SZÜLŐSÉG

Az örökmozgó egy percet nem pihen

2008. február 25., hétfő 10:30

A nagyobbik lányom kétéves kora óta bojkottálja a délutáni alvást. A kisebbik a nyomdokaiba lépett, közel egy éve nem sikerül rávenni, hogy ebéd után szunyókáljon egy kicsit. Pedig olyan jól esne, ha a délutáni kávémat nyugiban tudnám elfogyasztani!





A lányok unokatestvére viszont ötéves elmúlt már, de nem kell neki kétszer mondani, hogy aludjon egy kicsit, bármikor képes elbóbiskolni. Mások a gyerekek, különböző az alvásigényük. Igazán az szív nagyot, akinek a gyermeke már kis korában sem alszik túl sokat: ők szenvednek az alvásmegvonás miatt, végtelenül kimerülnek, emiatt feledékenyek is lehetnek, és még fogyni is nehezebben fognak.


Térjünk vissza a délutáni alvásra. Míg a férfiak nagy többsége állampolgári kötelességének érzi, hogy délután aludjon, addig sokan elpazarolt időnek érzik a délutáni szunyókát. Hasonló lehet egy cseperedő gyereknél, akinek minden öröm, felfedezni való kacagás. Csodálkozom, hogy nem alszik? Miért is akarna lefeküdni? Még a végén lemarad valami fontos dologról. Próbálom megérteni őket, a csökkenő alvásigényüket és a tudásvágyukat, de azért jó lenne néha a délutáni séta előtt szenderegni egyet velük.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2008.02.26 08:43:44Katarina

    Cseresznye, az én szavazatom biztosan a tiéd és az ötletet maximálisan támogatom! Sőt: a munka mellett gyereket nevelő anyáknak minden gyermekkel és munkával töltött évet duplán számítanék be, így talán még akkor elmehetnénk nyugdíjba, amikor még segíthetnénk is az utánunk következő nemzedéknek.

  • 2008.02.26 08:47:074tissimo

    cseresznye for prezident

  • 2008.02.26 08:51:13wish73

    én is kettőt nevelek egyedül, egy héten 3x nem én megyek értük, mert sokáig dolgozom, úgyhogy itthon a 3. műszak kezdődik. annyiból nem panaszkodom, h normálisan alszanak. eg yhiperaktív gyerek egész más történet, de egy "mezei" gyereknél valóban szoktatás kérdése. nálunk az "aludj jól, gyermekem" 3 nap alatt hozta el a megoldást annak idején mindkét gyereknél. első alkalommal 1 óra, 2. nap fél óra, 3. nap 10 perc sírás, és 4. naptól még hüppögés sem. alszanak éjjel is, du is.

    kicsit visszatérnék a madarászos alváslaborra. nyilván sz.rul esett, amit mondtak, emberileg nincs is igazuk, de mentségükre legyen mondva, ők egészségügyis személyzet, pedagógiához, pszichológiához, pszichiátriához nem értenek. ők azt nézik, h orvosilag egészséges-e, és, ha igen, akkor részükről annyi. ettől még lehetnének kíméletesebbek, nem vitás.

    és még annyit: vannak anyák(nem is kevés), akik bőven a gyed lejárta előtt mennek vissza dolgozni a gyerek egy-másfél éves kora körül. az ő hormonháztartásuk is épp olyan, mint azoké, akik otthon vannak, az ő babájuk is épp annyira tanult meg aludni-vagy épp nem. szóval ne csináljunk úgy, mintha lennének a szingli melósok, a gyesen lévő anyukák és gyes lejárta utáni gondtalan nagy gyereket nevelők.

    csúnya dolog ilyet írni, de néha azt hiszem, néhányan jó dolgukban már nem tudják, miért nyavajogjanak. akinek nem inge...

  • 2008.02.26 08:57:08wish73

    Sőt: a munka mellett gyereket nevelő anyáknak minden gyermekkel és munkával töltött évet duplán számítanék be---- na, ja. ehelyett évente +4 gyerek után járó fizetett szabadnap van. két gyerek után. látod, honorálja azé az állam a munkás-gyerekes embereket:D

  • 2008.02.26 08:58:06cseresznye

    wish73, szerintem senki nem csinált úgy!

    Szerintem is a többség otthon levő anyukának könnyebb mint neked, de van akinek tényleg az első gyermekes évek a legnehezebbek. Nekem nem, és nem is mondtam, hogy így van.

  • 2008.02.26 09:08:19marcangoló

    Igaz, nekem abban még nincs tapasztalatom, hogy milyen gyerekek mellett dolgozni, de el tudom képzelni, hogy a három (szingli melós, gyeses nemalvós, dolgozó anya) közül az a leghúzósabb. Arra azért számítok, hogy legalább éjjel alhatok majd, ha nappal nem is.

    Az pedig elég baj, hogy olyan témában, mint az alvás, altatás olyan emberek mondják meg a frankót, akiknek lövetük sincs a pszichológiáról meg a pedagógiáról.

  • 2008.02.26 09:10:33marcangoló

    Ja, igen, és kétségtelen, hogy van a gyerekeknek apja, aki időnként tud tehermentesíteni. Tehát a legeslegnehezebb dolga a gyereküket egyedül nevelő dolgozó anyáknak van. A többiek közül "néhányan jó dolgukban már nem tudják, miért nyavajogjanak".

  • 2008.02.26 10:11:49Katarina

    Marcangoló:-)

    Mindenkinek a maga keresztje a legnagyobb, szokták volt mondani, és milyen igaz.

    Aki otthon van a babával, akár alszik a baba, akár nem alszik, 24 órás szolgálatot lát el, tehát joggal fáradt. Aki gyerek mellett dolgozik, szintén 24 órás szolgálatot lát el, és neki is lehet nemalvós gyereke, illetve adott esetben ha a gyerek beteg, rögtön borul minden szabály - ld.: az én gyerkőceim éjszaka lázasodnak be, hűtőfürdőzni szinte kizárólag éjfél és hajnali négy óra között szoktunk, ez szintén kimerítő, munka mellett is, meg otthon léttel együtt is.

    Ne bántsuk egymást, nem überelni kell bárkinek a kínhait, hanem - ha tudunk -, segíteni, de együttérezni mindenképp.

  • 2008.02.26 10:12:05Katarina

    jav.: kínjait

  • 2008.02.26 10:24:02Pandi

    Katarina, minden szavaddal egyetértek.:)



    Annál is inkább, mert Wisht egyáltalán nem bántottuk, csupán a melósoknak kijáró pihenőből kértünk volna az otthon lévő anyáknak IS egy szeletkét.:)))

  • 2008.02.26 10:47:18Katarina

    Össznépi pihenést mindenkinek! Alanyi jogon járó babysitter-szolgálatot! Genetikailag kódolt alvóbaba-gyerekeket! Mesekönyvszerű anyaságot!

  • 2008.02.26 10:53:26MSE

    Pussycat Doll,

    Előre nem érdemes félni mert ha tényleg hiperaktív lesz a gyerek elég lesz akkor a fejeteket törni a mindíg a lehető legjobb megoldáson.Sajnos nem egyszerű.Nálunk 2(!!!)éves volt a gyerkőc amikor egy általam hülyének nevezett homeopátiával foglalkozó doki megállapította h. a gyerek hiperaktív.Olyan szinten felháborodtam a kijelentésén hogy azonnal otthagytuk a rendelőt.Mindezt abból következtette le h. a gyerek a 1,5 órás vizsgálat alatt jött-ment intézkedett.

    És persze közben kiderült tényleg igaza lett.Én még egy gyereket már nem tudtam volna bevállalni mert egyszerűen nem lenne rá szabad vegyiértékem a mindennapos iskolai küzdelmek mellett mert bizony ez a dolog a magatartásban jelenik meg legfőképp.És még nem sikerült olyan pedagógust kifogni aki kezelni tudta a helyzet.

    Egyébként ha kétségeitek támadna érdemes a gyereket szakemberrel megnézetni és ennek alapján iskolát választani.

    A Madarász u.-ra visszatérve:nem mentség h. nem értenek a pszihiátriában.Az emberséges kommunikációt nem ott tanítják.És egy főorvosnak kinevezett valaki milyen jogon bírálja felül a nevelési módszert ha nem is az a szakterülete.Vette volna inkább a fáradtságot és adott volna javaslatot hogy innen hova tovább.Mert aki ide eljön az eléggé ki lehet borulva.És attól hogy a pofájába vágják vigyorogva h.kurva szarul csinált mindent szerintem az önbecsülésének kicsit alá vág.

  • 2008.02.26 12:32:31marcangoló

    Katarina, én tényleg csak azt tudom, amit én is átéltem, de nem vitatom el a fáradtság jogát senkitől. :-)))

  • 2008.02.26 12:36:21Katarina

    Marcangoló, ne is, ezt pont nem érdemes:-)

    Egyébként a poszt témájához visszatérve: kétgyerekes anyaként, a két gyerekkel eddig összesen közel 13 év tapasztalatával sem tudom, hogyan lehetne egy nemalvós gyerekből alvósat nevelni.

    Hallottam, hogy bizonyos helyeken alvásmegvonással büntettek elítélteket, hadifoglyokat. Azután a végignemaludt 14 hónap után a fiammal, nagyon jól el tudom képzelni, milyen lehet.

  • 2008.02.26 12:56:41Pussycat Doll

    MSE, az a baj, hogy még nem igazából lehet eldönteni. 1 éves, neurológushoz szinte havonta járunk és ő sem tud biztosat mondani. Majd 6 évesen, azt mondja. Amit látunk: le nem áll, állandóan mozog, csinál valamit. Jön-megy. Várnunk kell még, de bennem már többször fölmerült, hogy esetleg hiperaktív. (Mondjuk addig a jó, amíg csak bennem...) Vettem egy könyvet hónapokkal ezelőtt és az abban fölsorolt tünetek is szinte kivétel nélkül stimmelnek. Meglátjuk. Nem baj az egyébként, ha hiperaktív - a baj inkább az, hogy nincs rá túl sok intézmény, ahol ennek megfelelően tanulhat. Javaslom egyébként, ha teheted, olvasgass dr. Thomas Armstrongtól. Nekem nagyon tetszik, ahogy erről az egészről ír és baromi hasznos, pláne nagyobb, iskoláskorú gyerekek esetében.

  • 2008.02.26 13:10:51marcangoló

    Pussycat Doll, azért egy egyévesnél még tök természetes, hogy nem áll meg egy percre sem, a figyelmét is csak rövid ideig kötik le az egyes játékok. Majd, ha mondjuk egy év múlva is folyamatosan mozog, és csak pillaantokra áll meg egy- egy tárgynál vagy tevékenységnél, akkor lehet picit gondolkodni, de aggódni még akkor sem kell.

  • 2008.02.26 13:10:55marcangoló

    Pussycat Doll, azért egy egyévesnél még tök természetes, hogy nem áll meg egy percre sem, a figyelmét is csak rövid ideig kötik le az egyes játékok. Majd, ha mondjuk egy év múlva is folyamatosan mozog, és csak pillanatokra áll meg egy- egy tárgynál vagy tevékenységnél, akkor lehet picit gondolkodni, de aggódni még akkor sem kell.

  • 2008.02.26 13:11:19marcangoló

    Bocsánat, ezt nem tudom, hogy hoztam össze. :-(

  • 2008.02.26 13:24:19Pussycat Doll

    Marcangoló:

    Sebaj :D Tudom, amit írsz igaz - csak nálunk egyéb dolgok is voltak, amik miatt lehet az. Oxiénhiány pl. Írtam az előbb: havonta járunk neurológushoz. Ti is? Mert akkor megnyugodtam végképp.

  • 2008.02.26 13:29:33marcangoló

    Nem, csak oxigénhiányos gyerekekkel foglalkozom. Többnyire. :-)

  • 2008.02.26 13:33:34Pussycat Doll

    Az viszont jó! És köszi a pozitív hozzáállást. Nem akarok én ördögöt festeni a falra, csak jobb félni, mint megijedni. Ez a pár könyv, amit beszereztem, átlag gyerkőcök esetén is hasznosítható, de ha ne adj' isten mégis hiperaktivitás a szitu, legalább nem akkor fogok padlózni.

    Amúgy meg tök kíváncsi lennék (bocsi, OFF kicsit), gyógytornász vagy? Vagy pedagógus? Vagy hogy foglalkozol velük?

  • 2008.02.26 13:42:39marcangoló

    Gyógypedagógus, pszichológus. :-)

    Persze, jobb félni, mint megijedni, de csak egy határig, utána már inkább árt, ha folyton aggódik az ember. :-D

  • 2008.02.26 13:44:45Pussycat Doll

    Hát, őszintén szólva elég volt végigaggódni ezt az egy évet, heti 2-3 gyógytorna és sorozatos vizsgálatok mellett... egy kis hiőeraktivitás az eredeti perspektívához képest már meg se kottyanna! De azért inkább ne legyen. Ha választhatok.

  • 2008.02.26 13:52:59marcangoló

    :-))))

  • 2008.02.26 14:03:35Katarina

    Látom, közben a hyperaktivitás is téma lett. Minden valószínűség szerint a kisfiam is hyperaktív, legnagyobb bánatomra. A hyperaktivitásnak - ha jól tudom, kb. - hat-nyolc jellemző tünete van, ebből a fiam a legtöbbet produkálja is. Azonkívül: egyszerűen képtelen nyugodtan maradni, ülni sem ül, ülés közben is mindig mocorog, és koncentrálni sem tud sokáig egy dologra. Szeptemberben megy iskolába, én is rettegek, hogy ott mi lesz, hiszen az oviban még nem számít annyira, hogy nyugton marad-e a gyerek, de az iskolában annál inkább.

  • 2008.02.26 14:15:33MSE

    Marcangoló,

    ha már így egy kicsit felfedted magad egy tanácsra lenne szükségem.Az én gyerekemben valahogy nem alakult ki az önállóság iránti igény.Létezik ilyen?Amikor sok helyen azt olvasod h. már 1 éves kora körül önállóan próbákozik az evéssel akkor ez nálunk 5 éves kora körül indult meg.Az öltözésről nem is beszélve ...(Nem érti miért nem tudja felvenni a télikabátot amikor már volt rajta egy)és hidd el iszonyatos erőfeszítéseket tettünk már meg ez ügyben.És e mellett az osztálya legokosabb gyereke , de a tanítók rémálma.Szóval szociálisan éretlen.Lehet ezt tréningezni valahogy vagy az időre kell bízni?

    Ráadásul azt látom h. ha egy 6 osztályt végzett szülők 10-dik gyereke lenne valahogy elnézőbbek lennének vele.De egy magasan kvalifikált családból származó gyereknél ez maga a neveletlenség.





    U.I. mozgásterápia nem segített

  • 2008.02.26 14:17:36MSE

    születési körülmények:nyaki-háti hypotónia,gyenge fogo és moro reflex, enyhe oxigénhiány vmint 10/10 APGAR érték!!!!

  • 2008.02.26 15:17:46marcangoló

    Katarina, az oviból nem küldték vizsgálatra, terápiára? Töb ngyon jó módszer is van hiperaktív gyerekeknek (Alapozó Terápiák, Ayres).



    MSE, ha 5 évesen indult meg, akkor 4 éves csúszásban van. Ha az önkiszolgálásban le is marad, attól még nem biztos, hogy szociálisan éretlen, az attól is függ, hogy milyen a viszonya a társaival. Nem tudom, hogy nálatok mennyire fejleszthetőek ezek a dolgok, ahhoz sokkal több mindent kellene tudnom a gyerekről, a családról, az elvárásáokról. Milyen terápiára jártatok?

  • 2008.02.26 15:53:52Pussycat Doll

    MSE! 10/10-es Apgar??? Az meg hogy lehet? Nekünk azt mondták, enyhe oxigénhiány volt, de azért 8/9-et adtak... a gyógytornász kért meg, derítsem már ki, miért csak 8/9-es, mert érezte az izomtónuson, hogy nagyon feszesek alul-felül az ellentétes oldalakon az amúgy hipotón gyerek végtagjai. Ekkor volt a gyerek kb 1,5 hónapos. Akkor felhívtam a kórházat és csak EKKOR derült ki, hogy bizony oxigényhiány lépett föl nála születéskor... amikor eljöttünk a kórházból, ennek semmi nyoma nem volt a papírokon, csak az indokolatlan Apgar... én meg persze nem kérdeztem rá...

  • 2008.02.26 17:07:25marcangoló

    Pussycat Doll, azt kell mondanom, hogy amiatt, hogy később ne lehessen számon kérni semmit, gyakran 10/10-es a sokkal súlyosabb állapotú gyerekek Apgarja is. :-(

  • 2008.02.26 17:09:53Pussycat Doll

    Ez nagyon szomorú. Azt is annak tartom, hogy nem mondják el maguktól, miért van a rosszabb érték, de egy hozzáértő szakember azért magyarázat nélkül is tudja, mi a baj, ahogy az én esetemben is kiderült. De hogy 10/10-est adjanak, az elég súlyos...

  • 2008.02.26 23:11:07MSE

    Bocs de csak most jutottam gép elé.Szóval a nőgyógy.szerint semmiféle oxigénhiány nem volt nem is érti miért írták rá a zárójelentésre.De azért a tünetek ott voltak és a fejlődésneurológiára kellett járnunk 1 évig,és otthon tornáztatni.Amit csináltunk is becsülettel.

    A társaihoz való viszony :sajnos nem túl jó.Általában a stresszes állapotok érdeklik (kergetőzés) játszani nem nagyon tud.Soha egy puzzle vagy más kirakó,a színezést meg egyenesen útálja.Az a helyzet h. mi arra gondoltunk mivel az egész családban egyedüli gyerek és hát mindig foglalkozott vele valaki,aztán bekerült egy 25 fős közösségbe ahol 25-öd magával kellett megosztozni a figyelmen és ez nagyon nem ment ezért mindíg fel kell hívnia magára a figyelmet.Itthon meg minden figyelmünk az övé.Talán ezt nem tudta feldolgozni.De az is lehet h. tévedek.Én azt gondolom h. egy normális család lennénk azért ott van az a de...

    én elég nehezen viselem hogy kudarcot vallok a gyerek nevelésben amikor azt látom,hogy körülöttem mindenki szinte kirázza a kisújjából.Őszintén bevallva frusztrál egy kicsit.És mivel az az iskolában azért meg kell felelni ,az indulatok az állandó beirások miatt kezdenek elszabadulni (pedig még csak 6 hónapja járunk.

    A terápia neve Delacato.Mond ez valamit?Ha jól emlékszem olvastam a neten róla, talán az autistáknál is alkalmazzák?Ahova jártunk ott ezt használták a dyslexiára meg éjszakai bepisilésre agresszivitásra meg hiperaktivitásra.(meg minden másra)

  • 2008.02.27 07:08:21Pussycat Doll

    MSE! Nehogy emiatt érezd magad rossz anyának vagy valami! Más szülő hasonló helyzetben ugyanennyit küszködne. Sajnos ők nehezebben kezelhetőek, mint a többi gyerek, pedig nincs velük "gáz", egyszerűen csak másképp kell(ene) őket megközelíteni, hogy ugyanazt a teljesítményt tudják nyújtani. És erre a más megközelítésre nincs kapacitásuk a suliknak. Ott egyféle követelményrendszer van, amibe be kell illeszkedni és akinek nem megy (sajna a hiperaktív gyerekeknek nem egyszerű), akkor jön a beírás meg a többi. Úgyhogy ne legyél frusztrált, szerintem adj a dednek otthon minél több szeretetet és kérdezgesd a suliról, hogy mit szeret, mit nem amit nem, miért, esetleg a tancsikkal is próbálj meg beszélni (bár valszeg ezeken már túl vagy...)

  • 2008.02.27 07:12:49Pussycat Doll

    Marcangoló! Ha visszatérsz még ide (remélem visszatérsz!), akkor nekem ebben segíts: mennyire gáz, ha egy gyerek hiperbarátságos? Valaki, akinek adok a véleményére, de nem pszichológus, azt mondta, hogy ha a gyerek nagyon barátságos, válogatatlanul mindenkivel, idegenekkel stb, az nem jelent jót. Hát, nálunk eléggé ez a helyzet így első blikkre (persze lehet, hogy ez tök normális). Aki csak ránéz az utcán, mindenkire mosolyog, kommunikál velük. A játszótéren idegen anyukák ölébe fölmászik, akik csak néznek nagyot, én meg tök hülyén érzem magam és olyankor átfut az agyamon, nem babusgatom vajon eleget. Jó lenne, ha egy szakember is megmondaná a frankót... mit gondolsz erről?

  • 2008.02.27 08:43:03renege

    Marcangoló! Már ketten szeretnénk választ kapni tőled gyerek pszichológia ügyben :))).

    Csatlakoznék Pussycat Dollhoz a kérdésben. Normális, ha a gyerekem ultra barátságos?



    Az én fiam konrkétan a gyerekekre bukik. Minen 10 évnél fiatalabb gyereket megkergetünk az utcán "baba, baba" felkiáltásokkal. Ha véletlen utolérjük valamelyiket, akkor a fiam két centire áll tőlük, és félig leguggolva, fejét oldalra hajlítva vigyorog rájuk, mint a vadalma. Aztán persze nem tud velük mit kezdeni, mert még csak másfél éves. De nagyon szereti a társaságukat. Nekem viszont nagyon kínos, és nehéz megtanítani neki, hogy mondjuk ne ragadja meg őket, ha azok hátat fordítanak. Ez normális lenne? vigyem iziben bölcsibe?

    köszi előre is!

  • 2008.02.27 09:01:19MSE

    Pussycat,

    Köszi a biztató szavakat szükségem volt rá nagyon.

  • 2008.02.27 09:34:17szövetszöcske

    Pussycat Doll : Nem tudom, hany eves az a hiperbaratsagos gyerkoc, de a lanyom ket eves koraig hiperbaratsagos volt, aztan ez megfordult harom eves kora ota hiperbaratsagtalan. Ket evesen fulig ero szajjal futott oda a csovesekhez a Lehel csarnok mellett, mosolyogva integetett az angyalfoldi kiskocsmakbol kitantorgo szakadt neniknek, simogatta a tobbi gyereket a homokozoban, es barki jott hozzank, valogatas nelkul hozzabujt (es szo nelkul ott is maradt volna vele, akkor is ha mondjuk lelepunk).

    Aztan harom eves kora korul mindez radikalisan megvaltozott, azota ha jon barki hozzank mogenk bujik, onnan nez csunyan, es most 4 evesen olyasmi szovegek jarjak, hogy mondjuk 'Hiaba konyorogtok, akkor sem koszonok a Julcsi neninek, es ne is nezzen ram, mert mar azt sem szeretem'. Elfujta a szel valahova a hiperbaratsagossagot...

  • 2008.02.27 10:05:05marcangoló

    MSE, ez a viselkedés simán eredhet a hiperaktivitásból is. A hiperaktív gyereknek azért is nagyon nehéz beilleszkedni a közösségbe, mert a társas viszonyok kezelése nagyon nagy figyelmet, koncentrációt igényel, és az nem az erőssége a hiperaltív gyereknek. Nagyon nehezen sajátítanak el és tartanak meg szabályokat, ezért kimaradnak a legtöbb olyan játékból, amit az alsósok szeretnek. A hiperaktív gyerekek nagy része speciális segítséget és törődést igényel, nálatok van valaki, aki akár külön foglalkozik a gyerekkel az iskolában? A Delacatot ismerem, és kimondottan jó hiperaktív gyerekeknek, jártok még, vagy már abbahagytátok? Annak idején nem merült fel a speciális iskola lehetősége? (Vannak olyan intézmények, ahova figyelem- és magatartászavaros gyerekek járnak.)



    Pussycat Doll, renege, egy- másél éves korban még teljesen rendben van, hogy egy gyerek nagyon barátságos (az enyémek is azok voltak, a nagy 3,5- ő már bőven leszokott róla). Én ezt inkább annak tekintem (alapesetben, van, amikor gond), hogy a gyerek kiegyensúlyozott, nyugodt, bízik a világban, a szüleiben, nem fél más emberektől, mert nincsenek rossz élményei. Mondhatni még az ősbizalom állapotában van. Később, ahogy érnek, és alakul az éntudatuk, ez már változik, és a dackorszakkal többnyire el is múlik. :-) Van még egy csoport, akik ugyanezt a viselkedést mutatják, ők azok, akik nem kötődnek biztosan a szüleikhez (vagy nincs kihez körődni, pl. az állami gondozott gyerekek). Ők nagyon nyomulnak mindenkire, szinte kuncsorognak egy jó szóért. De azért nagyon látszik egy gyereken, ha ilyen problémája van, általában zavart, nyugtalan, ideges.

    Renege, viheted bölcsibe is, vagy megvárod, amíg elmúlik. :-)

  • 2008.02.27 10:59:05Pussycat Doll

    Szöcsi: egy lett múlt héten. Engem igazából az ijeszt meg, ahogy az emberek sorra döbbennek le, hogy milyen barátságos. Óvónéni, anyuka a játszótéren, anyósom, az utca embere, mindenki. Ezek szerint a többi gyerek nem e n n y i r e barátságos...?

    Na, nézem a többi kommentet, nagyon érdekel a téma!

  • 2008.02.27 11:04:59Pussycat Doll

    Marcangoló: én eddig is hittem abban, hogy az ősbizalom esete áll fönn nála: nincs mitől félnie, eddig csak jót kapott a világban. De mégis mindig elgondolkodom: a többi gyerek nem???? Mert azok az anyukák, akiknek bemászik szó szerint az ölébe, igencsak furcsán néznek rám, nekik anno nem így viselkedett a gyerekük? És igazából ez az, ami elbizonytalanít. Elnézem ezt a gyereket, boldogan rohan oda tök idegenekhez, ahogy Sz9vetszöcske is írta, és az emberek szó szerint megrettennek ettől az őszinte örömtől.



    Hozzátartozik az igazséghoz: én magam is ilyen vagyok-voltam: szókimondó, segítőkész, nem számít, hogy vadidegen vagy ismerős az illető, ha látom valakin, hogy pl. keres valamit, tétovázik, általában habozás nélkül megkérdezem, segíthetek-e. És emlékszem, anyám sokat panaszkodott régebben, hogy úgy érezte mellettem, nem szeretem, mert mindig másokon csüngtem. Lehet, hogy tőlem örökölte ezt a fiam...?

  • 2008.02.27 11:09:00szövetszöcske

    Pussycat Doll: Nalunk hasonlo volt a helyzet, o volt a korzet ugyeletes tunderkeje. Minden csaladtag, ismeros imadta, o meg faradhatatlanul orult mindenkinek, ismeros-ismeretlen mindegy volt. En azt hittem valamiert ilyen a termeszete, de aztan lazan kinotte, most azt mondom a tunderke allapot sokkal jobb volt:)

  • 2008.02.27 11:09:16Pussycat Doll

    MSE:

    Igazán nincs mit! Ez így van, én maximálisan így gondolom. És ezért is ajánlottam neked Thomas Armstrongot, mert szinte hadjáratot indított a "hiperaktivitás" mint megkülönboztető skatulya ellen. Én az "In Their Own Way" camű könyvét nézegetem legtöbbször és nagyon tetszik, kifejezetten "figyelemzavaros" gyerekek kezeléséről ír és baromira élvezetes, hasznos dolgokat mond. Tiszta szívből ajánlom neked (bár nem vagyok biztos benne, hogy le van magyarra fordítva)!

  • 2008.02.27 11:12:07Pussycat Doll

    Na jó, átértékeltem gyorsan a helyzetet és azt kell, hogy mondjam: a fiam nem csak jót kapott eddig a világban. Heti 2-3 óra kemény gyógytorna egy éven át, amit végigordított, nem éppen kellemes élettapasztalat. Meghatározó volt az egész eddigi kis életében. Ennek ellenére ilyen barátságos!!!

  • 2008.02.27 11:15:48szövetszöcske

    Ja, nalunk lehet hogy a neveles is belejatszott, mi direkt probaltunk nem eloiteleteket belenevelni, soha nem hallotta tolunk hogy a dulongelo reszeg az utcan, vagy a jatszoteren cigizo apuka-anyuka egy kocsog. Es tenyleg, a gyerek olyan emberekre is vigyorgott az utcan, akiktol sokan siman atmenekulnenek az utca tuloldalara (az a vicces, hogy ok is orultek a picinek altalaban, meg felhulla reszegen is sokan visszaintegettek).

    Amiota ovi van, megvaltozott, naprol-napra tanul a tobbiektol, hogy kell klikkesedni, meg kiket kell utalni. De az is lehet hogy csak a 3 eves dackorszak, fene tudja. Mindenesetre mostmar finoman szolva is megvalogatja, kivel all szoba, vagy egyaltalan kire hajlando ranezni.

  • 2008.02.27 11:25:33vikimanka

    Az én nagy lányom is nagyon barátságos volt. mindig azzal riogattak, hogy majd eljön az a korszaka mikor mindenkitől félni fog.Hát nem így lett. Nyáron már 7 éves lesz. Most már szimpátia alapján válogat.Alapjáéban véve egy nagyon könnyen barátkozós tipus, oviban meg falkavezér.A többi gyerekkel is könnyen elfogadtatja magát.Szerintem egyáltalán nem szokatlan ha egy kisgyerek "túl" barátságos. Ez sztem olyan, mintahogy a félelemérzetük is később alakul ki.Pl. nem fél a magas mászókán aztán egyszer már megfontoltabban kezdi használni, mert tart tőle, hogy leeshet.

  • 2008.02.27 11:30:05vikimanka

    A másik eset a barátnőm fia.Baba korában ő is mindenkire vigyorgott, most meg válogatás nélkül mindenkit utál, a nézésével mintha ölni akarna.Mondjuk náluk voltak változások az életükben, ott szerintem az kavarta össze a gyereket.Azért látom a barátnőmön, hogy nagyon rossz neki ez.Mindent megtesz, hogy változzon a gyerek. főleg az lehet rossz, hogy ő pont az ellentettje, egy barátságos, jólelkű, jófej csaj.Nem egyszerű dolgok ezek sajna...

  • 2008.02.27 12:43:40marcangoló

    Azért léteznek olyan gyerekek, akik "gyárilag" nyitottabak, barátságosabbak. Ezért lehet, hogy a többi anyuka csodálkozik az ilyen gyereken. Meg vannak az átlagnál visszahúzódóbbak is. rajtuk nem csodálkozik senki. ;-)

  • 2008.02.27 13:11:06Pussycat Doll

    Marcangoló: akkor mosmá teljesen nyugodt vagyok a nyitottságát illetően. Én egybként örülök, hogy ilyen kis szociális, én is az vagyok, éles kontrasztunk Apuci, aki inkább hatszor bejárja a boltot és hazajön muffinpapír nélkül, mert "nincs", ahelyett, hogy megszólítaná az eladót, hogy segítséget kérjen :D A hiperaktivitást illetően pedig majd kiderül. Egyelőre örülök, hogy mozog, méghozzá szimmetrikusan, és hogy egy mozgásformát se hagyott ki. Csak megérte ez az egy év szenvedés. Csak már legyen vége! (Nálunk a teljes kép: hipotónia megspékelve ellentétes hipertón kar-lábbal, oxigénhiány és baromi kifejezett ferde nyak...)

  • 2008.02.27 14:18:41marcangoló

    Pussycat Doll, ti Dévényre jártatok?

  • 2008.02.27 15:13:53Pussycat Doll

    Marcangoló, igen.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta