SZÜLŐSÉG

A tündér, aki meséket ír

2008. május 11., vasárnap 14:00

Ha az oviban megkérdezzük, hogy ki a legnagyobb kedvenc, könnyen lehet, hogy Bartos Erika nevét fogják mondani a gyerekek, aki a sikeres Anna, Peti később Gergő, valamint a Bogyó és Babóca sorozat (és egyéb gyermekkönyv) író-rajzolója. A tévés szerepléseket elutasítja, most kivételt tett, s Porontynak exkluzív interjút adott. Elárulja, honnan veszi a mesékhez az ötleteit, mennyi idő alatt készít el egy mesekönyvet és a terveiről is mesél, valamint dedikál egy blokkot is egy apukának, aki felismerve őt, aláírást kér a gyerekeinek.

Nézze meg képeinket!


Bár képről már ismerős volt, amikor óriási gombaesernyője alól kikukucskált Erika, meglepetésemre minden szorongásom elmúlt, mert egy helyes kiscsaj köszönt rám barátságosan, aki kontyában igazi rózsákkal hozta el hozzánk tündérvilágát. Mi pedig elborítottuk másfél méternyi dedikálandó könyvvel.



Poronty: Úgy tudom, a tévés szerepléseket elutasítod, s ha lehet, kerülöd az egyéb médiákban való szereplést is. Mi ennek az oka?
Bartos Erika: Ez nem afféle sztárallűr, egyszerűen csak azt gondolom, hogy egy televíziós szereplés sokkal direktebben hatolna bele a családom életébe , mint egy újságcikk.

Poronty
: Köszönjük, hogy a Porontynak elfogadtad a kérését, mesélj arról, hogy hogyan kezdődött a meseíró-rajzoló karriered?
Bartos Erika
: Amikor második babánkat, Petit vártuk, sokat meséltem az akkor másfél éves Annának, hogy mi fog történni velünk. A mindennapjainkat rajzoltam, írtam le, aztán egyik mesét követte a másik, s végül már barátoknak, ismerősöknek is adtam, hogy olvasgassák. Szépen, lassan nőtte ki magát Anna, Peti és Gergő története, s közben Bogyó és Babóca meséi is megszülettek.

Poronty: Végzettséged szerint építész vagy, ez sokszor kikiabál a mesékből, képekből is. Elégedett vagy azzal, amit most csinálsz? Nem hiányzik a szakmád?
B.E: Én mindig óvónő akartam lenni, építésznek tanultam, azt hiszem igazán megtaláltam a helyemet, s kettő között vagyok valahol, és nagyon boldoggá tesz, hogy ezt csinálhatom. Hihetetlen sok szeretetet kapok az olvasóktól, a gyerekeknek való írás igazán hálás feladat.

Poronty: Melyiket szereted jobban: az írást vagy a rajzolást?
B.E: A rajzolást.

Poronty
: A gyerekek hogyan kezelik, hogy „ismertek” a saját korosztályukban, hogy több ezer gyerek esténként az ő mindennapjaikon alszik el?
B.E: Teljesen helyén kezelik a dolgot, sőt, határozottan élvezik. A mesékbe gyakran belekerülnek a kis barátaik is. Mindig jön hozzánk valaki, gyakran alszanak nálunk a barátaik, olyan igazi, nyüzsgő élet van nálunk.

Poronty: És Te hogyan tudod az egyre erősebb tempót tartani három gyerek mellett? Nagy könnyebbség, hogy a legkisebb is óvodás már?
B.E: Alig várom, hogy értük induljak. (mosolyog) Ahogy meglátnak, rögtön kérdezik, hogy van-e új mese, együtt csinálunk mindent, egyszóval nagyon jóban vagyunk. Persze néha felettem is átcsapnak a hullámok, ritkán, de néha olaszos a hangulat. Ilyenkor a férjem remek érzékkel veszi át a csapat felett az irányítást.

Poronty: Mennyire különbözőek a gyerekeid?
B.E: Mindegyik más világ. A tízéves Anna igazi művészlélek, gyönyörűen rajzol, de ennek megfelelően picit szórakozott is. Peti a hét évével igazi, jó középső gyerek, nagyon jó természete van. Gergő, aki három múlt pedig megmutatta, hogy mi a magyarok istene, határozott elképzelése van a világról.


Poronty
: Mi lesz, ha a gyerekek nagyobbak lesznek? A történetek meddig nőnek velük? Kitalált Anna, Peti, Gergő mesék születnek, csak a Bogyó és Babóca témát folytatod, vagy teljesen a nagyobbaknak szóló könyvek veszik át az irányítást?
B.E.: Eddig hat kötet jelent meg az Anna, Peti és Gergő könyvekből, s még pontosan ugyanennyi készül. Anna 10 éves lesz, lassan kamaszodik, s a 12. kötettel be is fejezem a sorozatot. Azt hiszem, addigra pont kinövik ők is a róluk szóló meséket. Bogyó és Babócával további terveim vannak, s az Anna, Peti, Gergő sorozathoz hasonló ötletem is készülőben.

Poronty: Korosztályt váltasz?
B.E.: Nagy kaland volt a nagyoknak szóló könyvek készítése is, bár kicsit úgy érzem, hogy nagy falat hozzám képest, de folyamatosan tanulok mindenből. A Csodasakk teljesen Peti ötlete alapján készült, aki nagy sakkozó.

Poronty
: Nekik mit olvasol, sajáton kívül?
B.E. : Esténként a férjem mesél, mindenfélét. Nagyon szeretjük Marék Veronika és Janikovszky Éva könyveit, Lackfi János írásait (aki öt gyereket nevel), Berg Judit könyveit, épp most Boldizsár Ildikó Boszorkányos meséit olvassuk. Sokat mesélek „odakucmorgós” meséket fejből, amiket én találok ki, vagy történeteket a gyerekkoromból. Nagyon szeretik.

Poronty: Kitől fogadsz el kritikát, s hogyan viseled?
B.E. : Úgy érzem, hogy az olvasók pozitívan viszonyulnak hozzám. A szakmától nagyon komolyan veszem a kritikát, szinte mindenkitől biztatást kapok. Nagy szeretettel fogadtak és vesznek körül, hálás vagyok érte. Nagyon nagyra tartom Marék Veronikát, Vekerdy Tamásnak is sokat köszönhetek, hálás vagyok Halász Judit biztató szavaiért is, Berg Judittal pedig egymás meséit olvassuk a gyerekeinknek. Nyilván más a megítélésem azért is, mert én csak belecsöppentem ebbe a szakmába. Meseírói pályám elején járok, igyekszem fejlődni, bőven van még mit tanulnom. A legfőbb kritikusaim a gyerekeim mégis, akiknek maximálisan tiszteletben tartom a véleményét. A mesék végén szereplő képeket mindig együtt válogatjuk ki.

Nézze meg képeinket!
Többek között miattuk is vannak olyan témák, amik ugyan fontosak lehetnek egy kisgyerekes család életében, de mégsem mesélem el könyvben. Ilyen a biliztetés, szobatisztaság, szerelem, szóval a cikisebb témák. Aztán vannak olyan témák, amiket az olvasók miatt hagyok ki a könyvekből: ilyen például a rágógumizás. Van, akinél nem szabad a gyerekeknek, de ha én megírom, hogy Annának, Petinek, Gergőnek lehet, akkor a kis olvasónak sem tilthatják meg. Ilyenkor látom, hogy mennyire nagy felelősség az, amit csinálok. Sokat köszönhetek még a férjemnek, minden könyv hátulján írom is, s ez nem csak kötelező formaság: nélküle valóban nem tudtam volna kibontakozni.

(Egy kis szünetet tartunk, amikor Erikát megszólítja egy fiatal férfi, s egyéb híján, egy blokkot nyújt át dedikálás gyanánt. Erika szerényen és mosolyogva fogadja a bókokat.)

Poronty: Mennyi idő, mire egy kötet elkészül?
B.E. : Az Anna, Peti, Gergő könyvek kettesével jelennek meg, általában három hónap, mire teljesen készen vannak. Az ősszel megjelenő könyvekhez, most például az ajánlókra várok, de már készen vannak teljesen. A hetedik rész Megmondalak! címmel, végig veszekedésről szól, s az utolsó meséje (Elég volt!) elárulja, hogy anya is besokall néha. A másik őszi könyv az évszakokról fog szólni (Süss fel nap!), majd minden gyerek külön könyvet kap (Anna-könyv, Peti-könyv, Gergő-könyv) 2009. tavaszára. A sorozat befejező könyve 2009. őszén várható, Esti mesék címmel.

Poronty: Tudsz a gyerekek mellett dolgozni?
B.E. : Á, reménytelen. Ha alszanak, akkor vagyok hatékony. Ha otthon vannak, ők az elsők, nem tudom megosztani magam.

Poronty: Nem esett még szó a verseskötetedről, ami most jelent meg Zsákbamacska címmel. A verseid otthon már nagy sikert arattak. Mennyivel volt nehezebb, mint mesét írni?
B.E. : Ezek a mondókák már régóta éltek, zümmögtek körülöttem. Nagyon, nagyon gyorsan elkészült a kötet, alig több mint három hét kellett, hogy végül összeálljon.

Eközben gyerekeim, akik eddig csodálattal csüngtek Bartos Erikán, elpilledtek, kedvenc írójuk pedig sietett, hogy még talán elcsípheti az altatást. Búcsúzóul megtudtuk, hogy mindig nagy családot akart, s a három gyerek nem is olyan sok. Így talán még reménykedhetünk, hogy Anna, Peti és Gergő meséi után olvashatjuk még más valaki(k) történeteit is. A tündér, aki meséket ír, végül elillant, s magunkra maradtunk egy nagy kupac dedikált könyvvel.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2008.05.11 19:23:24Illatos nyár





    A gyermekeink imádják Erika könyveit, s személy szerint szeretnék neki gratulálni a művekért! Sok örömet okozott családunknak.



    Köszönjük!!!





  • 2008.05.11 19:46:01Dexter68

    Dru: Lehet, hogy nem mert szólni? ;o))) [bocsi]



    Csipetke Annapetigergő-fan, a szövegek olyanok, amilyenek, lehettek volna választékosabbak a mondatok, de mégis jó, ahogy van. A képekről meg annyi mindent lehet beszélgetni a kölökkel, hogy a szöveg max irányadónak kellhet.



    Én magam a rajzoktól sem vagyok beájulva. Grafikus vagyok, meg tipográfus is és érlelem egy ideje, hogy csinálok gyerekkönyveket, ha lesz egy kis időm/energiám/bátorságom, egyszer belevágok. Oszt majd lehet fikázni :o))))

  • 2008.05.11 19:59:29druantia

    Dexter, most, hogy így mondod... Lehet, hogy tényleg csak nem mer szólni :))).



    Én nem akartam fikázni, nem is lenne rá alapom, hiszen csak a Csodasakkot ismerem. Ebben sem a grafika fogott meg igazából, hanem az alapötletet tartottam nagyon jónak. De valahogy mintha nem jött volna ki belőle az a maximum, ami lehetséges lett volna.



    Dexter, annak viszont tényleg nagyon örülnék és megköszönném, ha ajánlanál néhány olyan könyvet/szerzőt, akiket te szakmailag is jónak tartasz. Ha pedig megjelenik a könyved, légy szíves, jelezd. Fikatúra nélkül komolyan kíváncsi lennék rá :).

  • 2008.05.11 20:18:19Por Cica



    Irigylem Erikat, mert az csinalja amit szeret. Barcsak en is kepes lennek erre :-)



    s nekem tetszenek azok a rozsak!











  • 2008.05.11 22:36:15serifné

    a rózsák borzalmasak, két copf kategória, mikor az anyuka azt hiszi, hogy ami a két éves kislányának jól áll, az neki is...de nem ez a lényeg, hanem, hogy én sem vagyok az a krumpliból nyomdát típusú anyuka, mégis rendkívül imádom az annapetigergőtercsifercsikataklára könyveket. Megmondom, hogy miért. Mert a három éves fiam imádja! És ez a lényeg! Nem az,hogy szerintem jó-e a szöveg vagy a rajz.Nem hiszem,hogy minden esetben el kell döntenie a szülőnek, hogy mi jó a gyereknek, néha hagyni kell neki is, hogy valamit magától válasszon. És a fiam minden este egyiket választja a hat könyvből, vagy nem is tudom hány van pontosan. Úgyhogy gratulálok az írónőnek, mert nagyszerűen érti azoknak a gyerekeknek a nyelvét, akikhez a könyveit írja. Lehet jobban rajzolni és szebben fogalmazni, de amint - nálunk - a mellékelt ábra mutatja, teljesen felesleges!

  • 2008.05.11 22:44:06druantia

    Az én gyerekem általában úgy választ könyvet, hogy kiveszek egy próbapéldányt a könyvtárból, és ha tetszik neki, akkor meg is veszem. Ezzel együtt általában én vagyok az első szűrő, mert én ismerem a gyerekemet, én tudom, hogy mi tetszene neki, mi az, amit fel tud fogni, ami már nem untatja. Ráadásul nekemm megvan az a bolondériám, hogy szeretnék némi értéket is közvetíteni, ezért szeretem szép és jól megírt könyvekkel körülvenni. Én nem gondolom úgy, hogy szebben rajzolni vagy írni felesleges lenne. De ez már megint egyéni ízlés dolga :).



    Olyan értelemben pedig ő is maga választ, hogy a három ládányi könyve közül mindig azt olvassuk, amihez neki kedve van.

  • 2008.05.11 22:59:42darvasa

    írtam egy mijazhogyilyenolyandeagyereknektetszik hétmérföldes hozzászólást, de szerencsére frissítettem az oldalt. druantia kedvesebben fogalmazott; a lényeg: értékközvetítés. további magyarázat szükségtelen.

    (most már tényleg kíváncsi vagyok az említett írásokra.)

    d.

  • 2008.05.11 23:58:12cozumel

    Nalunk meg egy nagy pozitimuva van a konyvnek.

    A gyerekekkel tavaly nyaron jartam eloszor Magyarorszagon, es vegigjartuk nagyjabol mindazt, ami az annapeti konyvekben benne talalhato.



    Szamukra igy kellemes szemelyes elmeny is parosul a Vidampark/Libego/Visegrad/Balaton tortenetekhez.



    Vitathatatlan pozitivuma meg az is, amit Vekerdy emlit a konyv hatlapjan: a kis mesek tulajdonkeppen arrol a hetkoznapi csetles-botlas sorozatrol szolnak, amiben minden 2-5 eves foszereplonek erezheti magat.

  • 2008.05.12 08:47:48szpn

    Az én gyerekeim azért is szeretik nagyon, mert nálunk is ugyanaz a sorrend: lány-fiú-fiú + tényleg róluk szól, és annyira személyes, meg tök jó, hogy fel lehet ismerni a helyeket benne, ahol járnak.

    Az elején én is rajongója voltam, de a sokadik könyvnél már tényleg kicsit bénának tűnt a szöveg, néha minden oldalon ugyanazok a szavak ismétlődnek, hogy már fárasztó olvasni. Szerencsére az 5 éves lányom két olvasás után megjegyzi a szöveget, és utána már ő olvassa a nagyobb öccsének :) A rajzokkal nincs bajom, de főleg az épületek rajzai tetszenek, abból látni, hogy eredetileg építész a nő.

    Amúgy ajánlom azoknak, akik már únják sokadszorra felolvasni (nálunk ez nagyon bejött), hogy hibásan olvasom a szöveget és nekik ki kell javítani. Mostanában ez a sláger nálunk.

  • 2008.05.12 08:51:35babybeluga

    Na még egyszer, mert tegnap elszállt a kommentem.

    Igen "húsbavágó" a téma, ugyanis naponta többször olvassuk, pontosabban átfogalmazva elmondjuk a lányunknak az Anna, Peti és Gergő meséket. Amelyekről sajnos ordít, hogy nincsenek megszerkesztve. És nagyon kár értük. A sztorik ugyanis szerintem aranyosak, a család helyes, de

    -- iszonyú mennyiségű szóismétlés van

    -- a névmásokkal és névelőkkel nagyon rosszban van a szerző

    -- tele van a szöveg suta, magyartalan mondatokkal.

    Idegbajt kapok pl. attól, hogy minden második szülői mondat az "Ugyan" szóval kezdődik. Az interjúból ki is derül a magyarázat: 1, a szerző jobban szeret rajzolni, mint írni 2, két hónap alatt 3 könyv készül el, ami baromi rövid idő. Mindezek a hibák, azonban simán kiküszöbölhetők lennének, ha a csodás Alexandra nem sajnálná a pénzt egy szerkesztőre. Mindettől függetlenül eddig vettük a sorozat darabjait (a Bogyó és babócát nem, mert az már a lányomnak sem jött be), de az utolsó két darabot már valószínűleg nem fogjuk.

  • 2008.05.12 09:15:51Por Cica

    Nem ertek veletek egyet. Egyreszt nem twist olivert (pedig az is gyerekrol szol, ugy, meg erteket kozvetit, ugye) szeretnek olvasni a ketevesnek, de amig nem nottek bele a pottyos panni meseibe, addig a kisvakond mellett ez volt a sztar. Ahogy Vekerdy is mondta, ok voltak a foszereplok. Szep, meghitt esteket jelent szamomra a gyerekekkel. Mi ez ha nem valami csaladi ertek?

    a hatamon all fel a szor, az " en ennel sokkal jobbat tudok csak nem akarok" hozzaszolasoktol.





  • 2008.05.12 10:04:12eino.

    Druantiának igaza van. Legyen otthon egy rakás jó minőségű gyerekirodalom, és válasszon azon belül a kicsi, amit akar.

    Nálunk 2 évesen a Weöres-versek voltak a menők (és Nemes Nagy Ágnes, Zelk Zoltán stb.), meg a rövid állatmesék. Az ilyen ,,nagyon hétköznapi meséket" mindig is utálta, az én kitalált meséim is inkább a mese, mint a hétköznapok felé húztak, azokat imádta.

    Néha kaptunk ilyen típusú könyveket, amiket illett volna végigolvasnom neki, de keményen ellenállt a szarnak (bocs) :)))



    Aztán 2,5 éves kora táján ugrottunk egy nagyot, és elkezdtük a klasszikus meséket. 4 éves kora után meg simán végigizgulta-élvezte a Végtelen történetet (4-szer kellett felolvasnom a regényt :(( ), szóval valahogy kihagytuk az ilyen rózsatündérnek beállított ,,írónőket". Pedig Vekerdy már akkor is ajánlotta volna... :))) Sokat báboztunk, azon keresztül ,,beszéltük meg" a mindennapokat.



    ....

    Persze vannak aranyos és igényes ,,hétköznapi mesék" is, szerettem a Bicegő angyalt meg a Mi, szemüvegeseket. De ezek inkább kisiskolásoknak valók.

  • 2008.05.12 11:19:23babybeluga

    Por Cica: számomra az érték/igényesség része az, hogy nyelvileg is jól van megalkotva valami, anélkül közvetíthet bármilyen magasztos erkölcsi üzenetet, szerintem az nem tud maradéktalanul átjönni. És én továbbra is a kiadót hibáztatom elsősorban.

  • 2008.05.12 11:47:03Brumibaby

    A fiamnak kicsi korában az tetszett, amelyeket én találtam ki, az ő iránymutatása alapján. Ezeknek a történeteknek a szereplői elcsatangolt mozdonyok, elfoglalt versenyautók és jólelkű mezőgazdasági erőgépek voltak. Akkoriban sokat csavarogtunk bringával anyukám falujának a határában, és hihetetlenül tájékozottak voltunk a bálázógépek, a szárzúzók és a rendsodrók világában :) Nagyon kalandos életük volt...



    Na most azért el kell mondjam, a mélypont a meseírói karrieremben az volt, amikor, a szobatisztaságon kicsivel innen, azt kezdtem mesélni, kissé kétségbeesetten, hogy a kukásautó és a szippantósautó összevesztek, ki vigye el Petitől a kakát, és végül hurrá, hurrá, a szippantósautó győzött...



    Amikor ezen túllettünk, akkor viszont a klasszikus meséket (Grimm, Benedek Elek, Arany László) szerették, aztán felolvastam pl. az Ózt, a Brumi a nagyvárosbant (ezt ők imádták, nekem meg a hajam égnek állt a szájbarágós, és enyhén szólva meghaladott pedagógiai elveket tükröző történetektől), most esténként a Trapiti megy.



    A kérdéses könyveket nem olvastuk, úgyhogy nincs is véleményem. A rózsák nekem nem tetszenek, de a lányom odavan értük, és akar is ilyen sérót.



    Szóval a tapasztalatom könyveket illetően uaz, mint a zenénél. Szép, meg jó kijelenteni, hogy én aztán nem adok a gyerek kezibe sz@rt, de van, hogy a gyerek azt akarja, és sztem joga van, hogy maga alakítsa ki az ízlését, és nem fogom tőle megtagadni Füzesi Zsuzsa illusztrációit, attól, hogy nekem nem tetszenek. A lényeg szerintem ilyenkor még nem feltétlenül az irodalom minősége, hanem az együtt töltött idő, és hogy a gyerek megszokja, hogy nem múlik el nap könyv nélkül. Persze azzal egyetértek, hogy az együtt töltött idő minősége javul, ha a felolvasást én is élvezem, mert szépek a mondatok, érdekes a történet, stb., de ettől még a gyereknek szerintem tudnia kell, hogy ha akarja, nemcsak magas irodalmat, hanem vackokat is felolvasok neki, metr tiszteletben tartom az ízlését.

  • 2008.05.12 12:22:04eino.

    Brumibaby, a gyerek soha nem választ olyat, amivel nem találkozik. Ez logikus, gondolom. De nem, nem mindegy, milyen szavakat, szókapcsolatokat hall ismétlődés szerűen - hiszen rengetegszer kell elolvasnunk ugyanazt - egy kicsi, a rögződés miatt. Mivel a lányom rendkívül változatos szókinccsel és kifejezésmóddal bír (ezt eddig minden vele foglalkozó pedagógus mondta), ezért úgy gondolom, hivatkozhatom a tapasztalataimra.



    Emellett igazad is van sok mindenben: nagyon fontos a rendszeres és tartalmas együttlét, meg a könyv, mint a mindennapok része. Amúgy nálunk egyszerű volt a dolog: ami nekem megmaradt gyerekkoromról (rengeteg minden), azt kapta, ehhez csak néhányat vásároltam én. Egyrészt, mert tele vagyok jobbnál jobb gyerekkönyvekkel, másrészt minek adjak ki pénzt rosszabbra.

    Ezek közé jött egy-egy valahonnan kapott könyv, amiket sehogy sem értékelt, én meg kitettem a kukára.



    Füzesi Zsuzsa féle illusztráció nálunk is volt, néhány keményfedeles könyv esetében. Sajnos keményfedelesben sok a mélységesen bóvli, az ő rajzai még a jobbak közé tartoznak,pedig elég édeskések így is.





    ---

    Jut eszembe: Janikovszky Évát kihagytam! Pedig a második könyv, amit a gyerek elolvasott magától, az épp egy Janikovszky-könyvecske volt. Ha már hétköznapok meséi és minőség, akkor ő mindeképpen szót érdemel.

  • 2008.05.12 12:56:33Brumibaby

    eino, igazad van, dehát ugye nem csak azzal találkozik, amit én mutatok neki (szerencsére). És mi is pici koruktól járunk könyvtárba, ahol szabadon választhattak, mit akarnak kihozni, és én is választottam nekik, mit hozok haza. Amit ők választanak, az nem feltétlenül felel meg az én ízlésemnek. Természetesen nem fognak abból választani, amit nem ismernek, de én meg nem fogom megakadályozni, hogy mást is megismerjenek, mint amit én ismertetnék meg velük. Két másik ember. Nem kell olyannak lenniük, mint én vagyok.

  • 2008.05.12 12:57:14Chang Yai

    én csak a verseket mesélem úgy, ahogyan le vannak írva (pl Öreg néne őzikéje), egyébként nem olvasok, hanem mesélek, szerintem ha valakinek nem tetszik az eredeti szöveg, simán le lehet cserélni jobbra - vagy fontos lenne az állandóság, hogy mindig ugyanaz, és kívülről tudja szóról szóra, és akkor esetleg ezen keresztül (is) tanul meg olvasni később?? nem tudom.

  • 2008.05.12 20:50:54szövetszöcske

    Hat nem tudom, ezek szerint valamit benan csinalunk, hogy a kolyok rajong a Bogyo es Baboca sorozatert, akar meg van szerkesztve, akar nem, nem zavarja egy cseppet sem. (a Peti, Ida meg Gergo meg nem kerult elo nalunk). Ha megprobalok a kezebe adni barmilyen konyvet iszonyat gyanakvassal fogadja, es altalaban rogton raun. Konyvtarban, konyvesboltban, vagy ismeros gyerkocok konyvespolcan egy pillanat alatt kivalasztja melyik konyv tetszik, es utanna gyakorlatilag lehetetlen ezt a tetszest megvaltoztatni (napok/hetek mulva is emlekszik ha valahol megtetszett egy konyv). Az ovodai legjobb barat kiscsako Thomast olvas, a lanyom is ahitattal hallgatja estenkent, bezzeg ha eloveszem a franko kulturalis nagyszulok altal valogatott konyveket meg bele sem kezdek mar unja.

  • 2008.05.12 22:40:29cozumel

    Brumibaby



    Csak bologatni tudok....nalunk is valaszthat a gyerek konyvet, boltban is, konyvtarban is.

    Legfeljebb ha tenyleg valami borzadaly akadna a kezukbe, azt nem vennem meg. De igazan szornyu giccset meg nem valasztottak.





    Szocske



    Ezekszerint Nalatok sem zseni a kolok?

    De jo, hogy nem vagyok egyedul :-)))

  • 2008.05.12 22:46:26eino.

    Jézusom, az én gyerekem volt az egyetlen alulművelt óvodás, aki nem járt könyvtárba??



    ,,Ha megprobalok a kezebe adni barmilyen konyvet iszonyat gyanakvassal fogadja, es altalaban rogton raun."



    Hány éves? Add úgy a kezébe a könyveket, hogy ölbe veszed a gyereket és te olvasol, beszélsz, hülyéskedsz, netán átköltesz, amennyiben még kicsi, és nem tud olvasni. Mert az egy dolog, hogy Babóca meg Thomas, az viszont érthetetlen, hogy más nem.



    Érdekesnek találom azokat a gondolatokat, hogy a ,,régi" műveket nem értik a mai gyerekek, meg elavultak stb. Egyrészt, az igazán jó mesék, történetek SOHA nem avulnak el (max. mi tudjuk elidegeníteni tőlük a gyerekeket ), másrészt hogy lehet az, hogy 150 évvel a Grimm-mesék összegyűjtése után még élvezettel hallgattuk, olvashattuk őket (legalábbis nagy részüket, mert nem mindenki szerette minden darabját, nyilván), most meg már ósdi nagymama-szagúak?

    A Grimm csak egy példa akart lenni, ezer más lenne még.





  • 2008.05.12 22:56:02psyché

    En probalok a gyerekeimnek "regi" müveket felolvasni. Meg elegge kicsik (3 ill. 1,5 evesek), de a nagyobbik nagyon kedveli a rövidebb Grimm meseket. Amugy Bruno Betelheim szerint ezek a regi mesek örökervenyüek es olyan dolgokat magyaraznak a gyerek szintjen, amiket meg nem erthet meg. Emellett szeretik pl. Petöfi: Arany Lacinak c. mesecskejet. Persze nem tudjak, hogy mi a delibab, vagy a kender, de olyan szep dallamos az egesz. Söt Zelk Zoltan 3 nyulja is bejön, meg a kisebbiknek is. Szoval, szerintem ez elöitelet. Weöres Sandor vajon reginek vagy ujnak szamit? Mert azt is imadjak.

    Ja, es nincsenek beiratkozva meg a könyvtarba, de a nagyobbik eseteben gondolkodom rajta, mert egyszerüen nem tudok neki minden könyvet megvenni es az erdeklödesi köre is gyakran valtozik. Imadja a Ravensburgtol a Miertes sorozatot, ami ugye elegge draga.

  • 2008.05.12 22:57:17psyché

    javitok: amiket meg hetköznapi nyelven elmagyarazva nem erthet meg. Ld. Piroska ne menj el a farkassal

  • 2008.05.12 23:09:55eino.

    Cozumel, de ha volt itthon kb. 50 db gyerekkönyv, akkor is vittem volna el könyvtárba, hogy meglegyen a választási lehetősége, mert nincs miből szegénynek? Nekem eszembe sem jutott, az iskolát is úgy reklámoztam, hogy akkor már járhat könyvtárba, milyen jó lesz :))



    Másrészt nem értem a gúnyolódást. Nem kell, hogy zseni legyen a gyerek, de ha nem muszáj, minek vegyen olyat a kezébe a beszédfejlődés fontos szakaszában, ami inkább árt, mint használ? Hiszen tele vagyunk jobbnál jobb versekkel, mesékkel, eredeti magyarokkal és fordítottakkal. Pécsi Ildikó és Rába Tímea verseit is választhatja a gyerek valami miatt. Mondjuk mert olyan szép rózsaszínben pompáznak a lapok ...



  • 2008.05.12 23:28:03cozumel

    Eino



    nekem meg az evidens, hogy a konyvtar, mint elmeny, kiskoruktol az eletuk resze legyen.

    Nalunk is van itthon legalabb 50 konyv magyar mesekkel, meg ugyanennyi angollal, de megis, szuper torteneteket fedezunk fel a konyvtarban IS!



    Es az sem art, ha megtanuljak azokat a viselkedesi normakat, amiket a konyvtarban elvarnak az embertol.

    Csendben beszelgetni, nem rohangalni, szepen kihuzni a konyvet a polcrol es ugyesen vissza is tenni.





    Abban persze igazad van, hogy helyes nyelvszerkezetet kell a gyereknek atadni DE en pl. Bartos Erikanal nem talaltam semmit, ami SZERKEZETILEG helytelen, csak eppen feherember ugy nem beszel :-)



    Nema', komoly, hogy Pecsi I. es Raba T. is irt gyerekverseket? Csak a Nagybandorol hallottam, hogy elkovetett valami ilyesmit....

  • 2008.05.12 23:32:22cozumel

    Nalunk Aranytol a Csaladi kort tudjak ahitattal hallgatni, pedig abban is szo van 1-2 eszkozrol, amit mar nem hasznalunk...



    A 3 nyul is nagy kedvenc!



    Grimm mesekkel meg ugy vagyok, hgoy kicsit sok bennuk a halal-tema, en meg meg nem akarok errol beszelni, ha nem muszaj. 3 es fel evesek, meg nem erzem ugy, hogy mindenkepp tudniuk kell a halal tenyerol.

    Mondjuk ez eleg sok meset, verset eleve kizar, de sebaj, majd kesobb eljut hozzajuk.

    MOST MEG NEM.

  • 2008.05.12 23:37:08eino.

    Hát, velem járt felnőttbe, aztán ott tanulta meg a könyvtáros viselkedési normát. :)



    ,,Nema', komoly, hogy Pecsi I. es Raba T. is irt gyerekverseket? Csak a Nagybandorol hallottam, hogy elkovetett valami ilyesmit...."



    Sőt, Nagybandó lánya is...:))



    Jóccakát, szép meséket!

  • 2008.05.12 23:47:16cozumel

    Hogyhogy felnott konyvtarba?

    Nalunk egy epuletben van a felnott/gyerek konyvtr, csak a gyerekek resze egy kicsit elkulonitve.



    Joccakat Neked is!

  • 2008.05.13 06:48:53queenlly

    hali!



    fura, hogy szülők cenzúráznak... nálunk mindenbe belekóstolhat a gyerek (nem, nem veszek meg mindent, de azért kap hülyeségeket és a könyvtárban is lát eleget)aztn majd eldönti...

    mindíg megkisért, hogy azt mondjam, na ezt ne!, de aztán emlékeztetem magam, hogy végül is a mese a gyerekeké...

    minden esetre nálunk is sláger a Panni és Peti, és azt hiszem a rajzok meg a sztorik miatt. A szöveg tényleg szörnyű, de legfeljebb máshogy mondja az ember. A rajzok se tetszenek túlzottan, de azért a többi pasztelcsodához mérten, amiben a fene se tud kiigazodni, tök jó.

    és még valami: már írtam korábbi topichoz, szerintem a gyerekek ízlése megbízható, ha elég sokat és sokfélét mesélsz nekik, ki ogják választani az értékeket! és azért rengeteg olyan érték van, ami kifejezetten gyerekeknek szól (ellentétben pl. a Grimm mesékkel): Móra, Móricz Zsigmond, Janikovszky Éva, Lázár Ervin, a Csirizár mesék (égő de nem tudom leírni a szerző nevét fejből) és sorolhatnám...

    az hogy néhány gagyi is terítékre keült kit érdekel... és fura módon a négyszögletű kerekerdő helyett soha nem kértek thomast.

  • 2008.05.13 06:56:38zolnaid

    A könyvtár az nem (csak) arra jó, hogy ott több könyv van mint otthon. Ez nagy félreértés.

    Vannak gyerekprogramok, ajánlók, és általában nagyságrendekkel több könyv mint otthon.

    Egészen más élmény.

    Kábé mint egy fagyizó vs egy doboz otthoni vaníliajégkrém.



  • 2008.05.13 08:26:08druantia

    Cozumel, én meg pont fordítva, nagyon hálás tudok lenni, ha egy könyv jól tálalva foglalkozik nehéz témákkal is (pl. halál). Tóth Krisztina ilyen témájú verseit például nagyon szereti a gyerek, de persze még vsz. csak pedzegeti, miről van szó. De arról már beszélgettünk a versek kapcsán is, hogy hogy is van ez a dédimamival, akinek kijárunk a sírjához. Teljesen természetes neki, hogy a dédimami nem jön velünk haza, mert ő meghalt és most fentről, az égből szereti a Pétert. Köszön neki, virágot visz, hazafelé indulva elbúcsúzik tőle.



    Vagy láttunk már döglött egeret az utcán, látta már, ahogy anyám tisztította a frissen levágott csirkét. Tudja, hogy az oroszlán húst eszik, mondjuk zebrát. A gyerek úgyis találkozik a halállal ilyen vagy olyan formában, és én azt szeretném, ha a halált az élet természetes velejárójának látná, nem egy félelmetes valaminek.

  • 2008.05.13 08:27:40druantia

    Nekem érthető módon a papa-mama-gyerekek féle ideális család erőteljes arcbanyomása a kényesebb téma :))).

  • 2008.05.13 08:28:19bohar

    nekem a rajzok, a kepek nem tetszenek B.E. konyveiben, ettol fuggetlenul adtam mar a gyerkoceim kezebe, de nehany perc utan felre is tettek, nekik sem tetszik.

    az en kisfiam thomast sem szereti, mert nem szereti a "szemes jarmuveket"



    szerencsere annyira jo es bo a magyar mesekonyvkinalat, hogy talalunk azert boven olyat, amiben a szoveg es a kep is tetszik

    a konyvtarban pedig annyira csodalatosan viselkednek, hogy mindig nagyon buszke vagyok rajuk

  • 2008.05.13 08:58:01szövetszöcske

    Nekem a sajat (igen tudom, nem kelloen kikulturalt) lanyomnal (2-4 eves korszak) az a tapasztalatom, hogy a kovetkezo szempontok alapjan valogat:

    A konyv beosztasa a legfontosabb, ne legyen 4-5 mondatnal tobb szoveg egy kephez egy oldalon, lehessen surun lapozni, es nem egy oldalt, egy kepet nezni percekig.

    A szovegben ha lehet legyenek fura kifejezesek, o ezeket ilyenkor napokig mondogatja, probalja elsutni mas szituacioban.

    Ha lehet legyen csillogo-villogo hercegnos vagy ismert figurarol szoljon (Bogyo es B., Boribon, Vakond, Thomas, Fer-Egon mittudomen)

    Ne legyen benne tul felelmetes resz, sokkal inkabb a Disney kis hableany, mint az eredeti.



    Ja, es nem olyan a kolok hogy csak ugy formalhatnam az izlesvilagat (ha csak nem akarom kuzdelemmel befejezni a napot). Ha neki nem tetszik a mese, es nem a kivalasztott konyvet olvasom, akkor jobb esetben csak megunja, es lathatoan massal foglalkozik, rosszabb esetben rogton kitor a kuzdelem. Akkor is ha olbe ultetem es kedves vagyok, nem lekenyerezheto (neha azert uzletet lehet kotni vele, en valasztok konyvet, cserebe beigerek valamit masnapra...)

  • 2008.05.13 09:16:20szövetszöcske

    Ja igen, a konkluziot kihagytam. Szoval nalunk Bogyo es Baboca marad, es nem azert mert nekem tetszik, vagy legalabb bizalomgerjeszto rozsak vannak az irono hajaban, hanem mert ezt szereti, egyszer egy konyvesboltban leemelt egyet a polcrol, vegiglapozta, es bekerult a kedvencek koze. En nem erzem magam feljogositva hogy betiltsam a kolyoknel, azon a jogon hogy jol meg tudnam kritizalni. Diafilm is van belole az is kedvenc, es azt is a pici konyorogte ki.

  • 2008.05.13 09:45:59psyché

    Nem hiszem, hogy a gyereket meg kene vedeni a "halal" temajatol. Hiszen pontosan ilyesmiktol fel (pl. mama elmegy es nem jön vissza soha), csak nem tudja maganak megfogalmazni, ami meg extra szorongast okoz neki. A Grimm es egyeb nepmesek segitenek neki abban, hogy ezt a szorongast megfogalmazza. Raadasul mindig pozitiv vege a törteneteknek. Persze, igy felnött fejjel en is kisse horrorisztikusnak latom nemelyiküket (pl. A 7 kecskegida), de gyerekkoromban nem voltak ilyen gondoltatim. Egyszerüen csak imadtam a meseket. Szegeny Nagyanyamnak napi 10-t is fel kellett olvasnia.

    Amit en utalok, azok a holliwoodi mesek. Most kaptuk meg ajandekba a Tarzant könyvben. Hat, az undor kerülgetett. Hamarosan el is pakolom, mert persze a fiamnak bejött. Ez azt hiszem cenzurazas.:-)) De szerintem erre szükseg is van, nem hiszem, hogy a gyerekek ösztönösen jo izlessel jöttek a vilagra.

  • 2008.05.13 10:00:33szövetszöcske

    En a magam reszerol a Disney vs Grimm mesek problemakorrol azt gondolom, hogy a kolok nem azert valasztja a troger Disney mesekonyvet mert izlesficama van, hanem mert jobban smakkol ahhoz a vilaghoz amiben el. Igen, ez egy rozsaszinu-muanyag TV-Mekkdodo vilag, meg akkor is ha nem veszunk rola tudomast es a gyerek csak fatuskokkal jatszhat mer az a hagyomanyos. Nincsenek mar jarvanyok, altalanos hogy az emberek idoskort erjenek meg, egyszeruen nem annyira foglalkoztatja a kolkoket a halal temakore. Legalabbis a lanyom nem is szereti meg nem is erdekli, nem nagyon resze az eletenek egyelore. Es nem is eroltetem hogy beszelgessunk rola, ha nem erdekli...

  • 2008.05.13 11:00:04druantia

    Azt hiszem, az én gyerekem világa nem műanyag Disney-világ :). Ő fúr-farag az apámmal a műhelyben, szerel, épít, szaladgál az udvaron, a réten, a szőlőhegyen. Vakondtúrásban fetreng, őzikét keres, traktorra mászik. Kint "dolgozik" a kertben a játék ásójával vagy átmegy szomszédolni a Lajos bácsihoz, akit a barátjának nevez. Szerintem szerencsés, hogy falusi gyerek :).



    Itt tényleg megvan a lehetőség, hogy az életet olyannak lássa, amilyen. Legalábbis szerintem ez az alap, amire később lehet építeni. Az is szerencse, hogy közel van a város, és hogy az öcsémék Budapesten élnek, így nem csak ezt a fajta környezetet ismeri.



    A könyvek világa pedig teljesen természetes neki, én is sokat olvasok (ha van rá időm) és vele is elég korán elkezdtünk könyveket nézegetni. A Disney-t ő egyelőre csak a Dzsungel könyvén át ismeri, és nagyon tetszik neki. Főleg a dalok. De a Dzsungel könyve megvan neki könyv változatban is (szintén Disney kiadás), úgyhogy esténként olvasni is lehet. Aranyos, tényleg ez a Maugli-gyerek, de egyelőre ennyi elég a Disney-ből nekem is, neki is :).



    Nálunk egyelőre más Disney nincs is. Van Beatrix Potter, Nordqvist, Tesz-Vesz város, böngészők, versek és művészi mesekönyvek. Meg még rengeteg más, úgyhogy tényleg bőven van választási lehetőség (összeszámoltam, jelenleg több mint 70 könyv van a könyvesládáiban, a nagyobbaknak való könyvek egyelőre még a polcon figyelnek).

  • 2008.05.13 14:57:06mmonyi

    Gratulálok Bartos Erikának és üzenem neki, hogy nagyon ért a gyerekek nyelvén és mi is nagyon szeretjük a könyveit. A kislányunk kb. egy éves volt, mikor kapott a barátainktól egy Anna és Peti könyvet (a pirosat) és már akkor nagyon sokat nézegette. Azóta is az a kedvence, és ha mondom neki, hogy hozzon egy mesekönyvet, hogy meséljünk, tuti, hogy azt veszi le a polcról. :)

  • 2008.05.13 14:57:45kismica

    A fiam is szereti az B.E. könyveket, igaz, mi jórészt csak a képeket nézzük és nagyjából követjük a történeteket - az én mondataimmal, plusz bele szoktam szőni a rá vonatkozó részeket is :) A Rajzok nagyon jók, sokszor a történettől teljesen független meséket mondok azok alapján :D



    A rózsák: én nem raknám a hajamba, de tetszik, h ő igen ;)

  • 2008.05.13 15:59:11cozumel

    Zolnaid



    Igen, errol van szo. A konyvtar, az hangulat, az feeling....es en nagyon szeretem! Mostmar a gyerekeim is.

    A konyvesboltokat is imadom, emlekszem, mikor eloszor jartam New Yorkban egy Barns&Nobles konyvesboltban...

    Harom emeletes csodapalota, az emberek a polcok kozt a foldon ulve/hasalva lapozgatjak a konyveket, masok kavet szorongatnak a kezukben....termeszetesen vagyonokat hagytam ott mindig :-)

  • 2008.05.13 16:02:05cozumel

    A halal temajat en sem kerulom majd ki, MEG nem akarok vele foglalkozni.

    Kicsit ugy gondolkodom, mint Szocske: szerencsere nem vagyunk Mora koraban, ahol a kisfiu vegignezte a hugocskaja haldoklasat, aztan az apjat is elveszitette gyermekkent...



    Igen, a halal az elet resze, pont ugy, mint a szuletes, csak a mai vilagban szerencsere mar nem a mindnennapjaink resze.

    Erdekes egyebkent a gyerekek agya: tudjak, hogy az oroszlan megeszi a zebrat, de soha nem kerdeztek meg ra, hogy akkor mi lesz a zebraval, miutan elfogyasztodott :-)))

  • 2008.05.13 19:41:55psyché

    Sziasztok! ma ennek a posztnak az olvasasa utan beirattam a sracaimat a könyvtarba. Szuper ötlet volt, mert egyreszt gyerekeknek ingyenes, masreszt rengeteg könyv van, igy nem kell mindent megvennem nekik es DVD-t is lehet kivenni egy hetre. Tiszta sporolas!!! Ki is vettünk 3 könyvet meg egy DVD-t, most azt nezzük. Mindenkinek javaslom a könyvtarazast, tenyleg megeri.

  • 2008.05.13 21:36:00eino.

    Köszi, hogy elmondtátok, mi mindenre jó a gyerekkönyvtár :)))



    Nálunk amúgy kb. 1 km van a felnőtt és a gyerek között. És én vagyok az a kiálhatatlan némber, aki utálja a kis(!)városi gyerekprogramokat, tisztelet a kivételnek (néhány klassz kiállítás, vagy pl. véletlenül minden második szökőévben erre jár a Kaláka stb.)

    Nálunk a gyerekprogik általában kimerülnek a ,,kézműveskedjünk meg fessünk arcot, esetleg rúgjuk ki a ház oldalát" c. dolgokban. Ezért is és másért is hasonlóan druantia gyerekéhez, földtúró, fafűrészelő, madárfészek-építő a gyerek a mai napig, szerencsére nagyon is sok köze van az élethez. Emellett meg évente néhányszor (sajnos tényleg csak ritkán, de talán ez változik) lovagol. Színházba, moziba , koncertekre jár , már csak miattam is kénytelen néha, ha nincs , aki vigyázzon rá. Nyilván egy bepunnyadt kisváros adta lehetőségek között, kivéve néhány esetet, amikor pl. a Diótörőt vagy a János vitézt nézhette meg. De éppen ezért időnként - nem rendszeresen, csak ha van kedv, idő és pénz - kimozdulunk innen. Hol Pécsre, hol a fővárosba, a Mecsekbe... Az utóbbi 3 hétben meg Abaligeten és Ópusztaszeren is járt. Utóbbi helyen lovagolt és íjászkodott, és: a gyerekek elalélnak a körképtől (nem csak az enyém volt így, szóval tuti)! Ugyanúgy, ahogyan 5 évesen a Barbie-filmektől ...:)))



  • 2008.05.13 21:43:14eino.

    ,,Mindenkinek javaslom a könyvtarazast, tenyleg megeri."



    Ami jó dolog: az iskola könyvtárát rendszeresen látogatják a lányomék. Eleve az iskola nagyon preferálja a könytári életet, sok és jó könyvük van, úgyhogy egy darabig marad ez. Ezzel tényleg szerencsénk van.

    Legalább ezzel :) Hát ha még a mosdók is ilyen kulturáltak lennének...:)) :((((







  • 2008.05.13 21:47:23eino.

    Aki nem akarja elővenni a halál és a betegségek témáját a gyerekeinél: mikortól gondoljátok, hogy szükséges róla beszélni?



  • 2008.05.13 22:02:08psyché

    Nem tudom. A betegsegröl gondolom korabban is lehet, hiszen idönkent minden gyerek beteg. En a "halalrol" nem szoktam beszelgetni a 3 eves nagyfiammal. Kizarolag a mesekben jön elö ilyesmi, ami szerintem nem problema. A gyerek ugyis annyit fog fel egy törtenetböl, amennyire az adott korban szellemileg kepes. A többit ugyis elfelejti belöle.

  • 2008.05.13 22:13:05eino.

    ,,Kizarolag a mesekben jön elö ilyesmi, ami szerintem nem problema. A gyerek ugyis annyit fog fel egy törtenetböl, amennyire az adott korban szellemileg kepes. A többit ugyis elfelejti belöle."



    Így van, de valahol elő kell jönnie - kicsiknél a mesében, ha minen jól megy. Mert ahogy van élet, úgy van halál is. Nyilván az előbbivel foglalkozunk lényegesen gyakrabban, az utóbbiról pedig tudunk. Aztán egyszer csak meg kell tanulnunk valahogy elfogadni.

    Nehéz. :(

  • 2008.05.14 01:07:49Vierre_

    Én csak a halál témájához szólnék hozzá.

    És sajnos láttam azt, amikor olyan mértékben nem beszélünk és nem foglalkozunk a halállal , hogy felnőtt korban közeli hozzátartozó elvesztésénél olyan törést okoz, ami alig feldolgozható, magáról a tényről nem beszélünk és szerintem ez szörnyen életidegen.

    VAn egy olyan anekdota, hogy három kínai szerzetes járja a vidéket, nevetnek, beszélgetnek és mindig felvidítják a falubéli embereket. Egyszer az egyik faluban meghal az egyik szerzetes. Az emberek siratják, gyászolják és eltemetnék de a másik kettő kacagva mondja el közös kívánságukat miszerint ha valamelyikük meghal, a másik kettő ruhástúl úgy ahogy van dobják máglyára. Csodálkoznak az emberek de hát a halott kívánsága... és így tesznek. Amikor a halott szerzetes ruháját tűz éri abból petárdák és tüzijátékok robbannak szerteszét és társai örömmel üdvözlik őt a halálban. És velük nevetnek a falubéli emberek is.

    Én így szeretném -nyugati emberként- nevelni a gyerekeket, bár sejtem, hogy nem fog menni, de a cél adott így nálunk a halál semmiképp nem tabu téma. Beszéltünk már arról, hogy mi is az, de mivel én teljesen független szeretnék lenni minden vallástól és saját elképzeléseimtől is, így bizony amennyi elmélet van, azt mind elmesélem és mindig hozzá teszem hogy de fogalmunk sincs mi történik az élet után.

    A fiam már az reinkarnációtól az Istenhitig átment saját elhatározásából mindenen, én nagyon jól szórakozom közben, de amúgy a téma nálunk sem gyakori, csupán csak azért nem, mert nem hozzák fel túl gyakran. Mivel én úgy szeretnék meghalni hogy semmiben (vagy mindenben) sem hiszek hogy ami jön, tisztán kapjon el, ha pedig nem jön, akkor mindegy :))))) így felőlem a gyerekem abban hisz amiben akar, tőlem megerősítést nem fog kapni ellenben ha eljön az idő, hogy sokat akar majd róla beszélni és filozofálni, arra vevő leszek van azért egy két ötletem, a legújabb az hogy mindenki azt a másvilágot kapja amihez valóban ragaszkodott emberként, addig amíg a valóságra nem lesz kész, de hát nálam ezek időről időre változnak, így magamon is nagyon jól szórakozom :DDDDD

  • 2008.05.14 15:47:42Idoru

    Sztem a halálról nyugodtan lehet a picikkel beszélni, meg nyugodtan lehet ilyen mesét olvasni. Mert hogy a halált addig úgy sem értik meg, amíg nem kerül helyére az időfogalom (7-8 éves korban). Akkora érik meg pl, hogy az időnek van kezdete és vége. AMikor ez megvan, akkor képes egyáltalán a halált úgy beazonosítani, ahogy a felnőttek teszik. (és akkor nagyon fogja foglalkoztatni) Bármelyik családban előfordulhat dédi/nagyszülő(k) halála még bőven akkor, amikor pici a gyerkő. És akkor nem lehet a szőnyeg alá söpörni, mert a gyerek nem hülye, látja, hogy vmi változás van, még ha közvetve is. Akkor muszáj róla beszélni. Persze nem fogja érteni, és ilyenkor jöhetnek az olyan kérdések, hogy "jó, jó meghalt a mama, de mikor jön hozzánk legközelebb?"

  • 2008.12.14 23:07:53manocska7

    Sziasztok! Nálunk az egész család imádja Bartos Erikát, egyszerű, de nagyszerű történetei miatt.

    A hölgy egy aranyos, pozitív kisugárzású tünemény, nekem legalább is nagyon szimpatikus, életben is szívesen lennék a barátnője.

    Főleg az Anna, Peti, és Gergő sorozat a nagy kedvenc, mivel rólunk szól.

    Pszichológusok szerint nagyon fontosak az "én" mesék, egy pici gyereknek első sorban hétköznapi, "mi újság az óvodában, vásárlunk a piacon" típusú mesék valók elsősorban - a fantasy,a filozofálgatós történetek inkább nagyobbaknak valók - bár kivételek persze vannak.

    Szerintem hányt pótol B. Erika sorozata, ugyan vannak hasonló témájú családmesék, pl. a Pöttyös Panni, vagy Janikovszky Éva, és Bálint Ágnes humoros írásai, de ezeket inkább iskolás gyerekek fogják értékelni.

    Szepes Mária sokszor túlbonyolítja a meséit, ugyan az ovisok meghallgatják, de gyakran eszembe jut: "a kevesebb több lenne".



    Bartos Erika a legkisebbekhez szól, az ő nyelvükön, talán ez a titka. A szóismétlés talán bántó egy irodalmilag művelt embernek, de egy pici 2-3 éves gyereknél fontos szerepe van az ismétlésnek.



    Az egyik előttem szóló megemlíti,hogy a könyvek eléggé kidolgozatlanok - ezzel - bármennyire is kedvelem a könyveit - egyet kell értenem. Szerintem, ha a kiadó nem egy aranytojást tojó új sztárt látna B. Erikában, több időt hagyna neki, jobba ki tudná dolgozni a történeteket.

    Egyébként ő építészmérnök, nem bölcsész - a reál beállítású embereknek általában nehezebben megy a fogalmazás - ahogy ő is mondja, inkább a rajzok állnak hozzá közel.

    Ennek ellenére szerintem komoly gond nincs az irodalmi résszel, a versei kifejezetten jól sikerültek szerintem.

    A rajzai fantasztikusan napsugarasak, bájosak, mindig jó kedvem lesz, ha felolvasok belőle a gyerekeimnek, a soraiból árad a melegség, a szeretet.

    Valamelyik fórumozó megemlíti, hogy nem kedveli Erika "szuperanya" imázsát.

    Szerintem semmi gond nincs vele - egy pici gyereknek igenis az ilyen "szuperanya" az ideálja, aki leleményes, szeretetteli, türelmes.

    Inkább ez legyen az ideál, nem a konferenciákra rohangáló karrierista anya, aki a naphosszat a TV-elé ülteti csemetéit, és vásárolja a sok vad anime, Spongya Bob kaliberű butaságokat.

    Több Anna-Peti történetben egyébként leírja: "agya dühös, anya mennydörgött, apa csúnyán beszél" - szóval, még ha helyenként túl idilli képet is fest, nem akar ő "szuperanya-ként" tetszelegni - szerintem.

    Az új könyvében (Megmondalak) - kifejezetten a családi perpatvarokról szól.

    Nekem kifejezetten a példaképem Bartos Erika, arra törekszem, hogy én is egy ilyen ízig-vérig anya tudjak lenni. Rengeteg jó ötletet kaptam a könyvei által, hogy legyek úrrá a családi konfliktusokon.



    Az idilli, rózsaszínű történetekről még annyit, hogy lehet, felnőtt embernek giccsesnek tűnik, de egy pici gyereknek pont erre a meleg, szerető, napsugaras légkörre van szüksége. Nem egy elérhetetlen ideált mutat (gazdag gyönyörű királykisasszony, hétszépségű tündér)hanem ara tanít észrevétlen, hogy fedezzük fel az élet apró örömeit, pl. a palacsinta sütés, vagy borsófejtés hétköznapi tevékenység, de remekül fel lehet dobni vele egy esős napot, és egy Városligeti kirándulás is lehet szép emlék. Csodálkozzunk rá az élet apró örömeire!



    Szerintem egy kisgyerek akkor jár jól, ha széles választékot kínálunk neki könyvekből, én pl. egyaránt olvasok nekik Hófehérkét, Boribont, Thomas a gőzmozdonyt, Weöres Sándort, Zelk Zoltánt, Gazdag Erzsit...szerinte fontos a változatosság, minden könyvnek más az erénye.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta