Gyermekkorunk rémisztő meséi

Zanza!

A legtöbb ember kiskorában összefut egy-két olyan mesével, amitol retteg. Más számára ez többnyire érthetetlen, teljesen átlagos, mesevilágban szokásos ijesztgetések fordulnak elo ezekben a mesékben is, de a gyerek valami olyan személyes szorongást vetít bele a történetbe vagy a fohos sorsába, amely miatt a mesét úgy éli át, mintha az a létében fenyegetné. Ilyen meséket gyujtöttem össze hevenyészve. Várom az olvasók tapasztalatait, élményeit!

Nálam az abszolút elso helyezett a Hugó, a víziló. Még szerencse, hogy 14 évesen láttam eloször, viszont nagyon sajnáltuk a húgomat, akit erre a matiné eloadásra vittünk a még és már Blue Box néven futó Kinizsi utcai moziba. Sok mese van, ahol kegyetlenül legyilkolják a fohos szüleit, hogy aztán egyedül álljon meg szegény a talpán, de itt a hideglelos trauma késobb sem oldódik, rátapad az egész mesére. Egy tömény borzalom és rettenet, drogos látomásokhoz hasonló betétekkel tarkítva.

Második helyre tenném az Ido urait. Szerencsére ezt is késon láttam, de ezzel nem mindenki van így. Egyik megkérdezettünk napokig nem tudott aludni, mikor négy-öt évesen vendégségben végignézte az agyszívó bogarak ténykedését. Harry Potter tómelléki dementoros jelenete ehhez képest bakkfitty.

Amivel viszont kisgyerekként találkoztam, és mindent vitt, az a Sün Balázs volt. Egy teljesen ártatlan versikérol van szó, Csukás Istvántól. Csakhogy az én fejemben a mese folytatódott, és szegény Sün Balázs, akit a saját testvérei a saját kezével épített házából túrtak ki, tüdogyulladást kapott a rettenetes viharban, és magányosan, család és fedél nélkül múlt ki az erdo mélyén.

Hasonló traumát okozott a Koldus és királyfi, amit a mai napig nem bírtam a rettegéstol végig olvasni, és ezzel Kafka A kastélyával voltam csak így. Mindenkinek van olyan rémálma, hogy elcserélik, nem ismeri fel senki, egyszóval megszunik létezni o, meg a számára biztonságos, ismeros világ. Ezt, és nem a társadalomkritikát hallottam én ki a mesébol, megspékelve a szüleim elvesztésének rémével.

Piroska és a farkas

A Grimm-mesék természetesen mint a meseirodalom leghorrorisztikusabb történetei, szerepelnek ebben a listában. Bár a legtöbb gyerek nem fél a különbözo tuzokádó sárkányoktól és darabokra vagdalástól, van pár finom részlet, amivel el lehet uzni a porontyok álmát. Ilyen volt moonnak a gyerekmegsütés kemencében, Winnek pedig a Piroska és a farkas. Ez utóbbiban Wint az (elvileg felszabadító) alien-effektus készítette ki, miszerint a megevett emberek élve újra elobújnak a farkas hasából. Annyira érthetelennek találta, hogy hónapokig ezt a mesét kérte, hátha kiderül a turpisság.

A vadászok is könnyen ráhozzák a frászt az álatkedvelo és érzékeny idegzetu kicsikre. Van, akinek a Vukban a hajtás szorítja össze a gyomrát – nem is csoda, a szörnyu nagy trappoló csizmák, a kurjongatás ugyancsak jól érzékelteti a dolog kegyetlenségét és az állatok rettegését.

Tündér Lala

Három kevésbé szokványosan ijesztgetos mese került még be a gyujtésbe: a Tündér Lala, még hozzá a rettentoen gonosz Áter Páter miatt. Szerencsére ennek a válaszolónknak nem kellett szorongania, mert az íróno a mese végén lekicsinyíti a rémiszto alakot, és feloldja a rettegést. Nagy meglepetésemre volt, aki egyik kedvenc mesémtol, a Volt egyszer egy Mari nevu szekrénytol félt: ez ékes bizonyítéka, hogy mindentol lehet félni. Egyszeruen az, hogy egy bútor éljen, neve legyen, és bekebelezzen mindenfélét, betett a kiskorú olvasónak.

Családi rémtörténetünk volt A kis mukk. Igazi mintapéldája a kirekesztett, csúfolt kisgyereknek, akin senki sem segít, mindenki magára hagyja. Óvodában szótlan gyermekünknek ne ezt olvassuk fel esténként.

Ti és gyerekeitek milyen meséktol féltetek, rettegtetek, és miért?

Blogmustra