Eső-játszó: befektető kerestetik

Zanza!

Akik már rutinosabb versenyzők gyereknevelés terén és kaki időben nem az az alternatívájuk, hogy a fikusz mellé célozzák be a gyereket a kiságyba, esetleg apa hasára aludni, vagy mami vállára büfikendővel fixálni a dedet,az tudja, hogy a zárthelyes hétvégék igencsak húzósak tudnak lenni.

Ilyenkor hiába tervezzük el, hogy nem baj az orkán, az eső és a tejköd, mi itthon kézműveskedünk, szürcsöljük a meleg teát és beszélgetünk. A gyerekek vérmérsékletétől függően egy idő után önjárósodnak és bizony elérkezhet a napnak az a szakasza, amikor függönyről, macskáról, szekrénytetőről vadásszuk le őket, vagy apa-anya ideghálózatáról. Mert ötven négyzetméteren hamar meg lehet unni a taknyos őszt, amit kutya hideg tél követ, majd egy olyan tavasz, ami inkább megfagyós, mint nem. Több év bezártság és játszóház, rokongyerek-látogatás, táncház-csömör után, végre megálmodtam a tuti megoldást. És mivel jó fej vagyok, most el is mesélem nektek.


Mielőtt nagy lenne az öröm, azért elárulom, hogy a megoldáshoz vezető út még hosszú, ugyanis még senki nem csinálta meg, legalábbis a valóságban. Vagy csak nem tudok róla.

Jó időben valahogy repülnek a napok. Egy kis játszóterezés, homokozással, mászókázással, csúszdázással. Közbevetve egy kis motorozással pihenik ki a lurkók a fáradalmakat, a nagyobbak bicajjal, mami és papi társadalmi életet is él, a vállalkozó kedvűek focizhatnak, pingpongozhatnak. Ha az időjárás határeseten van, és azért is kimegyünk játszózni, sokszor a szülőket fenyegeti egyedül a fagyásveszély, a gyerek maximum füléig vizes lesz, de mami ugye annyit nem ugrál. Nincs más hátra, mint keresni egy játszóházat, ha nagyon feszíti a famíliát a mehetnék. De van, amikor az ember egyszerűbb szórakozásra vágyik, nem pedig arra, hogy kettő centinként szipi-szupi játékokkal találkozzon, többségében üldögélve.

Egy délután, amikor már az is nagyobb alternatíva volt, hogy kerülővel menjünk hazáig valahonnan, csak hogy még ne legyünk otthon, azon gondolkodtam, hogy esküszöm, besátrazom a játszóterünket. Innen már csak egy lépés volt, hogy az amúgy is vállalkozásszervező vérem beinduljon, s mire hazaértünk, már készen állt az üzleti terv a fejemben: fedett játszótér, játszópark. Egyszer biztosan meg is fogok gazdagodni egy ütős ötletemtől, sajnos konkrétan nem ez lesz az, mert nem találom a folyamatban a szerepem. Nagy pénzem nem igen van befektetni, építési vállalkozó sem vagyok, nem ismerek önkormányzati kisisteneket sem, hogy nagyobb területet béreljek, így a nagyközönségre bízom, csapjon le az ötletre valaki.

A fedett játszóteret nem egy kis egy homokozós, egy csúszdás történetnek tessék elképzelni, hanem egy akkora területen, ahol középen egy nagyobb játszótéri rész van, körülötte pedig futtató, ahol bringázni, mocizni, miegymást is lehet. Sőt, hogy legyen benne biznisz is, gondolatban építsük meg a létesítmény széleire a kis ellátó egységeket, a hot dogosokat, szendvicsezőket, kávés-teás bódékat. A belépőt, hogy legyen valami minimális szűrés és mini költségvetés a fenntartásra, egy bódéban szedik a bejáratnál. A minimális, pár száz forintos családi (ami időkorlát nélküli) jegy és a bódék bérleti díjának összege fedezhetné a jegyszedés, takarítás bérét, a fűtést és javításokat, valamint a későbbi fejlesztéseket is. Nem csak télen, hanem nyáron, tavasszal, ősszel, rossz idő esetén is lehet látogatni.

Ha lenne ilyen hely, én bizony népes családommal több kilométert is hajlandó lennék utazni miatta. Így, ha csak valami régi gyárépületben, vagy olcsóbb bérleti díjjal rendelkező, külvárosi területen lehetne megvalósítani, talán az sem lenne akkora baj. Sőt.

Kedves vállalkozó szellemű emberek, nyugodtan lehet kapkodni a megvalósításért, a felvevő piaca az üzletnek ugyanis itt olvas. Az ötletet, pedig csak úgy ingyen adtam, közvetlenül a vasárnap reggeli kifli és kávé mellé.
Blogmustra