SZÜLŐSÉG

Öregek a jégtáblán

2008. április 20., vasárnap 12:00

Az már eleve kiszúrás, hogy ahogyan elmúlik a kamaszkor, rögtön kezdhetjük keresgetni a drogéria polcain a legtutibb krémet, ami szerintem olyan, mint halottnak a csók. A reklámokban meg amúgy is maximum 18 éves lányok kenegetik a vastagon a lealapozózott arcukra, de mindegy is. Az öregség, öregedés úgy köcsögség, ahogy van. Mire agyilag megérek mindenre, nagyjából képes vagyok eligazodni a világ, az emberek dolgaiban, olyan rozzant leszek, hogy azt a fene sok tapasztalatot a fenekembe dughatom. Persze az élet elmúlásával sok mindent nem kezdhetünk, leginkább csak elfogadhatjuk, de hát önmagában is nehéz megélni a különböző korok különböző fázisait, sőt, biztosan egyre nehezebb. S nem is kell vallásilag belemélyednünk az egész történetbe, elég, ha csak lelkileg vizsgálgatjuk.



Most, az új évezred hajnalán, hogy szépen és költőien fogalmazzak, egyszerűen undorítóan bánunk az öregeinkkel, de pusztán az öregséggel is. És, nem, nem az öregek otthona a legmélyebb találmány, (személy véleményem szerint nagyon működőképes és jó dolog) hanem ahogyan társadalmilag és szociálisan állunk hozzájuk. Megpróbálunk úgy csinálni, mintha nem is lenne, de közben úgy kezeljük, mint egy betegséget, mételyt. Kémiailag igyekszünk eltüntetni, ilyen krémmel, olyan kapszulával. Úgy élünk sokáig, amíg csak lehet, mintha semmi nem történne. Aztán ha valaki körülöttünk megöregszik, valahogy kikerül a mozgáskörünkből. Persze meglátogatjuk, meg gondját viseljük, de mellékvágányra állítjuk. Így felejtjük el őket már élve.

Az, hogy a családok egymástól elszeparáltan élnek, s az emberek fő életműve az önálló otthon, egyáltalán nem segít az öregségen, de ez már a mai civilizáció átka. Hol van már a felmenőink tisztelete! Legjobb esetben is a mami csak hülye lehet, nem tudja ő, hogy mi a pálya, s különben sem jó már semmire.

Annak fényében, hogy elöregedő társadalomban élünk, elég nagy marhaság ez a szemlélet. Persze gazdaságilag nehéz gombot varrni sok mindenre. Arra például, hogy az öreg bácsi egy ötször ötös (centi) húskockát oszt be egész héten, hogy legyen húsíze az ebédnek, mert többre nem telik. Hol van ehhez képest a fehér ruhában ölelkező, öreg házaspár képe az életbiztosítás reklámból? Nyugatabbra? Vagy nagyon keletre? Esetleg álmunkban? Pedig mindenki erre készül.

Nos, a legnagyobb félelmem néha tényleg az, hogy egyszer majd én is el fogom hinni, valami hülye leszármazottamnak, hogy vége, roló. Mi értelme van egyáltalán mindennek, ha úgyis egyszer vége? Az én kis mákszemnyi agyam, hogyan dolgozza fel egészségesen az elmúlást, hiába a lényeg nem bennem van, hanem mindenben körülöttem, meg a „hogyanban”.

Megöregedni még szépen és egyenes derékkal is nehéz lehet. A lehetséges előttünk álló évek számának fogyásával, a szeretteink halálával, a mindennapi, fizikai korlátokkal.

Sok minden eszembe jut néha. Például az eszkimók, akik ha eljön az idő, ráállnak egy jégtáblára és elúsznak vele örökre. Vagy a kutyák, akiknek sejtelmük sincs, hogy egyszer majd meghalnak. Indián törzsek, ahol az öreg volt a bölcs; parasztházak, ahol együtt élt több generáció.

A saját világnézetem szerint hiába halok meg, újra születek. Az öregség tényét elfogadni mégis kevés vigasz, kiutat azonban látok belőle.

A Dunán már ritkán van nagy jégtábla, s nem hinném, hogy a gyerekeim velem tervezik majd a jövőjüket. Hogyan tovább akkor? Napról napra úgy élek, amiből majd meríthetek, ahová majd visszanézhetek, s talán megtalálom öregként is azt, amit minden korban keresek.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2008.04.21 20:47:34Moira

    Néhány szünet, és vessző hiányzik, de remélem érthető! :-)

    Nilü: nagyon örülök, hogy látlak, sztem ne idegesítsd magad, te nem vagy átlagos. Te szupernagyi vagy. :-))

  • 2008.04.21 21:34:24Tori

    "szerinte a szülei KOROSZTÁLYA meredekebben hanyatlik, mint a nagyszülei KOROSZTÁLYA"



    Ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy a nagyszülei teljes aktív életében nem feltétlenül volt annyi életmódrengető változás, mint a szülei egy évtizedében. Egy mai ötvenestől még elvárás lehet, hogy tudjon autót vezetni, dvd-t programozni, és Ügyfélkapun intézze a dolgait. Anyámnak 45 éves koráig telefonja se volt, most meg MMS? BlueRay? Mikrohullám? Intelligens molekula? Szabadgyökök? A nagymamám még leélte a hetvensok évét úgy, hogy lábbal hajtotta a varrógépét, ugyanazt az otthonkát hordta, mint mindig, és 60 éven át ugyanúgy főzte a bablevest. Anyukámtól már én is elvárom, hogy elolvassa az élelmiszerek hátulján az összetevőket, időnként sms-ezzen rám, természetes és környezetkimélő anyagokat használjon a háztartásban. Szerintem ezeket össze se lehet hasonlítani.

  • 2008.04.21 21:57:04huhhh

    Tori, már ne is haragudj, de amit csinálsz, az a szövegkörnyezetből kiemelés igen durva példája.

    Az általad "idézett" mondatom ugyanis egészen pontosan így hangzott:



    Én nem úgy értelmeztem Atina hozzászólását, hogy szerinte a szülei KOROSZTÁLYA meredekebben hanyatlik, mint a nagyszülei KOROSZTÁLYA...



    ...különös tekintettel a mondat első felére, amitől aztán a mondat éppen az ellenkezőjét jelenti annak, mint amit te igyekszel a számba adni (nem is szólva a hozzászólásom többi részéről, amiből megintcsak nem az derül ki, hogy én azt gondolnám a kérdésről, amit te csonka félmondatként kiragadtál a hozzászólásomból). Ahogy te intézed, úgy én nem gondoltam és nem írtam, sőt... Arra persze biztosan alkalmas, hogy vitatkozni kezdj vele.

  • 2008.04.21 22:47:01fűzfavirág

    Tori: nagyszülők teljes aktív életében bekövetkezett változásokról csak annyit -- hallottál már a MÁSODIK VILÁGHÁBORÚRÓL? Na az jutott nekik. Ehhez képest a számítógép kismiska, hidd el.

    Ha hallgattál volna...

  • 2008.04.21 23:27:07cozumel

    Fuzfavirag



    Tori nem mondott hulyeseget, csak mert mas szemszogbol vilagitotta meg a dolgot.



    Ha osszehasonlitom a nagyanyam eletet, es az anyamet, akkor azt kell, hogy mondjam, az anyame valamilyen szinten bonyolultabb volt.



    Igen, a nagyanyamnak ott volt a gazdasagi vilagvaltas, aztan a 2. VH, aztan a Rakosi korszak, vegul a puha szocializmus.

    Eszmeletlen nehez elete volt, de egy bizonyos ertelemben mindig egy kicsit konnyebb.



    Ehhez kepest, anyam, aki 50ben szuletett, gyerekkent meg megelte az ehezest, es volt olyan tanevkezdes, amikor nem tudott iskolaba menni, mert neki mar nem jutott cipo ( a 7. gyerek volt).

    Aztan jottek a 70es evek, amikor egy csomo szocialis intezkedes lenyegesen konnyebbe tette a fiatal felnott eveiket: bevezettek a gyest, kesobb a gyedet, lehetett mar a TSZtol foldet berelni es maszekban termelni, majd a 80as evekben megjelent a GMKzas lehetosege, ami szinten lenditett a csaladokon.



    Aztan 90ben jott a rendszervaltas, es ezek a 40-50 eves emberek ott talaltak magukat a megszuno munkahelyeik kapujaban, amikor mar 20-25 evet abban eltek, hogy a munkahely az adott.



    Eselyuk nem sok volt az akkor 20on eves, egyetemet vegzett, nyelveket beszelo, szamitogephez erto fiatalokkal szemben, a korengedmenyes nyugdijhoz meg meg nem.



    Amit a nagyanyam meg tudott, mert ugy nott fel, hogy az elet ide oda dobalta, es kenytelen volt mindig feltalalnia magat, azt az anyamek korosztalyatol elvette a "gondoskodo allam" kitalacioja.



    Anyuek nagyon nehezen emesztettek meg ezt a korszakot, es nem is mindenkinek sikerult a generaciojukon belul.



    Tudom, az en eszmefuttatasomban is vannak altalanositasok, de en latom az eremnek azt az oldalat is, amirol Tori beszelt...

  • 2008.04.22 02:39:32Tori

    huhh, a szövegkörnyezetből azt emeltem ki, amit az én szövegértelmezésem szerint Nilü a szívére vett. Szerintem ő is valami hasonlót érthetett, ami rosszul esett neki, de ezt majd ő elmondja.



    fűzfavirág, a 2.VH nem kívánta meg azt a fajta szemléletváltoztatást, amit az informatika kora. Napi szinten ami lejöhetett egy akkor élő embernek - ahogy én azt ifjú fejjel el tudom képzelni -, hogy életveszély és/vagy nagy-nagy hiány mindenből. Ráadásul mindenki úgy volt vele, hogy egyszer ez is véget ér. A kompjuterizáció nem ér véget, sőt.

    A nagyanyáink a semmiből is vacsit rittyentettek, de mivel kislány koruk óta valószínűleg azt látták, hogy a nagyanyjuk meg az anyjuk is vacsit rittyent, ez nagyságrendekkel kevésbé rázta meg őket lelkileg, mint anyukámat az automata sebességváltó. Egy mai nőnek tízszer annyi színtéren kell helyt állnia, mint egy akkorinak. Igaz, most kevésbé veszélyezteti, hogy a fejére pottyan egy bomba, de az én értelmezésemben most nem is erről volt szó.

  • 2008.04.22 06:37:50huhhh

    Tori, nyugodtan mondd el a véleményedet arről, hogy szerinted Nilüfer mit hogyan értett és mi esett rosszul neki, de kérlek, hogy akkor ne kopizd az elejére egy másik hozzászólás FELÉT. Vagy kopizd mellé a másik felét is úgy, ahogy elhangzott. Elvégre nem vagyunk politikusok, vagy igen?

  • 2008.04.22 06:38:14huhhh

    arről = arról

  • 2008.04.22 09:36:54mazsola84

    Most nem tudom visszakeresni, hogy ki írta (talán megahéja), de nálam sem jár együtt automatikusan a tisztelet a korral.

    Anyósom 75 éves, világéletében a férje tartotta el, sosem dolgozott, takarítónője volt, házhpz fodrász stb. Egyetlen produktuma a fia. Sajnos olyan betegsége van, amiatt a mozgása korlátozott, de szellemileg fitt, semmi gond vele. Számtalanszor felajánlottam neki, hogy a barátnőiért elmegyek kocsival idefuvarozom őket, traccsoljanak, hazaviszem őket. Hogy neki legyen társasága. Amikor a fiának születésnapja, névnapja van mindig felajánlom, hogy veszek neki ajándékot a nevébe. Nem kell neki, semmi. Mindent elutasít, egész nap tv-t néz és elmondja, hogy lehetőleg mi se menjünk sehová, mert mi lesz vele, ha egyedül hagyjuk. A saját keserűségét át akarja ragasztani ránk is, de nem fogom hagyni. És nem tudom tisztelni.



    Nagymamám 74 éves. 3 éve halt meg az imádott férje. Egy év mély gyász után vett egy nagy levegőt és új életet kezdett. Eladta a saját kezükkel épített házat, vett egy kisebbet anyuék közelében. De nem akart hozzánk költözni, mert nem akar a nyakunkon élni. Felújított egy házat, vásárolni jár, új mobiltelefonja van, lassan a videót is megtanulja kezelni. Világéletében vágyott egy kutyára, most van neki. Beszélget vele, játszanak egész nap. Minden tiszteletem az övé.



    Lehet így is, úgy is.

  • 2008.04.22 10:15:45másutt

    mazsola

    anyosod szerintem depresszios. nem ugy, mint "szomoru", hanem, mint egy betegseg.

    ismerek en 30 evest is, akinek nincsen eletvagya es nem akar sehova menni.

    csak sokan a depressziot ugy kepzelik el, hogy "valaki sir es rosszkedvu"... bar a jelei egeszen masok is lehetnek: koros lefogyas vagy elhizas, hazba bezrodas, inszomnia, aggresszio...

    egy mozgaskorlatozos betegseg is nagyon bejatszhat a dologba.

  • 2008.04.22 13:41:08tulip

    abban én is egyetértek sok hozzászólóval, hogy a szüleink korosztályán - a többségen - mély nyomot hagyott a rendszerváltás. az álgondoskodás. buszon hallottam minap beszélgetni kb 60 éves hölgyeket, hogy az lenne az igazi, ha újra Kádár-rendszer lenne.

    mert akkor olyan jó volt, mert olcsó volt a fagylalt.



    hoppá. nagyon vicces volt.

    unokatesóm szülei tavaly azt javasolták a gyereküknek és a menyasszonyának, mikor lakást kerestek, hogy menjenek be a tanácsra és majd ott utalnak nekik egyet. ők még itt tartanak.



    szóval azt akarom mondani, hogy aki tényleg megszokta, hogy a munkahely meg fedél az ember feje fölé az alapból jár, az nehezen barátkozik meg azzal, hogy manapság mindenért harcolni kell.



    Nilüfer lehet, hogy nem kapott lakást és kocsit a feneke alá, de sokan igen. szüleim, anyósomék, nagybátyámék, nagynénémék...

    és sokan tudtak ebből a korosztályból szép nagy házat építeni. egy mai huszonéves esztergályos, irodista házaspár hogy tudna már egy kétszintes házat építeni? sehogy





  • 2008.04.22 13:50:09tulip

    nem általánosítok, mert vannak közöttük is nagyon találékony emberek. de tény, hogy kádárrendszer nem kedvezett ennek a kompetenciának.



    mindez megspékelve az információs forradalommal meg a multinacionális világgal, nem csoda, hogy sokakat földhözvág.



    az én szüleimen is máshogy jött ki. anyukám netezik, csetel, vezet DVD-t ír ezerrel, de mindig panaszkodik. nincs munkája, mér nincs? mi az már, hogy nincs? nem sokat tesz érte, hogy legyen.csak panaszkodik, hogy ez sincs, az sincs. de nem harcol. várja, hogy valaki megoldja helyette.



    Apukám dolgozik, sosem panaszkodik, de arra a legbüszkébb, hogy nincs mobilja, nem ért a számítógéphez, nem bezsél nyelveket. komolyan büszke rá. állandóan hangoztatja. nem hajlandó nyitni.

















  • 2008.04.22 14:56:02Nilüfer

    Azt hiszem, kicsit félrement a dolog..én nem éllítottam, hogy az 50-esek szuperek.Azt vizsont határozottan sértőnek érzerm, ha szellemileg hanyatlónak mindanak..úgy egy az egyben.

    mert van ám sorozatokon kérődző harmincas is..akkor mondjam azt, hoigy a mai harmincasok igénytelen elbutult sorozatfalók?? Ugye , hogy nem!!!

    Úgyhogy lehet mondani, hogy EGYES emberek szellemileg hanyatlanak, de egy korosztályra..az durva.

    Lehet, hogy ismétlem magam, de van egy török közmondás:kimondott szó-kilőtt nyíl.Na, ez a kilőtt nyíl kampós volt, és annyira eltalált, hogy nem bírom kihúzni.



    Írtam korábban egy hosszabbat, de nincs kedvem megismételni, sajnos, elszállt..dehát ennyi is elég egy hanyatló értelműtől......

  • 2008.04.22 15:13:07mormi

    Valoszinuleg en nem olvasom ahhoz eleg reg a Porontyot, hogy jol ismerjem Nilufert, de azt latom, hogy itt sokan tisztelik. Ezert nem ertem Nulifer, miert veszed magadra neha azokat a kritikus megjegyzeseket, amelyeket a hozzaszolok tesznek masokra avagy altalanossagan - tehat nem rad!! Irom ezt maximalis joszandekkal, remelem nem veszed bantasnak.



    Mindenkihez szolva: egyetertek en is megahejaval azzal kapcsolatban, hogy a kor onmagaban nem valt ki belolem tiszteletet, hanem a jellem, tapasztalat, empatia, rugalmassag, nyitottsag. Mert pl lehet valakinek nagy tapasztalata, de ha izombol probalja lenyomni a masik torkan az o egyetlen es kizarolagosan ugy csinalhato otleteit, ott mar baj van. Mert ahogy a kort es a tapasztalatot, ugy a tudomany, gyermekneveles stb teren az elet altal hozott ujdonsagokat is figyelembe kell venni.



    A korral jarnak pozitiv es negativ dolgok is.

    Pozitiv a tapasztalat, bolcsesseg, tartas, szeretni tudas.

    Negativ viszont a rugalmatlansag, sertodekenyseg, eroszakossag. Vagy pl annak orokos emlegetese, hogy erzert meg azert milyen halat var el az illeto. Mert ha valaki igazan jol csinalja a dolgokat, akkor nem kell a halat kicsikarni, jon az magatol, termeszetesen.



    Nekem tetszik az a mondas, hogy tudni kell meltosaggal megoregedni es en nap mint nap emlekeztetem erre magam - bar 35 evesen valoszinuleg ez rohejes - felidezve az altalam kovetendonek es elkerulendonek tartott peldakat.

  • 2008.04.22 15:16:26cozumel

    Mormi



    Az altalanositas akkor is szarul esik, ha tudjuk, hogy csak altalanositas, es tudjuk, hogy van is benne igazsag.....

  • 2008.04.22 15:20:55cozumel

    "Azon gondolkoztam tegnap, hogy sosem azok az anyák rontják el a gyerekeket, akik bizonytalanok és kételkednek, hanem azok, akinek semmi kétségük nincs affelől, hgoy jól csinálják. Ők az igazi megbetegítő, mérgező szülők. Mindenre tudják a megoldást, ők mindig mindent jól csináltak, a meggyőződésük szerint, ami soha nem változott. A gyerekek szépen alkalmazkodtak az elvárásokhoz, gyönyörűen megy minden, aztán ... De ha megnézzük a skizofrén és a neurotikus gyerekek, fiatalok szüleit, nagy többségben ilyen anyákat találunk. Szóval a kétség véd. Véd minket, mert a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve, de azért nem árt, ha néha a saját jószándékunkat megkérdőjelezzük, és védi a gyereket az elbizakodott, gőgös, elhatalmasodó, mindent jobban tudó, mindent kontrollálni akaró szülőtől."







    Most olvastam egy masik blogon, asszem idevago.

  • 2008.04.22 15:21:32cozumel

    Aaaaaaaaaah, ezt nem ehhez a posthoz szantam!!!!!!

  • 2008.04.22 15:25:20B-

    Sokan írják itt, hogy az öregek ne hagyják el magukat, legyenek fiatalosak, tanuljanak stb. De szerintem az öregség már nem feltétlenül ez az életszakasz (különösen nem a tanulás ideje, szerintem). Még nem voltam ugyan öreg, de kilenc hónapos terhes igen, és akkor nagyon zokon vettem volna, ha kifejtik, hogy ne hagyjam el magam, ne üldögéljek annyit hanem járjak tanfolyamra meg társastáncra :-)



    Én abban látom a problémát, hogy akkor vagy "menő", ha úgy viselkedsz, mint egy húszas-harmincas éveiben járó egyedülálló (férfi)ember. Legyél dinamikus, nyitott az új dolgokra, ne szorulj segítségre, ne kelljen a lázas gyereked miatt hazaszaladni, ne jelentsél fizikai-érzelmi terhet másokra. A betegség, a rokkantság, a rászorultság szinte tapintatlanságnak számít.



    Igenis, vannak olyan életszakaszok, amikor nem nekünk kellene igyekeznünk megfelelni a külső elvárásoknak, hanem a világnak kellene kicsit lelassítania hozzánk. Amikor a nagy pocakunkkal próbálunk utat vágni magunknak a tömegben. Amikor a babakocsival szerencsétlenkedünk a lépcsőn. És igen, akkor is, amikor megöregszünk. Hadd legyek már nyugodtan öreg! Legalább akkor ne legyen már rajtam a nyomás, hogy felvegyem a versenyt a harmincas szinglik tempójával! Ne kelljen már 70 évesen a tízmilliomodik műszaki kütyü elsajátítását megtanulnom, és higgye már el nekem a világ, hogy ebben az életszakaszban is lehetek értékes, akkor is, ha már nem vagyok produktív, nem vagyok mobilis, se rugalmas, se tanulékony!



    Szerintem 70 éves koromig leszek én még mobilis meg tanulékony meg produktív eleget. De utána hadd éljem már meg az öregséget a maga teljességében. Nem a fiatalság értékrendje szerint, hanem a magamé, az öregségem szerint. Hadd ne kelljen fiatalosnak lennem, hadd ne kelljen szerepet játszanom, pattognom.



    Nem tervezek begyepesedni. Csak nagyon emlékszem, milyen érzés volt a 9. hónapban fizikailag, lelkileg, motivációk tekintetében. És feltételezem, a megöregedés is hasonló lesz, csak azzal a különbséggel, hogy csak a halál oldja már fel azt a kötést, ami szép lassan rám ereszkedik.

  • 2008.04.22 15:27:12mormi

    Nem baj, mert igy legalabb olvastam:) ugyanis nagyon tetszik es elgondolkodtato.

  • 2008.04.22 15:29:35mormi

    B-

    Es a 9. honapban mindenkit ra akartal venni, hogy a te aktualis eletszemleleted/tempod szerint elje az eletet? Mert ha nem, akkor ez nem ugyanaz.

  • 2008.04.22 15:36:41B-

    Egyébként az utóbbi időban nagyon megváltozott a halálhoz való hozzáállásom. Eddig csak feldolgozhatatlan félelmet éreztem, ha arra gondoltam, hogy meg fogok halni, de újabban már nem annyira. Valahogy el tudom képzelni, hogy vannak fontosabb dolgok, mint a saját életem (pl a gyerekem épsége), és hogy vannak olyan szörnyűségek, amiknél sokkal jobb a halál.



    Ezen kívül szerinem az ember szép lassan elkopik. Fizikailag is belefárad az életbe, de lelkileg is. Ha sok örömben, boldogságban volt része, akkor már "kiörülte magát", és hajlandó leszállni a körhintáról, hogy másnak is jusson hely. Ha meg sokat szenvedett, akkor az élet értéke csökken valamelyest a szemében. Ez a kettő szerintem együtt jár.



    Ez kb olyan, mint hogy a pici gyerekeket csak elrángatni lehet az izgalmas helyekről (vidámpark, állatkert stb) és sokszor sírnak ilyenkor. Nem tudják elképzelni, hogy valaki önszántából is haza akarjon menni az ilyen helyekről. De ahogy öregszel vagy érettebb leszel, hirtelen rájössz, hogy igenis, egyszer vége lesz a mókának, és nem is bánod annyira, mint először hitted. Ha szép volt, azért, ha rosszul sikerült, azért.



    De ezt az érzést néhány éve még magam sem értettem volna meg. Szerintem az öregedés arról is szól, hogy lassan elengeded az életet, elbúcsúzol a körhintától. Álságos lenne elvárni ebben az életszakaszban, hogy úgy viselkedj, mintha örökké maradhatnál.

  • 2008.04.22 16:32:00cozumel

    B-



    Ezt jo volt olvasni...

    Barcsak megengedne a vilag...

  • 2008.04.22 16:51:31Bedekó

    Bántottak már itt meg elég embert a Porontyon, most pont Nilüfert. Én többnyire csak olvasom ezt a fórumot, de ha Nilüfer tényleg olyan rugalmas, akkor nem értem, miért kapta fel annyira a vizet.



    Talán pont a saját gyermekeivel volt konfrontációja, s ezt vetítette ki Atinára.

    Legablábbis nekem teljesen úgy tűnik, hogy egy anya kiosztja a gyermekét, hogy "persze ezt, meg azt a feneked alá tették". Szerintem ezt a saját lányainek kellene mondania, mert nemhiszem, hogy túl sokat tud az itt kommentelők életéről, hogy igy kiossza őket.

  • 2008.04.22 18:13:12zolnaid

    Történetesen felesleges Nilü gyerekeivel való kapcsolatába bármit belemagyarázni :)

    véletlen az egyik lánya is itt kommentel, szerintem keveseknek van olyan kapcsolata az anyjával itt, hogy ez megtörténhessen...

  • 2008.04.22 18:26:46cseresznye

    B-!

    Az utolsó két kommentedet olvastam, és nagyon tetszett, egyet is értek vele!



  • 2008.04.22 18:26:54huhhh

    "Szerintem ezt a saját lányainek kellene mondania, mert nemhiszem, hogy túl sokat tud az itt kommentelők életéről, hogy igy kiossza őket."



    Bedekó, én meg nem hiszem, hogy eleget (vagy egyáltalán bármennyit is) tudsz Nilüfer életéről ahhoz, hogy ilyen határozott elképzelésed legyen arról, hogy mit miért mond. Melleskeg nekem sincsenek ilyen irányú ismereteim, de én legalább nem is osztom ki.

  • 2008.04.22 18:43:15Bedekó

    Igazán nem is érdekel. Ki ő itt, az Isten?

  • 2008.04.22 18:53:01fűzfavirág

    Nem, csak egy nagyon népszerű kommentelő. És veled ellentétben megdolgozott:) ezért.

  • 2008.04.22 18:54:55Bedekó

    Nekem nem célom, hogy itt nyalják a seggemet.

  • 2008.04.22 19:03:46huhhh

    Hát Bedekó, én nem fogom, ebben biztos lehetsz. :))

  • 2008.04.22 19:33:23Pandi

    Ezt nevezem Bedekó, megint fantasztikus magaslatokban szárnyalsz.



    Kiosztasz valakit, amire többen reagálnak, s te nemes egyszerűséggel kijelented, hogy nem is érdekel.



    Akkor tulképp miért is kommentelsz itt?



    Azt már legalább tudjuk, hogy nem azért, hogy mások a seggedet nyalják, mondjuk ezért kár is lenne fárasztanod az ujjaidat.

  • 2008.04.22 19:50:55cozumel

    Bedeko



    Ez jo primko hsz-ra sikeredett, de nem baj, legalabb a Te nicked is tudom mar kotni valamihez...

  • 2008.04.22 19:56:02cantaloupe

    En is kedvelem Nilufert, bar sokszor nem ertettunk egyet. Nem istenitem, de azt a hsz-i alapjan leszurtem, hogy nagyon jo anya es nagymama lehet. Szerintem tok jo lenne, ha mas nagyi is kommentelne itt. :)



    Inkabb Atinaban csalodtam, aki marhara felkapta a vizet azon, hogy volt, aki nem hitt a magzat-anya kapcsolatanalizisben, de ebben a posztban az o odavetett mondatai bantottak meg mast.

    Lehet, hogy ez most nem tetszik neki, de ez az igazsag...aki halalosan megsertodik egy kritikan, az ne altalanositson, mert a ketto egyutt picit kepmutato.

  • 2008.04.22 20:26:51huhhh

    Ha majd egyszer tudományos értekezést írok az internetes fórumozás lélektanáról, Bedekó hozzászólása biztosan gyöngyszemként kerül bele:



    "Talán pont a saját gyermekeivel volt konfrontációja, s ezt vetítette ki Atinára."

    ...

    "Nem hiszem, hogy túl sokat tud az itt kommentelők életéről, hogy igy kiossza őket."



    Mindössze egy mondat választotta el a két kiragadott részletet bedekó eredeti kommentjében. Azt hiszem, még soha olvastam ilyen közel egymáshoz olyat, hogy valaki a másik ismerete nélkül mondott volna ítéletet úgy, hogy egy mondattal később felháborodottan kikérje magának ugyanezt.

  • 2008.04.22 21:09:35wish73

    huhhh, valakik -kivételesen nem a brittttek- már értekeztek. ha esetleg nem elég részletes,akkor társulj hozzájuk:)



    index.hu/tech/net/blog1663/

  • 2008.04.22 21:46:23huhhh

    Wish, ilyen gyöngyszemet szerintem még a britt tudósok sem találtak, hálásak is lesznek nekem érte - no meg Bedekónak. :))

  • 2008.04.22 21:57:25kincs

    Azt hiszem, h költői a kérdés, de azért felteszem (legalábbis magamnak):ki számít öregnek? Gyerekként a 30 éveseket öregnek tartottam, ma úgy érzem, hogy ez a legszebb kor :))) De én az 50-60 éveseket még nem tartom öregnek. Lehet, hogy azért, mert a szüleim 65 ill. 68 évesek.

    Édesapám 15 évig vezetett egy idősek otthonát, úgyhogy én szinte öregek között nőttem fel. Sokat láttam és sokat tapasztaltam ott.

    Az egyik az az, hogy bármennyire is elképzelem és eltervezem, hogy milyen lesz az öregkorom, ez bizonyos mértékig nem csak tőlem függ. Mert jönnek a fizikai nehézségek vagy betegségek, illetve jönnek a lelki terhek. Mert irtó nehéz (tudom, nem lehetetlen, de nagyon-nagyon nehéz) feldolgozni, hogy "nem kellesz" a társadalomnak, hogy teher vagy a körülötted élőknek, hogy nem hozzáteszel a világhoz, hannem rá vagy utalva. És ez még akkor is így van, ha szerető család vesz körül (ha nem, akkor az még szörnyűbb). Ismétlem: én itt a 70-80 évesekről, vagy a fiatalabb, de mondjuk valami miatt kiszolgálatatott idősekről beszélek.

  • 2008.04.22 22:01:54kincs

    Amúgy édesapám nagyon értett az öregekhez (a legvicesebb, amikor az egyik néni azt mondta neki, hogy olyan neki, mintha az édesapja lenne- igaz a néni kb. 20 évvel volt idősebb:))-még állami kitüntetést is kapott. MÉGIS amikor ő ment nyugdíjba, akkor abba lelkileg szinte belerokkant.

    Szóval más az elmélet, és más a megtapasztalás:(

  • 2008.04.22 22:05:32cozumel

    Kincs



    Tenyleg furi ez, mert en a 67 eves anyosomra nem tudok ugy gondolni, hogy idos asszony...

    Annyira aktiv, jar uszni, varroszakkorre, beulnek a baratnoivel valahova lunch-ra....szoval tevekeny.

    Mindemellett csinos, szeret oltozkodni, de nem probal tini lenni.

    Mindezt miutan ketszer kuzdott meg a mellrakkal, es gyozott...



    Az aposom, aki csak 3 evvel idosebb nala, na o neha mar oregnek tunik, mert "oregesen" viselkedik...ami egy 70 evestol azert nem furcsa...





    EN a nyaron leszek 38, es komolyan mondom, ha nem lenne szamerteke a koromnak, nem ereznem magam ennyinek...vegulis en mar kozepkoru vagyok, megis, fiatalnak erzem magam.

  • 2008.04.22 22:13:49kincs

    conzumel: én is csodálkozom, amikor idősnek látják a szüleimet, mert nekem nem azok,pedig számszerűleg tényleg azok:)

    Legszivesebben feltennék egy képet anyáról (amúgy ő is megnyerte a csatát, múlt hónapban nyilvánították gyógyultnak), annyira jól néz ki 65 évesen. Kb. 10 évet letagadhatna - nemcsak szerintem. Ezt most nem dicsekvésként mondom, egyszerűen örülök, hogy ilyen anyukám van.

    Ja, és azt is mondta édesanyám, hogy ami a korral jár és amin nem tud változtatni, azt elfogadja, de ami rajta múlik azt megteszi, hogy fiatalos maradjon.

    Egyébként annak is örülök, hogy FIATAlOS akar maradni és nem FIATAL. Mert kevés annál szomorúbb van, amikor látszik, hogy valaki nem tudja elfogadni a korát.

  • 2008.04.22 23:12:55cozumel

    Kincs



    Gratulalok az anyukadnak!!!

  • 2008.04.23 04:32:44cseresznye

    Megírtam a tutit a spirituális fejlődésről meg a többi, egy csomó energiát feccöltem bele, hogy ne legyen benne semmi térítgetős, erre elszállt.

    Legyen ez jel, a konkrétabb közlésre! :))

    Szóval nemcsak az utazgatás kontra tévébámulás,mert mindkettő lehet tök üres.



  • 2008.04.23 08:29:42kincs

    cozumel

    Neked meg gratula anyósodhoz és magadhoz:))

  • 2008.04.23 16:00:28Atina

    "2008.04.22 19:56:02 cantaloupe

    Inkabb Atinaban csalodtam, aki marhara felkapta a vizet azon, hogy volt, aki nem hitt a magzat-anya kapcsolatanalizisben, de ebben a posztban az o odavetett mondatai bantottak meg mast.

    Lehet, hogy ez most nem tetszik neki, de ez az igazsag...aki halalosan megsertodik egy kritikan, az ne altalanositson, mert a ketto egyutt picit kepmutato."



    Úgy gondoltam, leírtam mindent, amit akartam ehhez a poszthoz, s nem olvasok többet bele. Aztán mégis.



    1.)

    Olvasd vissza! Nem azon akadtam ki, hogy v.ki nem hitt a kapcsolatanalízisben.

    Én a saját érzéseimet kiadtam akkor (sajnos), s szó szerint, személy szerint Engem, lebarmoltak.

    Akkor nem volt senki, aki esetleg mellémállt volna, hanem kaptam még tovább a rúgásokat földön fekve.



    Nagy törést ugyan nem okozott, mert túl tettem magam rajta. Akkor este, fizikálisan és mentálisan is nagyon szarul voltam, s rájött még az a totális támadás is.



    Mondjuk akkor valami kihalt bennem, ami ezzel a topikkal kapcsolatos.

    Én nem kritikán sértődtem meg, hanem azon, hogy a saját érzéseimet Ti megkérdőjeleztétek.



    Én voltam a hülye akkor, hogy így kiadtam magam. Nem kellett volna.



    Nilüfernek meg feljebb megírtam, amit megakartam. Sorry.



    Amúgy ledöbbentett, hogy Bedekó a nevemet felhasználva nekiállt itt fikázni. Ez sem esik jól. Arra ott a gumicukor című részleg.

  • 2008.04.23 16:32:52cozumel

    Atina



    Nem tudom mar a post cimet, de en ugy emlekszem, hogy tobben is kialltunk Melletted, illetve amellett, hogy a magzattal lehet kommunikalni....

  • 2008.04.24 12:45:44mazsola84

    A múltkor anyuval együtt mentünk fodrászhoz. Külön-külön odajárunk évek óta, a múltkor megkérdezi a fodrász: hát ti honnan ismeritek egymást? Mondtuk, hogy anya-lánya dolog. Senk nem akarta elhinni, hogy egy 40-es nőnek ekkora gyereke van! És én olyan büszke voltam anyukámra (és mélyen elgondolkoztam, hogy nem nézek-e ki szarul)!

  • 2008.04.24 12:48:35mazsola84

    Egyébként csípem Atinát, de megtudom érteni Nilüfert is. Ez ugyanolyan, mintha valaki leírná, hogy minden túlsúlyos a társadalom söpredéke, mert sokat költ rá az eü meg nem is szép, nem jó munkaerő, mert nem elég fürge, stb. Nekem is szarul esne, mint túlsúlyosnak, mégha nem is nekem lett címezve.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta