Mit szopjon a gyerek?

Zanza!

Mindig szörnyülködve néztem a játszótéren vagy egyéb helyeken a nagyobb gyerekek szájából kilógó cumikat, nem bírtam elképzelni, miért jó, ha a szülők rászoktatják a csecsemőt és utána hónapokig vagy még tovább szenvednek, hogy megszabadítsák a cuminyammogókat szenvedélyüktől.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy amikor lányaim kicsik voltak, megpróbáltam sírás ellen bevetni a cumit, de nem jártam sikerrel. Mindketten egyértelműen tudtomra adták, hogy ne is próbálkozzak olyasmit a szájukba gyömöszölni, amiből nem jön tej. Ennek eleinte örültem is. Mennyivel egyszerűbb dolgom volt: nem kellett a kiesett cumit keresgélni éjszaka alfában, nem kellett folyton lemosni, fertőtleníteni, ha leesett és nem kellett visszamászni négy emeletet, ha egy séta előtt otthon maradt volna.


Kisebbik lányom már a hasamban megtalálta hüvelykujját, a 3 dimenziós ultrahang-felvételen jól látszik, ahogy 16 hetesen határozott mozdulattal a szájába veszi az ujját. Ezt a szokását idekint is folytatta. A szörnyű az, hogy háromévesen is szopja az ujját, ha éhes, ha álmos vagy ha olyan hatás éri, ami nem tetszik neki (például, ha rászólunk valamiért). Marhára nem érdekli, hogy előtte a kutyával bunyózott, homokvárat épített vagy egyéb dologtól piszkos a keze.

Nos, az elméletem, miszerint sokkal jobb, ha a gyerek nem szokik rá a cumira, inkább az ujját szopja, megdőlni látszik. Mert amíg a cumit lelketlen anyaként egy mozdulattal elvenném és kidobnám, addig a hüvelykujjat nem vághatom le ollóval, sőt, erőspaprikát sem szeretnék rákenni. Vajon hogy fogom leszoktatni az ujjszopásról?

Akkor most melyik a jobb: a cumi vagy a hüvelykujj?
Blogmustra