SZÜLŐSÉG

Az első házasság mindig izzadtságszagú

2008. június 21., szombat 10:25

A szombati anyanaplót azért kaptam, hogy legyen egy hely, ahol csak úgy filózgatok bele a világba. Azokról a dolgokról, amik foglalkoztatnak, s olyan hosszan, ami valóban ki is fejti a témát, nem kell utólag gyepálni (basszus, megint több mint 450 karakter, szól Tünde-amit persze én is látok, de mindig reménykedem - s kezdődik a törlés abból, amiért annyira nem fáj a szívem, s még érthető marad a téma is). A múlt héten elgondolkodtam erősen, hogy most akkor jöjjön már egy poszt, ahol egekbe dicsérjük az apákat, mert megérdemlik (tényleg), s sokat negatívoskodtunk, de mivel magamból merítek, most igazán nem tudok ilyen fajta posztot írni. Azt gondolom ugyanis, hogy nektek igen is tudnotok kell, hogy a világ nem rózsaszín (úgy is tudjátok), cukorpofa, ahol minden nő ideális és tökély, az apákkal együtt és mindenki boldogan él, amíg meg nem hal, hanem nagyon sokszor kaki van a levesben. S bizony az emberek jelentős százaléka napi szinten boldogtalan és tanácstalan, az pedig, hogy az arcába töményen csak a tökéletes világ árad, közel sem biztos, hogy jót tesz.



Na, szóval ebben a posztban a „Remek Embert” hadd tegyem idézőjelbe, s az igazságosság kedvéért én is gondolatban legyek úgy. Egy házasság, ha éppen hullámvölgyben van, nyilvánvalóan nem egy emberen múlik a legtöbbször, s most egy ideje bevallom, kőkeményen elbeszélünk egymás mellett, s lehetséges, hogy erősen kiforgatjuk egymás szavait is. Így megy ez, mit nekünk hetedik év, majd meglátjátok ti is, a tizedik, na, az ütős lesz, s sajnos tanultam egy régen elfelejtett szlenget tőletek. Nos, a legjobb szó, ami a helyzetet jellemzi: fostalicska. Van az a szokásom, hogy bármilyen bajt, vitát, veszekedést másnapra elfelejtek, s minden érzést hamvaiból fel tudok építeni reggelre. Elhangzott egy olyan mondat, amit azonban igen nehezen emésztek, ez a beszélgetés pedig imígyen zajlott.

Valahogy szóba került egy eset, ahol a fiatal, huszonéves tündi-bündi muffocska leakasztott magának egy negyvenes, csúf-ronda ürgét. Nem szép dolog az előítélet, hiszen a szerelem ott csap le, ahol éppen nem várjuk, s tettem egy ostoba megjegyzést rögvest, ami elindított a lejtőn, hogy istenem, lehet, hogy könnyebb, ha nem szívből választunk? Igen, én kezdtem, lementem hülyébe. Aztán, hogy ne legyek egyedül, a „Remek Ember” is társult, s több mondatban fejtegette, hogy persze, egy második házasság mennyivel könnyebb, mert más életfázisban máshogy alakulnak a dolgok. Nem kell izgulni a gyerekeken, az otthonteremtésen, s az első házasság mindig olyan izzadtságszagú. Na, a lila gőz ettől ellepte az agyam. Izzadtságszagú.

Mit lehet ekkor gondolni? Hogy persze, hogy az, mert dolgozni kell érte, és hogy hogyan lehet már egy huszonéves, független nőt egy harcos anyával egy napon említeni?! Milyen rohadékok vagyunk mi büdös, első feleségek, akik harcolunk azért, hogy segítsenek a gyerekek nevelésében a szegény férjek és egyáltalán a mindennapok monoton rutinjában, amitől működik egy család. Hogy együtt, közös (?) cél érdekében görgessük a köveket, hogy arccal egy felé nézzünk, ne csak a napsütésbe, hanem arra is, ahol talán kicsit borúsabb. Hogy úgy érezzük, lehet, hogy most szar, de együtt megoldunk mindent, mert tudjuk, hogy azért, hogy egy kapcsolat (nem csak házasság) jól működjön, együtt kell hozni kompromisszumokat. Is. És el kell fogadnunk, hogy van úgy, hogy éppen szar, mert bizony keményen csiszolódnunk kell egymáshoz, mindig, nem csak az elején. Erre jön egy okos pali, akinek a gyerekeit neveljük, az életünket a kezébe tesszük és szembe köp minket azzal, hogy izzadságszagú az egész.

De van remény, mert majd a második… Akkor majd szép lesz és nyugodt minden, a feleség is, meg majd a vitorlán elsuhanó hétvégék is, ahol a gyerek nem bőg, csak néha, az asszony sem pampog folyvást, hogy nyírjááá, má füvet, szedd össze a kutyaszart, és így tovább. Ha kedves olvasó, veled is történik ilyen, mint velem, ne kérdezd meg légyszi, hogy a lába a második feleségnek hányas, vagy mekkora köpenyt hord, mert a beszélgetés fonala amúgy is értelmetlenné válik, így teljesen fölösleges. Nem erről szól az egész. Ekkor magamban orcán csókoltam Terabithiát, s felhelyeztem őt egy kisebb házi oltárra: anyukám, van vér a pucádban, tudod mit, jól csinálod.

Aztán reggel lett megint. A „Remek Ember” nem úgy gondolta, mondta ő, én meg elhittem, de a magyar nyelv annyira szép, s olyan kifejező. A szavakat kimondtuk mind a ketten. Nyilván majd megnyugszunk, s mivel alapvetően bölcs asszonynak kéne lennem, majd veszek egy dezodort és szerte fújom otthon. Mert néha így megy ez… elnyomunk.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2008.06.23 15:21:25cidre

    Bohar, legalább itt is szembesülünk azzal, hogy mennyire általános a probléma :)

  • 2008.06.23 15:22:31B-

    bohar: de egyébként abban igazad van, hogy az ember kicsit úgy érzi, hogy "nehogymár EZ gyűrje maga alá a kapcsolatunkat!!! azé álljon má meg a menet!"



    Több idő kellene kettesben gyerkőc nélkül meg hármasban házon kívül. Most úgy érzem, érzelmileg nagyon kevés alkalmunk van töltődni, a tartalékainkból élünk. És szerencsére tartalékból volt bőven, de az utántöltés már nagyon időszerű lenne.



    Azét érzem magam kicsit hülyén, mert így "kibeszéltem" a háta mögött, amikor szeretem és nélküle nehezen tudom elképzelni az életem. Csak mostanában vele se könnyű :-)

  • 2008.06.23 15:26:41cidre

    Varga Domokos írta vmelyik könyvében, hogy bizony a gyerekek "szülőhúst esznek": azaz, tényleg a velük való foglalkozás, az életük terelgetése a tartalékainkat emészti fel, ezért kell néha utántölteni -jaj, az elméletet mennyire tudom.

  • 2008.06.23 15:29:51Vierre_

    Az én véleményem azon kívül amit már leírtam :



    - Amíg nincs gyerek és mind a ketten dolgoznak , vagy tanulnak , vagy dolgozik vs tanul vagy akármi

    1: ne baszogasson hogy nincs rend, nincs ez nincs az, ő is ott lakik, hajrá.

    2: ha őt jobban zavarja mint engem, hajrá

    3: ha engem jobban zavar, hajrá.

    4: ki mire hajlandó: ő erre? ok, én erre? ok, ki mire nem hajlandó, én erre nem? csináld, ő arra nem? csináld. Ezt hívják munkamegosztásnak.

    5: A háztartás két ember háztartása, tök mindegy ki milyen nemű- két ember vezesse. Nem látom át, hol van ebben a dráma. Annak akinek természetes, hogy ő pucovál, faszi nem pucovál és nekik így jó, hát tessék, semmi gond, de annak, aki úgy gondolja, hogy két ember mocskát két ember pucolja, az artikulálja az ELEJÉN, mert különben szopni fog.



    Jelzem, ebbe az elsőnél én is bele buktam úgy hogy pont ezen buktunk el 10 év után. A mostanival már nem követtem el ugyan ezt a hibát.



    Ha van gyerek? Mi is a különbség? Semmi.

    Áll fenn ugyan ez. Az, hogy valaki gyereket nevel, munka, állambácsitól pénzt kap érte, többet van otthon, többet tud matatni, de ez bőven nem azt jelenti, hogy csak és csupán az ő dolga. Pláne nem jelenti azt, hogy a másik ember mocskát, amit csak egy mozdulat helyére rakni pl szennyes, nekem kéne állandóan mint valami fétis hordozni utána, majd aztán a szennyestartóba. Tisztelet. Tisztelet. Tisztelet.



    És vannak pasik, tanusítom, akik ezt felfogják. De még mindig azt mondom, még mindig tapasztalat, ha az elején nem artikulálja az ember, hogy én így látom, erre hajlandó vagy e, természetes e neked ez a hozzáállás, akkor x év után jogosan teszi fel a kérdést a másik amikor besokkkkkalszt, hogy most mi fasz bajod van?



    Én nem vagyok házi tündér, soha nem voltam, átlagos filinget nyomok , néha elcsúszva, de még soha nem kaptam meg hogy ezt és ezt kéne csinálnom. Az előző kapcsolatomban napi szinten volt a

    ez a te dolgod

    a gyereknevelés nyaralás

    én dolgozom neked kuss.



    HÁt köszi, többet nem. Ok, ehhez bukni kellett egy ordenárét.



    És minden nőnek azt ajánlom, én is megtettem, igen is, ha másnem reggeltől estig, igen is , valaki irta, üres hűtővel, nem csilivili lakással hagyja otthon a klambókat a papusnak.

    Legalább egyszer.



    Én szeretem a férfiakat, valóban más a mentalitásuk, ne higyjük hogy az átlag magától megcsinálja ezeket, mondani kell nekik, de csak egyszer, az elején, véglegesítve.

  • 2008.06.23 15:29:54baud

    B-

    ez azért megnyugtató. :)

    Amint hazaérek, szívesen elvállalok néhány órás bébiszitterkedést. Heideggert hogy bírja a gyerek? :)

  • 2008.06.23 15:32:15verkaverka

    Szerintem B- rohadtul ne legyen lelkiismerefurdalásod, nem hisztizel hanem vázolod hogy mi a probléma, nem azt írogatod hogy a kurva anyját hanem hogy mi hogy nehéz, és nem is magát a pasit cseszegeted, ami tiszta haszon. :)

    Komolyan. Ha itt kiadod magadból, esetleg meg is beszéled azzal csak jobban jártok mind a ketten.



    A saját pasimat én kifejezetten szoktam rugdosni hogy nem panaszkodik rám eleget, de nem akart kiadni a haverjainak, aztán bevezette hogy az én anyámnak panaszkodik, ami tök jó megoldás szerintem. Ráadásul az egész nagyon izgi lehet, kár hogy nem hallom, tekintve hogy anyám és az én rossz tulajdonságaink megegyeznek. :))))

  • 2008.06.23 15:32:26baud

    Vierre_,

    az ott hagyást én írtam. Mert én vagyok a gonosz. :)

  • 2008.06.23 15:35:41Vierre_

    baud, én megcsináltam. És lesz olyan amikor több napra is. De hozzá teszem, hogy a faszimtól még soha egy rossz szót nem kaptam a háztartásra, pedig baszki hidd el, néha-gyakran :))) lenne mire. :))))))

  • 2008.06.23 16:06:21cozumel

    B-



    Hat az elso kommentednel majdnem aszittem, hogy en irtam, csak talan sokat ittam es nem emlekszem...:D:D:D



    Szoval ezek szerint Te is az en ferjemmel elsz :-)



    Ugyanezek...szemetesladat sosem viszi ki, kepes meg beletenni akkor, mikor mar csak kivenni lehet...

    Ruha lepotyog rola...

    Amit a konyhaban elovesz (pohar, kanal, mustar, vaj) soha vissza nem teszi...

    Fogkremet a mosdobol le nem obliti...

    Torolkozot soha nem teriti ki rendesen...



    Egyszeruen ezek neki nem fontosak, nekem meg marhara.

    Es mielott valaki azzal jon, hogy miert nem tisztaztuk az elejen! Nem volt mit tisztazni, mert marha pedans birt lenni.

    Szerintem abban az egy evben ez tette ki szellemi tevekenysegenek nagy reszet: hogy emlekeztesse magat az aprosagokra :-)



    Mar mindent kiprobaltam, semmi nem mukodik. Maradnak a vitak idorol-idore...



    MASRESZT: Szo nelkul nekiall takaritani, ha kell, rendszeresen foz, ha szabadnapos, az esti gyerektakaritas programot onalloan zongorazza...szoval rengeteg mindent megcsinal magatol.





    Es B-...

    az elso masfel-ket es fel ev szar. Bocs, de ez van.

    Marha sok melo megy bele a gyerekbe es marha keveset kapsz vissza.

    (Tudom, tudom, vannak anyak, akik orakig tudnak gyonyorkodni a gyerek mosolyaban es gagyaraszasaban, NEKEM viszont nem volt nagy elmeny, amig meg nem szolaltak.)



    Hidd el, ahogy no a gyerkoc, annal onalobb lesz, annal aranyosabb lesz, annal kevesebbet fog bogni. Es eljon majd az ido, hogy nagyon fogjatok elvezni a hetvegeket harmasban!

  • 2008.06.23 16:09:24cozumel

    Ja, es meg valami fontosat hozzatennek:



    Az en ferjem mar merfoldekkel "fejlettebb" ferj es apa, mint aposom...

    Amit otthon latott, ahogy aposom kezelte anyosomat, ahogy oket "nevelte", ahhoz kepest egy szot sem szolhatok, tenyleg.



    Es mindezt onmagatol merte fel, o dontott ugy, hgy nem akar olyan apa es ferj lenni, mint aposom.

  • 2008.06.23 16:14:33Sue

    Cozumel ez nálunk dettó így van...úgy tűnik, hogy a rossz tapasztalat sokszor használ hosszútávon.

  • 2008.06.23 16:34:51bogyócska

    Nekem még nem a férjem, csak barátom. Apámmal és a húgom pasijával van összehasonlítási alapom. :)



    Nálunk otthon anno valahogy kialakult, hogy apa dolgozott messze, csak hétvégékre jött haza, így anyáé volt a házimunka, gyereknevelés. Apa soha nem főzött, takarított, mosott, teregetett vagy vasalt, viszont az ő területe volt a kert, valamint az elektromos kütyük karbantartása. Ez ma is így van, csak költözés miatt már nincs kert...



    A hugi pasija jó tízessel idősebb a tesónál, mondhatni, érett férfiú, és nem dolgozik (rejtély, miből él), többnyire nálunk (huginál meg nálam) lebzsel. Én főzök rájuk is, tesóm mos rá, ha boltba megy, kizárólagosan magának hoz kis nasit, mert természetes, hogy van itthon kenyér, tej, alapdolgok, ha megéhezne. Mert én hoztam.



    Párom napi 10-11 órát dolgozik, mikor hazajön, elérakom a kaját, nem azért, mert elvárja ("nekem jó a vajas kenyér is"), hanem mert én is ezt láttam otthon, és bennem van, hogy a "kenyérkeresőt" ez megilleti. Teljesen magától szelektálja a szennyest, felmos maga után a fürdőben, összeszedi fésülködés után a hajszálakat, leviszi a szemetet, boltba indul és kér, hogy írjak listát, rendben elpakolja a ruháit, cipőjét. Mindig ő ágyaz (UTÁLOK ÁGYAZNI), ha esti programom volt, olykor azzal lepett meg, hogy elmosogatott helyettem. Nem tudom, ez mennyiben nevelés eredménye, de biztosan nem rövidtávú dolog, régóta ismerem, ő tényleg ilyen, szereti a rendet maga körül. Port nem törölne, de ne legyenek szanaszét a dolgok. :) Kíváncsi leszek, milyen lesz majd a gyerekekkel irányítani a kis életünket. :) Sajna legtöbbször hétvégén is dolgozik (másodmeló), így mostanában kevés a progink. De januárban voltunk egy hosszúhétvégén Hajdúszoboszlón és a hatása azóta is tart :))))

  • 2008.06.23 21:56:06wish73

    megint megerősítettetek abban, h egyedül nevelni 2 gyereket és eljárni, amikor nekem tetsz, ezerszer könnyebb, mint együttélni egy faszival, legyen az férj, barát, gyerek apja, akárki. viszont a saját lányaimon látom, hogy sajnos nem nevelés kérdése a dolog. ők abban nőnek fel, hogy rend van, és, hogy ezt nagyjából én menedzselem, de nekik is van dolguk. állandó közelharc, nem épül be. pedig csajok, ezt látják, ezt artikulálom, ahogy Vierre mondja, és mégsem.

  • 2008.06.23 22:05:41Vierre_

    wish73 én maximálisan igazat adok. Amíg az előző viszonyban voltam pontosan láttam hogy mennyivel kibebaszottúl könnyebb, nyugisabb, szabadabb életem lehetne mint azzal a pöccsel agonizálni. És láttam a példákat amik engem támasztottak alá. Aztán kikapartam a gesztenyét egy olyan faszi személyében aki teljes ellentetje az előzőnek és nincs min stesszeljek, görcsöljek, fizikai elvárások nuki és a többi.



    Így pontosítanék. Jobb egyedül mint egy pöccsel vagy egy olyan emberrel akit lehet hogy szeretünk de élni vele pokol, de ha kifogjuk, jobb ketten :)))))) de ez egy másik poszt volt anno. :)))

  • 2008.06.23 22:07:58Vierre_

    wish73 nekem anno azt mondták, ha az elejétől azt látja a gyerek, természetes lesz neki... jó duma... azt látja még sem az neki :)))) szerintem a kívételektől eltekintve a rendrakás a nagyon pici gyerekekre aki még nem tudják hogy ez a szopatás :))) és a kamaszkoron túlnőtt felnőtt emberekre jellemző nagyon nagy általánosítással, ezt aláhúznám :)

  • 2008.06.23 22:40:35cozumel

    Wish



    En nem tagadom, sot, kijelentem, hogy konnyebb lenne egyedul menedzselni a ket gyereket es a haztartast.



    En baromi onallo voltam/vagyok, barmit elintezek egyedul, nem szorulok "tamaszra".

    Mindig azt mondom, szamomra az lenne az idealis vilag, ahol lenne ket kulon lakas egymas mellett, egyikben elne a ferjem, masikban en a gyerekekkel.

    De ez sajnos nem koltseghatekony eletmod :-)))

  • 2008.06.23 22:41:09cantaloupe

    Latom, szoba kerult a hazimunka! :)



    Az en parom (szegyen-nem szegyen) sok munkat kulonbul elvegez, mint en.

    Ha latnatok pl. milyen akkuratusan porszivozik! Mindent felemel, eltol, a sarkokat kulon szivocsovel.



    Vasalni, mosni is tud, de nem szeret. Ezt en vallalom, mert o az osszes szint egybedobja. :O



    Fozni ketten szoktunk, mindketten tudunk es szeretunk is.



    ---



    Vierre, nekem azert furcsa ez a "mindenki kiszolgalja magat a hutobol"-fele hozzaallas. Nalatok gyerekek is vannak, mikor esztek egyutt? Vagy aki megehezik es a hutobe nyul, az mindenkinek csinal kajat?

    Felre ne erts, szived joga, de szerintem fontos "tarsadalmilag" is, marmint a csalad egysege szempontjabol, hogy naponta egyszer egyutt egyunk. :)

  • 2008.06.23 22:42:27cozumel

    Cantaloupe



    bar en nagyon szeretem a csaladi kozos vacsorazast, valahogy ugy erzem, hogy a "kozos" nem feltetlenul kell, hogy a kajalashoz kapcsolodjon :-)

  • 2008.06.23 23:16:36Vierre_

    cantaloupe



    -mi akkor eszünk amikor éhesek vagyunk csak kb betarva a napi kötelezőt, ami így is az esetek nagy hányadában valami csoda folytán egybeesik a reggeli-ebéd-vacsival. :))) mert milyen fanki is működik a biológia.

    -nem főzök csak ha kedvem van. Ha nincs, rendelek kaját.

    -ha bölcsi van, már már soha nem főzök. Szeretek főzni, tudok is főzni ellenben utálom az előkészületeit a dolognak :)

    -nem ülünk le közösen egy asztalhoz a társadalmilag sem és a család egységének fenntartása miatt sem.

    -mi akkor ülünk le egy asztalhoz, ha éhesek vagyunk mind egyszerre.

    -ha nem vagyunk mind egyszerre éhesek, akkor csak az ül asztalhoz aki éhes. :)

    -nem hiszek a közös családi kajálás erejében mert-

    1: volt benne részem évekig, gyűlöltem a kötelező jellegét, írtóztam az egésztől

    2: nem is vált be az exanyósomnak, mivel már nem vagyunk egy család (sztem sosem voltunk bár ezt hangoztatta)

    3: nem hiszek a család fogalmában, pláne hogy olyan erőt tulajdonítanak neki, ami képes megfojtani, elnyomni, megerőszakolni és börtönbe zárni -lelkileg.

    4: és végül nem hiszem hogy ettől nagyobb lenne a családi egység, mifelénk mástól van meg az egység, pl szeretjük egymást. :)))



    Az aki képes kiszolgálni magát, megteszi. Aki nem, kiválasztja mit óhajt enni és megcsinálom neki, örömmel. Magyarán a faszim és én kiszolgáljuk magunkat, a nagy ha tudja megcsinálja magának , ha nem akkor én, amúgy imádja, hogy már olyan nagyfiú hogy kenheti a margarint a kenyérre, a kicsinek meg szép katonákra, kocka módjára tálalom a kaját, ahogy egy JÓ anyukának kell :))))))))

    A hűtőt mind a kettő kinyitja és megmondja mit szeretne.



    Ennek remélem a leendő menyek le tudják majd a gyümölcsét aratni, nem kell majd ezüst tálcával és szép szavak közepedte pl

    - ez az én dolgom

    kiszolgálni majd a fiaimat. :))

  • 2008.06.24 01:41:39cantaloupe

    Oke, ertem. :))) Koszi a magyarazatot, Vierre!



    Persze, cozumel, mashogy is lehet egyutt lenni, de ha jatszunk, akkor a jatekra koncentralunk, ha meselunk, akkor valaki felolvas...a kajalasra nem kell kulon koncentralni, igy remek alkalom a nap megbeszelesere, a kotetlen csevegesre, es nem utolsosorban, ilyenkor tanulja meg az apronep hogyan kell viselkedni az asztalnal, ami kesobb az oviban, iskolaban, uzleti vacsoranal is hasznos lehet.

  • 2008.06.24 06:06:32cseresznye

    Vierre, ezt nem értem:

    "nem hiszek a család fogalmában, pláne hogy olyan erőt tulajdonítanak neki, ami képes megfojtani, elnyomni, megerőszakolni és börtönbe zárni -lelkileg."



    A család tényleg képes ilyesmire, tehát léteznie kell, nem csak a fogalmának, de az erejének is.



    Nem kötözködés, csak azért ragadtam le itt, mert érdekel a véleményed.

  • 2008.06.24 07:49:21monsterwoman1

    Együtt kajáláshoz!

    Az első közös karácsony a férjeméknél számomra iszonyat volt. Én addig ahhoz voltam szokva, hogy az ünnepnek megadjuk a módját. Ehhez képest: anyós "otthonkában", a család többi tagja melegítőben. Vacsora nuku. Borsófőzelék volt a tűzhelyen. Ugyanez volt jellemző a hétvégékre is. Soha nem ültek közösen az asztalhoz. Ha mi megtettük a férjemmel, apósom mindig csatlakozott, de a tesója maradt a tv előtt tálcával, anyósom meg:"én kiszolgálok" felkiáltással a konyhából lesett bennünket.

    Bunkóság, hogy ezt így leírtam, de az nekünk nem jön be. A férjem is szeret asztalnál, közösen enni. Hétvégeken még nagy reggeli zabálásokat is csinálunk, és a gyerekek élvezik, hogy tele az asztal, lehet válogatni. Mi meg akár egy órát is elbeszélgetünk. Időigényes, de megéri belefeccelni az energiát.

    Amúgy a férjem önellátó, nem kell kiszolgálni, sokszor ő készíti el a reggelit. De én szívesen teszem elé az ételt. És nem hiszem, hogy a fiaim mindettől majd háztartási robotgépként kezelik a feleségüket...

  • 2008.06.24 08:14:10cseresznye

    monster, ma bemásztál az agyamba, és onnan beszélsz!

    Pedig igazán örülnék, ha nem így lenne, azt karácsonyt meg húsvétot, meg a sokkot szívesen kihagytam volna.

    Melegítő, kopott zománcos lábos a tűzhelyen, benne a főzelék, minden stimmel. Meg a konyhában futtában evés. Közben tudni, hogy otthon folyik a mindig varázslatos ünnep. Az első nem otthon töltött szentestém volt, brrrr.



    Nekem kicsit erőltetnem kell, hogy a mi saját ünnepünk is szép legyen. A férjem örül neki, de látszik, hogy "nem tanulta", kicsit sután vesz részt benne. Remélem, a gyerekeink már igazi ünnepekre fognak emlékezni, amiben ott lesz a varázslat.

  • 2008.06.24 12:33:10Vierre_

    Én nagyon szeretem a karácsonyt, de tudjátok amikor évekig nincs 24-e otthon, mert az anyósnál van, a fa nem az enyém, a díszek nem az én világom, amikor mozartra KELL összeölelkezni KÖTELEZŐ jelleggel és kötelező jelleggel elmerengeni az élet nagy dolgain, kötelezően megdícsérni a fát, majd egyenként mindenki kibontogatja az ajándékot, majd kötelezően örülni és kötelezően a vérdurván gyönyörűen megterített asztalhoz ülni, kötelezően dícsérni az ételt nem kicsit, majd kötelezően boldogan távozni... csak az érti az írtózást aki bele volt ilyenbe kényszerítve és nem- nem két évig.



    A mi fánk szerintem mindig gyönyörű, mindig normand fenyőt veszek, a díszeim a századelőt idézik, fehér égők, kiskatonák, lovacskák, lehet ezüst lehet csillogó, nem csak fehér értelmiségi gyertyával, lehet egy két gömb. A párom rosszul volt a karácsonytól de a mi fánkat mindig imádja.

    Nincs kötelező, a gyerekeknek úgy sem mondhatod hogy percre pontosan te most nyitod- te meg most, azták kuss és asztalhoz.

    Így szerintem a mi karácsonyaink melegek és engem jó érzéssel tölt el a könnyedsége.



    Nem bírom a túlsúlyos dolgokat ünnep szinten, de szeretem a szépet és szeretem megtartani őket.



    CSeresznye.



    Én azt gondolom, hogy vannak emberek akik szeretik egymást és együtt élnek. Vagy van gyerek vagy nincs.

    Furcsa mód még a hétköznapokban sem jön a számra az a szó hogy család. De ehhez tudod mi kellett? HOgy átéljem azt , amikor hörögve fröcsögve üvöltenek az agyamba hogy szétblasztoltam a családot és amikor megkérdeztem, hogy milyen családot, nem volt már család, két ember volt akik már együtt sem aludtak, egy szobában sem, akkor én voltam a rohadt köcsög és mai napig én vagyok, és az ő felfogásuk szerint az család volt és nekem ott kellett volna maradnom mert a család szent és sérthetetlen , minden áron.



    Köszönöm, nem.

  • 2008.06.24 13:08:31mazsola84

    Nálunk mindig gyönyörű, meghitt ünnepek voltak otthon. A páromék meg egy ufó család. Engem halálra idegesít, hogy se azt nem mondják, hogy jó étvágyat, se azt hogy egészségedre, a háziasszonynak a maximum dicséret az, hogy nem volt rossz. A hátunk közepére kívánjuk ezeket, de muszáj együtt enni, mert különben anyósom megsértődik és képes nem enni napokig, ha mi nem eszünk vele.



    Ááááááááááááá, megint felb@sztam az agyam!

  • 2008.06.24 13:57:37monsterwoman1

    Szeretem a "család" szót!Azt jelenti számomra: összetartozás, melegség, otthon, enyéim,EGÉSZ. Hülyén hangzik, de míg ketten voltunk a férjemmel, soha nem mondtam azt: a családom. Amióta gyerekeink vannak, azóta: nyaral, bevásárol, kirándul, vacsorázik a családunk.

    Értem a magyarázatodat, vierre. Ha megrugdosnak bennünket, nem felejthetjük. De attól még nem minden focista vadállat, lehet, hogy csak a labdát kergeti....:-)))

  • 2008.06.24 22:14:57B-

    Bocs, hogy csak most reagálok :-)



    Vierre: kezdetben teljesen tiszták voltak a feltételek, hogy ki mit csinál. Tudom, hogy viccesen hangzik azok után, amiket leírtam, de a férjem frankón feminista :-) Teljesen megérti, hogy a fakanál nem X-kromoszómafüggő stb.



    A gondok a gyerekkel kezdődtek. Addig minden 80%-ban jól ment (és asszem a valóságban a 80% nem is rossz arány). A gyerekkel, nem tagadom, nekem is változtak az elvárásaim, és szerintem neki is.



    Én jobban ragaszkodom a rendhez és tisztasághoz, addig inkább azt valottam, mint Okoska, hogy értelmesebb dolgokra is pazarolhatom az időmet. Aztán amikor a gyerek a ruhjával törli el a gedvát a padlóról... Szóval megyek át pedáns kispolgárba a hippiből, és szerintem a párom nem tud követni, mert ő még ott tart, hogy értelmesebb módon is eltölthetjük az időnket stb.



    Ő annyiban változott, hogy új munkahelye van több melóval, én nyilván jobban ráérek a házimunkára. De igazából nem is itt van a hiba, mert ezt én megértem, és amit bírok , szívesen csinálok, mert felfogom, hogy ha valaki este hétig-nyolcig gürizik a melóhelyen, utána már nem tudja és nem akarja a háztartást intézni. Meg inkább legyünk addig is együtt, oké. Csak annyit szeretnék, hogy azok az apró mozdulatok, amik nem vesznek ki sok energiát és nem vesznek el időt sem (felveszem, ami leesett, odanyújtom, ami kell, ha én vagyok közelebb hozzá stb), ellenben a másik felé tiszteletet és odafigyelést sugároznak, legyenek meg.



    Meg ugye bejött a gyerek, akinek kialakult spontán egy napirendje. Nem én erőltettem, elég hippifélén éltünk eddig. Ugyanakkor szeretem, hogy számíthatok arra a 2 óra szabadidőre, amíg alszik pl. Hétvégén MEGVALÓSÍTHATATLAN, hogy kövessük a napirendet. A hétvége kaotikus, szétfolyó, konfliktusokkal terhes.



    Egyébként tök jót tett, hogy itt kibeszéltem magam (páromnak is mondtam, hogy ha gondolja, olvassa el, így nem olyan alattomos kibeszélés). Szerintem nem olvasta el :-) Aztán tegnap este tök jót dumáltunk Nietzschéről meg Marxról meg Freudról, és a 19. sz. végi gondolatvilágról, mint a régi időkben :-)



    Ma voltunk kicsit kettesben a gyerek nélkül, de azon kaptuk magunkat, hogy a mozgólépcsőn a gyerek hangjait utánozzuk (elég feltűnőek lehettünk, de nekünk sokáig nem tűnt fel, hogy furán viselkedünk :-) ).



    Szóval most felszálló ágban vagyunk. Szerintem ő is igyekszik (ma többször megkérdezte pl, hogy mit segítsen, amikor épp tele volt a kezem. Szegény szerintem sokszor tényleg nem tudja, mit segítsen, de ha kérdez, az már jó :-) )



    Próbálok én is jobban odafigyelni a modoromra, meg most bepróbálkoztam azzal, hogy nem reagáltam rögtön, ha valami kiakasztott, hanem kicsit vártam, amikor már higgadtabban meg tudtam fogalmazni (5 perc). Sajnos nagyon felcsattanós vagyok, és az nem tesz jót a konfliktuskezelésnek.



    Na, hát röviden ennyit a -B családról :-) Köszi a vigasztaló szavakat meg a jó tanácsokat.

  • 2008.06.24 22:33:33cseresznye

    Oké, Vierre, értelek, és meg is értelek.



    (Kicsit kontextus nélkül kezdtem értelmezni az írásod, és annál ragadatm le,hogy lehet nemlétezőnek venni valamit, aminek kőkemény hatása tud lenni.)



    Amúgy meg persze, érthető, hogy szavakkal is ünnepled a szabadságod, én is száműztem bizonyos szófordulatokat, fogalmakat, amik másoknak teljesen ártatlannak tűnnek :))



    Szoktam is nevetni, ha a mágikus gondolkodást valami meghaladott dologként írják le. Mindannyian élünk vele. Anyósod a szóval próbálta létezővé tenni a fejében levő ideát, te a szó elkerülésével próbálod távol tartani azt a valóságot.



    Remélem, átjön hogy csak elmélkedek, nem észosztok.

  • 2008.06.24 22:34:59Vierre_

    B- sztem mindenkit az apróságok basznak fel és pontosan azért mert az apróságok figyelmességeken múlnak és ha azok nincsenek, akkor az ember elég kakán érzi magát. Nem mondok neked nagy igazságokat és közhelyeket, vagy összekapja magát etéren, vagy nem, de akár milyen furcsa mégis egy tanács:

    -az a liberális szöveg hogy mind a ketten hibásak vagyunk, nem igaz. Jól hangzik hogy "én is hibás vagyok" de van, hogy nem :)))) és van hogy ős sem, persze. Tehát a zokniját rakja a szennyesbe!! :DDDDD



    monsterwoman1



    tök jó hogy neked az a család ami, és köszi tudatos vagyok annyira hogy ne azért utáljam ezt a szót, mert rossz a tapasztalatom e téren, el tudnék vonatkoztatni.

    De nincs mitől elvonatkoztatnom, mivel nem hiszek abban a szóban. Számomra nem jelent semmit, olyan mint a fára felaggatott üveggyöngy. Ellenben a fa a lényeg, hívhatod te családnak, én nem hívom családnak. :))))) Szerintem aki akarja megérti miről is próbálok itt büfizni. :))

  • 2008.06.24 22:40:39Vierre_

    cseri én nem kerülöm a szót, mert nem látom sehol létezőnek azt az állapotot. Én még mindig emberek sokaságának tartom magunkat, akik szeretik a másikat. Nem terelek, nem folytok el semmit. Ez olyan, mint amikor egy emberrel valami olyan dologról elmélkedsz ami számára nem létező. :))) Még a játszón sem tudom használni ezt a szót magunkra mert nem létezik számomra ez a szó.

    Sem a pozitív sem a negatív értelmeivel egyetemben, mint komplex egész fogalom. Kötöttségeivel, kötelezőségeivel, ideáival, nemvalóságával, erejével, monumentalitásával, egyszerűségével, bonyolultságával, kapcsolatrendszerével (családon belül ugye a +kötelező+ családi viszonyok) szépségével, rabságával és egy olyan tömény érzelemhullám-filingel, amire lehet hogy neked szükséged van de nekem nincs.

    :)))))

  • 2008.06.24 22:41:57bohar

    en is koszi B-, hogy irtal meg egy kicsit, orulnek, ha folytatodna ez a poszt sok okos gondolattal, mi tegnap szinten felszallo agon voltunk, de ma megint le, hiaba a munkas (izzadtsagszagu) hetkoznapok :)))

  • 2008.06.24 22:54:27B-

    Vierre: néha kicsit olyan ultimátumszerűnek érzem a hozzáállásodat. Szóval: vagy fogadja el a pasi ezt meg ezt meg ezt meg ezt, vagy lapátra vele.



    Abban igazad van, hogy van egy bizonyos határ, amit meg kell húzni. De most úgy érzem, hogy ha az itt taglalt csipszar problémák miatt tenném lapátra a pasimat, gyermekem apját stb stb, akkor az olyan lenne, mintha levágnám csuklóból a kezem, csak mert az idegeimre megy, hogy mindig letörik a körmöm. Valahogy nem érzem azonos súlyúnak a dolgot. Legalábbis akkor nem, amikor kipihent vagyok meg kisimult. :-)

  • 2008.06.24 23:14:29Vierre_

    Hát ez az, hogy akkor nem :))) De mi a szürke hétköznapokról beszélünk. Amúgy nem, nem azt mondom, hogy lapátra vele, sehol nem írtam. De ezek fontosak és igen is tisztelet és sehol nincs leírva hogy az én dolgom az ő büdös zokniját a szennyesbe cipelni- nálunk is gond volt, de olyan bűűűűnbánó fejet vágott mindig hogy a végén vinnyogtam és alakul is a csóka- mert ezek nélkül nekünk könnyebb lenne, neki meg nem nehezebb és a tisztelet is megmarad. :)))))) És az, hogy a büdös zokniját szanaszét szórja az az ő hibája akkor is, ha amúgy kőlibsi vagyok. Én meg mást hagyok máshol, rám is szólt, most már jóval ritkább mind a két eset. :))))

  • 2008.06.25 01:53:50cseresznye

    Vierre, pedzem már!

  • 2008.06.25 10:53:55Coccinella Septempunctata

    gondolom, már baromira unjátok az állandó feminista szövegelésemet ezekben a témákban, amikhez gyakorlatilag semmi közöm, mert se férjem (még vőlegény státuszban van, de az ilyen cikkek után mindig bőszen elgondolkozom rajta, hogy tényleg biztos tutifrankón megéri nekem férjhezmenni, gyereket szülni, és ezt a sok szart bevállalni, amihez alapvetően semmi kedvem nincs???), se gyerekem...



    szóval. ismét elő a férfiak felelősségvállalalásával-kötelezettségvállalásával... ki ne hagyjuk őket. a magyar (és egyéb) társadalmak alapvetően a patriarchális társadalmakra épülnek, és baromira idegesítő, hogy állandóan csak arról megy a szövegelés, hogy a nők így, meg a nők úgy feleljenek meg a férfiaknak, meg a gyerekvállalás felelőssége, meg az abortusz felelőssége (ugye ott sem a farkukra gumit húzni, és szexuális életük következményeiért felelősséget vállalni képtelen férfiak vannak elővéve, hanem a szemét gyilkos nők, akik az abortuszt fogamzásgátlásra használják?). szóval a társadalom és a média azt sulykolja a férfiakba, hogy az általuk alkotott és megcsinált családért semmiféle felelősséggel nem tartoznak, azt nem kell vállalniuk, az egész mai patriarchális családmodellnek egyetlen egy darab szerepe és funkciója van csupán, az, hogy nekik minden igényük ki legyen elégítve tökéletesen. és ha nincs kielégítve, vagy esetleg megunják, akkor le lehet lécelni, tipli, hátra sem kell fordulni, az elhagyott család már kidobható, mint egy piszkos zsebkendő, miután már nem tölti be elsődleges funkcióját, azt, hogy a férfit, a családfőt kielégítse, és szórakoztassa.



    ez nem így van. a család egy gazdasági és érzelmi közösség, melybe a férfinak ugyanakkora felelőssége és kötelezettségei vannak, mint annak minden más tagjának. a családot nem szórakozásból hozzuk létre. érdekes módon az állattartásra tanítják az embereket, hogy fiam akkor lehet csak kiskutyád, ha tudsz gondoskodni róla, azt nem lehet csak úgy visszaadni, kidobni, stb... a családban pedig emberekről, gyerekekről, közös vagyonokról van szó, és mégis sokan úgy lépnek bele, gondolkodás nélkül, dobják ki, mintha valóban valami egyszerű fogyasztói cikkről lenne szó, nem pedig más emberek életéről...



    a nős-házas-gyerekes, egyéb pasik néhanapján kitörő taplóságát meg már nem is érdemes említeni. néha elcsodálkozom, hogy az egyébként jófej apukáknak tűnő kollégáim micsoda szövegeket tudnak megereszteni... a múltkor az egyik egy olyat szólt be a 7 hónapos csajának, hogy nem igazán örül, hogy kezdődik újra a pelenkázás (már van egy)... hát mit mondjak, kicsit leakadtam. esetleg 7 hónappal korábban kellett volna ezen elgondolkozni.



    egy másik drága imádnivaló ember a bátyja 2 hete szült feleségére mondta azt, hogy lusta dög, és semmit nem csinál, a bátyja hazamegy munkából, és takaríthat helyette (nem is tudom, mintha épp itt olvastam volna arról, hogy az első 6 hét micsoda pokol a legtöbb friss anyukának, szoptatás, szülés, gátseb, védőnő, doki, folyás, kialvatlanság, bébiblúz, idióta rokonok, egyéb...)



    szóval álljon meg a menet. egy családot, gyerekeket, nem csak a nő akar. ott van egy férfi, aki házasságot kötött, és gyereket csinált. azért a döntésért vállalni kell a felelősséget, nem lehet csak úgy visszadobni, hogy bocsi, mégsem ezt a lovat akartam...

  • 2008.06.25 10:59:16Coccinella Septempunctata

    ja, és tegnap hallottam egy nagyon elbaszott csajozós szöveget.

    l-ja, van egy gyerekem.

    f-tényleg? nekem is van egy hétéves fiam.

    l-és mi van az anyjával?

    f-együtt élünk. de nincs köztünk semmi.

    l-együtt éltek? de hogy?

    f-hát úgy, mint az albérlő, meg a főbérlő...

    l-ja...



    na itt kezdtem el fuldokolni a röhögéstől... aztán belegondoltam, hogy ez annyira nem is vicces, hiszen a háttérben ott egy gyerek, meg az anyja, akikről ugye messziről jött ember azt mond, amit akar, hogyan élnek együtt, meg van egy nő, akinek lehet, hogy épp ebben a pillanatban lesz nagyon átbaszva a feje egy kis kúrás reményében...

  • 2008.06.25 11:04:30Coccinella Septempunctata

    ha már a média, társadalom, patriarchátus, és a férfiak családi felelősségvállalásáról dumcsizunk:



    csak engem zavar, vagy mást is, hogy a baba-mama-papa blogban a jobb oldalon felül a fasszopós-pornókurvás-gecis spriccpartyt hirdeti a velvet???



    ezt tegnap vettem észre, miközben a kismamák gyermekágyi folyásáról és a pokoli első 6 hétről olvasgattam... úgy látszik, a férfiak feltételezetten kontrollálhatatlan szexuális éhségét (mert ugye ők nem gondolkozó emberek, akik tudnak felelősségteljesen dönteni, és a következményeket viselni, nekik ki kell elégíteniük a szexuális éhséget, arról ők nem tehetnek) a médiának kötelessége különféle szórakozásokkal kielégíteni, ha már az izzadságszagú első házas, gyermekágyas feleség nem képes házastársi kötelezettségeit teljesíteni.



    ennyit a médiáról, a társadalomról és a férfiak szerep- és felelősségvállalásáról.

  • 2008.06.25 11:27:39Picicica08

    Coccinella Septempunctata :sajnos sok mindenben igazad van.De azért vannak rendes kandúrok akik nem lecserélhető lakásfelszerelésnek és robotgének nézik a nőt.Szóval csak meg kell találni őket(jól elbújnak ugyanis a nagyszájú felgma menőcsávó és a bájgúnár mögé).Ha a vőlegényed ilyen akkor szerintem nem lesz gond,de a többi férfi csak akkor fog megváltozni ha a nők úgy nevelik a fiúkat,hogy tiszteljék becsüljék a másik embert legyen az férfi vagy nő.Terészetesen a bűnözők és egyéb sallang nem tartozik ide.

  • 2008.06.25 11:36:27Coccinella Septempunctata

    nem mondom, hogy nincsenek rendes pasik, mert hála istennek vannak, elég sokan, csak az a borzasztó, hogy a ránézésre normális aranyos családapák (win remek embere) is be tudnak nyögni olyanokat, hogy az embernek feláll a hátán a szőr, és visítva fut heteroszexuális létére a leszbiklubba.



    egyébként a tegnap este nagy poénja az volt (uram dj, és internetes rádióműsort vezet, tájékoztattam, hogy kő feminista vagyok, egyszer kétszer összekaptunk ezen), hogy élő műsorban benyögött egy olyat, hogy most akkor adjunk teret a feminizmusnak, jöjjön xy csaj előadó, adjunk teret a hölgyeknek! kellemesen meglepődtem, mert legutoljára az egyik reklámkritikámra az volt a válasza, hogy jajj már, olyan negatív vagyok, ez nem a mi problémánk, mit foglalkozok vele... amitől enyhén szólva leakadtam...

  • 2008.06.25 12:25:49némafilm

    röviden: szerintem mindahány házasság, ill. együttélős kapcsolat izzadtságszagú. ez van. lehet szeretni-utálni-elfogadni-gondolkodnivajonténylegmonogámnakkelllennünk...

    n.

  • 2008.06.25 12:26:33némafilm

    nnünk

  • 2008.06.25 13:05:25B-

    CS: szerintem is undorító ez a spriccparti-cucc, hánynom kell tőle. Az a legkiakasztóbb az egészben, hogy a 21. században még normálisnak veszik, hogy egy emberi lény szájába beleélvez cirka 150 ember. Hagyjuk az emberi méltóságot, a higiéniát: de most komolyan elhiszik, hogy egy emberi lény ezt örömmel csinálná, ha volna más választása (pénz, család, neveltetés, szerepminták, önbecsülés támogatása szülők által stb)????





    Ami a pasik önzését illeti: szerintem minden ember önző, és hajlamosak vagyunk csak a saját sérelmeinket ápolgatni. Pl ha mi veszekszünk, mindig olyan érzésem van, hogy amit a pasim mond, az megalapozatlan, túlzás, illetve félreérti: olyasmibe magyaráz bele bántási szándékot, amiben nem volt. Közben a párom azt vágja a fejemhez, hogy amit mondok, az megalapozatlan, túlzás, illetve olyasmibe magyarázok bele bántási szándékot, amiben nem volt.



    Szóval az tök nehéz, hogy te csinálsz valamit, ami teljesen egyértelműnek tűnik számodra (leülsz, mert fáradt vagy pl), de az a másiknak tök máshogy jön le (már megint ül, de nekem mikor van időm leülni???).



    Nálunk a legdurvább veszekedésekről utólag mindig kiderült, hogy vagy félreértettük, amit a másik mondott, vagy félrehallottuk. Én egyszer pl a párom arcába borítottam az italomat a barátai előtt, mert egy ártatlan megjegyzését gúnyolódásnak véltem (asszem nem hallottam jól a dübörgő zene miatt). Utólag kiderült, hogy TÉNYLEG nem mondott semmi bántót, de mire én ezt megértettem, illetve beismertem....



    Szóval szerintem nagyon benne van a kalapban, hogy amikor hazajön a Pasi :-), neki a fejében ott kavarog egy csomó minden, amit mi nem tudunk (munkahelyi nehézségek, fáradtság, fejfájás, akármi), de közben neki fogalma sincs, hogy a mi fejünkben mi kavarog. Nem azért teszi le a seggét a kanapéra, hogy ezzel is mutassa, hogy a pattogás a nő reszortja, a nő a házicseléd és ő inkább söröz a tévé előtt, hanem mert úgy érzi, hogy kidolgozta a belét és semmi másra nem vágyik, csak hogy nyugalmas, békés otthonában leküldjön végre egy pofa sört úgy, hogy végre nem szól be neki senki.



    És itt felmerül az a kérdés, hogy ugye régen a családok viszonylag együtt dolgoztak a földeken vagy a műhelyben, elég jól ismerték egymás napját, problémáit, most meg eltávolodott a munka az otthontól, és honnan a pitlákból tudjam, hogy épp most szólt be neki a főnöke? Én csak annyit tudok, hogy a gyerek épp most fosta le a szőnyeget, és amíg én a csap alá lógatom aseggét, szeretném, ha életem párja feltörölné, mielőtt beletapossuk.



    Ezzel együtt egyetértek azzal, hogy sok pasinak lenne hova fejlődnie, de ha mi eleve úgy álun k hozzá, hogy "bezzeg a pasik ilyen-olyanok, önzőek stb", akkor ugyanolyanok vagyunk, mint amikor egy pasi kifejti, hogy hol van egy nő helye. Nincs olyan, hogy "a nő" meg "a férfi". Emberek vannak, akiket élethelyzetek szerepekbe kényszerítenek, és akik csak a saját fejükbe látnak be. Minden ember alapvetően önző és nagy hibaszázalékkal tippeli csak meg, milyen állapotban van éppen a másik.



    És amikor éppen nehéz időszakon megy át az ember, akkor ezek a helyzetek robbannak.

  • 2008.06.25 13:27:40monsterwoman1

    Ez nagyon jó volt B-!

    Nálunk pont tegnap volt szőnyegre fisi-fosi:-)))))))))))))! Ahogy olvasom, szétröhögöm a fejem, de akkor....Hú, azt hittem agyvérzést kapok.

  • 2008.06.25 13:41:26summarygloss

    Hát, látom, volt itt minden, rövid leszek és velős. Mielott férjhez mentem, megkérdeztem egy idős kollégámat (férfi, 30 éve nős) milyen is a házasság, jó-é avagy rossz. Azt mondta: attól függ, mit vársz tőle előzőleg.



    Szóval ha valaki nincs hozzászokva a munkához és ahhoz, hogy egy kapcsolatért meg kell dolgozni, annak tényleg izzadtságszagú, de bárhanyadik.

  • 2008.06.25 13:48:04Coccinella Septempunctata

    jajajjaj, csajok! félre ne értsetek! nem akarom bántani a pasikat, tényleg van egy csomó jó fej. csak néha a jó fejek is el tudnak ereszteni olyan dumákat, hogy az kész. és sajnos erről leginkább a patriarchális társadalom által belénknevelt nemi sztereotípiák tehetnek...



    mint pl. az a gusztustalanul nagy tirpákság, ami érdekes módon csak az én tréningezett szememet fogta meg, hogy spriccpartyt hirdetnek a porontyon. ezek a káros sztereotípiák annyira mélyen benn vannak az emberekben, hogy fel sem figyelünk egy ilyen irtó nagy bunkóságra, mint a porontyon spriccparty hirdetés. (mi a faszért nem tudták vajon a celebbe, vagy a szexrovatba beletenni, miért pont a porontyba kellett???)



    bár mondjuk mi urammal ha hazaérünk, a küszöbnél levetjük a munkahelyi-kinti problémákat, hacsak nem borzasztó nagy a gáz, ami az alapvető életünket veszélyezteti. egy ideig minden nap azzal jött haza, (meg én is) hogy felváltva nyüszítettünk, hogy szar a munkahely, és romboltuk egymás idegeit azzal, hogy épp mivel baszott fel a főnök. aztán rájöttünk, hogy a mindennapos nyöszörgésnél sokkal egyszerűbb munkahelyet váltani.

  • 2008.06.25 13:53:17Coccinella Septempunctata

    okoska, szerintem is van olyan, hogy férfi és nő. mások vagyunk. de ez nem jelenti azt, hogy a pasik minden felelősség/kötelezettség alól kihúzhatják a belüket, és büntetlenül követhetnek el mindenféle tirpákságot. ha ezt tudatosítjuk bennük, akkor lesz az élet 100* könnyebb. vagy legalábbis nekem sokkal könnyebb az életem, amióta kirúgtam a hímsovén expasimat, és beújítottam helyette egy olyat, aki legalább hírből ismeri az egyenjogúság, a nő is ember, tisztelet fogalmakat. lényegesen egyszerűbb és kellemesebb lett vele az életem.

  • 2008.06.25 22:31:54Vierre_

    még mindig túl van bonyizva sztem :)))



    Emberek vagyunk, tök mindegy hogy most pasi vagy nem, nem kell a nagy dumát ráaggatni.

    Két ember él együtt, tisztelje a másikat, ne lépje át a határokat, artikulálja az elején hogy számára mit jelent a kapcsolat, mi az amire hajlandó, mi az amire nem. És szerintem ezzel a vázzal, ha néha izzadunk is ;)))) nem lesz izzadságszagú, vagy férfigyűlölő :D a viszony.



    Lehet hogy túl egyszerűnek tűnik de az én hitvallásom az, hogy minden túl van bonyolítva, csak hogy megmagyarázzuk, miért nem tesszük :))) TEgyük baszki ne magyarázzuk :DDDDD



    Ezt üzenem a fasziknak is. :*

  • 2008.06.25 23:43:41wish73

    hát, ahogy itt olvasgatok, a "társas magány" kifejezés jut eszembe. és ennek első lépése, amikor valaki annyira magasról tesz a másikra, hogy nem képes a szennyestartóig elvinni a koszos zokniját. aztán jön a többi. mert egyszerűen magára hagyja a másikat a dolgaival, gondjaival. gesztus szinten sem érdekli, hogy mi bántja, mi zavarja a másikat, hogy minek örülne. szarik rá. az a lényeg, h neki komfortos legyen. aki még csak most kezdi ezt az utat járni, általában kikéri magának, hogy ugyan, náluk egyáltalán semmi ilyemsiről nincs szó. aztán telnek-múlnak a hónapok, és egyre gázabb a helyzet. jön a többi. késő esti hazajárás, kevés beszélgetés, sok basztatás, kevés b.szás. hétvégén külön prg-ok, stb.

    amikor váltam, több "sorstárssal" kerültem kapcsolatba, és meglepődtem, mennyire kevés forgatókönyv van. egy sémára csesződnek el a legtöbb helyen a dolgok. és nehéz nyilván elhinni, de nem keserűségből írom, inkább tényszerűen. és persze megkönnyebbülten. és ami még nagyon szomorú, hogy nem látok olyan házasságot a környezetmben, aminél pár év után, ha megkapargatjuk a felszínt, ne rohadna az egész. kifelé csili-vili, aztán fél óra beszélgetés után vagy elszólja magát, vagy kibukik az egész.

  • 2008.06.26 00:18:11Vierre_

    Egen, erről beszélek én is és maximálisan igazat adok, bár feltűnő lehet, hogy mind a ketten rossz tapasztalat után vagyunk és ezért egyoldalúsággal vádolhatnak minket, pedig bennem sincs keserűség, viszont nyitott szemmel járok a világban és valóban kevés a VALÓS harmónia két ember között, annál több a látszat. Én mindig mondom a faszimnak, hogy mesélje, ha olyat lát a munkahelyén, hogy két negyven feletti ember még egymás seggét fogdossa, van szex öt év együttélés után is, heti többször, nem havi kétszer.

    És mi nagyon vigyázunk. MOndjuk nekem nagyon nagy szerencsém van, reálisan látom őt, már nem tudnék nem reálisan látni, amellett hogy idealista is vagyok. Belenyultam a szokásokban legkevésbé sem maszkulin emberbe. Semmi tipikus férfitulajdonsága sincs a zoknin kívül, azon is rajta van, fel sem merül benne, hogy nem az ő dolga, csak link. De pl most pakol utánam miközben én itt gépelek.

    És mondja hogy vannak negyvenesek, ötvenesek akik fogdossák egymást, akik láthatóan szerelmesek, akikben még van vágy a másik ember iránt, de aztán kiderül, hogy nem 20 éves házasságról van szó.

    Én nem hiszek az életfogytiglanban de szerintem ez nem kiábrándító, csak nem-hit.

    Az, hogy a faszimmal az lesz e majd kiderül, de nagyon nagyon figyelünk mind a ketten arra, hogy ne fussunk bele azokba a gémekbe, ami miatt általában tönkre mennek a házasságok és valóban, a séma ugyan az szinte mindig.

1 | 2 | 3 | 4 | 5

Blogok, amiket olvasunk

JEGYZETLAP Posztnyár szindróma

Ha csak sóhajtozunk, és utáljuk, hogy vége, egyre nyomorultabbul érezzük magunkat. Négy lépés, hogy a szeptembert is élvezni tudd!

STÍLER Netes szépségdilik: ezeknek ne dőlj be

Ha nem akarsz úgy kinézni, mint egy cirkuszból szabadult bohóc, ne a csodatévő appok képeinek higgy, hanem a tükörnek. Az ugyanis nem halványítja el a bőrhibákkal együtt a sminkedet is.

HOMÁR Fifikás, de bebukott parkolóteszt budán

Jó napot, miért büntetnek meg, ha még a fizetőövezet kezdetét jelző tábla előtt parkolok, a nem fizető zónában? Csak. Parkolócég, 12. kerületi módra.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta