SZÜLŐSÉG

Beakadó gátvarratok és gyermekágyi folyás az első héten

2008. június 23., hétfő 15:00

Szülés után, objektíven: 1. hét

Megszültünk, túl vagyunk egy kisebb csatán a szülőszobában, amitől tudatosan, vagy tudat alatt, de rettegtünk, s most itt vagyunk egy nagyobb cipónyi gyerekkel, akit nekünk kell ellátni. De hát mi az nekünk, lábunk között egy kisebb pelenkával, amibe a varratok minduntalan picit beleakadnak. Ha hüvelyi úton szültünk, és minden rendben van, az ötödik napon távozhatunk a kórház nevű bokszutcából, miután nagy eséllyel egyáltalán nem pihentük ki magunkat előzetes várakozásainkkal ellentétben. Mert vagy a szomszéd gyereke bőgött egész éjjel, vagy a miénk, vagy mindegyik. A látogatók pedig csak jöttek, így ide-oda „rohangáltunk” a szoba és a folyosó között, terpeszben, kissé hajlottan és majdnem mínusz kettővel. Ha császárral szültünk, előfordulhat, hogy kicsivel tovább élvezhetjük a kórházi személyzet támogatását, a hasi seb miatt egyáltalán nem érezzük jobban magunkat, mint a láb között sérült anyák.



Amikor végre hazaérünk, egyáltalán ne lepődjünk meg, ha a mi kezünket a kilincsen a védőnőé váltja, mivel postafordultával érkezik, s elmond minden hasznosat és kevésbé hasznosat, ami eszébe jut. Hogy egészen biztosan ne legyünk egyedül, a gyerekorvos is igen hamar le fog csapni ránk, de mindez tök jó, mert azért ezek a látogatások jelentősen csökkentik a kezdeti bizonytalanságokat, így teljesen felesleges felbosszantani magunkat rajtuk, a munkájukat végzik.

A gyermekágy mint tudjuk, hat hét, így ezt az időszakot illik mérsékelt tempóban élni, ha nem is hanyatt fekve és személyzet által kiszolgálva, de mindenképpen kímélve. Jól jön tehát az első otthoni napokra egy kis segítség, klasszikusan anyánk, vagy anyósunk, vagy a párunk, készüljünk fel azonban, hogy bárki is érkezik, nagy eséllyel ki fogunk rá borulni előbb vagy utóbb, ha van rajta sapka, ha nincs. Ugyanis a nők 50-80 százalékánál beüt a gyermekágyi depresszió. Ne ijedjünk meg, normál esetben ahogy jön, úgy múlik el, s azok, akiket elkerül, pontosan olyan sírósak, zaklatottak és érzékenyek lesznek a fránya hormonoktól. Persze vannak kivételek is, így aki most terhes, semmiképpen ne izguljon azon, hogy mi vár rá szülés után, mert összességében biztosan nagyon jó lesz minden. Ugyanis annyira meghitten telnek az első napok, akkora csodával tekintünk arra a pici kis emberkére, aki eddig csak belülről kapirgálta, majd ütötte szét a vesénket, hogy legszívesebben egész nap csak a kiságy fölött állnánk és bámulnánk őt.

Az első héten még jócskán betéttel mászkálunk, mert a gyermekágyi folyás bőven tart (egész idő alatt távozhat belőlünk az egyre halványuló, vagy barnás folyadék, a méh méretének csökkenése miatt). A varratokat is kiszedték, s ez sokat segít a kínunkon, talán már fickósabban is ülünk (bár az aranyér gyakran jobban fáj, mint a gátseb), de a felszívódó varratok még tartják magukat. A tejünk belövellt a 2-4. napon, ezért a melleink készülnek kidurranni, a szoptatások alatt pedig néha még hihetetlen méhgörcseink is vannak, egyszóval örülünk, hogy élünk, egy sikeres kakálás is ünnepnek számít.

Mégis, erre az időszakra úgy fogunk nagy eséllyel visszagondolni még nagymama korunkban is, hogy ez volt életünk legszebb egy hete. A baba ugyanis végre megérkezett, mi lehet ennél fontosabb?

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2008.06.24 08:35:33kisordog

    Ha az egyikkel vagyok, a másikért fáj a szívem (3 éves és fél éves), nekem ez a legnehezebb az egészben, hogy egyikre sem tudok annyi időt fordítani, amennyit akarok. De ez már így marad, meg kell szokni. Viszont olyan hihetetlen kapocs van már most is közöttük, hogy majdnem elsírom magam a meghatottságtól, amikor rájuk nézek: a kicsi istennőként néz a nagyra, a nagy puszilgatja a kicsit, simán megéri!!! És sokkal kerekebb a világ, amióta négyen vagyunk.

    Szülés után meg hát szar minden, mit szépítsük. De elmúlik!

  • 2008.06.24 08:42:49cseresznye

    Jaj, most bőgök

  • 2008.06.24 08:53:12Krisz mami

    Nekem császárom volt. Annyira megbolygatta a vérnyomimat, hogy egyfoltyában levert a víz, amint a vízszintesből felkeltem. Szóval a császár után 6 órával kismama felkelni...aha...csak szeretnéd.

    4 napot voltunk bent, nálunk a császárosokat is kirakják 4 nap múlva.

    A spinál miatt 1 hétig erős migrénes fejfájásom is volt, pedig nem is mozgattam a fejem.

    A gyerekágyból az elős 3-4 hét volt borszató, utána a kisasszony elkezdte átaludni az éjszakákat és minden happy lett egyszerre. Ja, és a 5.-ik héten abbamaradt a folyásom, a rákövetkező hétre meg megjött a mensim...hurrá... és egyből beállt a 28 napos ciklusra.



    Miután minden rendbe jött, utána kezdtem el megint vágyni a terhességre és minden másra, ami utána jön. Sajna egyenlőre anyagiak miatt nem tervezhetünk másikat, de alig várom :)



    Ja, és ajánlom mindenkinek, hogy a gyerekágy alatt töltsön le relaxáló progit a gépére, nekem nagyon sokat segített, mert már kivoltam idegileg, sajnos a tejcsim is megsinylette, de a relax progi csodákat művelt, mert el tudtam lazulni tőle :)

  • 2008.06.24 09:05:51zskoncz

    nekem az unokatesóm(elöttem kb. fél évvel szült) mondta el a fenti dolgokat. e még igy is fejbevágott az első 6 hét élménye.

    nagyon sz.r volt!pedig örültem hogy 2 nap után hazamehetünk. Anyósóméknál laktunk még és dobozok között! még költöztünk. azért húzós volt nagyon, semmit nem csináltam jól! nem 3 óránként etettem, bőgtem mert véres volt a mellem, a gyereket felvettük amikor sirt, éjjel is etettem....stb... neki nem teccett!

    és morgás volt.



    a legrosszabb az volt talán hogy ha felálltam azonnal bepisiltem! rettenetes! ugy a 2. hónapra elmúlt a dolog de addig napi 3 bugyi.

    és a folytonos izzadás kimaradt a felsorolásból. vagy csak én izzadok folyamatosan amióta megvan a gyerkőc?



    az istvánban tényleg az a legrosszabb hogy bejöhetnek a látogatók. bár nekem szerencsém volt. és a szobatársaim rokonainak volt gyerekszobájuk! mindig kimentek ha szoptatott vki. később meg én mentem ki a látogatóimhoz! asszem ez igy normális ha jol van az ember!

  • 2008.06.24 09:14:23háromnegyed

    Nekem is voltak dolgok, amiken meg voltam lepődve szülés után (igyekeztem én felkészülni, de valahogy csak habosbabos infókat kaptam)

    - Mit akar még az orvos abban a hentesruhában? Gátmetszés nem volt, minden kijött, nem? Mit turkál ez még?

    - A gyermekágyi folyás nem olyan, mint a másik? Vér? Ennyi? 5 hétig?

    - Miért kakifétista minden vizitáló orvos? Nem az én dolgom, hogy mikor szarok?

    - Mi történik a testemmel? Ahogy cicire kerül a kicsi mitől vagyok azzonnal, csillapíthatatlanul szomjas? Hát nem én irányítom magamat? (Hát nem.)

    - Ha kijött a gyerek, akkor mitől ekkora a hasam? Már három napja szültem, a minipocimat akaroooom!

  • 2008.06.24 09:15:12Krisz mami

    Nálunk a kórházban a gyerekágyra szigorúan tilos volt a látogatás. Egy üvegajtó volt a választó. Így a szobákban nyugodtan szoptathattunk.

    Ha látogató érkezett, akkor ki lehetett menni, de a babát csak az üvegajtóig lehetett eltolni a kis kocsikájában.

    Ez azért volt jó, mert legalább nem tapizta mindenki össze már az első napon.



    Mondjuk, amikor jöttek folyamatosan a látogatók, akkor kicsit vicces volt, mert első táogató elment, babát visszatolni. 2 perccel később csörög a telom, megjött a köv. látogató. Babát megint kitol... és ez így ment. Még szerencse, hogy pont akkor nem kellett szoptatni. Volt olyan kismama, aki megmondta a telefonban, hogy bocsika, most nem tudok kimenni, mert etetek, majd fél óra múlva megyünk. És a látogatónak meg kellett várnia.

  • 2008.06.24 09:19:19zskoncz

    ja azt elfeljetettem hogy morgás ide vagy oda nagyon jó volt hogy nem kellett főzni, takaritani, virágot öntözni, mosni mert anyósom meg sógorném mindent megcsinált helyettem! anyukám is segitett volna de sajna messze laknak.

    azt megtanultam hogy aki segiteni akar az csak segitsen! én meg élvezem hogy azt legalább nem kell nekem tennem!

  • 2008.06.24 09:21:51psyché

    az elsö 6 het az elsö gyerekem megszületese utan nekem is horror volt. Valahogy en is ugy kepzeltem el, hogy olyan lesz, mint az ujsagokban: szep, harmonikus, tiszta idill. Nos, attol volt a legmesszebb. A masodik heten ugy ereztem lassan becsavarodok, mert szoptatas közben a kisagy racsait neztem es olyan erzes volt, mintha börtönbe kerültem volna. A fiam 1,5orankent 1,5orat szopott, szoval a nap nagyobbik feleben a racsokat bamultam. Idönkent kineztem az ablakon is... Aztan a ferjem a masodik heten elvitt minket bevasarolni. Tiszta elmeny volt!!! A 3.heten epegörcseim lettek, oriasi fajdalmaim voltak, amit a ferjem nem vett komolyan es nem ertette, hogy fel sem tudok allni, a gyereket alig birom felvenni (aki emiatt teljes hangerövel orditott)..... Aztan bekerültem a korhazba, mert besargultam es amikor a fiam 7 hetes lett megmütöttek, kivettek az epeholyogomat. Utana minden sokkal jobb lett. Raadasul beiratkoztam babamasszazs kurzusra, ami azert volt szuper, mert rajöttem, hogy nem en vagyok hülye es nem a fiamnak van nehez termeszete, hanem egyszerüen az elsö 6-12 het mindenkinek borzasztoan nehez - különösen az elsö gyerköc születese utan. A masodiknal nekem is ez a nagy lelkiismeretfurdalas volt nehez.... A szüleim (különösen apam) nem ertette, hogy hogy lehet az, hogy kettesket eleinte idegenkedve fogadtam, es 1 hetig is eltartott, amig megszerettem ugy igazan. Pedig ez föleg azert volt, mert feltem elarulom egyesket, ha a 2-at is szeretem.:-)

  • 2008.06.24 09:25:27háromnegyed

    Amit viszont kitaláltunk, átgondoltunk a párommal és bejött:

    - A kórházba hívtunk minden látogatót, lehetőleg egyszerre. Lezavartuk a kötelező köröket az első három nap alatt. (Olyan helyen szültem, ahol nem lehet a mamákhoz bemenni, csak folyosói diskurálás, meg üvegajtón keresztüli babanézés van) Nekem nem volt nagy hangulatom mindenkivel beszélgetni, de remekül elszórakoztatták egymást. Otthon meg már nyugi volt.

    - Első hét apával. (Sok rossz történettel találkoztam, ahol a rengeteg nőtől az apa oda sem fért a kicsihez és utána évekig nem tudott meleg kapcsolatot kialakítani vele.) Nekünk nagyon jó volt elsőre együtt felfedezni, kialakítani a dolgokat. Másodjára meg csak gondtalanul élvezni a családot.

    - Második hétre édesapám jött segíteni mindkétszer, anyósom távoltartva. (a Mamám már nem érte meg az unokázást)Azóta is mindenkinek ajánlom a nagyapai segítség igénybevételét. Egyrészt lazábbak, mint a nagymamák, másrészt minden kérést betartanak, mert nincs határozott prekoncepciójuk, harmadrészt gond nélkül kérdeznek. Bónusz volt nálunk, hogy apukám jól főz, tudja, hogy hogy kerül a hűtőbe kaja és hol a felmosóvödör.

  • 2008.06.24 09:28:23Krisz mami

    Ja, és érdemes azért utánakérdezni, hogy az adott kórházban a szülés/császár után lehet-e egyáltalán bugyit+betét felvenni. Ugyanis én az utcsó hónapban kaptam ezt az infot, hogy nálunk a kórházban a dokik egyáltalán nem szeretik, ha bugyi van a frissen szült kismamán. Ezért nesze neked papírbetét és ezzel flangálhatsz, lábakat összeszorítva.

    PErsze mindenki az első napon már bugyiban volt, és csak a vizitre vettük le, de azért marha kellemetlen volt, amikor a doki leordította a fejedet, hogy mit képzel anyuka, miért van magán bugyi, amikor arra vagyunk kiváncsiak, hogy milyen a folyása.... ááááááá

  • 2008.06.24 09:28:59Tjuca

    Há kérem, nekem szerencsém volt. Félideig napi 5-6* hánytam, utána jött a toxémia. Ehhez képest a gyerekágy bagatell volt. :-)



    Otthon viszont nagyon jól jöttek a látogatók, mert nem volt segítségem, és egyedül totál befordultam volna.



    Egyébként mit jelent a látogatóképes állapot?

  • 2008.06.24 09:31:06agaranty

    Tapasztalataim szerint akár császár-akár hüvelyi szülés, 3 nap után utadra bocsátanak a kórházból napjainkban... hacsak nincs valami nagy gáz!

  • 2008.06.24 09:36:29Krisz mami

    Nálunk a család egyik része (akik a városban laknak) egyből a hazaérkezünk után akart jönni. Erre mindenkinek megmondtuk már az elején, hogy tartsa távol magát a kaputelefonunktól, senki sem engedünk be... Persze a nagyi egyből megjelent kb. a 3.-ik napon, nagyon tudtam neki örülni, mikor ezredszer is kértük, hogy legalább 1 hétig ne jöjjön senki...

    Ez volt karácsonykor. Még szilveszterig sem lehettünk hármasban, mert azért csak jött a család és senki nem vette figyelembe, hogy ÉN mit szeretnék. Ez marhára zavart.

    A következőnél tutira mindenkit előre figyelmeztetek már fél évvel előtte. Legalább 1 hetet adjanak már nekünk.

  • 2008.06.24 09:49:35háromnegyed

    Krisz mami

    Igen. Ha az ember előre ki tud már találni dolgokat, akkor mondja meg, amilyen korán tudja. Könnyebb előre lejátszani ezeket a meccseket. Babával szülés után lelkileg-szellemileg-érzelmileg másként van az ember lánya, akkor is ha a nagy depi nem jön.

    Nehogymá ilyenkor kelljen a beszólásokat, kéretlen látogatókat elviselnie. Praktikusan a pasik remekül bevethetők. Ilyenkor tettre készek, rohangálnak, intéznek, lendületesen apásodnak. Még olyasmire is hajlandóak (legalábbis az enyém), amire máskor nem, például: mondd meg anyádnak, hogy a harmadik héten szerda este jöhet, hívd fel Klárikáékat, hogy ne jöjjenek, nem akarjuk, ....

  • 2008.06.24 09:53:18Krisz mami

    Hát igen, apa intézett minden papírt, szóval emiatt nagyon hálás voltam érte :)

    Viszont...a rokonlátogatásokban nagyon engedékeny volt (saját rokonai voltak, akik jöttek olyan hamar). Egyszerűe nem állt annyira a talpára, hogy megmondja, hogy nem kérünk jelenleg senkiből.

  • 2008.06.24 09:53:27zskoncz

    "mondd meg anyádnak, hogy" :-)



    az enyém is hasznos volt! izéééé.... azóta is folymatosan hasznos!



    mindig leállitotta anyukáját. én meg az enyémet. bár anyósommal több baj volt. de hálistennek elköltöztünk igy megszűnt a baj!

  • 2008.06.24 10:13:00háromnegyed

    Hát, ha apa nem bevállalós a rokonokkal szemben, akkor az előretisztázás marad. Anyósom rendesen megsértődött, amikor elmeséltük, hogy hogyan képzeljük az első heteket. De hát ő olyan szívesen odaköltözne hozzánk arra a két-három (!) hétre. Köszönjük, nem. De hát hogy fogjátok tudni egyedül? Köszönjük, de megpróbáljuk. De hát... Nem.

    Rossz helyzet volt, de mire szülésig jutottunk és a harmadik hét szerdán jöhetett - és tudta, hogy ő az első látogató - már minden rendben volt. És azóta is büszke arra a fiára, aki pelenkázik, ölelget, almáthámoz.

    A kapcsolati horrornak (természetesen nem a párommal) nem lett se vége, se jó megoldása, de ezt az egyet akkor sikerült.

  • 2008.06.24 14:20:54kszisz

    Valahol nézegetik a betéteket viziten, hogy mi jön ki belőled??? Úúúristen!! Hát ilyenről még nem is hallottam...

  • 2008.06.24 14:41:08Mille38

    Krisz mami, a bugyimentes kórház az nem az Uzsoki??

  • 2008.06.24 15:05:39cidre

    Hogy lehet bugyi nélkül tölteni az első napokat? nem tudom technikailag elképzelni sem, hogy állandóan a két combbal kell szorítani a betétet, de nagyon megalázónak érzem.

  • 2008.06.24 15:14:18verkaverka

    Erről éns is csak hallottam, de állítólag pont olyan mint hangzik, lassan csoszognak lábuk közé óriásbetétet szorítva. Valami bődületes baromság lehet a dolog, miért is lenne baj ha úgyis van betét ha lenne rajta mondjuk hálós bugyi ami szokás is csomó helyen??? A betét mindenképp ott van, nem mindegy, hogy izomból kell tartani vagy a hálós bugyi tartja? Nem logikus. Ha azt akarják hogy amikor fekszik az ember betét se legyen rajta, akkor azt mondják. Bár akkor is sztem annyi időre fel lehet venni amíg felkelnek...

  • 2008.06.24 15:30:19cidre

    szerintem ez az a kategória, ami már a betegjogi képviselőre tartozik.

  • 2008.06.24 15:40:13verkaverka

    Valahogy szülés után az embernek kevéssé van energiája betegjogi képviselőre. Pedig lenne nekik miket mondani, ahogy elhallgattam a környezetemet, a babák megtömése idegen tejjel/tápszerrel az anya beleegyezése nélkül pl nagyon gyakori és sztem iszonyú gáz. Aztán amikor kitöltetlenül akarják aláíratni a papírt hogy a ... beavatkozásba beleegyezem. Aha.

    Szóval ez a baj, hogy az ember nem megy vissza, nem intézkedik, nem szól, nem csinál semmit, és ezek csak folytatódnak tovább...

  • 2008.06.24 15:55:21cidre

    az én babámat is megtömték tápszerrel, holott orvosilga nem volt indokolt, s aláíratták a papírt, hogy nem egyezem bele. de mit vigyek a képviselőhöz? a pelenkát, amin egyértelműen látszik, hogy nem anyatejes a kakija,hanem tápszeres?

  • 2008.06.24 16:03:39Coccinella Septempunctata

    tyű csajok. ezek aztán a sztorik. és sajnos eléggé jellemzik a családok állapotát, és azt, hogy milyen baromi magasról tesznek a kismamák-anyukák-szülőnők-egyáltalánnőkáltalánosságban véleményére és igényeire...

  • 2008.06.24 16:05:26verkaverka

    A képviselőnél nem kell bizonyítanod semmit, nem bíróság. Nem is az lesz az eredménye hogy megbüntetik a kórházat, hanem azt hiszem a képviselő csak tájékoztat, javasol, próbál egyezkedni, ilyenek. (Utána kéne nézni pontosan mi is.) Tehát nem kell bizonyítani, de egyébként ha százhetvenen állítják évente akkor már akkor is elég erős állítás lenne ha bizonyítós dologról beszélnénk...

  • 2008.06.24 16:10:09azize

    Az én anyósom 3 gyerekkel a háta mögött rakott kelt hozott az első otthon töltött napon....náluk az a szokás, hogy a látogatóknak kell hozni kaját, és KELL enniük a babás háznál....és mivel ők nem szeretik a csirkepaprikást, amit ettem volna, ezért hozott kelkáposztát! Na de ez nem anyós-poszt.... :)



    Én normál szülés után 7!! hétig hordtam a betétet, addigra tisztultam ki teljesen. Sajnos a széklettel komoly problémáim voltak, ülni még hónapok múlva is félfenékkel ültem, egy idő után rögzült a gátfájdalom, évek kellettek, mire már nem képzeltem oda a fájdalmat. A "produktum" már 8 éves.....de mintha most lett volna az egész ;)

  • 2008.06.24 16:13:02cidre

    Azt tudom, hogy nem kell bizonyítani, sőt a képviselő hatáskörével is kb. tisztában vagyok, csak pl. ez a tápszeres dolog stikában ment, amikor megkérdeztem a benti doktornőt, hogy miért ilyen zöld a kakija, akkor "még ürül a magzatszurok" volt a felelet, otthon mondta a gyerekorvos, hogy ez bizony hipoallergén tápszer volt... szóval, nyilván nem cipelem be a pelenkát, csak mire hivatkozom? A fenti bugyis esetben viszont egy általános kórházi gyakorlatról van szó, ami tipikusan a képviselő munkájába tartozik, mert ő közvetíthetné a kismamák igényeit a dokik felé, ha már ők nem tudnak egy frissen szült kismamam helyzetébe belegondolni (ti., mennyire könnyű szülés után összeszorított combokkal létezni, közben a gyereket-magadat ellátni).

  • 2008.06.24 16:28:38verkaverka

    Egyszerűen csak elmeséled szerintem. Akár telefonon. Ha van másik tíz-húsz-száz ilyen eset, az már mond valamit a képviselőnek. De ha senki nem szól, vagy csak kettő az kevésbé...



    az igaz hogy a betétes dolog is teljesen ide tartozik, de sztem a tápszerezés ugyanúgy, sőt azt durvábbnak tartom, mert ott esélyed sincs kikerülni a dolgot, mint ahogy azt azért írták hogy bugyit hordanak ott is ahol nem szabad...

  • 2008.06.24 16:31:27Coccinella Septempunctata

    én ezt a bugyinélküli betéthordást egyszerűen nem tudom megérteni... csupán annyi a magyarázat, hogy látni akarják a folyást? letolod a bugyit, megmutatod, kész, mindenki fogja be a pofáját. én sem úgy csinálom végig a menstruációt, hogy közben a combommal szorongatom a betétet, könyörgöm??? hol élnek ezek az orvosok??? a középkorban? ott volt szokás, hogy az asszonyok kapálás közben a lábuk közé fogták a szoknyát menstruáció közben, mint higiéné...

  • 2008.06.24 16:49:03szeszter

    asszem a bajaiban nem lehet bugyit hordani (bnőm ott szült és mesélte) No comment.



    Én szerencsére nem panaszkodhatom, Ahol és amikor én szültem - vhogy a csillagok jól álltak - és nem lett volna okom (így utólag visszagondolva sem) okom panaszkodni. Amúgy pedig egy ÉNY Mo-i kórház, tehát nem főváros!

  • 2008.06.24 18:03:50monsterwoman1

    Akkor most én kérdezném, szeszter! Hol történt? :-)

  • 2008.06.24 19:07:45emkalman

    valóban megdöbbentő, h a gyermekágyról mennyire szemérmesen hallgat a vonatkozó szaksajtó. mondjuk az biztató, h a 2. már nem ütött annyira ki, mint az 1. vagy mégis? :) friss az élmény, épp a 6. hét végén gondolkozom a világ dolgairól. az ahogy szülés után pörög az adrenalin, fekszel az ágyon, és hiába tudod, h még pár óra, amíg megkaparintod a dedet, csak rázod a lábad, mímeled a pihenést: na az kész betépés :)

  • 2008.06.24 19:31:32verkaverka

    Na ez is egy kedvencem, hogy egy csomó helyen nem adják oda azonnal a gyereket...

  • 2008.06.24 20:12:52SGHV21

    Ez a bugyimegvonás nagyon durva. Nálunk az volt, hogy toltak ki a szülés után és már dugták oda az egy csomag ultra extra betétet. Talán ez az egy volt a pozitívum:-(

    Senki nem vizsgált a 4 napig. Talán egyszer megnyomták a hasam.

    De komolyan mondom a nőgyógyászoknak szülniük kellene.

    Azt sem mondják sehol, hogy szülés közben jön a szülésznő, hogy akkor most pisilni kell. És ketten a párommal támogattak fel a "bilire", hogy azonnal pisilni. Sok óra után, összefüggő fájásokkal, hullán, nem tudtam tartani sem magam.

    Meg hogy szülés után a doki katéterez, meg turkál még lejjebb is, hogy minden ok e. Amikor rákérdeztem,hogy most mi van, erről nem volt szó, legyintett, hogyha mindent elmondott volna. Hahaha, jó poén.

    Ja és hogy szurit kap mindenki, hogy hamarabb legyen a méhösszehúzódás.

    Szóval van néhány meglepi. És felháborodás részemről.

  • 2008.06.24 21:49:23B-

    Nem akarlak idegesíteni, de engem tutira nem katétereztek meg. Az azért feltűnt volna :-)



    Pisilni se küldtek, igaz, a tolófájások előtt mentem magamtól (én pl tökre örültem, hogy "kiengedtek", mert valami miatt azt hittem, nem fognak örülni, ha kijárkálok vajúdás közben. Pedig nem volt gond, sőt, többször küldtek is a zuhanyzóba, mert az jót tesz nagyon vajúdás közben.)



    Engem se vizsgáltak a szülést követő napokon, csak "nézegetett" a doki, de arra gondoltam, ha hozzám próbál érni, örökre vége a szerelemnek. Egy szülés után talán ne matasson, ha nincsenek panaszaim (nem is akart matatni, hálistennek).

  • 2008.06.24 22:07:29Békanőci

    Amikor már nem kettőazegyben voltunk, kilenc napot töltöttünk a kórházban. Ezidő alatt jobban megviselte a lelkemet a baby blues, mint a testemet a szülés. Utólag egy kis szégyenérzettel fűszerezett öniróniával hisztérikusnak írnám le magam, de ott és akkor nem tudtam önuralmat gyakorolni és összekaparni magam a béka segge alól, és 24 órában bőgtem négy napon és éjszakán át.

    Idegörlő volt, mert meg sem tudtam mondani, hogy mi a rossebb a bajom.

    Mindemellett életem talán legboldogabb napjai voltak... Ki érti ezt?

  • 2008.06.24 22:19:02Boci6

    Hát én örültem, hogy megkatétereztek...mert addig senkinek se jutott eszébe hogy órák óta nem pisiltem...ezért nem húzódott össze a méhem szülés után. Mire végre jött az a fránya katéter, addigra több lityi vért vesztettem és úgy éreztem magam, hogy a szülés kutyaf.sza se volt ahhoz képest :((( (pedig azután is azt gondoltam, hogy nincs az az isten, hogy ilyet még egyszer).

    A ded pedig addigra rég az újszülött osztályon üvöltözött nélkülem (de szerencsére legalább az apjával, nem tök egyedül).:(

  • 2008.06.24 22:21:29Különálló

    Nem mindenkit visel meg a gyerekágy. Én pl. nagyon jól bírtam, pedig eleinte igény szerint szoptattam, éjszaka is, bármikor, bármeddig. Tipp: olvass közben. Én még PHP-programozást is tanultam szoptatás alatt. :-DDD A mellbimbóm sokáig érzékeny volt (vagy 8 hétig), de aztán "belejött". Tejbelövellésem egyáltalán nem volt - a kórházban még azzal riogattak, hogy tápszeres lesz a gyerekem. Otthon, ahol már nem nyitott rám állandóan mindenki (nem látogatók, hanem a kórházi személyzet tagjai), és végre kialgattam magam, megjött a tejem, még ha nem is áradásszerűen.



    Más: látogatók nem voltak, csak az 5. napon a húgomék, aztán a 6. hét végéig senki. A védőnő sem zavargott túl gyakran. Előfizettünk kajára, eleinte a férjem járt el érte, utána, a 3. héttől én babakocsival (februárban). Nagyon jó volt. A fiam nagyokat aludt a szabad levegőn, nagy hidegben sem lett semmi baja.



    A gátamat hagyományos cérnával varrták, a varratszedés nem fájt, csak kellemetlen volt. Egyébként már szülés után 4-5 órával megkezdtem a hüvelytornát, szerintem sokat számított.

    A legrosszabb az aranyér volt, de arra kaptam kenőcsöt.

    Szóval rosszabbra számítottam, kellemes meglepetés ért. :-)

  • 2008.06.24 22:22:19Különálló

    OFF

    Apropó, csak nálam van úgy, hogy a kommentem mindig csak a második elküldésre jelenik meg, első alkalommal egyszerűen üres oldalra irányít, és komment sehol???

  • 2008.06.24 22:23:42Boci6

    Egyébként ez olyan érdekes (hormonok hullámzása meg megváltozott lelkiállapot vagy fene se tudja) hogy mikor olyan sz.rul voltam, elájultam stb. egyáltalán nem zavart a dolog, gondoltam a baba jól van, mostmár nélkülem is életben marad, " a mór megtette kötelességét" :)) Akár el is hullhatok :)))

  • 2008.06.25 10:29:36szeszter

    monsterwoman1: Veszprém

  • 2008.06.25 14:16:55a kedvenc nick-em foglalt! :(

    Hát, tényleg mindenkinek más. Szülés is, utána is. Olvasás közben csomó dolog eszembe jutott, csak néhány:

    Durva ez a bugyit se vehetsz fel dolog, de az se jobb, ha rád se néznek, mint nálam. Vizit abban merült ki, hogy megkérdezték jól vagyok-e, volt-e székletem. Persze szarul voltam, de hát a többiek is többnyire, mondtam tehát, jól vagyok. Aztán a többedik napon jött egy vadállat modorú orvos, aki viszont meg is vizsgálta az embert, na akkor kiderült, baj van. Fertőzés, láz, emiatt seb felszakadás. Miért nem szólt, hogy fáj? - kérdezték. Anyám. Hát egy bazi nagy vágás van az alfelemen, hogyne fájna. Így aztán 2 hétig élveztük a kórházi vendégszeretetet, én és a ded, amíg le nem ment a lázam. 3 ágyas szobában jó sok kismamát megismerhettem, akik jöttek, mentek, én maradtam. Látogatók nonstop bejöhettek, de én inkább örültem ennek, bár pihenni nem lehetett, de pl. a szoptatásban nem zavartak, az pipecül ment szerencsére rögtön (pedig extra kicsi cici, de úgy láttam nagy cicivel még tán több gond is lehet tejbelövellésnél, sokan kínlódtak). Viszont így legalább hármasban lehettünk kórház ellenére is: baba-apa-anya, mert szerencsére a baba is a szobában lakott.

    Szóval vázolt események miatt ülni jó sokára tudtam rendesen, nekem a 6 hét nem 6 hét volt, bár a folyás az szépen abbamaradt, de a seb... Csak otthon mertem megnézni tükörrel, borzasztó-borzasztó, na arra a látványra nem készített fel senki... Sajnos azt hiszem soha nem lesz már a régi a forma, a seb sem forrt össze rendesen, meg beljebb is megviselt a dolog, de azért most már összebékéltem ezzel (intimtornát kéne szorgalmasabban csinálnom). Szerencsére azért hónapokig nem fájt, de mondjuk tény, hogy a szex hónapokig eszembe sem jutott a klasszikus értelemben.

    Viszont nekem teljesen kimaradt ez az utófájás, amit többen is írtatok, na, olyan nem volt, szoptatáskor is alig enyhén éreztem, hogy kicsit mintha összehúzódna a méhem.. Szóval a szoptatás jó volt, cici sem lett sebes, pedig én nem kentem semmivel, de 1 hét után beletörődött, szépen tűrte a strapát :)

    Ami még rossz volt, az iszonyú meleg, akkor ütött be tavaly pont egy hőhullám (ja, erről jut eszembe: igen, terhesség óta izzadósabb lettem, rémes), és egy kis 1 m2-es likban lehetett zuhanyozni-vécézni, hát majdnem izzadtabban jött ki az ember, mint bemenet volt...

    És ha már WC: hát, az első kakálás, na az a pokol legalsó bugyra, talán erről ennyi elég is.

    Hazajövés után egy hétig anyu jött, jó volt, kellett a segítség, persze azért a végén összevesztünk vmi kaja-dolgon, de hát kissé megviselt állapotban voltam...

    Hát ilyesmi volt nekem, nem az a felhőtlen boldogság az eleje, nehéz. Attól félek nagyon, kistestvérnél mi lesz, lestrapált anyuka+újszülött+2-3 éves kombót hogy fogom bírni... Még nem jön a kicsi, de tervezzük.



    Ó jaj, jó hosszú lett, de olyan jól esett leírni...



    ui: első küldésre nekem is üres oldal jött :I

  • 2008.06.25 21:39:21korcsolya

    Szerintem ez a poszt egy nagy-nagy hiányt pótol. Ugyanis a sok mosolygós, boldog, örömködős, fitt kismamás újság nem ír arról, hogy milyen nehéz is tud lenni az első pár hét. Írnak ezekről a hetekről, de nem a valóság jelenik meg a sorok között. Mindig szépítenek, tudjátok, mint a tévésorozatok: mindenki magassarkúban, és báli frizkóva, sminkkel járkál odahaza.

    Naszóval egy kis kiegészítés a saját tapasztalataimmal: nekem is komoly problémáim voltak. Én pl. RETTEGTEM a szoptatásoktól. S nem a legelején, mert abban 100%-ig biztos voltam, hogy lesz tejem - lett is, még mindig csak anyatejet eszik a kisfiam, 5,5 hónapos - hanem akkor, amikor kisebesedtek a mellbimbóim. Úgy zuhanyoztam, hogy csukott ajtón keresztül hallotta a férjem a nyögéseimet. S mikor Bercikém jóízűen hozzákezdett a szopikhoz... hát nem egyszer könnyeztem a fájdalomtól! Pedig szépen, szabályosan szopott már az elején is, csak az én mellbimbóim voltak edzetlenek. Meg is kérdeztem Édesanyámat egyik ilyen nehéz pillanatomban, hogy végig ilyen lesz-e a szoptatás, mert ha igen, akkor én ezt nem fogom bírni... ő meg csak mosolygott, és azt mondta, hogy a szoptatás, higgyem el, nagyon szép dolog, s én nem hittem el. Persze aztán rinocéroszbőr nőtt a Theiss-féle körömvirágkenőccsel kezelt mellbimbóimra, s azóta várom a szopikat, mert ilyenkor én is megpihenhetek egy kicsit, és gyönyörködhetem a kisbabámban.

  • 2008.06.25 22:27:22vikimanka

    Nálunk is van olyan doki aki nem szereti ha bugyiban van a kismami. Én azért felvettem. A gyermekágyas nővér mindig jött szólni, hogy vizit lesz, készüljünk. Egyszer hiába szólt, még egy óra múlva sem volt vizit. Felvettük a bugyit, mert előtte való nap is kimaradt az egyik vizit, úgy gondoltuk már nem is leszu aznap sem. Erre megjelent a bugyitlevenni doktorúr. Gyorsan húztam lefele a bugyimat, erre megjegyezte, hogy amíg a kismama cicomázik, addig átnézek a másik szobába. Gondoltam magamban, hogy neki is ennyiben merüljön ki a cicomázása.

  • 2008.06.25 22:46:52SGHV21

    Ez a bugyi dolog, ma is megbotránkozom, ahogy olvastam mit írtatok tegnap óta.

  • 2008.06.26 18:50:19baxo

    mult szerdan szultem, varatlanul csaszarral, annyira ott van ez a poszt...

    elso nap szigoru fekves, tilos fejet mozgatni, egesz ejszaka nyitott szemmel fekudtem neztem a teliholdat, es csorgott rolam a viz, razott a hideg...hajnali 5-kor jott a brutalis nover, h akkor most felkeles, zuhanyzas....ne csukjam be a zuhanyt, mert ha elajulok, nem tud kiszedni, hat koszi, mar a felulesben is meg akartam halni...halos bugyit itt lehet hordani, jajj, de benan nez ki, de kit erdekel....wc-re kimenesre orakig kell rakeszulni, de persze igyak sokat, h legyen tejem...kozben jonnek a csecsemosok, hozzak a babat, idegenek cibaljak a cicimet, h mutassak, hogyan kell szoptatni, persze nem megy, baba egyre idegesebb, bog, en is egyre idegesebb leszek, nem ertem, szegenynek miert kell eroszakkal a szajaba tomni a cicimet, ha nem akarja...aztan rajuk hagyom, hamarabb szabadulok...persze mindegyik novernek masik poz a kedvence, es rohadt eroszakosak, minden muszakvaltasnal pozt valtunk, nana, h egyik sem megy...kozben jonnek a latogatok, nem nagyon ertik, miert nem orulok, a szobakba nem johetnek be, halistennek, hanem kint az eloterben beszelgetunk, a babat csak az uvegajton keresztul csodalhatjak...allni alig birok, a szekbol meg keves van, hagyjon mar mindenki beken... szerencsere az apukak bejohetnek a folyosora, parom is jon, minden nap 3-6-ig csodalja is a babankat, aki akkor mindig angyalian alszik, csak nekem uvolt, mikor kettesben vagyunk...:)

    minden ejszaka kinszenvedes, a kolkok felvaltva uvoltenek, szerencsere a szobatarsak jofejek, kinunkban mar csak rohogunk mindenen, es megtanuljuk 1-2 ora alvassal kibirni vhogy a napokat, kozben persze 40 fok, csurog a viz mindenkirol, a zuhanyzas meg olyan maceras...jah es nem szabad elaztatni a ragtapaszt, ami a seben van, mert a korhaznak keves van belole..basszus, hol aruljak, vennek egy csomaggal...a szoptatas persze tovabbra sem megy, de sebaj, geppel fejek, es ugy kapja meg a dragam, ehen ne haljon mar itt nekem, mar eleve olyan sovanyka...

    hetfon vegre hazaengednek, azt mondjak, reggel, hat persze, h delre van meg az osszes papir, zarojelentes, stb, mindenki ideges, baba bog, mar haromszor megetettem, vegre johet ertunk a parom, anyukam is jonne segiteni, de ne jojjon, nem akarok senkit sem latni, csak erjunk vegre haza, es aludjunk egyutt harmasban ket napig legalabb...

    vegre otthon, zuhany, pihi, szulok megsertodnek, de kit erdekel, najo, azert kajat hozhatnak, megenyhulok, de nem mernek feljonni, ilyen felelmetes lennek?! :)

    es meg csak most jon a neheze... de itt a parom, surog forog, segit, intezkedik, bevasarol, vacsorat foz, es irto lelkes, mindent megbeszelunk, neki is megszakad a szive, ha sir a lanyunk, es van, h csak o tudja megnyugtatni! imadom oket es folyton sirva fakadok, ez normalis?!

  • 2008.06.26 20:06:01Cica7

    Baxo,

    Ez tényleg így van, ahogy leírtad...

    Nyugi, később már könnyebb lesz, de az eleje tényleg húzós....:))))

  • 2008.06.26 21:14:43zskoncz

    Baxo, :-)) kitartás minden javul csak ez a hülye sirás nem!:-)

Blogok, amiket olvasunk

JEGYZETLAP Posztnyár szindróma

Ha csak sóhajtozunk, és utáljuk, hogy vége, egyre nyomorultabbul érezzük magunkat. Négy lépés, hogy a szeptembert is élvezni tudd!

STÍLER Netes szépségdilik: ezeknek ne dőlj be

Ha nem akarsz úgy kinézni, mint egy cirkuszból szabadult bohóc, ne a csodatévő appok képeinek higgy, hanem a tükörnek. Az ugyanis nem halványítja el a bőrhibákkal együtt a sminkedet is.

HOMÁR Fifikás, de bebukott parkolóteszt budán

Jó napot, miért büntetnek meg, ha még a fizetőövezet kezdetét jelző tábla előtt parkolok, a nem fizető zónában? Csak. Parkolócég, 12. kerületi módra.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta