SZÜLŐSÉG

Abigél antiszociális lett

2008. április 14., hétfő 09:19

Abigél, az én kedves, aranyos, okos, vigyori kislányom, a szomszédok, a boltos nénik és mindenki kedvence, különös szokást alakítottt ki pár héttel ezelőtt, elkezdte ugyanis utálni az embereket. Ha valaki odamegy hozzá, hogy „szia Abigééééél”, akkor legörbül a szája, hüppögni kezd, és ha az illető nem távozik azonnal az arcából, akkor nekiáll ordítani. Eleinte nem vettük túl komolyan a dolgot, így aztán néha olyan hatalmas hisztit csapott, hogy szó szerint árkon-bokron keresztül kellett vele menekülni. Elég kínos kezdett lenni a dolog, ráadásul olyanokkal is ezt csinálta, akiket addig szeretett és többször is találkozott velük, mint például a nagyszüleivel.



Ráadásul azt sem tudtam, hogy kommunikáljam ezt az egészet, mert vagy azt mondom, hogy jé, sose csinál ilyet (ami egyébként eleinte igaz is volt), de akkor a kedves, rokon/ismerős/szomszéd/pultos néni azt hiszi, hogy „na, remek, csak nekem van olyan zombi fejem, hogy sírni kezd tőle a gyerek”. Vagy pedig azt mondom, hogy, mindig ilyen, de akkor meg azt hiszik, hogy Abigél szar fej. Végül az utóbbi mondatot választottam, mert ha nem is mindig, de tényleg elég gyakran ezt csinálja, másrészt kevésbé bántom meg vele a csodálkozó embereket.

Akik egyébként szintén nem tudnak ezzel az egésszel mit kezdeni, nem sok embert láttam legalábbis lazán és könnyedén azt mondani, hogy hát van ilyen és kész. Általában zavartan mosolyognak, mondanak valami olyasmit, hogy jaj, hát majd elmúlik, de igen gyakran előkerül gyorsan egy másik gyerek neve, aki nem fél, aki mindig mosolyog, és aki bárkivel elmenne az utcán kézen fogva. Én meg mit tudok erre mondani, hogy ja, hát az Abigél meg nem ilyen, biztos nem kéne annyit verni.

Mégha próbáljuk is humorral kezelni a helyzetet, azért eléggé megijedtünk, úgyhogy felváltva bújtuk a szakkönyvekeket a gyerekem apjával, míg rá nem leltünk a megoldásra. „Szeparációs szorongás”, ez az, ez jónak tűnik, ennek kell lennie, nem lehet más. Öt hónapos korban kezdődik, amikor kialakul a gyerek felidéző emlékezete, - mert addig csak felismerő emlékezete van neki. Azaz két hónaposan is felismeri az anyját meg az apját, ha látja, de ha éppen nem látja, nem emlékszik rájuk. Aztán meg már emlékezik, és akkor jön felé valaki, aki pont olyan, mint apa, két lába van, meg két keze, feje, meg haja, és közelebb ér, jé, nem, nem ez mégsem apa, neki nem ilyen nagy az orra, de akkor ez ki? És hol van apa? Akkor inkább bőgök.



Én csak azt nem értem, hogy akkor ez mért nincs minden gyereknél? Mert én az elmúlt hetekben annyi gyerekről hallottam, aki sosem félt senkitől, és mindenkivel elmenne, hogy kezdem azt hinni, hogy csak az én gyerekem lett ilyen nyámnyila. De tény, hogy mióta ezt tudjuk, sokkal jobb a helyzet, az okos könyvek elmondták azt is, hogy el kell fogadni az ő félelmét, meg örülni neki, hiszen most erősödik meg a kapcsolata velünk. Eddig akár el is cserélhettük volna, de most már feltűnne neki a csere és reklamálna. És ha fél hát fél, nem adom ki a kezemből, nem tukmálom másra, csak azért, hogy megszokja. Azóta mindig úgy intézem a dolgokat, hogyha mással találkozunk, engem is lásson, ha görbül a szája, azonnal jelzem, hgy ott vagyok, nem mentem el, hagyom, hogy az ölemben ülve ismerkedjen az emberekkel.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2008.04.14 09:34:27bes3

    örülj neki hogy ilyen, ez a megfelelö viselkedés ebben az életkorban.

  • 2008.04.14 09:36:41hnora

    Örülj neki, hogy nem menne el akárkivel, hanem ragaszkodik hozzátok. :)

    Nem tudom, miért van az, hogy egyes gyerekeknél erős a szeparációs szorongás, másoknál meg szinte nem is lép fel, de biztos sok minden befolyásolja. Amikor a húgom volt csecsemő, éppen épitkeztünk, és hónapokig átjáróház volt nálunk. Szerintem benne ezért nem volt sose ilyen szorongás, megszokta, hogy emberek jönnek-mennek, őt egyik se bántja, sőt, mindenkinek volt hozzá 1-2 kedves szava, és anyu meg apu se vész el soha hosszú időre. Nagyobb korában is igazi társaságkedvelő gyerek lett, bárki idegennel jól eldiskurált ,mondjuk, oviból hazafelé jövet.

  • 2008.04.14 10:05:27nyunyo

    Sosem értettem azokat a felnőtteket (főként idős néniket)akik behajolnak a gyerek arcába ezzel megsértve a saját kis intim szféráját. Gondoljunk csak bele, ha felnőttként ugyanez történik velünk akkor mi is hátrálunk, szegény babóca ezt a kocsiban ücsizve nem tudja megtenni, így az egyetlen eszköze maradt a probléma megoldására..........SÍR. Amúgy a babák így kommunikálnak, azzal van a gond aki ezt problémának gondolja!!!

  • 2008.04.14 10:06:26maze

    Kezdek aggódni, amiért Vince még mindig barátságos.



    Vagy a szeparációs szorongás jel az is, ha sírni kezd, mikor kimegyek a szobából?

  • 2008.04.14 10:07:06Keletiboszy

    A kisgyerekek megijednek a hangos, hirtelen, sipákolós hangtól. A boltos néninek, a nagymamának ...stb kellene tudni, hogy előbb az anyukával kellene csendesen beszélgetni, hogy a csöppség biztonságban érezze magát. Aztán visszafogott hangnemben, mosolyogva közelíteni a kicsihez. Azt sem értem, hogy miért nem veszik tudomásul a felnőttek, hogy egy gyereknek sem szimpi mindeni, válogat épp úgy mint mi. Teljesen normálisan fejlődik az te csemetéd, ne aggódj.

  • 2008.04.14 10:13:15Maja Papaya

    A naggyal ugyanez volt, egyszer csak rátört a csaktiteketakarlak, senkinejőjjönide és neisnézzenrám. A legviccesebb az volt, amikor kinéztem az ablakon, és csak úgy mellékesen megjegyeztem, hogy jön a tavasz - mire a kissrác éktelen bőgésbe fogott... :)



    Nem marad így Abigél, addig is segítsetek neki, és védjétek meg a csúnya idegenektől :)

  • 2008.04.14 10:15:03ash

    Szerintem ne aggódj, ahogy az okoskönyvek mondják, totál normális dolog. Az én egyévesem is produkált hasonlót, kábé két hónapig tartott a nagyon szájgörbítős rész (és főleg fiúkkal való találkozáskor), aztán szép lassan elmúlt és visszatért a régi barátkozós-vigyorgós-ölbemászós leány. (Most már pont ezen aggódom, miért barátkozik ennyit ez a gyerek stb. :) Ami most van: a felnőttek haverok, de ha valamelyik egy méter alatti elsírja/rikoltja magát, menekül hozzám és persze rettenetesen rémülten sír. Ilyenkor alig lehet megnyugtatni. Élt meg valaki hasonlót...?

  • 2008.04.14 10:23:35Békanőci

    Maja Papaya :)))



    Amikorra megírták a nagykönyvek hogy na MOST kellene szeparációsan szorongani a leánynak, már vártam, de nem jött... A miénk mindenkivel elmenne, Ő hajol a járókelők képébe a babakocsiból, halandzsázik annak is aki pedig nem barátkozna vele, és szemrebbenés nélkül felkéretőzne akárkihez.

    A múltkor bementünk a munkahelyemre, ott odakéretőzött egy számára vadidegen fickóhoz, és odabújva nézelődött.

    Ez sem jó, majd győzzük megmagyarázni neki a cukrosbácsit és egyéb állatfajtákat.

    Egyedül a dokitól szeparálódik. Elég ha érzékeli, hogy a közelben van. Pedig még nem volt beteg így biztosan nagyon rossz nyomokat hagyott a kis lelkében az a pár mérés és meghallgatás... Mindkettejüknek. :)

  • 2008.04.14 10:26:20hanyattka

    Az én gyerekem nincs emberekhez szokva, csak a szüleihez, mert az összes rokonunk 250 km-re van, kvázi állandóan ketten vagyunk.:-( Kb 1/2 évig nem volt hajlandó senkire rá se nézni, ha valaki behajolt a babakocsiba elkezdett ordítani, és ha ismeretlen jött be a lakásba,akkor veszettül kapaszkodott belém. Most már annyival javult a helyzet, hogy a gyerekeket elfogadja, meg a felnőttek közül is egyet kettőt, de hozzáérni nem szabad. A múltkor megölelte egy kisfiú a játszócsoportba, és elbőgte magát. A saját nagyszüleivel is félős, sok idő kell, míg elfogadja őket. vannak félős babák, valaki kezdetektől fogva ilyen, van aki meg csak időszakosan, de ez nam marad így örökre, szerintem ez is az agyi fejlődését bizonyítja. Valami olyasmit olvastam, hogy az éntudat kialakulásával van kapcsolatban. Ezek a pici babák olyan kis okosak, hogy nem tudom néha követni az én gyerekemet sem.

    Egyik barátnőmnek meséltem, hogy Lili mindentől fél, és nem barátkozik. Erre ő egyszerűen azt mondta, hogy legalább nem megy majd oda minden hülyéhez a játszótéren. Azóta nevettem egyet a probémán, és nem aggódok annyira, főleg mert észre veszem, hogy Lili is egyre nyitottabb.

    Egyébként Abigél még mindíg gyönyöű kisbaba!

  • 2008.04.14 10:46:40Moira

    MM ne aggódj, a mi lányunk is ilyen! Kéthetente megyünk anyósomékhoz elején semmi gond, aztán jött egy időszak, hogy már az ajtóban el kezdett sírni.Anyáméknál, dédinél dettó.

    Most már jobb a helyzet.

  • 2008.04.14 10:48:05Normi

    Hát, ahány gyerek, annyiféle. Közhely, de ebben a témában is nagy igazság. Persze, mindenki ismer bárkivel-elmenős-mindenkire mosolygós gyereket, az egyik nekünk is ilyen. De a másik hónapokig félt még a nagyszüleitől is. Pedig jártunk emberek közé, nem ültünk otthon folyton.



    Az ismerősök meg úgyis mindig meghökkennek valamin: még szopik, még nem alussza át az éjszakát, még nincs foga, még nem beszél, már jár, stb. Ki a fenét érdekel!!!



    Abigélnél sem fog sokáig tartani.

  • 2008.04.14 10:58:20Pumatex

    Maja Papaya :DDD



    Abi tündér, és hát senki sem szereti ha az arcába beletolul bárki idegen...



    Egyébként azon túl, hogy közhely, tényleg mindenki más. Már azt hittem, hogy majd egy éves, jé nálunk semmi ilyen szorongósdi nincs, de neeeem, megjött... :) Csak Pankának később. Csak és kizárólag apja, anyja, a nagyi és a keresztanya (és párja) van, viszont a "többiekre" sem nyafog nagyon, ha a fentiek egyikének az ölében tartózkodik. De ha nem, hát zeng az utca... :D

    Viszont ha megijed, akkor csak én, azaz az anyja kell neki. Nálam viszonylag gyorsan megnyugszik. Múltkor viszont nagyinál aludt, és délután felriadt valami ismeretlen zajra (megjegyzem anyám is megijedt), és annyira sírt, hogy alig tudták megnyugtatni.

    De végülis hugit (keresztanya) és anyut elfogadja anya-pótlékként, szereti őket és jól van velük nagyon. De már régóta szokja, hogy ott alszik, úgyhogy ebbős sem lett gond most sem. Így aztán mindenki jól jár: apa és anya néha kimenőt kap, a gyerek meg nagyi-nyaral... :D

  • 2008.04.14 11:02:18verkaverka

    Ott van a vegen a lenyeg, tokeletesen csinalod, nem all meg az elet, de figyelsz hogy tudja hogy ott vagy es kevesebe ijedjen meg. Teljesen normalis amit Abigel csinal, akkor is normalis ha nem minden gyerek csinalja, az en gyerekem egyebkent nem nagyon csinalta, szoktam is rajta szorongani akkoriban hogy elrontottam-e valamit. :))))) Ezt most arra hogy aggodnivalot ugyis talal az ember, ha megijed ha nem.



    Es igen maze, ha sir mikor kimesz az is ugyanez. Szivettepo is, normalis is.

  • 2008.04.14 11:50:37Coccinella Septempunctata

    Phűűű, hogy én gyerekkoromban de rettentően utáltam, ha a ronda szomszédnéni, meg anyám idióta főnöke, meg egyéb vadidegen emberek elkezdtek taperolni, meg bazsalyogni, meg elkezdték az arcomat két ujjal megcsípve rángatni... Azt hiszem, vagyok annyira antiszociális, hogy ha az én gyerekem egyéniségét, személyiségi függetlenségét fogja valaha valaki megsérteni ilyen gyökérségekkel, annak le fogom tépni a fejét, és még csak bocsánatot sem kérek utána...



    Hozzáteszem, felnőttként is rohadtul rühellem, ha vadidegeneket mutatnak be ismeretségi körben, és mindenáron arcon akarnak smárolni. Baszki én felnőtt módjára a kezemet nyújtom, ők meg taperolni akarnak? Igazán leszokhatnánk már erről az intimpistáskodásról. Majd ha jó barátok leszünk, akkor lehet róla szó. Addig nem.



    Basszuskulcs, egy csomó idióta (köztük egy kolléganőm) rámászik a nyomorult gyerekre, csiklandozza, puszilgatja, minden lehetséges formában (bár jószándékúan) zaklatja fizikálisan, aztán csodálkozik, ha a kölyök elkezd ordítani...



    Az meg sajnos egyáltalán nem jó a mai világban, hogy az a jó gyerek, aki bárkivel elmenne az utcán, ahány gyerekmolesztálásról hallottam csak a saját ismeretségi körömben, inkább legyen a gyerek üvöltős-idegenfélős...

  • 2008.04.14 12:07:25kisbalas

    Abigél vagány ebben a sapóban! :) Tényleg a ti gyerekeitek közt van sapka-imádó? Az én lányom pl. hálósipkában szeret aludni, lehúzza az orráig, és boldogan szunyál...

    Úgy veszem észre nálunk is kezdődik egyébként ez a szeparációs okosság. Lajkó ugyan nem sír az "idegenektől", bár mi is elég társaságkedvelők vagyunk, viszonylag sok arc bukkan fel nálunk. Ugyanakkor egyre árnyaltabban kezeli az embereket, aki cimbora, vagy szimpatikus neki, annak majomkodik, szövegel, viszont ha valaki nem tetszik, az a fejére is állhat, egész egyszerűen lesz*rja, mintha ott se lenne... Nagyon kis vicces, ahogy kimérten néz a jujjogó nénikékre, el nem mosolyodna egy vak lóért sem... Bizonyos dolgokat pedig csak akkor csinál, ha szűk családi körben vagyunk. Elvan nélkülem is, ha olyanok veszik körül, akiket kedvel, de ha látja, hogy kabátban kilépek az ajtón, akkor azért mindig méltatlankodik.

  • 2008.04.14 12:10:50Atina

    Én is azt a módszert követem, amit begyszli.



    Nem mászok azonnal még ismerős gyerkőc arcába sem. Nekem nagyon korai emlékeim is vannak. S emlékszem, hogy utáltam, amikor az arcomat összecsipkedve gügyi-gügyiztek a nénik.



    Rég nem látott ismerős gyerekét eleve nem szoktam símogatni sem.

    Unokatesóm gyerekeivel vigyorgok, jópofizok, aztán pár perc után ők maguk jönnek, másznak oda hozzám.

  • 2008.04.14 12:28:25kincskereso69

    Hidd el, sokkal jobb, ha a gyerek antiszociális :), mint amikor mindenkinek örül, aki megközelíti őt!!!

    (Én is antiszociálisnak tartom magam, mert pl. nehezen viseltem, ha az újszülött gyerekem kezét a házban lakó "nyanyák", vagy a pénztáros néni fogdosta, némelyik talán meg is puszilja, ha nem lépek közbe. Volt olyan is, hogy egy nagyon kedves, de módfelett mocskos és büdös hajléktalan meg akarta nézni a babakocsiban...na, ekkor nyomtam egy kövér gázt!)

    Amúgy ez nem félelem a gyerek részéről, hanem valamiféle bizalmatlanság, a szocializációval (játszótér, bölcsi, ovi, stb.) kinövi, mint minden más jót és rosszat:).

    Ez is olyan téma, mint pl. a szobatisztaság, kizárólag türelemmel és figyelemmel ki kell várni, amíg a saját ütemében ér el a gyerek valahová. (Azért finoman lehet terelgetni, de erőltetni semmiképp!) Én saját tapasztalatomból általánosítok!!! Kati

  • 2008.04.14 12:30:14begyszli

    Nálunk ugye már aránylag nagyok a srácok, de nem szoktam őket olyasmivel citálni, mint sok helyen látom, hogy ha megérkezik hozzájuk a vendégsereg, akkor kötelező mindenkivel pacsizni (nem is tudja mit jelent, mert nálunk kézfogás van:)), meg kötelező mindenkinek puszit adni. Egyrészt az ilyesmit baromi erőltetettnek tartom, másrészt ahogy én látom, attól, hogy nekem barátom valaki, azt biza a gyerekem utálhatja v.miért rendesen.Szóval Coccinella Septempunctata-val értek egyet (bár ha meg már megismertem valakit, akkor nagyon bújós vagyok).

  • 2008.04.14 13:03:29Meni

    Nálunk ez a szorongás teljesen kimaradt, simán elvolt mindenhol és mindenkivel a fiam. Ennek ellenére lassan oldódó gyerek lett, ha vendégek érkeznek, akár az unokatestvérei, akár idegenek, mindig bújik, és kell neki pár perc. Szóval a kezdetekből nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni, Abigél még simán lehet a társaság központja, de ha nem, hát az se baj, nem igaz? :)

  • 2008.04.14 13:14:04nyunyóka

    MM, nálunk is volt ilyen időszak, kb. 6-7 hónapos kora körül kezdődött, és eltartott egy ideig. Én is olvastam a szeparációs szorongásról, úgyhogy végülis tudtam, mi a pálya, nem estünk kétségbe. Nem hagytam magára, és ha emberek közé mentünk, mindig ügyeltünk arra, hogy biztonságban érezze magát. Benci most 1 éves, és barátságos, mosolygós baba :)

  • 2008.04.14 14:23:46Coccinella Septempunctata

    jaja, azt bírom még, hogy az összes kisgyerek KEZÉT fogdossa a sok hülye felnőtt a mocskos kezével, meg szájával, aztán szidják az anyukát, hogy miért nem vigyáz jobban a gyerekre, amikor a gyerek megbetegszik, mert ugye normális gyerek a saját, kis kezecskéjét (amit a bunkó felnőttek a saját mocskukkal összefogdostak, agyonvisszafertőztek) a szájába veszi... szóval a jó édesanyját az összes gyerekbuzi felnőttnek... a picsáért nem tudják magukat visszafogni egy kicsit. nem attól lesz jó ember az ember, ha azonnal elnyammogja a gyereket reggelire, hanem attól, hogy hagyja méltóságban létezni. és a méltósághoz hozzátartozik, hogy tiszteletben tartjuk, hogy ő is emberi lény, saját akarattal, és testtudattal, és nem akarjuk rögtön kedvességgel, meg tutujgatással megerőszakolni.

  • 2008.04.14 14:31:06Coccinella Septempunctata

    legnagyobb poén, amikor bejön hozzánk a munkahelyre egy-egy kismama. hát azt a hisztit, amit a tisztelt "gyerekimádó" kolléganők levágnak... borzasztó. (rólam egyébként azt hiszik, utálom a gyerekeket, mert hogy nem akarok mindenáron szülni, és nem nyalom-falom szerencsétlen kölyköket, amikor az anyjuk azt a kegyetlenséget követi el, hogy behozza őket ide... közben tökre csípem a kölyköket, csak épp nem tartom okos és követendő cselekedetnek, hogy egyszerre 20 ember zuhanjon rá egy kölyökre.) nyalás-falás, hiszti, visítozás, nyöszörgés, gyerek kézből-kézbe adása... ez inkább mánia, és a mindenféle lelki hiány gyerekeken keresztüli kielégítése, mint valódi gyerekszeretet. néha nagy kedvem lenne elküldeni őket valami önismereti tanfolyamra, hogy kicsit jobban szeressék magukat, és ne máson keresztül próbálják kivámpírkodni az érzelmeket... bláhhh. még a hideg is kiráz, ha belegondolok, szegény kölyök miket élhet át közben.

  • 2008.04.14 15:19:55mormi

    En egy kicsit finomabban fogalmaznek, de abszolute egyetertek Coccinellaval. En sem voltam sose olyan, aki ravetette magat a kisbabakra es ezt a tapintatot elvarom a sajat gyerekemmel kapcsolatban is, bar sajnos nagyon ritka az olyan - foleg idosodo neni - aki nem fordul ki magabol teljesen egy kisbaba lattan. Szerintem ez egy nagyon jol kitalalt termeszetes reflex a kisbabak reszerol, hogy nem orulnek a tolakodo kozeledeseknek. En mar a kisfiam szuletese ota nagyon nehezen viselem ezeket az orjongo rajongokat es orommel udvozoltem ezen onvedelmi reflex megjeleneset.



    Amugy az en kisfiam szelektal: van, akire visszamosolyog es van, akinek lattam elsirja magat. Biztos nem veletlen, hogy van, akit nem csip. Olyan is van, hogy tanacstalanul nez hol ram, hol az apjara, es ha biztatast kap tolunk, megerositest, hogy nincs baj, akkor megenyhul a lelke es siras helyett mosolyogni kezd. De ehhez ido kell neki, nem helybol lerohanas.



    Szerintem is nagyon fontos lenne megtanulnia a vilagnak tisztelni a kicsiket, hiszen ok is szemelyisegek, van szemelyes komfortzonajuk, mint minden embernek. Nem azert szulettek, hogy masok jatekszerei legyenek, hanem a kornyezetuknek az a dolga, hogy odafigyeljenek es vigyazzanak rajuk.

  • 2008.04.14 15:34:58verkaverka

    Azt en se ertem miert szamit furcsanak aki nem veti ra magat a kolykokre. Nekem is jobb ha bekenhagyjak a gyerekem, ha valaki ramosolyog az tok jo de tenyleg nem jo ha fogdossak. Egyszer a repteri buszon egy pasi meg puszikat is adott neki, rohadtul nem orultem. Viszont tudom hogy sokaknak furcsa hogy en se kerek el rogton minden gyereket az anyja kezebol, ettol valahogy nem minosulok normalis nonek.

  • 2008.04.14 15:38:03ka9

    Jajjgyerekek, én is hogy utáltam kiskoromban az "adjegypuszit" néniket, meg az arccsipkedősöket...

  • 2008.04.14 15:42:21mormi

    Nekem az maradt meg tobbek kozott gyerekkorombol, hogy ezek az adjegypuszit-nenik mindig olyan rossz szaguak voltak...



    Mi megbeszeltuk a parommal, hogy megtanitjuk a kisfiunkat visszacsipni az ilyen neniknek:)))

  • 2008.04.14 15:48:32mormi

    Ja, hetvegi tortenet: parom szulofalujaban voltunk, kb 5 meterenkent botlottunk bele egy ujabb gugyogo rajongoba. A seta vege fele mar minden kozeledest sirassal honoralt a kismano. Na erre az egyik okos no kitalalta, hogy arccsipkedes helyett akkor hadd jatsszon a taskajaval. Elkezdte az ezer eves, koszos piros ridikuljenek a vallpantjat vegighuzni a kicsi arcan, vegig a szajan is!!! Na ezen a ponton en szoltam, hogy azert a szajaba ne mar lecci. Erre egy "ne aggodj" kisereteben nyugodtan folytatta!!!???! En meg ilyenkor persze nyuszi vagyok mert probalok nem harpia lenni, mert megiscsak a parom ismerosei, de kozben lassan mar nem merek kimenni az utcara a parom szulohelyen, mert egyszeruen nem tudom megfeleloen lekezelni ezeket a szamomra durva stresszhelyzeteket.

  • 2008.04.14 15:53:19Atina

    mormi, én már most tudom, hogy hárpia leszek.

  • 2008.04.14 16:08:45mormi

    Atina: nem olyan egyszeru ez, mert szerintem mar mindenki ferde szemmel nez ram igy is, mert ha nem is szolok, de nyilvan latszik rajtam a feszenges / "nem orules", amit ezek a magukat kedvesnek gondolok egyszeruen nem ertenek meg.

  • 2008.04.14 16:15:30Atina

    Jó, igaz. Én is, ha belegondolok, azok a nénik fogják összetapogatni a gyerekemet, akik már az én kisded koromban is öregek voltak. Egyrészt nehéz nekik szólni, másrészt, ha mégis szólok, akkor tutira azt fogják, mondani, hogy hát angyalkám a régi időkben is így meg úgy vót, aztán mégis fölnőttek a gyerökök. Meg persze kell az 1 kg kosz 1 éves koráig, mi?

  • 2008.04.14 16:48:02mormi

    Igen, ossze lehetne szedni ezeket a jol hangzo aranykopeseket:)



    Kell az az 1 kg kosz..

    A mi idonkben igy meg ugy volt es megis...

    A sirastol erosodik a tudeje..

    stb



    Ja es meg kedvenc valaszaim:

    En nem vagyok olyan...

    A, en csak egy kicsit...mittomen micsinalok, nem is puszilom meg, csak olyan mintha...

  • 2008.04.14 16:57:16verkaverka

    Nem szabad elkenyeztetni...

    En csak tudom, hiszen x gyereket felneveltem...

    Majd megerted kesobb hogy nekem van igazam...

  • 2008.04.14 17:17:43mormi

    Ja es a legtutibb, amikor ettol a molesztalastol az alvas sem vedi meg a kismanot. Kitakarjak, "jaj csak a kis kezet hadd simogassam meg" stb. Es csodalkoznak, hogy "jaj, ilyen konnyen felebred"?



    Ilyen is elhangzott mar, hogy "most ne aludjon, most en meg akarom nezni"...

  • 2008.04.14 19:00:54suri

    Bocsánat, első körben korrigálnék, mint szakember, remélem olvassa a cikk szerzője. Szóval antiszociális azt jelenti, hogy társadalomellenes, a közhiedelemmel ellentétben nem társaságellenes, vagyis lop, csal, hazudik, stb. Arra amit a szerző írni akar, azt mondják aszociális.

    A szeparcásiós szorongás, amit úgyis hívnak, hogy 8 hónaposok szorongása, mert általában ilyen korban jelentkezik, bár jelentkezhet előbb is; fejlődési mérföldkő, vagyis ha elmarad, az nem jót jelent. Persze van gyerek, akinél nem sírás csak elkomolyodásban nyilvánul meg, van és csak pár másodpercig tart, ezek azok a mindig mosolygó gyerekek.

  • 2008.04.14 19:20:15SGHV21

    Pfuj én is utálom az ilyeneket. Egyébként azt is megfigyeltem, hogy amikor egyértelműen alszik, mint pl. a parkolóból úgy hozom ölben, a lépcsőház felé, hogy a hülye is látja, hogy csicsikál a vállamon, erre a szomszéd néni lekiabál neki. Jaj aludt? Bocsi... És a szomszéd néni tuti egy nap 2x lát minket jönni menni. Hova megy a baba? Hol volt a baba? Néha azt mondanám, hogy nem mindegy??? Meg a házban lakók: ó, hallottam ám sírni... Ehhez jópofit vágok. De magamban, na és, a te gyereked nem sírt? Egyébként is örüljenek, mert a mi lányunk szinte nem is sír. Szóval az első pár hónapban még nem zavart, de mindig ez van.

  • 2008.04.14 19:55:20Atina

    Mondjuk nekem van állítólag (a párom szerint is) egy olyan nézésem, amitől a legártatlanabb ember is bűnösnek érzi magát.

    Olyankor úgy összehúzom a szemöldökömet, hogy az orrom felett van a homlokomon egy függőleges ránc. Teljesen önkéntelen, én észre sem veszem.

    Már volt olyan, hogy rossz kedvem volt, s új kolléga megkérdezte, hogy miért haragszom rá.

    Pedig nem őmiatta volt az a nézésem.



    A legjobb az volt, amikor a 4D-s ultrahangon voltunk, s sikerült elkapni a babánkat ugyanezzel a homlokráncolással! Nagyon tuti a gyerek!

    Ki is nyomtattam a képet.



    Remélem majd így fog a tapogató nénikre is nézni, én legalábbis így fogok. Majd ketten együtt :-)

  • 2008.04.14 20:53:18Békanőci

    Suri!

    Mint már írtam, a mi lányunk nem kezdett szorongani, max. egy pillanatig szégyellősködik, de ezt is nagyjából kéthetente egyszer.

    Mi az, a nem jó, amit jelent? És mit lehet tenni?

  • 2008.04.14 21:17:55suri

    Békanőci, sztem bármilyen megkülönböztető reakció jó, amivel jelzi, hogy felismeri és máshogy viszonyul az idegenhez. Vannak, akiknél ez nem túl látványos, sztem ne aggódj ezen, ha más gond nincs.

  • 2008.04.15 02:31:57Sue

    Szerintem ne aggódj amiatt, hogy a kislányod így reagál. A szüleim elmondása szerint állandóan sírtam, mikor idegeneket láttam illetve kerültem a velük való kommunikációt. Ennek semmi köze persze ahhoz, hogy az adott személy hogy nézett ki vagy miként viszonyult hozzám. Ez valószínű, hogy természetes reakció, mert pár kisgyermekes családnál láttam hasonlót sőt olyat is, hogy a gyerek nagyon durván beszólogatott az idegeneknek. Ahogy itt többen is írták már, azon is múlik, hogy a gyermek körül hányan szoktak lenni, mennyire szokta meg a társaságot, de gondolom. Az viszont igaz, hogy nem is váltam igazi társasági emberré. Talán ha több ismerős veszi körül a gyereket, jobban tud alkalmazkodni. Nem hiszem, hogy az életben ez bármi hátrányt okozna majd a babádnak. Légy büszke rá, mert nagyon aranyos! :)

  • 2008.04.15 07:12:54Rozina

    Nem bírom, ha megfogdossák a kölkömet, de az 1 kiló kosszal egyetértek. Vagyis azzal, hogy nem szabad sterilen tartani őket. Épp azért, hogy legyen módjuk megtanulni az alkalmazkodást. Ez lehet a hőmérséklethez való alkalmazkodás is. Az enyémet mindenki állandóan öltöztetni akarja. Pedig nem fázik és főleg nem fázik meg.

    Nagyon igyekszem tiszteletben tartani a gyerekeim önálló személyiségként való jogait. Nekem ehhez az is hozzátartozik, hogy ne nagyon korlátozzam a testük,lelkük érését.

  • 2008.04.15 07:54:17tulip

    Sue:

    barátnőmnek van egy kétévese, aki tök antiszoc. ő is mindig beszólogat a vendégeknek. az hagyján, hogy a szobájába sz anyján kívül senkit sem eneged be és ha bárki arra téved visító rohamot kap és verekszik. de én azon röhögtem, hogy beszól minden vendégnek beszól, hogy menjenek már haza.



    nekem eddig az volt a véleményem, hogy az ilyen anitszoc bogatakat, azért jó lenne kinevelni valahogy a gyerekből, mert elviselhetetlenül rigolyás, alkalmazkodni képtelen felnőtt lehet, ha ráhagyják. hajlama is van rá, mert az apja eléggé ilyen



    szerintetek egy kétévesnél mi lenne a teendő ebben az esetben? nem akarom a barátnőm gyerekét nevelni, de hátha a sajátom lesz hasonló...

  • 2008.04.15 07:57:37tulip

    antiszoc bogarakat akartam írni.



    szóval ha valaki ilyen, mert ezt örökölte, akkor rá kell hagyni?

  • 2008.04.15 11:31:16agaranty

    Az én kislányom ugyan nem kezd el sírni, ő azok táborát erősíti akik egyszerűen átnéznek az érdeklődő kedves néniken/bácsikon, akik folyon azt szalykózzák, hogy "... mosolyogjál már egykicsit rám..." vagy nagyon szigorúan néz.

    szerintem ez attól is függ mit szokott meg a gyerek, m nálunk nagy a család, ő elég hamar megszokta a népünnepély jellegű társasági életet, így nem csap balhét, amíg a hangunkat vagy valamely testrészünket (apa, anya) 10 percenként meglátja felbukkanni a nagy tömegben:) de szerintem is természet kérdése

  • 2008.04.15 13:44:17Atina

    Ma én is majdnem aszociális lettem, de tűrtem. Benn voltam a kórházban vizsgálatokon(ami a munkahelyem), s mindenki úgy érezte, hogy a cuki pocakomat meg kell símogatnia.

    Hát, ha huszan nem tapiztak le, akkor senki.



    Végül is túléltem.

  • 2008.04.15 14:07:12ka9

    Agaranty.... hű, ha valamit még az "adjegypuszit"nál is jobban utáltam, az a "namosolyogjmár" volt.

  • 2008.04.15 16:30:32Coccinella Septempunctata

    és ezzel nevelik rá a kölyköket arra, hogy minden hülyére vigyorogjanak mert muszáj...



    atina, ha nem szereted, hogy fogdossák a pocakodat, akkor ne hagyd. a te tested. te meg mogyorózd meg őket, és kérdezd meg, hogy mit szólnak hozzá. attól, hogy pocakod van, még senki nincs feljogosítva, hogy taperoljon is...

  • 2008.04.15 21:19:51Azurka

    MotherMary, végül mi lett a macsekotokkal? Abigél ismerkedik már vele, vagy elköltözött a cirmi a nagymamához?

  • 2008.04.15 21:46:53kisbalas

    Tulip, ha már két éves, lehet, hogy megkérdezném, miért haragszik... (na, most a kétévesek szülei lehet, hogy hahotáznak a naívságomon). Szerintem egy ilyen pindurkából még nem kell "kinevelni", mert az ilyen erőszakos barátkoztatással tuti az ellenkezőjét lehet elérni. A szobájába meg miért is kéne beengedni azt akit nem akar? Egyébként meg ha apu ilyen magának való, akkor lehet, hogy nincsen túl nagy vendégsereghez szokva a kiskölyök. Nekem a 4 éves unokatesóm ilyen, de ők totál elzárva élnek egy német hegyi faluban, kb. a szülein kívül a nagyszülők vannak ott, hát az első nap mindig a sokk feldolgozásával telik szegénykémnek, amikor hazajönnek, mert nálunk meg elég népes, meg harsány a família...

  • 2008.04.16 20:10:41Békanőci

    Suri,köszi!

    A gyerek ma mindenki elől bújkált. :)

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta