Másfél évesen a gipsz fogságában

Zanza!

Anita 20 hónapos unokaöccse egy szerencsétlen baleset következtében eltörte a bokáját, így legalább négy hetet gipszben kénytelen tölteni. Örökmozgó természeténél fogva nincs könnyű helyzetben, a gipsz korlátozza a mozgásban, emiatt egyre rosszkedvűbb. Anita a Poronty olvasóihoz fordul tanácsért: hogyan tudna segíteni a kicsinek átvészelni a gipszben töltött heteket?



Anita így mesél: „Petya három napja nagy örömmel szaladgált a járássegítő vízilovával. Mint kiderült, hiba volt. A víziló ugyanis tudomást sem vett arról, hogy KisPetyának már tökéletesen megy a járás - sőt, a rohangálás is. Amiben a jelek szerint a vízipaci csak akadályozta: busa feje ugyanis beakadt valamibe, KisPetyát viszont továbbvitte a lendület és átbucskázott a jószágon, bokája beakadt és kifordult.”


A kisfiú éktelen sírásba kezdett, édesanyja és a keresztszülei rohantak vele a kórházi ügyeletre, ahol kiderült, hogy a bal bokája fölött csonttörése van. Fél napos megfigyelést követően begipszelt lábbal engedték haza.

„Petya most nem érti, miért nem tud járni és mi az a csúfság a lábán. Ha meglátja a lábán a gipszet, sírni kezd és csak akkor nyugszik meg, ha pléddel takarják be. Kérdés, hogy mit lehet kezdeni így a kicsivel és hogyan fogja átvészelni a következő heteket? Van erre bármilyen okos ötlet? És nekem, mint nagynéninek az is fontos: hogyan győzzem meg az anyukát, hogy ettől a balesettől még nem ő a Létező Anyák Legrosszabbika?”
Blogmustra