SZÜLŐSÉG

Csaljunk könnyeket anya szemébe!

2008. május 4., vasárnap 08:30

Harmadszor vettem részt óvodai anyák napi műsoron, ezúttal előre készültem: nem festettem ki a szemem. Akik először nézték végig, amint gyermekük áhítattal mondja a verseket és lelkesen énekel, papírzsebkendővel törölgették a szemük alól az elkenődött szemfestéket.



Az idei anyák napi ovis műsor számomra több szempontból volt más, mint eddig. Cserfes kisebbik lányom is aktívan részt vett benne, amely azért is érdekes, mert nincs két hónapja, hogy óvodás. Az öt és fél éves nagyobbik csemetére is jó hatással van a kicsi, ez az első ünnepség, amelyen meg mert szólalni. Mit megszólalni! Olyan gyönyörűen szavalt egyedül, hogy rettentő büszkeség töltött el. A kicsi pedig ahhoz képest, hogy épphogy beilleszkedett, már egyedül énekelt.


Érdekes, régen úgy gondoltam, hogy unalmas harmadszorra is végignézni szinte ugyanazt a műsort, most örülök, hogy jövőre még mindkét lányom ovis lesz és újra átélhetem a könnyes perceket.



És hogy azok az anyukák se maradjanak ki a jóból, akiknek gyermeke még nem jár közösségbe, az apák felelőssége. Kedves apukák! Fogjátok kézen kicsinyeiteket és lepjétek meg valamivel anyucit: egy szál virág, egy doboz bonbon, néhány szó is megteszi. Mindegy, csak utána két kicsi kar ölelje át szorosan anya nyakát. Hogy ő se ússza meg a könnyeket.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2008.05.04 14:50:06magyaranya

    4 gyerekem van, évekig hallgatam az óvodai anyák napjákat. Az volt a bajom, hogy van néhány bejáratott vers és azt nyomják állandóan. Tizenkettedszer az Anyukám, anyukám találd ki.. c. rettenet már nem akkora élmény. A gyerekem igen. :))

  • 2008.05.04 15:07:31Vierre_

    én is bőgök mindig :D Viszont egyet kell értenem Dexter68-al.

    Az én nagyobbik krapekom készül rá és élvezi, nem érzi kicsit sem gáznak, de eljön az az idő :))))

    Én úúúúgy utáltam mint a szart. :) Végtelenül kínosan érintett mindig ez az ünnep. Az egyetlen maradandó érzet Weörestől az Ó ha cinke volnék, azon mai napig kikészülök :)

  • 2008.05.04 15:18:51sz.sz.sz

    Mi tavaly a röhögéstől könnyeztünk, ugyanis a sok kis mutálós 11-12 éves elkezdte énekelni nekünk az "Úgy szeretném meghálálni" c. művet:) Éééééérdekes volt:)

    Én mindig bőgök egyébként, fiam már megszokta. Idén azzal állt elő, hogy vigyek füldugót, hátha akkor nem bőgöm el magam:)))

    Ja, és igen! Nálunk nagyon figyelmes tanárnénik vannak. A fiam pl. olyan vers részletet mondott, amiben épp hazaviszik a szülők a kistesót... mondanom sem kell, előtte pár nappal vittük haza mi is:)

  • 2008.05.04 16:15:57sunrise

    Nálunk idén az iskola igazgatónőjének jóvoltából munanapon, délelőtt 11 órakor volt megtartva az anyák napi műsor. Több szülő is kérte, hogy legyen más időpontban, azonban ezt nem találták megodhatónak. Így hát megbeszéltem mind a két gyerekkel, hogy anya nem lesz ott...Sajnos a munkahelyről lógni meg határidők miatt nagyon nem lehetett...Szerencsére a két gyerek nem vette a szívére a dolgot annyira, én viszont fontolgatok egy személyes találkozót az igatgatónővel, mivel szerettem volna ott lenni....:(

  • 2008.05.04 16:19:55sz.sz.sz

    Sunrise:( Ez nagyon szemét dolog volt az iskola részéről!

  • 2008.05.04 16:21:39zolnaid

    Nekem annyira rossz élményeim vannak az ovis produkciókról, hogy direkt szempont volt oviválasztásnál a lehető legkevesebb színházszerű gyerekmutogatás. Vikimankáékhoz hasonló rendszerben folynak a mi ovinkban is a dolgok.

    Mivel a másodikkal még gyeden vagyok, szép időben sokat sétálunk, hallom mikor más ovikban kinti játék helyett épp bent gyakorolgatnak csoportok, hogy hatásos műsorral tudjon produkálni az óvónéni és minden gyerek - hát kösz annyira nem vagyok fontos hogy miattam hetekig ne jusson a gyerek eleget levegőre.



    Sőt nekem még az is az eretnek gondolatom hogy az anyák napja az én családomra tartozik, nem gondolom hogy a megünneplését, főleg a segédkezést, az apuka helyett az óvónénikre kellene (részben) hárítani. Na de a társadalmi elvárás mégiscsak ott van, szép verset tanult az én lányom is Jutka nénitől, el is mondta ma reggel.

  • 2008.05.04 16:33:01Vierre_

    nálunk az oviban mindig hétköznap van.

    MOst is pénteken lesz.

    MÉg soha nem volt nem hétköznap délelött az anyák napja.

  • 2008.05.04 18:32:09suo tempore

    Mióta eldönthető,h az ember szüljön-e gyereket, vagy nem, illetve tudják azt,h mitől is lesz a gyerek, azóta semmi értelme. Én döntöm el,h legyen. Vállalom a felelősségét. Kikészít ugyan, mert ma is szétrámolt egy egész szerszámáruházat, nem evett, nyavajgott, futkosott összevissza mindenfelé életveszélyből mentettem ki minden percben, de én akartam,h legyen. Ősztől óvodába megy, ahol a pedagógusok kötelességüknek érzik ezzel büntetni a gyereket és a szülőket, még nekem okozva gondot azzal,h puccba vágjam a kölykömet, magamat, és időt szánjak 20 kis idomított bazári majomra. Ráadásul a kölyökbe belevernek egy egész életre kiható bűntudatot. Így, meg úgy, drága édesanyám...aztán jönnek a hétköznapok. Hogy fogom tudni ezt elmondani egy háromévesnek? Hogy ne haragudj, anyád nem hajlandó ebben részt venni, mert össznépi képmutatásnak tartja, ahogy a legtöbb állami és vallási ünnepet. De ez utóbbiaknál nincs konfliktus...itthon magányomban úgy cseszek a karácsonyra, húsvétra, különböző szabadságharcok elbukására ahogy nekem tetszik.



    De remélem el tudom mondani azt a gyerekemnek,h nagyon szeretem és tudom,h ő is szeret, de ennek semmi köze ahhoz,h hogy produkálja magát vezényszóra a 20 másikkal együtt.

  • 2008.05.04 18:41:04ginny

    Nálunk ( nem is olyan rég volt),újszerű anyák napját találtak ki az óvónénik, amolyan "fülbesúgósat", mivel ez szerintem is 2 emberre tartozó kis ünnep...Úgy zajlott, hogy nem volt kijelölt időpont,csak a nap, minden anyuka akkor ment, amikor tudott a gyerkőcért, ebéd után-alvás után, ki hogy szokta. Csak annyit kértek, hogy ezen a napon, lehetőleg ne apuci menjen a kölökért :)

    Délelőtt már készültek a kicsik: óvónénivel együtt valami egyszerű kis sütit gyártottak, (pl kókuszgolyó), meg persze valami kis kedves kézimunkát: selyemre festettek, rajzoltak,stb, na és persze virág is volt...Kialakítottak a teremben egy kis leülős sarkot, és amikor anyuka megérkezett, akkor a saját gyermeke kézenfogva bevezette, és leültette a kisszékre, és persze elmondta a betanult versikét, átadta az ajándékot.Sírás, ölelés, puszikák természetesen....Óvónéni meg csak pár lépésről figyelt, ha kell súgott is :)) A többi gyerek közben másfele játszott, rajzolt. Így az ember gyermeke nem volt annyira zavarban . Szerintem nagyon bennsőséges verzió....

  • 2008.05.04 18:46:30ginny

    Suo!

    Nagyon nem tudok egyetérteni...Igaz, a szab. harcokat mi sem ünnepeljük itthon :)), de nekünk a karácsony és az ünnepek igenis nagyon kellenek, a gyerekek élete ettől csak gazdagabb és tartalmasabb lesz....( nem az ajándékhegyektől, hanem az érzelmektől, attól, hogy érezhető a családhoz tartozás ereje ebben az értékvesztett világban )

    És miért lenne bűntudata a gyereknek az anyáknapjától??? Nekem sincs, a gyerekeimnek sincs... Nem értelek. Egyedül vagyok ezzel???

  • 2008.05.04 18:52:47suo tempore

    nem az anyáknapjától...hanem attól,h azért hálásnak kell lennie, mert anyuci mekkora áldozatot hozott érte



    ez igaz, de ez kizárólag az ÉN döntésem volt



    a másik meg az,h ehhez mi köze az óvodának, iskolának? és nekem mi közöm a másik 20 gyerekhez?



    én amúgy gyerekkoromban sem szerettem az egészet, és könyörögtem a tantónéninek,h ne kelljen részt vennem ebben...szerencsére megértette és nem nyúzott vele



    lehet,h ez defekt, de asszem ez nem fog már változni

  • 2008.05.04 18:59:57baud

    suo tempore, hát nem tudom, de én a hétköznapokban is szerettem az édesanyámat, és meg vagyok győződve afelől, hogy ő is ugyanúgy szeretett, szeret. Az ünnep kiemelt nap, és arra volt jó, hogy jobban érezze aznap, hogy tényleg szeretem. De nálunk szokásban volt a meglepetés készítése (pl. apró rajz, rendet raktam a játékok között, elmosogattunk a nővéremmel stb.) a hétköznapokban is.



    Ilyen erővel akkor legyél következetes, és ne tarts szülinapot, ne készíts tortát neki, ne hívjátok meg a barátait, ne kapjon semmiféle apró ajándékot se, mert szegénybe belevered a bűntudatot, hogy jaj, a drága anyám tönkremegy azért, hogy egy napig engem ünnepeljenek...



    A bazári majmokhoz nem szólnék hozzá, de gyerektelenül is érzékenyen érint, amikor a gyereked kortársairól, barátairól így beszélsz...

  • 2008.05.04 19:03:05baud

    suo tempore, a "legyél hálás, mert..." típusú szövegeket én sem szeretem. De ha ügyesen indítod útnak (oviba), akkor nem érzi kényszernek a szeretetet, áldozatnak azt, hogy vállaltad. És a kommentjeid alapján úgy tűnik, hogy ilyen szempontból nincs gond. Amúgy én sem vagyok a nagy banzájok híve, de ha azt látom, hogy a gyerekeknek (keresztgyerekek) tetszik, akkor a kedvükért kibírom.

  • 2008.05.04 20:23:14cozumel

    Suo tempore



    Azt hiszem, Te magadbol indulsz ki.

    TE utaltad gyerekkent az ossznepi banzajokat, ezert nem szeretned, ha a gyerekednek is reszt kellene venni ezekben.

    Pedig a gyereked nem Te vagy.



    Lehet, hogy neki lenne kedve a szerepleshez...

    Lehet, hogy a Te attitudod miatt 25 ev mulva arrol ir majd egy anyaknapi poszton, hogy "tudom, hogy anyam imadott engem, de olyan szar volt, amikor lattam az arcan, hogy o csak kenyszerbol jott el...a tobbi gyerek anyukaja ott konnyezett, az enyemrol meg leritt az unalom..."



    S hogy mi koze ehhez az ovinak?

    Csupan annyi, hogy az ovoda ertekeket is probal tanitani.

    Az unnepeink ertekek.

    Nem lehet, nem kell oket egyforman szeretni.

    De neha szuksegunk van a szertartasokra, ahogy a roka mondja a Kishercegnek.



    Arrol nem is beszelve, hogy bizony ma sincs mindenutt figyelmes apuka, van viszont rengeteg egyedulallo anya. Az o gyermekeiknek talan senki nem mondana el, hogy mi is az az anyaknapja, es mikor van, ha az ovoda nem lenne.





    A kotelesseg dolgot meg nem is ertem, hogy keverted ide. Nyilvan, minden anyanak-normalis alaphelyzetben-kotelessege felnevelni a gyermeket, ha mar ugy dontott, hogy vallalja.



    Az en anyamnak is kotelessege volt.

    Tudod, ettol fuggetlenul, en azert ma (is) megkoszontem neki.

    Anyaknapjat ugyanis nem azert unneplunk-szerintem-mert a koloknek kotelessege tisztelni a szulot blablabla...

    Hanem azert, mert az anyantol kapott szeretet-megintcsak normalesetben-egyedi, kulonleges, meghatarozo, melyseges es vegtelen.

  • 2008.05.04 20:30:51Brumibaby

    suo, nyilván rossz tapasztalataid vannak.



    Sokféleképpen lehet, és szerintem a lényeg nem az, hogy a gyerek bazári majom legyen, hanem arról van szó, hogy tanulnak verselni, énekelni, kézműveskednek (gondolom, ez ellen nincs kifogásod), és ezt történetesen vmely jeles naphoz kötik, ilyen az anyák napja is. De nyilván tanulnak verset ősszel és Mikuláskor és húsvétkor, stb. Mondjuk én igaz lelkemből utálom a húsvétot, mi el is menekülünk itthonról, nem festünk tojást és nem locsolkodunk, ennek ellenére nem bánom, hogy a gyerekek megtudják valahonnan, hogy mások meg igen.

    Az én lányom (ovis) lelkesen és boldogan készül, büszke, hogy tudja a kicsik meg a nagyok versét is (vegyes csoprtba jár), a fiam pedig megkért, segítsek megtanulni a verset, ami meglepetés, és el ne áruljuk a tanítónéninek, hogy segítettem, és most van egy közös titkunk, ami felett cinkosan össze tudunk kacsintani, és ez nem lenne, ha nem lenne anyák napja. Jó, nyilván lenne más... de én most ennek örülök, tehát jó érzéseket kelt bennem.

  • 2008.05.04 20:35:58Vierre_

    Mondom, amennyire én utáltam az anyák napján, valószínűleg mivel nekünk nem volt mély kapcsolatunk az anyámmal és engem kínosan érintett ez az ünnep már egész kis koromban is, annyira készül a nagyobbik fiam és ő tökre bírja. Pedig amúgy egy zárkózott gyerek, de amióta van az ovódában anyáknapi ünnepség, ő azóta nagyon készül, komolyan veszi, boldogan tanul, alig várja hogy elmondja. Neki valahogy jól esik ez az egész, így nekem is.

    A többi gyerek meg nem érdekel. :) Én szeretem őket, de nem a kollektivitás miatt megyek el majd pénteken, hanem mert a fiamnak örömet okoz ez a dolog :))) Rommá fogom bőgni magam, addig beújítok egy kamerát és nagyon fogom élvezni, ahogy mondja és mondja.... :) Kurvára nem érzem azt, hogy az ÉN ajnározásomra történne ez a dolog, én úgy gondolom, hogy ha neki ez élmény, akkor nekem is. Ma pl szó sem volt itthon az anyák napjáról, se puszi se pá, mert nem csinálok ebből nagy ügyet, úgy kb negyven évig úgy is erről szól minden napunk. Mármint hogy nem az én- hanem hogy a mi napjaink ezek. Én még a névnapot sem gondolom ünnepnek, a születésnap az, amit valóban fontosnak tartok, mint személyes- egyéni történet, aztán annyi meg egy bambi... :)

  • 2008.05.04 20:48:10wish73

    óvónéni-függő a dolog. nagylányoméknál mindig kreatív, változatos, mozgással, tánccal egybekötött volt. ja. és személyre szabott. anyukája szerencsére mindenkinek volt a csoportban. de apuka, nagymama, nagypapa már korlátozott számban. a bónusz verseket, ajándékotkat ehhez mérten adták elő.

    kisebbik lányomnál holnap lesz, most először lesz személyesen odajövős, és nem előadásos. kíváncsi vagyok.

  • 2008.05.04 21:06:09ginny

    Wish, jó lesz, meglátod... A középső és a kisebbik gyerkőcömnél így volt már, és számomra ez meghatóbb volt. Na meg a gyereknek sem 30 idegen elé kell kiállni...

  • 2008.05.04 21:19:23suo tempore

    hehe...tényleg konzekvens vagyok, a születésnapokat sem visszük túlzásba :)))



    amúgy meg nem értem miért van erre szükség, oké, ilyen vagyok...de akkor mi van? gyerekkorom ót a szabályosan írtózom az ilyesmitől, színházba sem járok, mert az is zavar, pojácaságnak tartom



    ezt vagy megérti a gyerekem, vagy szorri...



    a másik, ami az egészben zavar, a kontraszt...nagy közös kötelező jellegű édibédizés, emellett a legtöbb családban elég ocsmány veszekedések, és lelki terror zajlik (pl nemrég a bölcsiben az egyik anyuka elég durván szekálta a kislányát negyed órán keresztül, mert az bepisilt)



    szóval ezért találom ezt képmutatásnak...minden baromsággal szekáljuk a gyereket a "jó nevelés" ürügyén, aztán meg bőgicsélünk bárgyú versikékre? nem inkább a családi bűntudat napjának kéne hívni ezt?

  • 2008.05.04 21:27:04wish73

    suo tempore, inkább lennék a pszichiátered, mint a gyereked

  • 2008.05.04 21:33:13wish73

    bár, tudom, sosem fogadnál örökbe (hüp-hüp) és tudom, neked aztán egyáltalán nincs szükséged segítségre, mert boldog, kiegyensúlyozott és teljes életet élsz, sérelmek, frusztrációk, fájó emlékek nélkül. és mivel ilyenek nincsenek, ezért nem is frusztrálod tovább a gyerekedet, akinek így aztán meghitt cvsaládi fílingben lehet része.



    hidd el, vannak fórumozók, akik bevallják, h gyerekkori emlékek miatt nem szívesen idéznek fel biz. dolgokat. de ahhoz is kell némi intelligencia, h belássuk: csak azért, mert nekem szar volt, még nem terítem be ezzel a f.ssal a gyerekemet is, hanem megpróbálok önerőből vagy szakember segítségével kimászni ebből és megadni a gyerekemnek azt, amire majd felnőtt korában jó szívvel gondol vissza. mert, ha a te gyereked 30 év múlva blogol, jó eséllyel fogja azt írni, h hiányzott az életéből a meghittség, a meleg családi ünnepek, és irigykedett a szomszédra, osztályársra, stb., ahol anyuka mindig szép ünnepet rendezett.

  • 2008.05.04 21:35:35Vierre_

    ámen

  • 2008.05.04 21:36:34suo tempore

    lehet,h beteg vagyok, de ezzel nem egy kialakult, évszázados tabuval lepecsételt kényszert adok a gyereknek, hanem szabadságot...eldöntheti,h elfogad-e ilyennek, vagy nem, és hogy semmi nincs kőbe vésve, amiről a többség azt mondja



    hiszen neki is vannak és lesznek olyan döntései, amit én nem fogok soha megérteni



    100 évvel ezelőtt még hírből sem ismerték az anyáknapját...és nem buggyant bele senki



    ez csak egy "divatos népszokás", nem a szeretetről szól, ahogy a karácsonynak sincs semmi köze a szeretethez

  • 2008.05.04 21:44:34wish73

    anyák napja nem, de keresztelő, névnap, szülinap, karácsony voltak.

    amúgy utána kéne olvasnod a gyereklélektani dolgoknak, mert kb. a kamaszorig a gyereknek az anyja az első, a legszebb, legokosabb, über alles. szóval, mire megfogalmazódik benne, h vmi nem jó, addigra a korai évek mélyen megmérgezték a lelkét.

  • 2008.05.04 21:53:40suo tempore

    a lelkét nem hiszem, maximum az egóját mérgezhetik ilyesmik



    és nem hiszek abban,h vki attól lesz boldogtalan, mert nem ünnepelgetünk



    amúgy elég jól tisztában vagyok az ünnepek eredetével, a vallási és gazdasági torzításokkal, és nem érzem úgy,h ezzel azonosulni tudnék



    idejétmúlt, bekövült dolgok, amiknek a legtöbben nem is tudják a funkcióját, csak csinálják mert szokás...mert azt hiszik,h ez adja a meghittséget



    szerintem a "megfelelő mennyiségű" meghittséget a mindennapok is bőven tudják biztosítani...ha akarjuk

  • 2008.05.04 21:57:51suo tempore

    szóval sztem ez is egy formája a valentin-napnak



    kell vmi, amikor egy pillanatra azt hiszi mindenki,h minden frankó

  • 2008.05.04 22:22:21vikimanka

    Normi! Azon csodálkoznék. A lényeg, hogy egyforma jó dolgok történnek.

  • 2008.05.04 22:26:47wish73

    kellenek hétköznapok, hétvégék, és kellenek ünnepnapok. családi, vallási, állami-kinek mi jön be, de kellenek azok a napok, amik csak az egyik vagy másik családtagról szólnak, vagy épp vmire/vkire a figyelmet irányítják. a sportolóknak a bajnokság, a gyereknek a szülinap, gyereknap, mindekinek kell, h legyen olyan pillanat, ami róla szól, érte van. különben maradnak a szürke hétköznapok. és ez nem azt jelenti, h hétköznap belerúgok, de a szülinapján kedves vagyok, h örüljön. de piacgazdaság még a kanyarban sem volt, az emberek mégis fontosnak tartották, h legyenek napok, amik mások, mint a többi. ha vki ezt nem érzi, ha magyarázni kell a fontosságát, ott ette meg a fene.

  • 2008.05.04 23:11:55Vierre_

    ámen2

  • 2008.05.05 07:38:10Mocoria

    Én már nem járok "muszájból" ovis ünnepre (bár akkoriban se muszájból jártam). De azért sírva fakadtam, mikor délután csöngettek, és az ajtó előtt ott állt a lányom, kezében a csokor virág, és énekelte: "Orgona ága, tavaszfa virága..." - és tovább nem tudott énekelni, mert ő is bőgött. Ezt még első osztályban tanulta, és azóta is sírva énekli. Nem utálatból, hanem mert meg van hatva. 26 évesen is.

    Másodikos volt, mikor anyák napi ünnepélyen azt kérte, hogy ne kelljen kívülről mondania a verset, hanem olvashassa, mert akkor hátha nem fog sírni.....

    Egyébként az ő születésnapján tizenéves kora óta én kapok virágot. És megköszöni, hogy megszületett. Pedig nem vagyok csoda-anyuka, és bír velem morogni a hétköznapokon. De ilyenkor egy percre megáll, és legondolkodik. Erre való az ünnep.

    Tegnap még egy nagy öröm ért: vidékről felhívott a férjem lánya, köszöntött anyák napján, és átadta a telefont a majdnem 3 éves kislányának, aki anyák napi verset szavalt nekem telefonon keresztül. A bölcsődében tanulta, és örömmel szavalta el az anyukájának, és mind a három nagymamájának. Aztán az anyuka visszavette a telefont, és elmondta, hogy mennyire örülnek nekem.... mint fogadott anyukának és nagymamának. Hát, mit mondjak, ez igazán szép anyák napi ajándék volt.

  • 2008.05.05 07:41:20ginny

    Suo, ezek alapján, amiket írsz, Te marha jól tudnád magad érezni talán eg falanszterben is..... Csak egyet ne feledj: az nem úgy van, hogy a 3 évesed vagy elfogad, vagy nem. Neki muszáj abban élni, amit Te teremtesz neki, ha jó, ha rossz, akkor is....És egyáltalán nem biztos, hogy amit Te valamilyen ( bocsi) lelki defektnél fogva kényelmesnek tartasz, az neki boldogságot és kellemes életet jelent.Bezárod őt egy általad teremtett világba és benne is valamifajta defektust hozol létre, amiből vagy ki tud majd felnőttként mászni, vagy nem. Az oviban-suliban meg folyamatosan vacakul fogja magát érezni, mert nem érti, miért nem kíváncsi rá anyukája, mikor a többiekre igen... Nem érti, miért ünnepelik a társai a szülinapot( nem partyzásra gondolok, csak torta és ölelés) ő pedig nem....Hiányozni fog neki sokminden... A színházat meg nem tudom, hová rakni...Mi abban a rossz???

  • 2008.05.05 07:47:04Mocoria

    És még egy: az én anyukám kedvenc virága a gyöngyvirág volt. Anyák napján mindig ezzel köszöntöttük, már hajnalban kiosontunk a piacra. Mikor elkerültem otthonról, akkor is igyekeztem anyák napjára hazautazni, és vinni egy csokor gyöngyvirágot. Még ma is előttem az arca: nagy csokor gyöngyvirág a kedvenc vázájában, és csukott szemmel, átszellemülten szívja az illatot, beletemetve az arcát a virágokba..... A halála utáni első anyák napja borzasztó volt. Hazáig sírtam, kezemben a csokor gyöngyvirággal. Otthon beletettem Édesanyám kedvenc vázájába, beletemettem az arcom, és sírtam. És megfogadtam: amíg én élek, az a váza minden anyák napján teli lesz gyöngyvirággal. A lányom meg tudja: ha én nem leszek, övé lesz a váza, a "feladat", és az emlékezés a nagymamára.

  • 2008.05.05 09:17:07cena

    Nálunk nincs anyáknapi műsor, de ajándékot csinálnak a gyerekek az oviban anyák és apák napjára is.

    ginny: "ebben az értékvesztett világban"??? Miért lenne értékvesztettebb, mint akármikor máskor a történelem folyamán. Nekem vannak értékeim, biztos neked is.

  • 2008.05.05 09:36:45szövetszöcske

    Szerintem azert nem csak a pszichiatria varotermeben ucsorognek azok akiknek a hatukon egy pup minden egyes kotelezo unnep. Hapsik kozott sok ilyen van(peldaul en is), csak nem illik hangoztatni(evekig tarto tuske lehet mar a probalkozas is ennek a kitargyalasaval). Nem rontok unnepet,van akinek fontos ez, mosolygok gyertyagyujtaskor karacsonykor, nem feledem a szuletesnapokat es veszek valentin napra viragot. Szivesen teszem, kedvessegbol jo alkalmazkodni, de nekem nem lenne kevesebb a vilag attol, ha akkor lennenk otthon meghittek, ha eleve ilyen a hangulat es nem amikor dogfaradtan hazaesunk a karacsony elotti bolt-ostrombol, akkor mulatnank amikor mulatos kedvunk van, nem amikor szilvesztert mutat a naptar meg ilyenek...

  • 2008.05.05 09:37:08baud

    suo tempore,

    "ezt vagy megérti a gyerekem, vagy szorri..."

    Nem is olyan régen még te írtál felelősségről. Most meg úgy néz ki, hogy kussoljon az a kölyök, mert úgyis az lesz, amit te akarsz. Ha nem érti meg, hát szorri. Csak ugye a szorri mögött lehetnek olyan dolgok, amiket nem feltétlenül hever ki (olyan könnyen).



    Nem viszed túlzásba a szülinapokat? A konzekvencia az, hogy nemhogy nem viszed túlzásba, hanem egyáltalán semmi szülinapot nem tartasz, mert minek az.

    Lehet, hogy te azt hiszed, hogy mindenki szekálja a gyerekét valami baromsággal, aztán bőgicsél, de bármennyire is hihetetlen, vannak olyan családok, ahol nem ordítják le soha a gyerek fejét, nem verik, nincs lelki terror. És igen, az anyja meghatódik, amikor a gyereke elszaval neki egy verset, elénekel egy éneket, rajzol neki stb. Nemcsak anyák napján, hanem máskor is. Ha te megfosztod a gyerekedet attól, hogy örömet szerezzen neked, őt bántod. Nem arról szól a történet, hogy ünnepeld a mártír anyádat.



    A színház pedig az ördög műve, már a középkorban is megmondták a tudós szerzetesek... :D

  • 2008.05.05 09:48:09baud

    szövetszöcske,

    mi kettesben tényleg meg tudjuk "válogatni", hogy milyen ünnepeket és hogyan ünnepelünk. Sosincs ilyen boltból leharcoltan hazaérkezés: se karácsonykor, se húsvétkor, se máskor. Mindig készítünk valami különlegeset, de olyan is volt, hogy juhtúrós csusza volt az ünnepi ebéd. Na és? Meggykompóttal az igazi, úgy bevágtuk, hogy csak. :)



    Nem várom el a virágot se Bálint-napkor, se névnapkor, se szülinapkor. Amikor kapok, örülök neki. És én is veszek a kedvesnek virágot. Ő sem nagy "ünneppárti", de a kisebb (az emberek mennyiségét illetően), meghittebb alkalmakat nem utasítja vissza.



    Szilveszter: mi olyankor általában filmmaratont rendezünk, aztán egyszercsak elálmosodunk s lefekszünk. Ő alkalmazkodott ahhoz, hogy szeretem az ünnepeket (nem feltétlenül a "kijelölteket", vannak saját ünnepeink), én pedig alkalmazkodtam hozzá abban, hogy nem fárasztom 10 vendéggel, hanem csak 3-4 kedves barátot hívunk meg, és mindenki jól érzi magát.

  • 2008.05.05 11:21:23zumm

    Gyerekként szerettem az anyák napi ünneplést, és emlékszem, az oviban tanultuk a Mama c. verset (ha kávé keserű, ha mártás savanyú, csak egy szót kiáltok, annyit, hogy Mama, máris porcukor hull kávéba, mártásba) - és rácsodálkoztam, hogy jé, ez természetes, de mégiscsak milyen jó dolog, hogy van anyukám, aki odafigyel, szeret, törődik velem stb. Nem emlékszem, hogy bármelyik vers vagy dal azt sugallta volna, hogy tartozom ezért valamivel (az Úgy szeretném meghálálni NEM gyerekdal), tehát nem volt okom bűntudatra, sőt azt is lehetett borítékolni, hogy az orgona ága is kivirágzik anyák napja hajnalára... Nagy öröm volt örömet szerezni anyukámnak meg nagymamámnak a virággal, rajzzal, amiket csináltunk.

  • 2008.05.05 12:09:09Borcsika

    Az én kisfiam bölcsis, és nagyon aranyos a gondozó nénije. Sokat foglalkozik velük, és nagyon odafigyel arra, hogy minden alkalomra legyen egy versike, dalocska. Jó kis elfoglaltság lehet, alig több, mint 2 éves gyerekek fejecskéjébe versikét, vagy dalt sulykolni, neki valahogy mégis sikerül, mert a szerető gondoskodás meghozza az eredményét. A gyerekek isszák a szavait. Így eshetett meg, hogy a kisfiam, aki 2,5 éves, szerdán az átadó ajtajában versikével, és kis papír tulipánnal köszöntött engem Anyák napjára. Még most is könnybe lábad a szemem, ahogy édesen, sejpítve, Margó nénihez bújva mondta el a versikét, majd odaadta a virágot és megpuszilt. Potyogtak a könnyeim, annyira megható volt, drága Margó néni meg csak mosolygott kedvesen. Szombaton, amikor vettem a nagyiknak a virágot, vettem otthonra egy csokor margarétát, mert nagyon szeretem. Ma reggel megkért a kisfiam, hogy hadd vigye el Margó néninek a virágot. Természetesen igent mondtam. Nagyon meghatódott Margó néni is.

  • 2008.05.05 12:57:35Amóca

    Borcsika! Dettó! Az én kicsi fiamék is így ünnepelték a bölcsiben. Csak nálunk Marika néninek hívják a gondozónénit...:-)

    Folyt a könnyem, annyir édes-bátor volt, ahogy elém állt és elmondta a saját nyelvén (még nem beszél teljesen) a versikét.

  • 2008.05.05 13:06:22szpn

    Zumm! A vers címe "Anyu", és pontosan így van az idézet: "Ha kávé keserű, /ha mártás savanyú, / csak egy szót kiáltok, / csak annyit, hogy: anyu! / Mindjárt porcukor hull / kávéba, mártásba, / csak egy szóba került, / csak egy kiáltásba."

    Csak azért tudom, mert pont benne volt a legutóbbi Nők Lapjába. Szerintem is nagyon kedves vers.

  • 2008.05.05 13:06:48szpn

    Bocsánat: Nők LapjábaN

  • 2008.05.05 13:33:02wish73

    ginny, igazad volt, télleg nagyon szép így a köszöntés, megkönnyeztem. egy vers, egy dal, egy virág, egy sk készített gyurmakép, közepén a fotójával. korrekt.

  • 2008.05.05 13:56:16ginny

    Cena,

    amikor értékvesztett világról írok, akkor azt tapasztalat mondatja velem. Nem kicsik már a gyerekeim, 20-15-12 évesek és bizony látom, mondják a kis történeteiket, hogy körülöttük, a társaik-barátaik életében több dolog szól az anyagi javakról, mint az érzelmekről és az ünnepekről. Erről írtam az ominózus szavakat. Persze, az én életemben és a Tiédben is hála istennek és magunknak, akik ezt alakítani igyekszünk, vannak értékek. De figyelni kell rá, hogy legyenek, mert a világ nem ezt sugallja elsősorban a gyermekeink felé. A mi kötelességünk-szerintem-hogy ezt megteremtsük. Pl. az is egy nagy érték számomra, amiről írunk, hogy az anyák napja tartalommal bírjon, és ne nyűg legyen, mint néhányaknak.

  • 2008.05.05 14:00:54ginny

    Wish, örülök, hogy ilyen szépen sikerült...Ugye, mennyivel személyesebb???

    Nekem már hiányzik az ovis meglepi,sajna kinőttünk belőle, de azért itthon is magkapom a virágom:))

  • 2008.05.05 14:12:41baud

    ginny, a pénz is érték. :)

    Jó na, értem én, hogy mire gondolsz. És nyilván az anyagiak sem lényegtelenek, de az valóban szomorú, ha semmi másról nem szól valakinek az élete, csak arról, hogy mennyit keres, mit vásárol, hol nyaral stb. Egyetértek veled abban, hogy "ez a mai világ" tényleg teljesen mást közvetít. Ezért (is) olyan nagy a szülők felelőssége.

  • 2008.05.05 14:31:01Brumibaby

    Fél-OFF.



    Egyszer láttunk egy filmet, amely szerint a rablócápának kb 300 ivadéka van. Képzeld csak, mondta a fiam, amikor azok egyszerre szólongatják: "Anya! Anya! Anya! Anya!"



    Mert nálunk is mindig ettől zeng a ház. És amikor nagyon fáraszt, és agyamra megy, akkor néha felidézem én is Nadányi Zoltán Anyu c. versét (annyi szó esett róla, írjuk már le a költő nevét):

    "Csak látni akarlak,

    Anyu, fényes csillag,

    látni, ahogy jössz, jössz,

    mindig jössz, ha hívlak.



    Látni sietséged,

    angyal-szelídséged,

    odabújni hozzád,

    megölelni téged."

  • 2008.05.05 14:56:08vikimanka

    Szombaton nálunk voltak az unokatesómék, kint grilleztünk a kertben, az ő fiuk meg a lányom kimentek játszani az utcába. Estefele egyszer sunnyognak be a kapun kezükben egy-egy csokor orgonával amit kint szedtek a patak parton /az utcánkat kettéválasztja egy patak, amiben már nincs víz/. Annyira cuki volt a 7 és 9 éves gyerek, főleg az, hogy senki nem mondta nekik, maguktól jutott az eszükbe.

  • 2008.05.05 22:59:37weeyoulee

    Nálam, "anyai szemszögből" még nem aktuális az anyák napja, még nincs saját kisgyerekem, de alig várom, hogy legyen (Igazából majdnem úgy volt, hogy pótmamai minőségben két kisgyerek anyák napjáján ott leszek, ne maradjanak mama nélkül ezen a napon, de végül mégsem így alakult, talán jövőre, talán sosem, az élet kiszámíthatatlan. most csak a nagymama láthatta őket. Mindegy is.) ...Magamat ismerve egész biztos, az én könnyeim is záporozni fognak, ha a pici gyerke(i)m verset mond(anak) majd ez alkalomból.

    De ami miatt most hozzászóltam az az, hogy több szó is esett az ovis ünnepségek mesterkéltségéről, "kirakatjellegétől" és, hogy ettől mennyire írtózik némely anyuka (Suo Tempore és még páran)...nos, kíváncsiságképpen beleolvastam a tavalyi, hasolnó témájú "postba" (nics erre vlaami normális magyar megnevezés, basszus? :-))..szóval abba a "cikkbe"..és ott írta le egyik hozzászóló ("Bombi"), hogy neki miylen bánatot okozott az édesanyja ilyetén hozzáállása...szerintem érdemes elolvasni és "okulni". Jó, mindenki más de így is lecspódhat, mint ahogy a hozzászóló leírta. :-) (velvet.hu/poronty/2007/05/04/anyukak_es_nagymamak_sirnak_az_oviban/)

  • 2008.05.05 23:27:11weeyoulee

    Mondjuk mindentől függetlenül is oylan szomorú, ha egy gyerknek akármilyen okból nem lehet ott az édesnanyja...nekem volt egy osztálytársnőm, akinek 10 éves korában meghalt az anyukája...szívszorító volt, hogy míg az összes gyereknek ott volt a mamája, őt csak az édesapja és a nála kb 7 évvel idősebb nővére hallgatta. :-(

    Ez mondjuk 15 éve volt...akkor még inkább ez az ok dominált...ma meg mikor annyi a csonka család...lehet, nagyon is él az anyuka, csak "új életet kezdett"..vagy mittudomén :-(

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta