepel egy e-mail cím, ha arra írsz, megkapod az állításait alátámasztó forrásokat.

    Az amerikai és a magyar viszonyok között valóban sok különbség van. Például, hogy ott készülnek ilyen jellegű vizsgálatok, míg nálunk semmi. Ott nyilvánosak a kórházak és az orvosok statisztikái, nem bemondásra dönthet a szülő a választott orvosáról.

    Magyarországon két tanulmányt ismerünk, ami a beavatkozásokat vizsgálja. Az egyiket 1999-ben készítette egy szülésznő a szakdolgozatához. A budapesti szülészeteket vizsgálva, arra a megállapításra jutott, hogy a megelőző évben NEM volt olyan komplikációmentesnek (!) induló szülés, aminél négynél kevesebb beavatkozás lett volna.

    Egy 2003-as, pszichológus hallgatók által készített felmérés szerint a magyar szülészeteken a megelőző évben a beavatkozások száma megközelíti a 100 százalékot.

    Ha azok a szülésznők és orvosok, akikkel az elmúlt háromnegyed évben beszéltem, itt elmondanák azokat, amiket nekem, akkor valószínűleg a Te véleményed is változna. Persze megértem, hogy nem teszik, mert félnek.

  • 2008.07.04 22:13:35wish73

    azt hittem, itt lesz a kommentem, de vagy elszállt, vagy egy másik posztba sikerült belőni.

    szóval, kérdezném, hogy míg arról vannak statisztikák, hogy hány otthonszülésből lesz kórházi, hány otthonszülés során lép fel komplikáció, addig arról szól-e a fáma, hogy hány kórházi szülés során lép fel olyan malőr, aminek nem kellett volna bekövetkeznie otthonszülés estén? ugye, ez az érem másik oldala. nem a kellemetlenségekre, macerákra gondolok, hanem azokra a brutál beavatkozásokra, amikor anya vagy baba tartósan, akár egész életre sérül fizikailag, mert belebuheráltak a természetes folyamatba?

    kérdezem ezt úgy, hogy magam részéről kórházban szültem, és sosem merülne fel, hogy itthon szüljek, de ez is hozzátartozik a tisztánlátáshoz.

    ja, és SZTANYIK-MARGIT KH-RULEZ

  • 2008.07.04 22:18:12Tjuca

    Verkaverka!



    Igen, de bejön. Ha pedig nem tud, mert pl. külföldön van, átad másnak.



    Külföldön meg kapod az ügyeletest, ha tetszik, ha nem, ha durva ha nem, ha ismeri a kórelőzményedet (már ha van) ha nem. És már bocs, de pl. én ragaszkodom a forgorvosomhoz is, akkor pláne ragaszkodom egy olyan emberhez (kettőhöz), akik a legintimebb testrészemhez nyúl, az intimszférámba lép.



    Egyébként, csak hogy miről beszélek. Most kezdem a 37. hetet. Most is toxémia, előző terhességemmel is az volt, mégis spontán megszültem a lányom. (két nappal azelőtt az osztályos, már császározni akart...) Lányom előtt és mostani terhességem előtt is volt egy egy vetélésem.

    Ha ezeket mindig az éppen aktuális orvossal/szülésznővel csinálom végig, akkor most lehet nem tartanék itt. Én speckó igénylem azt, hogy tudjam, hogy a másik félben bízhatok, tudhatom mire számíthatok, hogy nem fog kézzel tágítani, császározni, csak mert siet, vagy nem fogja kipréselni belőlem a gyerekem, mert nem szokott ilyet tenni.



    Nem vágyom tantramantrára, de arra igen, hogy maximálisan nőként, emberként kezeljenek. Bármilyen furcsa én pl. feszélyezettebbb vagyok egy nő orvos/szülésznő előtt, mint egy férfi előtt, lehet csak a rossz tapasztalatok miatt, de rettegek, hogy "kivívjuk" a holland példát-> ügyeletes szülésznő és passz. Van ilyen vélemény is, gondolom hasonlóan nehéz elfogadni, mint nekem az A. F. féle "tanyán szülést".

  • 2008.07.04 22:18:28wish73

    aha, a másik otthonszülősben találtam meg. mennyire értelmes dolog párhuzamosan két hasonló témát feldobni...

  • 2008.07.04 22:20:56Tjuca

    Helló Wish!



    Te végül nem R-nél szültél? :-)

  • 2008.07.04 22:22:23Tjuca

    Most is (még 5-öt kell aludni, hogy ne M. doktornál, hanem Sztanyiknál szüljek) adott a doki, és szülésznőt is fogadtam, sesem lehet tudni... :-P

  • 2008.07.04 22:30:39wish73

    Tjuca, ki az az R?

    n több, mint 5 éve szültem a másodikat. az elsőt máshol, másnál, brrr.

  • 2008.07.04 22:35:43Tjuca

    Dzsíz!



    Azt hittem másik Wish vagy. :-P Ő is 73-as, de neki egy kisfia van.

    R-> Ruzsi

    Ezek szerint kettes gyerek Sztanyik dokival született?

  • 2008.07.04 22:42:55bbence

    Kanga

    Nem gondolom, hogy amiért vitatkozol velem, azért az otthonszülés ellen prédikálnál.

    Valószínűleg, amit neked Amerikában mutattak, az jobb volt, mint nekünk a Máv-ban, de pont ezt mondta a dokink, hogy perceken belül kikapják a babát, ha baj van. Márpedig ez nem így van feltétlenül. Erről rengeteg szüléstörténet szól itt is. Ráadásul bonyolítja a dolgot, hogy nagyon gyakran döntenek úgy az orvosok, hogy baj van, és ki kell kapni a babát, pedig nem kéne. Ahogy írod, két műtő áll rendelkezésre a szülészeten. Egy erősebb időjárási front esetén tömegesen indulhatnak be a szülések. Ha akkor pont foglalt mindkét műtő, és beesik egy harmadik eset, és az pont Te vagy, akkor a magad bőrén tapasztalhatod, hogy amit ígértek, az nem betartható.

  • 2008.07.04 22:44:01wish73

    nekem két lányom van. igen, a 2.-t szültem a Sztanyiknál. amiről egy szülő nő álmodhat. főleg, hogy volt összehasonlítási alapom terhesgondozás és szülés kapcsán is.

    egyik bnőm szült a Ruzsinál, neki nagyon bejött. én a Béres dokinál kezdtem a 2. terhességet, de nagyon hamar rájöttem, hogy, ha nála maradok, bebukom, mint az első gyerekemnél. Sztanyik jó fej volt, hogy kórházon belül átvett.

    drukkolok, hogy kibírd azt az 5 napot!

  • 2008.07.04 22:50:52Tjuca

    Wish!



    Tudod mi a fura, hogy én még nem hallottam olyat, hogy Sztanyik bárkivel durva/lekezelő lett volna.Mximum azt, hogy nem egy szószátyár, de ez így is van. 8) Véletlenül kerültem anno hozzá, de azóta is csak örülni tudok ennek.



    5 napot? féllábon is... :-P Bár átadott Mustafának, de még csak a 37-edik hetet kezdtem.



    Ruzsiról is jókat hallok. Hát nekem anno a Sztanyik Mágenheim Ruzsi trió valamelyikét ajánlották, aztán éppen egy volt osztálytársammal találkoztam, aki egyértelműen Sztanyikhoz küldött. És akkor még azt sem tudtam hol van a Margit kh. mert a SOTE-ra jártam, de igen, ahogy mondod zongorázni lehet a különbséget, főleg emberileg. A Béres név nekem mondjuk semmit sem mond.



    Na ha megszületik kettes versenyző ígérem hírt adok, hogy milyen volt. 8)

  • 2008.07.04 23:00:18yukikoka

    Macskosz:) köszi



    Wish73, szerintem is megérne egy misét a kérdés... mármint hogy hány felesleges beavatkozás történik a kórházakban, és milyen eredménnyel, említettem is talán a másik otthonszülősben. De sajnos senki nem tudja megmondani, hogy pl. szülésindítás, oxytocin vagy egyéb beavatkozás nélkül is bekövetkezett volna-e ez meg az a komplikáció (nálam pl. tipikusan méhlepény gondok mindkét szülés után, meg az első után gyerkőcnél állítólagos légzésproblémák). Én is úgy gondolom, hogy otthon, háborítatlanul talán kevesebb komplikációval és fájdalommal sikerült volna szülnöm, de burokrepedés után nem mertem kockáztatni, meg amúgy sem próbálnám ki a magam részéről az otthonszülést. Szóval a kórházi gyakorlaton is volna mit változtatni, ebből a szempontból nézve megértem az otthonszülőket. csak félek, hogy én - és főleg a gyermekem - volna az a kis százalék, akivel baj történik és nem kerül időben kórházba... szóval kétesélyes a dolog.

  • 2008.07.04 23:08:27wish73

    lehet, h már nincs ott a B. de ne bánd:))

    3 hét bőven elég, h kinyaralja magát a dokid.

    sok sikert, várom a beszámolót:)

  • 2008.07.04 23:17:59yukikoka

    OFF: Monsterwoman (nekem nem tűnsz szörnynek:),

    Igazad van, de míg a második lányom születése után (mint említettem, nem tudtuk a nemét) ez még "belefért", addig 3 egynemű gyerek már sokaknál megdöbbenést vagy jobb esetben derültséget kelt. Én sem tudnám elképzelni, hogy ne ez a két rosszcsont kislányom legyen a gyerekem, de így harmadszorra talán örültem volna egy kiskukisnak is:) Kár volt megkérdezni a nemét, jobb volt úgy az első kettőnél, hogy születésükkor derült ki,és úgy tényleg nem számított, mert mire ráértem volna a családunk ivararányán gondolkodni, már a kezemben voltak:) Az uh is tévedhetett, de most már neve is van, úgyhogy maradjon inkább kislány:) Egy apától egyfélét!

  • 2008.07.04 23:25:15bbence

    huhhh

    „De egyrészt érdekelne, hogy mitől válnak hirtelen tettrekészebbé (mondhatni gyorsabbá) az amerikai szülészek csak attól, hogy nem kórházi, hanem otthonszülés esetében kell meghozniuk a császármetszésről hozott döntést.”

    Nem értem a kérdést. Nem állította az idézet, hogy tettrekészebbé válnak a szülészek az otthonszülés esetén. Azt próbálja cáfolni, hogy a kórházi szülés esetén meg tudnak oldani olyan esteket, amik otthoni szüléseknél valszeg sérüléssel, vagy halállal végződnek. A statisztikai összehasonlítások ezt támasztják alá. Az elmúlt 20 évben kb 50 ilyen tanulmány készült szerte a világban. Mind erre az eredményre jutott.



    A másik felvetésedre azt tudom mondani, hogy a nem tudok olyan tragédiáról, ami a megkezdett otthonszülés után, a befogadó kórházi szülészet dolgozói hibájából történt volna. Olyat sokat hallottam, hogy az otthonszülés közben, biztonsági okokból beszállított családokat megalázó kifejezésekkel illeték, és az ellátásuk hanyag volt.

  • 2008.07.04 23:32:07yukikoka

    Bbence, felkeltette az érdeklődésem a két magyar tanulmány, amelyeket említettél. Nekem a közel 100 % és a legalább négy beavatkozás így első hallásra kicsit soknak tűnik. Azt lehet tudni, hogy mi minősült beavatkozásnak az említett kutatásokban? Úgy értem ha ide vesszük a beöntést és borotválást (ami nem minősülhet szülészeti szempontból beavatkozásnak), akkor értem, egyébként kicsit sokallom. Persze gátmetszést nagyon sokat végeznek, a szülés utáni méhűri betapintást gyakran rutinszerűen végzik, magam is indokolatlanul soknak találom a császár sectiok számát, hogy az oxytocin és a kézzel történő tágítás (általam kétszer is megtapasztalt ) beavatkozásokat ne is említsük... Igen, sok a beavatkozás, és ezen változtatni kéne. De számomra továbbra sem az otthonszülés jelenti a megoldást, hanem a háborítatlan szülés kórházi (vagy inkább szülőotthoni, nevezzük ennek) verziója, ahol tényleg csak szükség esetén látja orvos/szike/tű a kismamit. Ehhez azonban le kéne mondani a meghatározott személynél történő szülés luxusáról, mert sok szülésindításnak, -gyorsításnak és császárnak ez az egyik indoka, mármint hogy a dokik/szülésznők érthető módon szeretnének időben hazajutni, vagy legalábbis néhány dolgot előre tervezni, és ehhez néha "bekavarnak " - ez is hozzátartozik a nagy magyar igazsághoz, meg az is, hogy ha a doki beavatkozik, akkor az a baj, ha meg nem, akkor meg az.

  • 2008.07.05 01:13:24bbence

    Az alap probléma, hogy a szülész orvosok a komplikációk elhárítására szakosodtak. A normál lefolyású szülés fiziológiáját nem ismerik. A magyar szülész orvosok 2000 oldalas tankönyvéből mindössze 24 oldal foglakozik a normál lefolyású élettani szüléssel. A zömében férfiakból álló orvosi testület nem tudja, hogy mit jelent a szülő nők alapvető igényeinek a figyelembevétele. Ezt elvont, laikus, misztikus dolognak tartják.

    Michel Odent szülész professzor, több könyvében is ír erről. Ő az ötvenes évek elejétől praktizál, sok ezer kórházi, és sok száz otthoni szülésnél volt jelen. Van összehasonlítási alapja. Mániája a tudományos bizonyítékokra épülő orvoslás. Könyveiben minden állításához tudományos kutatásokra alapuló forrásokat jelöl meg. Magyarul a Császármetszés, és a Szeretet tudományosítása című könyvei jelentek meg. A www.szules.hu –n megtalálhatóak.

    Röviden és laikusan összefoglalva, azt mondja a professzor, hogy a szülő nő testének a szülés idején egy hormon koktélt kell termelnie. A hormonok kiválasztásáért az úgynevezett ősagy a felelős. Ennek hatékony működését gátolja az úgynevezett agykéreg, vagy más néven neokortex, ami a tudatos, racionális gondolkodásért felel. Tehát, ha bármilyen racionális jellegű gondolkodásra ingereljük a szülő nőt, például beszéd, erős fény, felesleges vizsgálatok, döntéshozatal, stb., akkor a szüléshez szükséges hormonok termelése leáll. Mivel a felsorolt tevékenységek közül szinte mindegyik szerepel a magyar kórházi szüléseknél, ezért nem csoda, hogy szinte mindegyiknél szükség van beavatkozás(ok)ra.

    Többen írták, hogy a komplikációmentes terhesség és a sima lefolyású szülés után, egyszer csak erős vérzés lépett fel, ha nincsenek jelen az orvosok, ha nem kórházban lettek volna, akkor tragédia történt volna. Kutatások bizonyították, hogy az ilyen jellegű problémák leginkább a medikalizált szemléletű kórházi szülészetekhez kapcsolódnak. Például, ha - a magyar gyakorlatnak megfelelően - siettetik a placenta születését, akkor valóban felléphet erős vérzés. Tehát, amikor kizárólag csak kórházban szült anyukák érvelnek a jelenlegi vitában a saját, vagy ismerőseik által tapasztalt esetekkel, akkor fontos tudni, hogy azok a jelenségek, amiket említenek, az otthonszülésnél nem lépnek fel.

  • 2008.07.05 08:51:40huhhh

    Bbence, én pedig azt nem értem, hogy te mit nem értesz. Az ominózus idézet:



    "kutatások kimutatták, hogy kórházi szülés esetén, ha a magzatot veszély fenyegeti, átlagosan 31 perc telik el a császármetszés végzésére vonatkozó döntés és maga a műtét között. Azt is kimutatták, hogy ha jó az együttműködés az otthonszülésnél eljáró személy és a legközelebbi kórház között, akkor a szállítás ideje alatt a kórházi szakemberek felkészülnek teendőikre, tehát nincs időveszteség"



    A megfogalmazás azt sugallja, hogy van egyik oldalon a kórházi császármetszés 31 perce, a másik oldalon az otthonszülés, ahol "nincs időveszteség". Amire én azt mondom, hogy játék a szavakkal, amiből mindenképpen egy összehasonlítás jön le a laikus számára. Értem én, hogy azt akarod mondani, hogy a kórházi ÁTLAGOS 31 percbe belefér(het) otthonszülés esetén a mentőhívás-kórházbajutás-műtőbejutás triumvirátusa, de ilyen esetekben átlagértékhez viszonyítani nem igazán tisztességes. Mert a 31 perces átlag (tegyük fel, hogy tényleg ennyi, de tapasztalataim szerint ez a magyar kórházakban jóval kevesebb) sok 5-10-15 perces és sok 50-60-70 perces értékből jön össze, ezt matematikai tanulmányaid alapján, gondolom, te sem vitatod. A 31 perces és a feletti esetekben igaza lehet MW professzornak és neked is, de sajnos az ördög itt is a részteletben lakozik, hiszen nem átlagok szülnek otthon vagy kórházban, hanem egyedi esetek, hús-vér anyák. Hogyan jön ki az otthonszülés az 5-10 perces műtőbe jutással kapcsolatos összehasonlításból? És még inkább, mi történik akkor, ha ott és akkor tényleg csak 5-10 perc állt rendelkezésre a szövődmény elhárítására, nem pedig az átlagos 31 perc? Kicsit bonyolult vagyok ma reggel, de talán érthető, hogy az átlagos 31 perccel való dobálózás számomra nem több, mint játék a számokkal. Ami biztosan nem fogja megvigasztalni azt, aki 31 percen belül kórházba került ugyan, de konkrétan neki és a gyerekének csak 23 perce volt, hogy ő vagy a gyereke nagyobb károsodás nélkül megússza a dolgot.

    És akkor még nem is beszéltem arról, hogy szeretnék látni egy olyan összehasonlítást is, hogyan viszonyul a kórházi és otthonszülés egymáshoz a tekintetben, hogy mennyi idő alatt születik meg a császármetszésről hozott DÖNTÉS. Örülnék, ha tudnál mondani egy forrást erről, ha van egyáltalán ilyen felmérés, mert én laikusként úgy gondolom, hogy műtővel a háta mögött az orvos gyorsabban és könnyebben dönt a császármetszésről, míg otthonszülésnél többet vacillálnak rajta, mondván, hátha anélkül is megy. De ezt csak én gondolom, cáfolj meg adatokkal és tényekkel, ha nem így van. Előre szólok, hogy az "én ismerem GÁ-t, ő nem olyan..." típusú érvek nálam nem játszanak.



    Világossá szeretném tenni, hogy nem az otthonszülés ellen beszélek, én nem tenném, de tegye bárki, aki szerint otthon biztosnágosabb. Csak tudod, az a baj, hogy az otthonszülésre vállalkozók nagy része igazából nem otthon AKAR szülni, hanem NEM AKAR kórházban szülni (ha érzed a különbséget). Nekik pedig konkrét, objektív, csűrés-csavarás nélküli számadatokra és tényekre lenne szükségük a megalapozott döntés meghozatalához.

    A másik nagy bajom, hogy az otthonszülésről még mindig miért nincsenek határozott szakmai szabályok és protokollok, amihez MINDENKINEK tartania kell magát, aki ilyesmire vállalkozik. Minden egészségügyi ténykedést szakmai protokollok szabályoznak, melyeket az újabb eredmények ismeretében rendszeresen frissítenek, és akár bíróság előtt is számonkérhető az, aki ezeket megszegi. Miért pont az otthonszülés az, ahol tesz mindenki mindent belátása szerint, azért mert ő úgy tartja helyesnek vagy azért, mert már tíz éve is így csinálta vagy azért, mert százszor már bejött, miért ne jönne be százegyedszerre is? Így tényleg nem követhető nyomon, ha ne adj isten valami baj történik, hogy ki hibázott, egyáltalán hibázott-e valaki. Akkor például nem kellene azon vitatkozni, hogy magára hagyta-e a vérző otthonszülőt a bába a mentő kiérkezéséig, hogy csak a legtriviálisabbat említsem a lehetőségek sorából. Mert minden ellenőrizhető lenne, és ha mindenben betartották a szabályokat, akkor legyen szíves mindenki békén hagyni őket, ha pedig nem, akkor ellenőrizhető és szankcionálható lenne, amit tettek. Ez a GÁ-féle csapatot is védené, mégis sokszor úgy érzem, hogy csak a szavak szintjén "követelik" a szabályozást, aztán ha történik valami az ügyben, akkor megszólal a hangos kórus, hogy túlszabályozott, túlez és túlaz az otthonszülési protokoll, pedig még meg sem született.

    Szerintem a zavarosban halászás pont nem az otthonszülők érdekeit képviseli.



    Ui: Egyébként csak nekem van az a déja vu érzésem, hogy ugyanazokat az odakopizott hozzászólásokat látom tőled két posztban is, vagy csak a monitorom csal?

  • 2008.07.05 10:10:11huhhh

    "Azt is kimutatták, hogy ha jó az együttműködés az otthonszülésnél eljáró személy és a legközelebbi kórház között, akkor a szállítás ideje alatt a kórházi szakemberek felkészülnek teendőikre, tehát nincs időveszteség"



    Bocsi, de ez megint tipikus ködösítés és kiskapukeresés. Mert mi van, ha esetleg mégsem olyan jó az együttműködés? Biztosan van ilyen még a nagy Amerikában is, ha MW professzor ezt fontosnak tartotta kiemelni. Ilyen esetekben sincs időveszteség?

    Mindenesetre dicséretesen diplomatikus megfogalmazás részéről, mert így legalább lehet a másikra mutogatni, ha balul sül el a dolog, hogy ki szegte meg a jó együttműködés szabályait.

  • 2008.07.05 10:19:33bes3

    huhhh: ebben az is benne van hogy Amerikában a kürháziakdirekt betartanak egymásnak, a betegek kárára. :-) Ha szülészetről, 15 méterről jön az anya akkor direkt nem készülnek fel, ha a pulykafarmról 15 mérföldről, akkor felkészülnek.





    hogy ez meg milyen dolog..... ;-)

  • 2008.07.05 11:42:55yukikoka

    Bbence, én sem tudok túllépni a 31 perces átlagon, és Kanga egy korábbi hozzászólásában meg is találtam rá a választ: "MInden csaszart oda soroltak, amit a szules beindulasa utan vegeztek, tehat nem csak az eletmento muteteket. Igy mar ertheto a 31 perc atlag," Igen, így már szerintem is érthető, így számomra nem áll meg mint az otthonszülés kevéssé kockázatos volta melletti érv.



    Sürgős esetben, ha kórházban vajúdik a kismami, és valamilyen, a baba és/vagy mama életét akutan fenyegető komplikáció lép fel, igenis műtőasztalra kerülnek, amilyen gyorsan csak tudnak, és nem jellemző azért, hogy éppen akkor minden műtő foglalt (bennfentestől tudom, nagy forgalmú magyar klinikán dolgozik). Ha mégis (mert azért előfordul), akkor sem valószínű, hogy a szükséghelyzet megoldása több időt venne igénybe, mint a mentőhívás-állapotstabilizálás- szállítás-felvétel-műtő eseménysor. Férjem (nem nőgyógyász, de sebészként azért volt már ilyen-olyan élménye, meg a műtéti előkészítés kérdése tekintetében is kompetens) említette, hogy elvileg van ún. kétkesztyűs császár is - tehát amikor még szabályos bemosakodásra sincs idő, két kesztyűt húznak az operatőrök - nem tudom, milyen gyakran alkalmazzák, majd megkérdezem nőgyógyi barátainkat. Ez nem riogatás, csak illusztrálni szeretném, hogy kórházi körülmények között, műtőtől 5 méterre lévő szülőszobában is felléphet olyan előre nem látható probléma, ami miatt még arra sincs idő, hogy a max. 10 perces előkészítést elvégezzék - a kórházba ilyenkor hogyan érnének be? Nem kekeckedés, azért lovagolok ennyire ezen az akut komplikáció meg kórházba kerülés témán, mert számomra ez az az érv, amely miatt nem választom az otthonszülést, pedig az otthonszülést pártolók érveinek nagy részével egyetértek. Így egyetértek a beavatkozások sokszor felesleges, sőt, káros voltával - saját bőrömön tapasztaltam. Ismerem valamelyest a neurohormonális rendszer működését, így én is tisztában vagyok a kognitív folyamatok (agykéreg működése) esetleges gátló hatásaival, ezek evolúciós biológiai jelentőséggel bírnak (pl. világosban szülni nem adaptív stratégia, persze, hogy sokaknál leáll a folyamat). Ez mind igaz, szerintem is változtatni kéne sok mindenen - így a szülész-nőgyógyászok és szülésznők képzésén, a szakmai protokollokat sem ártana felülvizsgálni stb.



    Egy másik témánál kifejtettem (másokkal egyetemben), hogy a császármetszések arányának növekedése nemcsak a nők ilyen irányú affinitásának és anyagi tényezőknek tudható be, hanem a dokik defenzív magatartásának (műhibaperek) és annak is, hogy ma már rutinból vágnak pl. farfekvésnél vagy ikerterhességnél (tisztelet a kivételnek), így nincs tapasztalatuk az ilyen komplikációk konzervatív kezelésében.

    Mindez azonban negatív tapasztalataim ellenére sem győz meg arról, hogy jobb lesz nekem itthon megszülnöm harmadik csemetémet, még akkor sem, ha tudom, hogy valószínűleg nem lenne semmi baj, és hogy a kórházban esetleg megint lesz egy-két kedves beavatkozás "jaj maga ilyen nehezen szülő alkat" stb. felkiáltással.



    Huhhh, "az a baj, hogy az otthonszülésre vállalkozók nagy része igazából nem otthon AKAR szülni, hanem NEM AKAR kórházban szülni (ha érzed a különbséget). Nekik pedig konkrét, objektív, csűrés-csavarás nélküli számadatokra és tényekre lenne szükségük a megalapozott döntés meghozatalához." - maximálisan egyetértünk, engem sem sok tart vissza (a műtő és szakértelem közeli voltától eltekintve) az otthoni körülmények között történő szüléstől. Ha én vagyok az az akárhány tized/század/mittoménhányad százalék, akinek baja esik (vagy ami még rosszabb, a gyerekemnek), akkor az nekem meg a családomnak 100 százalék. És ez nem demagógia.

  • 2008.07.05 12:00:10bbence

    Yukikoka

    Nekem is soknak tűnt. A baj, hogy nincsenek hiteles adatok a témában, nem tudjuk, hogy valójában mi történik a szülészeteken. Néhány hete olvastam egy cikket, amiben nyilatkozik a békéscsabai szülészet vezetője (ők egyébként megkapták a baba-barát titulust), és azt mondta, hogy az elsőszülőknél nem mérlegelnek, hogy legyen-e gátmetszés, a többedszer szülőknél pedig eldönti az orvos. A szövegből kiderült, hogy az utóbbi esetben is általában alkalmazzák azt. Ma már kutatások eredményei bizonyítják, hogy a gátmetszés csak nagyon kivételes esetekben indokolt, illetve cáfolták azt az állítást, miszerint jobb, ha az orvos vág, mint ha reped. Pont az ellenkezője igaz. A repedések sokkal hamarabb és jobban gyógyulnak, mint a vágás. Ezen kívül a repedést meg lehet előzni az esetek nagy részében. Ezeket azért írtam le, mert érzékeltetni akartam, hogy a magyar szülészetek egy sor dologban, rutinszerűen alkalmaznak olyan eljárásokat, amelyekről évtizedek óta kiderült, hogy elavultak, esetenként veszélyesek.

    A beöntés és a borotválás nincs benne a tanulmányok által vizsgált beavatkozásokban. Annak megítélése viszont, hogy ezek beavatkozásoknak számítanak, vagy sem, véleményem szerint szemlélet kérdése. A háborítatlan szülés szempontjából minden olyan esemény, ami alkalmas kizökkenteni a szülő nőt abból a módosult tudatállapotból, ami a szüléshez szükséges hormonok kiválasztásához és a fájdalom elviseléséhez kell, beavatkozásnak minősül.

    Tagja vagyok egy kb. 300 családot összefogó szülői szervezetnek (Szülők a Szabad Szülésért Társaság), ami eredetileg az osz szabályozása miatt jött létre. Az elmúlt háromnegyed év tapasztalatai azt mutatják számunkra, hogy nem lehet külön választani az otthoni és a kórházi szülés problémáinak rendezését. A magyar szülészeti rendszert kell megváltoztatni, hogy ne legyünk Európában a harmadikak a csecsemő halálozás terén, hogy ne álljunk „élen” az anyai halálozások listáján, hogy olyan eljárásokat és műszereket, amiket a fejlett világban már szinte sehol nem alkalmaznak, mi is vigyük a múzeumba.

  • 2008.07.05 12:34:47yukikoka

    Bbence

    A hiteles, szakmailag szűrt és megfelelő matematikai statisztikai számításokon alapuló adatokat én is hiányolom, de ezek megléte az én döntésemen nem változtatna.

    Ami a gátmetszést illeti, első szülésemnél nekem is volt hatalmas vágás (világ életemben sportoltam, várandósság alatt is, mégsem jött ki sehogy sem a gyerek, és ha jól rémlik, valami gebaszt sejtettek a jelenlévő dokik és szülésznők, így a vágás és hasamra gyakorolt nyomás révén bújt ki a kislányom). Kellemetlen volt fájt, stb., de a következő szülésnél, ami nem véletlenül egy másik kórházban és orvosnál zajlott (előző helyen halálra ijesztgettek kis súlyú beteg gyerekkel, nem tájékoztattak, amikor az egészséges kislányomat PIC-re vitték, csak akkor közölték, amikor kerestem stb.), szóval a következő szülésem előtt ez volt a legkisebb gondom... nem beszéltünk erről a dokival és szülésznővel, mégis automatikusan gátvédelmet alkalmaztak, ami után mégis varrni kellett kicsit, meg horzsolódtam, ez jobban fájt, mint a vágás anno. hamarabb gyógyult, de nem lehet összehasonlítani, mert itt csak pár öltés volt, anno meg sok, kívül-belül. De az, hogy a vágott seb könnyebben gyógyul, mint a repedés, sebészeti alapvetés. Ami persze nem érv a gátmetszés mellett, de engem eléggé idegesít ez a beöntés-borotválás-gátmetszés "hisztéria", csak ezért tuti nem szülnék otthon, ez maximum nekem rossz, a gyerekemnek nem. A többi beavatkozás persze más tészta, tuti, hogy az oxytocin, kézzel tágítás, 100kilós doki belekönyöklése a hasamba (55kg vagyok) nem használt a babáimnak sem... de én vállalom azt a kompromisszumot (jobb híján, az általam mégiscsak biztonságosabbnak érzett alternatívát választva), hogy elviselek ezt-azt ahhoz,hogy kórházban szülhessek. Nekem az volt a pechem, hogy mindkét esetben fájások előtt repedt a burok, elsőnél a méhszáj is tök éretlen volt, nem volt beilleszkedve a lányom, ilyenkor nem szoktak (sajnos) sokat várni az oxytocin stb előtt, és még örüljek, hogy nem császároztak rutinból a beilleszkedési zavar miatt, hanem megpróbáltuk (ez ellen már előre kézzel-lábbal tiltakoztam), így azért mégiscsak jobb volt a gyerekeimnek, ha nekem talán nem is.

    Én is olvastam anno Leboyert, szerintem is természetes folyamat a szülés/születés, de azt is látni kéne, hogy a dokik sok beavatkozást saját védelmük érdekében végeznek... mert ha nálam reped a burok, és ők hagynak nekem 48 órát a fájások beindulására, közben meg kapok egy felszálló fertőzést, amit a baba születése után mindkettőnknél kezelni kell, akkor persze verem majd az asztalt, hogy micsoda trehány ellátásban részesültem. Ugyanezt el lehetne mondani minden beavatkozásra, kivéve az terminus előtti szülésindításra, mert az aztán nekem is a "szívem csücske", csakúgy, mint a mindeféle mondvacsinált indokokkal végzett programozott császárok, ahol szerencsétlen gyereket 37-38 hetesen csak úgy "kikapják" anyuka hasából, aztán meg mehet a "fáj a sebem-nincs tejem sírás-rívás", de ez a dokit már nem érdekli.Hangsúlyozom, nem az indokolt császárokról beszélek, azokra igenis szükség van, és mivel a dokik sajnos nem jósok, így gyakran vágnak a biztonság kedvéért.



    Írtad, "nem lehet külön választani az otthoni és a kórházi szülés problémáinak rendezését. A magyar szülészeti rendszert kell megváltoztatni," - ezzel tökéletesen egyetértek, remélem, előbb-utóbb sikerül. Számomra továbbra sem az otthonszülés a megoldás, de nem vagyunk egyformák. A baba-mama halálozási statisztikák pedig megleptek, nem ismertem ezeket.

    Azzal nem vagyok teljesen tisztában, mely műszereket és eljárásokat szánod múzeumba, de abban tutira egyetértünk, hogy komoly szemlélet- és gyakorlatváltásra van szükség a magyar szülészetben. és örülök, hogy van olyan, akivel érdemi eszmecserét lehet folytatni, kihagyva belőle a hülyeorvosok - kórházi csempe - szülésélmény - mécses stb. kissé demagóg érvrendszert:) És remélem, hogy a lányaim már jobb körülmények között adhatnak életet az unokáimnak, ahogy én is jobb körülmények között szültem már, mint felmenőim.

  • 2008.07.05 12:56:43bbence

    huhhh

    Ok, értem és valóban félreérthető az idézet. Kérlek, olvasd el a teljes szöveget, sőt előtte az sznszk állásfoglalást, így talán nem lesz számodra egyoldalú. Ha igen, akkor szívesen beszélgetek tovább róla.

    Számomra az ÁTLAG! 31 perc sem reálisnak, sem irreálisnak nem tűnik, ui. fogalmam sincs, hogy milyen módszerekkel mérték, mi számít soknak vagy kevésnek. Találgatás helyett inkább azt írom le, hogy miért hoztam ide az idézetet. Nekem az a legnagyobb problémám az otthonszülés és kórházi szülés összehasonlításánál, amikor a műtő közelségével érvelnek orvosok, hogy nem korrekt, tisztességes a tájékoztatásuk. Azt mondják, hogy az általatok is említett, hirtelen fellépő, súlyos komplikációkra megoldást jelent a műtő közelsége. „2-3 perc alatt kikapjuk a babát, ha baj van.”

    A tisztességes eljárás az lenne, ha a szülés előtt álló nő tudná, hogy a szülés velejárója lehet a halál, sérülés. Hogy vannak esetek, amikor sem a műtő, sem a tömérdek, jól felkészült szakember nem segíthet. Ha teljes körű tájékoztatást kapna a szakorvosától, hogy miként lehet a felkészüléssel megelőzni egy sor komplikációt.

  • 2008.07.05 13:18:38verkaverka

    A kétkesztyűs császárról én is hallottam.



    A gátmetszést nem biztos azért hogy a beöntéssel, borotválással egy napon említeném. A gátmetszés egy műtét. Benne is volt a zárójelentésemben szépen, hogy aszongya alkalmazott műtéti beavatkozások vagy milyen címszó alatt.



    Meg is van a maga extra kockázata stb, nem gondolnám hogy el lehet intézni annyival hogy a gyerek kedvéért ezt (is) el kell viselni.

  • 2008.07.05 14:08:10yukikoka

    Verkaverka,

    Tudom, hogy a gátmetszés (episiotomia) műtét, én sem értek egyet a rutinszerű alkalmazásával, mert nem hiszem, hogy a természet belekalkulálta volna a szikét, ollót a szülésbe. Nem gondolom továbbá, hogy ennyivel el lehetne intézni, csak arra céloztam, hogy jelen helyzetben többet nem tehetek, mint hogy a kellő tájékoztatás kikövetelése mellett közlöm az igényeimet (pl. nem szeretnék mindenáron gátmetszést, nem egyezek bele szülésindításba csak azért, mert az mindenkinek milyen kényelmes, nem kérek sászárt az első felmerülő nehézségnél), de egyben vállalom azt a kockázatot, hogy a kórházi szülés sajnos együtt járhat egy csomó beavatkozással. Inkább, mint annak a kockázatát, hogy az egyébként nagy valószínűséggel komplikációmentes, kórházon kívüli szülésem közben fellépő gond miatt gyermekem vagy én ne kapjunk időben segítséget. Nekem a két kockázat nem egyenértékű, mondjuk hogy meglátásom szerint a kisebbik rosszat választom. Igaz, nem kiegyenlített a mérleg két serpenyője, mert ha nem kórházban szülök, beavatkozásmentesen, akkor nagy valószínűséggel a maga ritmusában, gond nélkül megszületik a babám, ez kórházban sajnos nem mindig adott. Ugyanakkor ha mégis van valami gond, nem biztos, hogy időben segítséget kapunk, ez az ritka rizikó viszont potenciálisan fatális kimenetele miatt arra int, hogy inkább menjek be a kórházba. nem örülük, hogy ott olyan az ellátás, amilyen, és félreértések elkerülése végett nem vagyok mindig elájulva a nőgyógyászok tevékenységétől , stílusától és empátiás készségük gyakori hiányától.



    Tájékoztatás: Az első szülésem előtt a SOTE I.-en aláírattak velem valami általános klauzulát, amelynek pontos szövegére nem emlékszem, de az volt a lényege, hogy mindenbe beleegyezem, amit ők jónak látnak... Második szülésem előtt az Istvánban (novemberben is ott fogok) már több aláírást kértek, és tájékoztattak írásban erről-arról, pl a császármetszés indikációiról - természetesen aláírtam... nyilván borzasztó nagy felelőtlenség volt részemről. Előre tájékoztattak az oxytocin majdani bekötéséről, a fájdalomcsillapítás lehetőségéről (ezzel nem éltem), és arról, hogy mire lehet számítani (a kb. baba tényleg akkor született meg, amikorra jósolták, szerencsére egészségesen, bár rá volt tekeredve a k.zsinór). Mint említettem volt, a gátrepedés illetve horzsolások fájdalmasabbak voltak, mint anno a gátmetszés, és nem tudom, hogy miért (lehet, hogy a többedik terhesség miatt), de utána voltak problémák, amik az első szülés után nem.

  • 2008.07.05 14:52:21verkaverka

    Nem szülnék otthon én sem, és a háborítatlan kórházi szülés szerintem is a legjobb megoldás lenne.

    Viszont nagyon szeretném tudni hogy ez az agyonháborgatott szülés mennyi fogyatékos, sérült gyereket "eredményez" például. Nem vagyok biztos benne ugyanis (azzal együtt hogy egyelőre jobbat én sem tudok mint kórházban szülni, mert engem is megrémít a hirtelen meghalhatunk eset), szóval nem vagyok biztos benne hogy az otthonszülők nagyobb rizikót vállalnak. Lehet hogy elvérezni az anyának könnyebb otthon, bár ugye állítólag otthon mégsem vérzik el több nő mert eleve sokkal sokkal ritkább a durva vérzés.... de nem tudom, hogy nem teszem-e ki pl a gyerekemet nagyobb veszélynek kórházban, nincs-e többszörös esélye hogy komoly sérült lesz. És abszolút felháborító hogy komolyan nem lehet tudni hol mi a helyzet. Nagyon szeretném tudni hogy pontosan milyen orosz rulettre fizetek be a kórházi és az otthoni szüléssel.

  • 2008.07.05 20:28:54yukikoka

    Verkaverka,

    bennem is sok a kérdés. Szerintem is a lehetőségekhez képest háborítatlan kórházi szülés a megoldás, ebben maximálisan egyetértünk. A rizikóvállalásról annyit, hogy a feleslegesen, rutinszerűen alkalmazott orvosi beavatkozások valószínűleg sok esetben eredményeznek ilyen-olyan komplikációt, de ezeket szvsz többnyire azonnal meg is tudják oldani (remélem...) Otthonszülés esetén nincs ugye "kreált" komplikáció, de ha mégis adódik gond, akkor több a veszítenivaló, mint kórházban. Ez azonban nem vonatkozik a kórházi fertőzésekre, azok továbbra is nagy problémát jelentenek, és szövődménymentes otthonszülés esetén kiküszöbölhetők. de a többi nem.

    Na ez a melyik jár több vagy kevesebb rizikóval kérdés már a játékelmélet terepe.

  • 2008.07.05 20:33:59verkaverka

    yukikoka, sajnos nem, a gyanúk szerint az anyai halálozások, méhelvesztések egy része pont hogy a sok beavatkozásra vezethető vissza

  • 2008.07.05 20:51:38yukikoka

    Verkaverka, ezek sajnos csak gyanúk, nehéz volna bizonyítani... de magam is sejtem, hogy jobb beavatkozásmentesen szülni, a természet jól kitalálta ezt. A természetes szelekció terepére tartozó komplikációk kiküszöbölése pedig a kórházi dolgozók nemes feladata, de csak ha szükséges. Két beavatkozásokkal teli szülés után jó volna kipróbálni, milyen háborítatlanul szülni, de nem otthon.

  • 2008.07.05 22:58:33huhhh

    "Ok, értem és valóban félreérthető az idézet. Kérlek, olvasd el a teljes szöveget, sőt előtte az sznszk állásfoglalást, így talán nem lesz számodra egyoldalú."



    Bbence, én szívesen elolvasok mindent, amitől nem lesz egyoldalú az idézeted. Mert tényleg egyoldalú. És a hozzászólásom is éppen arról szólt, hogy jó lenne, ha úgy érvelnél/érvelnétek a saját álláspontotok mellett, hogy ne kelljen még kötetnyi hivatkozást elolvasni ahhoz, hogy ne legyen egyoldalú, amit mondtok. Hogy a leendő anyukák a "nem akarok kórházban szülni"-től tényleg objektív adatok és tények birtokában jussanak el az "otthon akarok szülni"-ig. Nekem épp utóbbival vannak egyelőre igen komoly fenntartásaim, és te sem tettél hozzá sokat ezek eloszlatásához.



    A műtő közelségével kapcsolatos érvelésed pedig minden olyan esetben sántít, amikor a rendelkezésre álló idő a szülőszoba-műtő távolság megtételére elég, a lakás-műtő távolság megtétele viszont fizikai képtelenség, még akkor is, ha a mentő ott áll a ház előtt (pedig nem is áll). Ezek pedig nem számok, hanem gyerekek és anyák.



    "Számomra az ÁTLAG! 31 perc sem reálisnak, sem irreálisnak nem tűnik, ui. fogalmam sincs, hogy milyen módszerekkel mérték, mi számít soknak vagy kevésnek."



    Ez azért egy pillanatra sem riaszt vissza attól, hogy érvelj vele. Ha nemcsak szajkózod a bejáratott frázisokat, hanem fogalmad is lesz róla, hogyan mérték és sok vagy kevés, akkor szívesen beszélgetek tovább róla.



    Kérdeztem még néhány dolgot, amire nem válaszoltál, pedig érdekelt volna. Nem akarsz vagy nem tudsz nagyjából mindegy is, úgyhogy inkább hagyjuk.

  • 2008.07.05 23:00:08huhhh

    "Nekem épp utóbbival vannak egyelőre igen komoly fenntartásaim, és te sem tettél hozzá sokat ezek eloszlatásához."

    Mármint az otthonszüléssel kapcsolatos objektív tájékoztatással, nem pedig magával az otthonszüléssel, ha esetleg nem lenne egyértelmű.

  • 2008.07.06 07:51:13huhhh

    Én a legnagyobb problémát továbbra sem ott látom, hogy otthon vagy kórházban. Ezerszer leírta már ezer hozzászóló, hogy mindenki szüljön ott, ahol inkább biztonságban érzi magát. Csak az a baj, hogy vannak egy csomóan (nekem úgy tűnik, ők a nagy többség), akik egyelőre ott tartanak, hogy nem akarnak kórházban szülni, és egyelőre fogalmuk sincs arról, hogy hol érzik magukat biztonságban. Egy csomó információra van szükségük, hogy az utóbbit is felelősséggel el tudják dönteni.

    Ehhez viszont nem olyan információk kellenek, amiket bbence is sorozatban idecitál nekünk. Idézi pl. ezt az ominózus 31 százalékot, ami első olvasásra komoly statisztikai számadatnak tűnik, de nem derül ki, hogyan mérték, sok vagy kevés - a nagyobbik baj, hogy maga bbence sincs mindezekkel tisztában, de mondja, mert neki meg azt mondták, hogy ez jó érv az otthonszülés mellett. Vagy idézi a szülésenkénti négy felesleges beavatkozást, de nem tudjuk, hogy egyáltalán milyen beavatkozásokat soroltak ide. (Ez utóbbival kapcsolatban egyébként nekem azt tanították, hogy tudományos alapvetéseket, például egy új baktérium felfedezését vagy egy tünetegyüttes első leírását tartalmazó tudományos cikket akár 50 év múlva is lehet idézni, egy dinamikus folyamat leírásával kapcsolatban viszont elég ciki 1-2-3 évnél régebbi cikkre hivatkozni - ennyit a szülésznőhallgató 1999-es szakdolgozatáról.)

    El tudok képzelni egy olyan világot, ahol valaki tiszteli annyira a beszélgetőpartnereit, hogy nem vonja le helyettük a következtetéseket, és nemcsak a saját álláspontját alátámasztó információtöredékeket osztja meg velük, hanem saját előszűrése nélkül minden rendelkezésre álló információt megoszt velük, és rájuk bízza a következtetések levonását. Ezzel persze fel kell vállalni annak kockázatát is, hogy lesznek olyanok is, akik egészen más következtetéseket vonnak le ugyanazokból az információkból. Ez persze azért nem lenne baj, mert éppen ez különbözteti meg a korrekt tájékoztatást a propagandától. Az otthonszülést pártolók nekem (is) mindig korrekt tájékoztatást ígérnek, ehelyett csak propagandát és tudományoskodó okoskodást kapok. Jelentem, van agyam, képes vagyok vele gondolkodni és következteéseket levonni, ne tegye meg ezt helyettem senki más.



    Ja, és otthonszülési protokollt akarok, nyomonkövethetőséggel és számonkérhetőséggel!!!



    Hát, nagyjából ennyit gondolok erről a százszor lerágott csontról.

Blogok, amiket olvasunk

KAPCSOLATSULI 6 szokás, amivel villámgyorsan kinyírhatod a kapcsolatodat

Vannak szokásaink, amelyekről nem is tudjuk, hogy észrevétlenül, ám annál hatékonyabban rombolják a párkapcsolatunkat. Amikor pedig a párunk a válást, szakítást fontolgatja, nem értjük, hogy mi történt.

TÖRI MÁSKÉPP Szőrös hableány, tudós ló - mulatságok a Monarchiában

A kiegyezést követően gyors tempóban újabb és újabb létesítmények emelkedtek a Ligetben, amit a milleniumi ünnepségek még inkább felgyorsítottak. És ott aztán volt mulatság!

DICE&SORCERY A látszat sohasem csalt még ekkorát!

A Mario + Rabbids Kingdom Battle amennyire valószínűtlen, annyira zseniális. Játékosok figyelem!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta