Igaz, hogy első gyermekem nem akart megfordulni, így fenékkel előre jött a világra, mégis akkor ott azt mondtam a szülésre, hogy „Jé, ennyi volt”? A második baba normális pozícióban volt a hasamban, így mindenki (a dokimat is beleértve) azt mondogatta, hogy biztos sokkal könnyebb lesz a szülés. Tévedtek. Nehezebben is indultak be a dolgok és sokkal jobban megszenvedtem.
Megkérdezett kétgyermekes ismerőseim hasonló tapasztalatokról számoltak be. Vagy csak elfelejtjük az elsőt és jobban emlékszünk a második fájdalmaira?
