SZÜLŐSÉG

Házasság határozott időre

2008. június 14., szombat 09:00

„A semmi a minden, a minden az semmi, ahogy az első percben, csak úgy szabad szeretni.” (Gyurkovics Tibor: Örök)



Hogy ez mennyire igaz, nem is tudjuk igazán, mint ahogy azt sem, hány elkótyavetyélt évet halmozunk fel magunk mögött egy rossz házassággal. Miután nővérem másodszorra is kimondja ma a boldogító igent, filozofáljunk egy kicsit azon, hogy hányféleképpen tudjuk a saját fejünkre önteni a kakit, s hogy érdemes-e egyáltalán férjhez menni, avagy az egész fehér ruhás maszlag csak a mi buta fejünkben olyan fontos momentum, a Csipkerózsika-mesék miatt. Mert ha bevalljuk, ha nem, igenis azon nőttünk fel, kislánykorunkban számtalanszor játszottunk a mama kopogós cipőjében, s olykor az ablaktól sem tudtunk órákig elszabadulni, mert a fejünkön volt a függöny fátyol gyanánt. Miért is kell egyáltalán férjhez menni? És jó-e az nekünk, vagy a papír egyfajta biztosíték, és váltó egy olyan világba, ahol a társadalom jobban elismer minket, vagy csupán csak mi érezzük nagyobb biztonságban magunkat.


Ha most megkérdeznék tőlem, hogy volt-e értelme kivágni az ablakon esküvő címszó alatt tíz évvel ezelőtt egy valag pénzt, azért, hogy Sanyi bácsit és Gizi nénit megetessük és bohóckodjunk egyet száz hülye rokon és barát előtt, csípőből azt mondom, hogy marha nagy baromság volt, inkább valami értelmesebb dologra kellett volna szórni azt a pénzt. De aztán, ha mélyen magamba nézek, akkor be kell, hogy ismerjem, hogy alapvetően ez hazugság, mert ha nem bohóckodhatok egy napot soha fehér ruhában és nem „kényszervigyoroghatok” tortavágás közben a kamerába, akkor addig hajtanám a történetet, amíg azért valaki csak elvesz. Az ugyanis idealizmus, hogy nincs szükség arra, hogy feleségül menjünk a remek embereinkhez, mert ma igenis van. Talán azért is, mert ez a normális (muhaha, miközben többen válnak el évente lassan, mint összeházasodnak), vagy mert jól működő ipar épül a ceremóniára, ki tudja. Esetleg azért, mert vagyunk olyan ostobák, hogy elhisszük, bármi is, konkrétan a mi megcsalásunk múlhat azon, ha egy házassági anyakönyvi kivonat lapul a zsebünkben. Régóta gondolkodom azon, hogy miért nincs olyan, hogy házasság határozott időre. Mondjuk egy év van meghatározva először a papíron, s ha nem megy a dolog, egyszerűen semmissé nyilvánítják az egészet. Bár kevésbé romantikus, bizonyára sok ember életét könnyítené meg.

Tesómnak anno sikerült egy igazán barom pasit kiválasztania elsőre. Lehúzott vele 15 évet, szült neki két gyereket, s mindenki elmondhatja, aki ismeri, hogy élete legjobb döntése volt, hogy végül vette a nyúlcipőt, bár egy kicsit, úgy 14 évvel előbb kellett volna. Sokáig hangoztatta, hogy ő, bizony soha értitek, SOHA nem megy férjhez többet. Hogy még egyszer valakihez hozzákösse az életét, ugyan! Bizonyára a tesómmal is csak a csalódottság és az önvédelem mondatta azt, hogy többet nem megy férjhez, s ha jobban belegondolok, ha én egyszer valami oknál fogva újra ilyen döntés elé állok, Isten tudja, hogy mit teszek. Mert az persze rohadt nagy közhely, hogy soha nem mondjuk, hogy soha, de ahogy múlnak az évek, tényleg rá kell jönnöm, hogy alakulhatnak a dolgok körülöttünk egészen megdöbbentően. Tehát az a kijelentésem, hogy soha nem mennék újra férjhez, nyilván nagy baromság. Az öregkoromat ugyanis nem tudom elképzelni férfi nélkül (bár szegények korán kihullanak mellőlünk), s ugyan ehhez papír igazán nem kell, de mi van, ha mégis?

Pedig hát mi is változik esküvő után? Komolyan egy papírtól leszünk megbecsültebbek? Kinek? Több tucat rokonunknak, az utcának, a társadalomnak, vagy esetleg a férjünknek? S ha már megpengettük a megcsalás kényes kérdését, az az ember, aki egy papír miatt nem csal meg, igazából tényleg nem csal meg minket? És még egy utolsó kérdés, ami mindig foglalkozatott akkor, amikor a kismamák még gyorsan férjhez mennek szülés előtt: a lányanyaság egy dolog, ha van mellettünk férfi, csak nyelvtani meghatározó, talán nem bélyeg. A gyerekünket vajon érdekli egyáltalán, hogy apa elvette-e anno anyát, vagy ez is csak indok, hogy férjhez menjünk? Persze minden viszonyítás kérdése, így az is, hogy boldogító-e az igen, avagy nem. Másodszorra bizonyára már sokkal jobban választunk, mert bölcsebbek vagyunk, s mert pontosan tudjuk, hogy mi (és ki) az, ami kell és mi az, ami semmi esetre sem. Javaslom tehát, hogy mindenki rögtön a második házasságával kezdje, akkor jobban jár!

A mai posztot ajánlom Andreának és Fecónak, akik reméljük sokáig lesznek nagyon boldogok…

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2008.06.16 16:38:27boszorsi

    másutt: a lánykérés nem feltétlenül az apától történik. Ennyire már elmúlt a középkor. Ezt is lehet kinek-kinek saját ízlése szerint.

    Nekem tőlem kérte meg a kezem az emberem, és a szüleim felé csak annyi volt, hogy odamentünk, és szépen, udvariasan elmondta, hogy mivel igent mondtam, ekkorésekkorra tervezzük az esküvőt. És nem beleegyezést kértünk, és mégis teljes támogatást kaptunk.

    A házasság, ha nem több egy állandóan kajánul a képedbe röhögő papírnál, ami azt kuncogja feléd, hogy "nincsmenekvésnincsmenekvés...", akkor felejtsd el. Hallottam már olyat, hogy valaki lakodalommal felérő "Összeköltözési party"-t szervezett. Romantika, ünneplés, buli - papír nélkül... Miért is ne?

  • 2008.06.16 16:45:12Kiralylany

    Másutt!



    Ugye hogy ugye??!! :)))



    És a legrosszabb, hogy most azt várja Tőlem az Életem párja, hogy hagyjam abba a munkát (mert megtehetném, mert bázi sokat keres) és legyek úgy, mint Zelk Zoltán versében: Apa mosdik, anya főz.. Jesszusoom!:))) Pedig egy liberális pasi :O)

  • 2008.06.16 16:50:28Kiralylany

    Boszorsi!



    Attól félek, hogy mi van, ha mégsem jól választottam......?! :O Ha mégsem Ő az igazi?? Honnan tudjam tutira??

    (tudom, a szívembe kéne éreznem, stb..., amit érzek is, de mi van, ha mégsem Ő az???!!) :)

  • 2008.06.16 16:54:53gargoyle

    hat ha elvarja hogy hagyd abba a munkat az ijeszto :o

  • 2008.06.16 16:58:19boszorsi

    Királylány

    Együtt éltek? És működik?

  • 2008.06.16 17:00:53Kiralylany

    Együttélünk, működik, de szte mostmár EGY CSALÁD leszünk, ahol én szülök, gyerekeket nevelek évekig (hármat, mert megtehetjük és Én meg itthon leszek cirka 10 évig) és mi leszünk A boldog család.... :)

  • 2008.06.16 17:02:49gargoyle

    hat, ez egyeni preferencia de ha en no lennek es valaki felvazolna egy hasonlo sztorit akkor azonnal addig autoznek nyugat fele (vagy tetszoleges iranyba) amig van benzin a kocsiban.



    mielott bologatsz az elkepzelesre lelkesen gondolj bele mi lesz ha parod eluti egy 7es busz, elbocsatjak, esetleg siman csak osszevesztek es elvaltok X honap/ev/10 ev mulva. en nem dobnam el az onallosag eselyet, marpedig 5 ev utan otthon nagyon nehez lesz visszakapaszkodni az onellatasba.

  • 2008.06.16 17:03:47gargoyle

    mmint termeszetesen erre csak esely van, lehet hogy eletetek vegeig boldog csalad lesztek. csak azert mondjuk minden 2. hazassag valassal vegzodik minimum, ami mar nem elhanyagolhato esely.

  • 2008.06.16 17:06:01Kiralylany

    Gargoyle:

    Nalátod, Én is így vagyok, de ezt sokan nem értik ám meg! Mert nemhogy örülnék, hogy ilyen csodás férjem lesz, aki - mondjuk ki - eltart és leszenk gyönyörű gyerekeink :)

  • 2008.06.16 17:08:07Kiralylany

    Én is ezt magyarázom neki, hogy nembiztos ám, hogy örökkönörökké együtt maradunk és akkor Én nem akarok a híd alá menni, vagy anyámékhoz vissza a kisszobába 1-2-3 gyerekkel... :) Erre Ő azt feleli, hogy mi örökké együtt maradunk, mert szeretjük egymást... Pasi :D

  • 2008.06.16 17:08:20boszorsi

    Királylány

    Igaz kontra nem igazi...

    Értem, de mégsem értem. Az eszem érti, de valahogy nem tudok mit kezdeni evvel.

    Azon gondolkodom, hogy mitől működik a világ ott, ahol működik.

    Valami olyasmi körvonalazódik, hogy mindkettőnkenk volt egy elképzelése a jövöjéről, amibe elég jól beleilleszkedett a másikunk elképzelése. Kisebb korrekciók, persze kellettek, de mindkettőnknek tetszett a végeredmény, hát belevágtunk, hogy megvalósítsuk. Közösen. És mindketten mindkettőnk álmaiért igyekszünk tenni. (Nemrégiben a férjem rámszólt, hogy ne hanyagoljam az éneklést, mert mi lesz az álmomból, hogy egy jól működő kis kamaraegyüttest összehozzak pár hasonszőrű zenésszel... Pedig, amikor eljárok énekelni, otthon is lehetnék. Csak fontosnak érzi, hogy azt az életet éljem, amiben örömömet lelem :) Valahogy így működik.)

  • 2008.06.16 18:10:06andie

    Királylány

    na, kifaggatom barátosném, neki 28-án lesz az esküvője. megkérdem, van-e ara-para!

    erről egyébként tényleg sehol nem írnak!



    amúgy az, hogy "nem tudom ő-e az igazi" egy picit fura, de írd az ara-para számlájára. :-)

    (engem nem kért a párom, de még csak a kezemet se, de azt már mondta, hogy ez van, hogy én vagyok élete nője, és én is tutira tudom, hogy ő az igazi)



    És még valami: nincs első randi, első szex - és nincs az ezzel együtt jár egyedüllét és stressz, és stb

    DE

    lesz nászéjszaka, lesz első gyerek, és még egy csomó minden első, amitől repesni fog a szíved. :-)

  • 2008.06.16 19:10:46baud

    Királylány,

    ha ennyire félsz az esküvőtől, ha ennyire nem jó, akkor hagyd a francba, várjatok vele. Ha úgysem hagy el soha, akkor kivár. :) Az eddig megszerzett önállóságodat pedig ne add fel. Nem azért, mert két hét múlva elválik tőled, hanem önmagadért. Attól, hogy férjhez mész, nem kell gyökeresen megváltoznod.

  • 2008.06.16 22:56:25Kiralylany

    Baud:

    Hagynám Én már a francba, dehát már csak 33 napom van, minden lefoglalózva, elintézve... Drága Szüleim felújították a házat a lánykikérésre, szóval nem hagyhatok magam miatt több embert cserben...

    Talán a végére megjön a kedvem.... :)

  • 2008.06.17 10:25:35mazsola84

    Nem olvastam végig, mert megint csak felidegelem magam.

    Akinek nem fontos, ne tegye, akinek nem az ne tegye.

    Nekem fontos, a páromnak nem annyira, de megértette a szempontjaimat. Volt lánykérés, nem apámtól, csak kettesben. Rögtön el is kezdtük szervezni, egy hónap alatt gyakorlatilag mindent elintéztünk, csak apróságok vannak hátra. A költségek 70%-a bizti visszajön a menyasszonytáncból, szóval nem lesz annyira durva anyagilag sem.

    Tegnap megtaláltam a ruhámat, egy napot szántam rá, nem vittem túlzásba. Egyre valóságosabb az egész, és most már a párom is élvezi a szervezkedést, egyre jobban beleléli magát.

    Ja és nem hülye rokonokat látnuk vendégül, hanem azokat akik fontosak nekünk. Ő tőlük pedig nem sajnálok egy rohadt vacsorát.

  • 2008.06.17 10:26:08mazsola84

    Szóval akinek fontos, az tegye.

  • 2008.06.17 10:27:29boszorsi

    Királylány!

    Ha nem akarsz visszalépni, akkor keresd azt, amiért érdemes végigcsinálni. Ha másért nem, hát lesz egy jó buli.



    Kívánom, hogy múljanak el a kételyeid, és legyél nagyon boldog!

  • 2008.06.17 10:43:26baud

    Királylány, ne érts félre, nem akarlak lebeszélni. De ha csak azért (és tényleg csak azért, de ezt te tudod a legjobban) mész bele az esküvőbe, mert minden le van már előre foglalva, akkor nem biztos, hogy tényleg jól fogod érezni magad.



    Nagyon kívánom neked, hogy megjöjjön a kedved, mert ez a nap tényleg kettőtökről szól. De ha tényleg annyira bizonytalan vagy az egészben, még mindig jobb elhalasztani, mint egész végig feszengeni, hogy legyen már vége. Gondolj arra, hogy ez értetek, kettőtöknek szól. És ha nektek jó, csináljátok végig. Ha pedig úgy érzitek (érzed), hogy nem, akkor inkább ne. Ez az egy nap ne arról szóljon, hogy mi jó a szüleidnek meg az összes többinek. Az önfeláldozásra lesz még időd. Én akkor "hagytam cserben" az apámat, amikor a kifejezett akarata (most finoman fogalmaztam, igazából hatalmas ordítozás volt) ellenére is eljegyeztük egymást, és egyikünk sem akar házasságot. És nem, nem furdal a lelkiismeret egy cseppet sem. Belenyugodott, az én életem, kész.



    Nem beszélve arról, hogy sokkal környezetkímélőbb esküvő nélkül együttélni. ;) Nemrég találtam egy cikket a Mancson, olvassátok el: mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=16422

    Én nagyon jól szórakoztam rajta. :)

    És persze újabb érvet találtam a "rábeszélős" rokonaim ellen. De persze ez azért ne tartson vissza senkit az esküvőtől, ha akar tartani. De a pazarlásra valóban nincs szükség.

  • 2008.06.17 10:45:27boszorsi

    Teljesen mindegy, hogy házasság, együttélés, vagy bármilyen párkapcsolat: Ha bármelyik fél úgy érzi, hogy aránytalanul sok áldozatot hoz, a fene ott ette meg az egészet!!!!

    KÉT ember KÖZÖS élete, ahol MINDKETTŐNEK jól kell éreznie magát ahhoz, hogy élhető ÉLET legyen. Semmi nem a _formaságokon_ és a _papírokon_ múlik.

    Attól, hogy az anyakönyvben a "feleség" szó mellé került az aláírásom, nem fogom magamat feladni, és az összes tervemet és álmomat elfelejteni!

    (A szentségi házasság sok szempontból más tészta, erről egy másik posztban került már szó; aki hisz benne, aszerint teszi, aki nem hiszi, annak meg az is csak egy formaság és papír, és a fenti állítás ugyanúgy igaz rá...)

  • 2008.06.17 11:02:21baud

    boszorsi, szerintem azonnal menj ki a fejemből. :)

  • 2008.06.17 11:18:51boszorsi

    baud: :DD

    Egyébként megnéztem amit belinkeltél... Elképzeltem magunkat, amint leszállunk a 78as buszról... :DD Mi félig-meddig megvalósítottuk annó a környezetbarátságot; a barátaink közül sokan jöttek tömegközlekedve, sokan a közelben laktak, és sokan összeszerveződve közlekedtek tömegesen személyautókban... :))

    De sokan voltunk, jól éreztük magunkat, és öt év távlatából is úgy gondoljuk, hogy jól döntöttünk. Azt is, hogy összeházasodunk, azt is, hogy sokakkal ünnepelünk. Együtt döntöttünk, többféle variácót összevetve választottuk, ami lett.

  • 2008.06.17 11:31:12baud

    boszorsi, hát én halálra röhögném magam, ha ilyen esküvőm lenne... :) Szóval ha ezt maradéktalanul meg lehetne valósítani, már csak a hecc kedvéért is házasodnék. ;)

    Amúgy meg tényleg az a lényeg, hogy annak a két embernek legyen jó, fontos stb. S hogy mit mond a rokonság meg a világ... Hát ha arra adtam volna, akkor egészen más életutam lett volna, és nem biztos, hogy nekem jó lett volna.

  • 2008.06.17 11:39:15boszorsi

    baud - Gondold el, két BKV-s/Volános/MÁVos házasodik... A helyszín is lehetne valami közlekedési eszköz... Egy vonaton elfér az egyész buli... Kápolna helyett megteszi az útmenti feszület...

    Kusturica filmjeibe illő jeleneteket látok magam előtt... :))))))

  • 2008.06.17 12:05:18baud

    boszorsi, ez irtó jó volt. :) Bár a Macskajajos jelenet sem semmi. :) A kedves pedig elég magas (182 cm), én meg 163, úgyhogy ha kicsi összehúzom magam, még a méret is kijön. ;)

  • 2008.06.17 12:12:10Fazekas Valeria

    Sanima:



    a kulonvagyonra IS van haszonelvezeti joga a tulelo hazastarsnak - szerintem ez a baja, mert hiaba mas orokli, ha utana meg 65 evig nem hasznalhatja....

  • 2008.06.17 12:14:21Fazekas Valeria

    Coccinella Septempunctata

    -apuka ajandek visszaperlesenek nincs valami idobeli korlatja?

  • 2008.06.17 12:23:30boszorsi

    baud

    Itt a lényeg! Mindenki ünnepeljen úgy, ahogy az bearanyozza az Ő SAJÁT életét. Ne úgy, ahogy mások elvárják! Aki igazán közel áll hozzád, az veled fog örülni úgy, ahogy az Neked jó.



    Nekünk macik voltak a meghívónkon (viaszpecséten domborodtak), senki nem lepődött meg rajta, mert ismernek minket. A kocsi elején, a két virágfűzér találkozásánál nem csokor, hanem egy plüsmaci-pár ült menyasszon-vőlegény ruhában, és a társulat vette az adást, értettek minket; kaptunk mindenféle macit nászajándékba, meg borítékokat. Azokat a macikat azóta is nagy becsben őrizzük. :)

    Sőt. A szertartás kezdetén a pap (közeli rokon) a becenvünkön szólított meg minket, és olyan hangulat volt a templomban, hogy a násznép a szertartás során hol hangosan nevetett(!!), hol a meghatottságával kűzdött... Sajnos videófelvétel nincs róla, de talán nem is baj, sose fogjuk elfelejteni.

  • 2008.06.17 12:28:31Sanima

    ezért találták ki az özvegyi jog megváltását..

    vagy:végrendelet, és akkor az özvegyet kötelesrészre szorítja, vagy kitagadja a végrendeletben, és akkor még kötelesrészt sem kap.

  • 2008.06.17 12:50:58Fazekas Valeria

    Sanima:

    De az ozvegy jog megvaltasahoz meg kell egyezni nem?

    Es vegrendeletnel is VAN a haszonelvezeti jog. A kitagadashoz meg torvenyben felsorolt ok kell.



    Tehat ha valaki nem akarja az ozvegyi haszonelvezeti jogot, ahhoz hazassagi szerzodest kell kotni.

  • 2008.06.17 13:20:53boszorsi

    Szerintem is kézenfekvő a házassági szerződés, ha bármi okból féltem a vagyonomat az esetleges válástól. A bizalmatlanság nem jó jel, de inkább egy közös megegyezéses, kölcsönös bizalmatlanság, mint a későbbi "milesz,ha..." szorongás, gyomorgörcs, acsarkodós válás, stb.

    Tudomásom szerint ez a szerződés is módosítható a későbbiekben a felek közös megegyezésével, és, ha békés, és kultúrált a különválás, szintén közös megegyezéssel figyelmen kívül hagyható a házassági szerződés. Nem vagyok jogász, aki ilyen cipőben jár, szakembert kérdezzen meg.

  • 2008.06.17 13:29:24melcseee

    huhhh



    két óra, mire végigolvastam.



    sztem már mindent leírtatok, nem tudok érdemben hozzászólni és inkább én is tanácsot szeretnék kérni. illetve csak megosztanám az én problémáimat.



    1. nemsokára lesz 1 éve, h Imádottam eljegyzett. meglepi volt, nem is számítottam rá (mondjuk várni vártam már mert két éve együtt élünk és az élettárs szótól én is irtózom, ne vessetek meg érte, vallásosan lettem nevelve...) megkért Anyuméktól is, akik kérdezték, kell-e vmit segíteni, együtt vették meg a gyűrűt. nyár, utazás Apjáékkal (mégcsak 20évesek vagyunk ám..:) ) ott a kigondolt nap előtti este beavatta Apuját a tervekbe, aki segített, vitorlás, pezsgő, nagy meglepi és sírás és öröm. ez mind szép és jó, de u ugye azér telefonáljhuk körbe a rokonokat is.

    Párom Anyja. húúú még én is hallottam a kiabálást pedig nem én beszéltem vele. hogy mégis mit képzel, és h 20évesen nősülni akar és külben is miért nem szólt neki, együtt megszervezték volna és miazhogy az apja ott lehetett ő meg nem stbi stbi (gondolom, kitaláltátok, h nem békésen váltak el...)



    nna innentől kezdve feszült a viszony anyóspajtással.

    Apuci új választottjával viszont remekül elvagyok.



    nnah és még ugye nem akarunk házasodni, azért már elérzékenyülünk, ha gyereket látunk, meg h majd a miénk milyen lesz meg ilyesmi - tudom, h korai és pont emiatt is félek, h miért tartunk már itt, 20-21 évesen.



    de bennem egyre világosabb az elhatározás, h én balhét nem akarok ott a ceremónián. nademost hogy lehetne Anyóspajtást kihagyni a buliból?? ez itt az első baj. mert én is teljesen azt az elvet követem, h az esküvő rólunk szól. viszont nem akarom, h a páromnak rossz legyen. pedig vsz előbb-utóbb választania kell...nem bírjuk egymást elviselni a nővel.



    2. pont emiatt talán, h ilyen fiatalok vagyunk még, nemrég bennem is megjelent ez a "kapuzárási pánik" úristen, az én koromban mindenki bulizik jobbra-balra, én meg jobban érzem magam, ha buli helyett főzök vmi finomat és filmet nézünk??az hagyján, de normális, h Ő ettől jobban érzi magát? v csak úgy csinál és közben bulizna???

    meddig maradunk mi együtt? nem lesz az, h ha majd "igazán felnőttek" leszünk, 40éves korunkban egyszercsak feláll, h jólvananyukám, elég volt, nekem új csaj kell, téged már unlak? nem fogom én unni őt, és az ablakon keresztül bámulva a kertészfiút várni??



    3. anyós (a vér szerinti...)

    mi lesz így, h mi remekül megvagyunk, dehát mégiscsak az anyja, aki azért beszél ellenem és érzelmi zsarol stbi, a szokásos, ráadásul úgy, h Párom nem is látja át, és engem hibáztat, h csak az én üldözési mániám...mondjuk az utóbbi egy hónapban mintha ezt már nem hangoztatná, és ő is inkább lerázná az anyját. csak ugye akkor jön a sírás, nem-ezt-érdemlem, stbi.



    de elég erősek vagyunk ahhoz, h egy ennyire fontos embert kizárjunk az életünkből, mondván, h ez a MI ÉLETÜNK??? megtehetjük-e ezt egyáltalán??



    annnnyira félek....

  • 2008.06.17 13:34:24melcseee

    jah, vagyon:



    mikor beköltöztünk, Anyja mondta, ő nem ad egy fillért sem, mert nem akarja h elköltözzön tőle. az én szüleim támogatnak, és másfél évig dolgoztam az egyetem mellett. (Ő is egyetemista volt) most átvette a stafétabotot, mivel neki nem megy az egyetem, kitalálta, h akkor amíg én nem végzek, ő dolgozik, aztán lehet h ő is elvégez vmit mikor én már dolgozom.



    kezdettől fogva teljesen egyértelmű volt, h ami az enyém az az övé is, minden komolyabb pénzügyi döntst együtt hozunk, jó, technikaliag én kezelem a pénzt, de azért, mert be tudom osztani, és soha de soha nem dörgöltem az orra alá, h én tartottam fenn másfél évig. és neki is teljesen egyértelmű, h az utolsó fillérig ideadja a fizetését, h tessék Cica, osztd be!



    lehet h azért mert túl naív vagyok és lehet h túl sokat fogok bukni rajta, és lehet, h ha gyerekem lesz, akkor máshogy gondolom, de most egyelőre el sem tudom máshogy képzelni...

  • 2008.06.17 13:37:42Sanima

    Fazekas Valéria



    1. nem feltétlenül kell megegyezni.Mind a házastárs, mind az örökösök kérhetik.



    2. Mivel, úgy látom, járatos vagy a területen, csak annyit írok, hogy PK 82.

    tehát végrendeletnél máris ott tartunk, hogy el lehet érni, hogy az özvegy csak tv-es örökrésze feléhez jusson hozzá.

    Ha ennyit sem akarunk adni neki, akkor kitagadhatjuk. Igazad van, hogy a kitagadáshoz tv-ben taxatíve felsorolt okok legalább egyike kell, de:

    Ptk. 663.§(2) Házastársát az örökhagyó házastársi kötelességét durván sértő magatartása miatt is kitagadhatja.



    Ebbe valljuk be, sokminden belefér, pl. megcsalás, ilyesmi.

    Most jöhetsz azzal, hogy mi van, ha a házastárs nem sértette meg a házastársi kötelezettségét.

    Erre én meg csak annyit mondanék, hogy ha már vki azon spekulál, hogy hogyan hagyja ki élete párját a vagyonából, illetve hogyan ne kapjon semmit, ott már olyan problémák lehetnek,ami alapján nem gondolom, hogy békésen, szeretetben élnek. Biztos fog találni az illető egy olyan okot, ami durván sértő magatartásnak minősül(pofon ütötte, megszégyenítette, nem feküdt le vele, megcsalta, stb.) , ha nagyon nem akar neki semmit sem juttatni.

  • 2008.06.17 13:39:59Sanima

    ettől függetlenül, persze, hogy a legkézenfekvőbb, legtisztább megoldás a házassági vagyonjogi szerződés!

    De nem kell pánikolni akkor se, ha nincs, csak erre akartam rávilágítani.

  • 2008.06.17 13:46:51Sanima

    melcseee,

    én csak csodálni tudom, hogy milyen felelősségteljesen viselkedsz 20 évesen!

    Én 26 vagyok, de még mindig egy nagy gyerek!:)

    Anyós- para: meg kell neki mondatni a pároddal kerek-perec, hogy az esküvő a Ti napotok, nem az övé, és csak akkor jöhet el, ha tud kulturáltan viselkedni, nem beszólni, após új nőjéhez is jó képet vágni!!!

    Meg kell, hogy értse, végül is csak 1 kib@szott napról van szó, nehogy már nem bírja ki!

    Ha meg nem, akkor meg kell neki mondani, hogy taxiba lesz téve.

    Rá kell ijeszteni.

  • 2008.06.17 13:53:36melcseee

    Sanima:



    köszi :)

    azér az igazsághoz hozzátartozik, h hatgyerekes családban nőttem fel, én vagyok a legidősebb, szal egész gyerekkoromat végigpelenkáztam :):):)



    igen, majd vmi ilyesmi lesz az tuti, csak az a bajom, h egyelőre a Párom mintha őrlődne az anyja és én köztem. tudom, h az idő nekem dolgozik, meg h az anyja a tetteivel saját maga alatt vágja a fát. de tudom, h ez fáj a páromnak, és az lenne a legegyszerűbb, ha rácsapná az anyjára az ajtót, h hagyjon minket békén - most nem kezdem el sorolni az okokat - csakhogy ez nagy traumát okozna neki. meg ehhez még tényleg fiatal. csak az nyomaszt, h a vitáink 99%a anyós miatt robban ki, és ezek egyre hevesebbek.. :(

  • 2008.06.17 14:05:49Sanima

    Különben meg az ilyen anyós dolgokat meg ügyesen kell csinálni.Hagyd abba az anyós direktbe szidását a párod előtt, ezzel csak azt éred el, amit eddig: üldözési mániád van:)

    inkább csináld azt hogy szomorú vagy, nagyokat sóhajtasz, majd igen vonakodva, többszöri rákérdezésre bevallod, hogy anyós miatt vagy szomorú, de nincs semmi baj, végül is meg lehet őt érteni.....

    ÉÉÉÉRTEEEED?

    így kell csinálni-je!

    Ha azt látja, hogy 1:anyuci mindig direktbe téged szid neki

    2: Te meg sose szidod anyucikát

    3: sőt társaságban, meg neki néha még dícséred is ( milyen jó a haja, de ari volt ma stb.)

    akkor szted ki felé billen a mérleg?



    Ja és anyósssal mindenképp a párod beszéljen az esküvőről, ne Te, már amúgy is Te vagy a boszorkány, aki elvette a kicsi fiát, ne tetézd, mert akkor azért is elrontja!

  • 2008.06.17 14:07:55Sanima

    Ja, én meg 4 gyerek közül vagyok a legkisebb:))

    Lehet, azért vok még mindig gyerek:)

  • 2008.06.17 14:12:40boszorsi

    melcseee, Sanima-nak igaza van, tisztán kell közölni a véleményeteket. A ti életetek a ti döntésetek.

    Sanima, nem csak arról az egy napról van szó, hanem az utána jövő évekről is! Akkor is vissza kell fognia magát anyóspajtásnak, mert napról napra melcseeenek és a párjának kell élni az életüket, és egy akadékos anyós millió keserűséget okozhat. (Nézz körül, hány posztban téma a lehetetlen anyós...)

    Szóval, melcseee, azt is tisztázni kell, először neked a pároddal, és azután neki az anyjával, hogy meddig terjed a ti kétszemélyes magánügyetek, és meddig a közös családi élet, ami mindenkié. Ha kettőtök közt ez tiszta, és a párodnak sem esik nehezére ezt az anyja felé következetesen képviselni, akkor esélyes, hogy mindem OK lesz. De, ha a párod nem ugyanazt az igényt képviseli ebben mint te, azt mindenképp mielőbb tisztáznotok kell.

    És természetes, hogy a párodnak ez fájdalmas, próbáld szelíden sürgetni, de neki ezt a döntést meg kell hoznia, különben a kapcsolatotok látja kárát.

  • 2008.06.17 14:15:10melcseee

    jah, persze nem mondom, h nem tudok iszonyat gyerekes lenni :D





    sőt, ez az igazán jellemző...csak akkor vagyok komoly, ha komoly a téma.. :)

  • 2008.06.17 14:18:16julcsi78

    Szia Meelcsee!



    Az írásod alapján én sem mondanám meg, h 20 éves vagy, idősebbnek gondolnálak.



    Az anyóstéma: egyetértek sanimával! Soha ne szidd a párod előtt az anyját (a barátnőidnek, saját anyukádnak tartogsd ezt, bár én saját anyukámnak sem szidom- na jó, nekem általában nincs okom szidni). Ha valami bánt, vagy támad téged (akát a hátad mögött), akkor légy nyugodtan szomorú, mondd el a párodnak, hogy ez neked fáj, de ne szidd az anyját.

    Az esküvő-anyós téma: szerintem is a párodnak érzékeltetni kellene vele, hogy nagyon szeretitek, de ha elrontja nektek életetek legszebb napját, akkor ott helyben kitessékelitek, max hívtok egy taxit, de ezt nem fogjátok hagyni.



    A házasság-téma: nekem szombaton volt:) én már 30 éves vagyok lassan, és így is felmerül az emberben, hogy akkor most nincs tovább? én nem hívnám ara-parának, bár én ezen sokat nem agyaltam (minek az esküvő előttt, ha már úgyis tuti hogy lesz? inkább élvezni kell a nagy napot, a bulit, az embereket, a szép ruhát, stb).

    Az, hogy fiatalok vagytok, nem hiszem, hogy sokat számít... minden ember más, én nem bírtam volna 20 évesen férjhez menni, igaz, nem is találkoztam akkor életem szerelmével. De az, hogy később megcsal-e, megun-e, vagy te őt, nem azon múlik, hogy mikor házasodsz, szerintem.

  • 2008.06.17 14:38:47Sanima

    Julcsi,

    most szombaton volt?

    GRATULÁLOK!!!

    Nagyon -nagyon sok boldogságot kívánok!

    De jó Neked!

  • 2008.06.17 14:41:16Sanima

    boszorsi,

    teljesen igazad van, én most télleg csak arra az 1 napra gondoltam, arra nem, h. mi lesz utána, pedig hajjaj, az még fontosabb!:)

  • 2008.06.17 14:48:43Sanima

    mondjuk én nem pofázhatok, igen-igen szerencsés vagyok az anyósjelöltemmel, meg úgy egyébként a párom egész családjával.

    Viszont át tudom érezni a helyzetet, nővéreim küszködnek az anyósokkal.

  • 2008.06.17 15:56:16boszorsi

    Nekem is szerencsém van, nálunk inkább az fordul elő gyakrabban, hogy anyóssal értek egyet én, a párom ellenében :D

    Még így is feldolgozandó problémám volt, hogy tanácsért mindig az édesanyjához fut az emberem. De be kellett látnom, hogy a legjobb helyre megy, és még nem fordult elő olyan, hogy anyós tanácsát megfogadta volna, az én véleményem ellenére. És elmondja, hogy mire jutottak édesanyjával, és mivel ért egyet, és mivel nem, aztán így is, úgy is, a fontos dolgokban mi ketten döntünk. Ha meg balhéznék, abból csak az lenne, hogy nem mondja el. Szóval, ez így jó, de ezt fel kellett érnem ésszel, hogy ne legyek oktalanul féltékeny az (egyébként tökjófej) anyósomra.

    De a legjobbfej anyós mellett is kettőnk között időben tisztázódnia kell, hogy mibe engedünk szülői beleszólást, és mibe nem! Úgy gondolom, hogy jófej anyósnál ez talán még veszélyesebb, mint bunkó anyósnál. A legjobb jószándékkal is rátelepedhet a párra egy szülő - tökmindegy melyik... -, és akkor hamar oda tud lenni a jóvszony, meg a harmónia.

  • 2008.06.17 16:06:01baud

    A kedvesem édesanyját sajátomnak is elfogadnám, ha nem lenne. De tényleg. Nem szól bele a dolgunkba, tanácsot ad, ha kérünk, sosem bántott még meg, pedig kilenc éve ismerem. Ritkán találkozunk sajnos, de nagyon szeretek náluk lenni. Igazán szeret, és ennek nagyon örülök. Pedig nem vagyok egy könnyű természet, úgyhogy ez már eleve jó pont neki. :)

  • 2008.06.17 16:19:54boszorsi

    baud!

    Te én vagyok? Vagy én te vagy? Vagy itt most mivan??



    9 év, akár sajátomnak is elfogadnám az anyósom...

    Ez én vagyok! Vagy te?

    :DD

  • 2008.06.17 16:37:16melcseee

    julcsi78!



    köszi szépen!



    én tudom, h mire mi eljutunk odáig, addigra minden rendben lesz...alapjában véve bizakodó természetű vagyok! :D

    még úgyis van egy csomó csomó időnk, én sem holnap akarok férjhez menni ám! :)



    2évet tuti várunk még, akkor befejeem az egyetemet és utána meglátjuk...legalábbis ez a terv.. :)



    de köszi mindenkinek a biztató szavakat! aranyosak vagytok! :)

  • 2008.06.17 16:43:59baud

    boszorsi, mintha már ültél volna az agyamban, szóval nem tudom... :)

  • 2008.06.18 00:45:54glad az egyetlen

    Hátt van egy olyan ismerősőm ahol a lány szülei eléggé meghatározó szerepet töltenek be az ifjú pár életében.

    És akkor finoman fogalmaztam.

    Pl azt is meghatátrozták, hogy az esküvő hol és hogy legyen, illetve hogy a srác kit hívhat meg rá.



    és a srác elmondása szerint ez így jó nincs is baja vele....

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta