Az ideális anyós nem akar az anyád lenni, de tudod róla, hogy ott áll mögötted és bátran fordulhatsz hozzá a problémáiddal. Ebből következik, hogy bármi, amit elmondasz neki, az kettőtök között marad és a későbbiekben sem vágja a fejedhez. (Azért a fiát ne nagyon szidd neki, egyik anya sem szeret rosszat hallani a gyerekéről – erre való a saját anyád, de persze a legjobb, ha nem kell szidnod a férjed senkinek.)
A gyerekeket rá mered bízni, mert nem dohányzik, nem fetreng részegen a szőnyegen és mindig lehet rá számítani. Ha ott vannak az unokák, semmi mással nem foglalkozik, csak velük, a szó jó értelmében elkényezteti őket. Tehát ez nem jelenti azt, hogy éjjel-nappal édességgel tömi őket, de igyekszik a kedvükben járni. Sokat játszik velük.
Ha megkéred valamire, (például, hogy ne adjon csokit a gyereknek, mert székrekedése van) megpróbálja betartani, még ha ő másképp csinálná is. A legjobb, ha a fontos életvezetési kérdésekben egyetértetek. Ha mégsem, akkor sem osztja az észt folyton, hogy szerinte hogy kellene csinálni. Ne álljon úgy hozzád, mint egy tolvajhoz, aki elvette tőle fiacskáját.
A jó anyós egészségesen él, jól főz és még a spenótot is megszeretteti a gyerekekkel. Rugalmas, halad a korral és képes a mai dolgokat is megtanulni, pl. orrszívás művelete. Nem nagymama-göncökben jár, ügyel a ruházatára és mindig ápolt. Külön szerencse, ha egy ruhaméretet hordtok és jó ízlése van.
A tökéletes anyós ritka, mint a fehér holló, ha csak egy kicsit is közelít párunk anyja az ideálishoz, becsüljük meg. Azért ne nagyon dicsekedjünk vele, mert vagy azt hiszik, csak vetítünk (hisz az anyós csak ellenség lehet), vagy sárgulni fognak az irigységtől.
