SZÜLŐSÉG

Bébinapló: Anya soha többet nem bulizik

2008. április 28., hétfő 08:33

Anya, azaz én, a héten bulizni volt. Na jó, ez nagyon erős túlzás, inkább úgy fogalmaznék, egy nagyon könnyed, vacsorával egybekötött csevegésen vettem rész éjfélig, jót ettem, még egy pohár vörösbort is megittam, aztán hazajöttem, és hajnali egykor bedőltem az ágyba. Másnap megfogadtam, hogy soha többet nem megyek sehova.



Először is a másfél deci bortól és a késői fekvéstől egész nap szédelegtem és rosszul voltam, kialvatlanul kóvályogtam, és Abigéllel sem voltam eléggé türelmes, alig vártam, hogy végre lefeküdjön aludni. És ez az egész tulajdonképpen meglehetősen szomorú. A gyerekem apja már régóta győzköd, hogy szerezzünk egy bébiszittert, hogy esténként néha elmehessünk ide-oda, ezt persze én mindig halogatom, egyszerűen fogalmam sincs, hogyan hagynám itt a gyerekemet egy vadidegenre, hogyan lehet úgy nyugodtan elmenni itthonról, hogy tudod, felébredhet a gyereked, még akkor is, ha nem szokott, és te nem vagy mellette.


Így hát ő többnyire nélkülem mászkál, és pedig minden héten várok, hogy megérkezzen végre a késztetés, miszerint bébiszittert ide, de azonnal, és leginkább azzal vigasztalom magam, hogy nem baj, végre tudok itthon olvasni, - legalábbis azt az öt oldalt, amíg le nem csukódik a szemem. Most azonban még az elvi lehetőség is szertefoszlott, kiderült, teljesen fölösleges elmennem bárhova, a késői fekvéstől a másnapom úgyis el van rontva, Abigél ugyanis ugyanolyan korán kel, és bár egyre többször átalussza az éjszakát, néha azért még mindig szopik éjjel. Persze egy kis mozi, meg romantikus vacsora néha jó lenne, de tényleg úgy érzem, túlságosan is össze vagyunk még nőve ahhoz, hogy nyugodt szívvel szórakozni járjak.

És akkor összeszámoltam, a fél év alatt egyszer voltam moziban, egyszer voltam a gyerekem apjával vacsorázni, egyszer egy buliban (de tényleg), és még 2-3 alkalommal mentem el úgy, hogy Abigél az apukájával maradt itthon. Ez tehát átlagolva mondjuk havi egy kimenő, közös este apukával háromhavi egy, nem túl sok, nagyon nem, nekem nem. Különösen a mozi hiányzik, de nagyon, és bevallom, még akkor is, ha sokan ezért megvetnek, hiányoznak a ruháim is. Tegnap például majdnem elbőgtem magam, amikor a tavaszi nagytakarítás keretében előhúztam a komód alól négy cipősdobozt. Már el is feledkeztem róluk teljesen. Kinyitottam őket, és ott sorakoztak sorban, a lábamra várva, a kedvenc pántos, fekete magas sarkú szandálom, évek óta hordtam, egy gyönyörű kék magas sarkú szandál, egyszer volt csak rajtam, egy törpesarkú fehér szandál, és egy barna kiscipő. Tavaly egyiket sem hordtam, hiszen nyáron már bőven terhes voltam, és persze idén sem fogom a babakocsihoz, nyilván a mostani nyarat is vietnámi papucsban nyomon végig, mint a tavalyit. És akkor hirtelen arra gondoltam, mi van, ha már soha nem hordom őket? Ha már soha nem lesz rajtam magas sarkú? Ha most már életem végéig vietnámi papucsban fogok járni, télen meg bundáscsizmában, hogy ne fagyjak meg a játszótéren? És ez csak az egészen apró, banális kezdete a „mit nem fogok soha többet csinálni” listának, amit nem is akarok folytatni, fél év nagyon sok idő, és borzasztó látványos Abigél fejlődésének a szempontjából, és ugyanilyen látványos azon dolgok tekintetében, amikkel viszont egy tapodtat sem haladtam előre az életben, amióta Abigél megszületett. Anya, azaz én, egy pillanatra elszontyolodott.

Mindeközben Abigél jobban ragaszkodik hozzám, mint valaha. Ha kimegyek a szobából, reklamál, mostanában egyre többet kell cipelgeltni, pedig ez nem volt jellemző rá, így elmenésről tényleg szó sincs. Persze nagyon jó érzés, hogy szeret velem lenni, néha csak ülünk a teraszon és nézzük a virágokat. Állandó figyelmet és visszajelzést vár, folyamatosan kommunikál minden testrészével, és megállás nélkül dumál, dedede, meg bababa, változatlanul imádja az almát, kap már barackot, krumplit, meg répát. Nagyon nagy területeket bejár, kúszik, mászik, csúszik, forog, emeli a fenekét mint egy hernyó, és pár napja már négykézláb állásba is felküzdötte magát, és hátrafelé tolat. És már tud bújni, befúrja a fejét a nyakamba, a karjaival átölel és röhög. És anya, azaz én, ilyenkor nagyon boldog.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2008.04.28 10:07:03Dmilla

    énis: Ja, oké, most már értem, bocsi...csak túl gyorsan reagáltam...:)

  • 2008.04.28 10:08:37Dmilla

    Ja, lemaradt egy pont is az egyik mondatom végéről, még mielőtt bárki szóvá tenné...

  • 2008.04.28 10:09:42Dmilla

    És most be is fejezném az offolást, jöjjön Abigél!

  • 2008.04.28 10:19:19Mother Mary





    Dmilla, kicsit rosszul esik, hogy ennyire elvitted a posztot magad felé, no de sebaj, azon a helyen azért van vessző, mert az eredeti szöveg így volt:

    "és Abigéllel, akinek a héten amúgy sem teltek túl rózsásan a napjai, sem voltam eléggé türelmes".

    szerkesztés után ez, és még néhány más mellékmondat ki lett húzva, mert a szöveg így is hosszú lett. vessző viszont véletlenül maradt. ezúton elnézést érte, de ennyit azért szerintem ez nem ért meg:-)

  • 2008.04.28 10:21:22amarilo

    Most egy éves a kislányom, és én is kezdem realizálni azt, hogy nem IDEIGLENESEN van oda a régi életem, ha ÖRÖKRE és TOTÁLISAN.



    Ezen van mit búslakodni, de az ember jól tud alkalmazkodni. Csak ki kell várni, és folyamatosan új utakat keresni...

  • 2008.04.28 10:33:20Atina

    Amióta a párommal összeköltöztünk, amúgyis visszafogtuk az éjszakázásokat, úgyhogy ez lesz a legkisebb dolog, ha meglesz a baba.

    Majd éjszakázunk itthon vele :-)

  • 2008.04.28 10:36:47Dmilla

    Mother Mary:

    bocsánatot kérek az off-olásért.

  • 2008.04.28 11:02:19mancimami

    Mióta megszületett kicsi Eszter (4 hónapos lesz már!) még nem is voltam az apjával kettesben sehol sem... Persze már hagytam itthon nagymamával amikor vizsgázni mentem,v az egyetemre előadásra, de ez nem volt túl gyakran és nagyon nem tudtam koncentrálni. Végig az én kicsikém járt az eszemben (jaaj, most ide kell vessző?:) és alig vártam, hogy hazaérjek hozzá. Ami még rosszabb: hazatelefonáltam hogy minden rendben van-e és hallom hogy Eszter üvölt,sír a háttérben!A szívem majdnem megszakadt, hiszen tudtam,ez az a sírás, amikor csakis én tudom megvígasztalni!Na, ez nem volt jó. Ugyanakkor vágyom arra, hogy elmenjek itthonról csak a barátnőmmel ruhákat válogatni v. moziba,stb amikor nem kell a babakocsit állandóan mozgásban tartani és sietni, mert "mindjárt felébred"!

  • 2008.04.28 11:08:01Cirmis

    Az én kislányom, most volt 1 éves. Most kezdek valahogy újra élni, eddig nem érdekeltek a ruhák, most viszont elkezdtem vásárolni ezt-azt, újra kinyílik a világ, nekem ennyi idő kellett.

    Szombaton voltam harmadszor "szórakozni" a barátnőimmel azóta, hogy megszületett. Annyira nem jártam el kikapcsolódni a poronty nélkül, hogy beszáradtak a szemfestékeim, a szempillám meg teljesen kiegyenesedett, alig tudtam kifesteni :-)), a régen agyonhordott fülbevalóm kisebesítette a fülemet.

    Moziban legutoljára a Casino Royale-t láttam, amikor új volt...

    Nem könnyű, persze szervezhet az ember otthonra is vacsorát, de pont az lenne a lényeg, hogy végre kijusson a lakásból és más emberekkel is találkozzon, vagy a párjával eltöltsön egy kellemes estét kettesben NEM OTTHON. Persze az más kérdés, hogy az ember nem tud nem gondolni arra, hogy mi lehet az otthon "hagyott" kismanóval.

  • 2008.04.28 11:17:04macskó

    Mókikánk pont egy hónappal idôsebb Abigélnél. Én nem bírok egyenlôre elszakadni tôle, fizikailag rosszul vagyok ha nincs a közelemben. A vágyódás csírája persze megvan.. de egyenlôre csak halványan. Mi nem vagyunk bulizós fajta, ez ebbôl a szempontból szerencsés. De örülök ha jönnek hozzánk barátok, rokonok (nem sûrûn történik) illetve ha mi megyünk (az talán még jobb). :))

    régóta nézem MM írásait + képeket, hiszen nagyon egyszerre lett babánk! Jó egészséget mindkettôtöknek!

  • 2008.04.28 11:38:05Atina

    Mi inkább olyan családdal, barátokkal való kerti sütögetős fajta vagyunk, amit inkább szombat délutánkonként ejtünk meg. Így együtt is megyünk, + várandósan sem kell kimaradnom, mert nincs túl erős basszus, meg cigifüst.

    Télen, meg pihi volt.

  • 2008.04.28 11:40:48mormi

    Kiskukac szuletese ota mi sem voltunk meg kettesben sehol, de gyertyafenyes vacsorat meg kettesben a kadban ellazito zenevel, gyertyakkal - ilyenek mar voltak. Persze volt, hogy ugrottunk ki a kadbol habosan, mert a kismano razenditett, de nekem megnyugtato volt, h ott volt a szomszed szobaban.



    A nyarra viszont vannak olyan terveink, hogy kineznenk egy-ket fesztivalra, koncertre. Na ezt meg nem tudom, hogy fogom merni kivitelezni. Az ejjeli felsirasokat ugyanis cicivel szoktam kezelni. Ennek hianyaban nem tudom, mit tehetnek a nagymamak, akik mar sorban allnak a lehetosegre varva.

  • 2008.04.28 11:50:22Cyr

    Mozi. Vicces, de nem hiányzik. Pedig nem fél éve, több, mint 5 éve nem voltunk, amióta a legnagyobb megszületett. Kettesben vacsora persze volt, bár egy kezemen meg tudom számolni, öt év alatt hányszor. De más dolgok lettek fontosak ezalatt az idő alatt, tudunk töltekezni másképp - lehet, hogy mázli - de nem ment a kapcsolatunk rovására.

    Mellesleg bekalkuláltuk, hogy jó tíz évig nincs lébec, mivel nálunk nem állnak sorba a nagyszülők. Így nem fáj, eszerint élünk. Együtt.

    Volt majd 6 (igaz, kényszerű) évünk a gyerekek előtt arra, hogy csak kettesben legyünk, elmászkáljunk.

  • 2008.04.28 11:51:37vjudy

    Mother Mary!

    Az én lányom jövő héten lesz 8 hónapos. Átérzem a problémádat, nagyon aranyosan írsz róla :-) Szerintem el kell fogadni, hogy az életünknek ez a része most nem a buliról, moziról stb. szól. Teljesen természetes, hogy átadjuk magunkat a gyermekünknek, hiszen neki most pont ránk, csak ránk van szüksége. Eljön majd az az idő, (és milyen gyorsan eljön...) amikor egy kis pusziért is kuncsorognunk kell majd... Aztán egyszercsak ránk szakad a rengeteg szabadidő, és majd nem tudunk vele mit kezdeni.

    Pár napja találtam egy oldalt egy szórakozóhelyről, ahol régen fantasztikusakat buliztam, bevallom, kicsit nosztalgiával gondoltam vissza. De van nekem most jobb dolgom is a bulizásnál. És igen, szerintem is megéri :-)

  • 2008.04.28 11:57:13Hűbele

    Nekem 1 éves a kisfiam, és még nem tudom elképzelni, hogy estére vagy éjszakára a nagymamára hagyjam, viszont a férjemmel meg néha jól esik kettesben lenni. Mi úgy próbáljuk ezt megoldani, hogy havonta egyszer, vasárnap délután jönnek a nagyszülők, és mondjuk 2-től, 3-tól 8-ig ők vigyáznak rá. Ezalatt bőven belefér egy mozi, egy kis séta vagy vásárlás, és egy romantikus vacsora is. Igaz, így 6-ra megyünk vacsorázni, de ennyi kompromisszum belefér:-)

    Az esti fürdetésre és altatásra így pont hazaérünk, a gyerek meg délután jót játszik a nagyszülőkkel:-)

  • 2008.04.28 12:10:50landi

    Nekem az jött be nagyon, hogy egy-két havonta lelép apa a gyerekkel a nagymamához hétvégére. Ezt kb. 6 hónapos kora óta remekül megy. Mondjuk ez egy estét jelent, mert szombat délben indulnak, vasárnap kora délután már itthon is vannak, de az az egy este nekem maga a nagybetűs FELTÖLTŐDÉS. Elég a következő egy-két hónapra. Jót tesz az apa-fia kapcsolatnak is, a nagymamának is (kontroll nélküli kényeztetés :-)).



    Apával közösen meg most kezdtünk el mászkálni (gyerek 1 éves), de nálunk van egy vállalkozószellemű nagymama. Nem tudom, bébicsőszre képes lennék-e hagyni a gyereket, mert még a nagyival is tréningeztünk az első este előtt (először csak ő etette, aztán már altatta is, aztán fürdette is, és mindezt vagy három alkalommal, mire ott mertem hagyni őket kettesben). Persze, ha nincs más, marad a csősz, de nagy mázli, hogy ezen egyelőre gondolkodnom sem kell.

  • 2008.04.28 12:19:03Illatos nyár

    Nagymama nélkül nehéz az gyerekes élet és a buli összehangolása. Amellett, hogy amíg elmész este, addig is vigyáz a gyerekre, de másnap délelőtt, míg kicsit macskásan és másnaposan bolyongsz a lakásban, ő segít reggeliztetni és játszani. Ez a nehezebb szerintem, s erre nehéz bébiszittert találni.



    Dmilla,



    hány, hülye, helyre, tett, vesszőt, használtam?

  • 2008.04.28 12:20:21landi

    Persze, ez csak azután ment, hogy már nem bírtam szoptatni, mert addig totális szobafogságra emlékszem.



    Egyébként az első ilyen szabad hétvégét jóformán átaludtam, olyan hulla voltam a gyerek 6 hónapos korában. :-)) Jó kis buli volt, hehe!

  • 2008.04.28 12:47:38kisordog

    Van egy közel 3 évesem és egy 4 hónaposom, saját tapasztalatom az, hogy minden elmúlik egyszer és mindennek eljön az ideje. A nagyobbik lányomnál mindig vártam valamire - mikor fordul meg, mikor indul el, mikor hagyja abba a cicizést, mikor mehetek el végre nyugodtan...a kicsivel most egész máshogy látom, végre nem siettetem a dolgokat, hanem élvezem, hogy akkora, amekkora, hogy még nem csinál semmit, hogy felébred éjszaka háromszor, hogy sír az idegenektől - minden úgy van jól, ahogy van. Végre tudok örülni a pillanatoknak, mert tudom, hogy ilyen nem lesz soha többet.

    Nagyon hamar eljön az az idő, amikor majd oda mész ahová akarsz, néha porolgasd le a cipőket, kellenek majd még!

    Amikor a nővéremnek már nagyon hiányoztak a ruhái és az arca :-) akkor oviba indulás előtt sminkelt egy kicsit, szépen felöltözött, és úgy vitte a kislányát. Senki nem látta, mert a kabátot sem vette le, csak beadta a kislányt és már ment is haza, de nagyon jól érezte magát :-)

  • 2008.04.28 12:49:25szl1102

    Bogi 3 héttel idősebb Abigélnél. Nekem eddig annyi jutott, hogy mikor a párom este hazaér, akkor elmehetek EGYEDÜL a postára vagy a boltba. Egyébként elmehetnék Bogival is, de egy kis magány nekem is jár. Nálunk sajnos nincs rokon a közelben, mindent egyedül kell megoldanom. Eddig sem volt ezzel baj, szerintem ezentúl sem lesz. És ha majd jön a második, akkor is meg kell oldani valahogy. :-)

  • 2008.04.28 13:50:26Ziz

    Én nem értem miért hagyod porosodni a szép cipőidet. Most érdemes hordani, amíg csak fél éves a lánykád és nem kell utána rohangálnod a murvás játszótéren (az cipőgyilkos) meg a homokozóban, hanem szépen sétálgathasz vele fel-alá.

    Szerintem kapd elő és sétáltasd meg őket (legalább párszor) hadd essen jól a lelkednek.



    Én különben a mai napig ha tudom, hogy nem játszóra megyünk (vagy nem csak oda) szívesebben veszek fel szép cipőt (aztán murvamentes játszóteret célzok be hazafelé az ügyintézésből). Ugyanez áll a szép ruhára is, szerintem azért mert csak a játszótéren látják még fel lehet csinosan öltözni (smink, stb), ha mást nem azért, hogy az ember Nőnek érezze magát Anyaként is...

  • 2008.04.28 14:03:17andie

    A Betty a csúnyalány egyik részében hangzott el ez a párbeszéd két nő között:

    - Maga anya! Miért nem tud úgy kinézni?!

    - Maga nő! Miért nem tud úgy kinézni?!



    :-D

  • 2008.04.28 14:39:22Pöttön

    Az én lányom jövő héten lesz 8 hónapos, de elmenni nem nagyon tudok mellőle, max. 3 órára, mert még szopizik. Nekem néha nagyon hiányzik, hogy EGYEDÜL elszabaduljak itthonról, így hétvégén a férjem szokott bevállalni egy-egy délutánt, ilyenkor találkozom a barátosnőimmel, veszek magamnak ruhákat, stb. Ezek nekem nagyon jól esnek, hetekre feltölt egy-egy ilyen délután. És igen, nekem is sokszor hiányoznak a szép ruhák és cipők, ezért én azt csinálom amit Ziz: szinte mindig csinosan felöltözöm, ha kimegyünk sétálni, főleg most hogy ilyen szép az idő, és lehet elővenni a tavaszi cuccokat. Tök jól érzem magamat tőle, a férjem meg pláne, szinte minden nap azzal fogad hogy milyen dögös anyuci várja haza! :-)

  • 2008.04.28 18:51:38Anyája

    Én zsinórban három éve vagyok itthon, már a második babával. Örülök a posztnak, eddig nem írtál erről, Mother Mary, azt hittem, neked nem forognak ilyen gondolatok a fejedben... Szval magamról: rá kellett jönnöm, hogy tudatosan kell tenni az önfeltöltésért sok mindent, és lehet, hogy a baba is jobban örül egy feltöltődött, kreatív, vidám mamának, mint egy sóvárgónak. Az első baba 10 hónapos korában kerestünk egy idősebb bébiszittert, aki igazi pótnagymama. Semmi probléma nem volt a "beszoktatással", egyetlen könnycsepp sem hullott, sőt! Onnét kezdve heti két-három délutánt távol töltöttem: kisebb munkákat vállaltam, nyelvtanfolyamra jártam, régi munkatársakkal ebédeltem, egyetemre jártam, megvártam a páromat munka után és irány valamelyik kiülős söröző etc. A második baba most hat hónapos, most sem lesz másként.

  • 2008.04.28 19:08:28SGHV21

    Az én kislányom 9 hónapos, mi úgy oldjuk meg, hogy reggel míg apuka otthon van, elmegyek edzeni. Vagy délután mikor alszik el szoktam menni szaunázni, masszázsra, vagy néha körülnézni boltokba. Sajnos a ruháimba még mindig nem férek bele. Én is úgy vagyok, hogy sajnálom nagyon, hova fogom felvenni a sok kis gyönyörű nyári ruhám. Néha amikor tekergünk a városban, (de nem órákat), akkor felveszem a csinibb farmert egy kis magassarkúval, megcsinálom a hajam. És jó amikor az ismerősök nyugtázzák, hogy jaj de jól nézel ki :-)

    Kettesben még nem igazán jártunk el eddig (csak felváltva), de most már szerintem eljött az ideje picit ennek is. Csak ki kell még találni hogyan.

    Néha otthon romantikáztunk eddig. Gyertyafény, sexi fehérnemű, jó kis vacsi:-) De azért jó lesz már kimozdulni.

  • 2008.04.28 19:36:08Boci6

    Milkám épp annyi idős, mint Abigél.Nálunk nem élnek a nagyszülők, így nincs segítségem. Pár hónapja keresem a babysittert, de fiacskám most érkezett el arra a pontra, hogy ÉN vagyok neki a minden...Úgyhogy nem megyünk egy darabig sehová, de ezt most nem bánom, hónapok óta ezt vártam, hogy én legyek neki a legfonotsabb :)) Önzés?? Lehet, de jólesik :))

    Apjukommal annyiban merül ki a "buli" hogy szépen, gondolatban eltervezzük, mi mindent csinálnánk kettesben ;)és itt ki is merül a dolog...

  • 2008.04.28 19:38:28Boci6

    UUUpsz..fontosabb, nyilván ezt akartam írni :))

  • 2008.04.28 22:19:29babesz

    mi nem voltunk még sehol kettesben mióta megszülettek a gyerekek. Nekem is hiányoznak a régi szép ruháim, táskáim. Már három éve hátizsákkal járok, hogy legyen két szabad kezem.

  • 2008.04.28 22:37:40másutt



    Az en lanyom ugyanannyi idos, mint Abigel.

    Es hala istennek a nemdohanyzo torveny miatt (sehol nem lehet dohanyozni, se etterem, se kocsma, se dizsi) rendszeresen jarunk MINDENHOVA. Egyutt harman. Igen, barba is. A pici 8-kor alszik, akarhol is vagyunk, egy ettermi vacsit siman vegigalszik.. Nagyon hangos helyre termeszetesen nem megyunk, de egy kulturalt etterem, ahol megihatunk 1-2 pohar bort vacsival lazan belefer.

    Soha sehonnan nem "neztek ki".

    Ezenkivul kb 2 hetente egyszer a baratnommel elmegyek moziba, amikoris parom vigyaz a gyerekre. Tovabbi kethetente min. egyszer ugyanazon baratno vigyaz a gyerekre amig en es a parom elmegyunk ahova akarunk (altalaban ettermi vacsora + utana ivaszat).



    En speci megorulnek, ha nem mehetnek sehova. Mivel parom napi kb 10 orat van tavol es nincsenek a kornyeken nagyszulok, egyedul vagyok a picivel.



    (Nagyszulo nincsen ugyanezen orszagban)

  • 2008.04.28 23:39:16Anyatünde

    Másutt: csúnya sötét anyatünde most szól neked, hogy "A pici 8-kor alszik, akarhol is vagyunk" egy életkori sajátosság, ami el fog múlni, előbb vagy utóbb. ;-))) (rengeteg szmájli)

    De ettől még otthonról lelécelni simán lehet továbbra is, és ha ezalatt egy már nagyon jól ismert-szeretett személlyel van (a barátnőd), az nagyon jó.



    Ehhez azért kell egy nyugis kisbaba is, hogy ilyen szép legyen minden. mmint olyan kisbaba, aki pl picikének elfogadja nem csak ciciből az anyatejet, (a két kisebbem NEM), nagyobbacskának elfogadja a kaját mástól, mint az anyukája (a legkisebbem NEM, pedig nagyszülők rendszeresen próbálkoztak vele, igaz általában nem "élesben", azaz én is kéznél voltam).



    Tkp meg kell állapítanom, hogy a részben tápszeres legnagyobb volt a legegyszerűbb eset ilyen szempontból pici korában :P.

  • 2008.04.29 00:52:48másutt

    Anyatunde :)

    Igen, tudom, meghat ugye egy 3 evest az ember megsem vihet mindenhova. Mert mozog is, meg ilyenek. Aszongyak. :) De addigra talan sikeresebben raveszem magam, hogy rahagyjam mas "idegenre". Eddig egyetlen ember ment at a rostan, akivel otthon hagyom nyugodtan.

    Az illeto baratno egy iszonyuan gyerekimado 28 eves lany, aki 1 napos kora ota ismeri, es mellesleg DADA (nanny)-kent dolgozott egy csecsemo mellett megelheteskent.



    Meg sajat (latogato) anyamra sem biztam ra a gyereket egy estere. Anyam szamara az "eldobhato" pelenka is szajtatogato furcsasag volt. :D



    Dehat mint mondtam, jo baba, aki este hanyattvagja magat es rutinosan fekszik melyalvasban mindenfele helyeken. Mazli. Nem tolem orokolte, az tuti. Velem orakat maszkaltak estenkent, mert uvoltottem, mint a sakal.



    (az enyem is kap uveges kajat a kezdettol, anyatejet is kapot uvegbol mindig, tapszeres utantoltes is volt. Soha nem csinaltam nagy ugyet abbol, hogy elokapjak ehgy uveget es kajalhasson, ez sokat segitett, foleg 6 honap alatt)



    Meg kihasznalom ezt a par honapot... Utana remelhetoleg ugyis lesz masik, fejlodoben. ;)

  • 2008.04.29 03:06:07Sue

    Másutt, bárcsak én is megtehetném ezt, mindig is arra vágytam, amit leírtál, hogy senki más ne vigyázzon a gyerekre (mármint idegen). Nem akarom senkire sem bízni a gyereket, de egyedül vagyok. Se család, se férj nem lesz velem sokáig. Mit javasolsz, hogy oldjam meg, ha el kell mennem valahová? Egy újszülöttel mégsem egyszerű.

  • 2008.04.29 09:14:57Kékfelhő

    Nálunk korán kialakult a fiammal, hogy a nagyik ideiglenesen vigyáznak rá.

    Aztán amikor szétmentünk a gyerek apjával és jött a kéthetenkénti hétvégi eltávok ideje, gyorsan hozzászoktunk mindannyian a dologhoz. Dani akkoriban alig múlt egy éves, és meglepően jól viselte, hogy két napig nem látott. Olyan jól, hogy két éves korára már határozottan hiányolta, ha kimaradt a kéthetenkénti kiruccanása. Három évesen már két hetekre is eltünt nyáron az apai nagyanyjával, az apjával. Ezek után nem csoda, ha 6 évesen azért reklamál, hogy mehessen nyári táborba, vadidegenekkel.



    Valahol ez mind jó. Fontos dolog a szabadság. Neki is, nekem is. Ettől még a köztünk lévő kötődés adott, erős.

  • 2008.04.29 09:31:54Pandi

    Szia Kékfelhő, mi újság veled?



    Hogy ment a "második", egyedül, vagy "segítséggel"?

  • 2008.04.29 09:39:16másutt

    Sue

    Van lehetoseged elvinni magaddal mindenhova?

    Nemtom hol laksz.... de ha ennyire egyedul, akkor sajnos ra vagy kenyszeritve es minel elobb kezded annal jobb.



    Szerintem - a gyerek vagy azt tanulja meg, hogy egyedul van mamival a bekes csendben, vagy azt, hogy kinn is lehet letezni.



    Szerezz be egy tuti kenyelmes babakocsit, amiben alhat... mindig legyen nalad kaja es egyeb felszreeles (lefejt tej, tap, amivel tudod etetni ha a szoptatas nem lehetseges)



    Termeszetesen fustos helyre soha. Az egy dolog, ha felebred, az egy teljesen mas dolog, ha karosodik.



    Bocsika mindenkitol aki ilyen, de en nem vagyok "pszt, a gyerek most jatszik/alszik/eszik mama".



    A gyerekem nem volt meg egy honapos, amikor jott velem a fodraszhoz. A kerdes az volt, hogy most nem megyek 1/2 evig fodraszhoz, vagy elmegyunk ketten. Ketszer-haromszor felbe kellett szakitani a szaritast, dehat kit erdekel. A fodrasz meg kell, hogy ertse, hogy a fizetovendege anya. Az etterem is.



    Asszem nalam a kulcs, hogy nem engedem elszegyeniteni magam. Ha a gyerek felsir, (ugyanugy, mint otthon) egy etteremben, buszon, vonaton, fodrasznal mittomen, akkor nem jovok zavarba, nem kerek bocsanatot erte. A fold nepessege nem csak 20-40 eves szinglikbol all, meg akkor sem, ha sokan ezt preferalnak. Sorry.



  • 2008.04.29 09:55:27Kékfelhő

    pandi: kettesben, apával

  • 2008.04.29 10:08:40Kékfelhő

    no, végre elaludt a gyerek

    szóval apával szültünk, alig 4 óra alatt, ismét fájdalomcsillapítás nélkül. Szegény ha akart volna sem tudott volna menekülni, olyan gyorsan zajlottak az események a kórházba érkezést követően :)

  • 2008.04.29 10:19:28Meni

    Másutt, abszolút egyetértünk. Szerencsémre Izraelben ez normális, a társadalom elfogadó eben a kérdésben. Sőt, volt már hogy fodrásznál, bankban elkezdték szórakoztatni a gyereket, hogy sikerüljön elintézni, amiért mentem...

    Az meg, hogy sir a gyerek, vagy üvölt, ne zavarjon senkit. Muszáj megszokni. Persze én is kellemetlenül érzem magam, ha az étteremben nem birom megnyugtatni, de ettől még nem zárom el magam a világtól. Holnap is megyünk étterembe, nagyhoz bébiszitter, az 5 hónapos jön velünk...

  • 2008.04.29 10:29:52queenlly

    hali!



    nekünk kb a hzasságunk múlt azon, hogy hetente de max kéthetente kettesben egy estét... a gyerkőc 6 hónapos korától (addig kedvem se nagyon volt, de akkor!!!!!) a másodikkal meg születése óta

    a postokat olvasna nekünk marha mázlink volt (van): két garnitúra nagyszülő (ebből 3db bevállalós), két (majdnem) felnőtt öccs...

    szóval nálunk az ment (meg most is, csak most szabadabban), hogy este vacsi, fürdés és aztán a szopizósok sem ébredtek éjfélig (a nagyobbak meg pláne) és nagyi, tesó ide mi meg el... nálunk főleg a mozi ment, de csak egy kávézóba (kellemes füstös mmmmmmm) beülni is király....

    és ahogy nagyobbak lettek (kb másfél, 2 évesek) mentek egyedül egy-egy napra majd később éjjelre a nagyszülőkhöz

    ráadásul csaláunkban nagy divat (hála istennek9 programot ajándékozni, azaz öcsém mondjuk elviszi a nagyobbat mozizni a szülinapján(közben nagyi vigyázhat a kissebbre és máris mienk a délelőtt)

  • 2008.04.29 10:29:55Pandi

    Kékfelhő, akkor jó, örülök.:)

    Drukkoltam is ám neked/nektek. Ezek szerint a második lényegesen gyorsabb volt, mint az első.:) Remélem, hogy egyben könnyebb is.

  • 2008.04.29 10:31:11queenlly

    másutt: teljesen igazad van! ahol fizető vendég vagyok, nyeljék le!

    az meg a saját véleményem, hogy legyünk mi is tekintettel a többiekre és ne szoptassunk, pelenkázzunk a villamoson.... legfeljebb vészhelyzetben ;)

  • 2008.04.29 10:34:59Sue

    Másutt, jelenleg Németországban vagyok (sajnos) és nem beszélem a nyelvet semmilyen szinten, szóval ezért is nehéz bármit is elintézni. Még aki tud angolul, az sem akarja használni a nyelvet. A fodrászom tud angolul és mindig németül beszél hozzám, pedig tudja, hogy nem értem. Szóval nem tudok itt senkiben sem megbízni, ezért is fontos, hogy minden pillanatban a gyerek mellett tudjak lenni. Csak azt nem tudom, hogy ezt hogy lehetne megvalósítani gyakorlatban, mert tapasztalatom a nullánál is kevesebb a gyerekekkel, nagyon fiatal is vagyok, szóval eléggé kétségbe vagyok esve, hogy mi lesz.

    Szerintem sem kell bocsánatot kérni, ha felsír a gyerek, arról amúgy sem az anya tehet, a gyerek meg valamit ki akar fejezni.

  • 2008.04.30 12:03:38Boci6

    Egyetértek abszolúút az étteremben felsír a gyerek dologgal...de miért mindig én érzem sz.rul magam ha fel mer sírni és mások vasvilla szemekkel néznek, hogy meg mertük zavarni őket???...Az ilyennek azt kívánom, kerüljön ilyen helyzetbe, majd meglátjuk, hogy kezeli..Pedig az én fiam nem is az a nagyon sírós, hyperhisztis fajta..

    Amúgy a szülők "eljárás" a baba személyiségétől is nagyban függ sztem, fiam első 2-3hóban angyal volt, bárhol elaludt, ismerősöm babája ilyen is maradt, én fiam CSAK a saját ágyában hajlandó aludni, se kocsiban se séta közben se sehogy...a nyaralás meg már le van foglalva..MI lesz így???:(

  • 2008.04.30 12:11:36Meni

    Ebben én vagyok a császár(lány), de Boci6, ne parázz előre. A gyerekek meglepő dolgokat képesek produkálni, könnyen lehet, hogy a fiad simán megint bárhol el fog aludni, amig nyaraltok. Aztán vagy úgy marad, vagy nem...előre nem érdemes izgulni



    Én kb. fél évvel előre kezdtem azon aggódni - többek között itt is - hogy vajon a bölcsiben hogy fog aludni a "CSAK a saját ágyában hajlandó aludni, se kocsiban se séta közben se sehogy" fiam. Aztán két nap nyüffögés után alszik bent is, sőt az itthoni elaltatás is könnyebb lett...szóval no para :)

  • 2008.04.30 12:19:59Boci6

    Meni köszi!!! A próféta szóljon belőled :) Meg mikor már ott vagyunk csak elalszik vhogy gondolom...nem lesz más választása.(Húú gonosz anya...:)))

  • 2008.04.30 12:46:50Meni

    Olyan gyereket még nem láttam, aki soha nem aludt el :))



    ...ha véletlenül mégis hiszti van a kajáldában, és emiatt valaki csúnyán néz, akkor mosolyogj rá angyalian, és közöld vele: jaj, hát nem édesek ebben a korban? ... én egyszer csináltam ezt, hát a nyanya azóta is ott áll és nem érti... :)

  • 2008.04.30 13:27:03Boci6

    :))))) hehehehe kösssszi eskü bedobom legközelebb

  • 2008.05.03 17:02:06Mille38

    Mother Mary,

    hordjad otthon a magassarkú szandált időnként, különben elszokik tőle a lábad és soha többé nem fogsz tudni ilyet hordani. Miért ne lehetne otthon felvenni estére csini szoknyával ;)



    Vigasztalásul: pár év és együtt mész a lányoddal színházba, moziba. Nekünk operabérletünk is van, mint kamaszkoromban :) annyira szuper a 14 éves lányommal menni, a kilencéves fiam pedig rajong a balettekért (ezt add össsze:)

  • 2008.05.03 17:15:31zolnaid

    Á, az kibírhatatlan ha egy gyerek felsír az étteremben...

    bezzeg a csajszi a másik asztalnál aki állandóan idétlenül vihog, meg a kissé kapatos fickókból álló társaság, meg az épp szakító párocska, az nem, és az se zavaró, mikor melletted épp belefolynak egy pettingben az asztal alatt - jól láthatóan, meg a két házaspár, akik hangosan vitatják meg politikai ellentéteiket, így első kézből értesülhetsz róla, ki kivel szimpatizál és a mocskos disznóval mért nem, na ezek egyáltalán nem zavarók egy étteremben.

  • 2008.05.03 18:18:01másutt

    zolnaid

    kihagytad a hangosan mobiltelefonozot, aki egyedul eszik, de belehalna az unalomba es a szegyenbe, ha cak ugy "ulne" egyedul, ezert vegigbeszel 3 fogast.

    vagy a kedvencem: aki a randi alatt mobiltelefonozik...

    (a tul fontos es Nagy Ember)

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta