SZÜLŐSÉG

Paramamik rémálma - a félelmetes játszóterek

2008. április 24., csütörtök 08:00

Amikor megszületett a kis trónörökös, éppen tombolt a kánikula. Éjjel a szobánkban 30 fokot mutatott a légzésfigyelő hőmérője, csak azért nem főtt meg a gyerek, mert nem tartózkodott a szobájában. Ugyanis az első két hónapban nem aludt(unk), mert koraszülött, éretlen kis emésztőrendszere nehezen barátkozott meg azzal a ténnyel, hogy már nem a köldökzsinór hozza a kaját. Kevésbé irodalmian kifejezve a gyermek ordított, ahogy a szteroidokkal érlelt kis tüdeje engedte.



Ekkor kezdődött örök barátságom a helyi játszóterekkel, amiket először hajnali kettő és öt között kezdtünk látogatni. Mire odértem, a gyerek elaludt, és amíg nem indultam haza, addig aludt is. (Vajon honnan érezte meg, hogy befordultunk az utcánkba?) Én meg üldögéltem a sötét játszótéren, és lelkesen mantráztam magamban: ne parázz, nem otthon vagy, itt nincs bűnözés, ellenben van biztonsági szolgálat. Aztán szépen lassan élvezni kezdtem a hajnali jó levegőt, a hinta árnyékától sem kaptam frászt.


Hosszú szünet következett, a második körünket akkor kezdtük futni, mikor a fiam már 5-6 hónapos nagyfiú lett, és vidáman nézelődött ki a babakocsiból. Időm mint a tenger, így hát minden délelőtt irány a játszótér. Köszönhetően a helyi nem éppen baba-mamabarát családpolitikának (3 hónap a szülési szabi, utána irány a meló, gyerek meg megy bölcsibe vagy nagyihoz), rajtam kívül csak az utcaseprőkkel találkoztam, akik a játszótérre jártak ebédelni, lévén ott volt kézmosási lehetőség. Leültem egy padra, kezembe vettem egy könyvet, ritkábban nyelvkönyvet, és jól éreztem magam. Meggyőződésemmé vált, hogy a játszótér a világ legbékésebb helye.

Hogy mekkorát tévedtem, erre akkor jöttem rá, amikor a kisded 13 hónaposan úgy döntött, hogy elindul egyedül. Mivel a játszótér errefelé mind gumiborítású, ideális terep a sűrűn felboruló kisbabák számára. Persze azért így is el-elkaptam a gyereket. Főleg amikor egy-egy nagyobb kis vadóc úgy száguldott el mellette, hogy sodorta magával a fiamat is. Hiába, a közel-keleti tempó, bár sejtem, hogy ez - mostanában? - Magyarországon is így van. Mármint hogy a nagyobb gyerekek kevésbé figyelnek a kisebbre. Én azt látom, hogy vannak a nagyobb lányok, mint különálló csoport (10-14 évesek), akik szívesen állnak le vadidegen gyerekekkel játszani, vigyázni rájuk, ha a hinták felé sétálnak, és anyuka agya megrekedt valahol a másnapi ebéd szintjén.

De ezen a kislétszámú csoporton kívül senkit nem érdekel, hogy ki az, akin át kell mászni, le kell taposni, fel kell lökni, hogy eljussunk a kiszemelt célig. Így a fiam egészen hamar megtanulta, hogyha valaki fut felé, akkor nem szabad mozdulnia, és vagy elfutnak mellette, vagy nem. Utóbbi eset azért ritkán fordul elé, bár lehet hogy csak azért, mert látszik rajtam, hogy ugrásra kész az Anyaoroszlán. Néznek is hülyén a helyi anyukák, amikor ráordítok a másik gyerekére, aki nem és nem várja meg a csúszdán, míg az én fiam lemászik az alján.

Szóval vissza a témához: úgy egy fél éve a fiam egyre több játékszert fedez fel és próbál birtokba venni. Ennek köszönhetően viszonyom a játszótérrel kezd megváltozni és a játszótér-választási szempontok is változnak. Korábban az volt a minimum elvárás, hogy legyen babahinta és homokozó. Utóbbiban lehetőleg az egy babára jutó macskaszar száma ne kettő legyen, hanem mondjuk nulla. Nem volt könnyű, de megtaláltuk a mi helyünket. Aztán jött a bicikli, autó, elefánt és kakas formájú izé, ami úgy néz ki, mintha egy óriási rugóra valaki játékot szerelt volna, és leszúrta volna a földre. Valahogy így is gyárthatják őket. Előnyük, hogy van lábtartó és fogódzkodó, és ha felpakoltam a másfél éves fiamat, akkor idült vigyorral az arcán 15-20 percig elvolt. Összesen, ha kétszer esett le ilyen izékről. Akkor is inkább lecsúszott oldalt, nem volt sírás.

Mostanában, hogy kétéves lesz a kis tökös, egyre több rettegéssel tekintek a játszóterek világára, és egyre több szempontot veszek figyelembe. Például indulásként már nem olyan nagyon bánom, ha nincs tömeg. Már nem kell a gyereknek szocializálódnia, nem kell más gyereket is látnia (lehet, hogy soha nem is kellett, de a szakirodalom ezt javasolta egyéves kor körül, és nálunk be is jött). Ellenben nagyon örülök neki, amikor nem akar a fiam - más gyereket utánozva - leugrálni a mozgó hintáról, és felmászni a tetővel ellátott padokra. Mármint a padok tetejére. Mint ahogy annak is örülök, ha nem látja, hogy más gyerekek menetrendszerűen kezdik zabálni a puffasztott izéket, ropikat, fagyikat és egyebeket, ahogy leérnek a parkba. Van, aki odahozza a komplett ebédet, kis alumíniumtálcán és villával a kezében rohangál a gyerek után: Avigail, még egy kanál tésztát...Brrr....Szegény szerencsétlen fiam csak innivalót kap, és ha ott ér minket az uzsonnaidő, akkor le kell ülnie egy padra, és ott megeheti a joghurtot, pudingot, banánt. Micsoda szadista vagyok.

Az elmúlt egy hónapban új tudománnyal gazdagodtunk: fel tudunk mászni a teljesen függőleges létrán, és ha a bátorság nem hagyja cserben a kiskrapekot, akkor már a csavart, zárt csúszdán is le tud jönni. Így hát újabb felfedezést tettem én is: utálom azokat a játszótereket, ahol a magasból két vagy több út is vezet lefelé. A jobbik eset, ha több csúszdán is le lehet jönni. Ilyenkor maximum nagyobb a lendület, de előbb-utóbb lekászálódom én is az emeletről, és mehet a "jaj, de ügyes vagy kicsikém" illetve a "még egyszer, még egyszer" műsorszám. Amitől viszont kiver a víz, ha mondjuk az emelvény egyik oldala nyitott (nem az, ahol a létra van), és mondjuk egy rúdon lehet lecsúszni. A tűzoltóknak, meg a nem-paramamik gyerekeinek, 5 évtől felfelé.

De az én 21 hónapos fiamnak ez nem más, mint valami, amitől anya hangja hisztérikus, félelemmel teli tónusokkal gazdagodik. Megemelem a hangomat, és a létra tetején állva kiabálom: nem arra, arra tilos. Eddig megértette, de néha már látom a lelki szemeimmel, ahogy Tarzanként a mélybe veti magát. Persze miért is tenné, amikor még egy zárt csúszdától is tíz esetből hatszor nekem kell levennem, mert nem mer lecsúszni. De amilyen ütemben fejlődik, talán holnaptól már ez is érdekelni fogja...

És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy lassan nem kéne már a fiam után mászkálni, mint egy tojósgalambnak, hanem leülhetnék én is a padra, mint a többi anyuka, és én is szocializálódhatnék egy kicsit. Elvégre nem állhatok ott minden pillanatban mellette. Vagy igen? Nem lesz belőle nyuszi? Vagy kell az állandó kontroll, még akkor is, ha csak a homokozóban ücsörög? Miért szól ezer meg ezer könyv a közösségbe szoktatásról, és egy se a játszótéri kihívásokról? Ha majd egyszer nem hulla fáradtan és nyakig homokosan esünk haza a játszótérről, akkor talán megírom ezt a könyvet, és jól megszedem magam. Aztán építek a kertben egy privát játszóteret, ami ugyan a fiam két perc alatt meg fog utálni, de hiába, az élet nem habostorta, Pelikán elvtárs...

Meni

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2008.04.24 08:18:40Brumibaby

    Meni, szoktasd magad.



    Mert eljön ám az idő (nekünk hétévesen), hogy a játszótér snassz. Az extrém pályára menjünk bringával. Ahol tizenéves lógóhajú hónaljszagú kamaszok zúgnak el mellette gördeszkával, az anyai traffipax szerint legalább 140 km/órával, s még boldog lehetsz, hogy a sisak és a térd- meg könyökvédő használatát az extrém pályára menés feltételéül szabhatod.

  • 2008.04.24 08:52:27petyo

    Hát igen, van aki nem hagyja a gyerekét fejlődni. Elkapja, őrzi, botot dug a bicikliébe, fogja amikor korizik, nem engedi egyedül lélegezni se. Ezek a gyerekek lesznek az ügyetlen kis bambák.

    A kisebbik fiam 3 évesen felpattant a bicójára és azóta úgy járunk oviba. Minden reggel azzal kezdi, hogy esik egy hatalmasat, mert kipróbál valamit amit tegnap még nem. Aztán visszaül és megyünk tovább. Nehéz ezt nézni, de tudom hogy kell.

    Kedvenc jelenetemet Zürichben láttam. Szülő a bevásárlóközpont bejárata előtt beszélget egy másik anyukával. Háta mögött egy műanyag gépló egy pálmafával, az egész szerkezet pálmafástul forog. Elenyészően kicsi gyermeke anyja háta mögött felmászott a forgó pálmafa tetejére, utazott kicsit aztán lemászott. Anyja rá se nézett, de tudta mi történik. Én helyben frászt kaptam, de később rájöttem a nőnek volt igaza. Hát így.

  • 2008.04.24 08:54:02Kolompár Winettou

    majd ha a ti fiatok is Suzuki GXR 1100-on lovagol 320Km/h felett, akkor lehet idegeskedni... Az enyém azt teszi, ez az új hobby, már egy motoros szezont túlélt... én meg gazdagabb lettem egy csomó ősz hajszállal.

  • 2008.04.24 09:02:21Brumibaby

    petyo, ez a minősítés arról, hogy kikből lesznek az ügyetlen bambák, szerintem kicsit elnagyolt.



    Olyan, mintha egy féltősebb anyuka azt mondaná, hogy bizony, van, akit nem kapnak el, nem tartanak, nem dugnak botot a biciklijébe, nem fogják korizás közben, s ezekből lesznek a töröttlábúak meg a halottak.

  • 2008.04.24 09:27:31vikimanka

    Szerintem amit leírtál egy teljesen normális féltés. Az én nagyobbik lányom 7 éves és mégsem hagynám egyedül a játszón. Mi ugyan kertes házban élünk, van saját játszótere, de a társaság miatt néha játszózunk. Az ovi mellett van egy játszóütér és ovi után többen is jönnek oda a csoportjukból játszani, így van mikor ő is maradni szeretne még. Addig a kicsi is alszik a babakocsiban. Ami engem zavar az az, hogy van aki lazán a gyerekek mellett keresztülviszi a póni méretű kutyáját szájkosár nélkül a játszótéren, pedig kb. 3 métert kellene kerülnie azért, hogy egyetlen gyerekkel se kerüljön testközelbe.

  • 2008.04.24 09:29:48vikimanka

    Ja, és a lányom egy nagyon mozgékony gyerek annak ellenére, hogy ott paráztam mindig melette. Az óvónők kiscsoportban elnevezték Józsikának, mert bátrabb, ügyesebb,elevenebb, mint a fiúk. Mindemellett imád csajos is lenni, de ha beindul akkor hajjajj.

  • 2008.04.24 09:31:03nyuszómuszó

    Azért Petyo, egyrészt persze mindenki vette, hogy a te gyerekd bezzeg három évesen már bicajozott, amihez ezúton is gratulálok, ugyanakkor viszont "az olyanokból lesznek a kis bambák" kijelentés egy kicsit nekem erős.

    Persze, nem kell semmit túlzásba vinni a pátyolgatást sem, de a normális határon belül talán hadd döntse el a szülő, hogy hogyan reagál a gyerek szárnypróbálgatásaira.

    Ne általánosítsd már a gyerek személyiségétől függetlenül, hogy mire van szüksége, mert van, aki sokkal inkább igényli a szülő jelenlétét, mint egy másik.

    És erre szerintem pl. nem az a megfelelő reakció, hogy azértse, mert tökös gyereket nevelek belőle, mert esetleg csak egy érzelmileg sérültet sikerül..

    De amúgy persze, igazad van, iszonyatosan el lehet túlozni az aggódást tök fölöslegesen és szükségtelenül, csak ez a megmondom a tutit annyira nem mindíg szerencsés..

  • 2008.04.24 09:36:44begyszli

    Meni: én addig álltam a fiaim mellett a mászókán, amíg megtanulták, hogyan kell lejönni. Mert ugye fel, az egyszerű. Aztán áll fenn szegény és néz, és próbál, de egy darabig csak ügyetlen próbálkozás aminek nagyon könnyen esés a vége. Szóval ha már visszafelé is megy, akkor ok, maradhatok a padon.

    A csúszdánál lényegében ugyanez, de amíg nem tudott felállni egyből a csúszás végén, ott voltam mellette, hogy felsegítsem. Egyrészt, mert neki is jó, másrészt nem tartottuk fel a kászálódásával a többi csúcsni vágyó minimacsót:)

    Biciklizni meg meg kell tanulni. Azér ne mááá, hogy egyik reggel kölök felpattan a kétkerekűre és huss oviba megy! Ha meg van kitámasztó kerék, akkor tényleg nem kell seprűnyél. Mondjuk olyat én még nem is láttam, hogy valaki akkor is dugdosta volna a kölök segge alá nyelet, mikor amúgy 4 keréken halad. Bicajozni tanulni meg ősidők óta ezzel a módszerrel tanulnak a gyerekek.

    Ja, és nekünk van privát játszótér az udvarban (ne irigykedjetek, a faluban egy sincs:)), és nem unkák meg a gyerekek. Se a nagyok, se a kicsik:)))

  • 2008.04.24 09:39:38begyszli

    Tényleg nem "unkák" a gyerekek (kicsit dülledt a szemük, meg zöldek, de tényleg neeeeem), hanem nem unták a játszót...

  • 2008.04.24 09:58:26UnA

    begyszli: "én még nem is láttam, hogy valaki akkor is dugdosta volna a kölök segge alá nyelet, mikor amúgy 4 keréken halad"



    Hát én már láttam, nem is egyszer.



    Egyébként pedig tényeleg hihetetlen milyen izgulósak tudnak lenni az anyukák... Na persze általában csak az elsőnél :P





  • 2008.04.24 10:03:51begyszli

    UnA: úgy látszik faluhelyen más a szokás:)))

  • 2008.04.24 10:15:42szövetszöcske

    En kaptam el a lanyomat ropteben bo 3 evesen amikor felallt a csuszda tetejen, majd megbillent es dobott egy hatast. Persze valoszinuleg tulelte volna, de nem banom hogy elkaptam. Mondjuk tanulsag nincs, szerintem is tanuljon meg jatszoterezni onalloan, de bizony kockazatosabb es veszelyesebb is ha az ember nem fogja allandoan a gyerek kezet, nincs ott mindig mogotte.

  • 2008.04.24 10:15:55Coccinella Septempunctata

    nem mondok semmit, mert le leszek ugatva...

  • 2008.04.24 10:24:07Brumibaby

    CS, te nem szólj semmit!

    (ez volt a leugatás :)))))))))))



    (mostmár mondhatod :))))))

  • 2008.04.24 10:32:13tyrael

    A négy kerék + seprűnyélnek van ám oka akkor is, ha esetleg ez nem mindenkinek nyilvánvaló:

    Kezdő kölöknél akkor is lehet haladni vele, ha Ő maga esetleg már nem igazán akar (vagy tud) tekerni.

  • 2008.04.24 10:39:17Brumibaby

    tyrael,

    ...mert már ügyetlen bamba :))))

  • 2008.04.24 11:05:59Maja Papaya

    Na, nálunk a gyerekek tuti két dolgot fognak majd akarni: gördeszkázni és motorozni.



    Az utóbbitól én halálkomolyan félek, NEM AKAROM, hogy bármelyikük is motorra üljön.

    Az előbbit az apjuk tiltja, mert ő a helyi gördeszkások ikonja (ahh, legalábbis az én szememben :)))), tény, hogy nagyon sokáig nagyon aktívan deszkázott, törött is csúnyán keze, csuklója, ezért a gyerekeknek majd jól megtiltja, mert veszélyes. (szerintem viccel, de nem vagyok teljesen meggyőződve róla)



    A játszózás nálunk teljesen jól megy, amíg a nagyra kellett figyelni, addig a kicsi még nem volt aktív, most, hogy már jön-megy, homokozik, a nagy már tök vagányan eljátszik, egy év alatt annyit bátorodott (van ilyen szó???), ügyesedett, hogy öröm nézni. Az oviban jól eltanulta a többiektől, hogyan kell pl. ugrásból csúszni - először levert a víz, de többször egymás után prímán megcsinálta, és nem esett baja. Engem nem szokott zavarni egyébként, ha ügyesebbeket, merészebbeket próbál utánozni, de tény, hogy nagyon óvatos gyerek, nem hebehurgyáskodik ész nélkül. A kicsi már más temperamentum, ő már most felmászna mindenre, és leugrana bárhonnan, akár fejjel is. :((

  • 2008.04.24 11:14:34Maja Papaya

    Az egyetlen, ám örök problémaforrás a játszón: ÁÁÁÁÁazazénjátékomnevegyeeeeeel!

    Erre ti mit léptek?



    Én ezeket próbáltam:

    1. Szelíd rábeszélés, van itt egy csomó játék, hadd játszon vele ő is, nem viszi el, visszaadja, stb.

    2. Cserebere - nézd, ő ad neked egy nyusziformát, te adsz cserébe egy fagyiformát, hű, de klassz!

    3. Fenyegetés, ha nem adod oda, nem hozunk legközelebb semmit / nem jövünk holnap

    4. Tényleg nem vivés, nem menés.



    Egyik sem hatásos hosszú távon, mindig újra és újra feltör a probléma. Néha viszont összeakadunk olyan gyerekekkel, akikkel valahogy magától elcsitul az ügy, és békésen játszanak a kezdeti ötperces cirkusz után.



    ?

  • 2008.04.24 11:42:06lioliom

    Én úgy gondolom igenis ügyelni kell rájuk.Én azt tapasztaltam,hogy születni kell arra a gyereknek,hogy semmi baja ne legyen.Vannak olyanok akik hajmeresztő dolgokat művelnek és semmi bajuk.Bezzeg a másiknak rögtön betörik a feje,ha leesik a mérleghintáról.Mint ahogy vannak akik koszosan,mocskosan,mezitláb járkálnak és semmi,a másik meg 20 fokban is képes felfázni,ha leül a kőre.És ez nem elkényeztetés,ilyennek született.Ha zavarnád ,hogy legyen bátor ,abból lenne a baj.

  • 2008.04.24 11:52:59ruju

    Nálunk a 2-2,5-3 éves kor volt a legveszélyesebb. Naná, hogy a nyomában voltam mindig, mert ez volt az a kor, amikor kurva nagy bátorsággal mindennek nekiment, csak még nem minden sikerült. Akkor viszont ő kérte, hogy fogjam meg - a kezét, a lábát, a fenekét, Ha viszont nem teszem meg, mert hű de fasza gyereket nevelek belőle, akkor simán elértem volna azt, hogy mindentől elmegy a kedve. Most mindjárt 5 éves, és én nyugodtan (jó, nyugodtabban) leülhetek egy padra olvasni a játszótéren (lehet, hogy vki emlékszik a sztorira, amikor a homokozóból jött ki vérző fejjel? :-D).



    Kedves Petyó, megint nem loptad be magad a szívünkbe, de azért próbálkozz, hátha legközelebb sikerül. És az én fiam 2 évesen laufradozott (pedál nélüli bicó) és 3 évesen szintén bicózott az oviba, és ha elesik fel áll és megy tovább, pedig tényleg a sarkában voltam a játszótéren. Legközelebb meghallgathatnánk gyermeked anyját is?

  • 2008.04.24 12:12:50E-ke

    Kedves Petyo, gratula a 3 éves csodagyerekdhez. Bár inkább hozzád gratulálok, hogy ilyen tökös szülő vagy, de ne vakíts, hogy 3 éves bicajozik, és még oviba is így mentek. Attól hogy más nem ilyen, nem kell lebambázni a gyerekét. Tudod a "bátor mindent ráhagyok szülő" és a "felelőtlen szerencsétlen, aki sorban áll újabb adag ragtapaszért" között elég vékonyka ahatár...

  • 2008.04.24 12:18:06ruju

    (E-ke, e tekintetben meg kell védjem Petyo kartársat, mert ilyen van (ld. fentebb). De csak ott van, ahol erre lehetőség van. (Biztonságos közlekedés - bicikliút, kevés vagy nulla forgalom, ill. kultúrált autóvezetés). Nálunk adottak a lehetőségek, és egy 3 éves gyerek a biciklin nem rí ki a korosztályából. Tehát nem is tartozik ez a képesség a "bezzeg az én gyerekem fasza csávó" kategóriába :-D)

  • 2008.04.24 12:26:57sme

    Nem vagyok egy paramami, de azért azokkal értek egyet, akik úgy gondolják, hogy amíg a gyerkőc megtanulja "használni" a játszótéri eszközöket addig figyelnek rá.



    Nem feltétlenül kell a gyereknek ügyetlennek lenni. Elég ha anygaobbak fellökik, vagy lelökik, szóval szerintem attól valaki még nem bamba, hogy a szülei egy kicsit jobban figyelnek rá a kritikus korban.



    Akkor ezek szerint az én fiam is csodagyerek, mert 11 hónapos korában elindult és már egyedül jár. Eleinte ott voltam mellette, de aztán szépen megtanult esni. És igen ha nagyobbat zakózik akkor segítek neki felállni, leporolom, de aztán megyünk tovább.

    DE ettől még nem bamba, sőt szerintem tökös kis legényke.

  • 2008.04.24 12:28:34E-ke

    Ruju, biztos igazad van, és van aki jól bicajozik 3 évesen, csak lehet hogy nem kéne előítéletesen viselkedni a félősebb szülő gyermekével. Van egy érzésem, hogy én is ilyen félős leszek, de attől még nem biztos hogy a fiam bamba lesz. De Petyo arcos-szülő hozzáálása kinyitotta bicskát a zsebembe.

  • 2008.04.24 12:37:16ruju

    E-ke, az enyémben is, azért írtam, hogy csak a bicózás tekintetében védeném meg (vagy mittomén, mi ez). Az enyém is bottal a bicójában tanult, meg fentebb már írtam, hogy én is őriztem szinte minden lépését a "kritikus" korban, stb. (és mégis megtanult biciklizni, nehézségek nélkül :-D) Szóval ízi, E-ke, egy oldalon állunk :-DDD

  • 2008.04.24 12:39:49E-ke

    Ruju, okk:o)))))

  • 2008.04.24 12:46:48begyszli

    "Kedvenc jelenetemet Zürichben láttam. Szülő a bevásárlóközpont bejárata előtt beszélget egy másik anyukával. Háta mögött egy műanyag gépló egy pálmafával, az egész szerkezet pálmafástul forog. Elenyészően kicsi gyermeke anyja háta mögött felmászott a forgó pálmafa tetejére, utazott kicsit aztán lemászott. Anyja rá se nézett, de tudta mi történik. Én helyben frászt kaptam, de később rájöttem a nőnek volt igaza. Hát így."



    Na, hát nekem ezért kell a gyerekem seggébe lennem, mert sajnos hátul nincs szemem.

    Azt egyébként hogyan állapítottad meg Petyó, hogy a nő "tudta mi történik"?

  • 2008.04.24 13:02:19lirian

    Maja Papaya!

    Egy darabig én is próbáltam Lilit rábeszélni a játékkölcsönadásra, aztán rájöttem, hogy nincs értelme.

    Ugyanis, gondolj bele: a szomszéd gyerek játszik, anya valahol odébb, hallótávolságon kívül. Gyereked szeretne valamit a szomszéd kollekciójából, szomszéd nemakarja odaadni.

    Ebben az esetben egyrészt én nem kezdek el vitatkozni egy 'idegen' kiskölyökkel, hogy na, légyszi mégis add oda. Másrészt pedig az a játék _tényleg_ az övé, most alakul ki az éntudata, és ehhez kötődve tanulja, hogy mi az, hogy _enyém_. És ha tőle elvárod (rádumálod, kényszeríted, nemviszel), hogy odaadja, nem fogja érteni, hogy ez miért csak rá vonatkozik, a szomszédra miért nem. És szerintem nem ez a szocializálódás alapköve.

    Döntse el ő, hogy odaadja-e, és ha nem, akkor ennyi. Kinövi úgyis, picit nehéz ez az időszak, de nálunk is elmúlt.

    Mostanában Lili már szinte tukmálja a nála kisebb babákra a homokozószett darabjait.

    Lehet, hogy régebben önző gyökérnek néztek ezért a játszón engem, de mindig igyekeztem tiszteletben tartani a gyerek óhaját amennyire lehet.

    Uff :)

  • 2008.04.24 13:22:23Gigi_

    A csuszdarol jutott eszembe, ugy 4 eves lehettem,az oviban voltam es kint jatszottunk az udvaron.

    Imadtam csuszdazni, igaz ovatos voltam, talan tul ovatos is amikor egy nalam nagyobb gyerek, megunta a dolgot.

    Meglokott a csuszda tetejen, epp mikor keszultem volna a lecsuszashoz.

    Abszolut gyerekbiztos udvarunkon a csuszdat betonplacc fogta korbe, en pedig szepen oldalasan leerkeztem ra.

    Ugy sikerult a mutatvany, hogy szilankosra tort a konyokom, 4 es fel ora mutetem volt, a konyokombol letort egy jo darabka amit mar nemtudtak vissza heggeszteni.

    Ha nem a prof nemtudomki mut akkor nagy valoszinuseggel szija kacso.

    Ovonenik vihancoltak csapatostol a dajkakkal, lenyeg ,hogy ok jol ereztek magukat.

    Akkor szaladtak oda amikor mar baj volt.

    Utanna nem gyoztek mentegetozni anyanak.

    Szoval azota is utalom a csuszdat. :)

    Dani 15 honapos mult, es eleg akaratos gyerek, ezert is fosok vele, hogy mi lesz ha elkezdunk jatszoterezni. :)

    Kerteshazban lakunk, mar vettunk neki az udvarra hintat, homokozot, kinti jatekokat, egyenlore jol elvan. :)

    Aztan majd kesobb meglatjuk.

  • 2008.04.24 13:27:50amúgy

    Maja Papaya,

    nekem pont a közelmúltban volt erre egy negatív és egy pozitív élményem. mondjuk liriannal abban egyetértek, hogy az más kérdés, amikor csak te vagy ott szülő, de ha mindkét szülő ott van, íme:

    negatív élmény: a két gyerek ismeri egymást a babatérről, a másik rendkívül "dömper" és jellemzően képtelen EGYÜTT játszani másokkal. az eset előtt egy héttel mégis sikerült 3-ban labdázniuk (az anyukája volt a harmadik). de most, amint az én porontyom szeretné a kb 10 játékautóból az egyiket, a másik rettenetes erőszakosan tolja el magától őt, illetve védi a játékait. én próbálom eltereni az enyém figyelmét vmi mással(persze késő), a másik anyukája, meg kedvesen próbálja rávenni a sajátját, hogy naa, dee..van egy csomó játékod, játszatok együtt...a vége az lett, hogy az anyuka megfogta a gyereket, berakta a babakocsiba (másfél évesek mindketten), ráhúzta a kocsi napellenzőjét és azt kiabálta, hogy amíg le nem nyugszol, nem veszlek ki. sztem ennél borzalmasabb nem is történhettet volna szegény gyerekkel...

    a pozitív példa: ismeretlen gyerek, ugyanúgy kiborul, amikor az enyém az ő játéka után nyúl, anyuka itt is kedvesen, hogy játszattok együtt és azzal a svunggal el kezd játszani a két gyerekkel egyszerre, azaz bevonja őket egy közös játékba, aztan abból ő kilép.a gyerekek utána együtt játszottak még egy csomó ideig minimális összecsapásokkal:)



    amúgy az eredeti probléma felvetésre én is csak azt tudom mondani, hogy ott vagyok mellette folyamatosan, hogy nyúlhassak utána,ha kell (csúszdából zuhanás nálunk is megvolt, egy nagyobb gyerek lökte meg; elkaptam), de hagyom,h ő fedezze fel a játékokat.

  • 2008.04.24 14:04:51queenlly

    én általban a "tartsuk ridegen" a gyereket elvet vallom... de a játszótéren még én is változok:)



    bár be kell vallanom, ez legfőképpen a játszótértől fűgg: a közelünkben 3 játszótér van

    az egyik lakótelepi (és most elnézést kérek minden szemét általánosításért) ahol nem tudnak se a kölkök se a szülők viselkedi: konkrétan a nagyobbak ölik a kissebbeket a szülők le se szrják...

    második jól menő milliomoscsemeték játszótere, ahol szintúgy nem lehet létezni...

    a harmaikat favorizáljuk, ahol a szülők csacsoghatnak vagy olvashatnak (ez vagyok én) és elég ránézni a gyerekre, mert a konkurens szülő sem hagyja leesni, ha ő ott van, és a kölkeit is megnevelte annyira, hogy sorban álljon a csúszda előtt és ne taszítsa le a kicsit



    más: a mi játszóerünkön (de láttam ezt máshol is) az a divat, hogy bedobjuk a közösbe az összes játékot... ltalában egy-ét rinyagép szülőn kívül senki sem tiltakozik, ha a fiam elmar egy lapátot, de szigorúan csak a nem használtak közül... és persze nekem is 10 perc mire induláskor összeszedem a cuccokat, de ez elég jól működik...

  • 2008.04.24 14:15:58keknyul

    Nem tudom Meni hol el, de amit leir kisertetiesen hasonlit a spanyol jatszoterekre. Napkozben itt sincs senki, mert aki elmult 3 honapos, az mar a bolcsiben nyomja az ipart. Este 7 korul kezd megtelni a jatszoter hihetetlenul elegans gyerekekkel. Es mindegyik hihetetlen mennyisegu csipszet, cukorkat, kekszet stb. majszol folyamatosan. A szulok egyik cigirol a masikra gyujtva alldogalnak, uldogelnek. A csikket lazan a foldre dobjak a jatszoter kozepen, megcsak el sem tapossak. A multkor egy nagypapa a csuszdanal gardirozta az unokajat, kozben a cigi elegansan a szaja sarkaba biggyesztve, jo hogy le nem hamuzta a gyerek fejet. Eleinte a hideg futkosott a hatamon ezektol, mostmar inkabb csak rohogog rajta. A gyerekek meg ugyan olyanok mint mindenhol, talan csak hangosabbak egy kicsit (na jo, sokkal hangosabbak), mint a magyarok..

  • 2008.04.24 14:28:04queenlly

    igen viszont tapasztalataim alapján (egy hónapnyi) azért a gyerekekre marhra vigyáznak... legalábbis a közvetlen fizikai életveszélyt kerülik :) és a más gyerekét is megmentik a lehullástól/zuhanástól/útra kiszaladástól...

    ha a passzív dohányzástól nem is... :)

    nagy élményem a bankpénztárnál a várakozóknak kitett hamutál :))))

  • 2008.04.24 14:29:53queenlly

    ja és ezt tapasztaltam az arab országokban is :)

    csak mo-n van olyan szitu, hogy a játszótér közepén elnyal egy gyerek, betrik a feje és senki felé sem néz (vagy ha igen csak azért, mert milyen dolog ilyen HANGOSAN üvölteni és ezzel zavarni másokat)

  • 2008.04.24 14:46:38szövetszöcske

    Na igen, deli orszagokban nem cigizni ugyanolyan fura, mint mondjuk nalunk egy korty alkoholt sem inni soha. Persze van ilyen is, de ritka, ahogy a mediterran orszagokban a nem cigizok vannak kevesen. Nekem a csucs a hetvegen a benzinkutnal ugyeletet tarto, allandoan a kut mellett szeken ulo es szivarozo oreg bacsi volt, meg a repteren a jaro hajtomu mellett cigiszunetet tarto melosok (pedig ott is tilos persze)...



    Mas reszrol meg itt Mo-on mar akkor csunyan nez mindenki, ha a kolok nem ul zombi fejjel mondjuk az orvosi varoteremben, nem szurkul bele a tomegbe, mig mondjuk annak idejen Cipruson, ha a kolyok sokat sirt a buszon, vagy a repteren akkor oda-odajottek, nezegettek milyen aranyos, meg ilyen az unoka is, es valahogy senki nem kivant a francba egy siro pici miatt...

  • 2008.04.24 17:42:29Maja Papaya

    OFF

    Általában szeretném, ha sok Szövetszöcske ülne az orvosi váróban, a fiam ugyanis brilliáns érzékkel éget, legtöbbször úgy viselkedik, mint egy neveletlen, gusztustalan kis rém: nyelvöltögetés a többiekre, fel-alá rohangálás, székről leesés-sorozatosan, orrturka, kommentálás, ami kell. Pedig esküszöm, hogy alapjáraton nagyon nem ilyen.

    Súlyosbítja a helyzetemet a kézenfogva vezetgetős kistesó, akivel nem lehet nem foglalkozni, ölben nem marad, így csak félgőzzel megy a figyelemelterelés.



    Édes volt, amikor egyszer a vagány kiscsávó egy kislányban emberére akadt, aki nem bújt félősen az anyjához, hanem a maga módján kiosztotta, majd rávette egy suttogós játékra!!! Simán leiskolázott pedagógiából...

  • 2008.04.24 18:20:51hoel

    Petyó: pont ez a poén, meg kell találni az egyensúlyt a még pont elég de nem rátelepedős odafigyelés és a " letojom mit csinál" között. Azért az az igazság, hogy lehet, hogy a túlféltett gyerekből neurotikus felnőtt lesz hosszú távon, de legalább megéri a felnőttkort! És ez sem lényegtelen szempont ám!

  • 2008.04.24 21:00:14Normi

    Petyó, én is a neked szóló üzeneteket gyarapítom, mert itt megint a "saját gyerekemből indulok ki" című általánosítás zavarta meg az amúgy is zaklatott idegrendszeremet. :)....



    Szóval nem minden gyerek olyan vagány, bátor, mint a tied, és az meg sem fordult a fejedben, hogy nem csak a szülő hozzáállásán múlik, hanem gyárilag is vannak köztük különbségek?

    Vannak eleve szorongóbb, bizonytalanabb gyerekek, akiket bátorítani kell, talán nem olyan vakmerőek, ügyesek, de a szülő jó esetben biztatja őket. Mi gyerekünk ilyen. Igenis volt bot pár hónapig bicózáshoz, de ezt ő igényelte, mert bizonytalan volt (megjegyzem hegyen lakunk, rossz utak, stb.). De persze látom a bátorítás pozitív hatását is.

    Szóval csak óvatosan az ilyen megmondóember-kijelentésekkel.

  • 2008.04.24 21:13:42wish73

    hát, én aztán nem vagyok, sosem voltam az a túlféltős típus. a védőfelszerelés minden sporthoz megvan, aztán felőlem mindenki mehet, amerre lát-ésszerű keretek között. de: ha én ma nem fogom az 5 éves (fúj-fúj, lúzer, h ilyen későn kezdi) lányom bringáját, h fel ne boruljon gyakorlás közben, akkor vacsorát ma nem kellett volna adnom neki, mert a balesetin töltöttük volna az éjszakát.

    amúgy 3 évesen kétkerekűzés: hát, én 4 évest láttam eddig legfiatalabbat, aki egyedül elboldogult biztonságosan. 3 évest amúgy akkor sem engednék játszótéren kívül bringázni, ha nem borulna fel. sztem ebben a korban a járdán való navigálás, parkoló autók, gyalogosok kerülgetése stb. még nem az igazi. ha ezt egyensúlyozással kombinálva kell megoldani, az már több, mint, amit egy mezei 3 évestől el lehet várni. persze, vannak csodagyerekek.

  • 2008.04.24 21:28:55evaandrea

    Sajnos akkor is történhet baleset, ha a szülő ott van a gyerek mellett és figyeli,csak épp kisebb az esélye... Meg vannak véletlen balesetek, ahol senki sem hibás, de ez az érintetteket nyilván nem vigasztalja.

    Amíg/ha nem alakul ki a gyerekveszélyérzete szerintem igenis ott kell lenni vele, de úgy ,hogy ne akadályozzuk, de ha kell elkapjuk.

    És így se lehetünk biztosak benne, semmi baj nem történhet, de erre az ember nem gondol, mert nem akar idegbeteg lenni....:o)

    Tényleg kell egy jó egyensúly.

    Én pl mindent megengedek a gyerekeknek, amivel nem ártanak másnak, vagy saját maguknak, a veszélyesebbeket szülői jelenléthez kötöm.

    Idáig működött....

  • 2008.04.24 21:41:06evaandrea

    Azért az se mindegy, hol él a vagány gyerek, egy nyüzsgő nagyvárosban, vagy egy kis faluban.

    Ott láttam 3 éves bicajjal oviba járni kisfiút, muszáj volt megtanulnia, mert olyan messze volt az ovi, és a forgalomtól sem kell tartani....

    Egy nagyvárosban ez szinte elképzelhetetlen márcsak a forgalom miatt se..

  • 2008.04.25 13:40:10Coccinella Septempunctata

    ez egyébként tényleg érdekes, hogy vannak gyerekek (én), akiknek soha semmi balesetük nem történt (kiv. 14-16 év között, amikor szanaszét törtem magam motorral..., meg 3 évesen, amikor versenyt futottam a szomszéd fiúval, én nyertem, de a fal állított meg...) pedig azért elég veszélyes környezetben nőttem fel (építkezés, főútvonal, etc) és voltak gyerekek (unokatesóm) akik képesek voltak úgy leesni a hintáról, hogy kétszer tört a keze, meg megitta az ablaktisztítót, pedig mondtam neki, hogy nem szabad (és még én voltam lebaszva, hogy miért hagytam, mert én voltam a nagyobb, a 4 éves, ő meg a 3...), pedig ő meg a lehető legvédettebb környezetben nőtt fel, szóval vannak olyan dolgok, amikre én sem találok magyarázatot...

  • 2008.04.25 16:41:31Dexter68

    Mesélek egy storyt, ami miatt én parapapa vagyok a játszótéren: kb. 25-30 évvel ezelőtt egy ismerősünk kislányát a tanítónéni kivitte az osztállyal együtt a játszótérre. Kislány elbambulhatott, a lényeg, hogy egy üres hinta pont szájbakapta, amitől az 8 db első foga kapásból ki is tört, majd a lendülettől hanyattvágódva beverte a fejét a hinta körül lévő betonkeretbe. És, mintha ez nem lenne elég, a tanítótnéni nem ám mentőt hívott, hanem elkezdett sétálni a gyerekkel a rendelőig, miközben a szerencsétlen leányzó fejéből elöl-hátul fröcsögött a vér. Úgyhogy, ha rajtam múlna, se iskolába, se játszótérre...

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta