Bébinapló: Abigél almázik és forog

Zanza!

Abigél almázik. Védőnői tanácsra almalével kezdtük kedden, és én úgy izgultam, mint az első nap, amikor hazajöttünk a kórházból. Dilemmáztam egy sort persze azon is, hogy hol etessem, végül, mivel elég jól ül már, az etetőszék mellett döntöttem, amit egyébként már önmagában is élvezett, kapirgálta a falat, meg ütögette a tálcát. Aztán bekapta az első kanál almalét és tulajdonképpen nem történt semmi, pedig ott ültünk előtte készenlétben kamerákkal, vártuk, milyen muris arcot vág majd, de a produkció elmaradt.





Abigél párszor bekapta a kanalat, majd megunta a lassú tempót, két keze közé ragadta a poharat és a szájához emelte. Úgy csinált, mintha mindig is almalevet ivott volna. Az almapüré sem lepte meg jobban, szorgalmasan rakosgatom a szájába a kanalat, a felét persze kitúrja a nyelvével, minden nyelésnél kicsit megborzong, kirázza a hideg, néha öklendezik is, de ugyanolyan lelkesen veszi el a következő kanalat. Tulajdonképpen már megenne egy egész almát, de még nem mertem neki odaadni. Az almát végül sokak tanácsára két szopás közé próbáltam beékelni, de sehogyan sem sikerül, mert mire a délelőtti alvásból felébred, már szopásidő van, alvás előtt viszont túl fáradt a pepecseléshez, így szopásidőben almázik és nem sokkal utána reklamálni kezd a cici után.


Egyszóval a lányom igazi profi, evésben és forgásban is, ami már igen jól megy neki. Már képes eljutni a szőnyeg egyik végéből a másikba, ha leteszem már rögtön hason van, kedvenc szórakozása, hogy szopás után hasra vágja magát, visszaköpi a tej felét és abban tapicskol. Nem tudom van-e másnak is hasonló tapasztalata, de nálunk a forgással párhuzamosan elkezdtek kicsit fárasztóbbak lenni az éjszakák, Abigél ugyanis a kiságyban is ide-oda mozog. Kétszer-háromszor ébred éjjel, néha sírva, és a kiságy különböző szegleteiből szedem össze félálomban, teljesen kicsavarodott testhelyzetekből, megigazítom, betakarom, de van, hogy pár óra múlva már megint a kiságy végében fekszik keresztben. Emellett egyre hangosabb is, egész nap megy a sikítozás, a rikoltozás, meg a dájdájdáj, mindig valamilyen hangot ad ki, vagy ha nem, akkor valami olyannal játszik, ami hangot ad ki.



Lehet hogy ezért, lehet, hogy másért, de úgy érzem, így a félév végére egy kicsit elfáradtam. Biztosan sokan hülyének néznek, de tegnap este, amikor a kicsit késői fürdő után betettem Abigélt az ágyba, olyat éreztem, amit ez alatt a hat hónap alatt még egyszer sem. Úgy éreztem, most el tudnék tölteni egy napot nélküle, egy percig sem kellene gondolkodnom a programokon, tényleg csak egyetlen egy napot. Úgyhogy most megyek, és visszaolvasom azt a részt a terhesnaplóból, amikor már alig vártam, hogy megszülessen végre a gyerekem.
Blogmustra