Kismama 2.0: A nagy bejelentés

Abban már profi vagyok, hogy hogy jelentsem be egy férjnek, hogy terhes vagyok. De egy blognak? Tegyek a címoldalra kiscipőkről fotót? Fényképezzem le a csíkos tesztet? Á, inkább kimondom: kedves Poronty, képzeld, Samunak kistestvére lesz!

S hogy még jobban örülj, heti kismamanaplóval fogok jelentkezni, ahol részletesen beszámolok testi s lelki változásaimról, környezetem reakcióiról, az egészségügyben tett látogatásaimról és egyáltalán, mindenről, ami érdekelhet egy leendő terhesnőt. Vagy esetleg egy volt terhesnőt. Köszi a gratulációkat, viszlát szerdánként! Ja, és ma szerda van, úgyhogy itt az első rész.


Az első három hónap

Mivel a 12. hétig általában nem mondják el a várandósok, hogy várandósok, én is utólag számolok be nektek e csodálatos szakaszról.

Csodálatos??? Muhaha. Jó, mondjuk én nem hánytam, de sokan igen. Viszont már a második hónapra úgy néztem ki, mint a Michelin-baba (második gyereknél ez sajnos előbb jön), két lábon elaludtam, amikor meg ébren voltam, ideges és idegesítő voltam. Kérdezzétek csak meg a pasim. Szegény csak pislogott, mert hát csak nem üthet meg egy terhes nőt, és az elköltözés is nagyon rossz timing lenne.

Először kicsit ijesztő volt végiggondolni, hogy már megint bálna leszek, hogy már megint pakolhatom el kedvenc gatyáimat, hogy fejőstehénné alakulok, hogy kihullik a hajam meg minden. És persze minden eddigi megpróbáltatás most x2, megint egy zombiév jön, alvás, ivás és felnőttprogramok nélkül. Dehát sebaj, lesz még egy olyan jófej gyerekem, mint a Samu, juhééé! Egy szép nap majd csak nevetek az egészen. Ugye? Ugye?

Technikailag úgy zajlott ez az időszak, hogy hat-nyolc hét után elmentem a dokihoz, ő ultrahanggal megállapította, hogy minden ok, van szívhang, elküldött vérvételre, ott újra megállapítottam hogy ez az éhgyomrozás kamu, mert simán betoltam reggel egy tejeskávét és nem nyílt meg az ég, aztán a leleteimmel elmentem a védőnőhöz, aki eddigi, hároméves ismeretségünk alatt az egyetlen hasznos dolgot megcselekedte, adott nekem kismamakönyvet. Így már büszkén lobogtathatom a rendőr előtt, ha meg akar szondáztatni, vagy a főnök előtt, ha meg akar túlóráztatni. Ezek után következik a 12. heti Nagyon Fontos Ultrahang, mert akkor nézik a nyaki redőt, de ezt majd csak jövő héten.
Oszd meg másokkal is!
Mustra