SZÜLŐSÉG

A gyerek verve jó?

2008. április 29., kedd 08:00

Most nem megyünk bele a neveléstörténet részleteibe, inkább darázsfészekbe nyúlunk. Nem vizsgáljuk, atyáink idején, vagy akár a mi gyermekkorunkban elfogadott volt-e a testi fenyítés („Hányszor mondtam fiam, Bendegúz, hogy javulj meg, mert előbb-utóbb elvisz az ördög!" "Javúnék én, édesanyám, de nem megy az könnyen faluhelyen” Durr.), arra vagyunk kíváncsiak, napjainkban elcsattan-e néha egy-egy pofon, előfordul-e, hogy a büdös kölyök seggére, kezére csapunk?

Heti kérdés.


Már most borítékolható, hogy a válaszadók két pártra fognak szakadni. Az egyik csoport elképzelni sem tudja, hogy lehet kezet emelni egy kisgyerekre. Felteszik majd azt a kérdést, hogy a felnőtt miért nem felnőttel verekszik, miért szegény ártatlan kölyökkel. Szerintük nincs olyan ok, ami miatt a szülő megüthetné gyermekét.

Ekkor majd jön a másik táborból valaki, aki úgy gondolja, hogy néha egy-egy pofon, fenékre ütés azért megengedett, ha a gyerek rossz fát tesz a tűzre. „Én is kaptam pofont gyerekkoromban, mégis felnőttem!” Természetesen mindkét tábor mélységesen fel van háborodva a napvilágra került brutális gyermekbántalmazási ügyeken.

Az árnyalatokat jól lehet érzékelni szép magyar anyanyelvünkben: mást jelent a ráüt és mást a megüt szó. Képzeljük el, hogy ráütünk a gyerek kezére. Aztán képzeljük el, hogy megütjük a gyereket. Hol van a határ az ártalmatlan és a káros fenyítés között? Kell-e verni a gyereket? Szabad-e ráütni?

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2008.05.01 00:06:49evaandrea

    Nem akarlak analizálni,

    egyszerűen sajnálom ismeretlenül a fiad.

    Mert itt verbális agresszióból juttatsz eleget...ki jól , ki rosszabbul tűri, de ő védtelen Veled szemben.

  • 2008.05.01 00:07:00Vierre

    evaandrea



    ld. fentebb :D és köszönöm az analízised. HOgy mennyire fedi a valóságot? Azt hiszem az- sem- rád tartozik immár. :) És a közhelyekért külön köszönet. :D

  • 2008.05.01 00:07:05verkaverka

    Vierre nagyon sok helyzetet lattam mar eletemben, anyakent is, pedagoguskent is, csak ugy a vilagban is. Nem lattam meg olyat amiben helye volt a pofonnak, kezreutesnek, veresnek. Ne haragudj nem tudom elhinni hogy nalatok ez ilyen eset volt, bocs.



    Te jossz mar megint azzal hogy te ellene vagy a testi fenyitesnek, de az a pofon kellett. Nem vagy ellene a testi fenyitesnek, ezt ne is allitsd. Ha mogeallasz a pofonnak, hogy helyes volt, akkor nem vagy ellene. EZ is egy nezopont, es az az alszent ha kozben azt mondod ellene vagy a testi fenyitesnek.



    Valoban tul szemelyes mar ez a dolog. De amig mindig leirod hogy jajdeigazad van addig en is moge fogom irni hogy hol talalok hibat vagy logikatlansagot abban amit irsz. Valo igaz, ez mar nem a bekes eszmecsere. Ebben a temaban nem is konnyu. Plane nem egy konkret erintettel egy konkret esetrol.

  • 2008.05.01 00:07:54cantaloupe

    Erdekes lett a vita igy a vegere.



    Szerintetek a gonoszsag minden egyes emberben benne van rejtve? Meg az olyan bubaj emberekben is, akik a legyet is csak kihessegetik?

    Psziches vagy fizikai alapon?



    Hozzatartozik az emberi erzelmek palettajahoz a gonoszsag es az agresszio, barmilyen nevelesi es egyeb kornyezeti hatasok erik az illetot?



    Gyerek-es hiteltelen hozzaszolokent hozzatennem, hogy en nagyon jo otletet lestem el valakitol: a regi szoptatosparnabol es egyeb parnakbol csinalt egy duhlevezeto sarkot a gyerekszobaban", es ha a gyerek hisztizett, verekedett, felvitte, es biztatta, hogy pufolje a parnakat, jo kemenyen, amig csak birja! Allitolag a duh mindig nevetesse fajul.:)

  • 2008.05.01 00:10:41psyché

    cantaloupe: az ötlet jo, kiprobalom!

  • 2008.05.01 00:11:16Vierre

    evaandrea



    átadom neki. Ámen. :) És köszönöm, hogy ennyire tudod hogy én milyen ember vagyok és ő milyen ember. Nagyon nagy dolog ez , így ezt egy fórumból leszűrni, sok sikert a továbbiakban is hozzá én inkább átnézek a nevekkel foglalkozó topicba, hogy a tülekedő jelentkezőknek a következő ingyenes analízishez helyet szorítsak. Üdv :))

  • 2008.05.01 00:14:26cantaloupe

    Verkaverka,



    szerintem is ez az ellentmondas, hogy eroszakkal tiltakozunk az eroszak ellen. Hogy is van ez? Szoval a gyerek viselkedjen es ne bantson mast, de ezt eroszak aran tanulja meg?





    Szerintem nem az elcsattant pofon a baj, hanem az, ha utolag, higgadt fejjel is tok rendjen talalja az illeto, es mint modszert, tovabbra is alkalmazni kivanja.



    Mondjuk egyetlen mentseg, hogy akit pofoztak, az viszi magaval ezt oroksegkent, ha jogosnak talalta a szuletol kapott maflast, ha nem.

  • 2008.05.01 00:14:50Vierre

    cantaloupe



    boxzsák :))) fáj is nagy is, nem is lehet megmozdítani... a második lendítésnél vinnyogsz. :D Én egyszer próbáltam. Szörnyű :DDDD

    Hál istennek nekem nincs szükségem ütlegizékre, én hetente egyszer összeveszek az urammal :DDDD elmondom a nyűgöm bajom, nem fojtok el semmit azértse :DDDD és volt nincs feszkó.

    Szerintem az elfojtás az egyik legnagyobb problémája az emberiségnek. :)))))))

  • 2008.05.01 00:19:19Vierre

    A legitim történet valóban ott kezdődik. HOgy azt mondom, ez a módszer jó. Ez a módszer az a módszer melyet alkalmazok, mert beválik.

    Én személy szerint újra átolvasva a reagjaimat sehol nem találom hogy legitimáltam volna a rendszeres ütlegelést, sőt: pontosan leírtam a félelmeimet és hogy nem vált be hosszú távon ugye, és leírtam az adott szituációt. HOgy ebből ilyen mély és magasröptű következtetéseket vont le a fél banda, az csak azt jelentheti hogy nem olvasták az elejétől a történetem, az első reagtól kezdve. Így viszont társalogni valamiről és már megint rólam igazán érdekes. :))))) Ennyi.

  • 2008.05.01 00:22:14verkaverka

    cantaloupe, az jogos, hogy van aki szerencsesebb mintat hoz otthonrol, van aki kevesbe.

    Bele is fer a benazas. De egy bizonyos eletkor utan mar nem mentseg hogy szegeny azert tartja elfogadhatonak a gyerek pofozasat mert ot is pofoztak.

    Anyamat, apamat vertek, es ok minket megse.

    A ferjemet se vertek agyon gyerekkent, de kapott azert pofont ezt-azt. Ugyanugy ellenzi a barmifele pofont kezreutest barmit mint en, sot.

    A legjobb baratnom (szia) is felt attol hogy meg fogja utni a gyerekeit mert ez a mintaja, de szerintem pont az hogy ettol fel meg fogja mindig vedeni a nagy hibazastol. Lehet hogy egyszer le fog keverni egyet valamelyiknek, megeshet, de nem fog bajt csinalni.



    Ezzel egyutt ismetlem, aki jo megoldasi keszletet hoz otthonrol annak sokkal konnyebb.

  • 2008.05.01 00:28:38verkaverka

    Jo Vierre fogalmazzuk maskeppen. Te azt mondod "kellett" az a pofon.

    Ugyanazt tudom elmondani, pofon meg sose kellett a sok (esetenkent) gazos helyzetben amit eletemben lattam, hallottam, olvastam. A pofon hiba, egy rossz megoldasi kiserleg es/vagy sajat indulat kibuggyanasa olyan helyzetekben amikor lenne mas megoldas a szituaciora. Van aki buta megkeresni, van aki lusta megkeresni a valodi megoldast, es van aki valamiert tenyleg azt hiszi hogy nem letezik. De attol meg ott van.

  • 2008.05.01 00:28:47cantaloupe

    Vierre,



    nekem az is segitett, hogy 5 percre kirohantam a helyszinrol es ittam egy bogre kavet. ;)

    Mint irtam, az elit csaladoknal, ahol a "kisklambokra" vigyaztam, szoba sem johetett a pofon.



    A helyi altalanos iskolaban egy tanarno mar azert bajba kerult, mert ket verekedo gyereket erelyesebben szetvalasztott, azert szerintem mar ez is tul van lihegve.



    Es ha szamit: en nem itellek el az elcsattant pofonert, a legjobb anyanal is elofordul, csak oximoronnak tartom, hogy "kutyaharapast szorevel" probaltal orvosolni.

    Szerintem segitene, ha az adott helyzetben fel tudnad idezni az anyukaddal zajlott pofozkodos esetet,hogy te mit ereztel akkor, mi volt a rossz, es akkor konnyebben allsz mas megoldasra.



    Ha ostobasagnak tartod, legyen, de nekem ez az otletem...

  • 2008.05.01 00:29:19verkaverka

    (esetenkent gazos zarojel bezarva)

  • 2008.05.01 00:39:15Vierre

    Nekem volt egy volt emberem.

    Az ő családja mély-értelmiségi. Az anyja imádja az apja nagyon szerette, de ugye az apakép volt.

    Nagyon komolyan mondom, hogy az az igazi, komoly, értelmiségi család.

    Soha nem ütötték meg az ember.

    És ő olyan agresszív egyed, hogy eltörte a saját kezét a falon.

    A hozam nagyon fontos. De azzal értek egyet, hogy ki mit csinál magából tudatos felnőttként, az felülír mindent. És szerintem jóval nehezebb ez, mint a múltra kenegetni a dolgokat, vagy ugye, szeretjük ezt a szót, legitimálni.

    Én láttam, milyen az, amikor nincs a családban ütleg és az ember még is brutálissá válik.

    Az én családomban voltak pofonok anyámtól arra nem emlékszem, csak egy valamire. Apámat imádtam és valami miatt háromszor rácsapott a popómra. Sem elötte sem utána soha nem nyúlt hozzám. De az megmaradt mint emlék, őszintén még egy apró neheztelés sincs. Csak azt látom magam elött, anyámat meg nem.

    Baromira értékelném hogy ha a nép azt a szituációt amit felvázoltam a saját mélységében látná, nem vetítene össze vissza és fefogná amit már jeleztem párszor, hogy az egy kiemelt történet. Nem hétköznap. Egy majálison történt és azóta sem fordult elő mivel egyszerűen nem vált be hosszú távon, ezt is írtam. Nálam , mondom a helyhezkötés ami működik. És hogy gondolja át. Ezzel kapcsolatban csodás sikerélményeim vannak. Egyet elmesélek. Csak mert miért ne.

    Kaptam a nagyobb fiamtól egy papírterítőt amit ő vágott. elmentünk játszóra és kétszer beütötte magát amitől olyan dühös lett rám, hogy puffogot, morrgott, dúlt fúlt végig. Közben szidta a játszót és különben is mindenkinek a kurvaanyja. Persze még mielött jön a hogybeszélezagyerek- nem így.

    Aztán fogta a terítőt, rámnézett és eldobta. Megálltam. Ő is megállt, rám nézett, a szemembe, majd megtaposta és ment tovább. A férjem felvette és elrakta, nekem meg majg beleszakadt a szívem. MOndtam neki hogy ez nagyon gonosz dolog volt, de onnantól nem szóltam hozzá. elmentünk a buszig, ment jobbra ment balra, nem szóltam hozzá, a buszon sem, pedig várakoztunk vagy fél órát. tessék lássék elnézést kért de éreztem, tudtam, a fiam, hogy csak úgy, mély meggyőződés nélkül, hogy ha megyünk boltba vagy valahová, a szokásos dolgokat megvehesse. MOndtam neki, hogy ez most kevés. Akkor megkérdezte, hogy akkor mit tegyen. Erre azt mondtam neki, hogy gondolkozzon rajta. elindult a busz, leszálltunk a boltnál, néma csend, a szokásos követelőzések helyett a boltban kuss, semmi, járt a kis agya :) Aztán a lift elött megszólított és azt mondta.

    -Édesanya tiszta szívemből bocsánatot kérek, csinálok én majd még két olyan terítőt.

    És ezt belülről mondta. Már nem volt bolt, már nem volt érdek, csak az volt hogy felfogta, hogy ahogy megtaposta azt a terítőt, azzal engem is megtaposott. akkor átöleltem, kapott ezer puszit és békesség volt már az emeleten.

    Én ennek a híve vagyok. És baromira nem szeretem amikor sima fórumon ellenszenv miatt kiforgatják azt amit tisztán artikulálok és faszságokat magyaráznak oda, ahol amúgy az nincs.

  • 2008.05.01 00:40:38cantaloupe

    Verkaverka, engem sajnos bantottak, igaz nem fakanalakat tortek el rajtam, de anyam (aki amugy nulla onbizalommal rendelkezik), idegessegeben, kimerultsegeben neha lekevert.



    Megprobaltam beszelni rola, de tagadja, hogy hibas lenne a modszer, ugyanakkor latom a szemben, hogy ot jobban felkavarja errol beszelni, mint engem-a lelke melyen szerintem tudja, csak nem kepes bevallani, hogy rossz modszert valasztott.



    Viszont apam (akinek halalatol megkonnyebbultem) megbocsathatatlanul csinalta. O tenyleg megfontoltan, sajat agresszor es frusztralt szemelyiseget ellensulyozta, verte le rajtunk.



    Tesomat terde koze szoritva verte, hogy en is sirtam mar a latvanytol, masik ocsemet minden reggel azert, mert bepisilt.



    Es ami velem tortent, es soha nem felejtem el: 5 evesen lusta voltam az unneplot levetni es meg jatszozni akartam vendegseg utan. Anyuek mondtak, hogy jo, de ne piszkitsam be magam, ha mar lusta vagyok sortot huzni. Hat persze, hogy a mokuskerekre pattantam 5 perc utan es persze, hogy leestem rola.



    Apam jott ertem, hogy kesz a vacsora. Es kozben csillogo szemmel mondta, hogy elotte lesz ve'res leszamolas. En azt hittem, valami meglepi, ajandek az, o meg sejtelmesen mosolygott. Aztan fenn, a konyhankban eltorzult az arca es jol elverte a meztelen fenekemet.



    Ebben a helyzetben inkabb kevert le volan egyet indulatbol, mint Vierre, es lehet, hogy nem emlekeznek ra.



    Es gyerekre soha-soha nem szoltam ra koszos ruha miatt, hisz van mosogep, nekunk is volt jo kis Hajdunk.

    Nem az unneplon volt a hangsuly, hanem apam talalt egy indokot, amivel levezethette duhet, depijet, kenyszeres agressziojat.



    Es tudjatok, mi a baj? Hogy erzem, bennem is eluralkodik neha a kenyszeres agresszio, amikor alig tudom a tetteim uralni.

    Mielott gyerekem lesz, tuti, hogy kerek profi segitseget, mert en nem akarok ilyen lenni,SOHA.

  • 2008.05.01 00:46:56Vierre

    oké, mindenkinek a véleményét tudomásul vettem és azt kérem, hogy ha azt mondjuk hogy minden családban elcsattan egy kézrácsapás vagy maflás aztán utána kurva szarul érzzük magunkat és soha többet, akkor ha valaki ezt írja, ne állítsuk be úgy, mintha rendszeresen verné a gyerekeit. De. akkor és ott, a majálison, az a pofon kellet, ha tetszik ha nem. azóta sem kapott. de akkor bizony kellett. Ez van. Az én múltam, az én lelkiismeretem én ezt legémeltem magammal, megnéztem minden oldalról, kívülről belülről. a gyerket sokkolnom kellett. Két rossz közül a kevésbé rosszat választottam akkor is ha számotokra a pofonnál nincs rosszabb. de van. Ha nem vesszük magunkra a felelőséget és nem tanuljuk meg, hogy mi az amikor a másiknak fájdalmat okozunk úgy, hogy abba valaki bele is rokkanhat. És nem legángattam és megvertem. Külön köröket futottam nála de szart sem ért. tovább nem magyarázom tényleg. :)

  • 2008.05.01 00:52:04Vierre

    cantaloupe



    ez borzasztó :(((((( Én ettől mindig kikészülök. amiről én beszélek nem ruha, nem általános akármi. Ott nagyon nagyon el volt csúszva a srác, kifordulva önmagából.

    soha nem bántottam és nem is fogom őket

    ruha, játék, létezés , gyermekség okán. soha nem fogom iskolai teljesítmény, sport teljesítmény, kelés fekvés, pisi okán uramisten soha. Nálam az gyerek és az állat szent, minden más csak ezután jön.

    MOcskos sztori a tiéd :(((((( sajnálom.

  • 2008.05.01 01:04:12cantaloupe

    Koszi, Vierre, es en is sajnalom a te kapcsolatod anyukaddal...a mienk anyummal hatarozottan, merfoldekkel javult, miota meghazasodtam. Bar anyu nem beszel angolul, ferjem meg magyarul, de csipik egymast es anyu szerint jobb kezekben nem is lehetnek.



    Szoval, most az anyai buszkeseg van jelen, es inkabb szovetsegesekent kezel, mint csitrikent. :)



    Szerintem is van kulonbseg egy fenyevben elcsattant pofon es a szisztematikus abuzus kozt, csak ezzel ket problema van:



    1) Hogyan szabalyozzuk torvenyileg? Egy pofon lehet legyintes es lehet olyan atszallo, hogy az orrod vere elered. Szoval nehez megfogalmazni, hogy mi az a pont, amikor gyerekvedelmisekre tartozo esethez beszelunk? Kartores, 8 napon tul gyogyulo serules? Ha minden nap kap egy atszallot a gyerek, csak ugy, az nem okoz komoly serulest, megis artalmas.



    2) Sajnos, kimutathato, hogy aki a konnyebb, artatlanabb testi eroszakot megussza, az gyakran noveli az adagot, ezert kell csirajaban elfojtani.

    Most nem rolad beszelek, de vegyunk pl. egy parkapcsolatot, amiben a not veri a palija.

    Ott is pofonnal kezdodik, majd okollel utes, rugdosas lesz belole sokszor, ha az asszony megbocsatja a terrort, es fugg a pasastol.



    Szoval szerintem ezert mosodik ossze a ket dolog sokszor, mert a pofonnak nincs konkret definicioja, es mert nehezen megallapithato a hatar, hogy hol kezdodik az abuzus.

  • 2008.05.01 01:08:38cantaloupe

    Vierre,amugy en is kikeszultem mar attol, hogy leirtam, most nyugodtam meg.

    Sajnos, ez olyan orokseg, ami elkiser eletem vegeig, bar boldog vagyok es szep eletem van most, jofej baratok, imado ferj aki soha nem nyulna hozzam egy ujjal sem, de az egesz gyerekkoromat nem tudom kiradirozni myomtalanul.



    Megprobalok kooperalni, magamat megerteni, es remelem, megerted, miert vagyok en egy pofon ellen is, mert nalam ez, lehet, feloldana a kontrollt es nem tudnek megallni, lehiggadni.

    Inkabb az oklomet szoritom ugy, hogy veres a tenyerem, de nem bantok senkit...

  • 2008.05.01 01:21:58Vierre

    HÁt öcsém a párkapcsolati rész igaz rám is csak én kiléptem belőle kurva sok idő után :))), amire még néha ma is ráflesselek, hogy mertem és megoldottam, nem könnyű szitu, de erről már meséltem :D

    Nem lehet szabályozni a dolgot. A rendszeres maflás szerintem eszköznélküliség. Engem tudod ki ütött meg úgy hogy az orrom vére eleredt? Az az ofőm, akit addig imádtam áltsuliban. bekattant és lekevert egyet, majd miután vérzett jött a duma hogy á semmi bajom ne drámázzak. Az nekem beégett. Pedig imádtuk egymást, csak szar napja volt. Sem elötte sem utána soha de nem tudtam többet szeretni.

    Mert érzi a gyerek a jogtalanságot. Érzi azt amikor valami úgy történik, hogy nincs oka. Ez a nagy különbség. És ha ezt meg tudjuk fogni akkor jó úton haladunk. Az oktalan indulat az én szememben nem megbocsájtható.

    És köszi amúgy. az a kapcsolatunkba kellett. Nehéz anyám van, dupla skorpió, akkor amit meséltem elmentem, aztán hazataláltam és rendeződtünk amennyire tudtunk és kellett ahhoz, hogy a megváltoztassa a hozzám fűződő elég fasisztoid hozzáállását, de nekünk soha nem volt hmm, mély viszonyunk. Nekem ezek olyan munkák amikkel szembe nézek, mert kell, mert nincs mese. Másik poszban leírtam, mára kb megszakadt a kapcsolat, úgy, hogy én akartam ő meg nem tett ellene semmit, illetve soha nem tett semmit azért hogy legyen és egy idő után én sem, mert úgy éreztem nem fér bele az életembe és azóta sokkal nyugodtabb minden. Meséltem már róla, nem megyek bele, 25 éves történet ez, nagyon sok minden van benne, nem sajnálatra méltó, nagyon sokat tanultam belőle és ezért hálás vagyok. Pl hogy milyen anya ne legyek. És azért is hálás vagyok mert tudom hogy belőlem nem lehet kipucoválni a szeretetet ha tapló vagyok akkor sem. :) A fiaimnak olyan anyjuk van aki imádja őket, de aki képes lesz elengedni a kezüket és a lehető legnagyobb szabadságot nyújtani, de ez munka munka munka, emlékezés emlékezés emlékezés, és tudatosítása a múltnak és az embereknek. MIvel láttam milyen a szeretetnélküli anya és láttam milyen a szerelemmel rajongó terrorista anya (volt anyós) és mind a két típust elég sokáig, ha esetleg el is feletkeznék róla, csak felidézem és már is új erőre kapok. de amúgy sem vagyok egy korlátok közé szorító egyed. Nekem más a defim. Én türelmetlen vagyok, de szépen javul a dolog. Paraszt is, meg bunkó is, az nem javul mert azt bírom magamnban :DDDDDDDDD

    A lényeg, hogy ez ezek szerint egy agresszióm-ellenes poszt így gáz, ha leírom, hogy én úgy rugdostam volna meg az apád amikor titeket így bánt ahogy nem szégyen? :))))))))))))))))))))) (vicc-de mégsemaz.)

  • 2008.05.01 01:31:13cantaloupe

    Vierre,

    en is fantazialtam ilyenekrol.

    Hogy az apam ki van kotozve egy oszlophoz, en meg fejere olvasom neki, hogy milyen kepmutato f@szfej, hogy amikor a kollegainak isteniti magat (imadott a kozeppontban lenni es utalta, ha valaki megdicserte a SAJAT(!!!) gyerekeit), akkor ezeket is elmondja?



    Mondjuk akik kozelebbrol ismertek, azok tudtak, hogy nem szeret minket, szalloige volt, hogy "Szereti am X a gyerekeit....sutve!"



    Ram irigy volt, hogy kulfoldon tanultam es jobban tudtam nemetul, ocsemre azert, mert jokepu, kisebb ocsem meg olyan zen-buddhista jogyerek volt, ot jobban szerette.

    De ez nem gatolta meg abban, hogy basszus, lerugta az agyrol mint a taknyot, mikor az ocsem kedvesen csiklandozni kezdte. Ezt sem felejtem el, ahogy a tesom a falnak csapodott es zokogott, pedig o csak hizelegni akart. :(



    De elvitte a stressz, a szivbaj, az alkohol, a cigi egyuttese, meg lehet, hogy az en kivansagaimat is meghallgattak az egiek, hiaba probalom szegyellni magam miatt, nem megy. :/

  • 2008.05.01 01:34:00cantaloupe

    Amugy az jutott eszembe, hogy



    1) el nem tudlak kepzelni teged alarendelt kapcsolatban



    2) lehet, hogy ez az alarendeltseg az exkapcsolatodbol jutott eszedbe az ugralovaros esetnel, es ez nyitotta ki a pofonosladat? Hogy a fiadat abban a pozicioban lattad, amiben az exed ellened fellepett?

  • 2008.05.01 01:55:41Vierre

    Neeeem. :)))

    Az a kapcsolat, azért volt olyan amilyen, főleg nagyrész az én naivitásomnak köszönhetően, mert beza bármit megtehetetett, sem lakásom, sem anyáméknak lakása, sem melóm ugye gyes sem semmi. ez már volt téma, itt Mo. nem egykönnyen lehet két gyerekkel lelépni valahonnan úgy, hogy bizonyítani nem tudsz mert nem látszik, pénzed semmi, az anyósod legitimálja a fia tetteit, sem munkád... és pláne hogy nem így kezdődött. Hosszú idő , 10 év. Nem voltam alárendelt, csak más és ezt nem bírta elviselni. Én szabad ember vagyok cantaloupe, ő pedig elhitette magával, hogy ez nem élhető dolog, pedig szerintem ő is az akart lenni csak képtelen volt rá. Én nem hittem el, hogy az élet nehéz és rossz és a látástól vakulásig tart, nem hittem le, hogy betegségről és állandó önsajnálatról szól.Így domesztikálni akart-ak, de nem jött össze. Ebből jött az agyatlan agresszió ami ellen sokat nem lehet tenni, pláne ha jogosnak van titulálva és hát ugye ilyenkor mindig jogos. Aztán egyszer elengedtem a félelmeimet ami nem kicsit dolog szerintem, mert élhetőségi-problémáim voltak nem az hogy kisebb lakásba kerülök. Hanem, hogy nincs. Semmi. elengedtem és azt mondtam, mindegy milyen áron, de menni kell, mert így marad előbb utóbb egy halott mama meg egy sittes papa. Persze a külvilág szemében ez nem így nézett ám ki, mert a látszatra oda kellett figyelni. MIvel ez nekem nem ment, neki meg alapeleme a képmutatás a frusztrációi miatt, így én voltam a depis picsa ő meg a szegény legény. :)))) Nah aztán ugortam egyet az ismeretlenbe és lőn új szerelem, új élet, munka, és akkor rádöbbentem mit is jelent az emberi gyávaság és mennyivel nagyobb súlya van , mint ahogy azt gondoljuk.



    Amikor a fiam kapta a maflást, abban őszintén mondom nem volt tudatalatti. Belőlem ez a világ nagyon nagyon hiányzik.

    Ott az volt , ami a papirterítős sztorinál. HOgy tudta érted? tudta mit csinál. Szenvedett alatta a gyerek. Én a kicsivel máshol voltam, ő a társaival játszott és arra értem oda, hogy térddel a gyereken ugrál. Hívtam nem jött, leszedtem és kérdőre vontam és nem volt hajlandó felfolgozni, hogy hihetetlen tudatos hihetetlen gecmó dolog volt amit csinált. És neki állt feljebb. semmi belátás, semmi felcsillanás a szemében, csak a dac dac dac dac és a totális ellenszegülés.

    Nem volt semmi foganata a szép szónak és a logikázásnak. És akkor ott vagy ráhagyom és azt mondom ejnye bejnye és vissza megy és lehet hogy újra megcsinálja, konok egy srác :), vagy sokkolom és kipucoválódik ezáltal az agyából az, hogy meg lehet ezt csinálni bárkivel is. Állattal, emberrel, fűvel, fával.

    És én sokkoltam mert láttam magam elött hogy ha ezeket hagyom akkor mi lesz belőle 10 év múlva. Erre mondtam, hogy két rossz közül akárki akármit mond a kisebbet választottam. És soha többet nem csinálta, sőt olyan kis érzékeny a kisebbekre, hogy néha áttapos rajtuk, de nem direkt amúgy simogatja a buksijukat, az állatoknak is, a gyerekeknek is. Ha ez legitimáció, akkor vállalom. De nem hagyom, hogy azt gondolja, hogy az agresszió megengedhető. És valaki írta, azt hiszem a nagy elemző, hogy az agresszió nem oldja meg az agressziót. Valóban. Ebben a helyzetben viszont tudom hogy kikerülhetetlen volt ahhoz, hogy lássa és érezze mit is jelent az. MI is az amit ő csinál. És mit érezhet a másik, amikor annak csinálja.

  • 2008.05.01 08:39:03summarygloss

    Mióta ez az izé fenn van, próbálok rá kommentelni, de vagy elszáll, vagy nem fogadja a gépem a cookie-kat... (új tűzfal). Na most megaszondom!



    1) Hogy lehet már ezzel kattintás generálni? Mekkora tréság? Jött a négynapos ünnep, ki kellett valami találni, hogy pörögjön a számláló?



    2) Tök egyetértek a Wallace nevű provokátorral abban, hogy ettől sokkal, de sokkal rosszabb dolgok vannak, és volaképpen ez itt nyálverés. A múltkor láttam a Véres gyémántot, benne a gyerekkatonákkal, ha valaki túl jól alszik éjjel, és ez bosszantja, annak tudom ajánlani. Akit nagyon bosszant a téma, az menjen a Na ne!-hez aktivistának, akit meg kevéssé, az gépelés helyett menjen foglalkozni a gyerekével.



    3) Egy ideális világban nem vernénk a gyerekeinket, és ő se bántaná a kisebbeket. Minket sem vertek volna a szüleink. Nem ideális világban élünk, de nem kell lehülyézni azt, aki legalább törekszik rá, hogy semmi formában ne legyen családon belül erőszak.



    4) Az elején valaki írta, hogy rácsapott a (6?9?) hónapos baba lábára, mert rugdosta. Ássa el magát. Mélyre. Erre semmi sem jogosíthatta fel, ilyet csak az tesz, akinek nincs agya.



    5) Nagyon sokan nagyon hasznos dolgokat írtatok le itt, az örökítésről, mintáról, tudatos nevelésről, dühmenedzsmentről, a szeretet tankjáról, arról, hogy a gyerek csak ránk számíthat és hogy kiszolgáltatott nekünk stb. (A grillcsirkés húzást nagyon megjegyeztem, szerintem zseniális! :-))Egy dolog maradt ki: a normalitás határa. Honnan tudhatod, hogy amit teszel, normális? Az nem szempont, hogy te megbocsátod magadnak, esetleg a gyerek megbocsátja, és nem ütközik btk-ba, vagy ütközik, de senki sem látta. Az sem, hogy a kisebbik rosszat választod a későbbi nagyobb rossz helyett (pl. konnektor, iskolai verekedés), mert senkinek nincs jövőbe néző varázsgömbje otthon, ha nem tévedek.



    Mikortól a pszichém torzulása és mikortól nevelés, amit csinálok, hol a határ? Ha megengedek magamnak (ijedtségből, nevelési céllal, akármi) egy-egy pofont, azzal megint kijjebb toltam magam határait. Anyámnál eleinte seggrecsapás volt. Ötévesen már a keze nyomával az arcomon jártam egy hétig. Nyolc évesen a nadrágszíjjal kaptam. Miért? Mert vertem a húgom, ahogy engem is vertek, és berántotta a spirál a családunkat rendesen, pedig "normális, szeretteljes" légkör volt otthon. Aha, persze.



    Szóval tudom, hogy nehéz, nekem is leszállt már néhányzsor a vörös köd, és pont a családi örökség volta miatt nehezen kezelem a dühömet. Rossz mintát kaptam, és az sem segít, ha tudatosan megyek ezzel szembe. Nem legitimálni kellene, hogy ráverünk a gyerekre, hanem minden lehető eszközzel elkerülni, magunkkal küzdeni, nem vele.



    Be lehet szólni, hogy egy félévessel még ne dumáljak. De dumálok. Megvolt a szülés utáni depresszió dührohamokkal társítva, durván nehéz, tudom, miről beszélek. De ez a csöppség minden pillanatban, amikor nyitva van a szeme, rólam vesz mintát, ahogy én is anyámról vettem.



    Tehát, ami nekem bevált: szalámi-taktika, aki ismerkedett a buddhizmussal, annak lehet ismerős. Törekedni kell rá, hogy minden helyzetet önmagában, saját "kórtörténetedtől" függetlenítve láss. Ez akkor hasznos, ha a gyerek már ötszázadjára rántja le a terítőt, és jön a vörös köd. A másik: nagyobb képet veszek magam elé. Ha nagyon túráztatja az idegeimet (bár ez még részéről nem tudatos bosszantás), kimegyek a helyiségből, és arra gondolok, hogy mennyire hiányozna, ha beteg lenne, és kórházban lenne, vagy előveszem emlékezetből egy nagyon aranyos húzását.



    Nyilván, lesz olyan, mire felnő, hogy rá fogok húzni idegből. De legalább beismerem magamnak, hogy ez az én csődöm, önismereti utazásom zsákutcája. Mivel a férjemet is verték (egyszer nadrágszíjjal kapott, mert elment focizni, agyrém), a példamutatásos nevelés mellett döntöttünk, és a normalitás határát a pofon alatt húztuk meg. Törekszünk arra, hogy ne férjen bele.



    Ha a gyerekeink húszasok lesznek, beszámolok róla, hogy sikerült. :-)

  • 2008.05.01 18:18:56Vierre_

    a mesterségem a halál valóban hm kiváló könyv, de azt gondolom, hogy nem kellenek könyvek ahhoz hogy az ember lánya akinek van klambója, vagy felvállalva, vagy nem és örökkön örökké szentesítve a gyereket, de tapasztalja, milyen is az, amikor a klambó bezony szándékosan gecmó. Mert van ilyen. Ettől még nem válik kevésbé szerethetővé, sőt, a nimbusza bár sérül, az embersége nő. Kezelni kell a dolgot, megtanulni kezelni. És senki ne higgye , hogy amikor először szembesül ezzel a döbbenetes szituációval, akkor pontosan tudni fogja, mit kell tenni. Szörnyen sokkoló a mi kis angyalkánkból egy ilyen kitörést látni ám.

  • 2008.05.01 19:07:29Vierre_

    az, hogy te olvasod és az, hogy te átéled teljesen más történet, de készülj, közhellyel élve, vannak dolgok amikre nem lehet... :))))))

    És a könyv valóban jó.

  • 2008.05.01 19:08:42Atina

    Én is angolul olvastam a Legyek Urát. Tényleg megrázó. Magyarul nem olvastam.

  • 2008.05.02 07:54:31summarygloss

    Igen, a Legyek ura. Még gyerekként olvastam, és nem értettem, úgy tűnt, fantazmagória az egész, mert (gondoltam) így csak a felnőttek viselkednek.

    A szituációt próbálták megismételni a valóságban a Kid Nation-nal

    en.wikipedia.org/wiki/Kid_Nation

    de az sült ki, hogy a kölykök nem agresszívak (felépítették a várost és működtették). Persze mondhatjuk, ezek válogatott gyerekek voltak és tudták, hogy folyamatosan figyelve vannak, de akkor is, döntéseiket illetően magukra voltak hagyva.



    Igen, elhiszem, hogy döbbenetes, ha az ember rádöbben, hogy a gyereke "gecmó", és ezt azonnal korrigálni kell. De a terv akkor is az, hogy mással büntetem (hálókábelt elvinni otthonról, ez is nagyon tetszett!), és amíg csak bírok magammal, nem ütök. Inkább azt szeretném kivitelezni, hogy a bünti hasonlítson arra, amit a való életben kapna a húzásaiért. Felnőttként (hacsak nem lesz focidrukker) nem kap sallert az erőszakoskodásért, hanem öt év letöltendőt.



    Egyébként beszéltünk erről tegnap a férjemmel, mit tennénk ha (igen, persze, majd ott kell okosnak lenni) a gyerek nyilvános helyen verekszik/megsebez egy másik gyereket. Félreértés ne essék, Vierre, a te eljárásodat adott helyzetben adott gyerekkel hibátlannak találom, csak mi egyszerűen más típusú emberek vagyunk. Tehát sorrendben: veszélyhelyzetet megszüntetni, helyben közölni, hogy ezért bünti jár, bocsánatkérésre késztetni az "áldozattól", ha nem megy, azonnal haza, közölni, hogy ide nem jövünk többet és min. három nap szobafogság (vagy addig, amíg a megértés fel nem csillan az agyában). Talán ez hasonlít a legjobban a felnőtt büntetésre... szóval amíg csak bírjuk ideggel, el akarjuk kerülni az ütést. Nem ideális világban élünk, de itthon törekszünk rá. Valahogy nekünk az "otthon" és a "család" annyira szép és (hülyén hangzik, de így van) szent tartalommal feltöltött fogalmak, hogy nem fér bele az ütés, egymás bántása. Veszekedni sem szeretünk, ezért nem is szoktunk.



    Ugyanolyan ez, mint a klímavédelem. Magunkénak érezzük az ügyet, családon belül teszünk érte, de nem hadakozom azokkal, akik nem. Ha kérdezik, elmondom a véleményem, miért építettünk esővíz-tározós házat, miért van kondenzációs kazán, miért van betervezve a hely a hőszivattyúnak és a napkollektornak, miért vettünk kis fogyasztású autót, miért van tervben a hibrid autó, miért járunk biciklivel nyáron stb. Nem érdekel, hogy mi a norma manapság erről, és hogy státusszimbólum a nagy autó, és nem érdekel, ha a magyar virtusba belefér időnként a gyerek megcsapása. Nekem nem. "Az én vezérem bensőmből vezérel." Külön élvezem, ha szembemehetek a többséggel, pláne ezügyben.

  • 2008.05.02 21:04:15Sheruzad

    Cantaloupe, és mindenki akinek hasonló gyerekkora volt: :(((

    Érdekes h engem nem "vertek" én mégis úgy emlékszem. Egyszer volt egy viszonylag nagy balhé ebből, hogy vendégségben kérdezték (talán 10 éves lehettem) hogy szoktak e verni, és azt válaszoltam hogy igen. Apám kiakadt hogy mivan?? Mikor vertünk meg utoljára? Persze, nem tudtam,sőt alapos gondolkodás után sem emlékeztem semmi konkrét "elpáholásos"jelenetre. ÉS mégis, mégis. Bennem úgy él a gyerekkorom h vertek. Szóval, a fent emlitett fasisztoid hozzáállás bizony nálunk is jelen volt. Sőt, mai napig. 28 éves vagyok, de annyira kőkeményen belém lett vésve hogy én gyerek vagyok és ezért kevesebb, hogyha idősebbel, vagy idősebbnek fellépővel beszélek, automatikusan bennem van a blokk hogy nem mondhatok ellent, ne emeljem fel a hangom, engedelmeskedjek. MErt nekem úgysem lehet igazam. Mert gyerek vagyok.



    Vierre. Kedvenc mortelem ;) szerintem, bár gondolom nem érdekel, de szerintem helyesen jártál el. És mindenkinek aki azt mondja h a gyerekek automatikusan jók, és ha rosszat cselekszenek azért van mert nem érti, nem tudja h EZ most NEMJÓ. Tévedés. Roppant sok gyereknél észleltem hogy szándékosan, előre megfontoltan fájdalmat okoz másnak. Fizikai és lelki értelemben. Megtapossa a teritőt, lesom egyet a cimbinek. Rugdossa a felnőttet aki nem a szülője tehát "úgysem szól rá". A sajátja pláne nem, meg is szokta, látszik. Saját unokatesóm 4 évesen!!! úgy terrorizálta a kutyájukat hogy mikor a kutya meglátta, nyűszitve bújt el bárhová. Rúgta ahol érte, tépte a fülét, cibálta a nyelvét, bottal döfködte, port öntött a szétfeszitett szemébe. Persze ha jogos önvédelemből akárcsak rámorgott a szerencsétlen, akkor a család rögtön ment védeni a védtelen csöpp gyermeket. Jelentése: agyba főbe verték a kutyát amiért rossz volt. Nem csodáltam volna ha egyszer hirekből értesülök h náluk kutyatámadás történt. Amúgy, nagyon kedveskedősnek, szeretgetősnek jellemezték.

    Itt Spanyolországban a párom szintén 4 éves unokahuga öklöz, rúg, tép. PEdig szeretve van, nem sérült családban él (bocs ezt nemtom jobban megfogalmazni, szal elvileg minden oké). Van egy barátnőm, kisöccse 5 éves. Iszonyat hogy micsoda tomboló agresszió lakik benne. Ha bármi nem úgy alakul ahogy neki tetszik, ha egyszerűen veszit a számitógépes játékban, valamit (még valamit..) nem vesznek emg neki a boltban, abba kell hagynia a játékot mert menni kell haza (tőlünk, hozzájuk haza)összeszoritott szájjal keserű-gonosz arccal őrjön, nekiesik az első embernek aki a legközelebb van. Nővére, anyja imádja. Rászólnak, fegyelmezik, szeretgetik. Szeretgetés közben agyba főbe rugdossa őket. Nekem most igy Vierre kisfia jut eszembe.. de ő sosem kapta meg a maflását. Bizony ha más gerincén ugrálna, akkor sem. Amúgy "jólelkűnek" mondott a kiscsikó, csak "túl eleven". Szerintem meg gonosz, és pontosan tudja hogy azt csinál amit akar.

  • 2008.05.02 21:16:57Sheruzad

    Azon elmélkedem, hogyha vkiben eleve benne van az agresszió, már gyerekként megnyilvánul.. nyilván nem lesz szelidebb egy (megfelelő időben) lesomott popsistól. Mint tanulási folyamat, az rögzül benne hogyha nem úgy cselekszem ahogy elvárják (tudatában van hogy éppen rosszat tesz, mégis megteszi)rosszakkor fizikai büntetést kapok. Eddig oké, értem a lényeget. Tehát belül nem változik semmi.

    De akkor mitől változik? Ha a szeretgetés nem hat, csak folytatja a tudatos rosszalkodást, amig erősebb akarattal nem szembesül?

    nah, nemtom kifejteni pontosan.. remélem, vki azért megérti a lényeget..

    szal mit lehet tenni egy szándékosan gonoszkodóval, úgy h belülről változzon meg? Ne a büntetéstől féljen, hanem NE AKARJON rossz lenni?

  • 2008.05.02 21:39:30eino.

    ,,Egyébként beszéltünk erről tegnap a férjemmel, mit tennénk ha (igen, persze, majd ott kell okosnak lenni) a gyerek nyilvános helyen verekszik/megsebez egy másik gyereket."



    Mivel Vierre_ nagyjából az általad leírtakat már megtette, de nem hatott, ezért nála ez volt a megoldás.



    Amúgy azt hiszem, joga van a másik gyerekének is agresszív támadások nélkül élni. Tehát igenis, ha máshogy nem megy, így kell megvédeni a többi gyereket a sajátunktól, egy makarenkóival. Az enyém mondjuk soha nem bántotta a társait, de én kb. 4 éves koromig haraptam, rúgtam , téptem. Egyszer kaptam egy ugyanilyen pofont az apámtól(ezt csak elmondásokból tudom, mert nem emlékszem, viszont néhány rémtettemre igen), és azóta semmi.

    ---------------------------



    A fél éves baba nem azért rugdal, mert fájdalmat akar okozni!!!!! Hanem mert ő így mozog, ezzel fejlődik az izomzata, ez élettani jelenség nála. Uramisten, ráütni egy féléves gyerekre... :(((

  • 2008.05.02 22:06:26verkaverka

    Ma láttam egy gyereket aki átugrott egy pocsolyán, de nem sikerült, vagy ugrált és nem figyelt hogy ott volt a pocsolya vagy talán direkt beleugrott, bár nagyon nem úgy nézett ki. Mindenesetre kapott három kis pofont gyors egymásutánban az anyjától, mert "összepiszkolta a ruháját". Szegény tök boldogan ugrált, aztán meg rémülten nézett, iszonyú helyes gyerek volt.

  • 2008.05.02 22:10:56verkaverka

    Tényleg nem értelem hogy gondolhatja valaki hogy fizikai erőszakkal megtaníthatja a gyerekét hogy nem szabad mással szemben fizikai erőszakot alkalmazni. Megfélemlítheti, ó, azt remekül lehet, tele van ilyen gyerekekkel a város. Megtaníthatja hogy csak a macskát rúgjuk meg a kis Tóth Petit és azokat is csak akkor ha senki nem látja. De hogy mást bántani nem szabad, azt _sosem_ fogja abból megtanulni egy gyerek hogy őt bántják.

  • 2008.05.02 23:06:57eino.

    Verkaverka, nem baj, elég, ha Vierre_ érti, meg az ő gyereke.

    Én nagyon örültem volna, ha a gyerekemet (is) terrorizáló fiút bárhogy meggyőzik a szülei, hogy ne tegye többet. Mert ott vannak a többiek, akik nagyon tudnak szenvedni az agresszortól.(Mint ahogyan tőlem is szenvedett a többi gyerek, ha nem is olyan rendszeresen)



    A pocsolyás sztori meg tényleg elképesztő, tavaly tavasszal volt az első eset, hogy egyáltalán rákiabáltam a ruha tisztasága miatt. Ugyanis akkoriban naponta olyan mocskosan jött haza, mint még soha az oviból sem. Aztán kiderült, hogy ezzel ,,menőztek" néhányan az osztályból, így persze hetekig hiába volt a szép megbeszélés.

    Istenem, mennyi minden hülyeséget elhagy egy gyerek.. Ezért nem kell mindenből tragádiát csinálni, de ha valami nagyon nem jó irányba megy, azt le kell állítani, nincs mese. És hiába volt az elveim ellen, hogy ruha miatt keménykedjek, azért a szándékos rongálás nem ugyanaz a kategória, mint a ,,játék hevében kicsit összekoszolás", mint ami az oviban volt.

  • 2008.05.02 23:35:35Vierre_

    verkaverka, te nem értetted meg amit végig írtam, nem is baj.



    A többieknek köszönöm és nem azt, hogy egyetértenek velem, mert csomóan nem. Hanem hajlandóak MINDEN reagomat, a papírterítőset, az elsőket és az utolsókat is úgy olvasni, ahogy sejtik, hogy én hogy szerettem volna átadni, érdemben. és....



    Sheruzad



    Háááát, hogy én mekkorát flesseltem, azóta is vigyorgok. AZ ELSŐ és lehet, hogy az utolsó...aki tudja mi a nickem :DDD és a fogalmazásból- melyért külön pacsi- sejtem, hogy nem a gugli segített :DDD Pláne Spanyolországból :DDDD Hát amióta porontyozok nem ért engem, még "izét" is beleértve pedig őt aztán nagyon bírom és hiányolom is, ekkora , az a baj hogy a flest már elhasználtam :DDDDDDDDDD cuppp :*******

  • 2008.05.02 23:55:35cantaloupe

    Verkaverka, elvileg egyetertunk:

    1) Eroszakot eroszakkal orvosolni pedagogiailag nem ertekes megoldas

    2) "Amit magadnak nem kivansz, masnak ne tedd".

    En sem szeretnek pofont kapni csak azert, mert van egy rosszabb napom es beszologatok a paromnak, puffogok, nincs kedvem semmihez.



    DE.



    Vierre ettol az egy pofontol nem lesz emberevo-gyerekvero. Azt higgyuk el mar neki, hogy szereti a fiait.



    Ebben az eroszak-temaban az a legrosszabb, hogy a komoly abuzusok sepertetnek szonyeg ala. Azt a gyereket, akit napi szinten vernek, megalaznak, ugy megfelemlitik, hogy az o esetuk marad titokban legtobbszor.



    Itt, az USA-ban jol felvilagositjak a gyerekeket az eroszakrol, es baratnom 8 eves lanya ki is fakadt, mikor az anyja a karjanal fogva (mert nem akart menni) behuzta a szobajaba. "Anya, ez gyerekbantalmazas! Megmondom az isiben!"-igy fenyegetozott.

    Baratnom felvilagositotta, hogy akkor megjelenik a gyamugy es aludhat egy csomo idegen gyerekkel az arvahazban, OTT majd megtudja, milyen a bantalmazas, a tobbi gyerektol.



    Szoval szerintem ez sem normalis, hogy egy alapjaban szereto, jo szulo egy elcsattant pofon utan rettegjen, hogy elvehetik a gyereket.



    Sheruzad irasa erdekes volt. Szerintem is vannak gyerekek, akik jodolgukban nem tudjak, mit csinaljanak, akik szulei jovahagyjak a napi terrort.

    Es ha ez a masik alternativa, akkor inkabb az az egy atszallo.

  • 2008.05.03 00:34:30Sheruzad

    Vierre.. nem nyalizni akarok de musz elmondanom h te vagy a kedvencem ;) és NEM nem a gugliból tom ki-mi-merre.. és ha meglesz végre a kuszám, akkor Ranagol lesz a neve. A lányomnak szántam, de tartok tőle kivitelezése nehézségekbe ütközne....khmm. :]

    Elmondok valamit, nemtom van e értelme. Én úgy emlékeszem vissza h kimondottan JÓ gyerek voltam. Persze, izgága jószág, sokat dumáltam órákon, de mégis, tanulásban mindig 4-5, nem visszabeszélős, nem hisztizős. SOHA semmilyen hisztire nem emlékszem.

    Viszont, egyszer emlitette vmi kapcsán az apám hogy nagyon erős akaratom volt kiskoromban és muszáj volt megtörni, mert kezelhetetlen voltam. Csak évekkel később gondolkodtam el ezen a megjegyzését (sajna megvan az a rossz női szokásom h évekre elraktározok egy-egy megjegyzést, aztán előhúzom a sarokból, és elrágogatom)

    NEm tudok részleteket, h miként is "kellett" megtörni az akaratomat, de tény, hogy soha nem értettem azon nyájtársaimat akik akaratoskodtak. Hogy miként lehet h nem fogadja el a parancsot, hogyhogy makacskodik, mi az hogy igenis ragaszkodik a véleményéhez. Egyszer shoppingolni voltam anyámmal, plusz bnőjével meg annak velem korú lányával. A csaj következetesen végighisztizte a vadászatot, minden kellett neki. Én meg totál érdektelenül kisérgettem az asszonynépet. PErsze, néztem én is a dolgokat, de minek szóljak h ez meg az tetszik, ha úgyse kapom meg? Arra emlékszem h anyám lebax h miért nem szólok ha tetszik vmi. Valahogy, fel sem merült bennem hogy megkapom/hatnám.

    Vajon mivel és hogyan törtek be..? Nincs róla emlékem. Vagy csak olyan keményen el van zárva a tudatos énem elől??? Vki szakmász, vélemény..?

  • 2008.05.03 00:41:54Vierre_

    nem vagyok szakmász.

    Alternatív hobbista vagyok e téren :) Én azt gondolom, hogy van katalizátor ami előhozza az emlékeket, a faszimnak sem nagyon voltak de jövögetnek. Az viszont biztos. Ami nem történt meg, arról nyilván nincsenek.

    Így azon kell elgondolkodni, hogy belül mennyire érzed valósnak az akkori Én-képed.

    És ha igen, akkor sajnos az apád sztorija a fals.



    és Sheruzad,

    Ranagol áldásával... :)))))))), De inkább legyen a lányod neve Ascyra a fricska kedvéért? ;)))))))

  • 2008.05.03 01:03:59Sheruzad

    OFF.

    Ascyrát nehéz kiejteni, pláne gügyögve. Meg enyhén nem hepiendes a csaj :] fiúnak Shackallor..?

    Sajna, apám természetét alaposan kiismerve keményen sanszosnak tartom h kiölte belőlem a saját akaratot. 26 évre. Akkor nagylevegőt vettem. És bár nem pont igy terveztem, csak h nagykorúsitson már, végtére is autót vezetek legálisan, nyilvánosan ihatok alkoholt, börtönbe küldhetnek. Ja, szavazhatok.

    Azóta egyszer sem beszéltünk. Úgy hallom, biztos benne hogy lesütött fejjel fogok visszasunnyogni miszerint igen, igaza van, mint mindig, mindenben. Nélküle életképtelen vagyok. Elvégre igy idomitott.

    ON

    Nrm csekélység a fizikai bántalmazás, jelen esetben ugye gyereknevelés esetén, hisz erről beszélünk. De a lélektani rész talán mégtovább kártékonykodik. Nézzetek magatokba, hogy egy egy "igazságtalan" maflás, popsis, törpömtuggyami, még mindig égő felháborodás, HA ESZEDBE JUT. De a folyamatos verbális tréning gyerekkorban, na az passziv üzemmódban mindig hat a felnőttkorban. (viselkedés, önérzet, énkép)

  • 2008.05.03 01:23:14Vierre_

    Sheruzad



    nekem a muterommal volt hasonló, csak nálam úgy alakult, fentebb írtam, hogy 16 évesen lerendeztem egyszer és pár éve örökre és nekem így jó.

    Nagyon sok embernek furcsa- főleg azoknak akik szerint egy gyerek soha nem ütheti meg az anyját- tehát akik szerint ezek a kategóriák- szülő, anya, apa, gyerek- a vérség jogán tiszteletet követelnek és fenttarthatóak, számomra viszont azóta nyugisabb az élet és analizálgathatnának napestig, akkor sem találnának bennem tudatalatti vágyat az anyám után. Nálam emberség szintjén dőlnek el ezek a dolgok, szarok a vérségi kötelékre.



    A név jó, jó de egy kicsit magasra tör, nem gondolod? :)))) Legyen Aurri - szép, becézhető és a maga módján "prófétai" név ;)))))))))

  • 2008.05.03 01:43:10Sheruzad

    prófétai.. hajaj. mikortól nyomhatom rá a tetkókat? :P



    Nemtom, bennem nagyon erős a blokk, nem hiszem h meg tudnám ütni bármelyik szülőmet.. bár, ha mondjuk odáig jutna a helyzet h nekemesik.. nemtom, őszintén. Keményen meg kell dolgozni azért h én "részt vegyek" egy veszekedésben. Értsd úgy h akkora tréningem volt a témában hogyha vki veszekedni próbál velem, automatikusan kikapcsolok, és üveges szemekkel, méla kussban szemlélem. Ha úgy itélem végzett, elindulok elfelé. Sajna néha mellényúlok, és még mondaná csak ideiglenes szünet : pótolja az oxigént. Habos ajkak, dülledt szemek, vörös orca, süvöltő hangerő. Most őszintén, tegye fel a kezét aki azt gondolja h ez megold bármit is??

    Viszont, a belémnevelt kőkemény tiszteletet adás mondhatni morteles. Megkérdőjelezetlen. Ennek ellenére, nem érzem úgy h azért mert valaki megszült, tartozol neki az egész életeddel. Vagy legalábbis annyi részével amennyit csak le tud foglalni.

    Ha a szülő üti veri a gyerekét, és most nem egy "jogos" popsisról beszélek, akkor igenis támadásnak minősül egy fajtárstól, önvédelem foganatositható. Ez esetben máris nem szülő-verés a cim, hanem simán fizikai agresszió egy másik embertől. Szülő, nem szülő, ne verekedjen. Ha meg mégis, és támad, viselje következményét.

    Ja, azt sem értettem soha, h miért van hogy sok ember már eleve szóban is úgy óhajtja megoldani a problámát hogy "majd jól verem a pofáját ha nem tetszik neki". Miért nem merül fel benne hogy ha ő úgy gondolja h vkit megüthet, akkor a másik úgy fogja gondolni h nem üt vissza? Van összefüggés h ezek gyerekkorukban több verésben részesültek, és ezáltal rögzült: problémamegoldás -> verbális majd fizikai erőszak? figyelem, nőknél is, egyre többször!

    Apám volt igy sokszor h majd jól megvárom egy franciakulccsal és széttöröm a pofáját. Jelzem, nem volt egy szép szál ember. Átlagmagasság, vékonyka, sörpocak. Mégis, nála a problémamegoldás mindig az erőszakban nyilvánult meg. Nemtok sokat a gyerekkorából, nagypapa meghalt mielőtt születtem, de állitólag nem volt kellemes természetű embör. Hm.

  • 2008.05.03 08:58:36verkaverka

    Vierre, eppen nem is neked irtam, de ha ragaszkodsz hozza visszaterhetunk rad is: mindent ertek amit irtal, csak van amirol mast gondolok. Nagyon kerlek ne gyere ezzel a nem-erted dumaval. Van olyan hogy valaki mindent ert es megse fogadja el az erveidet vagy akar a tetteidet. Ilyen az elet.

  • 2008.05.03 09:14:40verkaverka

    Dehogy lesz emberevo-gyerekvero Vierre. Es soha, soha nem allitottam olyasmit hogy nem szereti a fiait vagy nem akar jot nekik. Biztos nem jol hangsulyozom en sem, sajnalom hogy ilyen szemelyeskedes-jellege lett a dolognak, de en ezt a DOLGOT nem fogadom el, nem Vierre-t. Es azt hiszem itt abbahagyhatjuk. :)

  • 2008.05.03 14:49:36Sheruzad

    Imént irtam gonoszka nagybátyám esetéről egy másik topicban, de ez meg idevág:

    a saját mostohafiát keményen verte, és persze szóban is alázta. NEm is volt jó sose a kapcsolatuk.

    Viszont. Eme gyerekkorában súlyosan testileg lelkileg károsodott (kárositott!!) fiúnak lett két gyereke. Ez a két gyerek, a fiú pláne, de a lány se különb.. na kimeritik a klasszikus értelemben vett rossz gyerek mintát, sőt új vonásokkal gazdagitották. És ez a másik véglet, soha egy pofon, se popsis, se leszidás.. mikor lefocizza a csillárt (vendégsében, cipőstül ugrálva az ágyon, párnákat rugdalva focizik) ugye a vendéglátók (szüleim) fogcsikorgatva kussolnak, a saját szülők reakciója ejj nem kellett..volna.. lerúgni a csillárt/fellökni az állólámpát/lerámolni a polcot/kitörni a kapcsolót a falból.. mindezt sóhajtás-erejű hangon, máriamagdolnás szenvedő arckifejezéssel. Kell magyaráznom a hatását..?

  • 2008.05.03 16:20:49summarygloss

    Na, ott a pont, Sheruzad.

    A kiállás a gyerek előtt. Szerintem ha az ember lánya elég következetesen betartja, amit ígér, pl. "szándékosan belerúgtál? Akkor ma este nincs mese", és ezt viszont kőkeményen tartja, akkor egy idő után elég lehet a rászólás is. Tehát nem fenyegetem büntivel, de ha fenyegettem, azt betartom.



    Mindig az volt az érzésem anyámmal kapcsolatban, hogy nem azért vert, mert a szép szó nem használt, hanem azért, mert korábban nem hajlított, és törnie kellett.

  • 2008.05.14 21:38:52tris

    Nem szeretem az erőszakos "választ", így én sose bántom a gyerekem - és nem is kiabálok vele. Nálunk eddig a rászólás is elég volt, illetve egyszer megbüntettem: hazamentünk játszótér helyett, azóta még beválik, az hogy "hazamegyünk!"



    De nem azt mondom, ha nagyon muszáj lesz rácsapok egy kicsit a kezére vagy a fenekére - ha máshogy nem tudom elérni, hogy ne tegyen kárt magában, másokban, vagy a bútorban:)

  • 2008.08.30 16:27:24Rituska70

    Sziasztok!Én egy kétgyarmekes édesanya vagyok.Az egyik 14,míg a másik 10 éves .

    Én a gyermeikemet soha sem vertem meg,én csak rászoltam és abbahagyták.

    14 éves lányom hazudozik,szemtelen,és a büntetés nemm érdekli.Sohasem pofoznám fel.Vajon mit csináljak?

  • 2008.08.30 16:50:57babó

    Rituska



    (mindössze 2 éves a gyerekem, majd a tapasztaltabbak majd jobbat írnak)





    mi rosszat csinál? milyenek a büntetések? megbeszélni nem lehet?



    a szemtelenség, lázaáds azt hiszem korral járhat, viszont a hazugság jelzi, hogy valami félrement. én megpróbálnám megbeszélni a dolgokat, és talán elengedni annyra a gyereket, amennyire lehet, bevonni a döntésekbe stb. azt hiszem vannak olyan korszakok, amikor a kőkemény szigorúság nem válik be. :((

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta