SZÜLŐSÉG

Kismama 2.0 - Bocs, Simon Dani!

2008. június 11., szerda 08:00

25. hét

Még hogy kicsi a hasam? Meg szexi? Kikérem magamnak! Eeeeez szerintetek kicsi???

Na de amiről írni akarok. Gondolom, mindenkinek van néha szar napja, sőt bizonyos napokon egyszerre sok embernek van szar napja. De amikor egy terhesnőre jön rá a hoppáré, akkor isten irgalmazzon mindenkinek!

Tudom, hogy sokat panaszkodom, meg általában sötétebben látom a világot az átlagnál, de az csak vicc, irónia, hogy könnyebben átvészeljem ezt a borzalmas kilenc hónapot. De ez a hétfő, hát az tényleg maga volt a pokol! Nem tudom, miért, a csillagállás, vagy a front, talán valami poszt-Medárd, de basszus egész nap majd szétvetett az ideg. És ilyenkor nem segít a pihenés, a hideg zuhany, a beszélgetés, mert szinte érzem a fortyogást az agyvelőmben, ahogy kémiai reakcióba lép a lila gőz a zölddel. Vagyis, nem én tehetek róla, hanem a természet.


Idegesített a napsütés, az eső, a srác, a pasim, hogy nem jött a busz, hogy gyorsan ment a busz, hogy nem engedtek a babakocsis helyhez, meg hogy nincs egy normális közért a lakóhelyemen, ahol lenne kakaóscsiga. Hát igen, helyben vagyunk. Este hatra jöttem rá, hogy biztos az a baj, hogy nem ettem egész nap semmi finomat, és veszek egy kis kakaóscsigát. De Újlipótváros amúgy se a közértjeiről híres, pláne nem hétfőn, ezért mint egy szökésben lévő őrült, rohantam (gurultam) kisboltról kisboltra, hátha valahol még adnak nekem valami édes tésztafélét. Már a kakaó sem volt fontos, felfaltam volna bármilyen malomipari terméket, amiben van liszt meg cukor.

Ámokfutásom alatt persze több régi ismerőssel találkoztam, akiknek vagy csak nem köszöntem (a szerencsésebbjének) vagy igen bunkón viselkedtem, amikor szegények udvariasan érdeklődtek, hogy nahát, jön a baba? mikor? és mi lesz a neve? Ez tényleg nem az a pillanat volt, amikor szívesen belementem volna egy „hogyhogy még nincs neve ennek a szerencsétlen gyereknek” beszélgetésbe, pláne a tíz évvel ezelőtti szomszéd nénivel. Ennek ellenére, bár nem nagyon sanszos, hogy a Porontyot olvassa, de ezúton is elnézést kérek Simon Danitól, volt kollégámtól, aki most nyilván meg van győződve arról, hogy nálam nagyobb tahót nem hordott a hátán a föld. És egy kicsit igaza van.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2008.06.11 13:05:41andie

    anhel

    azért kiderült már, hogy szép számmal vagyunk, akik még babázás előtt állunk, de szerintem aki olyan elvetemült, mint pl. én, hogy munkaidőben babablogot olvas, annak egy kis panaszkodás már csak nem szegi kedvét, ha meg igen, akkor megnyugodhat, hogy nem is baj, hogy még csak eztán lesz anyuka! :-)

  • 2008.06.11 13:40:15katakarika

    Azért sajnálom a blog íróját, mert a sokat emlegetett irónia és általános nyávogás mögött nem dereng egy kis meghittség, melegség.

    Remélem ez csak a "mű" fogyatékossága.

  • 2008.06.11 13:49:39Subbantósdi

    Én azért azt mondom, érdemes még babavárás előtt, de már tervezési időszakban lévő nőknek elolvasgatni némely Poronty topic-hoz tartozó hozzászólásokat, mert sokkal árnyaltabban és tisztábban látják a képet, nem úgy, ahogy azt gerjesztik, mert az nem fedi a valóságot.

    Én pl. falra mászom a sok celeb rózsaszín terhességi, szülési és csecsemőgondozási sztorijain, véletlenül sem mondanák, hogy vannak rosszabb napok, hogy a szülés fáj és hogy a terhesség alatt voltak nehéz órák, mikor nem volt kedvük p. egy interjúhoz sem leülni senkinek sem, nemhogy magukról fotót készítettetni bármely celeb magazin számára.

  • 2008.06.11 13:50:54Subbantósdi

    És jöhetnek jó tanácsok, pl. hogyan is maradjunk független, szuverén, magabiztos és önálló emberek, hogyan szűrjük ki pl. anyós, nagymama, anyuka és egyéb bezzeg-anyukák ostromát, kioktatását, fejünkre mászását, nem beszélve az egymásnak ellentmondó gyerekorvosokról és védőnőkről.

  • 2008.06.11 13:51:04Subbantósdi

    És jöhetnek jó tanácsok, pl. hogyan is maradjunk független, szuverén, magabiztos és önálló emberek, hogyan szűrjük ki pl. anyós, nagymama, anyuka és egyéb bezzeg-anyukák ostromát, kioktatását, fejünkre mászását, nem beszélve az egymásnak ellentmondó gyerekorvosokról és védőnőkről.

  • 2008.06.11 13:52:03Subbantósdi

    És jó tanácsok, mit hol mennyiért és mikor és egyáltalán, ÉRDEMES-e venni, vagy csak ez is egy újabb reklám, hogy költsünk megállás nélkül csillagászati összegeket ki az ablakon...

  • 2008.06.11 13:53:35Subbantósdi

    És legvégül, talán, jó találkozni olyanokkal, akikkel hasonlóan gondolkodsz pár kérdésben, vagy akár még párabban, és persze időnként jó vitatkozni - emberi hangon, személyeskedés és kicsinyes unintelligens megnyílvánulásokat kerülve - olyanokkal, akik veled homlokegyenest más véleményen vannak és ebből is jöhet ki aztán egy kompromisszumos megoldás, tanulhatunk is egymástól, lehet győzködni, de a végén még az is lehet, hogy pont Te erősödsz meg a hitedben és végsőképp az neked jó.

  • 2008.06.11 13:54:46Subbantósdi

    Ja és non-plus-ultra: olyan esetekről hallani, élőben, amikről nem tudnál másképp hallani, mert veled vagy a környezetedben senkivel sem történt meg, de érdekes, tanulságos, előfordulhat és megfontolásra érdemes.

  • 2008.06.11 13:57:54Hűbele

    Katakarika! A poszt témája a terhes hiszti, és az, amikor az embernek szar napja van.

    Most komolyan, erről lehet melegséggel írni? :-))))

    Én tökre szeretem, hogy végre valahol nem úgy ábrázolják a terhes nőt, mint aki kizárólag üdvözült mosollyal az arcán 2 centire a talaj felett lebeg.

    Én spec. a 6. heti émelygés-rosszulléttel küzdök, és szintén kizárólag nyávogni van kedvem:-)

  • 2008.06.11 13:58:39Frambuesa

    chaya,

    tökéletesen egyetértek! Én sem panaszkodok, mert mi is sokat vártunk az elsőre (a másodikra már nem :-)) és tudom, hogy lehetne sokkal rosszabb is. Ill. nincs is miért, mert szerencsére elkerültek a klasszikus tünetek (az a kis "ázottkenyér-comb" és ereszkedőben lévő cickók meg talán még helyrehozhatók egy kis sporttal).

    Lényeg, hogy ez a hozzáállás a szülésnél is sokat segített, mert minden egyes fájásnál arra számítottam, hogy ez még kibírható, a durvábbak még biztos hátravannak. Aztán észrevettem, hogy már mind mögöttem van!!!



    Dexterke!

    Gratulálok a kisfiúhoz! Szerintem a pocak is korrekt. (Az enyém 2 héttel nagyobb :-)) Értem az öniróniát, nyugi :-) És sokszor én is kiszinezem a történeteimet...

  • 2008.06.11 14:06:25andie

    egyébként nekem anyukám volt az akitől mást nem hallotam a szülésről, csak hogy addig fáj, amíg a kezedbe nem veszed azt a kis csöppséget, aztán el is felejted az egészet.

    aha

    aztán jött nővérem, és elmesélte az ő szüléseit, a 3 hétig ülni nem tudok-tól kezdve mindent (igaz, közben könnyesre röhögtem magam, mert van egy stílusa meg beszélőkéje, az biztos).

    szóval akkor kezdett derengeni, hogy ez azért nem egészen rózsaszín.

  • 2008.06.11 14:10:49Katarina

    Subbantósdi: költözz ki a fejemből! Mert ugyanezt ugyanígy én is megírhattam volna:-))))))

  • 2008.06.11 14:12:02andie

    apropó fájdalom:

    sokszor álmodtam már gyerekkel, de a múltkor konkrétan szültem álmomban.

    tök üres, fehér csempázett kórterem, csak egy kisszék, rajta a Csernusba oltott Novák Péter, meg egy szülőágy féle, marha nagy háttámlával, kapaszkodóval, fehér műbőr.

    Várjuk a tágulást, és közben nagyon mély és fontos dolgokról beszélgettünk. Közben néha megnézte, hogy áll a méhszáj, és néha benyitottak más dokik, akik így pont rám láttak. a 3. ilyen után megfordított székestől, hogy azért már mégis legyünk diszkrétebbek.

    épp egy fontos mondat közepén voltam, mikor szól, hogy ok, tágulás rendben, lehet nyomni.

    Én meg tátogtam, mint hal a vízben, hogy hát ilyen hirtelen? nem kéne ennek fájnia? mert azt éreztem, hogy feszít valami, de nagyon, de nem fájt.

    nagyon érdekes volt.

    de felébredtem még a vége előtt.



    álmoskönyv szerint szüléssel álmodni ötletességet jelent. :-)

  • 2008.06.11 14:12:16Katarina

    Andie: a szülés tényleg csak addig fáj, amíg a kezedbe nem veszed a babácskát! A varrás már a szülés után van! Meg a nemtudokleülniagátsebtőlésazaranyértőlannyirafáj is a szülés után van!:-)))))

  • 2008.06.11 14:14:40anyany

    kamille! akkor egyet értünk. az én terhességem is nagyjából problémamentes. jóslófájások, nyíló méhszáj, de csak legyintek, mert szerintem nagyon jól vettem eddig az akadályokat. a szüléssel jól beparáztattak, meg én is magamat, de hát úgyis sikerülni fog! jól vagyok. teljesen, jól is viselem, bár ez a nagy meleg nem tetszik túlságosan.

    én is nyafogok a páromnak, náha a jóslófájásokkal a frászt hozom rá, de már nem ugrasztom minden pillanatban, ha érzek valamit, nem szívatom, annyira várja már a babát. :)



    chaya! szintén! vetélés kb egy éve, most szülés előtt. sokáig azt mondták, nem is lehet babám, mert nem voltam rendben hormonálisan. ráadásul egy viszonylag könnyű terhességgel... (kopp kopp)



    subbantósdi!

    a celeb-témában egyetértünk. a tervezett császár meg a hasonló ostobaságok... nem hiszem ezért, hogy az első pillanattól annyira boldogok meg rószaszínűek lennének. páromnak vakbelét vették ki márciusban, 9cm-t vágtak. a gyerek ekkorán nem fér ki, és nem hiszem, hogy a császeármetszés helye nem fáj.



    asszem, kb március óta vagyok poronty-függő, de abban is egyetértek, hogy amit itt olvasok, annak inkább van élet-szaga, mint egy, a brendon katalógusban mosolygó, vékoynycomú, csak hastájékon gömbölyödő kismamának...

  • 2008.06.11 14:16:26Hűbele

    "Azt már ne is említsük, hogy hány nő van, aki sok-sok éven át próbálkozik és nem jön össze. Mit adnának azok azért, hogy ők érezzék most magukat ilyen szarul. ... Ott a nőtől biztos senki nem hallotta a terhessége alatt, hogy neki most milyen szar és mennyi baja van."



    Aha. Ezt a logikát követve, mit panaszkodik az, akinek nem lehet gyereke, akármilyen procedúra után sem. Vannak rosszabb sorsú emberek is a Földön, akik éheznek, nyomorognak, nyomorékon élnek stb. Aki mondjuk taposóaknára lépett kisgyerekként, és egész életében nyomorog, éhezik, gyerekként rendzseresen megerőszakolják, a túlésésért küzd, stb. attól biztos nem hallod azt, hogy még az is milyen szar, hogy mondjuk nem lehet gyereke.



    Hülye érvelés, de bocs, így hangzik a te logikád alapján. Kicsit több empátia tán nem ártana mások problémái iránt:-)

  • 2008.06.11 14:20:08andie

    Katarina:

    ja, az más! :-DDDDD

  • 2008.06.11 14:27:11andie

    Hübele:

    szerintem ez az érvelés inkább arra vonatkozik, hogy az ember néha elfelejti, milyen szerencsés, milyen jó élete van, és elfelejt pozitívnak lenni.

    meg hát vannak, a "jó dolgában azt se tudja min rinyáljon" típusú megnyilvánulások is. :-)



    azt hiszem néha túl szigorúak vagyunk egymással is, oda-vissza.

  • 2008.06.11 14:43:42chaya

    Hübele, szerintem olvasd el még párszor amit írtam, mert a kommented alapján úgy gondolom, hogy tökéletesen félreértetted. Mint ahogy az a kedves kommentelő is, aki a tojásleves példáját hozta fel.

    És a könyvben egyik lombikos nő se panaszkodott azért, hogy nem alszik a gyerek éjszakánként vagy hogy kórházban kelllett töltenie a terhessége sok-sok hónapját. Mindegyik csak a boldogságáról mesélt.

    Lehet, hogy azok tudják igazán értékelni a boldogságot (adott esetben itt a gyereküket), akik megküzdöttek érte? Imádom, hogy végre babám lesz (bár még fél évet minimum várni kell rá :-) ) és semmi más hülyeség nem érdekel.

  • 2008.06.11 14:53:47chaya

    nagyon megható írások voltak a könyvben és sokszor nehéz volt visszatartani a sírást. (de azért sikerült, biztos az empátia hiánya miatt :-))

  • 2008.06.11 14:56:11Hűbele

    "azt hiszem néha túl szigorúak vagyunk egymással is, oda-vissza."

    andie, erre bólogatok:-)



    chaya: "És a könyvben egyik lombikos nő se panaszkodott azért, hogy nem alszik a gyerek éjszakánként vagy hogy kórházban kelllett töltenie a terhessége sok-sok hónapját. Mindegyik csak a boldogságáról mesélt." Persze, mert ez az elvárás. Az az EMBER, aki azt mondja, hogy SOHA nincs szar napja/ pillanata, az nem mond igazat, vagy a feledés jótékony homálya segít neki:-)



    Azt meg senki ne mondja, hogy ha mondjuk már 3 napja kirókázza a belét is, hogy nem érzi magát szarul. Attól még baromira lehet örülni a babának, a kettő nem zárja ám ki egymást. Aki néha nyavajog, az is imádhatja a babát:-)



    "Lehet, hogy azok tudják igazán értékelni a boldogságot (adott esetben itt a gyereküket), akik megküzdöttek érte?" Ezt én is így gondolom. Illetve azok talán tudatosabban állnak a dolgokhoz.

  • 2008.06.11 14:56:54chaya

    És már nagyon-nagyon várom, hogy akkora hasam legyen, hogy mások is lássák rajtam!

  • 2008.06.11 15:01:37chaya

    És a terhesség elején végig azt vártam, hogy legyen már végre hányingerem, mert ugye mindenhol azt írták, hogy akik hánynak, azok jóval kisebb arányban vetélnek el. Aztán mikor először volt hányingerem, nagyon boldog voltam. Viszont nagyon szerencsésnek is tartom magam, mert valahogy mégis kimaradtak a hányások.

  • 2008.06.11 15:04:34Hűbele

    Chaya, a terhesség elején még én is vágytam a hányingerre... Fogalmazzunk úgy, hogy azóta viszont árnyaltabban látom a kérdést;-)

  • 2008.06.11 15:05:30andie

    Egyébként most, hogy egy gyerekkori barátnőm is babát várt (vár, pedig már jönnie kéne!) valahogy azt vettem észre, hogy a kínokat is lehet humorral előadni.

    Én tényleg csak kuncogtam, mikor előadta, hogy az első 2 hónapban reggel-délben-este hányt, mert viccesen adta elő, meg hogy hajnal 5-kor felébredt, hogy éhes, és kómásan tapogatózótt a hűtőben.



    remélem ez nem az empátia hiánya részemről :-)))

    ugya már a nővérem kínjain is csak röhögtem, tiszta renitens vagyok :-)



    ja, ezért imádtam Fable: Apád anyád ide lőjön című könyvét, na ott vannak kismamik dögivel, meg szülés, meg kínok, és mégis csak röhögtem, és röhögtem



    remélem majd a saját kínjaimon is így tudok röhögni

  • 2008.06.11 15:09:00Katarina

    További kellemes fórumozást kívánok mindenkinek, most rohanok az oviba a két kis manómért, akik a nehéz várandósság, rengeteg egyéb probléma mellett is a legnagyobb csodát és ajándékot jelentik az életemben. És csakis ez számít!

  • 2008.06.11 17:19:38andie

    Dexterke: megtudhatunk valamit Simon Daniról? Legalább azt, hogy hány éves. Szőke? :-)

  • 2008.06.11 17:50:35dexterke

    Nem szőke, hanem barna, es megnéztem az iwiwen, 79-es. Stimmel?

  • 2008.06.11 18:42:13Ronja

    Chaya, Te hany hetes vagy?

  • 2008.06.11 18:42:40andie

    Na, én is megnéztem iwiw-en, és bebarnult, de 81-es. Azért köszi! :-)

  • 2008.06.11 19:17:34Diandra

    Subbantósdi:

    Teljesen egyetértek veled! Én (mi) még elég messze vagyunk a gyerekvállalástól, ha egyáltalán egyszer rászánom magam. DE! megszállott Poronty-olvasó vagyok. Azt kell, hogy mondjam, hogy ha valaha gyerekszülésre adom a fejem, akkor azt Nektek is köszönhetem, mert itt végre nem a rózsaszín ködfelhősdit hangoztatjátok (az túl szép, hogy igaz legyen), hanem világosan, nyíltan elmondjátok, hogy nem minden fenékig tejfel. Pont ez a realitás és hozzállás kell nekem. Ja, és magamat ismerve (nyilván tapasztalat nélkül), hasonlóan fogom átélni a terhességet, mint dexterke.

  • 2008.06.11 20:42:20verkaverka

    Legendasan boldog vagyok miota gyerekem van, a ferjem szerint folyton vigyorgok. De nem vagyok hajlando ugy csinalni mintha csak konnyu es szep es rozsaszin lenne. Mint ahogy a legjobb baratnom se csinalt ugy. Lombikos gyerekkel. Nekem eleg nehez bemagyarazni hogy lombikosek mindig csak mosolyognak, harom darab lombikos van a legszukebb barati koromben. Boldogok. Es nyafognak a nyafognivalokon. :) Emberek.

  • 2008.06.12 07:47:50Damsel in distress

    En is borzalmasnak eltem meg a terhessegemet, habar nem volt kilenc honap. Heteken, honapokon at egy korhazi agyon rettegni attol, hogy elvesztem a kisbabamat, mikozben allandoan cserelodnek a szobatarsaim, mert nem voltak annyira szerencsesek, mert en, szamomra borzalmas elmeny volt.

  • 2008.06.12 08:20:29Pandita

    Jó lenne néha a második gyerekkel kezdeni eleve, nem igaz? :) Nekem ezt mondta egy ismerősöm, és aztán azt, hogy mégse, mert még a saját két terhességét se tudta összehasonlítani se, mert semmi hasonlóságot nem talált bennük, egyedül csak azt, hogy mindkettőt terhességnek hívták, és gyerek lett belőle.

    Nekem ikerterhesség volt, amúgy nem vagyok egy síró-pityogó idegbeteg némber, de terhesen nekem minden volt, lementem volna a térképről a kovászos uborkáért, házi savanyúságért, némely ételeknek (pl. töltött káposzta, olaszos kaják - normál esetben mindkettőt szeretem) már a szagával ki lehetett űzni a világból, elsírtam magam attól, hogy milyen szépen csicseregnek a madarak, meghatódtam a leglaposabb sztorijú béna délutáni szappanoperától, máskor meg annyira röhögtem valami abszurd akciófilm-jeleneten, hogy majdnem összepisiltem magam. Még én magam se tudtam eligazodni rajtam. Szerencsére család többsége toleráns volt. Aki nem, vagy csak úgy nézett ki, mintha nem volna elég toleráns - jöttek a "nem vagy te beteg, csak terhes!" dumákkal, nézetem szerint nagyképűen -, azt meg tudtam volna tépni. Tisztára ámokfutó voltam, de többségében elmondható, hogy élveztem az állapotot, még a hülye kis meghatódások is jók voltak, csak okádni utáltam nagyon, dehát azt ki szeret..?

    A babáim pedig gyönyörűek lettek - eszembe nem jutna, hogy ezt nem kellett volna :)

  • 2008.06.12 13:14:06mimama

    Abszolút nem Subbantósdi ellen vagy undokoskodásból, de ezekről a "terhesen is, nyugodtan" gyógyszerektől mindig libabőrös lesz a hátam, mert a pont terhesek hányingerét csillapítani ajánlott Contergan-sztori jut eszembe róla, úgy ötven évvel ezelőttről :( Jaj.

    Azért, ha kibírják a Simondanik a mélyrepüléseinket, akkor inkább ne szedjünk semmilyen nyugtatót terhesen. Sajna erre a természetes alapanyag sem garancia, a füvesasszonyok elvileg a vetélés előidézésében is segédkeztek. Na jó, messzire mentem, leállok.

  • 2008.06.12 13:33:43mimama

    Hű, viszont anyany szülés előtt is teljesen jól látja: a császár utána piszkosul fáj, és ép ésszel nem foghatom fel, miért választják a celebek azt a hagyományos szülés helyett, bár sajna azt én se próbáltam. Méghogy megúszós, méghogy könnyű kis császár...sejtelmük sincs, akik ilyeneket mondanak.

    Hasznos viszont, hogy a kis eredmény már ott szuszog az ember mellett, mire fáj, szóval a pszichés fájdalomcsillapítás megoldott. :))

  • 2008.06.12 13:57:01monsterwoman1

    mimama!

    Én is úgy vélekedtem császár után, hülye, aki azt mondja, hogy ez milyen jó. Fájt, rossz volt, mikor kihúzták a csövet a sebből, stb.

    Aztán később szültem hüvelyi úton, és akkor voltak olyan pillanatok, mikor azt gondoltam, inkább vennék ki belőlem a gyereket. Ráadásul utána hetekig ülni sem tudtam a gátsebtől, meg az aranyértől.

    Fizikailag az én tapasztalatom szerint sokkal rosszabb a normál szülés, de ha lehetőségem volna, mégis újra arra szavaznék.

    Abban pedig teljesen egyetértek, fölösleges ilyenekkel überelnünk egymást. Ostoba dolog azzal dicsekedni, hogy bebeee, nekem százszor nehezebb volt, mint neked.

  • 2008.06.12 14:04:54Lolababa

    Szerintem nem igaz, hogy fáj cászár után annyira!!

    én úgy szültem,bennem nem voltak csövek,másnap magamtól felültem,tudtam jönni-menni!

    megúsztam a gátsebet,aranyeret...

    Mondjuk én világéletemben tornáztam,erős a hasizmom, lehet azért is regenerálódtam olyan könnyen!!

    Én a császáros szülésre szavazok!Én úgy is akartam szülni!

  • 2008.06.12 14:17:12Diablo6633

    Én nagyon szerettem volna rendesen szülni.

    Az első császár lett 4.5 kilós baba, egyszerű téraránytalanság és elakadt. Könnyen viseltem másnap felkeltem.

    A másodiknál eljutottunk a kitolásig, de közben iszonyúan fájt a hasam alul. Később kiderült, hogy kiszakadt az előző varrat, így toltak azonnal a műtőbe, hogy összevarrják.

    Így mindenhol fájtam, és másnapra sokkal kevésbé éreztem a "császáros" fájdalmat mint az alsóbb régiókból sugárzót.

    Vagyis mindenképp a császár fájdalommentesebb, de ha előre kéne döntenem nem azt választanám.

    Mondjuk azt mondják a picinek kevésbé megterhelő a császáros születés, viszont a rendes szülés, bár nehezebb de megedzi.

    Szóval ha választhatnék nem a császárra voksolnék, de csakis a baba érdeke miatt. Viszont nekem már nincs választásom, a harmadik csak császár lehet.

  • 2008.06.12 16:17:514tissimo

    Na ugyehogyugye volt valami napkitörés hétfőn, vagy valami? Dettó ezt műveltem aznap, idegrángó-habzószájú terhes pics@ voltam...

  • 2008.06.12 17:45:32anyany

    na akkor ma mire fogjam? kicsit idegbeteg vagyok ma...

    talán a hidegfront???



  • 2008.06.12 21:34:51mimama

    Akkor ne izmozzak majd a másodiknál, hogy "megengedjék" hüvelyi úton? Mert ez a hegszétválás meg az aranyér, gondolom, nem a kedvcsináló volt ;)

    A dokim azzal riogat, hogy a második gyerekek még nagyobbak szoktak lenni, az én elsőm meg eleve négy kiló fölött volt...Tényleg nem tudom, sajnáljam-e, vagy sem, hogy nem tuszakoltam át a hüvelyemen, de ugyanezzel a gyerekkel ez már úgyse fog kiderülni :)

    A legjobban amúgy nem a fájdalomcsillapítás kockázata vagy az összenövések veszélye stb. zavar (az anya-gyerek kapcsolat károsodására vonatkozó meg a rossz érdekérvényesítő képességű gyerekkel kapcsolatos humbugoktól meg azért kapok röhögőgörcsöt, mert anno én is császárral születtem, és ezeknél semmi nem áll távolabb az igazságtól), hanem a TUDAT, hogy ezzel megszabták (nekem mások), hogy mennyi gyerekem lehet. Pedig valószínű amúgy se szülnék négyet, de hadd múljon már rajtam! Hülyeség, tudom.

    Amúgy jöttem-mentem én is, csak rohadtul fájt. Hasleszorító A..ta bugyi rulez!

  • 2008.06.12 21:58:25monsterwoman1

    mimama!

    Ez tök érdekes, mert nálam egyszer sem vizsgálták a hegvastagságot a 2. szülés előtt. És 4240gr-mal született a "picurka".

    A bátyja csak 3050 gr volt.

  • 2008.06.12 22:36:57dexterke

    De nem az a protokoll, hogy meg kell ultrahangozni a 36. hét körül, hogy mekkora a méhen a heg? és az alapján döntik el, hogy meg lehet-e próbálni rendesen vagy császár lesz? Nekem ezt mondta a dokim! Én is simán megpróbálnám, de Samu 4,3 volt, és ha a másodikok nagyobbak, hááát...

  • 2008.06.12 22:46:06Hűbele

    "a TUDAT, hogy ezzel megszabták (nekem mások), hogy mennyi gyerekem lehet. Pedig valószínű amúgy se szülnék négyet, de hadd múljon már rajtam! "



    Minama, ezt nem nagyon értem. Unokatesómnak 4 császárja volt, gond nélkül. Szerintem ez ma már nem probléma.

  • 2008.06.12 22:58:12cidre

    Nekem megnézték a 36. héten, akkor még jó volt, majd a 39. héten, akkor meg már nagyon vékony. Eredmény: második is császár. Állítólag "élőben" még annál is vékonyabb volt a heg, amit uh-on mért a doki, s egyébként a gyerek nyaka köré volt kétszer a köldökzsinór tekeredve.

    Szóval, azt hiszem, szerencsém volt, hogy nem próbálkoztam a "természetes úton", noha eredetileg azt akartam.

  • 2008.06.12 23:15:37monsterwoman1

    dexterke!

    Nem tudom mi a protokoll! Győrben nekem nem nézték. Habár a hasam óriási volt, és a dokik pedzegették, hogy biztonságosabb volna a műtét, én meg akartam próbálni a hüvely szülést. Burokrepesztés után 3 órával megvolt a bébi.

  • 2008.06.13 15:48:00ash

    mimama, az első kérdésem az volt, amikor kiderült, hogy császár lesz az első szülésem, hogy így hány gyereket lehet világra hozni a továbbiakban. a főorvos szerint ötöt biztos. úgyhogy nyugalom.

  • 2008.06.13 15:49:22ash

    mindazonáltal és is izmozni fogok, hogy a következő természetes legyen (bár ez is "természetes" volt és nagyon szép). a barátnőmnek épp nemrég sikerült egy ilyen prodzsekt minden gond nélkül. :)

  • 2008.06.17 22:43:45buborék

    Mindenkinek annyi baja van, az annyi bajnak is annyi baja van, hogy annyi baj legyen.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta