Tuctuccal kínozzák a gyerekeket

Zanza!

Már többször emlegettük, hogy sokan a könnyű érvényesülés útjának tekintik a gyerekzenei piacot, ami ízlés elleni merénylet is lehet, ráadásul gyerekeket érint, védőháló nélkül. Igazán kár, hiszen komplett generációt tehetnek botfülűvé (ellenkező esetben zenekedvelővé), vagy okozhatnak maradandó károsodást a zenevilágban való eligazodáshoz.

A harmincon felüli korosztály bizonyára élénken emlékszik a lakodalmas rock robbanásszerű elterjedésére, amikor még valóban boldog-boldogtalan ceruzát keresett a csíkos gatyában. Hála istennek ez a fajta zene is a helyére került azóta, az örömünk azonban nem tarthat sokáig, ugyanis a sunyi gépzene a legfiatalabb, s egyben legfogékonyabb korosztályt támadja. Nézzünk néhány remekbeszabott alkotást, amit lányaink, fiaink torkán akarnak lenyomni!


Lilly baba

Ez a lélegzetelállító csoda már nem is tudom (s kideríteni sem sikerül), hogy hányadik albuma az alkotóknak, akik egyenesen a nemzetközi poppiacról törtek be a magyar gyerekszobákba, de azt hiszem, teljesen mindegy. Szemfüles internetvadászok hamar ráakadhatnak nem csak magyarul, hanem egyéb nyelveken is a szőke, rémisztően nagyfejű gépkislány gépdalaira.



Amikor először meghallottam, ártalmatlannak véltem, majd egy iskolába lépve a télapó kívánságfalán szembesültem a szörnyű valósággal: sok gyerek tényleg vágyik Lilly babára. Lehet, hogy konzumidióta vagyok, de nekem ez a videoklippel együtt a zenei mélyrepülés, mindenesetre nagy üzlet lehet benne, ha Lilly az egész kontinenst behálózza.

Lilly Baba a világ körül
Sony BMG 2007.
3.450 Ft

Mágikus Pinokkió

Ez a cd döbbentett rá arra, hogy hol van a kutya elásva, mivel lehet eladni mindent. Az egyszerű, fülbemászó dallam ugyanis (ki gondolná, hiszen zenéről beszélünk) olyan a gyerek számára, mint a cukor. Ha a kutyaszart megcukrozzuk, azt is megenné.



Így jártam én is: a Jön a bohóc című alkotás nemrégiben a gyerekeimet a tévé elé szögezte, s számomra is elviselhető volt a dallam, a kép meg színes volt, gondoltam, néha megengedhetek magunknak egy kis elhajlást (ehetünk néha zsíros kolbászt állva a piacon is). Nagy volt az öröm, amikor otthon betettem a cédét, csak hát sajnos elindult a zene. Tucc, tucc. Következő szám, tucc, tucc, tucc, gépzene. Aztán elolvastam a címet: A boldogság gépmadara. Így jártunk, azóta sem tudom, hova tették a gyerekek a cd-t.

Mágikus Pinokkió: A boldogság gépmadara
EMI Music Hungary 2007.
2.699 Ft

Gumimaci

Helyesbítenem kell, Lilly baba világsztár ehhez képest. Azt hiszem, hogy a Gumimaci név tulajdonképpen teljesen jó, csak a gumi utáni részt vétették el, erre egyébként tesznek az „alkotók” is utalást, amikor a csoki, csoki is előkerül az egyik dalban (muhaha).


Ez az album amúgy iskolapéldája annak, hogy semmit, de komolyan semmit nem kell tudni ahhoz, hogy valaki cd-t adhasson ki. A dalcímek is árulkodóak lehetnek: Itssy Bitsy Bikini, Jaj de szép a popóm!, Do you think I’m sexy. Ez a cd ízlésrendőrségért kiált!

Gumimaci: Gumidiszkó
CLS 2008.
1.200 Ft
Füles Mackó

Nem, kedveseim, ez nem az a Füles Mackó, aki lekonyuló szép füleinek köszönheti a nevét, s a kedvence a friss méz és szeretjük, még ha kövér is. Sajnos. Ez egy mutáns Füles Mackó, aki riszál (úúúúgyis, úgyis) és arra buzdít minket stílusban, hogy Laci bátyóval borittasan vonatozzunk a lagziban rá.



Ez a cédé is csak zenének látszó géphang, aminek egy pillanatához sem szükséges egyéb, csak gombok a számítógépen. Milyen kár, hogy gyerekfüleknek szánták! De hát ne reklamáljunk, régen is voltak ekkora átverések, igaz, akkor csak egymás helyett tátogtak, gondoljunk például a Boney M-re!

Füles Mackó visszatér
Sony BMG, 2007
3.450 Ft
Blogmustra