SZÜLŐSÉG

Gyerekmentes övezet: régi szeretők Máraival

2008. május 10., szombat 11:00

Vége a hosszú hétvégének, tele a fejem a családdal. Itt az ideje, hogy egy kicsit eltávolodjunk a gyerekszobától és elmerüljünk az élet filozófiai mélységeiben!

Ismét rájöttem, vannak világnézetbeli különbségeink a Remek Emberrel, a gyakorlatiasság harca ez a romantikával. Az történt, hogy lazulásképpen elmentünk moziba, s megnéztük Márai: Eszter hagyatékát. Mellesleg könyvnek sem rossz, én szeretem, bár tény, hogy általában az ötödik perctől szuicid hajlamaim lesznek tőle. No, kérem, a moziból kijövet hamarjában viharfelhők gyűltek a kocsink felett. A nagy kérdés, amit azt gondoltam a Remek Ember is boncolgat magában ez volt (még ha Márai nem is ezt üzente):
Mennyire vagyunk felelősek tetteinkért, ami mások életére hatott? Konkrétan régi szeretőink sorsáért.



Fogadjuk el azt az alapfeltételezést, hogy előfordulhat minden tisztességes emberrel,hogy valamilyen régi kapcsolatban benne marad érzelmileg. Mi van akkor tehát, hogy lefordítsam a problémát, ha mi élünk, mint Marci hevesen, de valaki, valahol miattunk, nem volt képes normális életet élni, mert várt ránk, vagy, mert lelkileg kifosztottuk? És mi van akkor, ha ezzel egyszer csak szembesítenek? Vagy csak mi szembesülünk vele magunktól. Tovább megyek, ha mi vagyunk a kisiklott életű áldozat, más lehet felelős az elhibázott életünkért? Mindez pusztán csak erkölcsi gyengeség?

Márai azzal csavarta meg közvetve ezt az erkölcsi problémát, hogy ezt a felelősséget anyagilag váltatta be. A Remek Ember ezt elfogadhatatlannak tartotta, de nála van fehér, meg fekete, átmenet meg csak ritkán. Ha tehát valaki felé egyszer elkötelezzük magunkat, közünk marad hozzá (emlékszünk ugye a Kis Hercegre), s elszámolással is tartozunk neki? Legyen felelősségünk a régi szerető iránt, akár csak lelkileg? Vagy mindig tiszta lappal kezdünk, s ami egyszer volt, már nem számít.

Márai Eszterje a saját erkölcse szerint törlesztett. Remek Ember Eszterje egy huszárvágással kitörölte a múltjából az erkölcsileg jellemtelen Lajost, az én Eszterem pedig hezitál. Mert Lajos az én Lajosom maradna, akit nekem kellett volna megszelídítenem. Kopogtathatnak egyáltalán a régi szeretők? Nekünk kell egyáltalán feloldozás?

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2008.05.10 13:31:01Vierre_

    Az én véleményem- mára- az, hogy ami volt, a jelen kapcsolatában nem számít ellenben mivel a múlt része, így a szőnyeg alá seperni semmiképp sem korrekt. Azt gondolom a volt szeretők- bár gyanítom hogy a poszt el fog menni más moralizálgatás fel is;)- egy jól működő kapcsolatban nem kéne hogy jelen legyenek, mert ha még is, csak belül de nem beszélünk róla, akkor ott maradt egy olyan kötődés, amely viszont az új kapcsolattal szemben nem korrekt. Így a kapcsolat nem őszinte.

    Az, hogy a volt viszonyainkra mosolyogva, vagy örömmel, vagy jóérzéssel, vagy akár rosszérzéssel gondolunk vissza, azzal nincs semmi baj, hiszen érzéseket váltott ki belőlünk. Ellenben a nosztalgia egy aktív kapcsolatban nem fér bele.

    Azt gondolom, az én erkölcsiségemben, egy új kapcsolat mindenképp tiszta lap, úgy, hogy tudjuk hogy mi volt és azt korrektül, vagy úgy, hogy markánsan, ellentmondást nem tűrően, vagy megbeszélve, teljesen mindegy, a helyzet adja, de lezárjuk.

    Mert ha nem, akkor fel merül az a kérdés, hogy miért nem zárjuk le és ezzel a lelkiséggel hogyan engedhetjük meg magunknak, hogy beleugorjunk egy új kapcsolatba, ahol a másik tisztán csak velünk van eltelve, de mi őszintétlenül még a volt-emberhez ragaszkodunk valamilyen módon.

    Semmiképp nem korrekt.

    És nem hiszem hogy felelőséggel tartozunk vagy feloldozást kell hogy kapjunk, ugyan is egy viszony mindenképp két ember története és semmiképp nem anya- fia kapcsolat. Két felnőtt ember, akik mindketten felelőséggel tartoznak egymásnak és a kapcsolatuk felé. Ha ennek vége, nyilván nem működött. EGy korrekt ember nyilván addig nem kezd bele új viszonyba amig meg nem emésztette fel nem dolgozta, hogy miért nem működött és akkor bizony minden lelkiismeretfurdalás és további felelőség nélkül továbblép.

    Ha így tesz, akkor nincs szükség a volt szeretőkön gondolkozni, élete része volt, ezt tudja, múljának egy darabja, de már nincs.

    Így én azt gondolom, hogy ha már túl vagyunk a csapongó korszakon és komoly kapcsolatban létezünk, a volt szeretők felé semmilyen történet nem fűzhet minket, ha korrektek akarunk lenni magunkhoz és a párunkhoz.

  • 2008.05.10 14:12:21persona



    Win ez nagyon klassz téma, megint! gratulálok!



    A kapcsolatok, szerelmek szerintem nem minig sikerülnek jól, nem mindig végződnek jól, s nem mindig lehet utána "csak a szépre emlékezni".

    Ilyen múltbeli, félresikeredett kapcsolatok miatt foglalkoztatott pár hónapja pont ez a téma. Nekem a jóvátétel volt a fontos, a megbocsátás azzal a három szerelmemmel kapcsolatban, akiket bántottam és akik által én is sérültem. Bántottam őket azzal, hogy képtelen voltam a bizalomra, az elfogadásra, az intimitásra, a férfiségük tiszteletére.

    Nem tudtam megtanulni, nem volt kiktől ellesni

    most is még bukdácsolok, tanulok, tanulunk együtt a párommal...

    Szóval pár hónapja vágytam rá,hogy megértsék a régi szerelmeim, hogy belsőleg voltam-akkor és ott- képtelen arra, amit vártak tőlem.Nem direkt, bunkóságból tettem, amit tettem.

    Ma már értem mit mondtak, mit hiányoltak,ma már tudok/tudnék bocsánatot kérni:

    azért, hogy megcsaltam őket, hogy hazudtam nekik, hogy a gyenge pontjaikba döftem, hogy csakzértse mondtam, amit hallani szerettek volna, hogy nem vállaltam fel őket, hogy hallgattam, hogy nevettem, amikor nem kellett volna...

    Szóval szerettem volna ezt a fejlődésemet megosztani velük és jóvátételt nyújtani nekik. Aztán arra jutottam, hogy inkább belső munka lesz ez, magamban zárom le, mert nem tudom lenne-e értelme 10 év távlatából megkeresni őket.... nem tudom értenék-e mit akarok,nem tudom nem sülne-e el rosszul... Nem akarom a nagy jóvátételt értetlenségbe fullasztani csak azért nert én most itt tartok. Ez önzőség lenne azt hiszem, nekem van ezzel dolgom, ha nekik van, ők is kezdenek valamit, vagy nem.

    Mindenesetre nekem ez egy fontos lépés volt a mostani kapcsolatom fejlődéséhez:hogy tisztelni tudom őt, mint férfit, embert, mint a házasfelemet.:)

  • 2008.05.10 14:24:19Por Cica

    Win, te mindig olyan jokat irsz, most sem kivetel! Koszi:-)

  • 2008.05.10 17:25:48megahéja

    én szinte az összes exemmel jóban maradtam, tudunk egymásról, többet-kevesebbet beszélünk is egymással, ismerjük egymás új párjait, és baráti szinten elég sok mindent meg is beszélünk - mondjuk nem a szerelmi ügyeinket nyilván, és nem is napi szinten, inkább 1-2-vel havonta, a többivel még ritkábban. Nem az volt a kérdés sose - leszámítva talán a közvetlen szakítás utáni szar időszakot- hogy mi felelősek vagyunk-e egymás iránt. Mindannyian tudtuk hogy kettőn állt a vásár, és a szakításból való felépülés/felépítés nem az ex-szerelem feladata. Egyszerűen "csak" olyan emberek, akik nekem éveken át nagyon fontosak voltak - nyilván jól megértettük egymást, nagy kár lett volna velük a kapcsolatot nullára redukálni. Inkább mindig az volt nehéz, hogy az aktuális párom elfogadja ezt a nem mindennapi helyzetet - a jelenlegi hapsimapsi is ismeri őket, haveri viszonyban vannak, hál istennek nincs ebből probléma, hiszen egyik félnek sem jut eszébe a haveri (még barátinak sem igazán mondanám) kapcsolaton túl gondolkodni. (voltak olyanok akiknek ez nem volt ilyen könnyen kezelhető, őket is meg tudom érteni, de ha nem fogadták volna el, akkor az olyan lett volna nekem mintha egy régi osztálytársamtól tiltana el a párom mert "nem tetszik neki".)Tényleg olyanok nekem mintha régi osztálytársaim lennének, de nem érzem erkölcsileg szükségesnek hogy leépítsem őket csak azért mert "jobban ismer mint egy barát".



    Ez az én esetem, és tudom hogy nem mindennapos, sőt valószínűleg vékony jég, ezért senkinek nem javasolnám, de nekem bejött az élet :-DD

  • 2008.05.10 18:10:39psyché

    Hala az iwiwnek az összes volt szeretömröl tudok vmit. Örülök neki, hopy jol vannak es jol megy a sorsuk. Tenylegesen viszont egyikükkel sem tartom a kapcsolatot: nem levelezünk, nem telefonalgatunk, semmi. Nem is erzem ennek hianyat. Ezek a kapcsolatok mar lezarultak, nincs semmi mondanivalonk egymasnak.

  • 2008.05.10 21:07:53anyany

    sajnos ezt a márai művet pont nem ismerem, de ezt e néhány hozzászólást elolvasva muszáj leírnom...

    szóval volt nekem egy "kapcsolatom" , akiről azt hittem, hogy a minden. érzelmileg és testileg is azt nyújtotta, amire nekem szükségem volt. aztán amikor kiderült, hogy barátnője van, ráadásul 8 éve, szántszándékkal téptem szét a köteléket, a saját kezemmel téptem ki magamból, mintha a szívemet kellett volna dobogás közben kitépni a mellkasomból. olyan lelki fájdalmat, ami fizikailag fáj belül, még sohasem éreztem előtte.

    mondanak az okosok olyat, hogy minden találkozásból, minden kapcsolatból az ember kap, tapasztal valamit. sokszor gondolkodtam azon, hogy az ilyet mivel érdemli ki az ember??? és mit kellett volna belőle tanulnom???

    elég sok kapcsolatom volt, de ez volt az egyetlen, ami sebet hagyott bennem.

    viszont azt mondom, hiába várnék arra, hogy ezek a sebek begyógyuljanak. újra kellett kezdenem, valaki olyannal, akiben meg merek bízni...

  • 2008.05.10 21:08:51Atina

    Ismerek olyan ex-házaspárt, ahol a nő már gyereket szült egy új kapcsolatban, s még visszajár az ex-férjhez kölcsönt kérni. A hülye faszi meg ad neki, mert sajnálja, hogy anyagilag koppon van, meg hát ott a kisgyerek.

    Persze az férfinek is van új kapcsolata, aki nem nézi jó szemmel.



    Én meg úgy vagyok, hogy aki egyszer elment, az után felégetem a hidat. Persze, nem megyek át az út túloldalára, ha szembejön. Köszönünk és ennyi.

    Az ember tanul jót és rosszat a kapcsolataiból, levonja a tanulságot, s igyekszik csak a jót továbbvinni az új kapcsolatba.

    Én legalábbis nem leszek az, aki azt mondja, hogy "miért is nem a Hufnáger Pistihez mentem feleségül!"

  • 2008.05.10 21:20:34mókusfácán

    Ez jó! Pont két hete vettem meg a Könyvet a Millenárison ,d enem volt erőm elolvsni!

    A férjem most hagyott el minket 16 év után, agyerek két éves!Diákszerelem!

    Szóval Jó az időzítés! Nem mertem még elolvasni.

    Én pont most vagyok a "nem tudom hol vagyok és ki vagyok " állapotban!

    Ő túl könynedén lépett át rajtam/rajtunk, múltunkon!

    Nekem egyelőre ez az egy kapcsolatom volt!



    Kösz Win!:)))))

  • 2008.05.10 21:49:494tissimo

    Érdekeseket kommenteltetek, Win, nekem is egy jó pillanatban nyomtad ide ezt a cikket...

    Nálam az a furcsa helyzet van, hogy ominózus exemmel 10 évvel ezelőtt cca. 1 évet voltunk együtt, és ez az egy év _nyomtatanul_ törlődött az emlékeimből. Szinte semmit se tudok felidézni az együtt töltött időből, pedig szinte egész nap együtt voltunk ezidőalatt. Néhány foszlány egy nyaralásról pl megvan, de még arra se emlékszem pontosan, hol voltunk.

    Én voltam a hunyó a szakításkor, és ugyan kevés infóm van a fiatalemberről, de azóta nem nagyon tudok arról, hogy valamirevaló kapcsolata lett volna valakivel.

    Biztos valami tudatalatti védekezőmechanizmus ez az amnézia, vagy mittudomén - ti mit gondoltok? Vagy esetleg valaki, aki hasonlót élt meg, írjon lécci!

  • 2008.05.11 05:48:34a_gossow

    4tissimo, én ugyanígy jártam.

  • 2008.05.11 10:09:53monsterwoman

    Holnap megnézzük a filmet a férjemmel, aki nekem az első volt és (ezidáig :-)) az utolsó. Szóval nekem nincs exem ( csak amolyan csókolózós viszonyok voltak előtte).

    Minőségi téma, köszönöm.

    Egyébként mi a véleményetek az első szerelemből házasság témáról? Mert felettem eddig nagyon sokan ítélkeztek, hogy egy dologból nem lehet jól választani. Mondták, mindig tapasztalni kell hozzá, hogy dönteni tudjunk, mi az igazán ideális a számunkra.

  • 2008.05.11 10:25:27Bedekó

    monsterwoman, van akinek bejön. Remélem, neked igen.



    Emberi kapcsolatokra nem lehet sablonokat ráhúzni.

  • 2008.05.11 10:43:31andie

    monsterwoman

    egyszer már beszélgettünk itt erről,és kiderült, hogy nem vagy (vagyunk) egyedül.

    Én is hasonló cipőben járok, azzal a különbséggel, hogy túl egy 7. évi válságon most olyan, mintha szakítottam volna az előző pasimmal, és lenne egy új kapcsolatom, csak közben a pasi nem változott. :-)

    Sőt, igazából mindkettőnknek ez az első komoly kapcsolata.

    Mi már rájöttünk, hogy ennek bizony meg van a hátránya, meg is éltük, megszenvedtük, de rájöttünk, hogy akkor is összetartozunk, ha a fene fenét eszik, és ez erősebb mindennél.

    Persze dolgozni kell rajta, érte, és egy kapcsolaton belül megélni mindent sokkal több sérüléssel jár, és soha nincs tiszta lap, de ezt is tudni kell kezelni.



    És ami a szex részét illeti. Neki volt annyi tapasztalata, hogy nekem ideális első lehessen. Nekem pedig a szex nem önmagában fontos, én nem csak úgy szexelni akarok/szeretek, hanem vele akarok. Innentől kezdve viszont a válogatás értelmét veszti. :-)

  • 2008.05.11 12:25:31Sue

    Monsterwoman, nálunk abszolút bejött az első szerelemből házasság, de ehhez szerintem nagyon nagy szerencse kell illetve úgy érzem, hogy mi mindketten nagyon rugalmasak vagyunk és nem félünk változtatni, ha szükséges. Tehát nem úgy álltunk a kereséshez, hogy volt száz feltétel, aminek meg kell feleljen a másik. Van 1-2 barátnőm, akik mondják, hogy "annyira jó a barátommal minden, csak ne lenne ilyen-olyan". Ha tud mindkét fél ésszerű határokon belül alkalmazkodni és tolerálni, akkor ilyen probléma nem merül fel. Arra nincs garancia, hogy a tizedik ember ideálisabb párod lesz, mint az első. Tényleg a szerencsén is sok múlik, de az ember természetén is. Ha minden jó a kapcsolatodban, nem maradtál le semmiről max. pár csalódásról.

  • 2008.05.11 14:25:33monsterwoman

    andie! Sue!

    Köszi! Épp most mutattam a férjemnek a kommentjeiteket, és mosolyogva közölte, milyen kár, hogy a pasik ilyenekről nem beszélgetnek.

  • 2008.05.11 14:38:32Sue

    Monsterwoman, ha ilyen helyzetben vagytok, legyetek büszkék rá, ne legyen kétségetek afelől, hogy bármi más is lehetne, ha több partneretek lett volna. Az a jó, ami boldoggá tesz titeket. Ez független attól, hogy hány párotok volt előtte. Együtt tudjátok megtanulni, hogy milyen egy párkapcsolat. Ezt szerintem úgyis elölről kellene kezdeni minden egyes kapcsolatban, mert mindenki más.

  • 2008.05.11 15:05:17baud

    monsterwoman, nekem is bejött, pedig én 17 évesen néztem ki magamnak, és kb. félév után jöttünk össze. Ez persze semmire sem garancia, minden kapcsolatért meg kell dolgozni...

  • 2008.05.11 16:59:304tissimo

    a_gossow, de szűkszavú voltál, mesélj még, kedves sorstársam!

  • 2008.05.11 19:11:22Popimami

    OFF

    (csak vicces, mert tegnap este olvastam és Máraival meg a megfilmesítésével kapcsolatos)

    "Egy úr felkeres, s magas, - viszonyimhoz képest rendkívül magas - összeget kínál, ha megengedem, hogy 'A gyertyák csonkig égnek' című regényemből mozgóképet csináljanak. Természetesen nem engedem meg, mert már én sem tudom leírni a teljes igazat, s ezért el tudom képzelni, mit csinálnak ők hazugságban abból, amit én sem bírtam elmondani!" Márai S., Napló, 1944

  • 2008.05.11 21:13:58mókusfácán

    Monsterwoman: nekem eddig bejött, csak most 16 év után válunk!Bocs, nem mindig jön be!Most így látom.

  • 2008.05.11 22:09:25monsterwoman

    Gyerek voltam (15), amikor megismertem a férjem, aki 5 évvel idősebb nálam. Vele nőttem fel, mellette váltam nővé. Voltak nagyon komoly mélypontok a kapcsolatunkban (sőt, mostanság is akadnak). De mégis... Úgy érzem, soha nem voltam olyan elfogadó és őszinte, mint tizenévesen koromban. Olyan mélységekben ismertük meg egymást, amire manapság már nem hiszem, hogy képes lennék. Ahogy idősődtem :-)(30 vagyok), úgy kérgesedtem is . Talán a világ rákényszeríti az emberekre, hogy felnőtt korukra már mindent púderezzenek, mert a túlzott őszinteség gyerekesnek hat. És sztem minden csalódás után a bizalmatlanság is nő bennünk.

    Dolgozom a házasságomért, mert úgy érzem, ha válnánk, a férjem a fél életemet és vele együtt a lelkemet is magával vinné. Addig, amíg ő is így gondolja, nem lehet nagy baj.

  • 2008.05.11 23:00:34psyché

    Mi 12 eve vagyunk együtt, es bizony mar az is hosszu idö. Neha ugy erzem, jobb lett volna valtani az evek alatt, mert bizony az, hogy tul jol ismerjük egymast hatrany is lehet. Amugy ha arra gondolok, hogy a következö 30 evet is vele fogom leelni, hat mindenkeppen ambivalens erzelmeim lesznek. :-) Persze, egyreszt jo is lenne, masreszt nem tudom elkepzelni, hogy annyi idö utan/ alatt mi izgalmasat tudunk majd meg egymasnak nyujtani.

  • 2008.05.12 00:04:27Sue

    Psyché, szerintem egy hosszú kapcsolatban az ember már nem igazán az izgalmakat keresi, mert annyira nagy meglepetést nem tud okozni a párod ennyi év után (ami azért tud pozitív is lenni). Figyeltem azokat, akik már nagyon régóta együtt vannak és nekik már nem kell beszélgetni ahhoz, hogy tudják, mit gondol a másik. A gyerekeitek nevelése és a munka le fog kötni. A maradék időt pedig úgyis megélitek, mint pihenést és együtt töltött időt. Egy váltás után is előbb-utóbb eljön az a pont, mikor már nem nagyon tudsz újat mondani és felépíteni egy új párkapcsolatot nem könnyű.

  • 2008.05.12 07:01:13andie

    Én mindig azt vallottam, hogy akármennyire ismered a másikat, az élet mindig változik, és úgy jönnek elő olyan új helyzetek, amik korábban nem, és megint meg tudsz róla valamit. Mi együtt voltunk egyetemisták, aztán ő dolgozni kezdett, albiba mentünk, én is dolgozni kezdtem, költöztünk, nyaraltunk, bútort vettünk, stb.

    És még csak most jön, hogy talán egyszer lakást veszünk, kocsit, lesz gyerekünk, egy gyerek, aztán talán 3 is, és közben jönnek új munkák és váltások, és csupa-csupa változás az élet.



    Amikor felmerült (a válság során), hogy szakítsunk, az eszem tudta, hogy találnék másik pasit, de közben azt éreztem, hogy - ahogy monsterwoman írta - az egyik felem hiányozna. Én vele akarom megosztani mindazt, amit még át- és meg fogok élni.

  • 2008.05.12 17:27:37Sue

    Andie! Jól tetted, hogy nem az akkor könnyebbnek tűnő utat választottad. Minden kapcsolatban lehet válság, egyszerűen kilépni nem megoldás.

  • 2008.05.12 19:05:45Coffie

    miközben az exem csomagolt, miután kitettem a szűrét, én a Válás Budánt olvastam... :)



  • 2008.05.12 20:29:06monsterwoman

    Jó film.Igazi felüdülés a sok hálivúdi baromság között. Nincs benne öldöklés, szex és fergeteges humor...

    Helyette fanyar irónia, gyönyörű képek,elgondokodtató, hosszú párbeszédek.

    A férjem, aki egyébként roppant művelt és mégis csillagokháborúja rajongó, nagyon élvezte a mozit (ahol, már 3 éve nem jártunk, tekintettel a szopós kölkökre). Köszi, Win, mégegyszer!

  • 2008.05.13 04:35:49a_gossow

    Kedves 4tissimo!



    Csak nem akartam nagyon off-topic lenni:)

    Több éves kapcsolat az, amire nem tudok visszaemlékezni. Sem a jó, sem a rossz dolgokra, hétköznapokra és ünnepekre sem.

    Lehet védekezési mechanizmus is, vagy egyszerűen csak lezártam, bedobozoltam és feltettem egy polcra:)

  • 2008.05.13 04:38:17a_gossow

    A filmre visszatérve: én is szívesen megnézném, de a "szopós kölök" nálunk még nagyon pici, szóval kénytelen leszek megvárni a dvd változatot:)

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta