SZÜLŐSÉG

Mennyi idő múlva kezdünk el szeretni?

2008. június 16., hétfő 12:55

2000. szeptember 10.
5:00
Hajnalodik. Lassan öt óra és egy percet sem aludtam, pedig este 9-re visszatoltak a szobába, még a gyereket sem hozzák ki, csak fél hatra. Izgulok. Egész éjjel forgolódtam csak, ki gondolta volna, hogy ennyire nehéz még utólag is elbánni az élménnyel. Hihetetlen, hogy ezt túl lehet élni… Fel kéne kelni, mert mindjárt itt a csecsemős nővér, de olyan jó ez a póz, amit találtam… Lassan kimegy az Algopiryn. Csak el ne aludjak, pont most, amikor végre kihozzák a lányom. Meg kéne fésülködni is, meg fogat mosni, nehogy lehervadjon a kölyök feje, ha rábeszélek… ÚÚ, alulról felnyársaltak, úgy nézek ki, mint egy malac, akit összevarrtak.


6:00
Tulajdonképpen helyes gyerek. De kire is hasonlíthat? Rám nem, az biztos, talán nagyanyámra, de mégsem. Olyan kis szotyi, nem is szépek a babák, átverés. Remélem kikupálódik, mégiscsak kislány… Alszik, egyfolytában csak alszik, nem is akar szopni. De mi lehet az a cucc, ami kijön a szájából, talán tápszer, ezt megkérdezem, ha jön a nővér, jöhetne már, pisilnem kell. De jó túl lenni ezen az egészen…csak aludni kéne már egy jót…

11:00
A kórház egész jó, pont olyan, mint egy lánytábor, csak a patológián nem jó áthaladni. A szegény terheseket meg csak szánom, nem is tudják, hogy mi vár rájuk, ők meg irigyek, hogy de jó nekünk, van itt hierarchia. Már majdnem tudok egész fenékkel ülni és ha a kúp segít, akkor a viziten sem zaklatnak, hogy volt-e termés. A Remek Ember itt volt vagy egy órát, még napoztunk is a reggeli fényben a padon, olyan érzés volt, mintha felszabadultam volna. Talán most akkor le is zuhanyozok, majd utána megnézem a gyereket. Ja, mindjárt jön Anyu is, majd utána lefürdök. Még kiolvashatom estig a könyvemet is, de jó…

12:00
-Anyuka! Meg kéne etetni a gyereket, nagyon sír.

Hoppá, egy pillanatra el is felejtettem. De gáz, olyan picike és most még éhes is, hát milyen anya leszek én… Anyám mindig azt mondta, hogy ahogy megszült, érezte, nincs egyedül. Nekem meg az sem jutott eszembe, hogy megetessem. Én annak örültem, hogy túl vagyok a szülésen, nem érdekelt, hogy a nap még pont, mielőtt lement volna, besütött a szülőágyra, csak az, hogy kivegyék végre a katétert. Szegény lányom, lehet, hogy a szívem helyén hamu van. De picike és hogy tud ordítani…

2008. június 16.
Szőkén és piszkafa lábakkal áll a kezében bizonyítvánnyal. Nem is tudja, hogy örüljön, vagy sajnálja, hogy őszig nem jöhet ide, ahol annyi izgalmas dolog vár rá. Ahogy nézem, csak nevetek rajta, hogy valaha attól féltem, sosem fogom igazán szeretni. Mert egy idegen volt még, hiába lakott bennem kilenc hónapig, az első hetekben, hónapokban csak néztük egymást és ismerkedtünk. Visszamenőleg felmentést adok magamnak. Mert szeretni is tanulni kell, s hogy szüléssel anya is születik, igaz, csak idővel…

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2008.06.16 22:20:58Különálló

    Én igazán akkor szerettem bele, amikor először rám mosolygott... Azóta a helyzet egyre súlyosabb. :-))

  • 2008.06.16 22:21:38Különálló

    Én akkor szerettem bele, amikor először rám mosolygott... Azóta a helyzet egyre súlyosabb. :-))

  • 2008.06.16 22:48:24elinor

    2008.06.16 22:16:28 biro bea,



    énois így voltam vele. persze tudtam, hogy nem cserélték el, mert van egy jellegzetes kis anyajegye. Meg persze ő volt az összes közt a legszebb baba! :) (Nekem legalábbis egyértelműen.)

  • 2008.06.16 23:39:45elinor

    Win, szerintem már szeretted akkor is, mikor a méhedben volt. A szülés, pláne a kórházi, a sok érzéstelenítővel sajnos erősen csökkenti a meghittséget (kb. a mesterséges megtermékenyítés lehet a megfelelője input oldalon.) Nekem ez a poszt elsősorban erről szól. És nagyon jó témának tartom. Csak nehéz írni hozzá. Mert vagy azt írja az ember, hogy ezt éltem át én is, vagy azt, hogy nem ,de akkor meg ráfogják, hogy bezzegel.

    Őszintén sajnálom, hogy a sokkal gzp színvonalon aluli posztja ma annyi energiát lekötött, mert ez az írás biztos, hogy különben sokkal több hozzászólást kapott volna.

  • 2008.06.16 23:40:39elinor

    a sokkal gzp színvonalon aluli posztja=gzp színvonalon aluli posztja

  • 2008.06.16 23:47:05BloodyMary

    Szívemből szóltál Win.Velem is így történt. És akkor még tedd hozzá, hogy van már egy kétévesed, akit épp hogy megtanultál már szeretni, de nagyon. Akkor a másodikkal már gyorstalpaló?

  • 2008.06.16 23:49:48wish73

    azt akartam írni, de le is írom, csak közben páran beelőztek, hogy létezik elsőre is szeretet, ha volt némi komplikáció. mert az aggódás felgyorsítja az érzelmeket. amikor simán kicsusszan, békésen szuszog, az más. de, ha a fejében branül van, csipog az inkubátorban valami cucc, és az egész gyerek védtelen, kiszolgáltatott, és egy nagy zsákbamacsak az egész, mert nem tudod, milyen állapotú babát viszel haza, akkor nem kérdés, hogy az ösztönök rögtön működnek.

    és persze, ha másodjára tök simán megy, akkor nem természetesnek veszed hanem kurvára értékeled, h neked is megadatott egy sima kezdet, őt meg azért szereti az ember első pillanattól kezdve, mert úgy érzi, hogy megajándékozta egy olyan érzéssel, ami az elsőnél kimaradt. nálunk legalábbis így volt.

    aztán az más kérdés, hogy mit éreztem 4 hónapig, amíg folyton üvöltött, meg mit, amikor másfél éves korától majd 3 éves koráig hisztizett. na, erről is lehetne egy posztot írni. amikor tudod, h semmiről nem tehet, de azt is, h te magad sem, csak túlélésre játszol, ellátod, gondoskodsz róla, de, mint egy időzített bomba, mindig attól rettegsz, mikor robban fel. aztán ez is elmúlt, és szerelem lett belőle. de megdolgoztunk érte.

  • 2008.06.17 00:25:31Vierre_

    Nekem amennyire otufos volt a szülés és semmi felemelő nem volt benne, annyira jött egyből, zsigerből az a valami, amit én nem is szeretetnek hívnék, hanem olyan természetes izé, mint ha mindig is lett volna- filing. :)) De ismerek olyan nyanyát aki mondta hogy neki nehezebben jött ez az érzés, semmi gáz nincs ezzel sztem, inkább azzal van gáz, hogy ha ezt pl egy játszón meséled a többi nyanyának tuti hogy felhördülve közösítenek ki a -mijazhogynemlettélegybőlszerelmes- felkiáltással.

    Pedig szerintem és még mindig azt mondom, az anyaság nem szentség, tanulni is kell, megérezni is kell, munka is van vele, teljesen természetes ha valaki nem repked egyből misztikus magasságokban a gyerekével, hanem kell neki egy kis idő.

  • 2008.06.17 00:36:14Vierre_

    Szerintem azt kéne feldolgozni a népnek, hogy a szeretet kérdése nem tabu és nem csupán egyirányú vanság, nem biztos hogy a szeretet egyből jön és nem biztos hogy kialakul, csak erről beszélni már már szentségtörés. Szerintem az anya-gyermek viszony túl van miszifikálva pontosan azért hogy ez a misztikum elfedje azt a valóságot, amit egy anya képtelen felvállalni, miszerint ez a történet nem mindig rózsaszín, azonnali és tökéletes spirituális szárnyalás. Ez szerintem természetes történet és van olyan, amikor az elvártak nem jönnek. És ilyenkor él le egy egész életet az ember elfojtásban és frusztrációban és ilyenkor él le a gyerek egy olyan életet ahol érzi hogy valami nem klappol de nem tudja hogy mi is az.

    Én nagyon nagy hibának és veszélynek tartom azokat a dogmákat, amik az anyaságot felemelik, megszentelik és érinthetetlenné nyilvánítják a szeretet nevében. Szerinem nagyon sok élet "jobbá" válhatna, ha ezt az számomra álságos lepedőt leránthatnák az anyák és úgy élhetnék meg az anyaságot ahogy valóban megélik és nem úgy ahogy az -igen is kibaszott nagy nyomással előre törő elvárások szerint kéne nekik.

  • 2008.06.17 09:03:13Lostris8102

    Vierre_

    egyetértek veled.

    Bár én jobban szeretném a rózsaszín ködöt a gyerekemmel.Hogy ki tudjam majd mondani neki,hogy: szeretlek,büszke vagyok rád.Nekem anyám sosem mondott ilyet,nálunk a gyerek az gyerek,semmi ész nem jár vele,pláne nem annyi,mint egy felnőttnek van.Bocsánatot soha nem kért,még ha tudta,hogy nincs is igaza.Szerintem ez baj.Sokszor hangsúlyozom: egy gyerek nem hülye,hanem gyerek.Bár nincsen gyerekem,de csak nemrég voltam én is gyerek,sokmindenre emlékszem,és nem is akarom elfelejteni,hogy ha majd a gyerekem viselkedik úgy,ahogy én tettem,akkor bele tudjak majd gondolni,hogy vajon miért is teszi.Sok szülő elfelejti,milyen volt gyereknek lenni.Tény,hogy jó lenne lehúzni azt a lepedőt,és valóban beszélni a szorongásokról,arról,hogy mikortól szeretjük gyermekünket...de azért remélem én majd az leszek,aki első pillanattól szereti majd,és aki sírni fog az örömtől,és a büszkeségtől,amikor megkapja az első bizonyítványát,akár jó is az akár nem.És nem szégyellném a gyerekem előtt,és igenis és kimondanám neki,hogy: szeretlek,büszke vagyok rád.Mégha ez amerikai nyálfilmre is hasonlít.

  • 2008.06.17 09:19:55agaranty

    6. hetes ultrahangon amikor meghallottam a szívverését, elbőgtem magam... aztán hosszú ideig semmi, csak aggódtam, h minden legyen rendben. a császár után megmutatták, de csak örültem, h végre túl vagyunk a szülésen és minden rendben.a kórházban tévéztem mellette, ettem-ittam, elfoglalódtam magammal, próbáltam az összes tuti infot felszívni magamban, amit kettesben majd haszonsíthatok otthon.ő nagyon aranyos újszölött volt, egyből szopott, ő aludta a legtöbbet az osztályon. aztán amikor hazajöttünk és 2. éjszaka csak sírt-sírt, ha nem a karomban volt, beleszerettem!mert védenem, óvnom kell, tőlem is függ mivé válik ez a csoda amit kaptam.apánál egyből jöttek az érzések, nálam hullámokban.ez 2 hétig tartott. 9 hónaposan imádom:gyönyörűnek-okosnak tartom őt, magunkat meg a világ legszerencsésebb szülőjének, emberének!mindenkiből előjön az anya, csak magára kell figyelni, nem az elvárásokra.

  • 2008.06.17 11:44:31Katarina

    Win: szuper a cikk. Ennek alapján biztos vagyok abban, hogy sosem volt és nem is lesz hamu a szíved helyén.

    Mikor jön meg a szeretet? Nálam a pocakban, sőt, talán még előbb, amikor a gyerek utáni vágyam már kezelhetetlen méreteket öltött. Ennek a szeretetnek adtak új értelmezést a szülések, az első ölelés, és az azóta elmúlt évek minden örömteli pillanata.

  • 2008.06.17 14:20:48bbmami

    A férjem, amikor meglátta, ahogy kibújt, annyira elérzékenyült, hogy potyogtak a könnyei.. sosem láttam az én erős emberem ilyennek. Ma is eszembe jut az a tekintet, ahogy meghatódva, könnyes szemmel nézte a kis csodát. Én meg őt... Azóta is leveszi a lábáról a 3 évesünk..

  • 2008.06.17 14:57:05déva

    Én abban a pillanatban amikor megláttam a gyerekeimet egyből megszerettem őket.Szerintem nagyon sok függ attól ,hogy a kilenc hónap alatt mennyire tud felkészülni az anyuka és az apuka arra ,hogy most aztán minden megváltozik egy kicsit.Mert bizony megváltozik, már nem csak mi vagyunk a fontosak.Bababarát kórházban szültem mindkettő gyerekemet ,végig mellettem voltak így már az első perctől ők voltak a fontosak és nem a gátsebem.

  • 2008.06.17 17:57:15hoel

    Én mindegyik gyereket terveztem és nagyon vártam. Ezzel együtt az elsőt csak nehezebben tudtam megkedvelni. A leggyorsabban a harmadiknál ment, pedig mindegyik nagyon cuki volt.

  • 2008.06.17 18:04:10Vierre_

    déva ne legyél már ilyen :)))) az a gátseb fáj ám :)) ez elég gecmó kategorizálás volt :) most akkor mindenki érezze magát szutyoknak mert a fájdalom miatt nem tudott százasban a mennyei-anyuka lenni egyből? VAgy hogy van ez tefeléd? :)))

    Én kurvára nem készültem fel a terhesség alatt semmire, nem meditáltam, nem beszélgettem, nekem ezeknél a mellékszálaknál jóval természetesebb volt hogy: én tudom hogy a gyerek a pocakomban van, ő "tudja" és mi ezzel a kiváló szimbiózissal tökéletesen elvoltunk, nem volt szükség misztikus szárnyalgatásokra.

    Én nem voltam tudatos kismama, én természetes kismama voltam. És bár nálam a horror szülés után természetesen jött az a valami ami nálam nem szeretet, hanem valami tartalmasabb, valami egész, valami végtelenül magától értetődő, még is azt gondolom, hogy akinél ez nem jön, ne essen pánikba, de azt sem írom hogy majd megjön, mert vannak olyanok akiknél nem.

    Élje meg úgy, ahogy számára megélhető és ne úgy ahogy más szerint meg kéne élnie.



    És igen is kibaszottúl fáj a gátseb :DDDD

  • 2008.06.17 18:43:18anyany

    milyen az a tudatos kismama?

    mi csak azt csináltuk, ami jó. zenét hallgattunk, énekeltünk, mocorogtunk, sétáltunk, beszélgettünk. nem éreztem "tudatosnak" magam.

    az első pillanattól kezdve szeretem, amikor még nem tudtam, csak sejtettem, hogy nem vagyok egyedül.

    és mostmár nagyon várom, hogy megszülessen...

  • 2008.06.17 18:55:11AncsiPancsi

    Vierre.Bizony kibaszottul.

    Már-már bűntudatom volt ,hogy nekem még nyolc hét eltelte után is K****a fáj,pedig más anyuka szaladt én meg mindig vonszoltam "hab" testemet.

    De azzal nyugtattam magam,hogy nem mindenki szül 4100g-os gyereket.

  • 2008.06.17 19:06:05druantia

    Na igen, a gátseb... Nekem talán nem is az volt a gáz, hogy vágtak, hanem az, hogy sürgősen ki kellett tolni a gyereket (orvosi segítséggel) és hiába csináltak gátmetszést, repedtem is. A seggem húsáig. Kábé két hónapos lehetett a bébi, amikor először le tudtam ülni a seggemre. Ez volt az egyik oka annak, hogy a fiam mellettem aludt az első perctől kezdve, úgy értem, attól kezdve, hogy hazajöttünk. Egyszerűen képtelen lettem volna éjszaka felkelni, kivenni a kiságyból, ülve szoptatni és visszatenni. Egyszerűbb volt odafordítani. Az alatt a két hónap alatt gyakorlatilag csak feküdni vagy állni tudtam. Max. félseggen ülni vagy térdelni. Viccesen néztem ki mondjuk egy vasárnapi ebédnél a széken térdelve...



    De szülés közben nem éreztem sem a gátmetszést, sem a repedést. Viszont még a kórházban voltam olyan barom, hogy megnéztem tükörrel, mi a pálya odalent :). Még jó, hogy közel volt a kapaszkodó a fürdőben és így nem taknyoltam el a döbbenettől :). Azóta persze rendeződött a dolognak ez a része. Abban mondjuk igaza van Dévának, hogy fájt, fájt, de azért a gyerek jobban érdekelt.

  • 2008.06.17 19:42:21AncsiPancsi

    Druanita így belegondolva most is kiver a víz.

    Én nem néztem meg,nekem elég volt az is, hogy hozzáértem a varratokhoz.

    Brrrr na menek.

    Viszem fürdetni egy szem imádott porontyomat

    Cukki pofa :)

  • 2008.06.17 21:35:20anyany

    húúúúú..... ettől félek én is: a gátmetszéstől. az úszógumi, vagy a kivágott párna nem megoldás valamelyest a gátsebre?

  • 2008.06.17 21:48:47evaandrea

    De igen. Függ attól is, mekkora a vágás, ki kell-e szedni a varratot, vagy felszívódik magától. Vigyázni kell, nehogy begyulladjon, akkor kb 2-3 hét a gyógyulás.

    Ha nem vágnak, de reped az ember, sokkal jobban fáj, és nehezebben gyógyul a seb.

  • 2008.06.17 22:06:03verkaverka

    En pont ugy tudom hogy a repedes jobban gyogyul es a gyengebb ellenallas iranyaba reped, nagy baj akkor szokott lenni ha vagnak ES reped (ez olyankor szeret pl elofordulni ha az orvos nyomja ki a gyereket, nem a tolofajasok...)

  • 2008.06.17 22:19:10Vierre_

    én pedig úgy tudom, hogy a repedést is varrják ha nem felszínes bőrrepedés és varrni sokkal rosszabb azt mint a vágást. Ne legyen már a vágás mumus, nekem felszívódó varrataim voltak, túl lehet élni, a vágást elvileg nem érzed, én sem éreztem, de a másodiknál repedtem és míg az elsőnél vágtak és pikk pakk összetoldottak, a másodiknál azt hittem a szülés után nem jöhet rosszabb, de jött- a repedés varrása.

    Az indokolatlan vágást én sem preferálom de az inkább vágás- mint repedést igen.

  • 2008.06.17 22:45:36zskoncz

    "voltam olyan barom, hogy megnéztem tükörrel, mi a pálya odalent :)"



    szülés után amikor levittek a szülőszobáról a kórterebe, a szülésznő megparancsolta hogy nem kukucskálunk! nincs tükörből megnézem milyen odalenn a helyzet! kozvetlenül a szülés elött meg unokatesóm mondta ugyanezt! nem néztem meg! de már a heg is szörnyűnek tűnik.



    Vierre_-nak igaza van. nekem varrták a repedést is. és tényleg jó sokáig vacakolt vele az orvos!

  • 2008.06.17 22:49:17SGHV21

    Én is repedtem, vágtak, és miután hazaértünk, úgy tűnt, hogy felrepedt egy picit, és elkezdett nagyon erősen folyni a vérem újra. Nagyon megijjedtünk, párom tartotta a tükröt, néztük mi van, a lázam már ez egekben, anyu fogta az üvöltő bébit, ágynak estem, 5x-ös méretű duzzadt mellek, lefejtük úgy, hogy én csak ültem, fogtam a mellem, párom tartotta a fejőt és "üzemelte", szoptattam, folytak a könnyeim a fájdalomtól... És még csak pár órája voltunk otthon. Valahogy akkor nem tudtam arra gondolni, hogy de jó, anya lettem, és mennyire szeretem.

    Én a családom nélkül depresszióba süllyedtem volna szerintem.

  • 2008.06.17 22:55:52oreille

    csak kicsit olvastam vissza a kommenteket, de most megyek és a nőgyógyászati házioltárom előtt térdepelve hálát adok azért, hogy nem volt gátsebem, csak valahol belül kellett kicsit öltögetni. és még így is olyan megviselt volt szegény alsó felem!





  • 2008.06.18 00:00:47verkaverka

    Abszolut egyetertek, ha tenyleg kell, vagjanak. Csak a nemzetkozi statisztikak, meg az en regi jo es egyebkent nagyon-nagyon tradicionalis orvosom szerint is ez az eseteknek egy kis resze, mondjuk az esetek tiz szazaleka lenne... ehelyett nalunk mennyi is a gatmetszes-arany? Kilencven szazalek? Meg tobb?

  • 2008.06.18 00:01:40verkaverka

    Nekem ugye a tulajdon anyam szult harmat gatmetszes nelkul, es a harmadiknal is kemenyen egyezkednie kellett hogy igy ketto repedes nelkuli utan talan engedjek mar meg neki hogy a harmadikat is vagas nelkul csinalja...

  • 2008.06.18 00:02:22verkaverka

    (es az elso ketto se az orvosokon mult hogy gatmetszes nekuli lett)

  • 2008.06.18 03:21:37Felicitasz

    Van itt olyan, akinek volt császárja is meg gátsebe is? Melyik rosszabb? De most komolyan. Olvaslak itt Benneteket és elszörnyedtem. Nekem császárom volt a 4 kiló 13 dekással, és nagyon gyorsan felépültem. A gyerekhez a 19. heti ultrahang után kezdtem el kötődni, a születése után ugyanaz a magától értetődő valami volt, amit a legjobban talán Vierre fogalmazott meg, csak az én írásstílusom sokkal "lepkeszárnycsókúbb" :-) Szóval, nem az a túláradó rózsaszín, hanem valamiféle időtlen, megállapodott, magától értetődő, mély, cselekvő, most-ez-van-és-pont-így-jó derű. A gyerek első perctől imádattal nézett rám, nekem igazából ez a tekintet jelentette a varázslatot, soha senki nem nézett még rám ezzel a túlvilági rajongással; nem is tudtam, hogy ilyen tekintet létezik. Az ember magába száll tőle és szívből megpróbál nagyon-nagyon-nagyon jó lenni.

  • 2008.06.18 06:27:05monsterwoman1

    Felicitasz!

    Mindkettőben volt részem! A császárseb nekem is nagyon gyorsan gyógyult, viszont a gátmetszés után kb 3 hétig ülni sem tudtam rendesen , csak úszógumin. Összességében pedig kb. 3 hónap volt, mire teljesen regenerálódtam odalenn. Közrejátszott az is, hogy a babám 4,24 kg volt és a metszés továbbrepedt+ olyan aranyér kínzott, hogy a gátvarrásnál a férjem értetlenül nézte, hogyan lóghat belőlem még a köldökzsinór, mikor már megszültem a lepényt.(persze nem a zsinór volt)Bocs a naturális részletekért, de mindez valószínűleg közrejátszott, hogy ÉN lassan gyógyultam. A szobatársaim vígan üldögéltek törökülésben már a szülés másnapján.

    A kommented pedig nagyon tetszik, mert én úgyanígy éreztem. A sima szülés annyival überelte az egészet, hogy az az eufória, amikor minden kín hirtelen megszűnik, majd a mellkasodra kerül a babád és az összes mozdulatán érzed,hogy mennyire rád van utalva bennem még jobban erősítette a korai kötődést.

  • 2008.06.18 07:25:05monsterwoman1

    Úgyanígy-ugyanígy (bocs)

  • 2008.06.18 07:57:36Lolababa

    Ilyenkor (is) annyira örülök ,hogy én császárral szültem.Minden nőnek meg kellene adnia a választás lehetőségét!

  • 2008.06.18 09:43:57mormi

    Nekem amikor a szules utan rogton a hasamra tettek a bebit, olyan fura erzesem volt. Vartam a katarzist es nem jott. Korabban kitalaltam, hogy majd abban az elso pillanatban bemutatkozom, hogy szia kisfiam, en vagyok az anyukad, ez meg itt az apukad, de ha jol emlekszem nem igazan sikerult kinyognom semmit. Odatettek valakit, akit meg nem ismertem.

    Miutan osszevartak a gatsebem (igen, ez tenyleg varatlanul nagyon fajt), a picit elvittek, engem meg attoltak a szobaba, ahol meg nem volt senki mas. Amikor kb 1 ora mulva hoztak a kimanot is es harmasban elkezdhettunk ismerkedni, na akkor kezdodott nalam az az erzes, amelynek fokozodasa ugy tunik nem ismer hatarokat. Es igen, az a rajongo nezes az hihetetlen, pl amikor felall es sugarzo mosollyal nez ram, hogy anya nezd, mar ezt is tudom!!!

  • 2008.06.18 09:54:12Ariana

    Kedves Lolababa,

    talán utólag könnyű lenne választani, de előre honnan tudhatnád, hogy melyik lesz a fájdalmasabb, nehezebben gyógyuló, stb??

  • 2008.06.18 11:05:34Lolababa

    lehet előre tájékozódni,én azt tettem mindent elolvastam, beszélgettem anyukákkal...és nekem az a véleményem alakult ki,hogy a hüvelyi szülés borzalmas és milyen következményei vannak majdnem mindenkinél.Így én a tervezett császárra voksoltam, az is volt.Semmi bajom nem lett!Én így akartam szülni,nekem így volt tökéletes.Sok nő el tudná dönteni előtte is, számára mi a könyebb.

  • 2008.06.18 11:14:44Lostris8102

    Lolababa

    Szerintem ezt nem olyan könnyű eldönteni,minden a szervezet regenerálódásától is függ.Hallottam én olyanról is,hogy miután hazaengedték szülésből(normál szülés) másnap a fodrászhoz elbiciklizett!És olyat is láttam,hogy császár után alig bírt mozogni az illető,ráadásul pár napra rá,miután hazaengedték,még kapott egy kellemes kis vakbálgyulladást,amit megműútöttek,majd megint haza,majd újra kórház pár nap múlva,mert nem múlt a láza.Egy hét kórház után,mikor még mindig nem múlt a láz,na egye fene csináltak egy ultrahangot,ami kimutatta,hogy gennyesedett a sebe...uh jött a cső a sebbe,amin kifolyt a cucc.

    És persze mindennek az ellenkezőjét is hallom,olvasom itt,máshol tőletek,másoktól.Nem olyan egyszerű eldönteni egy ilyen kérdést!Mindennek van pro-és kontra oldala!

  • 2008.06.18 11:21:51vikimanka

    Eddig úgy tudtam, hogy a szülő nő kérésére nem csinálnak császárt.

  • 2008.06.18 14:50:37Felicitasz

    Ez nem ilyen fekete-fehér dolog. Elég pénzért bármire lehet orvosi indokot találtatni, ha tényleg azt akarod. Másfelől, aki annyira császárt akar, annál többnyire van is valami ok, ami talán indokolttá is teszi (csak annyit mondtam, hogy "talán".) Császáros előzménnyel meg tulajdonképpen magának az illetőnek a döntése, hogy másodszorra mit akar.

  • 2008.06.18 14:53:10verkaverka

    Lolababa, má a tervezett csaszar, ha mas oka nincs csak hogy a no keri, tobb szovodmennyel, es igen, tobb halalesettel jar. Nem kernem onkent.



  • 2008.06.18 16:25:08Petra baba

    Én 9.évvel ezelőtt, és most 8.hónapja is császárral szültem.Nem én terveztem így,az elsö lánykámnál az ok a császárra:-fájásgyengeség (rendszeres nagy fájások a gépen, csak éppen én nem éreztem semmit)+ nagy baba 3,75 kg,+ nem tágultam még burokrepesztés után sem.A második lánykámnál szintén fájásgyengeség,nagy súly 3,64 kg,a farfekvés volt az oka a császárnak.Most sokan biztos irigykednek ,az elmaradt fájások miatt,pedig nagyon nincs mire.Én igen is szerettem volna megtudni ,hogy milyen is a "szülés" ,bíztam benne ,hogy legalább a második babámnál megtudom, de sajna nem így lett.Számomra így nem az igazi:(( És mivel nem tervezünk több tesót,már nem is fogom megtuddni:(( Viszonylag elég hamar gyógyultam,de szerintem ez alkati kérdés is.Van olyan ismerősöm aki mind a kétféleképpen szült már ,ő azt mondta ,hogy inkább 10 sima szülés, mint egy császár.

    Én mind a két babámat az első pillanattól kezdve imádtam(imádom):))Az elsőnél 20.éves voltam ,még tapasztalatlan,türelmetlenebb.A másodiknál 29.türelmesebb ,tapasztaltabb,(és ez a babán is vissza köszön,áldott "jógyerek" :))

  • 2008.06.18 16:57:23Borcsika

    olyan megható volt. eszembe jutott, amikor nekem hajnalodott, és még hatott az algopyrin, de már alig vártam, hogy hozzák.

    köszi, hogy segítettél gondolatban újra átélni azt a reggelt.

  • 2008.06.18 17:13:55míramira

    atina??

    Komló??

  • 2008.06.18 17:38:31Borsocska

    Általában csak olvaslak benneteket, de bennem is felidéződtek a szülés pillanatai. Emlékszem mikor kicsusszant végre és a pocakomra tették. Olyan kis csúszós, meleg volt, de a mikor a szemembe nézett a kis bogárszemeivel, hogy helló anya, rögtön imádtam... Azóta 17 hónap eltelt és még jobban szeretem. Most kezd beszélni és tegnap odabújt és annyit mondott "sze"... Természetesen potyogtak a könnyeim...

  • 2008.06.18 18:16:30déva

    Vierre

    Egy szóval sem mondtam,hogy én "misztikusan szárnyalgattam" ,vagy különleges baba - mama kontaktusra tettem volna szert.Egész egyszerüen csak örültem ,hogy babát várok,és persze mindeközben bennem is kavarogtak a gondolatok,hogy vajon mindent jól fogok e csinálni.Csak amig a hasamban voltak szépen felkészültem rájuk .Igen én olvasgattam könyveket ,amikben voltak olyan hasznos dolgok amik manapság is jól jönnek(pl: mit csináljunk ha éjszaka kruppos rohamot produkál a gyerekünk. stb) és persze volt benne sok baromság is.Nem vagyok szuper anyuka ,sokan csinálják nálam sokkal jobban,de azért nem kell szégyenkeznem se.

    Úgyhogy bocs ha sértő volt amit írtam nem annak szántam.

    Ja és még valami, nem mondtam, hogy a gátseb nekem nem fájt ,de miután a gyerekek végig mellettem voltak tényleg nem foglalkoztam vele annyit.

  • 2008.06.18 19:13:02Lolababa

    Miért járna több szövődménnyel,halálesettel egy tervezett császár mint egy sürgősségi császármetszés?Éppen hogy jobb ,hogy nyugodtan lehet csinálni,fel lehet rá készülni,nem sürgeti semmi...

  • 2008.06.18 23:09:25monsterwoman1

    lolababa!

    Azért a császár sem egy sétagalopp, ráadásul a programozott műtét nagyon nem jó a babának, mert Ő viszont NEM tud rá felkészülni. Szóval lehet, hogy neked frankó, mert mindent kiszámítottál előre. Ő meg bent csücsül a jó melegben, lehet, hogy épp alszik (az enyém pl aludt, mikor kiemelték), aztán egyszer csak hipp-hopp, azt veszi észre, hogy nem hallja anya ütemes szívverését, fázik, éles fények világítanak az arcába, majd csöveket dugdosnak a szájába. Sokk.

    A szülés nem szörnyűség és a baba többnyire önmaga indul el a világra, akkor, amikor már megérett rá. Én személy szerint nem tartom jónak, a "hobbiból műtsenek" megoldást. Természetes dolog a szülés, meg lehet csinálni, csak a félelmeinkkel kellene előbb szembenézni.Ha valaki képtelen rá (segítséggel sem tud megküzdeni velük), akkor válassza a könnyebb utat, de ne üdvözítsük ezt a megoldást. Annyi dolgot elrontunk a világban azzal, hogy minden szinten beleavatkozunk a természet rendjébe. Ne tegyük ezt a szüléssel is!

  • 2008.06.19 11:17:21anhel

    Lolababa, hol lehet kérni a császárt, a fogadott orvosodtól? A legtöbb szülész-nőgyógyász - legalábbis az általam ismertek - szakorvosi véleményt kér (pl. szemésztől) a császár megindoklásáról. Maguktól, ha nincs rá semmi különösebb ok, tervezett császárt nem igen csinálnak.

  • 2008.06.19 11:19:17anhel

    Kicsit a poszthoz is igazodva, bár még előtte állok, de biztos vagyok benne, hogy az lesz az a pillanat, amikor először nézünk egymás szemébe, hogy igazán érzem, ŐT szeretem.

Blogok, amiket olvasunk

JEGYZETLAP Posztnyár szindróma

Ha csak sóhajtozunk, és utáljuk, hogy vége, egyre nyomorultabbul érezzük magunkat. Négy lépés, hogy a szeptembert is élvezni tudd!

STÍLER Netes szépségdilik: ezeknek ne dőlj be

Ha nem akarsz úgy kinézni, mint egy cirkuszból szabadult bohóc, ne a csodatévő appok képeinek higgy, hanem a tükörnek. Az ugyanis nem halványítja el a bőrhibákkal együtt a sminkedet is.

HOMÁR Fifikás, de bebukott parkolóteszt budán

Jó napot, miért büntetnek meg, ha még a fizetőövezet kezdetét jelző tábla előtt parkolok, a nem fizető zónában? Csak. Parkolócég, 12. kerületi módra.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta