Bébinapló: Abigél visít

Megváltozott kicsit a véleményem a múltkori oltásos írás óta, miután elolvastam a sok hozzászólást (ezúton is mindenkinek köszönet), vacilláltam még egy kicsit, és döntöttem, Abigél tegnap megkapta a rota elleni védőoltást. Azt éppen nem mondhatom, hogy örült neki, ordított rendesen, főleg, hogy utána kapott még egyet a lábába is, én meg aztán izgultam, hogy nehogy valami baja legyen az oltástól, mert az soha nem bocsájtom meg magamnak. Szerencsére azonban nagyobb baja nem lett, szemmel láthatóan fájt a hasa két napig, és borzasztó sokat aludt, de ezt betudhatjuk a melegfrontnak is.



Igazság szerint már egy ideje úgy gondolom, a következő naplót biztosan úgy fogom kezdeni, hogy Abigél megfordult. Nem mintha mániám lenne a forgolódás, de már hetek óta olyan ügyesen fordul az oldalára, sőt már homorít és teljesen kicsavarodik, ha valami olyat lát kicsit messzebb, ami érdekesnek tűnik. Ennek ellenére még most sem fordul át, viszont a kiságyban valami érthetetlen módon vándorol. Én mindig a kiságy közepére teszem, és tíz perc múlva, mikor elalszik és bemegyek betakarni, néha már az ágy tetejénél van a feje, és keresztben fekszik, fogalmam sincs hogy csinálja. Most egyébként nem koncentrál annyira a mozgásra, új tudományát gyakorolja ugyanis, a sikítást. Ezt már egyszer megtanulta, majd abbahagyta, de csak azért, hogy erőt gyűjtsön és újra kezdje.

Hol vannak már az édes kislányos gügyögések, Abigél reggeltől estig, állandóan és egyfolytában sikongat, tudom, hogy minden mozdulatát imádni kéne a gyerekemnek, de néha annyira idegesít, úgy érzem, hogy a gyomromtól indul a sikoly és tart egészen a fejem búbjáig és kettéreped a fejem. Mert ezek nem olyan kis kedves, nőies sikolyok, hanem teljesen olyan, mintha a lányom a Linda castingra gyakorolna és azt kísérletezné ki éppen, melyik az a legélesebb és legmagasabb hang, ami a hallható tartományba még éppen belefér. Sikongat a babakocsiban, minden fának és faágnak, amit meglát, sikongat a játékainak, sikongat a lámpának a falon, és sikongat a boltban, röhögnek a nénik a pult mögött, sonkavágás közben. Azért van vicces része is a sikításoknak, mégpedig a reggeli hangolás. Reggel hétkor, az ébredés után Abigél rögtön visítana, de ilyenkor még be van rekedve, és nem jön ki hang a torkán, csak egy két erőtlen nyekergésre futja. Ez az én időm a napban, az összes többi meg az övé.
Oszd meg másokkal is!
Mustra