SZÜLŐSÉG

A nagykést már napok óta a párnám alatt tartom

2008. július 1., kedd 15:50

A nagykést már napok óta a párnám alatt tartom. Néha elképzelem, milyen lenne, ha az éle, ami délelőtt még a nyers, zsíros tarját hasította fel egy finom mozdulattal, ma este az ő húsába mélyedne bele. Messziről megismerem már a lépteit. Ha háromnál többször esik neki a lépcsőház falának, mielőtt felérne az elsőre, van remény arra, hogy fürdetlenül, büdös szájjal zuhan mellém, és egyből beájul, talán észre sem veszi, ha a kispárnámat magamhoz ölelve halkan átlopódzom a gyerekhez aludni.



Egy. Találkoztam ma a védőnővel is, de jó húsban van anyuka, mondta, de vigyázzon, pont ez az időszak az, amikor bevizesedhet, a dinnye nem terhes nőknek való, túl sok szénsavas vizet se igyon, aztán megérintette a karomat. Erős ember az én férjem, még mindig fáj, ha az ütés helyét érintik, pedig már egy hete kaptam, aztán meg okos is, büszke lehetnék rá. Figyeld, figyeld, ez most bénító lesz, ököllel dolgozik, bénul is rendesen, aztán, ha félhosszú ujjú pólót veszek fel magamra a nyári hőségben, észre sem veszi senki a lila foltot, mondom, okos ember az én férjem, arcra nem üt. Holnap vennem kellene még pár félhosszú hosszú ujjú pólót.

Kettő. És most egy kicsit megáll, a kulcsát keresi a lépcsőfordulóban. Az első bénító után már nem is lehet érezni a következőt, hamar tanulok, de hamar rájöttem arra is, hogy ezt neki nem szabad tudni, mert akkor a másik karomnak lát neki: sírni, üvölteni, könyörögni, rendes asszony így csinálja. Három? Hallom? Nem hallom? Hallom? Nem hallom. Nem szabad, hogy ébren találjon, akkor egyből nekem esik. Marokra fogom a nagykést, elengedem. Ha a fal felé fordulok, és úgy tettetem az alvást, felkészületlenül érhet az első ütés, jaj adná isten, hogy ma is leszopta az a kis vörös munkatársa, akkor biztosan jó passzban van, először csak megdobál a sáros cipőivel. Rohadj meg, üvöltöttem legelőször, dögölj meg te undorító iszákos féreg, de nem szabad ezt, miért nem tudom én befogni a szám soha, miért nem. Csendben maradni, meg sem pisszenni, talán elfelejti, hogy van egy felesége. Ha éhes és kielégítetlen, soha nem felejti el, hogy van egy felesége. Csörren a zár. Rendesen behajtottam-e az ajtót a kölykök szobájában? A nappalira is kellene már szereltetni egyet. Vagy egy giotint. Miért nem írsz egy könyvet, te nő, olyan jó fantáziád van, meg humoros is vagy, szívja a bagóját mellettem unokahúgom, hajtom el magamtól a füstöt, de hiába. Mosolygok nagyokat, gondolkozok ezen már egy ideje, „Hogyan öljük meg a férjünket” lenne a címe, de befejezni soha nem tudnám, annyi ötletem van már erre.

Három. Küszöbön belül ez már, nem érvényes. Doktornő, nem lehetne valami altatót felírni ennek a gyereknek? Lemehetnék így holnap. Tudja, azokra a nehéz napokra, amikor a férjem szarrá ver az étkezőn át a konyháig. Hogy a kölyök ne hallja a sírásom. Mint a múltkori Columboban azt a szőke, fitos orrú színésznőt, ahogy elkábítják fehér zsebkendős kloroformmal, férjem azt játsza most velem, csak ő a levetett, három napos zokniját gyűri az orrom alá, szagoljad, vigyorog bele a tarkómba, mi az, hogy nem mosol rám napok óta, én tartalak el, büdös ribanc, jól jegyezd meg.

Négykézláb csúszok gyerekszobáig. Valamiféle naiv meggyőződés az, hogy a világoskékre festett falak között feléled benne a szunnyadó apai ösztön, ami legutóbb a sperma formájában csapott a felszínre, mikor utódot nemzett két évvel ezelőtt, és ez talán erősebb lesz annál az ösztönnél, hogy agyonrúgjon. Ha négykézláb csúszok, csak a küszöbbe ütközik bele a gömbölyödő hasam, figyelem-figyelem, a pókmászás veszélyes a kismamák számára, néha negyvenhármas lábba ütközhet a nagy pocak, terhességi útmutatót kellene írnom, azt. Kölyök szótlanul pislog a takarója alól, mire ébredhetett, nem tudom, talán arra a sikolyomra, hogy fejezd már be, könyörgöm, vagy talán arra, hogy ha még egyszer megütsz, esküszöm, rendőrt hívok. Nincs visszaút. Néha felemelem a fejem a földről, azt úgysem üti, mert okos ember az én férjem, mondtam már, nézünk egymás szemébe a kölyökkel, nincsen semmi baj, hát nem látod, ez csak játék, anya még mosolyogni is tud, nézd, csíííz. Fagyit is kapsz, csokisat, ha nagyot alszol, az a kedvenced, de majd csak holnap, a piacon, amikor végre megveszem még azt a pár félhosszú ujjú pólót.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2008.07.02 16:53:33Vierre

    coz ok



    míramira



    a leges legjobb megoldás ha beírod a gugliba. Komolyan mondom. Én mindent így keresek. A fizetés alapján számolják amúgy, de ha beírod a keresőbe biztos vagyok benne, hogy pikk pakk kidob érdemben valami olyan oldalt ahol le van minden írva. :)

  • 2008.07.02 17:09:25Coccinella Septempunctata

    terabithia,



    őszinte elismerésem, hogy ezeket a nagyon fos témákat (abortusz, családon belüli erőszak) be mered vállalni. nagyon remélem, hogy nem saját élményeket mesélsz el, mert ezeket a legrosszabb ellenségemnek sem kívánom. szóval tisztelet, riszpekt, és csak így tovább. ugyan nem tipikus kismama témák, de csak úgy tudjuk emelni a nők tudatosságát az ilyen nők elleni erőszakokkal kapcsolatban, ha olyan helyeken írjuk meg őket, ahol el is olvassák. baszhatom a nane.hu-t, meg a ksh statisztikáit, ha ott nem olvas el engem senkit. úgyhogy tényleg csak így tovább, sajnos olyan világban élünk, ahol be kell vállalni ezeket a témákat, nem engedhetjük meg magunknak a strucc-homok luxusát...

  • 2008.07.02 17:10:43Coccinella Septempunctata

    ja, ha már ksh:



    egy szomorú statisztika. 2008-ban, magyarországon, hetente 1 nőt öl meg a partnere.



    azaz évente 52 nő csak azért hal meg, mert megbízik a partnerében.

  • 2008.07.02 17:13:38szanna

    Én nem szégyenlem, hogy vertek gyerekkoromban. Ha a téma szóba kerül, pironkodás nélkül (néha még mindig sírva) beszélek róla. A tanítványaim mind tudnak róla, és azt tapasztalom, hogy csak hasznom van belőle. Biztos van, aki nem hiszi el (a saját anyám is másként emlékszik, még jó, hogy a húgom szerint nem kell Cavintont szednem), de a srácok könnyebben kérnek segítséget, ha tudják, te is átmentél azon, amin ők. Minden alkalmat meg kell ragadni, hogy a gyerekeket megerősítsük, hogy ami velük történik az rossz, de ki lehet törni. Főleg fiúkat tanítok, de megértik min megy keresztül egy gyerek, vagy egy nő, ha elégszer hallják, autentikus személytől.



    Büszke vagyok arra, ami lettem. Büszke vagyok arra, hogy többé-kevésbé kordában tudom tartani azt az agresszív állatot ami bennem van. Büszke vagyok rá, hogy a fiamnak már sokkal jobb, mint nekem volt (14 év alatt 2 pofon/ezred annyi, mint ami nekem jutott) és remélem a kicsi lányomnak még sokkal jobb lesz.

  • 2008.07.02 18:10:06druantia

    Cozu, szerintem ugyanolyan fontos, hogy a kissrácok is tisztában legyenek azzal, hogy senkinek nincs joga megütni vagy bántani őket, és ők sem tehetik ezt senkivel.



    Én tényleg nagyon büszke vagyok a kétéves fiamra, aki a nagypapája fenyegetésére (szájonvágja, ha megint kiköpi a kaját) kihúzta magát, az öreg szemébe nézett és azt mondta, hogy "Papi, nem szabad! Menj a szobádba! Nem szabad!". Úgy látszik, kezdi pedzegetni, amit régóta mondogatok neki. Hogy senki nem üthet meg vagy bánthat senkit. Senki. Igenis legyen önbecsülése, álljon ki magáért és másokért is, ha kell.



    Tudom persze, a lányokról volt most főleg szó, de a fiúkat is ugyanúgy bánthatják. Egyrészt. Másrészt, rettenetesen csalódnék benne és magamban is, ha valamikor egyszer bántalmazó válna belőle. Tanulja meg, hogy minden embert tisztelni kell. Saját magát is.

  • 2008.07.02 18:29:36druantia

    Papi megsértődött, dünnyögött, morgott, aztán elvonult. Azt a fejet tényleg látni kellett volna :))). Talán még életében nem szállt szembe így vele senki. Én sem :(.

  • 2008.07.02 18:35:21baud

    druantia, akkor éppen ideje volt. :)

  • 2008.07.02 19:17:39Magenta

    Vierre: le se kell írnom semmit, olyan egyforma a sorsunk. :(



    Vagyis mostmár: :))

  • 2008.07.02 19:29:54medvecukor

    remesen fogalmazok es rossz a helyesirasom.

    senkibe sem szeretnek belekotni, mindossze egy tortenetet elmeselni.



    a tortenet nem a szuleimrol, hanem anyukam szuleirol szol.

    o most a 40es eveiben jar.

    nem reg mondta el nekem, hogyan is nott fel.

    3an voltak testverek (en legalabbis ezt tudtam). van egy battya es egy huga.

    o nemetorszagban szuletetett, de mielott beszelt volna, magyarorszagra koltozott a csalad. letelepedtek egy svab kisfaluban, ahol a nagyszulok eltek.

    persze ez meg az a kor, amikor nem volt villany bevezetve, nem volt furdoszoba. es voltak meg banyaszok, es sokan foldmuvelesbol eltek meg a faluban. nos, anyukamek is.



    eddig jol hangzik minden, de mint kiderult nem reg anyukam iskola elott es utan a foldekre kellett siessen a tesokkal dolgozni. nem tanulhattak. ha nem dolgoztak rendesen, jol ellattak a bajukat. nagyon ronda hegeket lehet talani anyun. azt mondta hogy a kapa nyoma... ha epp nem voltak angyalok (mint ahogy egy gyerek sem az) akkor vagy epp a malacolba zartak oket, vagy epp anyunak betort a feje. en azota sem ertem hogy elte tul. egesz eleteben csak elni probalt.



    aztan egy szep napon a 4. gyerkoc, akirol en eddig nem hallottam, 3 evesen bekakilt. ez nem olyan meglepo, megesik. apuka merges lett. fogta a gyerkocot es betomte a szajat a kakival es bezarta a malacolba. "majd megtanulja a budos kolke". es nagyanyam arra jott haza, hogy holtan talata ot bezarva.

    ezt anyukam nem reg meselte, amikor megkerdeztem, hogy miert kellett arvahazrol arvahazra jarnia. nos ezert...

    elvettek oket a szuloktol.



    annyi minden rossz tortent veluk, es anyukam ugy dolgozta fel, hogy eldontotte marpedig neki jo csaladja lesz. es o mindent megfog adni a gyerekeinek. es nekem szep gyerekkorom volt es szep hazban laktunk.



    olvassgattam a kommenteket, es ugy gondoltam megosztom veletek, hogy milyen eros es szuper anyukam van :)



    es hogy ne csak negativat irjak:

    bar a nagyapam egy alatt volt. edesapam soha nem ert hozzank rossz szandekkal. es bar neha o is morcog, ahogy oregszik. megsem egy allat.

    vannak jo csaladok szerivel.

  • 2008.07.02 19:57:08baud

    medvecukor, ez... nem tudom, nem találok szavakat... :(((

  • 2008.07.02 19:58:54Felicitasz

    (Veszek mély levegőt... megint... megint... és nem jutok szóhoz. Mindenki előtt főhajtás, aki túlélte és másképp csinálja.

    Terabithia, legyél azzal képben, hogy az írásaid elé warning kellene, mint az ilyen tárgyú segítői stb. lapokon is, hogy vigyázat, akinek vannak hasonló élményei, újra-traumatizálódhat. Levegő, lassan, ki... be... hhhuh. Iszom egy kávét, azt hiszem.)

  • 2008.07.02 21:03:06glad az egyetlen

    Most olvastam csaka cikket.

    Sajnálom szegényt.

    :(



    Egyéb iránt nem hiszek abban a férfi tipusban aki kedves aranyos majd x idő után vadállatá alakul. Ezeknek az ösztönöknek kellett hogy legyen korábban is intő jele...

  • 2008.07.02 21:09:25kismica

    A "miért-nem_lépre" már volt részben válasz, h mert jó színészek, senki sem hiszi róluk. (Ez sem igaz mindig, mert igenis zeng a ház, sokszor átmenekülnek a szomszédba, tele vannak foltokkal, amit azért pl. a gyerekekn tornaórán, öltözködéskor sokan látnak stb... Csak épp: kit érdekel/megvan mindenkinek a maga baja/ők tudják/biztosan megérdemelte ...)



    De sokan azért sem, mert tényleg nincs mögöttük a saját családjuk sem: mondjuk apu is verte/veri anyut, állami gondozott volt vagy mert SZÉGYELI.

    Akit "lehet" éveken át verni, azok elhiszik, h megérdemlik, h miattuk van. És szégyellik ezt is. Közben néha tudják, h ez nem tejesen igaz, de akkor azt szégyellik, h őket verik... A felnövő gyerekek pedig látnegy agresszív/lelki terroristát és egy társfüggőt és jól beléjük vésődik, mert amiben felnőnek az a norma.. Ebből kilépni kell távolság: lelki, fizikai, vagy egy nagy tragédia, néha elég annak előszele...

  • 2008.07.02 21:25:01Cobold

    2008.07.02 13:41:27 míramira

    Ilyen van, velem is szokott lenni. Néha hiába keresem az okát, max utólag jövök rá, hogy túlhajtottam magam, vagy front volt, vagy csak kikapcsolódáshiányom vagy férjhiányom van.

    Nagy levegőt kell venni, megpróbálni a gyerek szemszögéből nézni, ahol te vagy az erő oszlopa. És ha mégis elszakad a cérna, NEM VÁDOLNI MAGAD, csak elhatározni, hogy legközelebb megpróbálsz türelmesebb lenni. Nehéz, de nekem néha kezd sikerülni.

    Ha mégse, kérj segítséget. Anyukádtól, tesódtól, barátnődtől (mert ők nők), férjedtől (mert ő a társad), sztem komoly szakmai segítség csak súlyos esetben kell.

  • 2008.07.02 21:39:43kismica

    Még az jutott eszembe, h sokan azért sem mernek lépni, mert a kedves szent ember világosan elmagyarázza, h bárhová megy, követi őket, csak akkor majd már nem lesz ilyen kedves, mert meg öli pl. a gyerekeket vagy mindenkit... És persze sokan csak fenyegetőznek, de ki tudja...

  • 2008.07.02 21:58:29Aurin

    van...

    minden nap...

    évekig, évtizedekig...

    ez kérem szépen a kőkemény valóság...

    életem része volt hosszú-hosszú évekig...

    kitörölhetetlen, menthetetlen....

    valós.

  • 2008.07.02 22:22:28glad az egyetlen

    kismica



    lakva ismered mega másikat.

    Nagyon is igaz.

    Ha a házasság elött egy-két évet lehúztok együtt, akkor nincs az a sztár szinész aki egyhúzamban végig tud szinészkedni.

    Valahol megmutatkoznak a figyelmeztető jelek huzamosabb távon.

    Persze ha valaki vak (akarva/akaratlanul) az neki megy a falnak...

  • 2008.07.02 22:22:42Vierre_

    Magenta



    viszont kint vagyunk belőle és mivel látjuk, soha többet. Vannak ennek az egésznek jó dolgai is. Már leírtam. Meg volt ennek az oka. Kellett ez nekem ahhoz, hogy igen is megértsem és megéljem, van szabad akarat is és van sors is és jóval bonyolúltabb és sokkal egyszerübb ez, mint a legtöbb ezoterikus hablaty, mondom ezt úgy, hogy benne élek 13 éve :)))) Benne vagyunk, kapjuk és rajtunk áll kilépünk e belőle. Ha nem, futunk mindig körbe körbe, addig kapjuk amig ki nem lépünk és ha kilépünk mindig tisztábban látunk egy kicsit. Nem leszünk okosabbak, nem leszünk jobbak, csak tisztábban látunk. És egyre hamarabb feltűnnek a körök, mert azok sztem mindig lesznek. Én azt hiszem, de már írtam, hálás vagyok annak hogy ezek megtörténtek velem, büszke vagyok magamra, hogy kiléptem ebből a körből, majd jön másik, abból is és megint és szeretem az életet, élvezem az életet, nem hiszem nehéznek, akkor sem hittem amikor benne voltam a kakiban, ez volt az én nagy bűnöm :)))))

    Szép az élet, tele feladattal, nem a sors számára, nem Isten számára, szerintem saját magunk számára...

    Csak a köröket kell felismerni, mély levegőt venni és kilépni belőle valóban minden áron, mert ne higgye senki, hogy ha nem lép ki, nem múlik el magától. Senki nem segíthet, csak támasz lehet, de nincs aki meglépje ezeket helyettünk, nagy dolog az a közhely vallásosoknak hogy Segíts magadon, Isten is megsegít, aki pedig nem az, pl én, annak csak annyit, mindenki maga sorsának pogácsa. :))))

  • 2008.07.02 22:24:03wish73

    serényen bólogatok. mindenkinél látszanak a jósló jelek, csak az ember nem rakja össze, nem tulajdonít nekik megfelelő jelentőséget. az én exférjem tök átlagosan seggfej, de amik a váláshoz vezettek, azok az első évebn, sőt, már az első 1-2 hónapban láthatóak voltak. csak akkor még kicsiben. és azóta sem változott, az összes utódommal hasonlóan viselkedik, ill. a nem párkapcsolati kérdésekben is. szóval egy felnőtt ember alapvetően nem változik, csak apránként áll össze a kép.

    tartásdíj tudomásom szt általában egy gyerek után nettó fizetés 20%-a, kettő után 40%, 3-tól mindegy, mennyi gyerek van, mert max. 50%-ig lehet levonni. ha valaki bevallottan multimilliomos, dönthet úgy a bíró, hogy a 20% annyira sok, ami nem áll arányban a gyerek igényeivel, így szokták javasolni, hogy állapodjanak meg a kedves felek egy összegben, amit aztán a mindenkori inflációval évente emel a fickó. illetve 2 évente lehet a bírósági döntéshez hozzápiszkálni. természesen, ha nem fizet, jelenteni kell, úgy tudom, fél évet az állam átvállal, mert adó módjára behajtható az apától. sajnos nem egy és nem kettő papíron földönfutó apa van. ha nem figyel a külsőségekre, és sportautóval jár, az a jobbik eset, mert akkor van miből behajtani. ha még arra is vagy kapacitása, hogy semmi ne legyen a nevén, akkor nehéz ügy.

  • 2008.07.02 22:24:34Vierre_

    Csak a köröket kell felismerni, mély levegőt venni és kilépni belőle valóban minden áron, mert ne higgye senki, hogy ha nem lép ki, nem múlik el magától



    nem múlik el magától helyett elmúlik magától :))))))))

  • 2008.07.02 22:27:23glad az egyetlen

    Amúgy csak azért jött ez elő belőlem, mert sok kapcsolatot látok ahol hihetetlen gázos pasikkal állnak össze lányok, és amikor egy monokli után megkérdezed (még szó sincs házasságról gyerekről), hogy miért nem pattansz, akkor a lány védi még, hogy "nem akart ám rosszat csak hirtelen haragú, de szeret..."



    Majd valami nőnem lény magyarázza már el annak pszichológiáját, hogy az un. Amsteni (vagy hogy kell írni) családterorrizáló "rém" a sitten miért kap tucatjával szerelmes leveleket???

    Vagy C. Menson? stb, stb...

  • 2008.07.02 22:30:18glad az egyetlen

    Na igen erre gondoltam én is:

    "...mindenkinél látszanak a jósló jelek, csak az ember nem rakja össze, nem tulajdonít nekik megfelelő jelentőséget. az én exférjem tök átlagosan seggfej, de amik a váláshoz vezettek, azok az első évebn, sőt, már az első 1-2 hónapban láthatóak voltak. csak akkor még kicsiben. és azóta sem változott, az összes utódommal hasonlóan viselkedik, ill. a nem párkapcsolati kérdésekben is..."



    És a másik nagy igazság ez:



    "...egy felnőtt ember alapvetően nem változik,..."

  • 2008.07.03 00:51:20huncut_kata

    Kérdésem azokhoz lenne, akik kiléptek a rossz, lelki és esetleg testi terrorral terhes kapcsolatból: a gyerek láthatását ezek után hogyan oldottátok meg? Nálam ugyan soha nem volt igazi társ az apa, de lelki terrorban bőven volt és van részem (általában a gyerekkel kapcsolatban - miért vannak pöttyök rajta, miért fürdető krémmel fürdetem, stb, stb.) Miközben ő 2 hetente jön 1 órára, nem támogat semmiben, de követelőzni és beleszólni azt nagyon tud. Plusz gyermeknevelési elveink is nagyon különböznek, de én hiába mondok bármit is, meg se hallja.

    Szóval nálatok ez hogy megy? Elengeditek pl simán egy ilyen alakkal a gyereket akár több órára/napra is?

  • 2008.07.03 00:57:00cozumel

    Felnott ember is valtozik, hajajj, csak a valtozas iranya kerdeses...



  • 2008.07.03 01:04:56Vierre

    huncut.

    Nálam ilyen gond nincs, mivel az a sztereotipia, hogy aki ilyen az a gyerekkel is ilyen nem igaz. Nálunk velem volt ilyen abból az okból kifolyólag hogy megtehette. Nálunk más gond van...

    A mi nevelési elveink is különbözőek, nem kicsit, ellenben nagyon speciális a helyzetem, így a kéthetenteti szituációt nem élem át.



    Ellenben. Ha bíróság ítélte meg nálatok a láthatást, akkor van a kezedben egy végzés. A végzés arról szól, hogy a gyereket neked ítélték és ami még fontosabb, a végzés lényege hogy végrehajtható határozat.

    Magyarán, ha te úgy látod, hogy nem jó a gyerek szempontjából amit az apja tesz,(apukáknak mondom, ne hogy azt higgyék hogy ellenük vagyok, sőőőőőt, nagyon sokat szenvednek sajnos a magyar jogrend miatt) beslattyogsz a gyámhatósághoz és a végzést a kezedben lengetve elmondod mi a problémád. Ha a gyámügy úgy dönt (itt tud bukni a történet, rugdosni kell őket, ne hagyd magad), hogy valóban a gyermek fejlődése szempontjából káros amit az apa (vagy anya) művel, végrehajtást kezdeményeznek melynek a vége lehet az eltiltás.

    De ehhez az kell, hogy valóban káros legyen.

    Ha csak az elvekkel van gond de nem bizonyíthatóan káros, akkor be kell nyelned a békát de



    DE



    ha valamibe bele akar szólni ami a te dolgod egy sima kussal kell lerendezni, a gyereket te neveled, beleszólása pont annyi, amennyi a papirotokon meg van határozva.

    ha azon a határon túl lép, zaklatás. Jelentsd fel. És nagyon tisztán nagyon érthetően artikuláld felé, hogy hol a helye. Amikor a gyerekkel van, nem tudod csekkolni, amikor viszont vissza kapod a gyereked, neki pont annyi joga van beugatni, hogy nulla.



    És még mielött valaki félreértené, nem az apák ellen beszélek. Remélem az értelmesebbje levette. :)))

  • 2008.07.03 01:09:29Vierre

    És még valami, amit nagyon komolyan kell venni.

    Attól még hogy személy szerint valakitől irtózunk és minden porcikánk ellent mond a létezésének, ha a gyereket nem bántotta soha és láthatóan szereti, joga van hozzá. Jogilag és morálisan is. Nem azon múlik hogy elengedem e vele vagy sem , hogy számomra mit jelent az az ember. Hanem hogy technikailag megbízható e. És ha igen, akkor mély levegő, nyál lenyelés és igen, el kell engedni az apjával. Mert szereti az apját és az apja is a gyereket. Soha. Soha nem tiltanám el a gyerekeimet az apjuktól. Akármi is történt, minálunk az a gyerekre ebben a formában nem hatott ki.



    Viszont ha ellened neveli abban az x időben amíg vele van, azt a jog nagyon szigorúan bünteti. De vigyázz, mert te sem nevelheted ellene. Erre oda kell figyelni.

  • 2008.07.03 01:28:07huncut_kata

    Végzés még nincs, mert azt hittem, hogy meg tudjuk mi normálisan is beszélni a dolgokat és végrehajtani is azt. Hát nem igazán sajnos.

    És néha fenyegetőzik azzal, hogy elviszi tőlem a gyereket. Na ez az, ami miatt beparázok. Nyilván ennek is szánja (igen, önbecsülés rombolásnak), és egy percig sem gondolja komolyan, de akkor is. És iszik, minden nap. Ilyenkor persze agresszív és kötekedő, a gyerekkel is. Annyi tartás vagy józan ész sincs benne, hogy legalább ilyen állapotban ne jöjjön a fiához. Pedig hányszor kértem már erre! Na ezek után hogyan bízzam rá a gyerököt?? (még mondjuk pici - 11 hónapos - de már mondogatja, hogy majd amikor ők elmennek majd több napara horgászni, meg meccsre. Hát már most görcsben van emiatt a gyomrom.)

  • 2008.07.03 01:30:06huncut_kata

    kieg az előzőhöz

    Ugyanakkor elismerem, hogy ha józan, vagy még csak "érzelmesre" issza magát, nagyon szépen bánik a gyerekkel és persze szereti is, ezzel nincs is gond. És persze soha nem nevelném ellene (persze ő, az apja, mond rólam humornak szánt, de azért derogaló dolgokat a csöppség előtt...)

  • 2008.07.03 01:41:30Vierre

    huncut, ez klasszikus. Viszont akár milyen félelmetes, fordulj ügyvédhez, mondom én, aki ugyan ilyen cipőben járt: csak le tudjuk pacsizni normál ember módjára--filing, nem tudtuk.

    Elmondom mit tehetsz.

    -a gyereket nem tudja elvinni. Nincs joga hozzá. Ellenben tudnod kell, hogy amíg nincs végzés pont annyi joga van mint neked. Tehát elvenni akarata ellenére nem tudja, viszont ha elviszi, nem tudsz mit csinálni, csupán bejelentést teszel a gyámügyön és várod az intézkedést ezért:

    -a lakásodba nem engeded be.

    -a bemegy, hívod a rendörséget minden féle para nélkül kötelezően. Mivel nincs joga a lakásodba bemenni.

    -ha véget akarsz vetni ennek akkor fogadsz egy ügyvédet. Elötte pedig besétálsz a helyi gyámügyre és idéglenes elhelyezést kérsz, megindokolod.

    A félelem ideje elmúlt, nem szabad félned a gyerekek miatt.



    Ha érdekel van egy nem drága ellenben híres és kiváló családügyis ügyvédem, megadhatom a számát.



  • 2008.07.03 01:43:32Vierre

    és még valami.

    Ha elindul a per az kő kemény készülj fel de ne hátrálj meg. tanuzni kell az piálást, pszico tesztek, satöbbi. Ellenben ez az az út, ami a felé vezet hogy vége legyen a paráknak.

  • 2008.07.03 08:36:10háromnegyed

    átolvastam a tegnapi hozzászólsokat és

    egyetértek: aki fél, lépjen ki, kérjen segítséget magáért és a gyerekeiért

    egyetértek: valahogy az alkohol mindig benne van a témában

  • 2008.07.03 08:44:24háromnegyed

    saját esetünkben nem tudom, meddig fajult volna a dolog, ha nem kérünk külső segítséget

    (2008.07.01 18:45:57 háromnegyed)

    azt hiszem soha nem fordult volna fizikai agresszióval felém, inkább maga felé. a mi esetünk a többiekéhez képest pimfli, de megértettem belőle néhány dolgot:

    - elsőre tartottam attól, hogy elmondjam bárkinek. valahogy a saját szégyenemnek is éreztem. teljesen átérzem, hogy miért nehéz az elszenvedőnek segítségért kiáltani, de ettől még kell!

    - amikor a párom szüleihez fordultam, azt válaszolták "a mi családunkban sose volt alkoholista", "majd megnyugszik", "nyugodj meg" hát baszki, sokat segítettek

    - aztán vettem egy mély levegőt és a sajátjaimhoz fordultam. ők megerősítettek benne, hogy lépjünk.

    - a pszichomókusnál meg rájött a Remek Ember, hogy a feszültségeit alkohollal nem tudja megoldani, mert csak egész rövid pillanatnyi lazulást jelent

  • 2008.07.03 08:47:47háromnegyed

    így aztán azt nem tudom, hogy aki már üt, az még megállítható lett volna, vagy sem.

    de aki aggasztó jeleket lát férjura vagy asszonykája viselkedésében és maguktól nem találnak kiutat, kérjen segítséget szakembertől!

    ha már túl van az aggasztó jelecskéken, akkor gyűjtsön erőt egy nagy levegővétellel és lépjen le. szarjon a külvilág (anyuék, anyósék, szomszédék) rosszalló tekintetére.

  • 2008.07.03 09:04:36anyatájger

    Köszönöm terabithiának, hogy megírta ezt a cikket :)



    Köszönöm a többieknek, hogy hozzászóltak ehhez a témához :)

  • 2008.07.03 12:51:56Vierre_

    háromnegyed :) Ha a Remek Ember meg van győzödve önön tökéletességéről, netalántán tagad minden addikciót akkor aztán mondhatod neki ám :)))) A tagadás és a szemellenző nagy úr, már írtam. :)

  • 2008.07.03 12:59:10Anura

    Hm, nem akarok kötözködni, de a giotin az nem guillotine? Mármint a nyakazóra gondolt szerintem a szerző.

  • 2008.07.03 12:59:54Cobold

    Apámat annyira verte a nagyapám, hogyha nagynéném nem védi meg, valószínűleg halott lenne. Nagyanyám nem védte meg, istenítette nagyapámat, és apám volt a fekete bárány.

    Apám mégsem lett egy állat. Jól jártak egymással anyámmal. Csak néha kaptunk taslit, mi nagyobbak, a kicsik már azt sem soha. Lelki terror az előfordult, rosszabb időszakokban.



    --



    Anyum nagyon cinikus. Ezt mi családon belül humornak fogtuk fel, a családon kívül estünk pofára, hogy ez másnak nem vicces, hanem sértő. Ez a cinizmus is egyfajta terror, mégha nem is annak van szánva.



    --



    Van egy történet, apa verte a fiát, végül a nagybátyjáék családjához került, ők nevelték fel. Látott hát pozitív mintát is. Minden rendben volt, nagyon jóravaló férfi lett, tenyerén hordozza a feleségét.

    Aztán megszülettek a gyerekek. És veri őket, mint őt annak idején.



    --



    Már más fórumon is írtam ezt, a bántalmazott gyerekekről. Anyukám óvónő. Szemmel láthatóan vert gyerekek esetén annyira kevés eszköz van, hogy te, mint kívülálló, megvédd a gyereket... ő mégis megpróbálta, több-kevesebb sikerrel. A 2 nagyobb talán megússza, az észre sem vett terhességből született picit hazaadták a kórházból. Fontolgatták a nagyok hazaadását is ezek után.

  • 2008.07.03 13:09:43háromnegyed

    Vierre_

    én tényleg nem tudom, hogy az milyen, az én Remek Emberem inkább tépelődős.

    a saját esetemet nem tartom összemérhetőnek a többiekével, leginkább az érzések (csörren a zár, szégyen, kilátástalanság) hasonlósága miatt írtam le.



    a pszichológushoz, párterapeutához, gyóntatóatyához, legjobb baráthoz elmenni segítséget kérni csak akkor lehet, ha valóban akarja mindkét fél. és ha mindketten elfogadják a segítségnyújtó személyét (ami nem is biztos elsőre kiderül)

  • 2008.07.03 13:14:21háromnegyed

    ami nem is biztos, hogy elsőre kiderül

    bocs

  • 2008.07.03 14:17:13wish73

    huncut_kata,

    azt hiszem, lassan bezárnak a bíróságok, érdeklődj utána, meddig lehet beadni a keresetet. aztán ősszel indul a cucc, de, ha csont nélkül meg tudtok egyezni, akkor is fél év a két forduló, ennél rövidebb idő a bürokrácia miatt nincs. 3 éves kora előtt amúgy nem viheti el válás után. arra figyelj majd, hogy te legyél a gondviselő, semmiféle közös felügyelet című dumába ne menj bele, metr akkor aztán minden szarba beleszólhat. és persze az elhelyezés is nálad legyen, de nem ezzel szokott a gond lenni. kérdezz meg egy ügyvédet, hogy mi a megfejtés egy piás apára. mert, még, ha józanul viszi is el, egy hétvége alatt többször is be lehet nyesni.

    akkor pedig veszélyeztetheti a gyereket. de ez csak a 3. szülinap után aktuális, ha te magad nem engeded előbb.

  • 2008.07.03 15:22:29cozumel

    Okoska



    tovabba, nekem nehany nagy zsak penz is hianyzik az eletembol, tehat Wish felvetese vegulis igaz :-)

  • 2008.07.03 15:28:08wish73

    Okoska, magam is azt írtam, h nem feltétlenül a párkapcsolatban keresendő a hiányérzet. de, hogy nem teljesen gömbölyű valami, az nem mond ennek ellent.



    cozumel, ha a neten tudsz valami jó pénznyerő site-ot, feltétlenül szólj:D

  • 2008.07.03 15:49:07Vierre_

    gempa ide is jöhet :)))))

  • 2008.07.03 18:44:11Magenta

    Pont ide passzoló cikk a főoldalon:



    index.hu/politika/belfold/tavolt0233/?main&rnd=801

  • 2008.07.03 20:24:09glad az egyetlen

    Most erről a cikről jut eszembe hogy szegény bántalmazott nők soke setben azért kerülnek ebbe a rohad helyzetbe, mert sajnos hiányzik belőlük egy minimális határozottság és cselekvő képesség.

    (na remélem ez nem volt félreérthető)



    Itt is alapban elég balfék ötlet volt a lakásba vissza menni amit a férj jól ismer.

    Ilyenkor mindet fel kell "égetni" magunk után.

    Lakás beköltözés nélkül eladni (ha kell olcsóbban) aztán írány új életet kezdeni.

  • 2008.07.03 22:07:38míramira

    Cobold!!!



    Köszi.

    Jó hogy írtál!!!

  • 2008.07.04 09:36:06míramira

    Nah most meg meg állandóan aludhatnékom van.

    Megyek a tesztért....

    majd tudósítok!

    drukkoljatok!

    De miért is????

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7

Blogok, amiket olvasunk

KAPCSOLATSULI 6 szokás, amivel villámgyorsan kinyírhatod a kapcsolatodat

Vannak szokásaink, amelyekről nem is tudjuk, hogy észrevétlenül, ám annál hatékonyabban rombolják a párkapcsolatunkat. Amikor pedig a párunk a válást, szakítást fontolgatja, nem értjük, hogy mi történt.

TÖRI MÁSKÉPP Szőrös hableány, tudós ló - mulatságok a Monarchiában

A kiegyezést követően gyors tempóban újabb és újabb létesítmények emelkedtek a Ligetben, amit a milleniumi ünnepségek még inkább felgyorsítottak. És ott aztán volt mulatság!

DICE&SORCERY A látszat sohasem csalt még ekkorát!

A Mario + Rabbids Kingdom Battle amennyire valószínűtlen, annyira zseniális. Játékosok figyelem!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta