Mindig nehéz feladatnak tartottam leírni pár mondatban azt, amit egy könyv adhat nekünk, főleg úgy, hogy véletlenül se azt szajkózzuk, ami hátul, az ajánlójában olvasható. Mert hát mindenkinek más szórakoztató, más a hasznos és élvezetes! Szinetár Dóra Várandósnaplója jól indított nálam, mert amikor megfogtam, elöntött az a "jó könyv"- érzés. Persze ennek nincs még köze ahhoz, hogy mit is takar tartalmilag a mű, pusztán tapintás, szempászta után születik meg az első ítélet: Pont jó méretű, ízléses tervezésű, kellemes tapintású könyv, bármi lehet belőle. Aztán, ahogy lapozgattam, dúltak bennem az érzelmek. Elsősorban azért, mert a szerzőt határozottan kedvelem, dacára annak, hogy a musical világa nem áll hozzám közel, a művészetét azonban elismerem. S Szinetár Dóra, azon kevés művészeink közé tartozik véleményem szerint, aki nem akar sok lenni, ízléses,szimpatikus, egyszóval teljesen rendben van vele minden. Másrészt, a látszat ellenére utálok fikázni, mások munkájába belerondítani. Főleg azért, mert bizonyára én sem tudtam volna jobban megírni a könyvet, akkor meg minek is szót fecsérelni rá. De ha ezen a vezérvonalon indulok el, akkor azon is elgondolkodhatok, hogy más egyáltalán minek ír kismama naplót, s minek adja ki, ha tartalmában nem tesz hozzá a kismamanaplók műfajához.
A könyv hétről hétre halad a terhességgel, olyan témákat feldolgozva, ami a kismamákat foglalkoztatja. Emellett, s a könyv újdonságát azért ez jelenti, naplószerűen vezetheti anya végig a saját terhességének eseményeit is, bár szerintem a könyv olyan szép, hogy kár lenne összefirkálni. Akkor meg mit is csinálhatunk vele? Ha híres ember sorait olvasom, akkor azt azért teszem, hogy valami kis részt kaphassak belőle, róla olvashassak. Szinetár Dóra pedig, gondolom nem véletlenül, csak nagyon picit emelte meg azt a függönyt, ami mögé be szerettünk volna kukkantani. S mivel nem szülész-nőgyógyász, nem védőnő, és egyáltalán, szüléssel, terhességgel kapcsolatban egyáltalán nem szakember, csak nagyon általánosságban nyúlt a témákhoz. S pont ettől az általános hangvételtől maradt bennem az a nyomasztó érzés, hogy nem tudom, mit akart nekem adni ezzel az író. És hiányzik a vége, ami bizony nagy hiba. A kiadással ugyanis meg kellett volna várni az örömteli végkifejletet, Zorkát, nélküle a könyv farok nélküli kutya. S hiába van a művésznő a gömbölyödő pocakjával ezerféle csodálatos pózban lefotózva, a könyv gyermeki része hiányzik.
Olvashatunk epidurális érzéstelenítésről, császármetszésről, a kismama fészekrakó ösztönének kibontakozásáról, valamint megannyi szubjektív véleményről is, ami azért próbál illedelmes is maradni, s ettől talán egy kissé középszerű maradt. Szerencsére egy CD-t is kapunk a könyv mellé, ami 7 dalt tartalmaz, s végre az énekesnő saját pályán mutathatja meg, hogy nem véletlenül tudjuk, hogy ki is ő.
Arra jutottam végül, hogy ez a könyv elsősorban ajándéknak jó. Az első, aki kapta, maga Szinetár Dóra, mert ajándék volt, hogy ezt megírhatta. Nyilván mindannyian örömmel írnánk egy ilyen kismamanaplót, adhatnánk egy szeletet magunkból mindenkinek, főleg a gyerekeinknek, azonban ez keveseknek adatik meg. A Várandósnapló egyáltalán nem rossz, csak nehéz eldöntenünk, hogy mire is jó. A szemünk és a szívünk mindenesetre szereti a könyvet, s néha ez is elég.
Szinetár Dóra: Várandósnapló
2008. Alexandra kiadó, 5.990,-
