Gyerekkel a Riviérán

Korábban már írtunk arról, hogyan érdemes gyerekkel útnak indulni. Most kipróbáltuk: nem egyszerű, de az élmény megéri. Háromfős családunk március elején egy hétre Nizzába tette át székhelyét, mert napsütésre és tengerre vágytunk a légszennyezett mínuszok után.

Nézze meg képeinket!

Az utat még tavaly októberben kezdtem szervezni: a szállást az Ownersdirect.co.uk oldalon át foglaltam, közvetlenül a tulajdonosoktól béreltünk ki egy nizzai lakást. Mivel egy 15 hónapos gyerekkel nem lehet nagyon sokat autózni, úgy szerveztem, hogy odafelé Genovában, visszafelé Velence mellett alszunk, 70-80 eurós szállodákban. Ezeket a Tripadvisor.com oldalon választottam az utazók véleménye alapján, aztán Google-val megkerestem a szállodák weboldalait, és közvetlenül náluk foglaltam. Saját autó híján a szüleim Chevrolet Lacettijét kértük kölcsön.


Az indulást több tényező is hátráltatta, a legsúlyosabb közülük a 15 hónapos Panka indulás előtti nap produkált 37,8 fokos láza (hőemelkedése?) volt. A gyerekorvos néni azt mondta, egyelőre nem lát semmit, úgyhogy vigyünk lázcsillapítót és orrcseppet, vagy hagyjuk itthon a gyereket. A védőnő és anyám szerint csak a foga jön.

Kissé aggodalmasan az indulás mellett döntöttünk, felszerelkeztünk Panadollal, Germiciddel, C vitamin cseppekkel. A következő akadály a bepakolás volt. A gépjármű 275 literes csomagtartójába ugyanis a következőket kellett elhelyezni:

1 nagy sporttáska ruhákkal
1 kis sporttáska első éjszakára
1 kerékpár szállítóhuzatban
1 utazóágy
1 babapokróc
1 babakocsi
1 etetőszék
1 laptop
1 bringás hátizsák és szerszámok
1 szatyor kaja
1 szatyor szendvics, bébiétel és játék az útra

Rövid töprengés után úgy döntöttünk, itthon hagyjuk a babakocsit és az etetőszéket, a többi holmit pedig - az egyik ülés ledöntésével - már sikerült bepasszírozni. Sajnos olyan lakást találtunk, ahol nem volt babaágy, ezért azt vittük magunkkal, de nem is baj, mert a szállodákban is jó szolgálatot tett. Genovában még nem szedtük elő, bár az a kiságy is elég rozoga volt, de a mestrei (Velence melletti) szálloda babaágyából hiányoztak a szivacsmatracot tartó kemény lapok, úgyhogy kénytelenek voltunk a sajátunkat beüzemelni.

Az első négy éjszaka pokoli volt: a gyerek benáthásodott, úgy háromóránként üvöltve ébredt, és nappal is elég nyűgös volt. (Köszönjük ezt a férjem lázasan is dolgozni járó kollégáinak.) Ráadásul szakadó eső és szél fogadott Nizzában, úgyhogy az első napot szobafogságban töltöttük. Aztán ahogy a gyerek gyógyult, az idő is jobbra fordult, nagy sétákat tettünk a parton és a városban, őt az apja cipelte kenguruban. A kávézókban-éttermekben nemes egyszerűséggel az Ergo típusú kenguruval hozzászíjaztam a gyermeket a székhez, úgyhogy az etetőszék sem hiányzott.

Egy hálószobás lakásunk volt, úgyhogy kihoztuk az ágyakat a hatalmas nappaliba, a hálószoba pedig a gyerek birodalma lett. Így a délelőtti-délutáni alvásai is zavartalanul telhettek. Nem vittünk sok ruhát, mert volt mosógép, amikor pedig jobbra fordult az idő, a teraszon lebzseltünk délelőttönként. Mindez egy hétre annyiba került, mint három nap egy szűkös szállodai szobában.

A közértben nagyjából annyiba került minden, mint itthon, vagy talán egy kicsivel lehetett drágább, viszont cserébe rendes Brie sajt volt és 4 euróért eszméletlenül finom vörösbor. Az éttermek és kávézók árai a francia Riviérán körülbelül a Liszt Ferenc téri árakon mozogtak, (vagy mondjuk 10-20%-al felette) azzal a különbséggel, hogy szaró kutyák helyett a tengert bámulhattuk evés közben.

Tanulságok:

Legközelebb 2 váltás hálóruha kell a gyereknek, hogy biztosan megszáradjon időben, ha baleset éri.

Ekkora gyerekkel egy nap kb. 4-5 óra autózás a kényelmesen megtehető táv. Mi összesen 2800 kilométert mentünk, és ebből az oda-és visszaútra eső 1200 illetve 900 kilométer túl soknak bizonyult. Viszont hét közben átugrottunk Monte Carlóba és Cannes-ba is.

A fürdőszobaajtót tartsuk zárva, különben a gyermek a bidében fog kaparászni. Az erkélyen pedig a virágföldet találja csábító finomságnak.

A digitális fényképezőgéphez érdemes pótakkut és pót-pót-pót-memóriakártyát vinni.

A cumit illetve az úti játékokat érdemes madzaggal a gyereküléshez kötni, ha nem akarunk ötpercenként a földön kotorászni utánuk. (Ne legyen hosszú, nehogy a nyakára tekeredjen a gyereknek.)

A benzinkúton vásárolható, pittyegő és villogó játék mobiltelefon két-három értékes órán át lefoglalja az autósülésbe szíjazott gyermeket.
Oszd meg másokkal is!
Érdekességek