SZÜLŐSÉG

A túlzott elvárások rombolják a kapcsolatot

2008. május 20., kedd 08:15

Nagyobbik lányom megszületése előtt – az első gyermeküket várók többségéhez hasonlóan – kedvelt időtöltésem volt a bőséges terhesirodalom böngészése, így aztán a kilenc hónap mind a kétszázvalahány napján pontosan, napra készen, grammra és centire tudtam, mit kell „tudnia” egy valamirevaló magzatnak, és az ultrahangleletekkel összevetve lelkesen elemeztem, hányadán is állunk.


De mi helyzet a gyermek megszületése után? Tisztában vagyunk-e a testi, lelki és szociális fejlődés legfontosabb állomásaival, melyek ismerete képessé tesz bennünket arra, hogy csak reális „elvárásokat” támasszunk az egyre okosodó és ügyesedő apróság elé, higgadtan és türelmesen kivárjuk azt az időt, amikor elég érett arra, amit kérünk és várunk tőle? Észrevesszük-e, ha valamilyen téren esetleg valóban nem úgy fejlődik, ahogy „elvárható” lenne, hogy időben közbeléphessünk?

Nem vagyunk könnyű helyzetben, hiszen egyrészt ott vannak a nagyszülők, akiknek régmúlt emlékeiben sokszor magunk is úgy élünk, mint akik mindenben megelőzték korukat és kortársaikat (pedig nem is), legyen szó akár az első „igazi” mosolyról, az első lépésekről, az első összefüggő mondatról, az első felismert betűről vagy az első, helyesen megoldott kétismeretlenes másodfokú egyenletről. Aztán persze ott vannak a játszótéri bezzeg-anyukák, akik különösen az elsőgyerekesként tudnak nekünk keserű perceket szerezni, amikor szemünk fénye legújabb „produkcióját” látva vagy hallva hűvös lenézéssel közlik, hogy az ő gyerekük ezt már egy-két-sok hónappal korábban és természetesen egyszer-kétszer-sokszor jobban csinálta. Nagy a kísértés, hogy magunkat hozzájuk, gyerekünket pedig az ő gyerekéhez mérjük, pedig a többnyire erősen túlzó beszámolók mögött nem áll más, mint a mi átlagos gyerekünkhöz hasonló másik átlagos gyerek, no meg egy jó adag rosszul értelmezett anyai presztízs.

Nagy tehát a kísértés, de a tét is óriási, hiszen a kutatások szerint a gyermek fejlődési szintjét figyelmen kívül hagyó, ennél fogva megalapozatlan szülői elvárások nemcsak az éppen formálódó szülő–gyermek kapcsolatot rombolják már a kezdet kezdetén, hanem örök nyomot hagyhatnak gyermekünk önértékelésében is. Jó tehát, ha ismerjük a fogódzókat, és tisztában vagyunk azzal is, hogy az okos könyvek által megadott átlagok nem hajszálra azonos értékekből, inkább sok-sok pozitív és negatív előjelű érték összegzéséből állnak elő. De valóban ismerjük-e a fogódzókat?

Egy most lezárult vizsgálat szerint az amerikai édesanyák korántsem állnak jól e téren. A Pediatric Academic Society közelmúltban lezajlott kongresszusán bemutatott felmérés keretében több mint 10 000 anyát kértek meg arra gyermekük kilenc hónapos korában, hogy válaszoljanak tizenegy kérdésre, melyek mindegyike egy-egy lényeges fejlődési állomásra vonatkozott (pl. „Elvárható-e egy egyéves gyermektől, hogy különbséget tegyen helyes és helytelen között?” vagy „Mikor érdemes elkezdeni a szobatisztaságra szoktatást?”). A kutatók nem hagyatkoztak csupán arra, hogy kérdéseikre hány helyes válasz született (hiszen ez csak azt igazolta, hogy nem hiányzik az ismeretek elméleti alapja), hanem videofelvételek segítségével elemezték a résztvevők viselkedését, miközben a szülők egy új képesség elsajátítására igyekeztek rávenni a gyermeküket. Emellett arra is kíváncsiak voltak, hogy a szülők milyen gyakran töltenek együtt „minőségi” időt gyermekükkel, amikor könyvet olvasnak, mesét mondanak vagy énekelnek.

Az eredmény a szakembereket is meglepte, hiszen az édesanyák egyharmada (legyünk tudományosak: egészen pontosan 31,2 százaléka) legfeljebb négy fejlődési mérföldkő hozzávetőleges időpontjával volt tisztában, ennél fogva nem is várható tőlük, hogy ezek figyelembe vételével ítéljék meg gyermekük fejlődési szintjét és fogalmazzák meg elvárásaikat. Az ilyen anyák többsége – de nem mindegyike! – a kevésbé iskolázott, illetve rosszabb anyagi helyzetben élők köréből került ki. A videofelvételek megtekintése alapján az is kiderült, hogy a normális gyermeki fejlődés állomásait nem ismerő anyák kevésbé élvezték a gyermekükkel együtt töltött időt, és kevésbé voltak kaphatók arra, hogy rendszeresen foglalkozzanak gyermekükkel.

Gyanítom, hogy egy ilyen felmérés nálunk is hasonló eredménnyel zárulna, pedig a normális mozgás- és beszédfejlődés várható és átlagos időpontja viszonylag jól körülírható, pontosabb határ húzható a „normális” és a „nem normális” között, így elvárásaink is jobban a gyerek fejlettségi szintjéhez és lelki alkatához igazodhatnak. Hosszú még az út azonban addig, amíg képesek leszünk akár a családi hagyományokat és elvárásokat is sárba tiporni azért, hogy humán érdeklődésű gyerekünket ne kényszerítsük az atomfizikus nagypapa nyomdokaiba, és hol vagyunk még attól, hogy felismerjük: kamaszgyerekünk az azonnali kitárulkozást vagy inkább a kivárást és csendes odabújást igényli, amikor egy fiú (vagy lány) először összetöri a szívét?
huhhh

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2008.05.20 12:57:03Cobold

    Ja, amúgy huhhh felvetése és a saját tapasztalataim alapján : terhes anyukák, sarokban a harmadik terhességről és szülésről szóló könyvvel!! Ha a nevelésről, kisgyerekről akartok olvasni, most tegyétek, mert később úgyis a babával fogtok foglalkozni.

  • 2008.05.20 13:03:34kiskati7

    Szerintem már akkor is sok gyereknek jobb lenne, ha a kedves szülő nem keverné össze azt, hogy mit akar a gyereke és mit akart volna a szülő maga az ő saját gyerekkorában.

  • 2008.05.20 13:10:53kiskati7

    Nálam anyukám kielégítetlen gyerekkori vágyai megvalósítása az én részemről-ez zajlott. Nevezetesen a zenei nevelés. Heti 2x45 perc szolfézs, és elvileg heti 2x30 perc hangszeres óra. Nos, a hangszer jól ment és a tanárom egy elszállt művészlélek volt, aminek az lett az eredménye, hogy heti 2x2 óra hangszeres foglalkozás után minden szombaton 9-13 óráig kamarazenéltünk. A négy óra alatt csak addig pihentünk, amíg lapoztunk a kottában. Az vitathatatlan, hogy kottaállványról lerepülő kottaelkapásban senki nem gyorsabb nálam, az is vitathatatlan, hogy a zeneiskolába járás nélkül nem járhattam volna fúvószenekarba ( amit nagyon szerettem ), de az is vitathatatlan, hogy teljesen megcsömörlöttem. Ahogy dolgozni kezdtem, abbahagytam a zenélést, a hangszerem nagyon rég nem volt a kezemben.

    Mindezt azért, mert anno anyukám szeretett volna zenét tanulni, de nem tehette.

  • 2008.05.20 15:18:51AncsiPancsi

    Én csak a férjem példáját látom magam előtt.

    Már általános iskolában kiderült,hogy tehetsége van a gitározáshoz.

    Minden vágya volt h zeneiskolában folytassa tovább.

    A szülők viszont nem tartották ezt rendes szakmának így ment ahova mondták.

    Azóta van egy saját verbuvált zenekara és önállóan fejleszti gitártudását,de legmélyén még mindig nem tudta megemészteni azt, hogy miért nem lehetett hivatásos gitárművész.

    Megfogadtuk mi a kisfiunk akaratát előtérbe helyezve fogunk dönteni.

    Én sosem paráztam nem olvastam könyveket.

    Tájékozott vagyok persze amennyire kell,szakmámból kifolyólag is.

    Megfogadtam csak az anyai ösztönömre hallgatok és bejött.

    Nem mondom azt h nem szorongtam néha.

    Én balkezes vagyok és nagyon nem szerettem volna ha a kisfiam is az lesz.

    Most már úgy néz ki nagy az esély rá.

    Végül is nem akkora gond,csak nem tudom a tanitó nénik most már elfogadóbbak-e egy balkezes gyerekkel szemben?

    Az én időmben érezhetően kiélezték ezt a "kis" különbséget.

    És hát ez megmaradt bennem.

  • 2008.05.20 16:00:07Subbantósdi

    AncsiPancsi: nálunk ilyen parát nem éreztem anyámnál, pedig Ő is balkezes, igaz, sokmindenben már kétkezes lett, mert jól átnevelték még anno az ötvenes években.

    Én jobbkezes lettem, de van egy barátnőm, aki balkezes és hát sokszor mondja, hogy nehéz ilyen tárgyakat találni, ami jól áll a kezében a dolgok elvégzéséhez, akár egy kisolló esetében is.

  • 2008.05.20 16:01:17Subbantósdi

    Anyámnál csak az poén, mikor terít mondjuk, hogy mindent fordítva terít én meg szépen visszacsinálom, szóval, jobb oldalra a kanál és a villa és bal oldalra a kés, Nála ez fordítva van és valahogy nem is ilyen sorrendben, egymásután, talán a kést különteszi a kanáltól és villától. :o)

  • 2008.05.20 16:08:19tanger

    A cikkhez: Az anyukákat gyerekük 9 hónapos korában kérdezték a különböző fejlődési állomásokról. Hát nem tudom... Mikor az enyém volt 9 hós, engem rohadtul nem érdekelt a szobatisztaság kérdése, persze olvastam sok mindent, de azért igazán "jól patkolt" abban voltam, hogy egy 8-10 hónapos gyerek általában hol tart a fejlődésben, a többi témakörben meg akkor méjedtem el rendesebben, amikor eljött az ideje.

  • 2008.05.20 16:13:53Vvuk

    párom is balkezes, de a kést és a villát úgy fogja ahogy a jobbkezesek. hát meg is látszik mert kvázi fordíva használja őket. amikor vág lefogja a kaját a késsel és a villával tépi :P

  • 2008.05.20 16:22:53Subbantósdi

    Vvuk: :o)

    tanger: ebben van valami, nagy általánosságban tudja az ember a dolgokat, de mikor készül egy gyerek vállalására, akkor kicsit pontosítani azért lehet.

  • 2008.05.20 20:39:32Felicitasz

    Ez elég értelmes:

    www.babaszoba.hu/services/todo



    Add meg a születési időt, és minden hónaphoz ott van az is, hogy "néhány baba" itt vagy ott tart, a "legtöbb baba" ezt vagy azt csinálja ekkor, "néhány baba" meg már ezzel, azzal próbálkozik.



    Akinek van beszédfejlődés kérdése, felteheti nekem (nyelvész vagyok, ez az egyik kiemelt területem). Amúgy meg érdemes arra figyelni, hogy minden normális gyerek valamiben előrébb, valamiben hátrébb van, mint a kortársai, a legtöbb dologban meg átlagos. Simán lehet, hogy egy kiskrapek hathónaposan ott tart finom koordinációból, ahol az átlag baba csak egyévesen tart, de közben az átlag baba már nyolcféle szótaggal gőgicsél, ő meg csak kettővel. Vagy mondjuk nagyon vicces Abigél bébinaplója (bocs, MM :-)) Az öthónapos (jól emlékeszem??) Abigélről az volt a nagy hír, hogy megfordult. Ez később volt, mint a táblázat. Most meg néhány hét alatt mászik ezerrel, igyekszik felállni, és ez meg korábban van, mint a táblázat. Van kampányszerű fejlődés szünetekkel, és van folyamatosabb, táblázatszerűbb fejlődés. Van baba, aki nyelvileg folyamatosan, táblázatszerűen fejlődik, mozgásban meg ugrásszerűen. Vagy fordítva. Még viccesebb, hogy egy gyereken belül ugyanaz a dolog is fejlődhet hol így, hol úgy, mondjuk újszülöttől féléves korig táblázatbaba, aztán nyolchónaposan a szülő már épp aggódni kezdene, mikor a gyerek egyszerre kezdi csinálni a héthónapos táblázatanyagot az egyévessel.



    Borzasztó nagy a szórás.



    Ja, és autizmust nehogymár internetről diagnosztizáljunk a saját gyerekünkön :-) Ekkora paramami senki ne legyen :-)



    Kézpreferencia: kétéves korig értelmetlen is foglalkozni vele. A legtöbb baba váltogatja a gyakrabban használt kezét, ha időnként heteken át minden érdekes tárgyért bal kézzel nyúl, és hiába teszed a jobb kezéhez, inkbb oldalra fordul és keresztbe átnyúl a tárgyért csakazértis bal kézzel, attól még egyáltalán nem biztos, hogy balkezes lesz.

  • 2008.05.20 20:55:49psyché

    Kezpreferencia: nagyobbik fiam 3 eves koraig jobb kezzel evett, mostanaban gyakran eszik viszont bal kezzel. Lehetseges, hogy meg balkezes lesz, vagy csak kiserletezget? Most 36 honapos egyebken. Amugy rajzolni utal es a finom motorikaja elegge fejletlen. Tud vki tippeket adni, hogy hogyan vegyem ra a rajzolasra? Festeni, ill. gyurmazni meg csak-csak hajlando, de az, hogy leüljön es rajzoljon vmit, amirol mesel is esetleg, az abszolut hianyzik nala. Mit lehet ilyen esetben csinalni?

  • 2008.05.20 21:36:11Felicitasz

    Földön rajzolni? Nagy kiterített csomagolópapír, gyerekre esőköpeny. És ujjal festeni, zsírkrétázni, ilyenek. Aztán ceruza. Aztán majd fokozatosan egyre kisebb felületen. De a ceruzás rajzokra alapvetően ráér még a fiad.

    Ha festeni hajlandó, akkor jó úton jártok :-)

  • 2008.05.20 21:53:46cozumel

    Psyche



    az enyemek 3 es fel evesek, nalunk is csak a gyurmazas es festes jatszik.

    Nehany hete a fiam elkezdett ceruzaval is rajzolni, es teljesen ledobbentem: 1-2 dolgot fel lehet ismerni ! :-)))

  • 2008.05.20 22:04:04míramira

    Pécsen van egy Üzlet ahol minden félét lehet kapni,kimondottan balkezeseknek.

  • 2008.05.20 22:10:58wish73

    Subbantósdi -"...Aztán meg az un. korai fejlesztők, ezek kikiáltják a gyerekről, hogy ennyi és annyi hónappal vannak lemaradva és hát hát lehet, hogy fogyatékosak és listát lobogtatva és felolvasva sorolják és sokkolják a szülőket, hogy ezt csinálja-e már, ezt nem csinálja és ezek alapján a gyerekek sajnos jó része szerintem kb. a debil kategóriában mozog..."

    a debil katgóriát (túl azon, h hivatalosan már nem használandó-enyhe ért. fogy.-nak mondjuk) nagyon alacsony szinten húzták meg. 70-es IQ alatt. pedig egy 70-80-90-es IQ-val elég elképzelhetetlen akár csak egy 4. osztályos szöveges feladat elolvasása, megértése, elvégzése. gyakorlatilag az enyhe ért. fogy. gyerekeket "betolták" a normál osztályokba, a "kisegítőbe" az 50-es IQ körüliek kerülnek, akiknek a napi praktikus tevékenységek megtanulása is komoly kihívás.

    attól függetlenül, h bizonyos társadalmi körökben magasak az elvárások, nagyon elterjedt lett a "későn érő", "ráér még", "azapja is ilyen volt", stb. hozzáállás. pedig az idegrendszer fejlődése, érése nem lassult az elmúlt években, az elvárások inkább magasabbak, mint korábban. az a gyerek, akinek hangját nem hallod 2 évesen, 3-3,5 évesen jó, ha az anyja megérti, amit mond, az nagycsoportos korában is komoly gondokkal fog küzdeni, ha nem kap segítséget.

    a mozgásfejlődés mérföldköveit sem véletlenül határozták meg. harmóniában-szinkronban kell fejlődnie a különböző részképességeknek, és rohadtul nem igaz, h ráér, mert nem. aki másfél évesen még nem jár, 2 évesen csetlik-botlik, az viszi magával az ügyetlenséget, esetlen mozgású lesz később is. nem alakulnak ki a megfelelő kapcsolatok az agyféltekék között. és bizony jönnek a tanulási problémák. tudom, van olyan, h valaki egyik napról a másikra folyékonyan és tisztán beszél, ill. futásnak ered ,de én nem az ilyen gyerekekkel találkozom. én ipari mennyiségben dolgozom azokkal, akiknek a szülei úgy gondolták, h jó lesz az a saját tempójában is. aztán nem lett jó.

    úgyhogy nem tartom bajnak, ha valakinek elvárásai vannak, csak az ne úg ynézzen ki, h csináld már, fiam, hanem segítsen, vezesse rá, foglalkozzon vele. időtöltésnek is jó, jót tesz az anya-gyerek kapcsolatnak, ha nem stresszeli a gyereket az elvárásokkal, hanem hozzásegíti őt az elsajátításhoz.



    kezesség: elég, ha eldönti a suli előtti utolsó évben. nem kell terelgetni. ha nagyon eldönthetetlen még az utolsó pillanatban is, van néhány "trükk", amivel rá lehet jönni, de 6 éves kor előtt felesleges. csak átszoktatni NE!!

  • 2008.05.20 22:13:15AncsiPancsi

    Persze azt én is tudom,hogy kb. 3 éves koráig nem egyértelmű melyik kezét fogja használni a gyerek.

    De nálunk a családi halmozódás miatt badarság lenne abba a tudatba ringatni magam,h biztosan jobbkezes lesz ne foglalkozom vele.

    Egy kisgyereknek nehéz elmagyarázni miért fordított számára a világ.

    Ok ,hogy otthon anya is balkézzel csinál mindent.Közösségben már viszont nehezebb mindent a fordítottjára lemásolni,

    a mindennapi dolgok használatától az írásig.

    Nem egy balkezes gyerek van aki például tükörírással kezdi az első évet a suliban.

    Én a mai napig nem tudok kötni és horgolni,mert a jobbkezes tanító néni kézmozdulatait egyszerűen nem tudtam lefordítani bal kézre.

    Arról nem is beszélve h hangszeren meg sem próbáltam megtanulni játszani a suliban. :(

    Nem akarom tovább ragozni ezt a témát,de tudom azt h az óvodák és az iskolák még mindig nincsenek 100%-ig felkészülve egy balkezes kisgyerek igényeire.

    Ha ez nincs meg hol várható el az h fogyatékos gyerekeket befogadjon egy normál iskola.

    A balkezesség persze nem az csak egy apró különbség gyerek és gyerek között,de akkor is figyelembe kéne venni.









  • 2008.05.20 22:15:00míramira

    Nekem boldog gyerekkorom volt.

    Apu ugyan külön élt de ott volt anyu,meg a papáék.

    Húúú annyi mindent játszottunk.Most én is sarazok Mirellával,tapicskol a pocsolyába,engedem a kissebb dombokon legurulni,a nagy kartonra való kézzel festés szuper.

    Természetesen adott alkalmakkor,nem bölcsibe menet pocsolyázik,vagy boltba menet sarazik.

    10-ig régóta számol,de nem érti a lényeget mert kicsi még.a napokat felsorolja,nem muszályból tanulta.Rollerezik,télen korizni vittem.esett kelt.Nem megy?Nem baj majd később...

  • 2008.05.20 22:17:00huhhh

    AncsiPancsi, az egyik lányom balkezes (a másik lányom kétbalkezes, de ez egy más tészta :)). Nálunk soha egy percig sem volt napirenden a jobb-bal kérdés, és tapasztalataim szerint az óvoda és az iskola is elég jól megbirkózott a kérdéssel, úgyhogy szerintem tényleg ne foglalkozz vele, ha balkezes, hát balkezes, attól még lehet sikeres ember. :))

  • 2008.05.20 22:19:07AncsiPancsi

    Wish73



    Na ezért is jó tudni milyen kézzel bánik majd a gyerek.

    Én nem tudok a környezetemben szerencsére,de szt. létezik még ez a tévhit.

  • 2008.05.20 22:28:53AncsiPancsi

    Huhhh



    Persze ez így van.

    Remélem minden kisembernek sikerül így v. úgy sikeres felnőtté cseperedni.(Jaj de közhelyes ...na de nem baj) :)

    Amúgy én balkezes is és kétbalkezes is vagyok egyben.

    Úgyhogy a lányaid még szerencsés helyzetben vannak.

  • 2008.05.21 00:13:36evaandrea

    A cím teljesen igaz, és egy nagyon fontos téma.

    Talán csak annyival egészíteném ki, hogy a túlzott elvárások az önértékelés is rombolják rendesen. Ha nem akarunk önbizalomhiányos gyerekeket nevelni, rugalmasan kell kezelnünk ezt a kérdést is.

    Szakkönyveket olvasni nem bűn, sőt érdemes,hogy képben legyünk, de nem érdemes szentírásként kezelni. Vannak elméleti kérdések, sőt válaszok is, meg mindenféle statisztikák, de a gyakorlat sokszor mégis egészen más. Ha tudjuk élvezni a gyerekünkkel mindig az adott pillanatot, nem sírjuk vissza egy régebbi kort, és nem szeretnénk siettetni se az időt, hogy bárcsak már ezt is- azt is tudná...szerintem sokat teszünk egy kiegyensúlyozott boldog élet felé...

    Ha nem statisztikák és játszótéri bezzeg-példák zsongnak a fejünkben, a gyerekünkre hangolódva a vele szembeni elvárásaink teljesíthetőkké válnak. A dicséret pedig pozitívan hat mindenkire.

    Szerintem hagyni kell, hogy a gyerek érdeklődésikörének megfelelően azzal foglalkozzon, amivel szeretne, legyen bármekkora is...akkor talán nem öljük ki belőle a veleszületett kíváncsiságot, tudásszomjat.

  • 2008.05.21 13:38:57Sheruzad

    mindkét szülőm átszoktatott balkezes, én és tesóm natúr jobbkezesek.

    az átszoktatott balkezes annyit csinál h irni jobb kézzel, minden mást ballal.

    ja és mivel enni is balkézzel, gyerekként is ezt láttam, igy is rögzült.... nekem fel sem tűnt mig egyszer felnőttként mondták étteremben h defurán eszel.. aztán kianalizáltuk h miért :]

  • 2008.05.21 13:42:37Sheruzad

    az úszás meg a cselgáncs alap nagyon helyes, és sztem is "fokozottan kötelező" -vé kéne tenni. utálok ugyan úszni, a hajnali hatos órák mindig bevillannak, viszont absz biztonság érzetem van a vizben.

    a zene.. hát ez érdekes téma. tehetséges voltam, nagyon, és leginkább ezért nem engedték hogy abbahagyjam, mert kár lenne veszni hagyni egy ilyen adottságot. én viszont utáltam. évről évre egyre jobban. de a tehetség.. ha ti meglátnátok a kivillanó tehetséget a saját porontyotokban, de nem akarja használni, ne mondjátok h egyszerű lenne lemondani róla h csiszold, hátha lesz belőle "valami"..

  • 2008.05.21 14:04:11Sue

    Úszásról jut eszembe, tudja valaki, hogy mennyi idős korban érdemes a babaúszást elkezdeni? Ha pl. 1 évesen kezdünk, az korai? Szoktam látni nagyon pici babákat uszodákban, de nem tudom, hogy tényleg szükséges-e olyan kiskorban kezdeni.

  • 2008.05.21 14:21:16monsterwoman1

    Sue!

    A babaúszást nagyon kicsi kortól, 2 hónapostól ajánlják, mert ekkor még megvan a kicsi buvárreflexe, ha víz alá bukik, nem vesz elvegőt. Nagyon jó videókat találsz a www.babauszasgyor.hu weboldalon. Egyik kolléganőm ide jár a kisfiával.

  • 2008.05.21 14:21:39monsterwoman1

    elvegőt-levegőt

  • 2008.05.21 14:28:21Sue

    Monsterwoman, köszönöm a címet, most át fogom tanulmányozni. Azt hallottam, hogy érdemes 4 éves korig járatni, mármint amikor a szülő is ott van vele, utána pedig önállóan. Ennyi éven keresztül ez tényleg szükséges? Csak azért kérdezem, mert az "én időmben" még nem volt a babaúszás népszerű, mégis megtanultunk úszni. Tehát ez nem inkább pénzlenyúlás alapon megy, hogy hosszú évekig fizess? (mert tudtommal nem olcsó) Az tiszta sor, hogy a kicsi nem fog megtanulni magától úszni, csak a vízbiztonsága lesz meg.

  • 2008.05.21 14:32:39monsterwoman1

    Hááát!

    Tök ciki, de én 30 évesen nem tudok úszni:-(

    A babaúszást azonban ne oktatásként értelmezd!

    Ez egy lehetőség, hogy amikor majd meglesz a pici, kimozduljatok együtt, és jól szórakozzatok.(persze, ha mindkettőtök élvezi)

  • 2008.05.21 14:49:10Sue

    Szerintem nem ciki és nem is késő, ha meg szeretnél tanulni! A tesóm 28 évesen kezdett el úszni tanulni, anyósom 45 évesen. Mindkettőjüknek sikerült megtanulni úgy, hogy előtte rettegtek a víz közelében. Tehát ha van hozzá kedved, próbáld ki! Csak azon múlik minden, hogy ki az oktatód. Mivel én is évekig jártam úszni gyerekként, nem babaként, tudom, hogy ez nem olcsó mulatság, az oktatást több százezerben mérték már annak idején is (már ha összeadok mindent abból a 3-4 évből, hát jó sokra jön ki). Csak ezért akarom tudni, hogy tényleg megéri-e, segíteni fog-e annyit a babának, hogy ha 4-5 évesen elkezdi a tényleges úszást, azt mondjam, megérte akkorra már kiadni mondjuk 500 ezret 4 év alatt. Az úszás nagyon fontos képesség, de ha a gyereknek elég 1-2 év és nem mondjuk 6, akkor inkább azt választanám. Tudom, hogy másként fogom fel a dolgot, mint ahogy leírtad, persze jó kimozdulni, de az nem egyenlő rendszeres babaúszással éveken keresztül, ha nem hasznos. Erről nehéz objektív infót kapni, hisz az oktatók és cégek nem fognak rosszat mondani magukról.

  • 2008.05.21 15:04:00Pandi

    Sue



    Na, látod, itt is megtalállak.:)



    Nem Monsterwoman1-nek akarok ellentmondani, csak egy másik irányból is szeretném veled láttatni a babaúszás témát.:)



    Azzal kezdeném, hogy anyósom úszóedző, úszásoktató.

    Ő úgy véli, hogy úszás és vízbiztonság szempontjából teljesen felesleges a babaúszás, mert a szabályos úszást majd 5-6 éves korban úgyis meg kell tanulniuk, addig ez az élmény elfelejtődik.



    A másik az egészségügyi része.

    Két tényleg nagyon közeli ismerősünk hordta a gyermeküket babaúszásra.

    Az egyik itt a városunkban, a másik Budapesten.



    Az egyik kislány állandóan megfázott, hol a víz volt picit hűvösebb, hol a franc se tudja mi, de már a gyermekorvos (aki ugyanaz, mint a miénk) azt mondta nekik, hogy talán jobb lenne ezt a dolgot átgondolni, hogy megéri-e.



    A másik (budapesti) kislány pedig hüvelygombát kapott.

    Hiába cserélik a vizet és nem tesznek bele (annyi) klórt, hogy a babákat ne irritálja, azt nem lehet látni, hogy egy másik anyuka esetleg tudtán kívül nem hurcol-e be a vízbe valamit.



    Egyszóval elhiszem, hogy a babáknak nagy élmény lehet, én is imádom a vizet, de ennek is lehetnek veszélyei, érdemes több helyet is megnézni mielőtt döntenél.

  • 2008.05.21 15:18:03Sue

    Pandi, köszönöm, hogy írtál! Jó volt hallani valakinek a véleményét, akinek van ismerőse a szakmában! Pont a 2 legnagyobb aggodalmamat írtad le! Azon is gondolkodtam, hogy egy 8-9 évesnek már erőfeszítés megtanulni úszni (bár az is lehetséges még, ha a gyerek érdeklődő), de a baba sem tanul meg úszni, így neki is ugyanúgy erőfeszítés, mert 4-5 évesen ez már nem automatikusan jön. Olyanról hallottam, hogy 3 éves gyerek hiperaktív és a víz jót tesz ilyen esetekben, de ettől még nem tanul meg úszni. Arra gondoltam, hogy 3 éves kor környékén nem érdemesebb elkezdeni?

  • 2008.05.21 15:32:42Pandi

    Sue

    Anyósom kizárólag saját tapasztalataira - kb. 35 év - alapozva (tehát semminemű kutatással nincs alátámasztva:D) nem szívesen vállal kisebbeket, mert borzasztóan nehéz velük elfogadtatni utasításokat, még játékos formában is.

    Gyakran nyűgösek, vagy egyáltalán nem élvezik az egészet, inkább csak pancsolnának (egyszer én is hallottam egy kicsit sírdogálni, hogy nemakajomnemakajom) tehát egyrészt ha gyereknek nem jó, az oktató nem halad, a szülő meg fölöslegesen dobja ki a pénzt.



    Ha egy picit nagyobbak, már lényegesen könnyebben viselik az egészet és jobban értik azt is, hogy mit és miért csinálnak.



    Ettől függetlenül biztosan vannak, akik ilyen piciket is tanítanak, hiszen ahogy a gyerekek, úgy az oktatók sem egyformák.

    A lényeg, hogy az oktató is csak azt vállalja el, amiről tudja, hogy képes rá.

  • 2008.05.21 15:46:25Sue

    Pandi, viszont aki nem szokik hozzá a vízhez, később könnyen mondhat nemet azon az alapon, hogy fél. Akkor már szinte reménytelen megtanítani. Tehát válhat rutinná az uszodába járás, ami a feszültségeken lazít, de nem hiszem, hogy ezt pár hónaposan kellene kezdeni, hanem amikor a gyerek már fel tudja fogni, hogy hol van és mi történik.

  • 2008.05.21 16:13:43Pandi

    Sue, persze, pancsolni lehet, sőt!:)))

    Csak iszonyatosan kell figyelni minden pillanatban, amíg később teljes biztonsággal megtanul úszni.

    Na, ez sem kis feladat mondjuk egy nyaralás alatt, vízparton.:)

  • 2008.05.21 16:16:22Sue

    Elhiszem, hogy nem semmi feladat! Biztos ezért választják sokan a babaúszást, ott van több kontroll. Még mindig gondolkodóban vagyok, de alapjában véve ugyanazon az állásponton vagyok, amit te leírtál. Jó a pancsi, de ne várjam, hogy megtanul tőle úszni.

  • 2008.05.21 16:20:40AncsiPancsi

    Egyet kell h értsek Pandival.

    Szerintem a vízbiztonság simán megvan azáltal h nyáron leviszed a gyereket pancsolni a strandra.

    Mikor én kicsi voltam az oviban volt medence ott aztán lehetett pancsolni.

    Az onnan kikerülők szt. biztos nem félnek azóta sem a víztől.

    Minket nem próbáltak tanítani úszni csak az általános iskola első osztályában.

    Annyi idős korban bőven elég elkezdeni.

    Azért az úszás bonyolult kéz-láb kordinációt igényel és még mellé jön a légzéstechnika,

    amihez már szt. egy megfelelő fejlettségi színt kell a gyerek részéről.

  • 2008.05.21 16:43:21másutt

    asszem itt sokan keverjuk a szezont a fazonnal



    a legtobb bebiuszasos dolog NEM szabalyos uszast tanit, tempozni, stb.

    hanem lebegest, vizbiztonsagot es a part mielobbi akarhogyanis elereset!

    ezek nem is igenyelnek kez-lab koordinaciot vagy legzestechnikat!



    ugye senki nem gondolja, hogy egy 10 honapost labtempozni tanit valaki es azt kiabalja a partrol: "Jozsika, vigyazz, a jobb labaddal erosebben rugsz!"

    :D



    En meg nem vittem el az enyemet (7 honapos) de szeretnem. Tul sok indok van ra. Es imadja a gyerekem a vizet (mar pancsikalt, sokat)



    Kicsit gyanus, hogy minden "beteg lett a gyerek" sztori mas gyerekerol szol. Mindig a "szomszedom baratnojenek a gyereke".

    Szivesen hallgatnam valaki elsokezu beszamolojat!

  • 2008.05.21 16:49:37másutt

    angolul tudoknak itt van egy tortenet egy 2 evesrol, akit elvittek bebiuszasra es ennek koszonhetoen tulelt egy vizbe eseses balesetet:

    www.dailymail.co.uk/news/article-565956/Two-year-old-girl-survives-falling-pool-learning-swim-just-weeks.html



    szoval az ember hall egy ilyet, es rogton fontolgatni kezdi..



    igen, a "szabalyos" tempos uszast nem erdemes 3 eves kor elott.

    de a bebi uszas MASROL SZOL!

  • 2008.05.21 16:50:18Sue

    Nem Másutt, mi csak azt hittük, hogy vízbiztonságot ad. Nem hiszem, hogy bárki is többre számít ennél. Egyébként ha szeretnél elsőkézből "beteg lett a gyerek" sztorit, akkor tudok mesélni a vesegyulladásomról, amit az uszodában szedtem össze kisgyerekként és abba is hagytam az úszást 10 évre, mert kb. akkora gyógyultam fel annyira vese-ügyileg, hogy még egyszer nekifussak az úszás témának.

  • 2008.05.21 16:55:03másutt

    :( sajnalom, hogy porul jartal az uszodaban... :( es orulok, hogy mar jobban vagy.

    csak azert irtam, amit irtam, mert elojott a minek usszon a kisgyerek, mert "az úszás bonyolult kéz-láb kordinációt igényel és még mellé jön a légzéstechnika"



    minket anyam akart lebeszelni amikor nyaralni mentunk az 5 honapossal, de en csupa jo dolgot hallottam, rengeteg mamatol (itt nalunk ez eleg nagy divat) es nem is bantam meg, hogy kb 14 napot a medenceben toltottem a gyerekkel, aki imadta.

    (termeszetesen CSAK arnyekban es CSAK ugy, hogy vegig fogtam)

  • 2008.05.21 17:00:47Sue

    Másutt, a kisgyereknek tényleg kell úszni, ezt senki sem firtatta. Csak azon tanakodtunk hogy hogyan és mikor a legjobb elkezdeni a tudatos oktatást vagy a babaúszást, mert az ennyi éven keresztül tényleg kemény pénz nem beszélve az áldozatról, amit maga a gyerek is meghoz, ha rendszeresen kell járnia. Nem tudom, mit gondoltok erről, de én ebben a babaúszás oktatásban inkább üzletet látok, ezért is kérdeztem itt rá, hisz egy babaúszásos oldalán nem fogják azt írni, hogy ez nem hasznos gyakorlatilag.

  • 2008.05.21 17:10:35AncsiPancsi

    Nem Másutt nem keverem a szezont a fazonnal.

    Én Sue összetett kérdésének a második felére reagáltam.

    Azt hiszem kíváncsi volt arra is h hány éves korában kéne a gyereknek elkezdeni, valóban úszni tanulni.

    Én sem gondolom h a babaúszásnak másról kellene szólnia mint arról ,

    hogy miként tapasztaljon a gyermek a világból minél többet játékos formában.

  • 2008.05.21 17:56:21Pandi

    Másutt



    Most én sem értelek, de biztosan bennem van a hiba, hisz napok óta jönnek-mennek mifelénk a frontok.



    Na, szóval előrebocsátom, hogy senkit sincs szándékomban le- vagy rábeszélni a babaúszásról/ra.



    Én is láttam Sue-n némi bizonytalanságot, így megosztottam vele a véleményemet némileg alátámasztva számomra ténylegesen elsőkézből kapott információkkal.

    Egyrészt az anyós-dolgot gondolom nem kell magyaráznom, másrészt a két család közül, akiket említettem az egyikkel ténylegesen napi kapcsolatban vagyunk, gyakran összejárunk, a férj a párom gyerekkori barátja és kollégája, a feleség pedig az az ember, akitől a legtöbb és leghasznosabb tanácsot és bátorítást kaptam az anyaságom legelején (az összes családtagomat is beleértve).



    Persze ezt csak mint információt írtam le, nem muszáj senkinek sem elhinni, de azért azt remélem nem feltételezed rólam, hogy holmi szedett-vetett félinformációkkal riogatnék bárkit is, ha így lenne, szomorú lennék.



    Ettől függetlenül nem értem, miért számít első kézből származó információnak egy újságcikk, sajnos a mai világban azt is igencsak a helyén kell kezelni.

    És itt nem a konkrét esetről beszélek csupán.



    Az, hogy a babaúszás nem egyenlő az úszástanítással számomra is nyilvánvaló, éppen ezt írtam le én is.



    Ezen kívül azzal is egyetértek, hogy a gyerekeinknek minél hamarabb meg kell ismerkedniük és barátkozniuk a vízzel, ha valaki ezt babaúszáson akarja megvalósítani, akkor nincs azzal semmi gond, csak sajnos (ezek szerint csak itt Magyarországon) nagyon körültekintően kell megválasztani a helyszínt, hogy a nem megfelelő hőmérsékletű és minőségű víz ne rontsa el a mulatságot.

  • 2008.05.21 18:17:14huhhh

    Pandi utolsó bekezdéséhez csak annyit fűznék hozzá, hogy a haszon/kockázat (vagy ha úgy jobban tetszik: az előnyök/hátrányok) mérlegelése szerintem a világ leghasznosabb találmánya. Mindenkinek más eredmény fog kijönni (más gyerek, más igények, más uszoda, más körülmények stb.), ha az előbbi javára billen a mérleg, akkor tegye - legyen babaúszás vagy bármi más -, ha pedig a hátrányok javára, akkor ne hagyja magát eltéríteni egy hatásvadász cikktől vagy a szomszédasszony véleményétől.

  • 2008.05.21 20:19:12ruju

    Mi jártunk babaúszásra, afiam baromira élvezte, én kevésbé mert nem vagyok egy nagy vizes, de szerencsére az apja bevállalta vele, ők ketten nagy pacsálók. Szóval miután a gyermek nagyon élvezte a víz-élményt, és nem kapott sikítófrászt az uszodai visszhangoktól/hangzavartól/víztömegtől stb, jártunk vele egy jó ideig. Aztán sorozatos középfül-gyulladásai lettek, amikor is emiatt abbahagytuk - a gyulladás és a bébiúszás között NEM kell párhuzamot keresni, mert vszeg nincs -, és azóta meg asztmá-gyanús, szal azért nem nagyon jártunk usziba, de eszembe sem jut, hogy nem fog megtanulni úszni, mer a kettőnek sztem sincs semmidesemmi köze egymáshoz. Viszont a bébiúszás - ha mindenkinek jó (vagy legalábbis a ráérő apukának és fiának :-DD) - akkor hajrá, mert nagy élmény a gyereknek, sztem nagyfokú koordináció-fejlesztő, és nem utolsó sorban hatalmasat alszik utána :-DDD

  • 2008.05.21 21:11:37huhhh

    "Aztán sorozatos középfül-gyulladásai lettek, amikor is emiatt abbahagytuk - a gyulladás és a bébiúszás között NEM kell párhuzamot keresni, mert vszeg nincs"



    Ruju, ki kell ábrándítsalak, valószínűleg VAN, mert a babaúszáson részt vevők között az átlagosnál lényegesen gyakrabban fordul elő középfülgyulladás és egyéb felső légúti fertőzések. A google majdnem 9000 találatot ad, ha beírod a keresőbe a baby swimming és az otitis keresőszavakat, ami azt jelzi, hogy elég kimerítően kutatták a kérdést. Most csak egyet linkelek ide: www.blackwell-synergy.com/doi/abs/10.1111/j.1651-2227.2003.tb00622.x?journalCode=apa



    Találtam ennél jobb hivatkozásokat is, de azok sajnos mind jelszavasak, úgyhogy hiába is linkelném ide.

  • 2008.05.21 21:45:30wish73

    a babaúszás nem egyenes út az úszáshoz. max. a vízbisztonsághoz, de úgy éljek, ha valakivel elmegy a család egy évben párszor nyaralni, strandolni, akkor ezzel nem szokott gond lenni. ha igen, akkor a babaúszástól is csak vonyítana. konkrét úszástempót 5 éves kor előtt nekünk sem javasoltak, tehát az addig vízben töltött idő csak bohóckodás. ami lehet jó, de köze nincs ahhoz, h lesz-e belőle egerszegi krisztina.

    a csecsemők búvárreflexe velszületett és az a dolga, h eltűnjön, majd a helyét átvegyék a tudatos reakciók merüléskor. úgyhogy kifejezetten bezavar később egy mesterségesen fenntartott reflex.

    lányom ovijában van úszás, mármint viszik őket ingyen-vagyis a kerület finanszírozza. az eddigi mérleg: uszoda-szemölcs, lábköröm gomba. hát, nem tudom, van, aki ezért még fizetne is? és ez gyerekeknek fenntartott tanmedence. a babás úszáson meg szüségszerűen benn a van a vízben egy csomó nő a "cuccaival".

  • 2008.05.21 22:47:40psyché

    A babauszas nekünk sem jött be: elsö fiamnal kifizettük a 10 alkalmas kurzust, amiböl pontosan 3ra tudtunk elmenni, mert amugy allandoan meg volt fazva. A masodik sracnal mar okosabb voltam es olyan kurzusra jelnetkeztem, ahol csak alkalmankent kellett fizetni. Hala Istennek, mert a 10 alkalombol a 7-re tudtunk volna elöször elmenni szinten a megfazasok miatt. Biztos hülye vagyok, de en mar egy kisebb megfazassal sem viszem el öket uszni, nehogy valami komolyabb legyen belöle.

  • 2008.05.21 22:50:23evaandrea

    A mi városunkban minden 2. osztályos gyereket visz az iskola 3 héten keresztül az uszodába. Nekik már kialakult a feladattudatuk. Nem mindenki, de a gyerekek többsége megtanult úszni mély vízben is. Mindegyikük más szintre került, de mindenkinél értek el eredményt, azoknál a gyerekeknél is, akik rettegtek a víztől. Bár ránk januárban került sor, a betegségeket is megúszta szinte mindegyik gyerek.

  • 2008.05.24 21:04:08wish73

    3 hét alatt megtanultak úszni? ennyi idő alatt csak vízbiztonságot lehet szerezni, nem? még a 3 hónap is kevésnek tűnik nekem.

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta