SZÜLŐSÉG

Bent legyen apa a szülésnél?

2008. február 26., kedd 10:10

Nálunk egyértelmű volt mindkettőnk részéről, hogy a szülés pillanatában is együtt leszünk, vértől és injekciós tűktől rettegő férjemben fel sem merült, hogy kihagyná életének ezt a fontos pillanatát. Azt gondoltam, ez mindenki számára ennyire egyértelmű. Pedig nem. Heti kérdés.



Judit barátnőm például az első szülése előtt nem akarta, hogy a férje is bekísérje a szülőszobába: nem szerette volna, hogy kiszolgáltatott helyzetben lássa. Aztán a férje unszolására, aki nagyon szeretett volna bent lenni, végiggondolta még egyszer és rájött, hogy a terhessége alatt annyi pocsék helyzetben látta már, hogy azoknál a szülés sem lehet rosszabb látvány, így beadta a derekát. Utólag sem bánta meg, a második gyereknél természetes volt, hogy együtt szülnek.


Szilvi szintén megdöbbentett a válasszal: nála hasonló okokból egyik szülésnél sem volt bent a férje: nem akart eltorzult fejjel, kiterítve mutatkozni férje előtt. Elmondása szerint ő ha beteg, akkor is igyekszik elvonulni mindenki elől és egyedül szenvedni. Ezért az ifjú apa mindkétszer a kórház folyosóján tördelte a kezeit, amíg fiai megszülettek.

A Porontyon Kékfelhő számolt be nemrégiben arról, hogy ő hiába szeretné, párja nem kíván bent lenni a szülésnél.

Ami egyikünk számára természetes, korántsem biztos, hogy a másik számára is az. A legjobb, ha a két fél egyformán gondolkozik, vagy meggyőzhető a másik. Mindenesetre nem árt már a terhesség elején beszélgetni arról, bent lesz-e apa a szülésnél.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2008.02.27 01:28:35cozumel

    B- nyomdokaban meg egy gondolat...



    Vajon az a no, aki nem szereti, ha a parja szenvedni latja, mit csinal, ha monnyuk elkapja egy kiados hanyos-fosos virus, amikor annyi ereje sem marad, hogy a toalettrol lemasszon?

    Bezarkozik a furdoszobaba 3 napra?



    Valamint...

    Ha a szules undorito, de a vegtermek maga a CSODA, akkor, egy pillanatra gondoljunk mar bele, hogy a kis CSODA az elete elso X honapjaban default modban csupa undorito dolgot produkal:-)

    Esetleg az "undorgos" apukak az gyereket is csak akkor nezik meg eloszor, mikor mar kessel-villaval tud enni? :D

  • 2008.02.27 02:56:47trollkotze

    Egyelőre nem olvastam el a kommenteket, mert leragad a szemem. Csak néhány megjegyzés.



    Biza' nálunk fordított a helyzet... Én - nem mintha mostanában gyereket akarnék - tiltakozom az apás szülés ellen, mert nem szeretném, ha a kedves kiszolgáltatott helyzetben látna.

    Ő bent akar majd lenni.

    Én hüledezem azon, hogy valaki levideózza a felesége éppen széjjelszakadó alfelét, a kedves szerint ez tök jó emlék lesz majd később... Na neeem, kösz, az eltorzult pofámat esetleg nézegetheti, de hogy bekerüljön a családi videjóalbumba az alien-effekt, azt felejtse el... Ahogy magamat ismerem, utólag is csak az jutna róla eszembe, hogy jézusom, de fájt abban a pillanatban, vagy hogy épp úgy éreztem magam, mint akinek szarnia kell, vagy mittudomén. Kell a fenének, hogy ezt nézegesse a karácsonyfa alatt... :)



    Naszóval, ezek az ellenérzéseim.

    Ugyanakkor azt is gondolom, hogy a férfi igénye arra, hogy bent legyen, természetes, illetve normális esetben természetes. Freudi okot sejtek amögött, ha valaki nagyon undorodik. Az az érzésem, hogy a szülést a maga véres valójában taszítónak tartó férfiak tulajdonképpen nem a vértől rettegnek. Hanem képtelenek összeegyezteti a szeretett és kívánt(!) nő képét azzal a ténnyel, hogy ONNAN valami kijön... Na jó, ez elég bizarrul hangzik, úgyhogy kifejtem bővebben. Arról van szó, hogy sajátos konfliktusba kerül bennük a szexualitás azzal a dologgal, ami - mivel az anyasághoz van köze - aszexuális, mondhatni tiszta és szent.

    Ugyanez a helyzet azokkal a férfiakkal, akik - bent vannak vagy sem -, a szülés után képtelenek nőnek tekinteni a(z akár újra karcsú, csinos) feleségüket. Az "anya" és a "szerető" inkompatibilisek egymással... Ez egy tudatalatti gát. Amúgy is sokszor hallunk olyat, hogy "egy anya ne tegye ezt meg amazt", például "egy anya ne vetkőzzön a pléjbojnak" (miért, a nemanya vetkőzzön?), és itt utalnék egy emlékezetes vígjáték egy ideillő jelenetére:

    "- Szeretem a feleségemet...

    "- Akkor miért kell a barátnő? - így a pszichológus.

    - Azért, hogy kielégítse azokat az igényeimet, amiket az asszony nem...

    - És miért nem kéri meg rá a feleségét, hogy megtegye?

    - Mi? Azzal a szájjal, amivel a gyerekeimet csókolgatja?!" (nem szó szerinti idézet); naszóval, erről van szó.



    Vajon ez nagyon meredek? Nem hinném, bár lehet, hogy egy kissé túlbonyolítottam a kocapicológiát.

  • 2008.02.27 03:00:56trollkotze

    donna

    "a társaddal két dolgot kell tudni megbeszélni: szarni és baszni"

    Egyetértek. Én valamiért mégis intimnek érzem a szenvedésemet. Nem is jó szó ez. Egyszerűen csak olyan típus vagyok, aki elvonul magában szenvedni, és akinek az a legnagyobb segítség, ha ilyenkor békénhagyják.

    (A szarástéma nálunk nem tabu, höhö.)

  • 2008.02.27 03:31:29glad az egyetlen

    Cikre reagálva:



    Valahogy számomra az a bizonyos "jóban-rosszban" azt jelenti pl, hogy nem szégyellem magamat kiszolgáltatott helyzetben, főleg ha ez miatt megfosztom egy nagyszerű élménytől a páromat.

  • 2008.02.27 03:33:18glad az egyetlen

    Ja videózást amúgy én se tartom jó ötletnek. Itt a "néma" fotózásra teszem a voksot, igaz elfogult vagyok.

    Persze semmi vakuzás!

  • 2008.02.27 04:20:55cozumel

    Tortenelmi pillanat!



    Glad es en hosszas poronyozos multtal a hatunk mogott ELOSZOR egyetertunk valamiben:-))))))



    Glad, mit kersz: bort, sort vagy egy kis tomenyet? :D:D:D

  • 2008.02.27 07:24:44rosa

    tapsifüles, elsírtam magam :(

    Kívánom Nektek, hogy egy Új Baba gyógyítsa be a sebeket!

  • 2008.02.27 07:33:56rosa

    Az én férjem sem akart bejönni először (úgy gondolta úgysem tud segíteni és rossz lesz látnia, hogy szenvedek), aztán meggondolta magát (hála a szülésfelkészítő tanfolyamnak ahol elmondták hogy apukák hogyan tudnak segíteni - mert igenis tudnak!) és végül mindent végignézett. A szülésznő mondta is, hogy majdnem bokán rúgta, hogy ne nézzen már mindent, szúrást, vágást, hasbakönyöklést ésatöbbi :) Szerencsére gyors szülés volt, és nagyon jó volt a jelenléte! Felejthetetlen ahogy a porontyot ringatta és dudorászott neki míg engem varrogattak. :)

  • 2008.02.27 08:11:24Katarina

    Cobold: esténként nem tudok netezni, ezért nem olvastam a kommentedet, így csak most válaszolok rá: természetesen, mindenkinek joga van a saját véleményéhez. Mint fentebb is írtam summaryglossnak, ez itt vita, a vita lényege pedig a vélemények és érvek cseréje, esetenként ütköztetése.

  • 2008.02.27 08:37:58Cyr

    Fotózás: Az első szülésről nem sikerült képeket készíteni. Annyira rohantunk a szülőszobára, hogy vittük ugyan a fényképezőgépet, csak éppen film nem volt benne :)

    A másodiknál már kiküszöböltük a dolgot, (a rohanást nem) addigra meglett a digitális. Na akkor előadta a párom, hogy ő nem tud majd fotózni, hiszen ő ott fog mellettem izgulni, csináljam én, a lassúbb részeknél úgyis ráérek :)))))))))

    A harmadiknál a dúlám fotózott... Lehet, hogy jobb, ha most majd nem forszírozzuk? :)

  • 2008.02.27 09:27:02Maja Papaya

    A premier plán filmezés nekem is meredek. Fotózni a babát, minket, amikor már boldogan pihegünk, az oké.

    Egyetlen filmet sem néztem meg szülés előtt, a sajátomat sem szeretném visszanézni. Beérem az emlékekkel :)

  • 2008.02.27 09:27:10AdMi

    Attya úristen! Ti végigírtatok 24 órát? :D Ez szép teljesítmény!!!

    Amúgy még mi is a szülés előtt vagyunk (a párom, a Pöpi, meg én), de én csak egyszer kérdeztem rá a Kedvesnél, h bent akar-e majd lenni, és egy határozozz "PERSZE" volt a válasz. Én nem is akarok semmilyen ellenérzést kelteni benne ez iránt különböző sztorikkal, majd ha ő úgy érzi, akkor legfeljebb kijön a szülőszobából. (Na, akkor vszínűleg másnap nem teszi zsebre, amit kap ezért:)) Na jó, nem. De én ezt döntést maximálisan rábízom. Aztán majd augusztusig még minden kiderül... még az ég is. :)

  • 2008.02.27 09:37:44Maja Papaya

    Glad, örülök, hogy te is felvetetted a jóban-rosszbant, onnantól nem kérdés az egész.

  • 2008.02.27 09:43:43csacsacsa

    Fotózás: Nekem eszembe sem jutott. Én biztos nem felejtem el, másnak nem mutogatnám. Gyanítom a Kedvesem is emlékszik rá. Valószinűleg nem tudnám megnézni, mert ilyesmit nem tudok nézni képernyőn. Volt ott egy fickó, le sem tette a kamerát. Én adtam vizet a feleségének mert az ő keze tele volt.

    Végig néztem mindent, kitolás, varrás stb., de sosem hiányzott, hogy felvétel is legyen róla. Emlékszem mindenre, igaz csak 7 éve volt, ki tudja mit hoz a jövő:)

  • 2008.02.27 10:32:24Békanőci

    Úgy kellett rászólni,hogy csináljon pár képet a babánkról mert inkább csak megilletődve markolászta a fényképezőt... :)

  • 2008.02.27 10:36:35freddiekrueger

    Békanőci: dettó:) Enyim ember kezéből a doki kivette a gépet és nekiállt fotózni, mert a párom nem hagyta a el a helyét a fejemnél:)

  • 2008.02.27 11:06:18másutt

    en betiltottam a vakuzast minek koszonhetoen van 2 db kicsit homalyos kep a gyerekrol, amint merik a mutoben... :)

    de nem banom. szerintem egy ujszulot szemebe vakuzni, amikor eppen kibujt 9 honap sotetsegbol, kegyetlenseg. furcsallom, hogy sokon megis megteszik...

  • 2008.02.27 11:10:52Békanőci

    Vaku nem kellett,volt ott elég neon,szegény gyerek csak hunyorgott így is.

    Freddiekrueger:az enyém elhagyta a kijelölt helyet :),de teljesen eszét vesztette. :D

  • 2008.02.27 11:46:52Cobold

    2008.02.26 16:24:59 B-

    Vagy pl. az én babám feje beszorult, és ott volt baromi sokáig, nekem úgy tűnt, vagy 2 órahosszáig biztos, mintha déltől már kitolás lett volna, de majdnem 2kor született meg a kiscsaj.

  • 2008.02.27 14:39:14szajberpiraty

    Én mint apuka javaslom, hogy minden apuka legyen bent. Egy csodának lesz részese, aki bent van. Csak akkor és ott lehet átélni, soha többé. Én a részese lehettem, fogtam a párom kezét, segítettem amit tudtam.



    Nem lehettem bent végig, mert kizavartak amíg vákuummal világra segítették a fiamat, pár perc sajnos kiesett. Pedig azt is vállaltam volna.



    Hihetetlen csoda volt a frissen pólyába rakott kisfiamat a kezemben tartani még bent a szülőszobán.



    Azóta is együtt csinájuk amit lehet. Éjjel én cserélem a pelenkát a fiamon, aztán odaadom a páromnak szopizni. A nejem addig is tud még pihenni egy kicsit.



    Fürdetéskor az egyikünk deréktól lefelé, a másikunk deréktól felfelé fürdet.



    Még öltöztetni is megtanultam a picit, pedig általában ahhoz egy férfi eléggé fakezű.



  • 2008.02.27 15:01:03hatterzaj

    Én a szülésem közben jöttem rá, hogy nem akarok soha többé a férjemmel élni. Ilyen is van. :)

  • 2008.02.27 15:16:36B-

    hatterzaj: és mi lett, szakítottatok? És hogy jött a felismerés? Vagy nár korábban érlelődött azért ez a gondolat?

  • 2008.02.27 15:33:29hatterzaj

    A vége válás lett, de tényleg a szüléstől (pontosabban a vajúdástól) kezdődött el az egész. Mármint bennem. Elkezdődtek a fájásaim, a férjem akkor épp a munkahelyén volt, gondoltam az elejét kibírom valahogy egyedül is, nem zavarok nála, még képes hazarohanni félórás fájásoknál, amennyire várta a kicsit. Aztán mikor este a tízperceseknél hazaért, kezdtem érezni, hogy most valahogy jobban egyedül vagyok, mint voltam eddig. Aztán ahogy haladt előre az egész, már nem is egyedül voltam, inkább annál is rosszabb - nem volt elég a magam "baja" még azzal is foglalkoznom kellett, hogy neki mi minden baja van. És az érzés egyre közelebb állt ahhoz, hogy "ha nem lennél, könnyebb lenne minden".. Hát valahogy így. Remélem senki nem jut hasonlóra.

  • 2008.02.27 15:43:54B-

    :-(

  • 2008.02.27 16:12:12Pandi

    Hatterzaj ez tényleg nagyon rosszul hangzik.:(

    Előtte minden frankó volt, boldog közös babavárás?

    (Már ha nem vagyok túl indiszkrét, de komolyan nagyon szomorú ilyet olvasni.)

  • 2008.02.27 16:26:16másutt

    Hatterzaj: tenyleg szomoru.



    Sajnos a legjobban ugy ismeri ki az ember a masikat, ha betegseg, trauma, baj, szules, stb van.

    Akkor kijon valaki igazi termeszete: tud-e masra figyelni, tud-e gondoskodni rola, mast eloterbe helyezni.



    Ugy tunik exed primadonna volt.

    Jobb, hogy most derult ki, es nem amikor 77 evesen combnyaktoresesen szorultal volna ra!

  • 2008.02.27 17:17:58hatterzaj

    No, nem akarom teljesen szétoffolni a történetemmel a postot, csak gondoltam szólok: nem minden apukának kéne bent lennie a szülésnél, és nem csak azért, mert esetleg nem bírja a vért.

    Tulajdonképpen megértem a volt páromat, elég unalmas meg idegőrlő lehet órákon át ücsörögni egy teremben és nézni a feleségét aki néma csendben szorítja a fogát miközben semmi a világon nem történik. Eközben nekem még idegőrlőbb volt kiállni a fájásokat, és közben a dünnyögését hallgatni, hogy azért durva, hogy hajnali 4 van és mennyire álmos, meg vajon hol lehetne neki itt lefeküdni, mert nem bírja. Vagy hogy vajon mit szól a főnöke majd ha reggel 8-ig se lesz meg a baba, és Ő csak úgy nem megy be dolgozni, meg vajon ilyenkor kit hívjon fel, hogy szabi kéne. (Tudtak a munkahelyén a terhességemről.) Amikor a szomszéd szobában vajúdó nő sikoltozott a fájásaikor, azt ugyan hallottam, de nem zavart, elvoltam foglalva magammal. Az annál jobban zavart, amikor a férjem a szomszéd nőt kezdte együttérzően sajnálgatni, hogy szegénynek azért mennyire fájhat és milyen jó, hogy nekem legalább nem. Ezen a ponton volt, hogy a szülésznő megkérte a férjemet, hogy fáradjon ki a folyosóra, mivel gyilkos pillantásomat Ő értette, a férjem nem :( Soha senki nem fogja tudni megmondani, hogy a két percen belüli, szinte egybefüggő fájásaim miért álltak le az éjszaka során 5-6-szor is bő félórákra teljesen, lehet, hogy mindezektől függetlenül. Én csak azt tudom, hogy nagyon stresszelt a jelenléte, és _szerintem_ közrejátszott a jelenléte az elhúzódáshoz. Ha egy apuka megszokta, hogy ha szomjas, a felesége rohan vizet hozni neki és képtelen egy vajúdó nő mellett maga megoldani minden gondját lehetőleg szó nélkül, akkor úgy érzem, inkább be se menjen. Ha álmos, biztos, hogy a felesége sokkal álmosabb és fáradtabb. Ha a felesége nem üvöltözik, nem jelenti, hogy odabent nem kaparja a falat. Ha a felesége nem kér inni, nem jelenti, hogy nem szomjas, lehet, hogy ahhoz is fáradt, hogy végiggondolja, mi a legnagyobb baja épp. Amúgy azt hiszem, mindez persze idővel mindenképp szétszedte volna a házasságunkat - a tény, hogy bent volt a szülésemnél csak gyorsította a folyamatokat, és utólag úgy érzem, talán jobb így: hamarabb mentünk szét, kevesebb kínnal váltunk el, mint sokkal több év együttélés, netán több gyerek születése után tettük volna.

  • 2008.02.27 17:34:29Pandi

    Hatterzaj, köszönöm, hogy elmesélted és nemhogy nem volt off, hanem nagyon is tanulságos a történetetek.

  • 2008.02.27 17:39:06babó

    hatterzaj

    nagyon is érdekes volt.

    legjobb elkényeztetett pasasból nem csinálni apukát. úgysem viselné jól, hogy csak második. :((

  • 2008.02.27 17:39:38k.arika

    Én "papásan" szültem, és legközelebb nem szeretnék úgy...

    Én nem nem csalódtam a férjemben annak hatására, amit akkor tapasztaltam, mivel én már előtte is tudtam róla és magamról azokat a dolgokat, amelyek miatt rosszul sült el a dolog, de nem mertem vállalni a döntést, miszerint a trend ellenére nem fog bejönni velem.

    Én "sarokbanszenvedő" vagyok, Ő pedig (sok férfitársához hasonlóan) leblokkolós típus.Végül császár lett, és annak már nagyon örültem, hogy amíg engem "megvarrnak" Ő ott van a fiunkkal.És azóta is ott van mindig, és nagyon jó apa.De férfi!És ez az, amit eddig nem olvastam senkitől, hogy a szülés pszichikai nehézségeit teljesen máshogy éli meg a két nem.Éppen ezért hiába nem tabu a "baszás-szarás" téma nálunk se, én nem bírtam elengedni magamat a jelenlétében.És nem attól féltem , hogy milyen helyzetekben lát majd, mert 12 év alatt volt lehetőségünk pár dolgot megtapasztalni.

  • 2008.02.27 17:45:13babó

    egyébként hozzá kell tennem, hogy bár én nagyon az apás szülés mellett vagyok, simán el tudom képzelni, hogy valakit idegesít, hogy ott a párja. és mivel nekem nem természetes lefolyású volt, nem is tudhatom, hogy reagáltam volna. lehet, hogy elküldöm szegénykét a búsba, vagy utolsó erőmmel vitatkozom vele, hogy ilyet soha többet :))



    ehh, meglássuk a következőnél.

  • 2008.02.27 20:58:34süni

    Nekem vegyesek a tapasztalataim:

    az első babánknálnem is akart bejönni a párom,én pedig nem erőltettem;ha ő így látja jónak,legyen így.Aztán a sors úgy hozta,hogy másfél óra alatt megszültem:-))),és hiába sietett hozzám,Egertől messze van Debrecen....

    A lányunk születését is majdnem lekéste,de idejében visszafordult,és ő úgy döntött,hogy bent lesz.Én az a "földanya" típushoz tartozhatom,mert én is úgy gondolom,hogy a szülés csak és kizárólag a nőre tartozik(nő volt a választott orvosom is),de természetesen tekintettel kell lenni arra is,hogy az ő gyermeke születik meg!Így aztán Cuncás születését végigácsorogta,nem kellett simogatnia,masszíroznia meg ilyenek,attól sokkot kaptam volna;és nem egy érzékeny típus,de majdnem elsírta magát,és örömében megsimogatta a fejem:-)))) (amit meg végképp nem szeretek),de mindegy,boldog volt ő is,én is és CSAK a szeretet számít!!!!!!Na meg a büdös bogarak!:))))

  • 2008.02.27 22:45:26trollkotze

    "Ha egy apuka megszokta, hogy ha szomjas, a felesége rohan vizet hozni neki"

    Na, már ezen a ponton el van cseszve az egész... Jól írja babó, elkényeztetett férfinak jobb nem szülni gyereket.

  • 2008.02.27 22:52:31Vowel

    én is a hőn szeretett sztimrében szültem, és férjem elannyira nem premier plánban volt, hogy mikor bejött egy másik orvos, ő fényképezte le neki, h a babó feje már kint van, mert ő ezt föntről nem látthatta.

    és mivel ő a férjem, és én meg én vagyok, és mindketten ott voltunk, elhiszem neki, hogy nem lent volt p.plánban, hanem fent, a fejemnél.:D

    de ha akart volna, ott is lehetett volna...;)

    nincs titkom előtte...csak a Hugh Laurie.;))

  • 2008.02.28 03:32:30glad az egyetlen

    cozumel



    Köszi!

    Ebben a sorrendben jó lesz. ;-)

  • 2008.02.28 08:04:03AdMi

    Én tegnap voltam a párommal szülőszoba-látogatáson (másik 5 párral együtt), és annyira jó volt látni a Kedvesem arcán, hogy nemhogy irtózna ettől az egésztől, de még valahogy élvezte is, hogy láthatta, hogy hol leszek, mint leszek, stb... Mintha megnyugtató lett volna neki. A doki meg bebírta közölni, hogy a nyáron szülő kismamik(én is) a legjobban tesszük, ha hozunk magunkkal elektromos szúnyogriasztót, mert annnnnyira jó állapotban vannak a nyílászárók,hogy simán millió +1 szunyi lesz bent, és az egészben ez lesz a legrosszabb! Hát ezt köszi. És itt, ennél a mondatnál enyhe pánikot láttam az én drágaságom pofiján, hogy nekem kicsit is rossz lesz... Nem tudom, mire gondolt... nyaralásra? Imádom!:))

  • 2008.02.28 12:54:30Cyr

    Vowel: ne aggódj, ártatlan kis titok... Különösen akkor, ha egyik gyerek sem kiköpött Dr House :))))

  • 2008.02.29 02:45:16pityupang

    Első feleségem nem akarta, hogy ott legyek. Első két lányom születésénél nem voltam ott. Második feleségemmel már nem hagytuk ki ezt a fantasztikus élményt. Szerintem többet megtud egy férfi egy nőről egy ilyen hatás után. És saját magáról is. Mindenkinek ajánlom.

  • 2008.03.01 16:14:44Tarczali Tímea Éva

    Szüléskor nemcsak egy kisbaba születik meg, hanem egy édesanya és egy édesapa is. Mindhárman együtt fejlődnek és válnak végül egy igazi családdá. Ezért kell bent lennie az édesapának is. Ahogy a kis élet létrehozásánál is ott volt. Részt kell, hogy vegyen az érzelmi fejlődéséhez, apává válásához való folyamatban, amibe beletartozik a pozitív tesztre való rácsodálkozás, a baba nemét kimutató ultrahang előtti heves szívdobogás, a szülés egyáltalán nem olyan vészes látványa, az első mosolyok, és még sorolhatnám. Ezek a pillanatok fognak eszünkbe jutni, miközben táncolunk a gyermekünkkel az esküvőjén, vagy mikor az unokánkat tartjuk a kezünkben, ezekre fogunk emlékezni halálunk előtt... Érdemes hát begyűjteni, ami megadatik.

  • 2008.03.01 18:08:13szeszter

    Éve ez frankón ott volt! Minden szavaddal egyet értek.

  • 2008.03.01 21:35:02vikimanka

    Csak érdekességként leírom. Az én férjem mindkét lányunk születésénél bent volt, de a vizsgálatokra nem jött velem. Egyedül a kicsivel a 4D-s uh-ra jött el, de sajna pont nem sikerült csak a második alkalommal, arra meg már nem akart jönni. Amiért leírtam az az, hogy ilyen típus is van, ő azt mondja, hogy neki már akkor izgalmas mikor élesben megy a dolog, kézzelfogható. Sosem beszélt pl. a hasammal/benne a babával/, egy kezemen megtudom számolni hányszor tette a pocimra a kezét várva, hogy rúgjon a baba. Amúgy sem a szavak embere amikor érzelmekről van szó. Mégis tudom, hogy szeret minket, a lányokért rajong, csak nem tud mit kezdeni magával a terhességgel. Nagyon jó, hogy bent volt a szüléseimnél, ez való neki.

    Éva meg mindent leírt ami a papás szülés mellett szól.

  • 2008.03.01 23:00:46wish73

    "...Ezért kell bent lennie az édesapának is...."

    azért ez enyhe túlzás. 15 éve még nem volt divat az apás szülés, ezzel együtt príma kis családok születtek. nem csak a modern időkben, de korábban is úgy tartották, h a szülés nem ffiaknak való, akkor sem voltak bent, amikor otthon szültek az asszonyok, kórház, mint olyan, még a kanyarban sem volt. sőt, ha azt veszem, hogy régen a család fogalmát sokkal komolyabban vették, pedig nemhogy apás szülés, de terhességi teszt, uh, nem-meghatározás sem létezett, akkor főleg nem látom a párhuzamot. sok ffit zavar egy csomó dolog, ami a szüléssel együtt jár. attól még lehet jó apa. persze, jó, ha bent van, de azért enélkül is működik. és mondom ezt úgy, h nálunk is mindkettő apás szülés volt, egy pillanatig fel sem merült, h ne az legyen, ettől függetlenül nem ezen múlik.

  • 2008.03.01 23:10:35eino.

    Lányok-asszonyok. Wishnek igaza van, érdemben nem jelent semmit, hogy bent volt-e az apa.Nálunk bent volt, ó, még el is érzékenyült. Jaja, de hát minden csoda 3 napig tart, nála ez 3 hetet jelentett.



    Szerintem menjen be, ha mindketten valóban akarják, és ne menjen be, ha csak az egyikük akarja. Abban is meg lehet egyezni - ez afféle arany középút lehet - , hogy csak a vajúdásnál van ott. A kitolásnál már esetleg úgysincs észnél a szülő nő, én is csak a szülésznő csípőjébe akartam kapaszkodni, meg is kaptam erre a célra :)))



    Azt viszont nagyon is el tudom képzelni, hogy aki eredendően jó apa, annak valóban örök élmény, méghozzá a legnagyobbak közül.

    És nem csak ideiglenesen, meg dicsekvésként felhozva a haverok előtt.

  • 2008.03.01 23:52:54wish73

    nálunk első gyereknél minden ok volt még, a második születése után-sőt, igazából már korábban-kezdődtek a gondok. szóval hiába volt bent, ettől FÜGGETLENÜL nem működtek a dolgok.

  • 2008.03.06 18:22:41családapa

    Én 30-on túli családapa vagyok, két kicsi gyermekkel, így elég frissek az élményeim és felnőtt fejjel tapasztaltam meg őket. Nekem érvek helyett inkább kérdéseim vannak ahhoz az apukához, aki nem szeretné feleségét támogatni kettejük legfontosabb próbatételében, a szülővé válásban. Mitől fél? Megfogalmazta már magában vagy csak divatos, macsó dolog részt nem venni valami "női" dologban?! Ez nem túl önző hozzáállás? Szívesen társalognék a leendő apukával, hogy ha az segít neki a döntést meghozni.

  • 2008.03.06 18:48:37Atina

    Végre egy családapa!

  • 2008.03.06 18:50:05Atina

    A párom benn akar lenni szülésnél. Beszélgettünk egy párral, akiknek januárban született gyermekük. Ott az apa azt mondta, azért nem volt benn, mert az "női dolog".



    Ez így érdekes.

  • 2008.03.06 19:01:54családapa

    Többet vesztett az ötös lottónál, bánhatja... de 9 hónappal ezelött az nem volt női dolog?! Meg büszkén mutatni a fényképéket az nem lesz női dolog?

  • 2008.03.10 19:58:04ze11

    Egy újabb családapa, akinek úgy látom, hozzám hasonlóan pozitív élményt jelentett a papás szülés! Ha kell, szívesen segítek én is a férfitársaknak döntést hozni (ezt egy cimborának kissé tömören, viccelődve úgy fogalmaztam meg, hogy "...be leszel rúgva, ha nem :-)) " Papás szülés lett náluk is, utána megköszönte a biztatást...



  • 2008.03.15 21:14:35anyany

    hát, apukák... sokféle a vélemény. mi az első bébit várjuk. én nagyon szeretném, ha párom benn lenne, és ha nem is nézne oda, legalább a kezemet fogná. nem nagyon akaródzik.

    de a helyzet nem reménytelen, mert ultrahangra sem akart bejönni, aztán meg csillogó szemmel annyit kérdezett, hogy a doki jobbnek látta a bébi minden részét elmagyarázni.

    a következő ultrahangra pedig már kötelező jelleggel hivatalos, alig várja.

    egyébként meg eleinte a tűtől is elájult. aztán amikor tavaly a vérnyomása felszökött, rendesen megszurkálták, vizsgálatok, vérvétel, vesevizsgálatok,aztán pár hete vakbélműtét, úgyhogy azt a részt megszokta, sőt a véralvadásgátlót pedig én adtam be neki, szuriban. a baba érdekli, a babát is az apja, mindig reagál a hangjára az érintéséret, beszélgetnek a hasamonk keresztül.

    még nem adtam fel, hogy apás szülésünk legyen...

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta