SZÜLŐSÉG

Mitől rettegnek a paramamik?

2008. április 15., kedd 08:00

Az anyukák között akad mindenféle. Azon túl, hogy kövér, vékony, alacsony, vagy magas, van folyton parázós, mindent maximálisan túlidegeskedős, szervezős és akár végletekig komplikálós is. Az ő életük feltételezem a nehezebb és a stresszesebb. Aztán a másik véglet a ló másik oldala. Egye csak az a gyerek a homokot, kell az emésztésének, és különben sem lesz semmi baja, ha nem ugrálok körülötte állandóan (valaki meg biztosan elkapja a mászókáról estében). A többség két végletes szemlélet között a biztos középúton halad, ugye. Azonban a legerősebb idegzetű anyukák is tudnak néhány alaptalan aggodalmukkal nehéz perceket okozni mind a családjuknak, mind pedig saját maguknak.


A legnagyobb hülyeség, amit valljuk be, hogy leginkább a kényelmes apukák és sopánkodó nagymamák szoktak hangoztatni, a „nem veszem kézbe a kicsit, mert leejtem” mottó. Nos, a szerencse úgy hozta, hogy kisbaba született a családba, anyuka nem egy Herendi porcelánmókust hozott a világra, de az kétségtelen, hogy törékeny és nagyon óvatosan kell vele bánni. Amennyiben valaki ennyire fél a gyerek megérintésétől, lehet, hogy érdemes mélyebben utána nézni, hogy húzódik-e valami rejtett aggodalom a háttérben. Sokak szerint minden visszavezethető saját félelmeinkre, pl. anyós fél-e a menyétől, apa a feleségtől, mikor a gyermeket emeli fel? Érdekességképpen elárulom, nálunk mindenki valamilyen módon fejre lett ejtve (én is, de ez jól látszik), személy szerint két unokahúgomat, öcsimet borítottam ki babakocsiból és etetőszékből, köszönik, jól vannak. Ez nem jelenti azt, hogy nyugodtan palánkra dobhatunk a gyerekkel, de egy határozott, s egyben gyengéd fogás, amit mami megmutat, átsegítheti a tétova rokonságot és barátokat a holtponton. A szakértő mozdulatokat remélhetőleg anyának is megmutatják, legkésőbb a csecsemőosztályon.

A másik örökzöld félelem, amivel egészen sokáig eljátszhat egy mami, az konkrétan a "hideg van és megfázik a gyerek" játék. Ebbe a körbe elsőgyerekesként én is beszálltam, s akkor gyakoroltam legelőször önkritikát, amikor ellátogattam tavasszal a gyerekorvoshoz, mert furcsa pöttyök voltak a gyereken. A rendelőben aggódva mellém állt a doki, már az előtérben nézte és nézte, hogy hámozom a rétegeket a kölyökről: body, rugdalózó, vékony pulcsi vastag pulcsi, kis sapka, kocsi anorák, kapucni, vastag takaró a babakocsiban. No, igen, ezek voltak a melegkiütések, még jó, hogy nem nyírtam ki a gyereket (lehet, hogy mégsem alaptalan aggodalom?!), alaszkai ruhában feküdt a baba, miközben én egy kis lenge pulcsiban voltam.

A következő aggodalom tulajdonképpen lehetne egy külön poszt, vagy kettő, mert vannak valóban aggasztó esetek. És mivel a Poronty olvasói közül többen harcos hangulatba kerülnek a mell, szoptatás, fejés szavak hallatán, csak félve írom e sorokat, körülbelül úgy, mintha felvettem volna az üssetek meg! pólómat. Szóval a kedvenc mottóm: „nem hízik eleget ez a gyerek!!”, s közben anyuka aggodalmasan legelteti tekintetét a több réteg hurkán, ami kilóg a rugdalózóból. A varázsszó sokak számára a mérleg.

Ez a tompa eszköznek tűnő tárgy amúgy valóban kétélű fegyver, s még soha nem hallottam olyat, hogy valaki sikersztorit hozott volna össze az otthoni méricskéléssel, hacsak nem zserbót sütött a segítségével. Mert első körben tök jó, hogy tudjuk, hogy mennyit evett a gyerek, ez azonban hihetetlen mélységekbe taszíthat minket aggódó anyukákat, sőt, hamar mániákussá válhatunk. Hogy van az, hogy a múltkor megevett Pityu 120-at, most meg csak 70 ml-t? Világos, hogy kevés a tejem, rátöltök valahonnan, valamit. Szélsőséges esetben tápszert (azzal tisztában vagyunk, hogy számos esetben nélkülözhetetlen a tápszer), mert Pityu éhezik, nem elég neki a tejem, nem jó minőségű a tejem, nem tudja kiszopni a ciciből és még sorolhatnánk. Mivel nem vagyok szoptatási tanácsadó, sőt, jómagam is vágtam már ki a kertbe mérleget dühömben, csak elképzeléseim vannak az ideálisan szopó gyerekről. A mérleg azonban nem tartozik a jól szopó gyerek-szetthez. A "biztosan éhezik a gyerek" népi játék folytatása nagymamakorunkban a „bizonyára nagyon éhes vagy, látom a szemeden” című móka, de ez (is) egy messzebbre mutató történet.

Saját paráinkon évekkel később persze jókat nevetünk, de adott helyzetben azonban életünk egyik legnagyobb problémájának tűnik bármelyik, nem is alaptalanul. A parázást sosem lehet elég korán kezdeni. Lányom már parázik. Azon, hogy egyszer ki fog hűlni a nap. Most akkor mit is mondjak neki?

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2008.04.15 17:14:16csutkababa

    Meni

    Ez a hallásvizsgálat úgy történik, hogy az egyébként egészséges, tehát nem náthás, lázas, köhögős gyereket beviszed a BERA hallásvizsgáló laborba. Ott kap a testsúlyának megfelelő mennyiségű bódítószert folyadék formájában a szájába.Az én lányom klorálhidrátot kapott, lehet hogy azóta mást használnak. Utána kiülsz vele a folyosóra, és megvárod amíg hat. Amikor alszik, beviszed a halláslaborba, ágyra fektetik, és kis mennyiségű elektródpasztával felerősítik az érzékelőket a fejére. Homlok, halánték, fül mögötti terület.A füleibe a mini hangadó bigyókat. A vizsgálat 15 perc kb.

    Az elv ugynaz, mint a süketkamrában történú kézemelgetős fülhallgatós felnőtt vizsgálat, de ezt kisbabával nem lehet megcsinálni, így direktben az agyi választ figyelik, EEG mintájára.

    Kb fél óra múlva felébred.

    Fontos:tudd meg, mennyi ideig nem szabad előtte etetni, mert tele gyomorral nem szabad altatni.

    Üdv!

  • 2008.04.15 17:17:01begyszli

    annyi a baj, azért alakulhatott ki ez a Másutt által emlegetett "aki a legsoványabban szül az nyer" hozzáállás, mert már a várandósságot is nagyon-nagyon vékony modellek reklámozzák görögdinnye pocakkal, ami szerintem totál nem életszerű. Persze én könnyen mondom 3 gyerek után + 15 kilóval:)

  • 2008.04.15 17:43:00Magenta

    Hnora: ha amiatt aggódsz, hogy a gyerek kövér lesz később, azt el lehet kerülni okos étkeztetéssel (minél kevesebb csipsz meg csoki, meg üdítők), valamint sporttal. Ami mellesleg önfegyelmre is tanít. :)



    A súlytémához meg annyit, hogy én kétszer szedtem fel 30 kilót, és most a harmadiknál is a 17. hetet kezdem, de hat kiló plusznál tartok és nem zabálok összevissza, reggeli-vacsora zöldség meg gyümölcs, no édesség. De mivel mindkétszer le tudtam adni sportolással (igeeeeen, volt képem időt szakítani magamra. :) ), nem aggódom különösebben. Azért igyekszem figyelni, mert a kicsinek nem jó a súlygyarapodásom, de ha a levegővétel is hizlal, mit csináljak még?

  • 2008.04.15 18:14:47Szelíd hangorkán

    Magenta, azért én nem feltételezem, hogy Hnora az öt hónapos gyerekét csipsszel és csokival eteti. :-) A tápszeres babák általában kövérkésebbek, de úgy 1,5-2 éves korukra kiegyenlítődnek a szopós babákkal (amikor már tápszert nem kapnak, hanem rendes kaját). Nem lesz kövér felnőtt, ne izgulj, ez nem a tápszeren fog múlni, hanem azon, hogy milyen ételekhez szoktatod hozzá. Kólához, csipszhez, csokihoz, vagy gyümölcsökhöz és egészségesebb kajákhoz.

  • 2008.04.15 18:40:21Bedekó

    Szerintem Magenta nem is azt írta. Ő a későbbiekre gondolt, ahogy Hnora is.

  • 2008.04.15 18:52:53Meni

    Köszönöm Csutkababa a részletes leirást. Nem lettem boldogabb a dologtól (a fiamat is a füle miatt kellett műteni másfél évesen, őt mondjuk "rendesen" altatták, de nagyon szarul ébredt), de hát ez van. Remélem nem lesz semmi gond és az eredmény is jó lesz...



    Hnora, ne aggódj a fiad súlya miatt. Persze ez nem törvényszerű, de az én fiam is tápszeres volt. 2600 grammal született, végig óriási étvágya volt, öt hónaposan majdnem hét kiló volt. Most mindjárt két éves, és "csak" 12 kg. Megnyúlt, izmos, arányos kis vasgyúró. Nem lett dagi és nem is lesz az. Pedig néha eszik egy kis csokit, és ha ropit kap a bölcsiben, nem verem ki a kezéből. Egyszerűen csak oda kell figyelni, mint ahogy minden tápos és tejes gyerek súlyára és kajálására :)

  • 2008.04.15 19:03:05Atina

    Unokatesóm kisfia is tápszeres volt. A védőnő mondta anyukának,hogy fogja a gyerkőcöt fogyókúrára.

    Persze, majd egy pár hónapos gyereket fogyókúráztat!!!

    Most meg az a baj, hogy a már két éves gyerek túl sovány. Most meg anyuka hízlalja a gyereket.



    Pedig csak annyi van, hogy apuka, anyuka sovány testalkatú, így a gyerkőc is az. Amúgy meg az átlagnál magasabb a kisfiú.

  • 2008.04.15 19:07:39mormi

    Az en terhes kori param az volt, hogy itt ebben az orszagban a legelso vizsgalat a 12. heti ultrahang, addig semmit nem neznek meg!! Kizarolag egy vizeletvizsgalatot csinaltak annak hivatalos megallapitasara, hogy valoban terhes vagyok... Es 35 fele kozeledve nekem mindenfele vizioim es remalmaim voltak, mi minden baj lehet a babaval. Szerencsere mindez alaptalan volt.

  • 2008.04.15 19:30:49Atina

    Mormi, melyik országban?



    Nálam volt egy UH vizsgálat az 5. héten, amikoris megállapították, hogy jó helyre ágyazódott be az pici kis pont. Elküldtek vérvételre is a vizeletvizsg. mellett.



    Sőt idén már a 35 év alatti kismamákat is elküldik egy Down-szindrómát kiszűrő ingyenes vérvizsgálatra a megyei kórházba.

  • 2008.04.15 19:59:06Laliath_

    Én egyelőre még azon parázok, hogy mi van, ha nem is lehet gyerekem. :( Most meg egy ideje nem jön meg, de a teszt szerint nem vagyok terhes...

    Ha meg lesz végre baba, akkor majd azon fogok parázni, hogy anyósom és anyám néha gyökeresen ellenkező nézetei között hogy fogunk hülyét kapni :)

  • 2008.04.15 20:17:15mormi

    Atina: spanyol

    Sokkal kevesebbet aggodnak itt ugy altalaban a kismamak es babak egeszsegeert. Pl nem letezik kismama torna sem, amikor a vedonot kerdeztem errol, nem is ertette a kerdest. A nogyogyaszhoz meg csak a korzeti orvostol szarmazo beutaloval lehet bejutni, a hivatalos terhessegmegallapitas utan. Eppen csak idoben ahhoz, hogy a 12. heti UH-ra beutalhasson.



    Laliath: korabban nekem is az volt a fixa ideam, hogy nem lehet gyerekem. Szerencsere ugy fest, az efele "megerzeseknek" az egvilagon semmi alapjuk nincs:)

  • 2008.04.15 20:21:29hnora

    Köszönöm mindenkinek, kicsit megnyugodtam. :)

    Meni: az én babóm is 2600 g-mal született, és 5 hónaposan majdnem hét kiló volt (2 hete) :). És hát az étvágya nem mindennapi. Eddig nem tudtam olyat adni neki, amit el ne pusztított volna.

  • 2008.04.15 20:57:01babesz

    Nagyobbik lányom mellett csak az egészséges parákat produkáltam. A kisebbik sajnos allergiás a tejre és valószínűsíthetően a tojásra is. Befullad az előbbitől, utóbbit szimplán visszarakja. Mióta kiderült állandó rettegésben vagyok, ha nincs velem és tudom, hogy enni fog, hogy biztos olyat ad-e neki anyósom, anyám, amiben még nyomokban sincs egyik sem. Ha valami új ételt próbálok ki, amit még sosem evett akkor is lesem, hogy nem duzzad-e a szeme, szája? Őrület.

  • 2008.04.15 22:05:46zsemilia

    Van min parázni,az egyszer biztos!

    Az enyém a köv.:

    az utóbbi idöben nagyon sok veszekedés volt köztem és az apuka közt,aminek az apropója 99.9% ban az anyós-após volt.na most aki járatos az ilyen témáju harcokban az tudja,hogy ezek eléggé el tudnak fajulni...

    Az én parám az az,hogy a mi kis 7 hónaposunkat ez mennyire viseli meg?

    Nyilván érti,hogy anya és apa most éppen nincs valami jóban,és persze próbálunk mi is odafigyelni,hogy elötte ne essünk egymásnak,de néha nehéz;(

  • 2008.04.15 22:06:08Vierre_

    Azoknak akik a mérlegtől paráznak:

    Nekem is volt, nem digitális így sosem pontos :))))

    Azt kell figyelni hogy:

    - a gyerek jól alszik

    - kakál

    - pisil

    - ha kell bőg

    - amúgy pedig a korához mérten elvan és jól van.



    A csecsemő miért bög:

    -éhes

    -fáradt

    -kakált.



    Ha nem fári mert most aludt, ha tiszta a pelus, akkor kajás. Akkor egyen. Ha már produkál forgást, fejemelgetést, mosolyt, ha már molyol és jókedéjű amúgy akkor tök mindegy mit mutat a mérleg. A gyerek jól van.



    Nagyon sokáig csak ezekért bőg.

    Aztán bejön a fogzás. TEhát.

    - Ha aludt

    - a pelus üres.

    - kajált



    de bőg, akkor jön a foga vagy nő és fáj neki.



    Nem kell mérleg. A szeme csillogását kell nézni, és hogy miért sír. Ha a gyerek jól érzi magát akkor tök minegy hogy heti egy kilót vagy tíz dekát hízik e vagy éppen stagnál mert bezony, nagy igazság: ez is ember függő. VAn olyan krapek akire azonnal felmegy a kaja, van akire nem, egyszerűen ebben a témában a statisztika nem megoldás. A mérleg pedig csak a statisztikát mutatja... A gyereked viszont nem egy adat. Így ha minden más oké de bőg, kajás és ha kajás és eszik akkor hízik is- a maga tempójában. Azt pedig szerintem helyette nem kéne megszabni- még a túlontúl "okos" védőnéniknek és körzeti dokiknak sem.

    Az értelmesebbjike amúgy nem is teszi.

  • 2008.04.15 22:08:03zsemilia

    Van min parázni,az egyszer biztos!

    Az enyém a köv.:

    az utóbbi idöben nagyon sok veszekedés volt köztem és az apuka közt,aminek az apropója 99.9% ban az anyós-após volt.na most aki járatos az ilyen témáju harcokban az tudja,hogy ezek eléggé el tudnak fajulni...

    Az én parám az az,hogy a mi kis 7 hónaposunkat ez mennyire viseli meg?

    Nyilván érti,hogy anya és apa most éppen nincs valami jóban,és persze próbálunk mi is odafigyelni,hogy elötte ne essünk egymásnak,de néha nehéz;(





  • 2008.04.15 22:09:14Vierre_

    zsemilia



    Megviseli. Tapasztalatból is és a tanulmányaimból is ezt kell mondjam.

    Érzi a kettőtök közötti feszkót és érzi külön külön a feszkótokat is. Vigyázz!!!

    Az én nagyobb fiam nagyon sokat sérült emiatt. Az anyóstémát már kiveséztük, de markánsan és kőkeményen old meg, pontosan azért, hogy a gyereked ne sérüljön. Figyelni kell erre.

    Tehát ne lelkiismeret furdalásod legyen e miatt, hiszen mindenkinek van fos korszaka párkapcsolatban is, hanem oldjátok meg de iziben. :)

  • 2008.04.15 22:13:52zsemilia

    Igyekszünk de k.... nehéz.sajnos Ti lehet,hogy kiveséztétek már,nálunk meg éppen most van terítéken.Ugy érzem kösztünk alapvetöen nincs probléma,de azt se írhatom,hogy csak ök a hibásak.Ùgy nevelték a fiaikat(közülük a kisebbik lett az én párom),hogy azok az anyucit a végletekig istenítik.Azoknak már nem is kéne telefonálni,jönni,mert a páromnak 3-4 napon belül viszket a segge utánuk,plusz a napi telefonok.Ez egy "nehezen lecsúszó falat" nekem,amivel küzdünk is erösen

  • 2008.04.15 22:25:33Vierre_

    zsemilia



    nézz utána az archivumban, volt egy anyós topic.

    Ott kb mindenki leírta, hogy hogy s mint, velem együtt. Érdemes átnézni, ajánlom. :))))))) Úgy egy hónapja kb.

  • 2008.04.15 22:31:44zsemilia

    Köszi Vierre_!Már belenéztem sajnos,de nem találtam a gyógyszert...

    Nektek nincs olyan mint amilyen nekem!!!

    Aki szerint,ha nekem nem tetszik a szitu(vagyis az ö hármójuk "szenvedélyes") kapcsolata akkor vegyem a motyóm és lépjek most,mert ez nem is fog változni...



    Ezért most le fognak hurrogni...bocs..nem akarok anyósos;) topikot csinálni ebböl a posztból...de ha jól meggondolom,valahol ez is para!

  • 2008.04.15 22:42:02Vierre_

    Ó van ott más is nem csak hogy lépj le.

    Olyan is van , hogy dönts.

    Olyan is van, hogy merj dönteni.

    Olyan is van, hogy az emberednek is dönteni kell.

    Olyan is van, hogy ezt ki kell mondani.

    Olyan is van, hogy nem az anyós élete, hanem a tiétek....

    Olyan is van, hogy meg fog történni a másik topicban írt Weöres vers lényege, mert mindig megtörténik... nem az Ő élete a tiétek és nem a ti életetek az övé.

    És hogy a fiacskáját hogy nevelte? Most ő szexel a fiával vagy te? Ő él vele vagy te?



    Helyre kell tenni a dolgot és hidd el, lehet hogy olyan nincs mint neked, de van olyan durva mint a tiéd. :)

  • 2008.04.16 07:43:49nyulacs

    Laliath_

    "Én egyelőre még azon parázok, hogy mi van, ha nem is lehet gyerekem."

    Detto, azzal kiegészítve, hogy ráléptem egy útra, amin már most látszik, hogy nem lesz egyszerű. Diákkorom óta tudom, számítottam rá, mégis rohadtul fáj. Para-para-para. Pedig olyan könnyű mondani, hogy ne gondolj rá, ne akard annyira... :-( Az sem segít, hogy itt porontyozom a neten, de legalább informálódom, min nem érdemes parázni. :-)

  • 2008.04.16 07:55:55frakk

    Laliath, Nyulacs!

    Én sokáig azt hittem, h nem lehet babám, mert sosem volt normális ciklusom. Ezt úgy kell érteni, h volt olyan amikor fél évig nem jött meg. Már épp dokihoz akartam menni, h csináljanak vmit, nehogy ne lehessen babám, de gondoltam csinálok előtte egy tesztet. És lássatok csodát, pozitív lett! :) Azóta már 16 hónapos a kisfiam.

    Remélem nektek is sikerül!!!!

  • 2008.04.16 08:35:11nyulacs

    frakk: őrület! Hatalmaz mázli, hogy pont volt peteérésed, amiről nem is tudtál, és meg is termékenyült, hiszen 20-30% az esély erre akkor is, ha minden rendben. Köszönöm a bíztatást, és ezt a pozitív példát!

    De nem viszem el ezt a posztot más irányba, már kértem egyet az OFF-ok között. :-) Addig meg próbálkozom, a 'no para'-t átültetni az agyacskámba.

  • 2008.04.16 08:48:56Pity

    Én általában túlöltöztetem a gyereket. Na jó 20 fokban nem adok rá téli overált, de a többi anyukához képest több cuccot adok rá. Nem szokott izzadni és nekem így megnyugtató.

    A kaján nem paráztam egészen addig míg kiderült 3 hónapos korában hogy csak 340 gr-ot hízott egy hónap alatt. Na akkor kölcsönöztem egy mérleget, kisült, hogy egy kajálásra 50 gr-ot szopik. Elkezdtem kétóránként, két mellből szoptatni és így a következő hónapra összeszedte magát. Mondjuk még így is kisebb, mint a legtöbb ismerősöm gyereke, de úgy döntöttem, hogy ő ilyen, és ennyi kajára van szüksége. Persze volt idő mikor tökre szégyenkezve mondtam mikor megkérdezték hány kiló. Azt gondoltam, hogy rossz anyának néznek, aki éhezteti azt a szegény jószágot. Most már nem érdekel



    Ja és az alapvető fő parám az autóbaleset.

  • 2008.04.16 10:16:31SzavannaPanna

    Különben az öltöztetés,pláne így tavasszal, nem egyszerű téma.Az időjárás félóránként változik.

  • 2008.04.16 10:37:39Cranberry

    Szerintem addig essen-keljen a gyerek, amíg kicsi. Legalább nem esik nagyot és nem lesz komoly baja. Az anyukák tényleg túl tudják aggódni a dolgot, pedig csak rá kell nézni a gyerekre: elesik, esetleg elpityeredik, de fél perc múlva már megy is tovább.

    Persze vannak nagyobb balesetek, de nem lehet mindentől megóvni. Ha a szüleim tudnák, hogy mi mindent csináltam gyerek koromban (3 fiúval nőttem fel), biztos beleőszülnének. De élek, egészséges vagyok, van egy csomo jó emlékem a gyerkoromból és legalább nem ültették el az agyamban ezt a para bogarat.

  • 2008.04.16 10:44:41ka9

    Nekem vannak anyáról lányra szálló paráim, amelyeket ismerősök körében vagy nálunk megtörtént balesetek váltottak ki anyukámból.

    1. egy falubeli kisfiú a lámpa alatt feküdt, a lámpa égője egyszer csak ráesett, eltalálta a szemét, és megvakult a fél szemére. Szóval én sose fekszem a lámpa alá és mindenkire rászólok, aki aláfekszik.

    2. Gyerek ivás közben sétált, avagy sétálás közben ivott. Megbotlott, és kiütötte a fogát. Pohárral senkit se engedünk sétálni. (Egyébként ebből rosszabb is elsülhet üvegpohár esetén, szóval ez nem rossz szabály, meg semmivel a szájban nem engednék gyereket rohangálni). Hasonló eset miatt biciklizés és korizás közben nem mosolygok, mert valaki hasraesett így és kitört a foga.

    3. Nálam a felfüggesztett szekrények szuperpara lesz, mert kiskoromban egyszer rámzuhant az egész konyhai felsőszekrény edényestül, pedig nem csimpaszkodtam bele, mert azért mindig szóltak hogy leszakad. Hát ez leszakadt magától. :)

  • 2008.04.16 11:49:45Coccinella Septempunctata

    kiskoromban mindig rohangásztam a tyúkólban, és kergettem a tyúkokat:D aztán egyszer pofára estem, pont bele a tyúkszarba... meg volt egy elég köcsög kakasunk, az mindig csípte a gyerekeket (még akkor alig voltunk nagyobbak nála) de aztán méltó bosszút álltunk rajta: belőle lett a vasárnapi húsleves...

  • 2008.04.16 11:59:13Coccinella Septempunctata

    és csak hogy mindenki megnyugodjon, én az anyám miatt parázok... amilyen labilis lelki alkatú, minden faszságba belemegy, szarrá töri magát, meg a motoromat, 62 évesen, elütik, belemennek, átvágják, terrorizálják, fáj a lába, és nem szól, megfázik és nem szól, elütik és nem szól...

  • 2008.04.16 11:59:43Coccinella Septempunctata

    és nem vesz fel bukósisakot, pedig ezerszer megmondtam, ha motorra ül, húzzon bukósisakot!!!...

  • 2008.04.16 12:34:52bakfittyműhelyponthu

    az anyóstémához annyit:

    ha nem állsz a sarkadra, akkor így fogod leélni az életedet. Ne aggódj amiatt, hogy megbántod őket, mert nem ők a legfontosabbak, hanem a gyerkőcöd, meg Te, és az apja. És ha mindenkit le kell teremtened, akkor tedd meg, hisz a boldogságotokról van szó.

    A gyerekek MINDÍG megsínylik a családi konfliktusokat, ha elsőre nem is venni észre rajtuk. Olyanok, mint egy vevőkészülék; minden rezdüléseteket észreveszik, raktározzák az információkat, amiket Tőletek kapnak.

    Így, ha tehetek egy javaslatot, tedd a helyére a párodat és a családját, mert ha nem, a TE családod látja kárát.

    Próbáltál erről beszélni az embereddel?



    egyébként részemről a gyerekpara (most 8 éves a fiam): a magasság - mint pl. egy erkély - és az, hogy valaki elrabolja, ellopja tőlem-mellőlem....

  • 2008.04.16 13:08:17zsemilia

    Coccinella Septempunctata

    A tyúkszaros sztorin annyira kellett röhögjek!ne haragudj ;)))

    bakfittyműhelyponthu

    Az anyósos gondokról beszélünk és ordítozunk így szépen sorrendben.Az elején úgy voltam vele,hogy elmondom a páromnak ami fáj az annyáékkal kapcsolatban,mert hát kinek ha nem neki.Talán mivel a szülei,könnyebb neki ezt azt ciki dolgokat megmondani.Aha Azt hittem én,hogy ez így lesz.Rá kellett jöjjek,hogy az én párom ilyen téren beszari,a szüleinek jóformán semmibe nem mer ellenszólni(föleg az annyjának)aztán abból,hogy én kishitüen megbeszéltem vele mindent abból meg az fejlödte ki magát,hogy fejezzem be az áskálódást,mert én úgy sem tudom a szülei ellen fordítani.Hozzátaeszem a gondok azóta állnak ilyen carul amióta babánk lett.addig 2 hetente egyszer taliztunk,arra a 2-3 órára mindenkinek fennt tudott maradni a smink a pofáján,aztán,hogy egy városba költöztünk,meg pici is lett,nekik olyan természetes ,h mindenbe belepofáznak,hogy ihajj.ha valami meg nem úgy sül el ahogy "anyuka"akarja,akkor meg szó szerint meg van sértödve.Pfffff

  • 2008.04.16 13:33:20Coccinella Septempunctata

    azért írtam, hogy röhögjetek már végre egy jót... :D

  • 2008.04.16 13:45:56mormi

    zsemilia: Az en viszonyom nem ilyen veszes az anyossal, de nekem is a baba szuletese utan kezdett a terhemre lenni. Addig 2-3 havonta lattuk, a kicsit szuletese utani elso hetben pedig minden nap jott... Viszont most ugy tunik eszrevette, hogy tulbuzogja a dolgokat mert redukalta a latogatasait 2-3 hetes intervallumokra.

    Tanacsot nem nagyon tudok adni (gondolom csunyan neztem vagy vmi ilyesmi:-), csak azert irom ezt, hogy erezd, nem vagy egyedul ezzel a problemaval, mert nekem ez az erzes is szokott segiteni.

  • 2008.04.16 14:02:57ka9

    Én is rohangáltam a tyúkólban, de nem volt ilyen balesetem... :) Csak záptojás robbant a kezemben, annak se volt jó szaga. :)

  • 2008.04.16 14:12:27madz

    nekem a hátamba csípett a kakas. azóta is rühellem a csirkéket. gonosz, kifejezéstelen a szemük

  • 2008.04.16 14:35:42ka9

    Ja, kakas engem is csípett, de a tyúkok soha. A kakas meg azért kakas, hogy emg akarja védeni a "háremét", én ezt tanultam a csípésből és a kakast inkább elkerültem. M?Eg kintről az ól mellett kukorékolva hülyítettem, mert olyankor mindig válaszolnia kellett a "riválisnak".

  • 2008.04.16 15:16:28mókusfácán

    Vicces sztori. én a tyúktápot ettem meg:)))))

    kicsit zöldet fostam, de nennyi bajom lett:))

    Meg akiscsirlkéket gyilklásztam,mert nem jöttek át a kerítésen! Nem fértek ki a lyukon!:))))))))Pedig én húztam őket!:)))))

  • 2008.04.16 15:32:10ka9

    Nemegyszer rekedtre kukorékoltattam szegény állatot... tyúktápot nem ettem, csak zöld gyurmát meg homokot.

  • 2008.04.16 15:38:20nyulacs

    Hú, Kira szvsz ez nagyon gáz! Nem kellett volna elolvasnom vagy ne lennék vizuális típus! :-(((

  • 2008.04.16 17:04:19begyszli

    Azért a pálmát a nővérem viszi: Ő a tyúkszart ette meg.

  • 2008.04.16 17:22:31Atina

    Tyúkszart unokatesóm is evett. Sokkal bio-bb, mint néhány Lidl-ös kaja manapság ;-)

  • 2008.04.16 17:27:12Atina

    Amúgy én parakismamaként már most felső polcokra, szekrénybe tettem a Domestos, mosópor és egyéb dolgokat. Pedig hol van még, hogy a leendő poronty járni fog!



    Anyáméknál is megtettük ezen óvintézkedéseket. S közöltem velük, hogy legalább 3 év alatt (amíg a szájába veszi a dolgokat) ne vegyenek kínai boltban játékokat.

    Ez mondjuk a szüleimnek egyértelmű.

    Anyósnak meg sem említettem, egyrészt ott egyáltalán nincs az egész házban polc, minden a fürdőszobában a földön van lavórokban, másfelől nem igazán fogjuk odavinni a gyerkőcöt, mert van egy 60 kg-os mérges kutya is, nem szereténk, ha kienné a babakocsiból.

  • 2008.04.16 17:32:28nyulacs

    OFF Na nem a tyúktáp megevésére értettem, hanem a kiscsirkék megölésére, de ebbe inkább ne menjünk bele. ON

  • 2008.04.17 11:01:13Macskacico

    Ez a kutya tema igy jobban belegondolva nalunk is elojott mar, pedig gyerkoc csak nyar vegere varhato.... A ferjem azt mondja, hogy o csak egy ujfullandit, megpedig nostenyt, tud elkepzelni a gyerekek melle, mert semmelyik masik kutyaban nem bizik. Mivel eleve csak a nagy es nagyon szoros kutyak johetnek szoba ez ellen nem tudok mit felhozni. Pedig eleinte en egy pulit szerettem volna... Szoval az O paraja a "nagy gonosz kutya megeszi a kisbabat" tortenet.

  • 2008.04.17 15:16:42nyulacs

    Macskacico: tesóm parája is ez volt, hogy majd az én német juhászom felfalja az akkor még csecsemő unokahúgomat (közös kert van velük). Lassan 3 éves lesz a gyerek is, kutya is. Tesóm is kinőtte talán a szülést követő frusztrációját. :-) Persze oda kell figyelni nagyon! Azért én csecsemő mellé nem vállalnék új kutyát, mert az eb mindenképp háttérbe lesz szorítva, pedig főleg ha kölyök, nagyon sok odafigyelést, nevelést igényel.

  • 2008.04.20 01:09:27arwena

    Nekem is van pár parám, bár igyexem uralkodni rajtuk:

    1. Mi van, ha az anyósom titokban húst ad a vegetáriánus gyerekemnek?!

    2. A Jóisten már megint hülyének néz engem, mert a másfél éves gyerekem már megint úgy esett le éjjel az ágyunkról, hogy ott aludtunk mellette, és én nem ébredtem fel arra, hogy kigurult az ágy végébe, csak a puffanást és a sírást hallottam meg, hát hol van az a híres anyai ösztönöm?!

    3. Kicsit azért a román gyerekrabló-szervkereskedőktől is félek. Olyan nehezen hoztuk össze a gyerekünket, nagyon szörnyű lenne elveszíteni.

  • 2008.04.20 01:41:20Vierre_

    arwena



    Érdeklődés: miért vega a gyereked?

  • 2008.04.20 23:56:06nu

    MAMApara

    Először én is mérlegeltem a gyereket, de a mérlegünk még nálam is idősebb volt, ezért úgy döntöttem, hogy ez nem lesz az én sportom. Havonta, kéthavonta megmérik a dokinál. Most aránylag sokat hízott, amire az volt a mama válasza: "...mert dugiban etetem".

    Nos, én a mama hülyeségeitől parázok!

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta