SZÜLŐSÉG

Hétvégi elhajlás: a kiskecskétől a pálinkáig

2008. április 13., vasárnap 09:30

Elhatároztuk, hogy népes társasággal elmegyünk hétvégézni, gyerekkori cimborákkal, kölykökkel, s „nyaralásra” költjük az utazási csekkünket. Hosszú hetekkel előre lefoglaltuk a szállást, s nagy volt a rákészülés. Azért lehet érdekes a hosszú várakozási idő, mert az ember képes a negatív erőket a dolgok túl parázása miatt bevonni a történetbe.



Nos, ebben én nagyon nagy vagyok. A fő fókuszálás természetesen az egy gyerek se legyen beteg mantrázása volt, valahogy a többi csip-csup dolog mellékesnek tűnt. S mint tudjuk, amit mondunk, az gyakorlatilag úgy is lesz, a gyerekek valóban makk egészségnek örvendtek. (Naná, mivel élményfürdőzés is be volt ígérve, legyűrtek mindent). Minden egyéb tényező alatt rezgett a léc.



Én egy kissé aggódtam, hogy barátnőim, akik már nagyon terhesek, (értsd a szó állapotos vonatkozását) nem igazán fogják átvenni az én "végre kiszabadultam és mulassunk" érzésemet, de erősen bíztam a férfiakban, talán ők mentik a menthetőt. Sőt, határozottan szántam is a lányokat, szegények, ráadásul mi vár még rájuk, ha majd megszültek, de ez igazán csak az én gonoszkodásom volt. Irány tehát Nyíregyháza!

Az indulás napján minden 8 év alatti egészséges volt, azonban a 25 fölöttieket valami rejtélyes kórság gyötörte. A teljes harci felszerelésben volt egy karton papír zsebkendő, Neocitran, infralámpa, homeós okosságok, szopogatós cukorkák, miegymás. A fejem speciel olyan volt, mire odaértünk, mint egy jól meggyúrt hógolyó, és minden váladékom egy utat választott a fejemen, hogy távozzon. Szerencsére ezzel a többi család felnőtt szekciója is hasonlóan volt, nem volt ciki a zombi fej. Nagyon vártuk az esti pálinkát, hogy kínunkon enyhítsen.

No kérem, az adott szálláson már jó párszor voltunk, minden alkalommal vagy az évszakhoz képest baromi hideg volt, vagy beteg volt valaki. Mi mégis megpróbáljuk mindig, hogy hátha összejön, és igen, végre most mindkettő egyben volt. Végre betegek is voltunk és baromira fáztunk is. Én erős felindultságomban emlegettem a viharsarkot, de nagyon hamar rávilágítottak, hogy az kicsit máshol van, s attól sem lett jobb kedvünk, hogy értesültünk róla, az országban mindenhol melegebb van, mint nálunk.

Hiába van a panziónak gyönyörű, jól felszerelt kis játszótere, sajnos, ahogy eddig soha, most sem élvezhettük, pedig de jó lett volna, a kölykök homokoznak, tolják a csattogós falepkét, mi meg ücsörgünk és dumálunk. Szerencsére a helyiek a gyerekbarát szálláshelyet komolyan veszik, és komplett játszófolyosó van a kölyköknek bent is. Mint később kiderült, gyakorlatilag fölösleges, elég volt nekik, hogy lépcsőzhetnek, ezek a mai fiatalok! Mi tehát felváltva melengettük az átfagyott és beteg fejünket a kályha előtt, a gyerekek pedig hol rohangáltak a lépcsőn körbe-körbe, hol a vízi programért nyúztak minket. Így hát itt kérek elnézést Szabolcs-Szatmár-Bereg megyétől, az aktuális "náthajárványt" nekünk köszönhetik, bár a beteg egyedek csak gyermekeiket őrizték a medence szélén. Volt, aki szintén rohadtul fújta az orrát és mégis áztatta a fenekét a gyermekmedencében, ami szerintem nem betegen is gáz. Mit ne mondjak, remek volt, de a gyerekek legalább élvezték.

Megküzdöttünk az elemekkel, azért is kimentünk az állatkertbe, ahol zárt helyről zárt helyre adtuk egymás kezébe a kilincset, feltűnően sok időt töltöttünk minden fűtött helyiségben. Leróttuk tiszteletünket a kedvenc jegesmacinál és az állatsimogatónál örültünk a félórája született kiskecskének, még az anya méhlepénye is ott volt mellette. Ezek után húztunk haza.



Rá kellett, hogy jöjjek, öregszünk. Hol vannak már az asztalon táncolós bulik? Rendben, gyermekkel csak nem tivornyázunk, de akkor is. Az első kör tarpai szilvapálinka után úgy elpilledtem, hogy nehezemre esett a szememet is nyitva tartani, a többiek úgyszintén kidőltek. A csúcspont Uri Geller remekbe szabott műsorával ért minket, ahol könnyesre röhögtük magunkat a tévére tett kezünkkel, s most már tuti, hogy nem fogunk drogozni sem.

Ismét levonhattuk a konzekvenciát, a közös, gyerekes hétvégék fárasztóbbak, mint minden más. Mert izmozunk, hogy dumáljunk is, de a gyerek ugye folyton szeretne valamit, így futtában történik minden, egyszerre akarunk is mindent csinálni.

Jó volt, s ha valaki legközelebb jó időben szeretne Nyíregyházára menni, akkor ne július 7-től tegye, mert akkor megint mi fogjuk elrontani a jó időt.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2008.04.13 12:08:05Rozina

    Nekem ez az elutazunk több család, még több gyerekkel sosem jött be. Talán azért, mert a családspecifikus szokások ütközése elbizonytalanított engem is és a kölköket is.

    Pld. az enyéimnek sosem kellett annyi réteg ruhát venniük magukra, mint a többieknek.

    Sajnálom, mert mindig vágytam ilyen élményekre..

  • 2008.04.13 12:15:36Por Cica

    Igen, a gyerekes nyaralas sok konfliktust szul, megis, sokkal konnyebb azokkal a cimbikkel elutazni, akinek van gyereke, mint azzal akinek nincs.



    nagyon helyes a kiskecske, a foldon tenyleg a mehlepeny hever? Miert van, hogy az ember gyereke nem egy ora, hanem csak egy ev utan all labra?

  • 2008.04.13 16:13:58martine

    akkor én jövök ellenpéldáskodni :) igaz, mi az ország egy másik részét szoktuk megszállni (3 család együtt), de nagyon jó, még pihentető, kikapcsoló, feltöltő stb is!



    mi, felnőttek a gyerekes létünk előtt nem ismertük egymást, viszont az a csodálatos konstelláció állt elő, ami régi barátnőkkel nem feltétlenül, hogy a (kb egykorú) gyerekeink is jól érzik magukat együtt, a nők is, a pasik is, még egymás gyerekei sem idegesítenek (sőt, kölcsönösen kedveljük egymást oda-vissza-keresztbe) noha közel sem vagyunk tök ugyanolyanok. mindig vannak legalább ketten felnőttek, akik a gyerekek vigyázása címén beszélgetnek valahol, a többiek mehetnek kultúrkodni, kocsmázni, aludni, ha épp arra vágynak, de vannak közös együttkirándulások is.



    mi azt vettük észre, hogy a gyerekek így "tömegben" sokkal kevésbé nyafogósak, nem kell nekik folyton vmi tőlünk, örülnek, hogy együtt bóklászhatnak, vannak nagy társaspartik, együttfőzés, semmittevés - és mindezt a pünkösdi kicsit bővített időszakba szoktuk beletenni. alig várom, hogy induljunk :)))

  • 2008.04.13 21:32:55callliope

    Baráti társaságunkkal évek óta együtt nyaralunk 1 hetet, tavalyelőtt 1 gyerek volt (a mi nagyobbikunk), tavaly már 3, idén 8 lesz (ebből 4 egyévesnél fiatalabb!) Kíváncsian várom mekkora ramazurit csapnak majd a kölkök?! :D

  • 2008.04.13 21:41:48vikimanka

    Mi is szoktunk együtt üdülni baráti társasággal. A férjem munkatársaival+ azok családjai. Nagyon jó kis csapatot alkotunk így együtt. Minden nyáron eltöltünk egy hétvégét velük, és a szilveszteri bulit is mindig úgy szervezzük, hogy kibérelünk vhol egy házat ahova elmegyünk ugyanígy gyerekestől. Nálunk eleinte csak abból volt vita, hogy a férfiak az első reggel elmennek bevásárolni. Csak az a gond, hogy minden bolt mellett van egy kocsma. Hamár pedig ott van az a kocsma, azt meg is kell nekik nézni belülről is. Így dél körül érnek vissza a vásárlásból, becsípve. Nem is az a legnagyobb bajunk, hogy becsípnek, hanem, hogy délre ér oda a főznivaló. Már néhány év alatt beletörődtünk ebbe a csajokkal és így már ezen sincs vita. Jó dolog ez ha van egy ilyen társaság ahol a gyerekek is közel egyidősek. Nálunk is az a jellemző, hogy kevesebbet nyafognak, mert egész nap együtt játszanak.

    A lányom volt 2 hete Nyíregyházán és ő mesélte, hogy született kisteve is.

  • 2008.04.14 07:31:14Popimami

    Gyerek még alszik, süt a nap, kávé alatt Win cikkén röhögök, jól kezdõdik a nap. Sõt, a hét. A képek meg külön szuperek...

  • 2008.04.14 10:17:03hanyattka

    valami ugyanilyen kiruccanást tervezünk mi is nyáron, július közepén, de még nem voltunk sosem,(Lili 15 hónapos) ez lesz az első, be is vagyok tojva rendesen. Nem tudom, hogy hova menjük,nincs gyakorlatom,ötletem. Amiket a neten találtam, azok nagyon drága hotelek. Van valakinek egy bevált helye, amit tud ajánlani?

    A képek tényleg tök jók, a kiskecske olyan szép, meg sem mondanám, hogy most született.

    Köszi a cikket! :-)

  • 2008.04.14 14:51:34cseresznye

    Jó a cikk, köszi Win!

    Én is ilyesmit tervezgetek, de a parám nem annyira gyerekekkel, mit a szüleikkel van. Azaz, hogy melyik szülő min parázik. Az oké, hogy mi annak idején együtt aludtunk a parkban külföldön, de a gyerekeinkre már más-más mániánkat aggatjuk rá. Azaz máshogy vagyunk nehézkesek, különösen a férjek.



    Azért remélem összejön.



    Sokszor gondolok azokra az emlékeimre, hogy a az ilyen kirándulásokon a felnőttek, mennyire fölöslegesen túlparáztak dolgokat, ami nekünk egy cseppet sem számított.



    Azt én is nehezen emésztem meg, ha a barátnőm valami "nyanyásabb" reakciót mutat, és punnyadt, de ha én, az természetes:)



    De szerintem addig nem öregszünk, amíg nem állnak közénk "felnőttes" formaságok, illetve amíg az anyák, apák, feleségek, férjek összeröhögnek, mert egy pillanatra látják azt a tizenévest, aki...és most a hóc-hóc katonát mondja, és a kettő annyira ugyanaz.

  • 2008.04.14 15:19:02begyszli

    Na, az én parám nem a betegségnél kezdődik. Szóval én az a fajta vagyok, aki amint teheti, minden ilyen dologra boldogan igent mondd. Aztán tervezgetek, készülgetek, s minél közelebb kerül az ominózus időpont, annál többször gondolok arra, hogy a fenébe lehettem ekkora állat??? Nem elég nekem a saját gyerekem, most viseljem el a többi 5-6 kölököt??? Tehát én, tuti duzzogva indulok el, majd amint összetalálkozunk a szálláson a rég látott barátokkal, "el száll a gondom". És onnantól kezdve minden szép.

    De én ugyan ezt az érzést akkor is produkálom, ha mondjuk a szomszéd kislányt meg az anyukáját invitálom át egy kávéra. Nyilván azért hívom meg, mert szeretném, ha jönne, de aztán megbánom, aztán meg örülök...

    Még szerencse, hogy a férjem már jól kiismert, szerintem csak ezért nem mondjuk le az utazásos dolgokat valami banális hülyeségre hivatkozva utazás előtt egy nappal:)

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta