Zanza!

Hanna már írt egy posztot a barkács- lakberendezési és gyerekáruházakban kapható különböző gyermekvédő felszerelésekről, a bukósisaktól a hajmosókarikáig. Több olvasónk kérdezte, hogy melyik hasznos, milyet érdemes venni, úgyhogy az alábbiakban vázolnám, a 14 hónapos gyermekünket milyen módon igyekszünk védeni saját kíváncsisága következményeitől.


Nálunk gyerekrács van a konyhaajtón, így ez tiltott terület a gyermek számára. Nemcsak azért hasznos, mert így nem kukázza ki a szemetet a kukából és nem lopkodja ki a késeket a fiókból, hanem a macskaeledelbe sem eszik bele. Hátránya, hogy ha néha nyitva felejtjük, bizony már bent van, mire észbekap az ember, könyékig a kukában avagy a macska tányérjában. További előny, hogy főzésnél nincs láb alatt a gyermek, és nem rántja a fejére a fazekat. A miénk ikeás darab, tizenezer forint volt, és apa mintegy 32 perc alatt felszerelte.

A konnektorokban egyelőre nincs dugó, az ikeás dugó ugyanis valahogy nálunk nem passzol, pont 90 fokban van elforgatva ahhoz képest, ami jó lenne. Viszont mivel minden dugaljba bedugtunk egy fogyasztót, nincs hova nyúlkálni és drótocskát dugni, legalábbis egyelőre. Hosszabb távon az elosztók 120 cm magasság fölé helyezése és/vagy a jó gyerekdugók beszerzése lesz a megoldás.

Sajnos nemcsak a felnőttek, a gyerekek is imádják kapcsolgatni a tévét, a miénk ráadásul gyorsan rájött a készüléken található gombok funkcióira. Amikor még csak a ki/bekapcsolót tudta megnyomni, akkor egy bébiételes kupakkal leragasztottam, de sajnos most már a csatornaváltó gombokat is profin kezeli. Így aztán inkább kihúzom a konnektorból, visszacsatolás híján nem nyomogatja. Ha nézni akarjuk mi, felnőttek, akkor majd bedugjuk. Ugyanez a megoldásom a hifikre és egyebekre, ha nem akarjuk, hogy letörje a DVD-lejátszó tálcáját, húzzuk ki szépen a konnektorból. Lehet lekapcsolható elosztót is venni, csak olyan helyre rakjuk, ahol Fincike nem éri el.

A számítógép a gyermekek másik nagy kedvence, főleg olyankor szeretik kikapcsolni, amikor már négy oldalt írtunk a Wordbe, de még nem mentettük el. Nálunk a nagy Macen szerencsére erőből kéne nyomni a bekapcsológombot, az meg egyelőre nincsen Pankának. A pc-t viszont már egész pici korában lazán kikapcsolta, úgyhogy kénytelen voltam egy nagy kartonpapírt ragasztani barna postai ragasztószalaggal a gépház elejére, mi felülről benyúlva tudjuk bekapcsolni a gépet.

Fiókzárakat vettünk, de sajnos a mi fiókjainkra nem jók, hiába ikeás fiókok és ikeás zárak. Úgyhogy a legkönnyebben kihúzható fiókokat megkapta a gyerek, abban az ő cuccai vannak, a többiben meg alul ruhákat és ágyneműt tartunk. A magasabban levő fiókokba átmenekítettük a sérülékenyebb és/vagy veszélyes holmikat.

Fürdésnél egyelőre nincs csúszásgátlónk a kádban, de lehet, hogy veszünk. Én a gyerek fejét is féltem, mert pont csapmagasságban van, úgyhogy talán beszerzek egy csapra húzható ütközésgátlót (ne röhögjetek, ilyen is van). Egyébként az ágy és a dohányzóasztal sarkain vannak ütközésgátlók, úgyhogy végre nekünk sem kék-zöld a sípcsontunk. Elárulom, hogy ezek is ikeásak, és egyelőre még nem tudta leműteni őket a gyerek, de azt hiszem, most már tényleg százalékot kérek az áruháztól a reklámért.

A vécében a vécékefe, a vécépumpa, a szagosító és a macskaalom mind-mind izgalmas szórakozást nyújtanak az apró gyermekkezek számára, ezért a vécéajtót zárva tartjuk. Éppígy a fürdőszoba ajtaját is, ahol az alsószekrény ajtógombjait műanyagbevonatú zöld kertészeti dróttal kötöztem össze, a hajszárítónak, a hősugárzónak és pár plusz samponnak otthont adó másik szekrény azonban zárhatatlan, így itt is a fürdőszobaajtó becsuk megoldást alkalmaztuk.

Máskülönben a lakás szabad préda, kipakolhatja a fiókokat, mászkálhat bármerre. Az állólámpát elbarikádoztuk a kanapéval, a törékenyebb tárgyakat, a szobanövényeket pedig a nemrég felfúrt új polcokra menekítettük. A gyermek ugyanis egyre nő, így csupán felfelé vezet a menekülés útja. Ezt a macska is sejti, aki felköltözött a komód tetejére, és onnét nézeget aggódva lefelé. Még nem tudja, hogy pár év múlva oda is elér majd a gyermek keze.
Blogmustra