SZÜLŐSÉG

Tanácsok, amiktől falra mászunk

2008. május 29., csütörtök 10:00

Van az a mondás, hogy minek nekünk ellenség, amikor van családunk is. Nos, vannak olyan időszakok, amikor felettébb rá tudunk kattanni egy-egy családtagunkra, mondjuk az anyánkra. Ilyen a szülést követő bő egy vagy két évtized. Ki hinné, hogy a nagymamák nem csak ősz hajú, kedves nénik lehetnek? Pedig az ősz hajú, kedves nénik is osztják otthon a hasznos tanácsaikat, miután leporolták a gyereknevelési emlékeikről a harminc éves porcicát. Nem kell nekünk anyós sem, elég, ha csak hazamegyünk egy madártejre a gyerekkel, s máris idézhetünk alant mi is. „Jóindulatú nagymama” 10+1 pontban.


1, Biztosan éhes ez a gyerek, nem eszik eleget, tiszta csont és bőr!

2, Minek ez a sok új ruha, jó lesz a régi és a piacról hozott. Meg amit kötök neki.

3, Állandóan rángatjátok azokat a gyerekeket, maradnátok inkább otthon velük. Csak a program, meg a program…

4, Az orvosnak, lányom, mindig igaza van, amit mond, azt el kell fogadni. Egy orvos nem mondhat hülyeséget.

5, Nem adsz neki cukros teát ebben a melegben? Ha csak szoptatod, ki fog száradni ez a gyerek!

6, Miért nem öltözteted fel rendesen azt a gyereket, csak lógnak rajta azok a flancos ruhák! Mindig ez a divatozás..

7, Olyan keményen bántok ezzel a kis tündérrel! Hogy ő nem fogad szót? Rám bezzeg mindig hallgat, tönkreteszitek!

8, Fél éves a gyerek és még nem eszik semmit, csak szopik. Te, lányom, normális vagy?!

9, Miért ne ehetne egy kis csokit a gyerek?

10, Az örök klasszikus, a gyerekhez: Melyik nagymamát szereted jobban, na, melyiket?

+1! Minden, ami bezzeggel kezdődik és úgy végződik, hogy Az én időmben!

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2008.05.30 18:32:17Sue

    Nekem anyu azt mondta, hogy lehet, hogy pisilni sem fogok tudni. :))

  • 2008.05.30 18:50:56Magenta

    Szülés után állítólag előfordul. Szerencsére én nem ezt tapasztaltam.

  • 2008.05.30 19:10:11Pandi

    Wish



    Most olvastam, úgyhogy én is elküldeném a magam kis + hullámait, remélem, odaérnek.

  • 2008.05.30 19:20:09Pandi

    Monsterwoman1



    Azért tudtak valamit dédanyáink, én kaptam a sorstól egy hét haladékot - így utólag - visszérgyulladás formájában (a spinális "jótékony" hatása), melyet a kórházban töltöttünk a fiammal együtt.



    Amint hazaértem, nagymosás (a páromnak nem volt egy pár használható tiszta zoknija sem, de alsógatya se sok), aztán vasalás, aztán takarítás.:)

    Pedig császár után se könnyebb, de muszáj volt.



    Ja, és pluszban még szúrhattam is magam a visszérgyulladés miatt (anyu és a párom kategorikusan elzárkóztak az injekció beadásától:D).



    Persze kapálni nem kapáltam.:)

  • 2008.05.30 20:03:42csutkababa

    Anyós szövege...



    Nagyobbik lányom kb.2.5 éves volt.Anyósom látogatóba. Mi SOHA nem adtunk a gyereknek cukrot, tuggyátok, azt a selyemcukor, savanyúcukor,..broáf, de elvből soha.

    Anyós persze hoz.

    GYerek boldogan rábukik, cukorral a szájában járkál, és sasszemmel figyelem. Asztal mellett felnézett a csokor virágra, majd tikácsolt egyet, nyála elindult, elhaló hangon: anya, a torkomban...

    Én felugrom, egy másodperccel utána a gyerek fejjel lefelé lóg a kezemben, nyála tócsában a padlón, cukor végre jó helyre billent, gyerek szól, hogy lenyelte...

    A biztonság kedvéért még meghallgattam a tüdejét, mert az ördög em alszik.

    Vérnyomásom még ezer, mikor anyósom, aki az egszet végignézte felvont szemöldökkel imígyen szóla:

    - Most mit izgulsz, csak kicsit félrenyelt...





    ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ...

  • 2008.05.30 20:23:14anyatájger

    Magenta, Sue: elfelejtettem megemlíteni, hogy anyukám ezeket a "kedves" megjegyzéseket nem az első két hónapban mondta (szerencsére), hanem amikor már tényleg fittebb voltam. A kajálásos témakör pedig most lett a kedvence.



    Egyébként bátorkodtam őt megkérdezni, hogy amíg ő ilyen lelkiismeretesen gályázott, én merre voltam, mire közölte, hogy a járókában! Nem csoda, hogy csak másfél évesen tanultam meg járni, de ugyanekkor már beszéltem is :))

  • 2008.05.30 21:13:54wish73

    na, jóanyám ma délben telefonon kibökte, h ott ül a kékgolyóban, h az altatóorvossal beszéljen. hétfőn reggel teljes kipakolás( petefészek, méh). most azon drukkolok, h áttét ne legyen. és aztán onthatja az összes ötletét, amitől pár hónapja még rámordultam.

    és az előéletében egyetlen momentum nincs, amitől rizikócsoprtba tartozhatna. ennyit az egészséges életmódról és a rendszeres szűrésekről. több világ omlott össze bennem 1xre

  • 2008.05.30 21:21:52Fornit

    Jaj, Wish, minden oké lesz, innem is pozitív energiák mennek!!!

  • 2008.05.30 21:22:11Fornit

    Innen.

  • 2008.05.30 21:24:40csutkababa

    Wish



    sajnálom.

    Azt kívánom, hogy még soká-soká tudj rámordulni...

  • 2008.05.30 22:03:12Starlark

    Wish: mielőbbi felgyógyulást anyukádnak!

    És még sok morgolódást gyereknevelés ügyben.

  • 2008.05.30 22:04:09babó

    Wish



    sok erőt az egész családnak!

  • 2008.05.30 22:45:26Magenta

    wish, én is nagyon drukkolok!

  • 2008.05.30 23:23:27oreille

    Wish, drukk!!



    elgondolkodtam a saját anyámon, aki nem ad ugyan tanácsokat (csak hogy pihenjek, meg aludjak, hahaha :-), de nem is segít. Nem azért nem segít, mert nem akar, hanem mert nem tud. Mióta a gyerek megszületett (szept.), itt volt összesen 1,5-2 hónapot nálunk és azon kívül, hogy a gyereket sétálni vitte, meg néha elszaladt a boltba, semmire nem volt alkalmas. Viszont mindent, amit mégiscsak meg akart csinálni, részleteiben el kellett magyaráznom (mosógép bekapcsolása szinten vagyunk). Annyira kifárasztott, legutóbb meg is beszéltük ezt, hogy ez így nekem nem megy... mert vele még ezt is meg lehet beszélni... és most nem kerül szóba, hogy kijönne hozzánk...



    irtó fájdalmas, hogy az anyám, aki egyedül nevelt fel és a világon mindent meg tudott oldani, most ilyen "béna". pedig még nincs 60...



    anyósomat szerencsére ritkán látom, pedig 10 percre lakik tőlünk, ő magával van elfoglalva. annyit tud, hogy agyonparfümözve elegánsan megiszik a nappaliban egy üveg pezsgőt és elégedett azzal, ha ezzel párhuzamosan látja (nem érinti) a gyereket fél órára lefekvés előtt.



    ezeket végiggondolva és a kommentek nagy részét elolvasva nem is bánom annyira, hogy egyáltalán semmilyen segítségem nincs. mert van nyugalmam.

  • 2008.05.30 23:51:31verkaverka

    Ezzel most egyaltalan nem vitatkozni akarok, de nekem pont az a legnagyobb segitseg ha elviszik a gyereket setalni es azalatt en normal tempoban es ahogy jolesik csinalhatom a dolgaimat...

  • 2008.05.30 23:57:35conjunctio

    Az első gyerekem nagyon fiatalon szültem, mindkét nagymamának első unokája volt, osztották is rendesen, hogy mit hogy kell. Plusz a védőnő persze. Ugyan én csecsemőgondozó voltam szülés előtt, de azért igyekeztem mindenkire hallgatni.

    Addig, amíg az egyik nagymama elég durván le nem tolt azért, amit a másik javaslatára csináltam, plusz a másik letagadta, hogy ő mondta volna.

    Őszintén átgondolva alaposan belerondítottak azokba az első évekbe és sok örömöt elvettek tőlünk.



    A második gyerekkel mikor terhes lettem, már egy új házasságból, sokkal később, az új anyósnak meg az apósnak is voltak olyan beszólásaik, hogy hetekig nem bírtam megnyugodni (nagyon érzékeny terhes voltam). Akkor szóltunk nekik, amikor még annyira pici pötty volt, hogy a nőgyógyász alig találta meg bennem és anyósom azzal búcsúzott, hogy nehogy hiúságból összeszorítsam majd szegényt a hasamban valami szűk farmerral. Máig nem értem, hogy juthat valakinek ilyen baromság az eszébe és hogy feltételezhetett rólam ilyet. Apósom a táplálkozásomért aggódott, szerinte fel kellett volna keresnem egy "táplálkozástudományi szakembert", hogy mindent jól csinálok-e. gondoltam, küldök neki megnyugtatásul egy fotót, hogy nézze meg, milyen szép egészséges a székletem. Persze nem küldtem, de így legalább tudtam rajta nevetni.

    Teljesen be voltam tojva, hogy most előlről kezdődik majd velük, ami korábban a másik nagyszülőkkel volt.

    Aztán ahogy megszületett a kicsi, elvágták a hülyeséget. Látták, hogy sokkal jobban bánok a picivel, mint ők valaha el tudták képzelni, hogy bánni lehet egy gyerekkel és onnantól teljesen mások lettek. Sőt apósom még irigykedett is, hogy ő nem lehetett a mi gyerekünk, milyen jó lett volna neki :)

    Anyukám meg az eltelt évek alatt 180 fokot fordult, abszolút mindenben támogat, a legvadabb ötleteimben is, és csak dicséri a gyereket meg engem is. Mondjuk segíteni nem tud, de legalább lélekben támogat.



    Ami meg azt illeti, hogy én milyen anyós leszek, hát azt nehéz elképzelni, hogy ennyire kapitális ökörségeket tudjak kitalálni. Azt nem tudom, hogy meg tudnám-e csinálni, hogy ha otthon az unokák vmi teljesen más világban élnek, mint az enyém, kérésre azt reprodukáljam. Én sem kérem egyébként, hogy mások úgy bánjanak velük, mint én. Nyilván a tejallergiásnak ne adjanak tejet, ezt nem nehéz betartani, de azért nem lehet elvárni, hogy valaki a saját otthonában, 50-60-70 akárhány évesen játsszon el egy számára ismeretlen világot hitelesen és bakik nélkül.



    A beleszólás sztem azért más. A gyerekek most sem szeretik, ha beleszólok a dolgaikba, úgyhogy sztem meg leszek nevelve mire unokákra kerül a sor :)



    A "mondd meg anyádnak" vagy "anyád mindjárt összeszid bennünket" típusú beszólásokért meg szerintem a legtiszteletreméltóbb nagymama is megérdemelne egy sallert.

  • 2008.05.31 00:03:18oreille

    persze, nekem is segítség lenne, ha a maradék időben nem kellene még őt is "kiszolgálnom". a kávéfőzéstől a laptopom használatán át, az egyéb dolgok legapróbb részletekbe menő elmagyarázásáig (már mindent sokszor türelmesen elmondtam), értsd: kávéfőző, mosógép, mosogatógép, tévé távirányító stb. és ezek után a közös programok, étkezések előtt-alatt-után tolmácsolhatok. A gyereket pedig se etetni, se tisztába tenni és a babakocsiból kivenni nem... mert az a "csat" olyan komplikált. hm?

  • 2008.05.31 01:52:11eino.

    #

    2008.05.29 11:38:41 psyché



    masutt: szerintem mindketten tulreagaltatok a helyzetet. jobb lenne kibekülni vele, nem hiszem, hogy a ferjed jol erzi magat ebben a szituban. hosszu tavon egy ilyen szakitas megterheli a hazassagot. pont most valnak az ismeröseim, akiknel egy hasonlo összeveszes volt az anyossal. a ferj vegül nem birta ezt a ketteszakitottsagot. ez nem jelenti azt, hogy engedj az anyosodnak, es csinalj mindent ugy, ahogy te gondolod, de az iylen nagy összeveszesek nagy terhet jelenthetnek a kapcsolatnak.

    --------------



    Psziché, ez kissé nőklapja szerű vélemény. Azért a folyamatos rugdosást senkinek nem kell, sőt nem is szabad tűrnie. Másutt udvariasan, de jelezte, hogy ne tovább! Ahogy olvasom, a férje szereti és intelligens is, ezért helyesen méri fel, ki is valójában a hunyó.



    Volt anyós közölte, amikor terhes lettem, hogy ő már vigyázott 4 unokára, ő aztán több nyarát nem rontja el, a másik négy már végre nagy, innentől pihenni fog. Én csak néztem. Kisebb sokkot kaptam erre a durvaságra (akkor annak éltem meg), úgyhogy meg sem tudtam szólalni. Megjegyzem, nem vártam el, hogy egyszer is vigyázzon rá, ugyanis nem volt az a típus, akire normális ember szívesen rábíz egy gyereket (pl. többször volt olyan, hogy a forgalmas út+ 1 tó melletti házukból kimentek az 5-6 évesek, és csak jóval később figyeltek fel rájuk. Vicces történetként mesélték, hogy az egyik a tó partján lett meg... ).





    Na ja, de amikor bent voltam a kórházban és már megszületett a kicsike, a mama fiacskája közölte velem, hogy MEGBESZÉLTÉK anyucival, ha hazamentem a kórházból, 2 hétig beköltözik hozzánk, és ,,segíteni" fog. Indok: minden unokájánál így csinálta, sőt az egyik menye helyett 1 hónapig fürdetett. Rosszul lettem a gondolatra, hogy ezzel a rosszindulatú és felelőtlen szipirtyóval lennénk összezárva min. 2 hétig 53 nm2-en, ráadásul nem is fürdethetném a gyerekemet addig! Tehát ellentmondtam, pedig napokig győzködött az ex. Hajthatatlan voltam.



    Persze, amikor anyum főzött nekem madártejet, megkritizálta . Mert szerinte az híg, és ,,majd főzök én neked rendes madártejet" . Ja, pudingporral, hogy megálljon benne a kanál... De nem is ez a baj, hanem a szöveg hozzá. Egyszer fel is jött, diadalmas képpel hozta azt a szinte habarcs állagú trutymót, hogy na, ilyen a madártej! (Addig soha nem főzött a kedvemért. Akkor sem azért tette mondjuk, nem is ettem belőle. De persze jó kislány módjára megköszöntem.:/)



    Összesen 2 órát volt nálunk, amióta a gyerek megszületett , és ez egy alkalomat jelentett. De ezalatt számtalanszor beszólt, ide-oda pakolgatott, ,,tanácsokat adott" . Mivel pár nappal előtte jöttünk ki a kórházból, hát nem szóltam semmit. Azután mi mentünk kétszer, válás után viszont már soha többé, de ők sem kerestek (ők: após, anyós) minket. A gyereket sem.

    Így a legjobb, az én oldalamról rugalmas és fiatalos nagyszülei vannak. Persze nem minden rózsaszín, időnként jönnek onnan is kéretlen tanácsok, de ennyi belefér. Viszont a gyerek ott érezheti, hogy igenis fontos, és nem egy idióta hatalmi játszma eszköze.

  • 2008.05.31 09:14:25summarygloss

    "Minek az a sok játék, hát a fiaimnak egy autója volt, azzal is milyen szépen eljátszottak!"



    "Nyolc hónaposan nyugodtan adhatsz neki kis pörköltet galuskával, ledarálva! Majd én megfőzöm!"

  • 2008.05.31 09:31:31summarygloss

    Amúgy az anyós-dolog érdekes. Én azt hittem eddig, párom szülei normálisak. Imádták a gyereket, és a fenti pörkűttös beszólástól eltekintve semmi gáz nem volt velük, és ezt is inkább csak röhögve hárítottam. Viszont apósom segített a férjemnek az építkezésen, és összevesztek valami csövön, amitől apósomnak úgy elszállt az agya, hogy minősíthetetlen hangnemet engedett meg magának a fiával szemben. Konkrétan lekurvázott engem (hogy én hogy jutottam eszébe a csőről, rejtély), hogy az én nagyravágyásom miatt a férjem beledöglik a házunk építésébe, mert csak kihasználom őt. Ezek után anyósom felhívott engem, hogy beszéljem rá a férjem, hogy kérjen bocsánatot az apjától. Mondtam neki: azok után, amit apósom mondott rólam? Ne haragudjon, de soha.



    A férjem látni sem akarja őket, felőlem a Holdra is költözhetnek, szóval úgy fest, nálunk két nagyszülő mínusz. És mondom, eddig tök normálisan viselkedtek, hát eszerint csak színleg.

  • 2008.05.31 09:47:40Starlark

    Olvasom a kommenteket és gondolkozom...

    Anno az én szüleim elváltak, mégis az apai nagyapám fantasztikus nagyapa volt imádtam, és a nagyimnak is sokat köszönhetek. Hálisten nem lett a válásból két nagyszülő minusz.



    Most belegondolok az én törpémnek az apai nagyszülei 5 óra autózásra laknak ráadásul anyósom beteg. Most még a szülés előtt lejönnek hozzánk, nem az első napokban akarnak lábatlankodni. Anyámmal eddig no problem, sőt talán mióta elköltöztünk otthonról jobb a kapcsolat mint vha. Elég modern szerintem nem lesz vele gond :) Apám más tészta de azt hosszú lenne ecsetelni. Hozzá sűrűn nem fog menni az unoka az biztos nélkülem meg soha az is biztos.



    Ha 1 év múlva lesz egy hasonló post majd leírom mi realizálódott :)

  • 2008.05.31 09:51:12psyché

    eino: nekem tovabbra is az a velemenyem, hogy jobbnem összeveszni az anyosunkkal/aposunkkal, es jobb kerülni a veszekedeseket. en azt gondolom, hogy ilyenkor a ferjünknek kell szolni, ha vmi bajunk van, hogy ö beszelje meg a szüleivel es nem nekünk kell megoldani a kerdest. legalabbis ez lenne az idealis. ez nem jelenti azt, hogy neked, vagy masuttnak akkor az adott szituban nem volt igaza. egyszerüen csak kepzeld el, ha a te apaddal/anyukaddal hasonloan viselkedne a ferjed. mit ereznel? melyik partjara alljal? szerintem erdemes az ilyen problemat kikerülni, mert nem jo valasztas ele allitani a parunkat: vagy en, vagy a szüleid. szerintem ez hatranyos egy kapcsolatra. ebben nem volt semmi rosszindulat a reszemröl. masutt sem vette annak, amit irtam. amugy pl summarygloss esete elegge durva. itt valoban nem alkalmazhato mar ez a modszer. igaz itt egy kicsit mashogy is törtentek a dolgok. itt a szülök allitottak a fiukat valasztas ele.

    megjegyzem en sem jövök ki jol az anyosommal/aposommal. anyosommal ha lehet nem is beszelek. aposommal (elvaltak) viszont elegge jol kezeljük a helyzetet. egyikünk sem akarja kellemetlen helyzetbe hozni a masikat es odafigyelünk erre nagyon.

  • 2008.05.31 09:51:56psyché

    szerintem fura ez az apos/anyos viszony. nem ertem maig sem, hogy miert van benne mindig vmi elutasitas.

  • 2008.05.31 10:26:28Sanima

    Starlak, amit a szüleidről írtál....



    Te én vagy?Vagy én Te vagyok?

  • 2008.05.31 12:52:43Anura

    Anyós:

    "Amikor csuklik, akkor fázik."

    "A gyerekeim 10 percig szophattak, utána 20 perc büfi volt. És háromóránként."

    "Túl van etetve ez a gyerek." (A fiam 2 hónapos, koraszülött, nincs még 5 kg).

    "Ne hagyd sokáig a cicin, mert csak cumizgat olyankor, kiáztatja a bimbót."

    "A fiamék mindig kaptak teát/almalevet is."



    Anyám:

    "A gyerek azért sír, mert nem éhes."

    "Nem kell túletetni, annyit eszik, amennyire szüksége van."

    "Azért fáj a hasa, mert köménymagteától(attól valóban)/frontérzékeny/túl sokat evett/fáradt, mert túl sokat foglalkoztál vele/hideg van, meleg van/aktivitás kell neki/biztos ebben az időpontban érezte magát rosszul a pocakban."

    "Teát kéne itatni vele, kiszárad, te ilyenkor már régen cuppogtál a paradicsomlére."



    És, ahogy másuttnál is olvastam, totális hülyegyereknek éreztem én is magam a saját fiammal, hogy mindent rosszul csinálok, nem értek hozzá, nem tudom mit hogy kell.



    A legjobb: ismerik a hozzáállásomat a csak anyatejről, mire egyik délutáni alvásom után anyám bejön, mondja, hogy hát sírt a gyerek a babakocsiban, mire ő bejött, cumit bevizezett, belemártotta a cukorba, benyomta a gyerek szájába, úgy aludt utána, mint a bunda!

    Alig tértem észhez. Aztán közölték, hogy vicc volt, még a pálinkába áztatott cumin gondolkoztak, hogy elsütik nekem.

    Régen ilyesmikkel kényeztették a csecsemőket. :)

  • 2008.05.31 14:01:48emma

    summarygloss



    Engem a saját anyám kurvázott le, majd mikor szoltak neki az ismerősök, hogy meglett az unoka, könnyedén megjegyezte, hogy " ott rohadjon meg a lányom, a kölkével együtt"

    Ennek már 3 éve, és előtte sem beszéltünk már évek óta.

    Az anyósék meg azt állítják, hogy a fiam, nem a páromé, és így nem is segítenek, hiszen "idegen a gyerek"

    Így nekem nem ad, és nem is adott senki tanácsot, bár néha igazán szükségem lett volna rá, még ha hülyeség is .

  • 2008.05.31 14:22:42Sue

    Emma, ilyet nem hallottam még az életben, de nagyon sajnálom, hogy mindkét oldalról így támadnak. Én ilyet anyától nem hallottam még! :((( A helyedben viszont egy dolognak örülnék: ilyen emberek jelenléte legalább nem rontja el a gyerekedet.

  • 2008.05.31 14:23:46Matykoka

    gyerekággyal kapcs: amikor megszültem 2006 áprilisában a fiamat (4040 gramm), a szülésznő megkérdezte, hogy vigyenek-e a szobába, vagy gyalog osonok.

    Hát gyalog mentem.

    De amikor pár perccel később kértem az egyik nővérkétől betétet és azt találta mondani, hogy: messze van a nővérszoba anyuka? Én azt találtam, mondani: ezt a luxust hadd engedjem meg magamnak, mert két órája szültem egy 4 kilós gyereket.

    Erre hozott betétet.:-)

  • 2008.05.31 14:31:34summarygloss

    Emma, sajnálom, most, hogy így támadnak, el tudom képzelni, milyen rossz neked.



    De miért gondolják, hogy mástól van? Ilyet csak rosszindulatból feltételez valaki, amikor kell egy ürügy.

  • 2008.05.31 14:34:59Sue

    Summarygloss, ez annyira tipikus néhány fiús anyánál, mert féltékenyek arra, hogy a meny tölti be a szerepüket és kreálnak maguknak ilyen álhíreket, hogy minden oldalról keresztbe tudjanak tenni neki. Rengeteg ilyenről hallottam már, de olyanról nem, hogy vki a saját gyerekével így bánik, mert azok ált. nem nevelik fel azt, akit nem szeretnek...

  • 2008.05.31 14:42:53emma

    Tudjátok, én is ezzel vígasztalom magam, hogy legalább nincsenek a fiam közelébe, és nem tudják megrontani, az állanó gyűlöletükkel.

    Csak az a furcsa, hogy mi haza szoktunk menni a volt szomszédomékhoz, akik, olyanok mintha a szüleim lennének, és anyám azt hiszi, hogy nem látjuk amikor lesekedik utánunk, pedig majd kiesik az ablakon, olyan kíváncsi.

    Anyósomék meg váltig állítják, hogy amikor a párom elment regelente dolgozni, már a sarkon várt a pasim, hogy eggyütt legyünk. Igaz, hogy ezt egyik szomszédom sem látta, az a lényeg hogy ők tudják .

  • 2008.05.31 14:51:43Sue

    Emma, annál nincs rosszabb, ha valakit alaptalanul vádolnak, de ilyen témában el sem tudom képzelni, hogy neked ez mennyire rosszul eshet és ráadásul 2 oldalról. Mindesetre az tényleg jobb, hogyha már ilyen "kedvesek", akkor nincsenek ott és nem fordítják a gyereket ellened.

  • 2008.05.31 14:59:31Cica7

    summarygloss

    Nem semmi a Te történeted!:((



    Nálunk az anyósékkal való kapcsolat és barátság a pénzen borult, egész konkrétan azon, hogy én mit hoztam ebbe a házasságba.

    Ezt egyszer már egy másik posztban le is írtam.

    Nekem ez már második házasságom, volt egy lakásom, a férjem odaköltözött hozzánk, ő egyébként nem kapott lakást tőlük, se pénzt.

    (pedig jómódúak!)

    A bomba akkor robbant, amikor nagyobb lakást vettünk, lakásomat eladva annak az árából.

    Ők abba egy fillért nem adva, anyós elkezdett ordítozni, hogy mit képzelek én , milyen szemét és hálátlan ember vagyok, mert igazán a fele rész legyen már a férjemre iratva!

    Hálából, hogy befogadtak a családba és kisgyerekkel, elváltan nem mindenkinek adatik meg, hogy elfogadják az új anyósék!

    Teljesen kiborult a bili, óriási cirkusz lett ebből, az lett a vége, hogy a saját fia úgy elküldte, hogy nem akarja többé látni!

    Ugyanis a férjem eddig bírta az anyja évekig tartó áskálódását ellenem, mert semmiképp nem akarta, hogy bekerüljek a családba!

    Ez három éve történt..

    Az unokájuk azóta másfél éves, de anyós még nem is látta, mondjuk nem is próbálta megnézni, még sétáltatás közben sem próbált erre sunnyogni, hogy ő mennyire meg akarja nézni.

    Időnként kap fényképet....:))

  • 2008.05.31 19:50:56verkaverka

    Hu azert ez sulyos. Megis miert ne kene befogadni az embernek a fia valasztottjat csak mert annak van mar gyereke?????? Oruljenek hogy olyat hoz a hazhoz aki hajlando (unokat) szulni. Dobbenetes mik vannak.

  • 2008.05.31 20:22:48cseresznye

    Hát, én is döbbentem itt nagyokat...



    Ahogy tegnap egy belvárosi játszótéren egy fiatal anyukán. Elküldték a 4 év körüli gyereket a kisboltba üdítőért meg chipséert(!). Majd mikor visszajött: "Ezt hoztad, te geci bazdmeg, dögölj meg, dögölj meg!..." és ezt még percekig.



    Bocs, kicsit off volt, de nagyon megrázott.



    Aki képes azt mondani a gyerekének, hogy dögöljön meg, az nem tudom, mire nem képes.

  • 2008.05.31 22:13:08míramira

    Mikor hazavittük a babánkat,a párom megfőzött,időre jödt értünk még meleg volt a leves,a a többit gyors befejezte amíg én lerendeztem a bébit.

    Leültünk enni.Még meg is jegyeztem milyen tündér a lányunk hogy elvan otthon hááát akkor együnk.

    Ettem volna ,de ő is.cicire teszem eszik,elalszik.megyek enni,ennék sír.Én is.

    Akkor kopogott anyám.Mikor meglátta hogy ebédelünk,megkérdezte nem-e zavar,majd bejött és megkérdezte miben segíthet.Ettem és ő dajkálta a kislányt.

    Mikor bementünk a szobába ,kínáltam hogy egyen,de nem kért.

    15-20 percig maradt aztán ment.

    Azóta sem szólt bele soha mit hogyan csinálok.

    Ha sétálunk,halkan megkérdi tőlem vehete fagyit stb... a kislánynak,csak aztán kérdi tőle.Lehet hogy bosszantja a lányom néha de ha én igazat adok neki akkor sem szól.amíg én nem kérdezek nem szól bele.Ha volt is konfliktus köztem és a férjem közt,hozzá mentem haza,másnapra megbeszéltük a dolgot aludtunk rá.Amíg nem meséltem nem faggatott.Sőt azt mondta külön aludtunk eggyet.Na és?????

    Azzal köszönt el hogy ez az ajtó mindig nyitva áll előtted éjjel nappal.

    A páromat is szívesen meg hallgatja,sosem hallotta vissza mit beszéltek.

  • 2008.05.31 22:17:05míramira

    Én 11.30-kor szültem és 16.00-kor letisztázva át öltözve vártam a babát.

    Pisilni muszály még a szülőszobán Pécsen ,ha nem megy akkor katéterrel segítenek.

  • 2008.05.31 23:20:40babó

    "Azzal köszönt el hogy ez az ajtó mindig nyitva áll előtted éjjel nappal."



    na ez az, amiben én is biztos vagyok a szüleimmel kepcsolatban (bár nem mondták, de tudom). és elnézve a lányomat, mit tehetne, hogy bezárjam előtte az ajtót???



    nem ez az elfogadás lenne a természetes? :((

  • 2008.06.01 12:07:03míramira

    De igen ez a normális!!!



    és elnézve a lányomat, mit tehetne, hogy bezárjam előtte az ajtót???

    Hát ezt én sem tudom.

  • 2008.06.01 12:32:37Boci6

    Az én Ancim sajnos már nem tud "beleszólni" mit hogy csináljak pedig nagyon szeretném. Ugyanaz a műtét mint wish mamájának, pedig ő se hanyagolta el magát és a szűréseket..

    Úgyhogy én csak azt tudom mondani, akinek van még vkije, aki beleszól az életébe, az becsülje meg, mert hirtelen arra ébred, már nincs kivel vitatkozni, pedig akkor már szeretne..:(

    Témához visszatérve: az én anyósom jó messze van, szerencsére (én jobban tolerálom az öregjányt, mint saját fia) és felnevelt 4 gyereket, mindezek ellenére megfogni se meri a fiamat.8-O

  • 2008.06.01 18:57:50anita22

    Sziasztok!



    Igaz nekem még nincs gyermekem, de az anyósom már kimutatta a foga fehérét.

    Van neki egy 9 éves fia és a nagy lányával(19 éves, terhes) próbáltuk volna egy kicsit nevelni, nem pedig elkapatni ahogy az anyja teszi. A válasz: "Majd a saját gyerekeiteket nevelhetitek úgy ahogy akarjátok, ő az én gyerekem hadd neveljem úgy ahogy én akarom."

    Na kíváncsi leszek, hogy amikor majd nekem is lesz gyerekem akkor bele akar-e szólni! Ha igen akkor lesz mivel visszavágni! Mert ezt amíg élek nem fogom neki elfelejteni!

    Egyébként oké adjon tanácsot, majd eldöntöm, hogy elfogadom vagy sem, mivel én leszek az anyja gondolom csak tudni fogom mi a jó a babának!

    Bár már nem kell sokat várni, hogy kiderüljön milyen nagymama lesz, mert a lánya december környékén fog elméletileg szülni, de majd még kiderül!

    Tudom idegesítő a sok tanács, de meghallgatni meg lehet, azt úgysem látják, hogy megfogadtad-e, mert nem laknak veletek. Szerintem! De hát tapasztalatom még nincs, tehát ez csak gondolat!

  • 2008.06.01 19:54:41Cyr

    anita22:

    Anyósodnak sztem igaza volt... Ha elkapatja a saját gyerekét, hadd tegye, ő van vele 24 órában, - viseli a következményeit - nem te, vagy a lánya. Ebben a szituban te voltál a kibic akár tetszik, akár nem.

    Az meg, hogy ő milyen nagymama lesz, ettől a dologtól teljesen független. De ahogy olvasom, te már eldöntötted, hogy jó nem lehet és valószínűleg nem ez volt az egyetlen konfliktusforrás köztetek.

  • 2008.06.01 20:39:16Magenta

    anita22:

    Cyr hozzászólása teljesen igaz.

    Ez esetben inkább Te mutattad ki a fogad fehérét...

  • 2008.06.02 15:18:55míramira

    Tényleg nem tudsz mit tenni,mert azt a kiskölköt sosem fogja engedni neked hogy "neveld".

    De tudod nem is baj ez hidd el..

    Te sem fogod neki engedni.



    Nem ide való.

    a lányom nincs megkeresztelve 1 azért mert majd maga döntsön mit szeretne.

    2 azért nem kereszteltetek hogy elvigyék sétálni,meg karácsonyra kapjon valami ajit.

    Nincs olyan ismim családtag aki jólenne keresztnek.Akire tudom hogy rábízhatom ha történik velünk valami.

    Bár akkor úgyis anya meg dédiékkel lenne.

  • 2008.06.03 15:31:54anita22

    Cyr!



    De igen én is egész nap vele vagyok ugyanúgy, mint az anyósom, kivéve amikor mindketten dolgozunk.

    Szerintem te sem nagyon tudnád elviselni azt a 9 éves gyereket amelyiknek minden második mondatában van valami csúnya szó(pl:faszom, kapd be, kurva stb.) Állandóan a Transformers-t, Én, a robot-ot egymásután kb. 3-szor. Úgy beszél a felnőttekkel, mintha csak a rabszolgái lennének.

    Szóval lehet, hogy bennem is van sok hiba, de szerintem az ő neveltetésében is van egy kis hiba!

    Igaz tényleg nem jó a kapcsolatom az anyósommal. Kb. 3 éve lakunk egy fedél alatt, de nem igazán beszélgettünk egymással.

    Ja egyébként nem csak nekem van bajom az anyósommal, külső szemlélőknek is van bajuk vele.

    Bár remélem ha sikerül elköltöznünk a párommal akkor megjavul a kapcsolatunk az anyósommal.

  • 2008.06.03 15:50:09cozumel

    Anita



    akkor sem nevelheted a gyereket, mert nem a Tied. Pont.



    Viszont NYUGODT SZIVVEL meg lehet mondani a gyereknek, akar az anyja elott is, hogy VELED igy nem beszelhet, mert nem turod, es nem vagy a cseledje.



    Mert nem vagy koteles ezt a hangnemet elturni.

    Es ez is PONT. :-)

  • 2008.06.03 15:54:04cantaloupe

    Cozumel,



    most nem ertek veled egyet. Ha pl. az ovono, tanarno vigyaz egesz nap a gyerekre, az sem "nevelheti" a gyerekeket, mert nem az ove?!



    Akire rabiznak egy gyereket, az ne csak arra legyen jo, hogy vigyazzon es jatsszon vele, hanem igenis, tanithatja viselkedni is.

  • 2008.06.03 16:02:02cozumel

    Nem, Cantaloupe, termeszetesen ha es amikor rabizzak a gyereket, akkor ove a felelosseg, ugyhogy ove a valasztas lehetosege is, milyen eszkozokkel birkozik meg a feladattal.



    De ne nevelje az anyos modszerei ellenebe, abbol ugyis csak konfliktus lesz. Inkabb ne vallalja a felvigyazast.



    Megmondom oszinten, en siman megmondanam anyosnak, hogy nem vagyok hajlando addig a gyerekkel foglalkozni, amig bizonyos dolgokrol el nem beszelget vele.

  • 2008.06.03 19:22:48cantaloupe

    Cozumel, ezzel ilyen formaban viszont mar egyetertek. :)

  • 2008.06.04 17:58:02anita22

    Sziasztok!



    Köszi a válaszotokat!

    Mostanában már nem is nagyon foglalkozom vele, mert még ha gyakorolni is akartam volna vele egy kis matekot, vagy valami mást, mert egy harmadikos srácra ráfér, még azt sem engedték! Mert szerintük a gyerek gyakorlás nélkül is kitűnő tanuló lesz. Erre a hét elején matek 2-es.

    Na jó leszállok erről a témáról, mert a végén kiderül, hogy tényleg én vagyok a hibás.

    Nektek valószínű nagyobb tapasztalatotok van, ezért hallgatok rátok.

    Nálam az a baj, hogy az anyósommal nem tudok normálisan elbeszélgetni, szerintem, ha elmondanám, hogy nekem mi bajom van a nevelési technikájával és más dolgokkal, akkor még ennyire sem szólna hozzám.

    Na jó többet nem írok!

    Mégegyszer köszi a véleményeteket!

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6

Blogok, amiket olvasunk

JEGYZETLAP Posztnyár szindróma

Ha csak sóhajtozunk, és utáljuk, hogy vége, egyre nyomorultabbul érezzük magunkat. Négy lépés, hogy a szeptembert is élvezni tudd!

STÍLER Netes szépségdilik: ezeknek ne dőlj be

Ha nem akarsz úgy kinézni, mint egy cirkuszból szabadult bohóc, ne a csodatévő appok képeinek higgy, hanem a tükörnek. Az ugyanis nem halványítja el a bőrhibákkal együtt a sminkedet is.

HOMÁR Fifikás, de bebukott parkolóteszt budán

Jó napot, miért büntetnek meg, ha még a fizetőövezet kezdetét jelző tábla előtt parkolok, a nem fizető zónában? Csak. Parkolócég, 12. kerületi módra.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta